Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
NÉPÚJSÁG 1984. február 11., szombat Gerlán 1982 nyarán életveszélyessé vált a kastélyban működő iskola. A múlt év januárjában kezdődött meg 17 millió forintos költséggel, soron kívül az új, nyolc tantermes iskola építése, amely az ÁÉV új technológiájával példás gyorsasággal halad Békésen mintegy 70 millió forintos költséggel készült el a nyolc tantermes kisegítő iskola Fotó: veress Erzsi Változó feltételek — változatlan célok B településfejlesztés igényei és lehetőségei Az utóbbi 10—15 évben megyénk társadalmi-gazdasági fejlődése felgyorsult, a mezőgazdasági termelésben több vonatkozásban élen járunk, iparunk is számottevő. A gazdaság fejlesztésével párhuzamosan megteremtettük a kommunális, egészségügyi, oktatási intézményhálózat alapjait is. Manapság községeinkben is természetes a komfortos lakás, az óvodai ellátás; a közlekedési kapcsolatok révén — a szó régi értelmében — nincs a világtól elzárt település. Napjainkig ez a fejlődés szinte természetes velejárója volt szocialista társadalmi rendszerünk építésének. Az utóbbi időszakban nehezebbé váló gazdasági körülmények között változik-e a településfejlesztés iránya? Sokunkat foglalkoztató kérdés ez, mivel közvetve, vagy közvetlenül szinte valamennyien hozzájárulunk szűkebb, vagy tágabb lakókörnyezetünk fejlődéséhez. Igaz, nehezebbek a körülmények, a fejlesztésre fordítható pénz is szűkösebb, a fejlődés lehetőségei azonban ma is adottak. Ebben az évben is mintegy 900 millió forint fejlesztési eszközzel gazdálkodhatnak tanácsaink, ez az összeg közel megegyezik az elmúlt évek átlagával. A lakosság jogos igényeinek kielégítéséhez minden bizonnyal ennél többre lenne szükség, azonban a legfontosabb területeken így is előbbre tudunk lépni. A tanácsok tervei 3200 lakás felépítését irányozzák elő, ebből 1200-at több szintes társasházban. A családiházépítés feltételeit — mindenekelőtt a telekellátást — helyi tanácsainkkal együttműködve tovább javítjuk. Jelentős egészségügyi létesítményekkel gazdagodunk; Orosházán felépül a megye legkorszerűbb rendelőintézete, amely a város és környéke lakosságának lényegesen jobb ellátást fog biztosítani. Több helyen, például Mező- berényben, Körös tatásán, Kondoroson, Dobozon körzeti orvosi, Nagykamaráson fogorvosi rendelő épül. Megyénkben is sokan várnak szociális otthoni elhelyezésre, ezért is örvendetes, hogy befejezéshez közeledik Békésen egy minden igényt kielégítő, 150 idős korú embernek otthont adó intézmény építése. Folytatódik a gyulai és a békéscsabai kórház rekonstrukciója, készülnek a tervei a békéscsabai kórház további bővítésének. Gyógyszertárat építenek Szarvason és Békésen. Eredeti elképzeléseinknek megfelelő az általános iskolai hálózat bővítése. Többek között Szarvason 12, Mező- kovácsházán 8, Eleken, Pusztaföldváron, Kétegyházán 4-4 tantermet építenek. Rövidesen elkészül Gerlán az élet- veszélyessé vált régi tantermek helyett az új, korszerű 8 tantermes általános iskola. A korábbi években nagy társadalmi feszültséget okozott, hogy a demográfiai hullám felfutásával nem tudott lépést tartani az óvodai és általános iskolai hálózat- fejlesztés. Az elkövetkező években a középiskolai korosztály létszámának növekedésére kell felkészülnünk, ezért még ebben a tervidőszakban megkezdődik Békéscsabán egy 12 tantermes gimnázium és egy hasonló méretű szakközépiskola építése. A szakemberek letelepedését is szeretnénk segíteni, ezért több községben szolgálati lakásokat építünk, elsősorban a pedagógusok és a körzeti orvosok részére. Hosszabb idő óta gondot okoz megyénkben a növekvő vízigények kielégítése, a szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése. A folyamatban levő feladatok közül csak néhányat említve: Békéscsaba vízellátásának javítására, a szolgáltatás biztonságának növelésére ez évben is jelentős összeget fordítunk. Több községben — lakossági hozzájárulással, társulati úton — vízmű épül és rövidesen vezetékes vízellátás lesz Ecseg- falván, Dombegyházán, Biharugrán és Körösújfaluban is. Az év végéig megyénk lakosságának 75 százalékához jut majd el a vezetékes víz. Ugyancsak kedvező a békéscsabai szennyvíztisztító építésének meggyorsítása. E létesítményhez — pályázat útján — 45 millió forintos támogatást nyertünk el az Országos Környezetvédelmi Alapból. Remélhetőleg néhány év múlva — a békéscsabaiak és békésiek örömére — az Élővíz-csatorna állapota is lényegesen javulni fog. Ezen túlmenően csatornamű épül Eleken, Batto- nyán, Mezőkovácsházán. A rendelkezésre álló anyagi eszközeinket — az előzőekben is érzékelhetően — elsősorban a lakosság legszélesebb körét érintő alapellátási feladatokra fordítjuk. Emellett erőfeszítéseket teszünk annak érdekében is, hogy más területeken is mérsékeljük lemaradásunkat, hiszen a lakosság joggal igényli ezt megyénkben is. Ezekhez a feladatokhoz az anyagi eszközöket csak -széles körű társadalmi összefogással tudjuk előteremteni, így épül — többek között — a megyei könyvtár, a békéscsabai autóbusz-pályaudvar és a megyei sportcsarnok is. Lakosságunk közérzetét befolyásoló tényező a napicikk-kereskedelmi ellátás és a szolgáltatások színvonala is. Ezen a területen az elért eredmények megtartására és szerényebb mértékű javítására nyílik lehetőség. örvendetes, hogy településeink többsége saját erejére támaszkodva sokat tesz az életviszonyok javításáért. Ezáltal tovább fejlődik a közéleti demokratizmus is, így válik szűkebb lakókörnyezete tudatos formálójává az állampolgár. Az ilyenfajta közéleti aktivitás ma már egyre több területen a gyakorlatban is érvényesül. A jövőben még inkább érdekeltté kívánjuk tenni településeinket a helyi erők mozgósításában ; az a közösség, amely többet vállal, többet is érdemel, jobban boldogul. Természetesen mindenütt a helyi sajátosságoknak megfelelően kell megtalálni azt a közös célt, amely a lakosság minél szélesebb körét mozgósítja. Jó példa erre földgázkincsünk helyi hasznosításának gyakorlata. E lehetőség kihasználása összhangban van mind a nép- gazdasági, mind a helyi érdekekkel. A földgázvezetés érdekében az érintett települések lakosai szinte egy emberként vállalnak társadalmi munkát, sőt komoly anyagi áldozatot is. A belterületi úthálózat kiépítése iránt szintén élénk a lakosság érdeklődése. Mind gyakoribb, hogy egy-egy utca lakóközössége anyagi és fiakai erejét nem kímélve, az olcsóbb megoldási lehetőségeket ügyesen kihasználva összefog a szilárd burkolatú út érdekében, amit megyei pályázat keretében anyagilag is támogatunk. Az előbbi példák egyben a jövő településfejlesztési módszereit, megoldásait is jelképezik. Bereczki András, a megyei tanács vb. tervosztályának vezetője---------------------------------\---------l apkészU,G,uláB:a rom mim Garami Veronika a Muguri című antológiából olvas fel a battonyai Foaia Noastra-napon, a román klubban Fotó: Sz. Kiss János Hocopán Sándor főszerkeszt ő szobájában az egyik falnál rokka, a könyvek mellett cserépedények, az asztalán pedig a Foaia Noastra (A mi lapunk) legújabb számának képanyaga. Munkatársai keresik, ilyenkor hangos a gyulai redakció. „Jó lapot csinálni, mondja a fő- szerkesztő, ilyen egyszerű a tétel. Csak: hogyan? Ez már nehezebb. Elsősorban is úgy, és olyat, hogy szeressék az olvasók. Ügy is szoktuk mondani, hogy a magyarországi román nemzetiség azt kívánja tőlünk: róluk írjunk, az életükről szóljanak cikkeink. Tizenkilenc községben élnek román nemzetiségűek, néhányban egészen kevesen. És három megyében: Hajdú-Biharban, Békésben, Csongrádban.” így kezdődik beszélgetésünk a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének lapjáról, a Foaia Noastráról, melynek szerkesztősége 1971 óta van Gyulán, Budapestről költözött ide, hogy közelebb legyen a román lakta településekhez. Az elgondolás jó volt, bizonyítja később a főszerkesztő, aki azóta váltott életpályát, hogy a lapot idehelyezték. „Méhkeréken születtem, Gyulán érettségiztem a román tannyelvű gimnáziumban, aztán tanár lettem, és amikor Gyulára jött a lap, öten vállaltuk, hogy újságírók leszünk. A bizalom engem tett főszerkesztővé, akkor még nem, de most már látom, milyen embert próbáló feladat ez. Nem rang, vagy cím, hanem szolgálat. Közhely lenne kimondanom, de mégis így a legegyszerűbb: a köz szolgálata. A mi esetünkben egy nemzetiségi csoporté, mely őrizni kívánja nyelvét, hagyományait; keresni történelmének igaz útjait; megismerni szülőföldjének jeles eseményeit, múltját és jelenét. Az ország dolgait, ahol él, amelyet hazájának tekint.” Nem is az, inkább a lap eddigi útja, a történelemből egy kis mikro-rész, mely azonban fontos azoknak, akik azt, hogy „foaia noastra” — tehát a „mi lapunk” komolyan veszik. „Amikor 1948-ban megalakult a román kultúrszövet- ség, tevékenységének jelentős része volt az, hogy lapot indíthasson. 1951 januárjában Gyulán jelent meg (országos terjesztéssel) a Libér- tate Noastra. Az elődünk, öt évig havonta kétszer kopogtatott az olvasóknál, majd 1957-ben Budapesten szerveződött újjá a lap, akkor már Foaia Noastra fejléccel. Arról már beszéltem, hogy 1971-ben újra Gyula lett a szerkesztőség székhelye, és azóta dolgozom itt. Kezdetben mi is havonta kétszer jöttünk ki, 1978-tól azonban hetilap vagyunk. A szerkesztőség valamennyi munkatársa román szakon végzett egyetemen vagy főiskolán. Van 4-5 állandó tudósítónk, nyolc oldalunkon az élet osztotta be a rovatokat. Az első és a harmadik a községeké, ahol román nemzetiség él, a második a nemzetközi események híreivel szolgál, a negyedik oldal az ifjúságé (sok a fiatal tudósítónk), az ötödik a szépirodalom színtere, a hatodik kulturális eseményekkel foglalkozik, a hetediken elsősorban néprajzi, helyismereti cikkeket adunk, míg a nyolcadik vegyes: divat, rádió- és tévéműsor, itt kapott helyet a „Mozaik” című rovat és a humor. Az előfizetők száma? Amikor Pestről lejött a lap, 6—700 volt. Most 1500, de elértük már az 1700-at is. Tehát a megfelelő propaganda nem elhanyagolható. Például az, hogy évente kétszer Foaia Noastra-napot rendezünk egy-egy községben. Kétegy- házán kezdtük, folytattuk Körösszakáiban, Battonyán és Bedőn. A nap központja mindig a román tannyelvű iskola; délelőtt előfizetésgyűjtés (ebben az úttörők segítenek), aztán kultúrműsor az iskolások felléptével, este pedig találkozó a felnőttekkel, szülőkkel. Ilyenkor a lapról beszélgetünk, elmondjuk a terveinket, az olvasók is, hogy mit várnak tőlünk. A kétegyházi nap például olyan kitűnően sikerült, hogy 100 új előfizetőt hozott, és ennek elismeréseként a román iskola tanulói televíziós készüléket kaptak kiadónk, a Lapkiadó Vállalat nemzetiségi lapok olvasószolgálatától”. A Foaia Noastra szerkesztőségének, belső és külső munkatársainak sok tekintetben fordulópont (stílusváltás, ahogy előszeretettel meghatározzák) a szövetség őszi, VI. kongresszusa. A kongresszus után ötéves feladatterv a sajtó tennivalóit is összegzi: „Legyen (a lap) az anyanyelv megőrzésének, művelésének és fejlesztésének, haladó hagyományaink ápolásának, a nemzetiségi tudat formálásának és erősítésének hathatós eszköze. Tudósítson a román nemzetiségű lakosság munkájáról, életéről, eredményeiről és problémáiról.” Világos beszéd. „így van”, mondja a telefonvonal túlsó végén, Szegeden, Petrusán György, a szövetség elnöke, a főiskola román tanszékének vezetője. „Mégis kiemelném a feladatok közül azt, ami az anyanyelv megőrzését, fejlesztését célozza. A Foaia Noaát- rának ez ügyben rendkívül nehéz a dolga. Irodalmi nyelven kell írnia, de úgy, hogy azt a hazai románság is megértse. Ügy látom, a lap munkatársai egyre jobban ráéreznek arra, hogyan lehet ezt a kettősséget köze- líteni egymáshoz. Elismert nemzetiségi lap a Foaia Noastra, ezt is meg kell mondanom. Tartalmával elégedett vagyok, a szövetség vezetőinek is ez a véleménye. Igen, a nyelvművelés, a hagyományápolás fontos fóruma, a magyar és a román nép közötti megértést és barátságot is híven szolgálja. Csiszolja tovább a nyelvezetét, legyen még érthetőbb a legszélesebb olvasóközönség körében is, és fejlessze műhely-szerepét, melyet az 1982-ben kezdett, évente kétszer megjelentetett Izvorul (Forrás) című néprajzi' antológiával már eddig is reprezentált.” Hocopán Sándor mondja: „Meggyőződésem, hogy a lap is katalizátor abban, hogy értelmiségünk egyre inkább bekapcsolódik a múlt és a néprajzi hagyományok kutatásába. Ha pedig bekapcsolódik, akkor le is írja azt, mi több: publikálni kívánja, közkinccsé tenni. Még mais beláthatatlan az a kutatási mélység, ami felderítetlen. Hogy mást ne mondjak, Gyulán, a századforduló idején két román nyelvű lap is megjelent; olyan hagyomá- nyok-szokások jöttek napvilágra Battonyán, Méhkeréken és máshol, amire nem is gondoltunk eddig ... Szóval 1982 végén megjelent az első Izvorul, jelentős néprajzi anyaggal, 500 példányban. Az Izvorul szerkesztője Hocopán Sándor, a szerkesztő bizottság aktív, jó testület. A Kritika egyik tavalyi számában írt róluk, elismeréssel. „Módszerünk az, hogy gyűjtünk és közzéte- szünk. Nem analizáljuk az anyagot, inkább forrásmunkának szánjuk.” Ä szerzőgárda gyorsan bővül. Elsősorban a pedagógusok vállalkoznak arra, hogy gyűjtőmunkát kezdjenek, és leírják, amit hallottak. A júniusi számban — például — Borza Lucia a kétegyházi népi gyógymódokról, a ráolvasás szokásairól ír, Matuz Emilia a méhkeréki táncházat, a „zsok”-ot ismerteti, Botye Györgyné pedig pusztaottla- kai aratási szokásokat gyűjtött. Es mi az, „ami az Izvorul után következik”? Megalapozott, indokolt tervezetet olvasok. Az új kezdemény: legyen a hazai románságnak (egyelőre havonta egyszer) megjelenő művelődéstörténeti antológiasorozata, Timpuri címmel. Célja: „Feltárni az elődök életét, a nyelvhez kötött kulturális értéket.” Bírják idővel, energiával? „Aki egyszer erre adta az életét, aki egyszer nekilátott, hogy meséket, szokásokat, helytörténeti eseményeket gyűjtsön, feltárjon, közzétegyen, annak ez ■ életforma. Hivatás.” Hasonló gondolatokkal válaszol később a kérdésre, hogy „milyen lap a Foaia Noastra?” a gyulai román tannyelvű általános iskola és gimnázium igazgatója, Budai János, és négy tanártársa, Gurzó Mária, Rúzsa Éva, Rúzsa Mária és Kozma Tivadar. Valahogy így ösz- szegezhetném: „A diákok is kedvelik a lapot. Nemrég nagy vetélkedőt rendeztünk, közösen a szerkesztőséggel, a hazai románság történelmi, néprajzi hagyományaiból; ha látta volna, hogyan járták a táncokat, és milyen nagy kedvvel énekeltek!” A főszerkesztőt a nyomdából keresik. Készül a lap, közeledik a lapzárta. Most már minden perc fontos. A Foaia Noastra legfrissebb száma hamarosan megjelenik. Sass Ervin
