Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

1984. március 24., szombat Magasabb követelmények, növekvő önállóság Beszélgetés dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetőjével Szükséges, sőt szükségszerű volt, megkö­vetelte a társadalmi-gazdasági fejlődés ... Ezt a mondatot sokszor és sokan elmond­ták, leírták az utóbbi hónapokban a köz- igazgatási átszervezéssel, a járások meg­szüntetésével. a városok, nagyközségek és községek tanácsi önállóságának növelésé­vel kapcsolatban. I)e hogyan halnak visz- sza a közigazgatási változások a helyi tár­sadalmi és gazdasági fejlődésre? Erről és az átszervezéssel kapcsolatos egyéb kér­désekről érdeklődtünk dr. Papp Lajos ál- lamtitHártól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetőjétől. — Hány embert érintett személy szerint az átszerve­zés, és mi lett a további sorsuk? — Számunkra — és ebbe beleértem a Tanácsi Hiva­talon kívül a megyei taná­csok vezetőit is — egyálta­lán nem volt mindegy, hogy hová és hogyan helyez­kedik el háromezernégyszáz ember. Ennyien dolgoztak ugyanis a múlt év végéig a járási hivataloknál. Most már elmondhatom, hogy a személyi kérdések túlnyomó többsége a közigazgatás és az érintett dolgozók érdekeit is szem előtt tartva, elintéző­dött. A függő ügy kevés. Vannak, akik június végén mennek nyugdíjba, továbbá mintegy húszán nem vála­szoltak arra. hogy elfogad- ják-e a részükre felajánlott állást, és végül akad né­hány tanácsi dolgozó, aki munkaügyi döntőbizottság­hoz fordult. A Tanácsi Hiva­talhoz eddig mindössze egv panasz érkezett. — Milyen anyagi kihatásai vannak az átszervezésnek? — Mint ismeretes, a fel­adatok átcsoportosításának arányában a városok, a váro­si jogú nagyközségek, vala­mint a községek tanácsappa- rátusai a volt járási hivatalok létszámának csak a kéthar­madát kapták meg. Az így felszabadult béralapból a községi tanácsok dolgozói­nak helyzetén igyekeztek ja­vítani. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a közsé­gi tanácsházán dolgozók ez­után többet kapnak, hanem elsősorban azzal az előnnyel jár, hogy végre lehetőségünk lesz megfelelő végzettségű szakem bereket a 1 kalmazni olyan helyeken is, ahol ed­dig éppen az anyagiak miatt volt hiány szakképzett köz- igazgatási dolgozókban. Ed­dig már több mint ezernégv­százan kaptak oklevelet az Államigazgatási Főiskolán, tehát van utánpótlási lehe­tőség. A magasabb követel­ményekhez szükség is van a jól képzett közigazgatási szakemberekre. — Magasabb követelmé­nyeket említett. Mit jelente­nek ezek a gyakorlatban? — Sokszor elmondtuk, mégsem lehet elégszer hang­súlyozni: a cél a helyi ön­állóság. távlatokban a me­gye és a település közti köz­vetlen kapcsolat. Ez év ele­jével átkerült a hatáskörök döntő része a községi, nagy­községi tanácsokhoz, végté­re is ők ismerik legjobban, legközelebbről a helyi lakos­ságot, természetes, hogy leg­eredményesebben ők tudjak intézni az ügyeket. Maga­sabb követelményt jelent az ügyek növekvő szama, ame­lyeket az eddiginél öntevé­kenyebben, önállóbban kell elintézni. Magasabb köve­telményt jelent az is. hogy a helyi tanácsoknak jobb. intenzívebb munkakapcso­latokat kell kialakítaniuk a lakossággal, hiszen csak így számíthatunk az önálló lele- püléspolitika további kibon­takozására. A községek na­gyobb részében mindez mal­ma is gyakorlat. Ezeknek a követelményeknek kell fo­kozatosan másutt is megfe­lelni. — Hogyan változik az