Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

1984. február 10., péntek A Magyar Kereskedelmi Kamara megújult szerepéről Ha valaki mondjuk, úgy öt-hat esztendővel ezelőtt fel­tette a kérdést: mit csinál a Magyar Kereskedelmi Ka­mara, bizonyára a követke­ző választ kapta: ez a szer­vezet kiállításokat és vásá­rokat szervez és bonyolít le külföldön, idegen országok­ban, és külkereskedelmi pro­pagandát folytat, prospektu­sokat terjeszt. Ma ezzel a fe­lelettel aligha elégedhetnénk meg, az eltelt időszak ugyan­is markáns változásokat ho­zott a kamara életében. Három éve, hogy a kama­ra 1981. januári, VI. közgyű­lésén új alapszabályt foga­dott el. Eszerint elsősorban belföldi tevékenységét kel­lett, kell fejlesztenie a ha­gyományos nemzetközi ke­reskedelemfejlesztési és tájé­koztatási munka színvonalá­nak további javítása mellett. Konkrétan: érdekegyeztető, érdekközvetítő és érdekkép­viseleti funkció betöltésére törekszik a kamara. Etikai gyengeségek Legfontosabb feladatának — ahogy azt nemrégiben a kamara elnöke sajtótájékoz­tatóján megfogalmazta — az érdekegyeztetést tartja. Ez azonban, noha már 1984-et írunk, hazánkban még min­dig pionír munkának számít. Nincsenek kidolgozott mód­szerei, nincsenek hagyomá­nyai. És hogy nehezen lehet eredményt elérni ezen a te­rületen, annak sokszor a vál­lalati vezetők az okai. Van­nak, akikkel nem lehet, kép­telenség együttműködni. Le­hetőség lenne például az im­portkeretek megosztására, „kölcsönzésére”, ami egyszer egyik, másszor másik fél szá­mára tenne lehetővé na­gyobb arányú fejlesztést, ám ez egyelőre nem megy. Akad azonban jó példa is. A bútoripar és a bútorszö­vetet gyártók között sikeres volt az érdekegyeztetés. Nehéz előrelépni az etika kérdésében is. A szerződési fegyelem hiánya, az adott szó be nem tartása, sajnos még mindig jellemző a ma­gyar gazdaságra. Ezért hív­ta életre a kamara az úgy­nevezett etikai bizottságot, melynek feladata, hogy a tagvállalatok által is elfoga­dott etikai normák alapján, mint választott társadalmi fórum, a gazdasági erköl­csökbe ütköző vállalati ma­gatartást bejelentés alapján és saját kezdeményezésre is vizsgálja és bírálja. Így őr­ködjék a piaci rend, a ver­seny tisztasága felett. Ám az eddig az etikai bi­zottsághoz fordult vállalatok száma csekély, minek ma­gyarázata egyszerű: a hiány- gazdálkodás. Mert hogyan gondolkozik a vállalati veze­tő? Így: „Igaz, hogy partne­rem megszegte megállapodá­sunkat, nem szállított időben és nem azt (mennyiségben, minőségben), amit a szerző­désben ígért. Beperelhetem hát, és meg is nyerném az ügyet, de mi hasznom belő­le? Hiszen jövőre és azután is tőle kell vásárolnunk, és egy pör ugyancsak megne­hezítené a dolgomat.” Igazat kell adnunk a vállalatveze­tőnek. Nagyobb sikerrel tud ele­get tenni a Kereskedelmi Kamara érdekképviseleti fel­adatának, ami azért különö­sen fontos, mert nemigen van más olyan szervezet, amely a gazdasági egységek érdekképviseletével foglalko­zik. Ösztönzőbb bérrendszert A kamara tagsága gyors ütemben bővül. Jelenleg 870 tagvállalata van. Ezek haté­konyságát, exportorientáció­ját igyekszik a szervezet mi­nél jobban előmozdítani. A kamara közvetíti a gaz­daságirányítás szándékait a vállalatokhoz, ugyanakkor a gazdálkodás tapasztalatairól, az ott felmerülő problémák­ról rendszeresen tájékoztatja a gazdaságirányítás különbö­ző fórumait. Néhány, a ka­mara álláspontját tükröző vélemény gazdasági kérdé­sekről: a szabályozórendszer egyes elemeinél — kiemelten a bér- és keresetszabályozás­nál — a teljesítmények fo­kozottabb elismerésére van szükség. A kamara, illetve tagvállalatai nem tartják megfelelőnek, kellően ösztön­zőnek és teljesítményorien­táltnak a jelenlegi bérrend­szert, az csupán vásárlóerő­szabályozó