Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-13 / 61. szám
1984. március 13., kedd Évfordulóra készül a Mezöhegyesi Kombinát „Ugyan kérem! Mutasson nekem olyan üzemet, ahol ilyen gazdasági körülmények között nagy figyelmet szentelnek a közművelődésre! Van nekünk így is elég bajunk!” E sorok írója, de bizonyára a népművelők még inkább találkoznak ilyen, és ehhez hasonló kifakadásokkal, ha a művelődés, a hasznos szórakozás, a hagyományápolás ügyét szolgálva felkeresnek egy-egy vállalatot, üzemet, szövetkezetét. Némi igazság bizonyára ebben is van, ám a kézlegyintés még soha nem vitt előbbre senkit, s bizony eddig magam sem voltam kellőképpen felvértezve az ilyen kifakadások ellen. Ám mióta Mezőhegyesen jártam, egy jó példával többet tudok felsorolni eddigi érveim mellé. A lokálpatriotizmus szép és követendő példájával, mellyel a mezőgazdasági kombinátban találkoztam. De lássuk, mi is történt Mezőhegyesen! A Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát 1985-ben ünnepli fennállásának 200. évfordulóját. Az építészeti üzem — hogy a sport nyelvén szóljunk — teljes erőbedobással fáradozik azon, hogy a műemlék jellegű, illetve műemlék épületek ünneplőbe öltözve várják a nem mindennapos eseményt. Az egykori ménesközpont helyreállítása már jó ütemben halad. A műemlék épületet, a fedett lovardát kívülről már- rendbehozták, a belső Karbidlámpák a cukorgyáriak gyűjteményéből munkálatok még hátravannak. Az igazgatóság épületének helyreállítása most folyik. A vele szomszédos egykori lakóépület jobb sorsra érdemesült: a tervek szerint 1985 júniusában készül el itt a Nóniusz vendégfogadó. A másik — ugyancsak műemlék jellegű — épület, amelyben most a dolgozók szolgálati lakásai vannak, valamint a díszkapuk rekonstrukciója is, folyamatban van. Ehhez — az építészeti feladatokhoz — kell még sorolnunk a főmagtár helyreállítását, amelynek elkészülte után méltó otthonra lel az a hely- és üzemtörténeti múzeum, melynek anyagát a kombinát dolgozói sok éve gyűjtögetik. Hogyan is kezdődött? A volt keltetőépület felé ballagunk Kovácsné Éles Judittal, a múzeumi emlékgyűjtő bizottság vezetőjével, aki a kezdetekre emlékezik. — A hetvenes évek végén látott napvilágot a műemlék- védelmi törvény. Már akkoriban gondoltunk arra, hogy jó lenne, ha nem csupán az épületeket, hanem a tárgyi emlékeket, az egykori szerszámokat, dokumentumokat is megmentenénk az enyészettől. Ügy 1980-ban lehetett. hogy az üzemi lapban és más újságokban meghirdettük a gyűjtést. Szórólapokat is készítettünk, amely tartalmazta, mire lesz szükség a központi főmagtárban létesítendő helytörténeti és üzemtörténeti múzeumban... Közben az egykori keltetőépülethez érünk. A hatalmas helyiségben kocsik, szánkók felhalmozva várják a rendbehozást, s az ezt követő bemutatkozást. — Gergely Imre lótenyésztési szakmérnökünk vezette ezt a gyűjtést — folytatja elbeszélését Kovácsné. — Sok tennivaló lesz még itt. A restaurálásnál számítunk majd a Mezőgazdasági Múzeum és persze a mi dolgozóink segítségére. A szocialista brigádok vállalásai most készülnek, reméljük, elég segítő kéz akad, hiszen régi szerszámaink is hasonló állapotban vannak még. A lámpák tompa fényében különös hangulatot áraszt az öreg szánkók, kocsik összevisszasága. — A kocsi- és szerszámmúzeum helye már megvan, a volt fedeztetőt rendbehoztuk, s ha minden igaz, ez év decemberére a nagyközönség előtt is megnyithatjuk. A gyűjtés ezzel még korántsem ért véget. A jövőben a gyerekeket is szeretnék bevonni ebbe a munkába. A volt moziban és a 18- as majorban a kisebb munkaeszközök gyűlnek. A fotókat, dokumentumokat Kovácsné otthonában őrizgeti. A fedett lovarda A kutatást — mint tervezik — ki kell bővíteni a környező településekre is, hogy még gazdagabb legyen a majdan kiállítható anyag. Tennivaló mindenesetre akad bőven. Ám ha olyan segítőkre találnak majd, mint a cukorgyár laboratóriumi szocialista brigádja, a főmagtárban létesítendő múzeum megnyitja kapuit a közönség előtt 1985. október 11-én. „Itt kapható az új népcukor” — olvasom a régi, megfakult