irá­nyítás? — Mint említettem, hosz- szabb távon az a cél, hogy a megyék közvetlenül - irányít­suk a községi tanácsok appa­rátuséinak munkáját. Most még a megyék megbízásából a városok közreműködnek a községekben folyó tanácsi munka felügyeletében, ellen­őrzésében. szakmai irányítá­sában. Erre főként ott van szükség, ahol sok -a kis köz­ség. amelyek tanácsait nem lehet egyik napról a másikra segítség nélkül hagyni. Ahol viszont jobbára nagyobb te­lepülések vannak — mint például egyes alföldi me­gyékben —. ott már ma köz­vetlenebb lehet a megyei és a községi tanácsszervek kap­csolata. a megye kevésbé kényszerül igénybe venni a városok közreműködését a községek irány kásában. Mindezt muris gyakorolhat­ják a megyei irányítású nagyközségek esetében. A községi tanácsok segítésénél azonban fontos, hogy a me­gyei vagy a városi tanács apparátusa ne végezze el a munkát a községi helyett, ha­nem tanítsa meg rá, hogy mit, hogyan csináljon. A me­gye irányításjellegén, stílu­sán is változtatni kell. hogy az utasítás, a közvetlen be­avatkozás helyébe még job­ban a keretszerű szabályozás lépjen. amely szabadabb mozgást hagy a helyiek szá­mára. több lehetőséget nyújt a kezdeményezésre, önálló döntésre. Ezzel párhuzamo­san ugyanakkor tervszerűb­ben, hatékonyabban szüksé­ges ellenőrizni, hogyan dol­goznak a helyi tanácsoknál, miként, mennyire tudnak él­ni az önállósággal. t — Mennyire vannak meg ennek az önállóságnak a fel­tételei? — Természetes, hogy ma. az átszervezés utáni első hó­napokban ezt meg nem lehet, pontosan felmérni, de ép­pen ezért kaptak es kapnak több irányú segítséget, a köz­ségi apparátusok, hogy mind­inkább kialakulhasson a na­gyobb feladatok megoldásá­hoz szükséges, kvalifikált apparátus. Mindenekelőtt a helyi tanácsok vezetőitől vá­runk sokat. Kezdeményezni akaró és tudó vezetőkre van szükség, olyanokra, akik ké­pesek dönteni, nem várnak mindent lentről. .Jobban fel kell tárni a helyi lehetősége­ket. A vezetőnek olyan köz­érdekű célt, feladatot kell ki­tűznie, amit a lakosság elfo­gad. és a megvalósításúban cselekvőén reszt vesz. — Ez feltételezi, hogy a lakosságnak az eddiginél na­gyobb beleszólása lesz a he­lyi ügyekbe, nem utolsósor­ban a költségvetésbe is ... — Beleszólás eddig is volt, most is van, de- feltétle­nül kívánatos, hogy sokkal tartalmasabb legyen. Az lesz a helyes, ha először megkér­dezik a falugyűlésen, hogy mire szeretné fordítani a helybeli lakosság a rendelke­zésre álló összegeket, majd a tanácstestület is véle­ményt nyilvánít, instrukciókat határoz meg apparátusának. Ezek után a tanácsapparátus megnézi, mennyi pénz lesz és az mire elegendő, javasla­tot dolgoz ki. majd azt újra a tanácsülés elé tárja dön­tés végett. Itt határozzák el — a közvélemény igényének ismeretében — véglegesen, hogy például orvosi -rendelőt építsenek előbb, vagy a falu útjait, azok közül is melyi­ket hozzák rendbe. A község lakói tudják ugyanis legjob­ban, hogy mire van sürgősebb szükségük, s ha arra éppen nincs elég pénz. társulással vagy társadalmi munka fel­ajánlásával is tudnak segí­teni. Hozzá k.ell tennem: fa­lugyűlést ezután minden köz­ségben kell- tartani, legalább évenként. Eddig — mint köz­tudomású — csak a közös tanácsokhoz tartozó társköz­ségekben volt kötelező falu­gyűlés összehívása. _ Nagyobb településeken községreszen- ként, a városokban utcán­ként vagy akár háztömbön­ként célszerű összehívni a lakosságot a tanácsi