Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-10 / 34. szám
I 1984. február 10., péntek * Ilyen is van Nagyon megbolygatta egy korábbi „Ilyen is van" annak a békési háznak az életét, ahonnan akkoriban levelet kaptam, és a levélben egy sokszorosított lapot, melynek az volt a címe, hogy „Kedves lakótársak”. Kissé (vagy nem is kissé?!) merev stílusú fogalmazást véltem felfedezni abban, ahogyan a tilos dolgokat felsorolták (például, hogy tilos napközben is nyitott ajtók, ablakok mellett rádiózni, hangosan beszélni, kiabálni... stb.). Ez így mind üdvös és helyes, véltem, csak éppen a hangnem, az utasító szó, az nem tetszett. " Nos, a minap újabb levél érkezett, amely tudósít a ház másféle dolgairól. És ezt a „tudósítást” olvasva is felsóhajthat az ember: hát, „ilyen is van”? Néhány idézet a levélből: „Sok lenne azt elmondani, mit kellett tenni addig, amíg megszilárdult a fegyelem annyira legalább, hogy a lakók 40—50 százaléka (tehát a fele!) hajlandó befizetni az üzemeltetési havi átalányt, 100 forintot. Azt is, hogy a ház körül felhalmozódott szemét- és építéstörmeléket a tanács segítségével elhordtuk, és az előttünk levő gaztenger helyén csodálatosan pompázó rózsakertet létesítettünk; amíg kifizethettük a több évig elmaradt szemétszállítási költségeket, amíg kerti padokat kaptunk, és befestegettük azokat, amíg húszezer forintért konténert vettünk, mellyel felváltottuk az ócska, és állandóan felborogatott kukákat, amíg rászoktattuk a kedves lakótársakat, hogy a cigarettacsikket ne dobálják a lejjebb lakók nyaka közé.” Igen, „ilyen is van”, elismerem. De azért rádiózni legyen szabad, habár a' bömböldét én is leszavazom, ottani szavazati jog nélkül. n Olyan is van, hogy az újságíró elégedetten megállapíthatja: olvassák a cikkét, véleményük van róla. Így történt velem is, amikor az egyik Hangszóró-jegyzetben felemlegettem a 168 óra egyik adását, melyben Mester Ákos az ún. Lovászné-féle olvasási módszernek eredt nyomába, kutatva, hogy miért nem általánosítják ezt a kiváló eredményeket hozó metódust? Levélíróm, aki nyugalmazott tanár, írógéphez ült, és megírta véleményét. „Ami Lovászné módszerét illeti, tudni kell, hogy azt évekig csinálták az iskolák. Én is. Sőt, akkor is ott voltam, amikor az Országos Pedagógiai Intézet felmérte az eredményt. Hozzám pontosan az a kartársnő került, aki a stenciles felmérőlapokat összeállította. Az olvasás felmérésére 40 perc volt szánva, az én osztályom 25 perc alatt végezte el (másodikosok) a feladatot, igen jó színvonalon. A kiküldött kartársnő lelkendezett, hogy micsoda eredmény! Hagytam örülni, és nem árultam el, hogy ezt az eredményt nem a Lovászné hieroglifáival értük el, hanem azzal, hogy a régi módszer szerint az állandó gyakorlást, az értelmezést, a hangsúlyos olvasást, az írásjelek megtartását tartottuk szem előtt. Lovászné módszerét később levették a napirendről, mert kiderült: csak azok a tanulók képesek eredményt felmutatni, akik átlagon felüli képességűek, de legalábbis a jó képességűek közé tartoznak. Ez a tantárgy az, amit nem lehet halandzsázni, gyakorolni kell. Kizárólag a folyamatos és kitartó gyakorlás hoz sikert.” Igaza van levélírónknak: igen, „ilyen is van”. Vagy talán ritkábban van új a nap alatt, mint azt hisszük. » Ezúttal úgy látszik, csak levelezünk. Egy békéscsabai kedves olvasónk is (a Lencsési útról) megírta levelét, és közli velünk véleményét az újságírásról. „Nem minden esetben tartom elkerülhetetlenül fontosnak — írja —, hogy az érintett témakörben egy újságíró kommentárja legyen az olvasó számára az etalon (hiteles mérték). Szerencsére a mi társadalmunk felnőtt már arra a szintre, hogy önálló, tárgyilagos