Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
1984. február 11., szombat NÉPÚJSÁG KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Akiben a magyar nép lett tudóssá Győrffy István születésének 100. évfordulójára Győrffy István reliefje a .Nagykun Múzeum falában. (Papi Lajos alkotása) Várkonyi János kiállítása Békésen „Zömök vállon nyugvó kerek fejével, s mindent felmérő, szúrós szemével, szélcsípte, napégette arcával itt-vigyáz, őrzi a magyar múlt kincseit, nyelvben, formában. Köréje egyre többen jönnek, fiatal tanítványok serege figyel a kun pásztói--professzor szavára. Ez az ő nyája . . —;. fii róla a hálás tanítványok egyike A szilaj pásztorok 1939-ben, nem sokkal Győrffy István halála előtt közreadott szemelvényes kiadása előszavában. A „kun pásztor-professzor", a karcagi múzeum és az első népi kollégium alapítója, az Alföld etnográfusa, a magyar, néprajztudomány klasszikusa 100 évvel ezelőtt. 1884 február 11-én született a Nagykunság szívében, Karcagon. A szürszabó-ősök tanulni vágyó fia az ecsezugi öregek meséit hallgatva ismerte, szerette és értette meg — bár eredetileg biológusnak készült — a különböző települések, népcsoportok, társadalmak szokásainak. hagyományainak törvényszerűségeit. Élete szinte kezdettől fogva egy szakadatlan vándorút. Tájról tájra, házról házra járva mindent megfigyelt, és feljegyzett. amit hasznosnak és fontosnak vélt választott tudománya és élethivatása, a néprajz számára. Tudósszobája az országegész -volt. kutatói módszere, mellyel iskolát teremtett — gondoljunk csak a falukutatók, népi írók, szociográfusok sajátos ..tereptanára’’ —. rendkívül élményszerű, eleven,, hiteles és pontos volt. A magyar pásztor véleményét mindig is többre tartotta a legismertebb külföldi tudósok elméleteinél. Kitartó érdeklődése. szorgalma és tehetsége révén jobban megismerte a magyarság múltjával. jelenével, gazdaságával, kultúrájával összefüggő kérdéseket, mint maga a hagyományhordozó nép. Művei — a Nagykunsági krónika, A szilaj pásztorok, Az alföldi kertes városok, A cifraszűr, A magyarság néprajza két ’'ötetének fejezetei, A magyar tanya, Takarás és nyomtatás az Alföldön. A néphagyomáriy és a nemzeti művelődés stb. — a helyszíni tapasztalat és a tudósi vizsgálódás magas fokú szintézisét jelentik. Arany János írásművészeiére emlékeztető magyarsággal dolgozta könyvekbe népe életét. Tette ezt olyan hitelesen és érzékletesen, hogy Móricz Ztsigmond — hálából A szilaj pásztorok felhasznált fejezeteiért — így dedikálta A nagy fejedelem című regényét: „Győrffy Pistának a legszebb jelenetért: Móricz. Zs." Egyetemi előadásai a húszas évek végétől a harmincas évek végéig híresek és közkedveltek voltak eredetiségükről, közvetlen, beszélgetős légkörükről. Óráit a fiatal Illyés Gyula is látogatta, aki később az Ingyen lakomában igy írt Győrffy- ről: „Mihelyt a tudományos élet egy percre szabadon engedte, sietett vidékre, a tanyákra és hegyekbe. Eleven csatorna volt a nép legrejtettebb világából egyenesen a pesti egyetem katedrájához, a tudomány fényéhez. A tudományt úgy művelte, oly természetesen, keresetlenül, és olyan életkedvvel, akár a jó földmíves a földjét. Szerette azokat, akiktől tanult, és szerette azokat, akiket tanított — ezt láttam ott az alföldi tanyán. Ez természetes: szeretette is tanította őket. A néptudományon kívül népszeretetre. Azért, amit a néptől kapott, adni is akart valamit. A nép múltjánál egyre többet foglalkoztatta elméjét és szívét a nép jövője.” Talán ezért is szervezte meg 1938 őszén a Táj- és Népkutató Központot, a Budapesten tanuló, parasztszármazású- egyetemisták