tervek, programok megvitatására, a lakosság tájékoztatására, vé­leményének, javaslatainak megismerésére. — Mennyiben változik az önálló tanáccsal nem .rendel­kező községek helyzete? — Most ezekben a közsé­gekben tanácstagi csoportok működnek, döntési és képvi­seleti hatáskör nélkül. A kö­vetkező általános tanácstagi választás után alakul­nak meg a községi közös ta­nács nem székhely társköz­ségeiben az elöljáróságok, élükön az elöljáróval. Az elöljáró a község választott vezetője lesz. Az elöljáróság dönt a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a fel­használásáról. Természetesen ugyanúgy a lakosság véle­ményének megkérdezése után, mint arról az előbbiek­ben szó volt. Az elöljáróság szervezi a kis település kö­zösségi életét a Hazafias Népfronttal és a többi tár­sadalmi szervezettel együtt. Igen fontos teendője, hogy képviselje a községet a kö­zös tanácsban, közvetítse a település lakóinak kívánsá­gai 1. javaslatait a tanácsnál, és ismertesse a településre vonatkozó határozatokat, ta­nácsrendeleteket a helyi la­kosság körében. Ha az elöl­járóság a tanácsnál, végre­hajtó bizottságnál előterjeszt valamit községe nevében, azt a testületeknek napi­rendre kell tűzniük, s ha az elöljáróság a döntést sérel­mesnek tartja, újra kell tár­gyalniuk. A közös tanács és annak végrehajtó bizottsága át is ruházhat döntési, véle­ményezési, egyetértési jogkö- , löket az elöljáróságra. Mind­ezzel azt akarjuk elérni, hogy egyetlen település la­kói se érezzék magukat hát­rányosabb helyzetben mások­hoz képest. — Hogyan alakul a váro­sok és a községek kapcsola­ta? — A Magyar Népköztársa­ságban a területi egység a megye, a helyi egység a va­ros. a városi jogú nagyköz­ség. a nagyközség, a község. Jelenleg a városok a megyék megbízottai ként közremű­ködnek a községi igazgatási munka segítésében. Ez azon­ban nem változtat azon a tényen, hogy a városok és a községek mellérendelt vi­szonyban vannak egymással, s nem alá-fölé rendeltségben. Kivételt képeznek azok a hatósági ügyek, amelyekben a községi tanácsapparátus el­sőfokú döntését a városi ta­nácsapparátusnál. mint má­sodfokú hatóságnál lehet megfellebbezni. Az az egész­séges gyakorlat, ha a város és a község intézményei ki­egészítik egymást, közös ér­dekeket szolgálnak. A közép­iskolák, az egészségügyi in­tézmények. a kereskedelem szakboltjai általában a váro­sokban vannak, de a közsé­gek lakosságát is kiszolgál­ják. A piac általában a vá­rosé. de áruellátásának nagy részét a községek szövetke­zetei biztosítják. A város és a község közösen tarthat fenn költségvetési tanácsi üzemet, amely itt is. ott'is karbantartja a parkokat, szolgáltatásokat végez a la­kosságnak. és így tovább. — Vannak-e, lesznek-e vi­ták a települések újfajta kap­csolatáról? — Mi azt szeretnénk, hogy ne erről: vitatkozzanak a vá­rosokban és a községekben, hiszen az átszervezés befeje­zett tény, amit jogszabályok rendeznek. De igenis szeret­nénk több termékeny vitát! A legutóbbi időben egyes törvényjavaslatok előkészíté­se során ismételten megmu­tatkozott a pozitív vitakész- ség, jó lenne, ha ez érvénye­sülne helyileg is. Ezért szü­letett most olyan jogszabályi előírás, hogy a lakosság szé­les körét közvetlenül érintő tanácsrendelet tervezetét tár­sadalmi vitára kell bocsáta­ni. Szükség van a hasznos vitákra, különböző elképze­lések felvetésére és egyezte­tésére. amire kitűnő fórumok lehetnek a falugyűlések, a