szerepet tölt be. A teljesítmény alapján ki­osztható összeg oly mérték­ben alatta marad a kollektí­vák elvárásainak, hogy el­veszti ösztönző szerepét. Al­ternatív javaslatuk: a bér­színvonalkorlát feloldása. Szükségesnek tartja a ka­mara a vállalati vezetők helyzetének javítását, a fe­lelősség és az anyagi-erköl­csi elismerés összhangjának megteremtését; a kivitel nö­vekedését ösztönző automa­tizmusok alkalmazását, vala­mint a hazai és export fővál­lalkozások finanszírozási és lebonyolítási rendjének egy­szerűsítését. A kamara hangsúlyozza a . vállalatok differenciált meg­ítélését. Az úgynevezett ala­csony hatékonyságú vállalati körben is — az intézkedések kialakításánál — meg kell különböztetni, hogy mely vállalatok kerültek ilyen ál­lapotba az alacsony színvo­nalú vezetés, a szervezetlen munka, és mely vállalatok éppen a népgazdasági, az ex­portcélok teljesítésének kö­vetelménye miatt. Az utóbbi időszakban a kamara több fórumon közre­működött a gazdaságirányí­tást továbbfejlesztő munká­ban és a kamara véleményét sok esetben a gazdaságirá­nyítás elfogadta. Az MKK elektronikai tagozata készí­tette el például azt a tanul­mányt az erősáramú ipari technológia fejlesztéséről, ami belekerült az OMFB hosszú távú tervébe. Huszonnégy Békés megyei Mintegy hetven testület­ben ezernyi szakember rész­vételével folyik a munka, melynek eredményeként a vállalatok különböző cso­portjainak szintetizált véle­ménye jelenik meg a kama­rai állásfoglalásokban. Vidéken három-öt megyét átfogó területi bizottságok működnek. (A nyugati or­szágokban lényegesen több kamara működik, nagyobb a területi szervezetek száma, Franciaországban például há­romszáz körüli.) Békés me­gye a dél-alföldi bizottság munkájában vesz részt köz­vetlenül. Megyénk 24 gaz­dálkodó egysége — köztük a Gyulai Fa- és Fémbútoripa­ri Szövetkezet, a húskombi­nát, a Békéscsabai Barnevál, a konzervgyár, a MEZŐGÉP, a BAGE, a Volán, a cukor­gyárak — tagvállalata a ka­marának, amely jelentős sze­repet vállal a kishatármenti árucsere-forgalom szervezé­sében, lebonyolításában. Egy példa, hogy milyen közvetlen segítséget kapnak vállalataink a kamarától: a TCSV-nek francia import gumira volt szüksége a cse­réppréshez, aminek beszer­zése hónapokig eltart. A ju­goszláv kamara közbenjárá­sával viszont két hét alatt megérkezett a hiányzó anyag. Itt kell említést tennünk a kamara nemrégiben alakult új megyei klubjáról, a Mar­keting Klubról, amely töb­bek között a vállalatok kö­zötti jobb együttműködést hivatott szolgálni. Nem elhanyagolható a ka­marának a tagvállalatokat informáló tevékenysége sem. Ezt részben lapjain keresztül — a jogosan nagy népszerű­ségnek örvendő napi és Heti Világgazdaságon —, részben kiadványok, illetve külföldi piackutatás alapján teszi. A Magyar Kereskedelmi Kamarának több mint száz országban vannak jól kiépí­tett kapcsolatai és ezek ré­vén is törekszik a tagválla­latok áruinak megfelelő ve­vőkört találni. Hasonló cél­lal rendeznek évente négy-öt országban magyar gazdasági napokat. Az idén a Szovjet­unió, Egyiptom, Nagy-Bri- tannia és Thaiföld ad otthont e rendezvényeknek. Emellett a kamara számos szolgálta­tással — cíjniroda, okmány- hitelesítés, áruszakértők tes­tületé, ipari formatervezési tájékoztatási központ stb. — igyekszik segíteni a tagvál­lalatok gazdálkodását. Tevé­kenységével minden terüle­ten az irányítók és irányítot­tak közötti összhang erősíté­sét szolgálja. Szatmári Ilona Programok kertbarátoknak Elkészítette 1984. évi mun­katervét a Kertbarátok és Kistenyésztők Megyei Társa­dalmi Szövetsége. A lakosság ellátásában nagy szerepe van a kistermelők termékeinek. Ezért fontos a termelési kedv megőrzése,- a kistermelők tá­mogatása. Szakmai bemuta­tókkal, tapasztalatcserékkel kíván a