Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. március 24.. .szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET A pozsonyi polihisztor Háromszáz éve született Bél Mátyás Kora egyik legsokoldalúbb embere volt magyar földön Bél Mátyás evangélikus lelkész és történetíró, földrajztudós és kutató — a néprajz és a mezőgazdaság éppúgy érdekelte, mint a pedagógia vagy a nyelvtörténet. Amikor több mint egy évszázaddal ezelőtt .Haán Lajos akadémiai székfoglalóját írta Bél Mátyásról, óvatosan megkerülte, hogy magyarnak mondja. ..Hasonnevű atyja ocsovai polgár, mesterségére nézve mészáros volt. Anyját Csesznek y Erzsébetnek hívták. Egyik életrajzírója s kortár- sá. Tröbst. valószínűleg magának a nagy férfiúnak elbeszélése után említi, hogy anyja magyar származású volt. s hogy Bél tőle már gyermekkorában megtanulta a magyar nyelvet.” Otthon. Ocsován tanult meg olvasni és írni, szüleitől és a helyi tanítótól; utána Losoncon, majd Káinon, aztán az alsósztregovai Madách család (a Tragédia írójának ősei!) által fenntartott iskolában, Besztercebányán, Pozsonyban tanult. „... alkalma volt a német nyelvet megtanulnia. de annál inkább elfelejtette a magyart” — írja Haán. aki ugyanakkor megjegyzi, hogy éppen a magyar nyelv jobb megismerése miatt folytatta tovább iskoláit Veszprémben, majd a pápai református gimnáziumban. Két évet tanult még Besztercebányán, s 1704-ben. húszévesen, a hallei egyetemre iratkozott be. Három egyetemi éve után rövid ideig a Magdeburg melletti Bergen gimnáziumának igazgatója, 1708 májusától a besztercebányai gimnázium igazgatóhelyettese, majd igazgatója,. s az ispotálytemplom lelkésze. Négy esztendő után. 1714-ben, a pozsonyi evangélikus líceumba került át hasonló megbízatással. „Bél odaérkeztekor csak negyven tanulót talált. .. igazgatósága alatt a szám csakhamar néhány százra emelkedett . . . két irányban egy századdal megelőzte a kort: tanári értekezleteket létesített és tankönyveket dolgozott .és nyomtatott ki” — írja róla Haán. 1719-től pozsonyi evangélikus lelkészként működött. s hosszú életének (hatvanöt évesen, 1749-ben halt meg) minden szakaszában írt, alkotott, szervezett, adatokat gyűjtött az éppen következő munkáihoz, fiait és tanítványait irányította a tudományos munka legkülönbözőbb ágazataiban. Munkáinak még a felsorolása is jó néhány oldal lenne. Első művét — egy evangélikus teológiai tanulmányt — a hallei árvaház nyomdája adta ki 1707-ben. A következő munkái: tankönyvek sora — nagy részükről éppen csak tudunk, de példány alig maradt belőlük, legfeljebb egy-egy kéziratos, lemásolt darab múzeumi tárlókban. 1713-ban újabb munkája látott napvilágot. Haán írja róla: ..... felhívás a hazai tudósokhoz . . . amely szerint Bél egy nagyobb szabású, a magyar nyelv és irodalom történetéről szóló munkát készült kiadni, mely két részre lett volna felosztva. Az első (Genesis) szólt volna a zsidó nyelvről mint a magyarnak anyjáról, a magyar nyelv eredetéről, a régi magyar betűkről.. . fő- és melléknevekről, a magyar példabeszédekről, a Biblia magyar fordításairól. A második könyv (Exodus) magában foglalta volna a magyar nyelv történelmét, szólott volna továbbá a magyar nyelvtanokról, szótárakról, a költészetről, a magyar nyelv táj beszédeiről és magyar nyelvben levő idegen szavakról . . . Sajnos, a hazai írók nem támogatták, így a félig kész munka kéziratban maradt, s elveszett.” Bél számos műve közül talán a legjelentősebb a „No- titis Hungáriáé novae histo- rico-geographica", amelyből öt kötet jelent meg Bécsben 1735 és 1742 között, tíz megye földrajzának. történelmének. néprajzának leírásával. A nagy munka többi része kéziratban maradt. A munkához Mikoviny Sámuel (a kor egyik kiemelkedő magyar polihisztora, mérnök, matematikus. Duna-szabá- lvozó) rajzolta a térképeket. Irt Bél Mátyás a mező- gazdaság. az államtudomány, a statisztika kérdéseiről is. Foglalkozott a rovásírással; a pályája kezdetén a magyar nyelv anyjának a zsidó nyelvet nevező tudós megsejtett valamit nyelvünk finn rokonságáról. Irt Ano- nymusról, ő volt az első tudományos igényű magyar történeti forráskiadvány, az ..Adparatus ad históriám Hungáriáé” alkotója. Munkái között van latin nyelvtan. magyar irodalomtörténet. Mint pedagógus, ö volt az első magyar földön. aki tanterv alapján akarta megszervezni a középiskolai oktatást. Bél Mátyás pozsonyi igazgatói évei alatt lett a pozsonyi evangélikus líceumban rendes tantárgy a földrajz és a magyar történelem, s rendkívüli tárgy a francia nyelv. Pozsonyi működésének egyik legnagyszerűbb emléke a latin nyelvű hetilap, a Nova Posoniensia. Kiadása 1721 márciusában indult. Pontos dátum azért nincs, mert az első számok megsemmisültek. A lapon a szerkesztő neve nem szerepelt (csak a nyomdászé: a lapot Royer pozsonyi nyomdász műhelyében, a Mihálv- kapu melletti házak egyikében állították elő), de a nevet. több levélből ismerjük. Haán két ilyen levelet is idéz; az egyikből, a Bohus György késmárki tanárhoz szólóból az is kiderül, hogy a lap előfizetési ára hat forint volt. Kókai György írja a lapról ..A magyar sajtó törté- neté”-ben: ,.A heti rendszeres megjelenés és tartalmának egy része a korabeli hírlapokhoz sorolja, még akkor is, ha a tudományos folyóiratokra emlékeztető jegyeket' is fedezhetünk fel benne . . . az újság jelentős részét mégiscsak hírlapokra jellemző anyag: rövid, néhány soros referáló hírek foglalták cl. Ezeket úgy csoportosította a szerkesztő, hogy a legtávolabbi országból származók voltak elöl. a pozsonyi és egyéb hazai hírek pedig az újság végén. A hírek legnagyobbrészt külföldi eredetűek;-forrásuk főként a szerkesztő kezébe kerülő idegen újságok lehettek. Nagy számban fordultak elő személyi hírek, uralkodók házassági és 'egyéb családi vonatkozású közleményei, időjárásról, elemi csapásokról szóló tudósítások és egyéb érdekességek. A hazai hírek főleg a protestánsok helyzetével foglalkozó országgyűlési bizottságokról és vármegyei ülésekről adtak hírt, megjegyzések nélkül. Bél felvilágosultsága a száraz, referáló újság híranyagából csak elvétve derülhetett ki. de egynémelykor mégis szerét ejtette, hogy állást foglaljon a politikai hírekkel kapcsolatban. Így például egy holsteini közlemény ürügyén elítélte a jobbágyok elnyomását. Igazában azonban azok a leírások árulkodnak Bél haladó nézeteiről, amelyek a tudományos életről, akadémiákról, tudós társaságokról. expedíciókról, természeti jelenségekről. és megjelent könyvekről számoltak be." Bél Mátyás, latin nyelvű hetilapjával, az egész pozsonyi — s szélesebb perspektívában az egész magyarországi — újságírói munkában az első alkotó személyiség. Olyan szerkesztő-újságíró, aki a maga polihisztorérdeklődését sugározza lapja minden oldalán. Még hacsak referált is az eseményekről, történésekről. folyamatokról. megjelent könyvekről — már ezzel is állást foglalt, mert nézeteinek megfelelően válogatott. Bél Mátyás latinul írt. tanított, lapja is latin nyelvű volt. Munkásságát ma a magyar és szlovák tudományosság és irodalom egyaránt magáénak vallja, hiszen a minden valószínűség szgrint szlovák-magyar származású tudós pap a Nova Posoniensia szerkesztésével és kiadásával egyszerre kívánt hatni az ország magyarul, szlovákul és németül beszélő rétegeire. Pozsonyi líceumának diákjai is e három anyanyelv fiai voltak; még messzi volt az idő. amikor minden más Területtel együtt a sajtóban is* megtörténik a szétválás, megjelennek a Duna-tájon a magyar, a szlovák és a német újságok. Az első szlovák lapok szerkesztői ugyanúgy Bél Mátyás pozsonyi evangélikus iskolájából kerültek ki. mint ahogy a második nemzedékben Windisch Károly Gottlieb, a hazai némfet sajtó úttörője, vagy már a harmadik nemzedékben Rát Mátyás. aki megteremtette a magyar nyelvű újságírást. G. M. Vajnai László: Két vers MEREDEK Még még élek kisütött a nap látom olyan meredek az élet majd leszakad VALLOMÁS Nem felelek ezzel mindent elmondok neked mert olyan a lét mint a tér«■ hallgatásomba minden belefér. Kalcsó József: Örökségek Kalcsó József: Tanyaudvar Weöres Sándor: Naphimnusz Vidám a Nap szeme, vigyáz reánk, még akkor is, míg éjszakában alszunk, s ha nyugtalan zene mint pók-fulánk siklik rajtunk, hogy álmunkban viharzunk. Boldog a Nap szeme, vigyáz reánk, sok éber és alvó boldogtalanra. Függő tekintete szűztiszta láng, míg élünk és míg beborít a kamra. Erős a Nap szeme, vigyáz reánk. kik botorkálva hordjuk gyengeségünk. Hatalmas ereje fölénk, alánk s belénk hatol folyton, mind benne égünk. Gál Farkas: Vonulások Ifjúság, lassuló madár, ki emlékszik torokhangú énekeidre? Ki tudja megrajzolni vonulásod gyepnőtte utakon, sziklák között, vérző eperfák mentén? Piros és fekete szalagok lobognak utánad. Fogad között kékem virágzik a dal. Úszol, úszol a szelek hullámain, vonulsz verejtékes barázdák fölött. Ki figyel sói'árgó énekeidre. ki hallja meg a fegyelem kavicsmezöin átszűrt dadoggsodat? Magad sem tudhatod mikor futsz szavak korall-zátonyára mikor állítja meg szíved túlhordott gondolat. ige, mely véred csatornáiban aknázza alá józanságodat. Józanság! Mindennapi próba, napi lebukás. Szigorú a hitelesített mérce — sem több, sem kevesebb ne légy. mert megköveznek. Csalánra fekszel, csalán lesz takaród is. Csak a varjak kísértet-zászlói lobognak fölötted. Fehér fák között hangtalanul vonulsz, várnak fehér tavak, fehér suhogással jönnek eléd az évek. ’Van-e erőd ziháló szívvel repülni még? Mert lezuhanhatsz. S egy éjszaka fehér kendővel takar be majd a Hold.