feliratot — „10 dekagramm 90 fillér!” Amott öreg karbidlámpák, egy Mignon típusú forgófejes írógép, egy ormótlan, fekete micsoda, az első elektromos számológép a gyárban ... Egy egész nap se lenne elég a milliónyi dokumentum, a régi munkakönyvek, a megsárgult fényképek átböngészésére. Viczián Brunóné, a laboratóriumi brigád vezetője kalauzol az 1889-es megalakulás dokumentumaitól a napjaink termelését reprezentáló fotókig, s a mini termék- bemutatóig. — Az egész úgy kezdődött, hogy a Munkácsy Múzeum 1977-ben vagy 1978-ban egy felhívást tett közzé üzemtörténeti gyűjtésre. Szép anyag gyűlt össze, harmadikok lettünk a megyében. Itt, a cukorgyári dolgozók otthonában kaptunk egy helyiséget, s azóta is gyűjtögetünk. Most, az évforduló közeledtével ismét fellendült a gyűjtés, de erről beszéljen Jani bácsi, aki mióta nyugdíjban van, nagy lelkesedéssel ápolja, gyarapítja a gyűjteményt... Dr. Vitay János eddig néma hallgatója volt beszélgetésünknek, ám most, hogy szót kapott, lelkesedéssel számol be legújabb kutatásai eredményéről. — Gyulára, Szegedre, Makóra járok. A múzeumban, levéltárakban rengeteg dokumentumot, újságcikket fénymásoltunk le. Hogy csak egy adatot említsek: eddig legalább 400 cikkünk van, amely a gyár megalakulásáról, életéről szól. El tudja képzelni mekkora munka ez? Egy évfolyam átolvasása 12 órát vesz igénybe ... Nemrég 26 repülőtársaságnak írt, küldjék el forgalomban levő 2 dekás cukroszacskóikat. Eddig mintegy 200 tarkabarka csomagocska érkezett... Búcsúzóul Vicziánné még elmondja, hogy ez az üzemtörténeti gyűjtemény is méltó helyet kap majd a főmag- tórban. Addig sem mondanak le az anyag bővítéséről, rendben tartásáról, sőt... — Nem is olyan soká, 1989-ben ünnepli üzemünk megalakulásának 100 éves jubileumát. Addig szeretnénk még gazdagabbá tenni ezt a gyűjteményt, s e munkában bárki segítségét szívesen vesszük. Nagy Ágnes Szánkók, felújításra várva Fotó: Gál F.dit KÉPERNYŐ Slusszpoénnak hívja a színházi szakma a jelenetek utolsó viccét. Tartósnak bizonyuló magyar szó a fogalomra tudtommal nem született. Lehetne kutatni, honnan, s miképp jött e szépnek a legjobb indulattal sem mondható öszvér (melynek eleje német, hátulja francia), de ne tegyük, inkább fogadjuk el, mint más szakma zsargonjait, és fogadjuk el azt is, hogy a kabarétréfák sikere a slusszpoéntól nagyon függ. Egy 15 perces jelenetben hiába nő ki az állandó csendes mosolygásból nyolc vigyor, öt kuncogás, négy hahota és három röhögés, ha a végén ez utóbbi két fajtából egyiket sem gyakorolhatja a néző. Színházi berkekben ez köztudott. Az írók nemegyszer „slusszpoén felől” írják jeleneteiket. S ha nincs jó záróakkordja a jelenetnek, a színészek és a rendezők még anyagi áldozatot is képesek hozni... De ea természetes, hiszen az utolsó pillanatok történése és hatása még sokáig kicseng. Arra emlékezni lehet, idézni lehet azt, s ha valaki elfelejti, és csak annyit tud, hogy az a jelenet jó volt, az is nem kis részben a slusszpoén milyenségének köszönhető. Mindez a Telepódium péntek esti adása közben jutott eszembe. A Telepódium sosem tartozott a remekbe szabott tévéműsorok közé. Semmi „igazán tévés” nincs benne, viszont a kabarék színházi varázsából sem sokat őriz meg, bár efelé igyekszik, s ez dicsérendő. A pénteki 70 percben az tűnt fel, hogy a remek színészi gárda miképp tud jelenetet zárni. Néha bizony nagyon csak le nem írható anyagból igyekeznek ostort fonni, hogy aztán a végén csattanjon. És mégis csattant. Rettentő kemény meló, a remény soha fel nem adása, jó adag mázli, .és a szakmai tudás alig megfejthető titkai, amik megszülik a megszabadító tréfát. Néha akadnak persze jó jelenetek is. Kettő most is volt: a biztosításról szóló néhány perc ügyes ötlet volt, s Nagy Bandó András monológja ellen sem lehetett semmi kifogásunk. Az előbbiben Mikó István, aki a többi jelenetet meglehetősen félvállról vette, mintha csak azt akarta volna bizonyítani, hogy a színész a neki tetsző mondandóval szerepet tud építeni. Nagy Bandó András pedig nemcsak vicceket és szóvicceket gyártott, de kamaszos, örök-nagy-gyerek lényével, ami szinte hasonlított ezekre a kamaszos lakótelepmonstrumokra, egyszerre tudta fricskázni a lakótelepi élet keserveit, hátrányait, s az e körül kialakult, néha már megcsontosodott előítéleteket, felhajtásokat. Ám, hogy mi módon lehet megmenteni a semmit, és valamit csinálni belőle, azt Angyal János mutatta be. Öncélú és kiúttalan parodizálása ezúttal szakmai minőségében is hatodrangú volt. (A hangok hallatán nem ugrottak be a valódi hangok és arcok.) S ekkor csinált egy Vitray-villanást, amit a lehető legbanálisabb ötletre, a tévés személyiség magasságára épített, s tényleg a hasunkat fogtuk. A többszörösen leárazott ötletben Angyal nagyon bízott, nagyon hitt, s annyi energiával, olyan előkészületekkel csinálta, s még jócsomó, megmagyarázhatatlan szakmai fogással, ami végül is sikerre vezetett. Jó kabaréjelenetet írni, csak az tudja milyen nehéz, aki már megpróbálta. Saját műfajának százalékában nincs több jó kabaréjelenet, mint regény, vers, vagy mondjuk szobor. A slusszpoén azonban mentheti a menthetőt, s ezzel a Telepódium színészei nagyon élnek. Néha vissza is élnek (ezt tette Angyal János is), de a siker szentesíti a sértést, a meguntat, az erőlködést, sőt, néha még a hazugságot is. Mert például Sass József a zeneszerzők lopásáról szóló eszme- és dallamfuttatása csak tréfának volt közepes, igazságnak hazugság volt. Felsorolhatatlan azoknak a találmányoknak a száma, amelyeket egy-egy háború „adott’ az embereknek. A fegyverkezési verseny óriási vákuuma az elméleti és gyakorlati kutatásnak. A találmányok a haditechnikában hamar révbe érnek, ám a békés használatba vétel gyakorta csak iszonyú pusztítás után jöhet szóba, mikor a találmány nem titok többé. Ezt ma már a gyerek is tudja, vagy ha nem, vasárnap délelőtt Gianni Rodari Torta dz égen című darabjának magyar feldolgozása segít a korai tisztánlátásban. Rodari műve okos és szép, épít a valóságra, ám attól el mer rugaszkodni bátran és fantáziadúsan, igaz, elcsépelt dolgokról beszél. Mert a fegyverkezés őrületénél elcsépeltebb témája aligha van századunknak. Halljuk, látjuk, olvassuk. Mégsem árt a felnövekvő nemzedéket ilyesfajta háborúellenes étken nevelni. Hátha mégis van még nekik esélyük. A tévéjáték meg is tett mindent a gondolat tiszta, szabatos megfogalmazásáért. Mint színház, helyenként remek volt. Ahogy a gyermeki szemmel elképzelt vezérkar létezett, félt, őrlődött, döntött, és felnötteskedett, az humoros, látványos, szórakoztató volt. De ennyire a tévé nyelvét nem beszélő tévéjátékot ritkán lehet látni. Egy jobb vágás sok, annyi nem mutatkozott a tévé eszköztárából. Egy kifejező közeli kép, egy ügyes trükk, vagy bármi... Igaz, nálunk ez valahogy nem is divat. Sőt, ne bántsuk önmagunkat, mert a hiba világjelenség. S a Torta az égen bizonyítja, hogy így is lehet érdekes és igaz alkotást létrehozni. De a tartalékok óriásiak. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.30: Diszdoktorok Szegeden. 9.00: Beethoven: a-moll vonósnégyes. 9.30: Fúvószene az NDK rádió műsorából. 9.44: A Gyermekrádió műsora. 10.05: MR 10—14. 10.35: Népdalok, néptáncok. 11.40: Az eltűnt miniatűr, avagy egy érző lelkű hentesmester kalandjai. (regény) XX. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Sybill. (operett) 14.17: Kórusainknak ajánljuk. 14.32: Myddleton: A néger álma. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Schubert: III. szimfónia. 15.20: Könyvről könyvért. 15.28: Nyltnikék. 16.00: Délutáni Rádiószínház. Kézzel faragott paliszander szekrény. 16.42: Operaáriák. 17.05: Az iskolarádió műsora. 17.35: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 19.15: „Nyílik a rózsa." 5. elődöntő. 20.00: Jevgenyij Jevtusenko: A mama és a neutronbomba című poémájának rádióváltozata. II/l. 20.47: Herbert von Karajan vezényel. 21.41: Az MRT énekkara énekel. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Operaáriák. 22.50: Hétköznapok kutatói. 23.00: Kamaramuzsika. 0.10: Sanzonok. PETŐFI RÁDIÖ 8.05: Operettfelvételekből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiákoktól. 13.25: Látószög. 13.30: Német népdalok. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Kamasz-panasz. 18.35: A Musica Antiqua Hunga- rica együttes felvételeiből. 18.55: Moszkvából érkezett. 19.25: Forradalmak a természet- tudományban. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Kabaré, (zenés játék) 21.00: Csintamánok és madarak. (novella) V/4. . 21.30: Válogatott felvételek. 22.30: Balogh Sándor népi zenekara játszik. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 10.07: Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés. (opera) 12.37: Madrigálok. 13.07: 20. századi magyar politic kusok. 2. 13.37: A Syrius együttes felvételeiből. 14.35: Operaáriák. 15.09: Hajnal Anna költészete. 16.00: A Filharmónia fúvósötös felvételeiből. 16.45: Labirintus. 17.00: Beethoven: B-dúr zongoraverseny. 17.30: Szemtől szembe. (dokumentumműsor, ism.) 18.00: A Bartók vonósnégyes játszik: 18.30: Szerb-horvát nyelvű műsor. 19.05: Német nyelvű műsor. 19.35: Petőfi Sándor verse. 19.40: Zaide. (daljáték) Közben: 20.30: Egy pálya vonzásában. 20.50: A daljáték közvetítésének folytatása. 21.40: Világirodalmi könyvszemle. 22.00: Debussy-etűdök. 22.20: Zenekari muzsika. 23.00: Zenei panoráma. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Babe együttes játszik. 17.15: Leszerelők. Riporter: Kardos Ernő. 17.35: Régi katonada'okat énekel a jászszen^dndrási népdalkor. 17.45: Noteszlap. 17.50: Lalo Schifrin filmzenéjéből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Koós János új felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Fizika. 8.30: Deltácska. 9.00: Magyar irodalom. 9.30: Fizika. 9.55: Délibáb, (román film) 14.50: Iskolatévé: Pedagógus nézőinknek ! 15.20: Deltácska. 15.40: Orosz nyelv. 15.55: Állatmesék. 16.35: A szovjet televízió külpolitikai vitaműsora. 17.15: Játsszunk színházat! VI/1. 18.15: „Hittünk a magunk igazában.” (dok.-műsor) IV/2. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A Laurent család. (NSZK film) X/3. 21.55: Stúdió ’84. 21.55: Beszélgetés Philip Agee volt CIA-tiszttel. . 22.45: Tv-híradó 3. n. MŰSOR 18.17: A Zöld erdő meséi, (amerikai rajzfilm) XIII/3. (ism.) 18.50: Autó-motorsport. 19.10: Művészportré Ungár Imréről. (ism.) 20.00: Kertünk — udvarunk, (riportfilm) 20.20: Egy pillanat veled. (A KISZ kísérleti stúdió filmje.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.25: Kössük fel. (angol tévéfilm) BUKAREST 15.20: Fiatalok klubja. 15.40: Diákfórum. 16.10: Állattenyésztésről mindenkinek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Költészet. 20.45: Napjaink. 21.00: Shakespeare: Szentivánéji álom. I. rész. 21.55: Nemzetközi tévéhírek. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Folyóink hajózhatósága. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Glamoc — művelődési adás. 17.45: Mi és a tv-adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Belpolitikai adás. 20.55: Láz. (játékfilm) 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Nyitott könyv. 18.45: Hét nap a világban. 19.00: Népszokások, (tudományos sorozat) 19.27: Ma este. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Népi muzsika. 20.50: A forradalom emlékművei. (dokumentumadás) 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: Miért szeretem a dzsesszt. SZÍNHÁZ 1984. március 13-án, kedden 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Hamupipőke-bérlet 19 órakor Békéscsabán: AZ APA Bérletszünet 1984. március 14-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Toldi Miklós-bérlet 19 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLBEN Békési Ház MOZI Békési Bástya, 4-kor: Serdülőkor, 6 és 8-kor: Kina-szindróma. Békéscsabai Szabadság: Együttélés. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Szeretők, fél 8-kor: Kisvárosi fojtogató. Gyulai Erkel, fél 6-kor: A két rodeós, fél 8-kor: A francia hadnagy szeretője. Gyulai Petőfi, 3-kor: Rézsarkantyú, 5 és 7-kor: Te rongyos élet. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Két fiú gitárral, fél 6 és fél 8-kor: Bombanő.