kertbarátok és kis­tenyésztők megyei szerveze­te a kistermelők segítségére lenni, lehetőséget adva új növény- és állatfajták, illet­ve termelési módok megis­merésére, hasznosítására. Több alkalommal rendez­nek az idén előadásokat. Ezek közül néhány: a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ a kister­melők, a szakcsoportok érde­kében végzett tevékenységé­ről számol be márciusban. Júniusban, Gyulán a gyulai és orosházi kertbarátkörök munkájáról, elképzeléseiről lesz szó, és megbeszélik a kertbarátoknak és a kiste- nyésztőknek az 1984-es or­szágos kiállításon való rész­vételével kapcsolatos szerve­zési kérdéseket. November­ben a kistermelők kisgép-, műtrágya-, növényvédőszer- ellátása lesz a téma, és a környezetvédelem, valamint a kertbarátmozgalom össz­hangja, együttműködési le­hetőségei. A szervezet tagjai májusban tapasztalatcsere­látogatást tesznek Kondoro­son, szeptemberben pedig a szarvasi ÖKI tevékenységé­vel ismerkednek. Százharmincnyolcan 8 tonna fölött Az_ aszály ellenére figye­lemre méltó eredményt ér­tek el tavaly a mezőgazda­sági nagyüzemek és a kister­melők: országosan a harma­dik legnagyobb kukoricater­mést takarították be. Lénye­gesen rosszabb természeti körülmények között dolgoz­tak, mint 1981-ben, illetve 1982-ben, amikor is maga­sabbak voltak a hozamok. A legeredményesebb gazdasá­gok szempontjából 1983. a második legjobb esztendő volt; ebbe a kategóriába so­rolták azokat az üzemeket, amelyekben hektáronként 8 tonnát, vagy ennél nagyobb mennyiséget hoztak le a föl­dekről. összesen 138 gazda­ság teljesítményei ütötték meg ezt a mércét, ám hogy a szárazság mégis alaposan próbára tette a takarmány- növényt, bizonyítja: 1982- ben 385 gazdaság tartozott a 8 tonnát elérők, vagy e fe­lett teljesítők közé. Az adatok szerint a ki­emelkedően dolgozó nagy­üzemek területét általában kisebb mértékben sújtotta az aszály. Ezeknek a gazdasá­goknak jó része amúgy is jó talajokkal rendelkezik, a nö­vények itt jobban „bírták" tápanyaggal. Sikernek szá­mít, hogy hektáronként 7-8 tonna között további 135 üzem teljesített, ezek nem kevesebb, mint 126 ezer hek­táron termeltek kukoricát. A jó teljesítmény azzal is ma­gyarázható, hogy a gazdasá­gok döntő többségében ta­valy kitűnően előkészítették a talajt, s magas színvona­lon biztosították a növények tápanyag-utánpótlását, ami végül is mérsékelte a száraz­ság hatását. Nemzetközi mércével mér­ve is kiemelkedő eredmény­nek számít, hogy a vetéste­rületnek 4,2 százalékán 9-10 tonnás hozamokat értek el. Tíz tonna felett alakultak az átlagok a földek 1,7 százalé­kán. Húsz mezőgazdasági nagyüzem érte el ezt az igen magasszintű szakmai teljesít­ményt. A jobb időjárású 1982-ben 43 gazdaságot so­roltak a 10 tonnások klubjá­ba — ahogyan a mezőgazdák ezt a kategóriát egymás kö­zött nevezik —, ám a tava­lyinál kevesebben __ütötték m eg ezt a mércét 1981-ben — akkor „csak” tizenhatan teljesítettek 10 tonna felett —, holott az az esztendő min­den szempontból előnyösebb „évjárat” volt a tavalyinál. A tavalyi tapasztalatokat a mezőgazdasági nagyüzemek az idén hasznosítják. Minde­nekelőtt a jelenleg is az át­lagosnál kisebb talajvíztarta­lommal kell körültekintően gazdálkodniuk. És az elmúlt évihez hasonló jó talajmun­ka és az agrotechnikai elő­írások megtartása járulhat hozzá a magas átlagok el­éréséhez. Ebben a nagyüze­mi gazdaságoknak már nagy tapasztalatuk van, s ez re- ménytkeltő az idei esztendő­re nézve. Mindenesetre a vetőmag vállalat jó színvo­nalú ellátást ígér tavaszra; a rendelkezésre álló szaporí­tóanyag minősége jó, és a vá­laszték is gazdag. Bégetö kamionok Kétsoprony meg Mezögyán összefogott A gazdasági társaság 1983. november 1. óta tevékeny­kedik. Tagjai: a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz és a kétsopronyi Rá­kóczi Termelőszövetkezet. És amire társultak: a mezőgyá­ni juhászat exportjának nö­velése. Oly módon, hogy a kétsopronyiak tartalékalap­jukból 4 millió 100 ezer fo­rintot a mezőgyániak ren­delkezésére bocsátottak, amiből anya- és növendék­állatokat vásárolnak. Az anya- és hízóbárányok szá­mát így 1350-nel növelhetik az átadott pénzből ez évben. A Mezőgyánban előállított juhhúsnak biztos vevői van­nak Olaszországban, Fran­ciaországban, Kuvaitban, Lí­biában és Szíriában. VAN VEVŐ AZ ÉLÖJUHOKRA — Van kereslet a birka­húsra, s mi élő állatokat vi­szünk exportra. Tőlünk — mondja a tsz főagronómusa, Tárnok Lajos — a Húsfor­galmi Vállalat vásárolja fel, majd kamionokban jut el a külföldi országokba az áru. — Önök akkor vállalkoz­tak az állomány fejlesztésé­re, amikor a gazdasági kö­rülmények a juhászatban is igen változóak. Még így is megéri? — Éppen a Gazdálkodás című folyóirat legutóbbi szá­ma elemzi a fejlesztés és a szakosodás lehetőségeit, de a magunk bőrén is érzékel­jük a folytonos változáso­kat. Először is az eredmé­nyességet nézve: 1981-ben igen jó jövedelmet adott az ágazat, az azt követő évek­ben csökkent — volt év, hogy 29—30 százalékkal — az ára a birkának. Tavaly év elején az értékesítési kilá­tások rosszak voltak, év vé­gére emelkedett az ár, meg­növekedett a kereslet. Elké­szült az ágazatról a számve­tés, a nyereség még a jelen körülmények között is 14 százalék. — Folytonosan alkalmaz­kodni kell a megrendelők­höz: ahány piac, annyi súly­határt szab. Közel-Keleten a harmincon felüli bárányt szeretik, a franciák a har­mincon alulit — elemzik aprólékosan az ágazat hely­zetét Roxin György- fő­könyvelő és a főagronómus. Jó BEFEKTETÉSNEK LÁTSZIK Befolyásolja a gazdálko­dást az is, hogy Békés me­gyében is csökkent a juhál­lomány, főként tavaly, a III. negyedévben, ugyanakkor egyre több törzstenyészetet számolnak fel. A mezőgyá­niak 250 eladatlan kost tar­tanak, ráfizetéssel. A megle­vő piaci igényeket azonban ki kell aknázni. A mező­gyániak úgy tudják ezt meg­tenni, hogy elfogadták a két­sopronyiak segítségét. Ez jó üzlet a mezőgyániaknak. De mi a kétsopronyiak haszna — kérdeztük Petrovszki Mi­hály tsz-elnöktől. — Mi csak befektetjük a pénzünket, egy szerintünk jól jövedelmező ágazatba. így a mezőgyániak boldogulnak, mi meg olyan feltételekkel adtuk oda a kötelező tarta­lékalapból a 4 millió 100 ezer forintot, hogy azt a pénzt, illetve kamatot vissza­kapjuk, amit a bank adna. S minthogy erre a szabá­lyozók is ösztönöznek, ilyen--f képpen töb deviza terem az üzemek közötti kapcsolat ré­vén Mezőgyánban. — Mi garantálja az ered­ményt? — Megtartjuk a törzste­nyészetet, mert az ebből adódó követelmények ga­ranciát teremtenek a megfe­lelő szaporulatra, a gyapjú­termelésre. Sőt, nálunk — büszkélkedik a. mezőgyáni főagronómus — ennél jobb is az átlag, mert egy anyától három év alatt, két bárány születik. Évente pedig né­gyesforgóval 4 ezer hízó bá­rányt értékesítünk. TIZENHÉT ARANYKORONA ALATT A szerződéskötésen Csu­kás Gyula, a megyei tsz- szövetség titkára a követke­zőképpen foglalta össze e gazdasági társaság létrejöt­tének szükségességét. — Erre azokban a szövet­kezetekben van lehetőség, ahol a föld aranykorona-ér­téke 17 alatt van. A két éve született szabályozó a köte- lebő tartalékalap-felhaszná­lást engedélyezi exportáru- alapok bővítésére. így a me­zőgyániak boldogulnak, a kétsopronyiak is megtalálják számításukat, érdekeltségü­ket vetik be a nagyobb ered­mények elérésére. Békés megyében a juhászatban és a szarvasmarha-ágazatban is egy-egy ilyen együttműködé­si szerződés van, illetve vár megkötésre. Számadó Julianna Ahány piac, annyiféle súlyhatár —szí— Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents