Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. március 24., szombat o Szavak, szavak Csalogató De nagyon elhúzódott ez a tél Gyertek madarak, hozzatok tavaszt! Megérdemeljük a simogató napsütést, zsendülö vetéseket, virágba borult fákat. Volt elegünk hóból, utakra kiszórt sóból. Küzdöttünk viharral, kárral, itt az ideje a nyugodt munkának. Színesednek a piacok. Ibolyák, hóvirágok, kibomlott barkaágak után egyre több a friss kerti virág. Üdék, illatosak. Édesanya, feleség kedves vidámságára nyíltak, segítenek elmondani dadogó szavak helyett a köszönetét, hálát, s néha turbékoló, gáláns férfi-széptevést. Tanító néniknek reggeli figyelmességet. Szerelmeseknek alkalmat. hogy kézből kézbe vigyék az üzenetet, s maradjanak gyorsan összefonódva az ujjak. Lehessen andaíogni bódultán, és néha, csendes utcácskákban, részegítő ligetben. holdsülötte vizek partjainál, mintha csak a virág illatát szippantanák közösen, eggyéolvadjanak a forró, szerelmes leheletek, csók legyen belőle, tiszta mámor, ölelkezés. Mióta világ a világ, ilyenkor fogannak a megváltók. Elő a pince hűvöséből, te féltve vigyázott borocska! Tavaszt köszöntsünk, jókedvet, hejehuja életörömöt. ..Mint tollavesztett vén madár, ki átdideregtem a telet, talán utólszor ünnepellek: szervusz, te kedves kikelet.’' Utólszor? Most kezdődik csak az igazi! Kezdődjék is, ránk ne savanyodjon a világ. Áldassék a friss retek és az újhagyma, teremjen fóliasátrak alatt az egészséget adó zöldség. S a tisztességes fizetség mellett legyen még egy jó szó is azoknak, akik téli éjszakáikat együtt aludtak babramunkás növényeikkel, hogy el ne fagyjon a zsenge palánta, meg ne támadja ártó kórság a {érmést. Ugyan ki irigyelte a hóviharban melegházaikat takargató embereket a kemény áldozatokért? Ne sajnáljuk hát tőlük, ha megérik munkájuk gyümölcse. Bár csak olyan seré- ríyen iparkodnánk mindenütt, mint ahogy ők tették, bizonyára gazdagabb lenne az össznépi aratás. Hess; el innen, kártevő madarak! Ki ne legeljétek'a zöldülő vetést, szánjatok tőlünk messzire a rémítő, fekete hírekkel. Vissza se jöjjetek soha! Riogatni se kelljen benneteket, mert a kereplők krákogásától is zúg már a fülünk, kusza ritmust dobol a halántékunk. Nyugalom kell, béke. biztonság. Hogy megmutassuk önmagunknak, s e tavaszi zsongásban fogant utódainknak: lidércálom volt csak a meg nem értés, s hogy szép. okos. értelmes szerelemre termett a világ. És ti. drága madaraink, gyertek, csak gyertek! Rakjatok új fészket, csinosítsátok a régit. Nagyon vártunk benneteket, érezzétek magatokat otthon. Akik örökös nyárban éltek, meg ne mosolyogjatok bennünket, mert itt akarunk boldogulni, verébhűséggel. Andódy Tibor Kalcsó József: Vadász Lajosházi Éva: Tépelődés Furcsa. hogy éreztem mindent, tudtam előre, s mikor bizonnyá vált, csak hallgatni bírtam. Most. hogy felqcsúdtam, robbannak a mondatok, s kézzel-lábbal a jelszínre igyekszem. — Hiszem: most már megmaradok! Mester Attila: w Áramszünet Árkot ástak valahol a közelben, s a kotró elvágott egy vezetéket. Onnan tudtuk meg, mert leállt a mosógép. Nézem az automatát — rendben. Kicsavarom a du- gós biztosítékokat, semmi bajuk. Akkor jutott eszembe az árok, mert kis hazánkban . ritkán fordul elő, hogy ha valahol árkot ásnak, el ne vágjanak valamit. Úgy is