lakógyűlések, a réteggyülé- sek. és természetesen máguk <i tanácsülések is. így mind jobban érvényesülhet a de­mokrácia. Az is ide tarto­zik. hogy az állampolgárok így ismerik meg a közéleti embereket, s majd azokat vá­lasztják meg, akik a legtöb­bet akarnak es tudnak tenni községük, városuk fejlődésé­ért. így olyan vezetők ma­radhatnak a tanácsok' élén, illetve kerülhetnek oda. akik azért bírják a lakosság bi­zalmát. mert kezdeményező- készek. van fantáziájuk és realitásérzékük, vagyis a köz­véleményre támaszkodva ter­vezik a jövőt, és annyit tesz­nek érte. amennyit csak le­het. Várkonyi Endre Életutak Színielőadások és a közéletiség — A Csákómajorban laktunk, szüleim gróf Geist Gyula sváb gazda birtokán cse­lédek voltak. Még nem töltöttem be a ha­todik évemet, amikor 1944 őszén, október első napjaiban a szovjet hadsereg csapatai átvonultak Kondoroson. A magyar kato­nák. az emberek a kukoricásban bújtak, meg. Itt harcok nem voltak, de az embe­rek féltek az újtól. Nálunk egy szovjet ka­tonatiszt volt elszállásolva, emlékszem, az édesanyám megvarrta a vöröskatonák el­szakadt ruházatát — elevenítette fel gye­rekkori élményeit. Vitális Pál. a kondorost nagyközségi pártbizottság titkára. Alig volt hatéves ekkor Vitális Pál. Ho­gyan idéződnek fel a forradalmi változá­sokról gyerekfejjel megőrzött emlékké­pek ? — Eljött a tavasz, a földosztás. Lucer- násföldból kapott nyolc holdat a csalá­dunk. A7. épületeket, többek között azt is, ahol cselédlakásunk volt, kiosztották a pa­rasztok között. Már kezdték bontani a te­tőt a fejünk fölül, amikor végre szükség­lakásba költözhettünk. Mellette egy szín állt. oda kényszerültünk éjszakára is. mert gyorsan elkezdtük „felhúzni" a tanyát. Gyűjtöttük az anyagot a vert falú házhoz, csináltuk, haladtunk az építkezéssel. Itt már a szobákon, a konyhán, kamrán kí­vül gazdasági épületek is készültek. Lo­vat kapott a család, sertéseket tartottunk. — Lassan érett lett az iskolára. — ősszel már elkezdtem iskolába járni. A nővérem, meg a bátyám még polgári­ban végzett, én már rendezett iskolai kö­rülmények között tanultam, összevont egy-nyolc osztályban, a majorközponti in­tézményben. — Hogyan élt. mit csinált az ifjúság ezekben a minden téren változást hozó években, és mi jellemezte az ifjúvá ser­dülő Vitális Pált? — A bátyám szemináriumi füzeteket, ho­zott haza, nővéremmel együtt aktívái vol­tak az Egyesült Parasztitjűság Országos Szervezetének. Tapasztalt, emberek tartot­tak számukra előadásokat, esténként pe­dig kulturális programokon vettek részt. Volt egy keserű élményem is. Iskolásként szavaltam egyszer a szervezet rendezvé­nyén. Elmondtam a vers első két verssza­kát. aztán félelmemben sírva fakadtam. A későbbiekből mozgalmas május elsejékre emlékszem, meg arra. hogy egyszer csak a sírás kisfiú a színpadon szerepet ját­szik. Színjátszó-előadásokat rendszeresen tartottunk, pedagógusok együtt éltek a gyerekekkel, a fiatalokkal, a majorbeli la­kossággal . . . Bradács Illés tanítóra gon­dolok szívesen. 