értékítélettel rendelkezzen. Ezért tartom bosszantónak, paradoxonnak, hogy egyes újságírók a sajtó adta lehetőséggel visszaélve, saját személyes vélt, vagy valós sérelmeik orvoslására használják fel a lap hasábjait, ahogy történt a békéscsabai posta 5-ös ablaka körüli cikkekben, és más hasonló témákban ...” Sajnos, nem mindenben értünk egyet a kedves Olvasóval. Abban igen, hogy személyes sérelmek kiteregetése, netán megtorlása egy lap hasábjain: egyszerűen megengedhetetlen. De ha az újságíró sokadmagával „szenvedő alanya” valamely hanyagságnak, lazaságnak, és kifejti ebbéli véleményét: az már közügy. És a ma újságírásának mindenek felett legfontosabb küldetése a köz szolgálata. Azzal is, ha nemcsak azt írja meg, ami szép, ami dicséretes, hanem azt is, amin (legyen az bármi) jó lenne mihamarabb túladni. Ami nem arra a társadalomra jellemző, amelyet igaznak és jónak tartunk. Magyarán: soha nem adhatjuk fel azt a funkciónkat, hogy megalapozott, jogos észrevételeket, bírálatokat is tehessünk. Bizony: ilyen is van.. . És jó, hogy van ilyen. Sass Ervin Statisztika települési viszonyokról, vízgazdálkodásról A Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában közreadta gazdasági és társadalmi életünk területi jelenségeit feltáró új kötetét. Az évkönyv képet ad a településegyüttesek kialakulásának folyamatáról a hetvenes években, majd részletesen beszámol az 1982. évi eredményekről. Gazdag táblaanyaga ábrákkal illusztrálva mutatja be a népesség, népmozgalom, foglalkoztatottság és az egyes népgazdasági ágak mutatóinak alakulását. Életkörülményeinket a lakossági fogyasztás és a szolgáltatások, a kulturális, egészségügyi és kommunális ellátás tükrében ismerteti. A Településhálózat című fejezet a települések jellemző adatait, a városok, a kiemelt. községek és az üdülőkörzetek részletes mutatóit teszi közzé, ezáltal lehetőséget nyújt az azonos szerepkörű települések helyzetének összehasonlítására. Az adatokat több színes grafikon és térképmelléklet teszi szemléletessé. A praktikus vízgazdálkodási statisztikai zsebkönyv számot ad a népgazdasági ágba sorolt több mint félezer szervezet, valamint a népgazdaság más ágazataiban — általában az 1979— 1982. években — folytatott vízgazdálkodási tevékenységéről. Ismerteti a vízgazdálkodás helyét és szerepét gazdasági életünkben, majd részletesen, hosszú idősorokban tekinti át az ágazat termelőerőinek és sokrétű feladatának alakulását. Ezután sorra veszi a tevékenység személyi és anyagi feltételeit, az eredményeket pedig megyei bontásban is közreadja. Táblázatai megismertetnek a víz- gazdálkodás szerteágazó termelés- és szolgáltatásjellegű munkáival: a víztermelés és -felhasználás, a közüzemi vízellátás, a csatornázottság, valamint a szennyvízkibocsátás és -tisztítás alakulásával, intenzív fejlődésével. Számos információt is tartalmaz a zsebkönyv a hévíz- és gyógyvíztermelésről és -hasznosításról is. Több rádiótelefon exportra Több mint ötvenmillió forint értékű áruval növeli idei szocialista exportját a BRG Salgótarjáni Rádiótelefon-gyára. 1984-re tervezett 635 millió forint értékű rubelelszámolású kivitelének zöme a Szovjetunióba irányul. Az idén nemcsak több URH-rádiótelefon kerül a Szovjetunióba és más szocialista országokba hanem a termékek minősége is jobb, bővülnek szolgáltatásai. A BRG-ben kifejlesztett URH- rádió adó-vevő új generációja már integrált áramkörökre épül; a berendezést kiegészítették egy automatikusan működő távjelző-távke- zelő berendezéssel. Gasztronómiai tv-műsorok készítői tanácskoztak Hét ország gasztronómiai tv-műsorainak készítői a napokban hazánkban találkoztak. A Nemzetközi Tv-sza- kácskönyv Konzorcium tanácskozásán az angol, a japán, a kínai, az NSZK-beli, a portugál, a svéd, valamint a házigazda magyar „sütőfőző” tv-műsorok alkotói cseréltek véleményt a témában eddig elkészült harminc produkcióról, s újabb közös vállalkozásokról döntöttek. A svéd televízió kezdeményezésére 1981-ben a BBC, a portugál tv, az olasz RAI, az NSZK Polyphon, a WDR —Köln, az ORF—Wien és a Magyar Televízió képviselői megállapodtak: nemzetközi tv-szakácskönyv sorozatot indítanak ; országonként három filmet készítenek, amely az adott ország vagy város kulturális, néprajzi adottságaival foglalkozik egy-két jellegzetes étel „körítéseként”. A nemzetközi produkció szervezésére és lebonyolítására az RTV Kereskedelmi Igazgatósága kapott megbízást. Egy későbbi megbeszélésen döntés született arról, hogy a közös munkában részt vevő tv-társaságok 5x15 perces programot készítenek. Ezekben olyan ételeket mutatnak be, amelyek nyersanyaga általában mindenhol megvásárolható, és — ami a leglényegesebb — az illető ország jellegzetes tájának jellegzetes ételei kerülnek terítékre. A társaságok megküldték egymásnak az eddig elkészült filmek fotó- és dialógszövegét, valamint úgynevezett U-matic kazettán a képanyagot, s ezek alapján rendelték meg a műsorokat. Egy évvel ezelőtt Lisszabonban találkoztak a konzorcium tagjai, s értékelték a produkciókat, amelyek közül az ausztrál és a magyar műsort ítélték a legsikeresebbnek. A konzorcium résztvevőinek köre is bővült az utóbbi hónapokban az NHK—Tokyo, a TVB—Hongkong, a Beijarg —Tv—Kína és az amerikai Lione Tv is csatlakozott. A mester és a fia Olyan anyagot dolgoztam ki, amely megóvja a karosszériát Tessék nézni ezt a horpadást, üveggyapottal dolgozták be Fotó: Veress Erzsi Békéscsaba. Tágas udvar, vakolatlan emeletes ház a Bartók Béla úton. Az udvaron karambolozott, rozsdaette gépkocsi-karosszériák. A mester 63 éves, jó kedélyű, fürge mozgású ember. Kulcsár Géza lakatos és karosz- széria-kisiparos. Soha sem voltam beteg — mondja magáról. De tétlenségre se futotta ^idejéből. Tizedmagáról kellett gondoskodnia: a szüleiről, a beteg húgáról és a gyermekeiről meg a saját családjáról. — Szarvason a vas-, fémipari szövetkezetben dolgoztam. Részlegvezető voltam. Igazán nem panaszkodhattam, mert nagyon jól kerestem. Székely László, a ktsz elnöke marasztalt is, hogy ne menjek el. Megvolt elégedve a munkámmal. Családi okokból azonban Békéscsabára költöztünk. Az ipart még Szarvason váltottam ki. Nem volt könnyű megkezdeni az önállóságot. Mindenféle munkát elvállaltam, még kalapácsos darálót is készítettem, meg üstházat is. — Ki volt a segédje? — A feleségem. A gyerekek még picik voltak. — Hol tanulta a szakmát? — Debrecenben, édesapámtól. Nagyon szigorúan fogott. Két bátyám volt meg egy nővérem. A szakma szempontjából bennem látott a legtöbb fantáziát, talán azért, mert szerettem a munkámat, de tőlem követelt a legtöbbet. Itt Békéscsabán kezdtem foglalkozni korrózióvédelemmel. Sokat kísérleteztem, míg rájöttem a fortélyára. Már korábban isj felmerült bennem a gondolat, miként lehetne megvé-J Szemléltetőeszköz fogmosáshoz A jó példát, a hasznos tapasztalatot követni, terjeszteni érdemes, másoktól ilyet tanulni nem szégyen. Ez a sokszor hallott igazság bizonyosodott be akkor is, amikor megyénk néhány fog- szakorvosa a külföldi turis- taútja során látott egészségnevelési módszereket és eszközöket nálunk is meghonosítani próbálta. A helyes fogmosás, fogápolás ismerete pótolhatatlanul fájó hiányossága lehet a felnövő fiatalságnak. Nehiegyszer a jószándék mellett a megfelelő szemléltetés hiánya vezetett félreértésekhez, a helyes módszerek félreismeréséhez. A tapasztalatokat és az