baloldali indíttatású közösségét, a későbbi Bolyai, majd halála után a róla elnevezett Győrffy kollégium magját, hogy a nép érdekein nyugvó politika számára is neveljen küzdőtársakat. Győrffy István egyéniségére.' észjárására vet fényt az 1939 nyarán Kiskunhalason megtartott táj- és népkutató mintatábor egyik epizódja, melyet Szűcs Sándor, a nemrégiben elhunyt kiváló író és etnográfus mesélt el. Rekkenő júliusi hőségben látogatta meg Győrffy a tábort — fekete öltönyben, fehér inggel, nyakkendővel, kalappal, talán a nyári zivatarra számítva, esernyővel a karján. Az öltözetet enyhén furcsálló fiatal néprajzost imigyen igazította helyre: Jól jegyezd meg Sándor, beteg az a birka, amelyik a saját gyapját nem bírja el! (Egyébként a kunszentmikló- si illetőségű Tálasi István akadémikust is Győrffy indította el a néprajzos pályán. A Kiskunság népi állattartása című műve ma is alapvető forrásmunka.) Győrffy István életműve mérföldkő a magyar néprajzi kutatások történetében, művei nemzeti önismeretünk történeti megalapozásában döntő fontosságúak, ha némely megállapítását túl is haladta az idő, s vele a tudomány. A magyar nép tudósa előtti tisztelgésként kulturális kormányzatunk születésének centenáriumi évét G.yőrffy-évvé nyilvánította. Február 10-én a Magyar Tudományos Akadémián tudományos emlékülésre került sor. melyen a társadalomtudományok legkiválóbbjai tartottak előadásokat Győrffy István gazdag életművének értékeiről, szellemi-nevelői örökségéről. A szülővárosban. Karcagon nyitják majd meg az idei múzeumi hónapot. Reméljük, addigra méltó helyen áll majd a „Hatkunság" .(a hat kun város) népének szeretetét és megbecsülését kifejező szobor is. éppen a névrokon, a fiatal karcagi szobrász. Gvőrfi Sándor tehetsége jóvoltából. Oj kiadásban ismét megjelenik a Nagykunsági Krónika, a Győrffy alapította Nagykun Múzeum jelenlegi igazgatója, Bellon Tibor tanulmányértékű utószavával. A Corvina a cifraszűrről írott remek monográfia kiadására készül. Mindazoknak pedig, akik az évfordulón újra kézhez veszik műveit, szellemi iránytűnek ajánlom Illyés Gyula klasszikus tömörségű sorait arról az emberről, akit nemcsak a néprajzosok, hanem az írók is mesterüknek tekintettek, s velük minden jó magyar: „A magyar nép tudósa volt. Szeretném igy is mondani: a magyar nép lett tudóssá benne.” Pálréti Ágoston Békésen a városi művelődési ház felújítása, ha nem is hajszolt ütemben, de befejeződött. Az esztétikusán kialakított. belső terek egyike kiállítóterem szerepét tölti be a múzeummal közös használatban. (Sokszor fogalmazzuk meg óhajtó módban, elérendő célként a közművelődési intézmények együttműködésének fontosságát. Külön öröm egy remélten jól rtfűködő. a békys egymás mellett élésen túli „alkotó társ béri e t" meg valósu 1 ása.) Békés város képzőművészeti életéből eddig az utóbbi években egyre színvonalasabbá váló alkotótábor vált elsősorban ismertté. A mostani kiállítás azt. mutatja, hogy a helyi művelődéspolitika tovább is kíván lépni. E gondolatkör első rendezvénye is szerencsés, mert Vár~ konyi János Békés városhoz való kötődése nem alkalmi, hanem rendszeres: több éven át részt vett az alkotótábor munkájában, és a helyi alkotó közösségnek is alapításától cselekvő tagja. Békéscsabán 1947-ben született. tehát a középgeneráció küszöbéhez ért Várkonyi János. A szegedi tanárképző főiskolán szerzett diploma után a pedagógiai munka mellett végezte következetes alkotói munkáját. Ennek eredményességét jó egv éve a Művészeti Alap tagjai sorába történő felvétele jelezte. Nem véletlen tehát, hogy munkássága sok szállal, igen erősen kötődik a békési tájhoz és az itt élő. dolgozz) emberhez. A kiállításból egységes, harmonikus. kiegyensúlyozott életérzés sugárzik. Örömét leli a szűkebb. tágabb környezetben, sőt. otthon érzi magát a térés, tágas. Körös-szabdalt Békéscsaba környéki tájban. Modelljeihez legtöbbször személyes szál. barátság, ismeretség, többszöri találkozás kapcsolja. Nem kívánja megváltoztatni a világot, inkább elidőz egy- egy részletén, Móra Ferenc-i módon „lelket keres abban", és a festészet eszközeinek felhasználásával megosztja velük a látott világ által okozott belső örömöt. Látás- és megjelenítési módja kötődik a realista hagyományokhoz, annak is inkább a lírai, mint. drámai vonulatához. Nyomon követhetjük vonzódását egy jobbára elmúlt, némely művén pedig egy soha nem volt világ különös ízeihez, hangulatához, embereihez. E megközelítésben közel áll a magyar festőművészet lassan szintén középgenerációssá váló, szellemi közösséget alkotó csoportjához. Dienes Gáborra, Kovács Péterre, Nagy Gáborra és a leginkább közelire, a szintén békéscsabai Tóth Ernőre gondolunk. Hozzá kell tennünk azonban, hogy Várkonyi János újabban még erőteljesebben a líra, az atmoszféra, a hangu- latiság és a megértés felé mozdult el. Ezt a lírát, ben- sőségességet a barnák gazdag árnyalatisága és a formák határozott vonallal ritkán körülhatárolt oldottsága, lágysága' szolgálják. Sajátos festőiséget valósít meg egy- egy élénkpiros, kék pont tu- > datos képépítés eredményeként történt elhelyezése, képi komponáltsága. A fentiekből következik, hogy ahol a megjelenítési mód találkozik a tartalommal. a mondanivalóval, ott a leginkább kiérleltek és értéket hordozók a Várkonyi- művek. Ilyen a tovatűnő fiákéi' krúdys. szindbádos hangulatot idéző Találka. A mű- vesség iránti tisztelet jut kifejezésre azokban a festményekben. amelyeken a tárgyakkal elmélyülten foglalkozó Hestaurátor-1 idézi meg. A pontosság, a precizitás, a felelősség és az emberség ötvözete nyert megfogalmazást, hadd tegyük hozzá rokon- szenvvel. szeretettel áthatott megfogalmazást a Patikus' ban. Nem idegen azonban Várkonyi Jánostól a tárgyak és ezek környezetbe helyezése által kifejezhető jelképi- ség sem. Ezek sikerültebbje a Rodostó, ahol az elárvult szék sorsról, emberről, történelemről vall. Kissé mereven csak tárgy maradt, azonban az Ereklye ’48-as szabadságharcos uniformisa. Az alföldi realisták és a vásárhelyi iskola művészei is elsősorban a sajátos alföldi táj és benne a tanyák, vagy a Tisza árterének fűzei által szóltuk a tágabb környezetről. Várkonyi Jánosnál is megtaláljuk a tájélményt (Fáspuszta. Faluvege. Puszta. Kígyóst puszta). Ezenkívül azonban más épületek, városi részletek szintén krónikási hűségű megörökítésre késztették ecsetjét. Hogy ugyanaz az objektum más alkalommal, eltérő lelkiállapotban milyen más lát - tatást eredményez, jó pékiája az Állomás és A volt. kis- állomás című művek összevetése. A látványon túli szellemi sugárzást fejezte ki az épület és az emberi tevékenység összekapcsolása útján a Békéstarhos-ban. A kiállítás egyéni íjangjál egyre inkább megtaláló alkotóként hozta közel a látogatóhoz Várkonyi Jánost. Ugyanakkor éppen a kiállító megbecsülése és a jövőjébe Vétett hit késztet teljes őszinteségre: Várkonyi Jánosnak ma már nem jelent komolyabb feladatot árnyalatgazdag barnában, puha lombfoltokkal megoldani egy-egy tájélményt. A kiállítás nem egy darabja azt mutatja, hogy á gondolatiság, jelképi értékteremtés is sajátja már: A jelen élményén túl a jövővárásnak ezt az izgalmát is hordozza Várkonyi János kiállítása. Dömötör János Várkonyi János: Kirándulás Várkonyi János: Patikus