0 eljárt a családokhoz, például hozzánk is disznótorba. Felrémle- nek a színes bátyus bálák, az EPOSZ-ta- lálkozók. téli esték, amikre szívesen men­tek a kondorosi fiatalok. Nyíltabbak vol­tak az emberek, összejártak. Hozzánk is gyakran jöttek, az apám mulatós ember volt, s közben meghányták-vetették a vi­lág dolgait, viccelődlek. — S eközben az iskolában . . . — Hetedik osztályos koromban megvá­lasztottak az úttörőcsapat-tanács elnöké­nek, majd nyolcadik után Szarvason kezd­tem gimnáziumba járni. A kondorosi vas­útállomásról biciklivel, vagy gyalog jártam haza a majorba, és nem birtam ilyen messziről hóban, sárban, nagy hidegben bejárni. Hazajöttem és a gépállomásra vet­tek fel mitfárernek — másodvezetőnek — egy kormos Hoffér-traktorra. Éjjel-nappal, váltva dolgoztunk. Előfordult, hogy egyik álomba a gép rázott, a másikból a gép döccenése ébresztett. Persze, amikor csak időm engedte, részt vettem a színielőadá- , sokon, játszottam a DISZ-zenekarban. Ma is szívesén előveszem a régi. kedves har­monikát — gondol nosztalgiával a múltra beszélgetőpartnerem. — Akkor, ■ 1956-tól 1958-ig csak zenéltem. De a falubeli veze­tők megkerestek és elküldték a tóalmási DISZ-iskolára. Ez tavasszal volt. s az őszi ellenforradalmi eseményeket, azok megol­dódását tétlenül vártuk a faluban. Bár voltak gyűlések, robbantani akarták u té- eszt. A tagság fele kilépett. Néhány nap múlva majd mindenki az újraalakítás mel­lett szavazott. Kora tavasszal űjraalakult a Viharsarok Tsz. — Beiskolázták, tehát számítottak önre. Miként, alakult ezt követően a sorsa, a személyes élete? — Tag lettem a tsz-ben 4958-ban. hív­tak. számítottak rám. megválasztottak KISZ-titkárnak. Ebben az esztendőben megházasodtam. Képesített. mérlegképes könyvelői tanfolyamokat végeztem munka közben. Megszületett a fiam. majd 19611- ban a lányom, feleségem dolgozott az én karrieremért is. A termelőszövetkezetben ifjú munkacsapatokat hoztunk létre. A cséplőcsapatban én voltam a bandagazda. Nehéz évek voltak ezek — az átszervezés, és az utána következő esztendők — a tsz- ben. Vincze Pista bácsival, az akkori párt­titkárral gyakran jártunk a járáshoz érte­kezletekre. A vasútállomástól a majorig hatkilométernyi üt vezetett haza. A-/. ilyen sétákon elbeszélgettünk a tsz-ről. fiatalok­ról, a kilátásokról. — Mozgalmas volt. a fiatalkori élete, van mire visszagondolni. Mi emlékezetes még ? — Gyorsan peregtek az évek. A község­ből is a majorba jártak ki focizni, a ma­jálisra. a kastélyban jókat tudtunk mulat­ni. szórakozni. 1960-ban lettem párttag, amit akkor mindenki megtiszteltetésnek te­kintett. a fiatalokkal való foglalkozás di­csőség. a párttagság a munka elismerése volt. Háromhónapos pártiskolába kerül­tem 1964-ben, 1965-ben párt vezetőségi tag lettem, a következő esztendőben pártalap- szervezeti titkárnak választottak. — Huszonhét évesen? — Talán nem volt ritka ezekben az években az. ha valaki ilyen fiatalon veze­tő lett. Függetlenített párttitkárként kilenc éven keresztül dolgoztam ebben a beosz­tásban. s akkoriban tíz évig munkásőr- kötelékben is tevékenykedtem. Közben érettségit, főiskolai diplomát szereztem. Az egyesüléskor. 1975-ben személyzeti vezető lettem. Egy év múlva kerestek meg a já­rás-vezetői. hogy vállalnám-e a községi párttitkár tisztet. Három nap gondolkodási időt adtak. És akkor rádöbbentem, hogy nagyon hiányzik a mozgalmi munka. Azt válaszoltam: ha úgy gondoljátok, hogy al­kalmas vagyok, elvállalom. Nyolc éve a községi pártbizottság titkára Vitális Pál. akit az emberek felruháztak bizalmukkal, ö nem az az ember, aki el­feledte. honnan jött. igyekszik a hétköz­napi emberek gondjait megoldani. Család­centrikus' ember vagyok — fogalmazta meg —, nekem hátteret ad a munkához, segítséget és támaszt. Számadó Julianna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents