Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-13 / 61. szám
1984. március 13., kedd . 1---------------- ■ -■ ... ■( Van kiút Egy kísérlet tanulságai Fő cél a hatékonyság növelése Önálló gazdálkodók a kovácsházi tsz-ben Megyénk ipari szövetkezetei, mint arról már hírt adtunk, eredményesen zárták az elmúlt évet, a 41 szövetkezet egyikének sem kellett veszteséget elkönyvelni. Ám közülük nem egynek igen nagy erőfeszítésébe került a „léc fölött maradni”, mint például a Szarvasi Bútoripari Szövetkezetnek. Noha végül ők is nyereségesek lettek, ez csak minimális vigaszt nyújt, mert sem a termelési érték, sem az árbevétel, de a nyereség és a létszám sem érte el a tervezettet, sőt, a bázisnak is alatta maradt. A jövedelmezőségi mutató tovább romlott, 6,4 százalékról 3,4 százalékra esett vissza. Mi lehet az elgondolkodtató számok mögött? o A szövetkezet közgyűlésén az elnök beszámolójából az derült ki, hogy elsősorban a létszámhiány okozta a gondokat. „Optimistán állapítottuk meg a szövetkezet létszámának fejlesztési lehetőségeit. Sajnos, a tények azt mutatják, hogy az előirányzott létszámot nem sikerült elérni. Ez a helyzet igen nagy nehézségeket okozott a termelés szervezésében, a tervezett célok elérésében.” Alig több mint 100 ember dolgozik a szarvasi szövetkezetben, ami önmagában még nem lenne baj. Am a szövetkezet eszközállománya, kapacitása sokkal több munkás foglalkoztatására alkalmas. A hatékonyság növelésének legkézenfekvőbb módja a létszámbővítés lenne, ám be kellett látniuk, hogy ez — a szövetkezetben a bérszínvonal 40 ezer 460 forint — nem megy. Noha évrőj évre bútoripari szakmunkásokat képeznek ki tanműhelyükben (és nem is akárhogy, hisz a szakmai versenyeken tanulóik szép sikerekkel szerepelnek), csak kevesen, 12—14 végzősből csupán 2-3 szakmunkás marad meg náluk. Az ok: a pénz. o A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, csak más módokat kell keresni a hatékonyság javítására. Erre, mint a legsürgősebben megoldandó feladatra, már tavaly részletes tervet dolgoztak ki, amely tartalmazza a közvetlen és közvetett költségek csökkentésének útját. Ugyanakkor a termékösz- szetétel a nagyobb nyereséget adó gyártmányok felé tolódott el. Növelték termelésüket a Körös szekrénysorból, a Szarvas ebédlőből, a keresett fenyőbútorokból. Minimális nyereségtartalma, sőt egyes szériák veszteséges gyártása miatt megszüntették a Szarvas II. heverő készítését. < A szövetkezet exportra is dolgozik, az NSZK piacra szállít például úgynevezett padládákat. Tavaly az export mennyisége sem érte el a tervezett szintet, részben a szerződéskötések elhúzódása, részben anyagbeszerzési nehézségek miatt. Több piacon próbálkoznak az idén is, ám az árak általában kedvezőtlenek. Tervük 20 millió forintos tőkés export elérése, és ennek érdekében több ajánlatot, mintát küldtek szét az Artex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül Európa országaiba. o A szövetkezet szűkös lehetőségein belül igyekszik úgy gazdálkodni, hogy az előző esztendőnél eredményesebb évet zárjon. Nem terveznek létszámnövekedést, inkább a csökkenés mérséklésére, megállítására törekednek. A szakmunkás- tanulók „marasztalására” tanulmányi szerződéseket kötnek, a személyi jövedelmek alakulását szorosabban kapcsolják az egyéni teljesítményekhez. Folytatják a termékszerkezet vizsgálatát, a technológia fejlesztését, a költségek alakulásának elemzését. És így — remélik — sikeresen megvalósíthatják az 1984-es esztendő legfontosabb célkitűzését, a hatékonyság növelését. — szatmári — Gondokat elsősorban a létsz ámhiány okoz Fotó: Fazekas László Cukorrépa-termesztésünk tegnap és ma Több mint tíz éve, a hetvenes évek elején vált egyértelművé, hogy a hazai cukorszükségletet itthon kell megtermelni. Az országos irányító szervek akkor teremtették meg a nagyüzemi cukorrépa-termesztés feltételeit, egyben megalapozták a termesztés fellendülését. o A termelési színvonalat jól jellemzi, hogy az utóbbi évtizedben tíz tonnával nőtt a hektáronkénti átlagtermés — általában 38—42 tonna között mozog. Ezzel közelítjük a fejlett tőkés országokat — igaz, az élvonalba tartozó Ausztria termelői 50 —60 tonna répát is fölszednek egy hektárról. Az ösz- szehasonlítás nem egyértelmű, hiszen nyugati szomszédunknál kisüzemi — tehát egyedi gondozást is megengedő — parcellákon termesztik a répát. Nem is elsősorban a répafej tömege a fontos, hanem a belőle kinyert nyers cukor. Hogy az osztrákoknál maradjunk: hektáronkénti cukortermelésük kétszerese a miénknek. Ez az összehasonlítás is sántít egy kicsit, hiszen náluk 70—90 napos a cukorgyártási kampány, nálunk 120—130 napos. Az elhúzódó feldolgozási szezon pedig a cukorkinyerés esélyeit rontja o A sok javítani való ellenére mégis szép eredmény, hogy ma itt tartunk. Tagadhatatlan, hogy ebben jelen-\ tős része van a már említett korszerű cukorrépa-termesztési géprendszernek. A német Rau .vetőgépek, a francia Herriau és német Kleine önjáró betakarítok sok nagyüzemi szakemberrel megszerettették a répatermesztést. Ennek eredményeként 1981-ben országosan 11 és fél, 1982-ben 13 ezer forint nyereséget adott egy hektár répa. Mégpedig úgy, hogy száz forint termelési költség 40—45 forintot hozott! A múlt évben ennek a nyereségnek sajnos, már felét sem érték ei a mezőgazdasági üzemek. Igaz, hogy a meleg nyár hatására nőtt a fejek cukortartalma, de az aszály annyira lecsökkentette a hozamokat, hogy a kiesést a magasabb cukortartalom sem tudta pótolni. Sokan ezért megkérdőjelezték, érdemes-e cukorrépát vetni. De nemcsak a kisebb jövedelem miatt. Közben ugyanis elöregedtek a korszerű importgépek — a mezőgazdaságot is érintő importkorlátozás napjainkban nem teszi lehetővé, hogy például Herriau-t hozzunk be. A sok jogos bírálatot kapott RTA—601-es magyar önjáró betakarítóval pótolhatják az üzemek a megkedvelt francia gépet. Továbbra is vásárolhatnak eszközhordó traktorra szerelhető importadaptereket a termelők. A Rau vetőgépből pedig kétszer annyi a kínálat, mint a kereslet. Az igazsághoz tartozik, hogy pénzhiány is akadályozza a termelőket az említett eszközök beszerzésében. Az RTA —601-es gép a 40 százalékos támogatás mellett is 1,8 millió forintba kerül. o A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakemberei kiszámították, hogy a hazai cukorszükséglet fedezéséhez 110 ezer hektárnyi, 39,5 tonnás átlaghozamú 15 és fél százalék cukrot tartalmazó répatermés kell. A 11 hazai cukorgyár napjainkig szinte teljes egészében megkötötte az üzemekkel az idei termeltetési szerződéseket. Ha az időjárás is úgy „akarja”, nem lesz gond a gyárak alapanyagellátásával. S mi a helyzet megyénkben? A termesztés gondjai hasonlóak az országoshoz. A műszaki háttér idézi elő a legtöbb töprengést, illetve a csökkenő jövedelmezőség. Békésben is 1982-ben érte el a répatermelés a csúcsot — húszezer hektárról átlagosan 42,3 tonna répát takarítottak be az üzemek. Az idén 15 170 hektárra vet répát 36 szövetkezet és állami gazdaság. A két gyár — a mező- hegyesi és a sarkadi — megkötötte a termelési szerződéseket. Ügy tűnik, a várhatóan kevesebb bevétel nem szegte mindenkinek kedvét. A mezőgazdák tépelődés helyett megpróbálnak maguk segíteni a dolgon: a sarkadi Lenin Tsz-ben például háztájiban is művelnek répaföldeket. Máshol kisvállalkozások. létrehozásán szorgoskodnak. Törekvéseik feltétlenül dicsérendők. M. Sz. Zs. — Olyan ez, mint amikor kimegyünk a piacra, és az eladó, a vevő is napi áron számol, azután mindenki mérleget von, jól járt-e? — próbálja leegyszerűsített formában megértetni a változások irányát Czifra János, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz közgazdasági elnökhelyettese. Lassan egy éve lesz már, hogy a szövetkezetben a keresetszabályozás kísérleti formáját bevezették. A nagyüzemi keresetadóztatás új lehetőségeket kínált a hatékonyabb bér- és munkaerőgazdálkodásra, de kedvező folyamatok kezdődtek más területeken is. A közösben már a pályázat elfogadását megelőzően, és attól függetlenül az ágazati önelszámolási rendszer bevezetését tervezték. Az önelszámolást végül is a kísérleti keresetszabályozásnak köszönhetően, módosított formában fogadták el. Ennek lényegét a következőkben összegezte a közgazdasági elnökhelyettes. — A három főágazat a belső elszámolásban piaci, felvásárlási árakon értékesít, s teljesen önálló gazdálkodást folytat. Lényeges szempont, hogy a dolgozók tudják, melyik munkáért menynyit kapnak, s az esetleges többletnyereségből mennyivel részesednek. Meghatároztuk, hogy a növénytermesztésben egy forint bérrel 10, az állattenyésztésben egy forint, a műszaki főágazatban 40 fillér úgynevezett számított nyereséget kell kitermelni. Ennek alapján a szövetkezet 33 millió forint bér felhasználásával 26,5 millió forint tiszta nyereséget tervezett az év végére. Már évközben tapasztalták — ha kezdetben a tagox nehezen is értették, miről van szó —, hogy a munkák gyorsabban, szervezettebben haladnak. Mindez nem utolsósorban a törekvések szerencsés találkozásának köszönhető. Az önelszámoló egységek vezetőinek a brigádvezetőktől, a főágazatvezetőkig a nyereség alakulásától függő prémiumfeltételeket szabtak meg. Az ő érdekeltségük tehát kézzel foghatóvá vált. Az új bérezési forma azonban a tagok munkájára is kedvező hatással volt. A megtakarított bér 50 százalékát szét lehetett osztani. Ennek ezután az lett a vége, hogy a tagok a földeken, a műhelyben, az irodában nem követelték a tartósan távollevők, a távozók pótlását. Annál nagyobb figyelem kísérte viszont a folyamatos munka feltételeinek biztosítását, merthogy a dolgozók a feladatok gyors elvégzésében is érdekeltek lettek. Érdemes a nagyüzemi keresetadóztatás és az ágazati önállóság közvetett és közvetlen hatásait nyomon követni. A szövetkezetben nem küldtek el ugyan senkit, erre a jövőben sem törekszenek, de az önként távozók, a nyugdíjba vonulók helyére sem vettek fel új tagokat. Így a dolgozó tagok száma 1983 végéig, vagyis egy év alatt kilencvennel csökkent. A munkaerő belső mozgatása is könnyebbé vált. Így történhetett, hogy az ipari ágazat a korábbi 18 helyett 38 millió forint termelési értéket adott, s a sertéstelepi építkezésekhez is volt elég ember. Tavaly hét százalékkal csökkent a táppénzes napok száma. A tapasztalatok a gazdálkodás más területein is kedvezőek. A sertéságazat kivételével, valamennyi ágazat jelentősen növelte nyereségét. Az érdekeltség hatására a költségek is csökkentek. A segédüzemi költségeket 5,3, a műhelyrezsi és a gazdálkodás általános költségeit ösz- szesen 5,6 millió forinttal mérsékelték. A bérmegtakarítás összege pedig megközelítette a 600 ezer forintot. A gazdálkodás végeredménye is önmagáért beszél. A nyereség a tervezett 26,5 millióval szemben 46 millió forint lett. — Ha azt kérdezik, minek köszönhető ez a nem mindennapi növekedés (a szövetkezet nyeresége 1982- ben 26,5 millió forint volt), akkor erre hosszan tartó választ kellene adni. Minden bizonnyal hibát követnénk el, ha a sikert csak az ágazati önállósággal, és az új bérezéssel hoznánk összefüggésbe, hiszen több környező gazdaságban is rekordnyereséget értek el, pedig azokban nem alkalmaztak a mienkhez hasonló kísérleti keresetszabályozást. Ám azt mégis elmondhatjuk, hogy milliókat köszönhetünk a nagyobb érdekeltségnek s hogy sohasem függött még ennyire a bérek, a jövedelmek alakulása a nyereség nagyságától, a végzett munka mennyiségétől, a megtakarításoktól, mint az elmúlt évben — mondja Czifra János. A szövetkezetben végrehajtott szervezeti változtatások, a párhuzamos ágazati, szövetkezeti szintű nyilvántartás, az ágazati önállósággal és a bérszabályozással kapcsolatos teendők többletmunkát adtak. Az erőfeszítések eredményességén azonban senki sem vitázik. Inkább arra törekszenek a vezetők — ma már egyre többször a dolgozók egyértelmű sürgetésére —, hogy tovább tökéletesítsék a szervezet felépítését, az érdekeltséget, a munka szervezettségét, és nem utolsósorban a termelés szerkezetét. Az idén például összehasonlítást végeznek a legjobb gazdaságokkal. A vizsgálódás célja, hogy irányítási módszereiket tökéletesítsék, s ugyanezt tegyék a már megszokott, esetleg kifogástalannak ítélt munkafolyamatokkal. Ebben az évben az építési ágazat és az üzemi konyha is megkapja az önálló gazdálkodás lehetőségét. Az ágazatok már most havonta kapják az információkat költségeik, hozamaik, bevételeik alakulásáról. Az ágazatvezetőknek így pontos ismereteik vannak arról, hogy pl. a műtrágyát táblánként, mikor, milyen meny- nyiségben szórták ki. Az információs rendszer finomításában nagyobb szerepet szánnak a számítógépeknek. Rövidesen teljessé teszik a teljesítménybérezést, s a korábbinál több területen alkalmazzák az egyszerű bérutalványozást. Erre igen nagy az igény, ami érthető is, hiszen a dolgozók így előre tudják, hogy a munka elvégzése után mennyi pénzt vehetnek fel. Az önállóság, az új bérezés egyébként alaposan megnövelte a vállalkozói kedvet. Egyre több a szó igazi értelmében vett gazdálkodó a gazdaságon belül. Kepenyes János Üj technológiát vezettek be az Alumíniumáru-gyárban, s ennek köszönhetően könnyebbek lesznek a propán-bután gázpalackok. A gyártás már megkezdődött, várhatóan 200 ezer készül ebben az évben a korábbinál huszonöt százalékkal „karcsúbb”, de változatlan minőségű palackokból. Az új terméken két csík jelöli, hogy könnyített változatot tart a kezében a vásárló. A képen: az elkészült palackokat 25 atmoszférás próbanyomásnak vetik alá (MTI-fotó: Varga László felvétele —» KS) A segédüzemi költségeket 5,3, a műhelyrezsi és a gazdálkodás általános költségeit 5,6 millió forinttal mérsékelték Fotó: Fazekas László