van. — Tudunk róla — mondja az áramszolgáltató vállalat a telefonba. Elindultunk megjavítani. Alkonyodik. Egy ilyen javítás nem egy-két óra. Elő kell venni a lámpát. Szép. barna porcelán lámpa, valamikor a mennyezeten függött, és súlyzó ellenében lehetett lehúzni, ha meg akartuk gyújtani. Télen korán sötétedett, mire a tyúkok elültek, mi is előkerültünk a szánkózásból. csavargásból, s leültünk a tűzhely elé. hogy megmelegedjünk. A tűz pattogott, fénye kivilágította két lyukon, ami olyan' volt. mint két villogó szem. (Orra is volt a tűzhely ajtajának, a nagy fehér _ zománcos gombja, amivel kinyitottuk.) Nagyapám az asztalnál ült. előtte fél üveg kadarka, nagyanyám a fásládán bóbiskolt, s időnként fölnesze!', hogy tegyen a tűzre. — Hát a Toldit tudjátok-e. suhancok? Megmelegedtünk már. s lángot leső szemünk körül ott felhozott az álom, amikor elkezdte .mondani nagyapám: „Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon. Messziről lobogva tenger pusztaságon ..." S lobogott valóban. Ott táncoltak a fénykarikák a padlón és a meszelt fagerendás mennyezeten. Nagyapám végig tudta a Toldit. A nagyszalontai iskolában, hajdan ahova járt. csak az első éneket kellett kívülről megtanulni. de ő annyiszor elolvasta. hogy megtanulta végig. és mondta nekünk esténként. így ismertem meg Arany János balladáit is. lámpagyújtás előtt. Máig fülembe cseng a ,,hűs cseppet, hű vcsehem", meg a ..Kont. a kemény vitéz”. Leveszem hát a lámpát a szekrény tetejéről, a múltkor sikerült ötös belet szereznem bele, petróleum is van itthon, motormosáshoz. Meggyújtom a kis lángot, lehúzom, óvatosan ráteszem az üveget, s valami régen, nagyon régen látott meleg fénv önti él a szobát. — Büdös — mondja kisfiam, és duzzogva kotorászik a játékai között. Tudom, hogy a Petrocellire gondol, amit ma nem 'tudunk megnézni. ezért röpködnek a várvédő katonák a padlón szanaszét, akik voltaképpen semmiről sem tehetnek. Feleségem a mosógép miatt zsörtölődik, „hogy ott a sok ruha a vízben, s még jobban beléjük ázik a piszok. — Hej — te cseh vitéz, te cseh vitéz, aki Toldi vasmarkába adtad a kezed! Hova tűntél az időben? * * * Falura mentünk a múltkor, feleségem szüleihez, mint a kirándulók. Két napja állt el az eső, s a Tisza-ártéri öntéstalaj minden lépésnél leszedte gyermekeim lábáról a divatos félcipőt, s a fűzött sarut. Gumicsizma kell ilyenkor ide, de ki tart ma már városi lakásában gumicsizmát? Legfeljebb a horgászok. Az öregek nem voltak otthon, elmentek valamelyik asszony-lányukhoz Szőlősre, Szalókra, ki tudja. Fáradtak voltunk az utazástól és a korán keléstől. Hol lehet a kulcs? Valamikor itt nem zárták kulcsra az ajtót akkor sem, ha hosz- szabb időre mentek. Bözsi néni nézett át napjában többször is a szomszédból, krumplit főzött a malacnak, répalevelet vágott a kacsáknak. s ha végzett, behajtotta a pitvarajtót. Bözsi néni már nem lakik a faluban, felment a fiához Pestre. s most valahol a lágymányosi lakótelepen ül egy hatodik emeleti erkélyen, s a kacsákra gondol, amit az öreg kotló költött ki a kiskonyhában. s mire kitavaszodott, úgy gurultak az árokpart füvén, mint megannyi sárga pihés kis göröngy. De hol lehet a kulcs? Mert el nem vitték, az biztos. Fel- ' tapogatunk a gerendára, nincs. A góré ajtaja nyitva, s belül van egy nagy szeg. Azon sincs. Végül apósom rég használt gulyás tarisznyájában leljük meg a tengeri daráló felett. — Akkor hát, mintha itthon lennénk — mondja a feleségem. — Apríts fát, • gyújtóst ■ is csinálj. én meg valami újságot keresek. — Olvasni akarunk? — kérdi a kisfiam. — Nem. begyújtani. * * * A paradicsomot már elpa- lántálták. s a tormának akkora levele van, mint két tenyér. A sárgarépának, petrezselyemnek még cérnavékony a gyökere, tehát szalonnát sütünk és zöldhagymát eszünk hozzá. A tűz ropog, szárazfát, száraz akácfát tettünk rá s fiam míg majszolja a szalonnás kenyeret, csöndesen megjegyzi: — Anyu. de jó hogy paraszt voltál valamikor. Most mihez kezdenénk ebben a házban ? Pedig már ez a ház sem a régi. A kemencét lebontották. palára cserélték a régi nádtetőt s az istálló is üres. Piros, a .hajdanvolt kezes tehén jászla előtt most régi szerszámok rozsdásodnak, s egy lóhoz való ekekapa. A faluban korszerű lejkombinát van, gumitömlőkön megy a fejőgéptől a tej. s fölül a mestergerenda alatt karvastag üvegcsőben bugyborog tovább. Gyerekeim ámulva nézik. — így készül a tej? — Készült — gondolom én, mert még emlékszem Pirosra, „akire" itt egyetlen tehén sem hasonlít. Egyformán szomorúak — majdnem azt írtam szótla- nok. Fülükben műanyag lap libeg s rajta számok. — Evőgépek — mondja .a kisfiam — és közben adják", a tejet. * * * Kiscsirkék kelnek a tojásból. Mozog, billeg a szalmán* a tojás, majd egy belülről jövő csőrütéstől hálósán megrepedezik. Állunk a születés nagy misztériuma előtt, s nincs egy szavunk se. Most már egy másik is mozog, fiam szájára teszi ujját, s leguggol a meleg kosár fölé. Valahol lökhajtásos repülőgépek zúgnak, atomreaktor épül, olaj buzog a „tengerekbe, itt most a harmadik tojás is megreped, s billeg, mozog a negyedik is. A legelőször kikelt kis nedves pe- helygubanc sután mozgatja szárnyait. — Repülni akar, látod? Pedig még meg se száradt. * * * Végre megjön az áram. Felbúg a bekapcsolva hagyott mosógép, s a tévé elkezd hunyorogni. A Petro- cellinek már vége, ma sem tudtuk meg: felépült-e a házuk a sivatagban, vagy a lakókocsiban élnek még mindig. Elfújom a lámpát és mintha a múltat fújnám el vele. Valami fontosat, ami többé már nem jön vissza. Vagy csak egy kormos kis láng volt? Ni, hogy befeketítette a lámpaüveget. Talán a petró nem olyan már, mint valaha volt. — Vagy mi hagytuk túl magasra lobogni? Fiatalok fóruma í Fülöp Csaba versei: József Attila A bárdolatlanságnal; rideg műhelyében jogos hanyagsággal élted napjaid, s a ..fecsegő felszín" méla közönyében halállal törted át börtönfalaid. Mi végre néked a Teremtés?! Játék csak. s lelked önmagad örvényébe merül. Hasztalan elmúlás, ez hát a béred, s ..gyönyörű szivedhez" egy ország terül. Chanson A ronyító légben gyötrelmes kéken két i>iei madarka kesergre száll. Vihar-sötéten. a santa szélben ha ngsebesseggel röpül a nyár. A remény a reménnyel. csillanó .képpel villódzil; szerel m ü ni: rózsa-egén. Csalódás fekélyén. sárga szelén, büszkeség neszevei havaz a tél. Verrasztó Gábor: Nélküled álommá lett a valóság a szivárványszínű emlék visszahoznám a múltat ha az időkapuk engednék r Évszakok őszi illat hullott a fákról később görnyedeztek a hó súlyától de bennem tavasz virágzott az első rügyekre szemed vigyázott Kalcsó József: Emlék