újonnan szerzett információkat látva gyorsan cselekedtek a megyei KÖJÁL egészségnevelési csoportjának munkatársai. Megkeresték a szarvasi Plastolus Ipari Szövetkezet vezetőit, akik a képünkön látható moulage (valamely testrészt szemléltető eszköz) készítését elvállalták. Ez az alsófelső fogsor méretével, a hozzáillő fogkefével kitűnően megfelel a helyes fogmosást deni a gépkocsi-karosszériát. Hiszen a rozsda rettentő pusztítást tud végezni és a legrejtettebb zugokba is befurakodik. Olyan anyagot dolgoztam ki, amelyik megóvja a lemezt. — Mi az összetétele? — Hét komponense van, de ez, kérem szakmai titok. Az összetételt csak én ismerem meg Géza fiam. Ö veszi át majd a stafétabotot tőlem. Év végén nyugdíjba vonulok. Négy gyermeket neveltem fel. A legidősebb Debrecenben egyetemi tanár, a kislányom műszaki egyetemen tanul, a legkisebb fiam pedig általános iskolás. — És ő majd az én kezem alatt lesz tanuló — mondja ifjú Kulcsár Géza. A fiatalember 29 éves. A szakma szerelmese. Már gyermekkorában, mondja róla az apja, amikor a többiek játszottak, ő bejött a műhelybe és csak a gépkocsik között érezte jól magát. Most egy régi Polski Fiat-karosz- széria „csontvázán” dolgozik. Négy vagy öt ilyen ócska ki- szuperált, rozsdaette gépkocsi áll a műhelyben meg az udvaron. Ezeket újítják fel. A javításukra — ahogy mondják — senki sem vállalkozik a megyében. A felújítás után szinte meg se lehet különböztetni őket az újaktól. Politúrozott új ruhát kapnak, öröm rájuk nézni. Mindez igen gondos, aprólékos, nagy szakértelmet igénylő munkát kíván. — Tessék nézni ezt a horpadást, üveggyapottal dolgozták be, s alatta vígan pusztította a lemezt a rozsda. Javítottam már olyan kocsit, amelyiknek kiesett az alja. szemléltető követelményeknek. A minta elkészítését követően az Országos Egészségnevelési Intézet egyik tájékoztatóján más szakemberek is látták ezt, és megnyerte tetszésüket. Egyre- másra érkeznek a megrendelések, ma már több mint 2 ezret igényelnek a szarvasi szövetkezettől, illetve a koordináló békéscsabai egészségnevelőktől. A kitűnő minőségű hazai alapanyagból kéHa az országúton történik, kész a baleset. — Milyen elképzelései vannak, ha átveszi apja műhelyét? — Gépesíteni szeretném a műhelyt. — Nem fél a versenytől? — Ügy érzem, megfelelő a felkészültségem. A tanulóévek után az AFIT-nál tettem le a karosszérialakatos szakvizsgát. A szabadon választott gyakorlaton egy karambolos sárvédőt újítottam fel. Olyan jól sikerült, hogy még aznap felszerelték. A mestervizsgát Szegeden tettem le. Huszonheten indultunk, hárman mentünk át. A vizsgadarabomat példaként mutogatták. A szakma azonban fejlődik. Én is tovább képzem magamat. A legfontosabbnak a minőségi munkát tartom. Hogy ami kikerül a kezem közül, abba ne legyen semmi kifogás. Attól nem tartok, hogy nem lesz munkám. A gépkocsik karosszériájának felújítása iránt egyre nagyobb a kereslet. — Hova szokott járni szórakozni? — Arra nincs idő. Tudja, három éven keresztül építkeztünk, de még mindig van munka a házzal. Különben is antialkoholista vagyok, a diszkóból pedig kinőttem. — És a családalapítás? — Most már arra is sor kerül. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy először elsajátítom a szakma csínját- bínját. Azt hiszem, ez a helyes, a szüleim is így neveltek. Serédi János szülő, importkiváltó szemléltetőeszköz mellé egészségnevelő ábrákat és szöveget is mellékelnek majd a megrendelőknek. A gyártás hamarosan megkezdődik, s az iskolák, óvodák, egészségügy intézmények oktatói a fogszakorvosokkal együtt a tavasz folyamán már az olcsó és jó szemléltetőeszköz segítségével gazdagíthatják a gyermekek egészségügyi ismereteit. (bede)
