Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-09 / 33. szám
laijduifiw 1984. február 9., csütörtök Gömbölyödik a leányka Az anyja ismert. Atyja több is van. A gyermek, a leányka szépen gömbölyödik. Egyéves múlt. A hozománya 3,3 millió forinttal gyarapodott. A gyermekbetegségeken is átesett. Egyéves a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szeghalmi leányvállalata. Kemény esztendőt hagyott maga mögött Békés megye első ilyen jellegű gazdasági egysége. Az előzményekről csak címszavakban: a 240 fős, .86 millió forintos termelési értéket produkáló szeghalmi építőipari közös vállalat éveken át ráfizetéssel dolgozott, különféle hitelekkel többször is próbált talpra állni. Végül is az egyik tagvállalat, a Békés megyei AÉV átvette, örökbe fogadta az ÉKV-t, így lett a nagy- vállalat „leánykája”. A leányvállalat lényege: teljesen önálló, az anyavállalat biztosítja részére mind az álló- és forgóeszközöket, felelős a leányvállalat működéséért. A nyereségen osztoznak, a veszteséges gazdálkodás esetén döntenek arról, hogy tovább működtetik-e a leányvállalatot. a Nos, az elmúlt egy esztendő eddig, úgy tűnik, életre ítélte a vállalatot. Ismét csak néhány összehasonlító számadat: a ma 140 tagú kollektíva 1983-ban 43,9 millió forintos termelési értéket produkált, s több mint 3,3 millió forint nyereséget ért el. (Egy évvel korábban, vagyis 1982-ben a 240 tagú ÉKV 86 millió forintos termelési értéket ért el, több mint hatmillió forint veszteséget „hozott”.) Persze most köny- nyű helyzetben vannak, az elmúlt esztendő a leányvállalat vezetőinek meghozta a sikerélményt. — A profiltisztítást követően csak építőipari tevékenységet folytatunk. Az elmúlt évben lakásokat, kazánházakat, középületeket, valamint alapozási munkálatokat végeztünk. S ami még lényeges: a meliorációs program keretében előre gyártó üzemünkben különféle műtárgyakat készítünk. Szabadon vállalkozunk a 100 ezer forintos munkától a több millió forintos beruházásig, mindent vállalunk, ami a profilunkba tartozik. S azt hiszem, ez utóbbi nagyon is lényeges: nem kényszerítenek ránk munkákat, a piaci igényekhez igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni. Tavaly például 28 munkahelyen dolgoztunk — sorolja Sándor Imre, a leányvállalat igazgatója. a Az első esztendő nem indult könnyen. Az előd félbehagyott munkáit gyorsított ütemben kellett befejezniük, hogy a veszteségek ne nőjenek. Nem volt könnyű, miközben újabb és újabb feladatokat is vállaltak, ugyanis valamiből élniük kellett. A mindennapi létért való küszködés — mert az első hónapok kimondva-kimon- datlanul azok voltak — mellett a jövőt is tervezgették. 1985-ig szeretnék elérni a hatvanmillió forintos termelési értéket, tovább kívánják folytatni a könnyűszerkezetes építési technológiát. Szeghalom térségében meg kellett dolgozni újra és újra a bizonyításért, ami a múltból adódik, nem utolsósorban az új szervezettel szembeni bizonytalanságból. 8 — A múltról ne beszéljünk. A jelenről és a jövőről viszont van mit mondanunk. Megváltozott légkörben dolgozó építőmunkásaink az elmúlt esztendőben bizonyították: megállják a helyüket. Ügy ítélem meg, ez a továbblépésnek az alapja és a záloga, önállóságunkat megtartva más építőipari vállalatokkal kölcsönösen kötünk alvállalkozói szerződést A kivitelező cégeknél is mind jobban előtérbe kerülnek a partneri kapcsolatok, megszűnőben van a korábbi elszigeteltség. S ez jó, mert a kivitelezők és a beruházók együtt sírnak, nevetnek — hangsúlyozza az igazgató. Szeghalom igazi várossá formálásában más építőipari egységek is dolgoznak. Ezek valamennyien más és más jellegű feladatot kapnak, más technológiával építenek. Egy közös vonás viszont valamennyi kivitelezőében van: együttműködve, kooperációban formálják a települést úgy, hogy a partnereknek előnyös legyen a kooperáció. A jövőben ezt a lehetőséget még jobban szeretnék kihasználni. A leányvállalat is. Szekeres András Háztáji juttatások Föld helyett a terményt A háztáji a szövetkezeti szektor sajátossága, olyan földterület, amit a közös gazdaság ad át dolgozójának megművelésre, hasznosításra. Míg régebben szinte kivétel nélkül ragaszkodtak a juttatásban részesülhetők a földterületekhez, bevetették kukoricával, krumplival, vagy más növényekkel, addig ma egyre kevésbé igénylik ezt. Inkább pénzbeli ellenértékét kérik el a tsz-ekböl. Ebben az esetben a szövetkezet a „sajátjával” együtt megműveli a háztájit is, betakarítja, értékesíti vagy felhasználja a terményt, illetve, ha a tag úgy akarja, megkapja a terményt. Pontos tarifák alakultak ki, hogy adott nagyságú háztáji fejében mennyi kukorica, búza jár a tagnak. A kö- rösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz-ben 25 mázsa kukoricát vagy ennek megfelelő értékű búzát kaphatnak azok, akik a föld helyett a terményt választják. És többnyire ezt választják. Hugyák Imre, a háztáji bizottság elnöke mesélté, hogy az 1370 háztájira jogosult közül mindössze tizenöten kérték a „területet”, és ennek is több mint fele nyugdíjas volt, aki megszokásból ragaszkodott a „kukoricakapáláshoz”. Mert itt többnyire azt vetnek a földbe. A szakemberek szerint gazdaságosabban használnák ki e kis területeket, ha például hagymát, mákot, cirkot, vagy ahogy több helyen csinálják, dohányt vetnének a földbe. De ez a tsz, a föld adottságain is múlik, és persze a tagokon. A háztáji fogalmába beletartozik az állattartás, a sertés- és szarvasmarha-nevelés is. A ladányi háztáji gazdaságokból tavaly 9 ezer 200 sertést szállítottak el, az idei terv pedig 9 ezer 500 átadása. A szarvasmarhatartás csökkenő tendenciát mutat, 140 állatot neveltek ’83-ban a háztájiban, és ez a- szám az idén se lesz nagyobb. Azonban így is tekintélyes állatállomány van a körös- ladányi ólakban, istállókban, így nem csoda, ha a tsz-ta- gok nem a földet, hanem a terményt kérik a tsz-től, amely más módon is igyekszik a háztáji állattartást támogatni. Tavaszi árpát, zöldtakarmányt, ömlesztett vagy bálázott szalmát — a jószág fajtájától függő mennyiségben — jutányos áron ad a tagoknak. Nem véletlen tehát, hogy öt év alatt megduplázódott a ladányi háztáji gazdaságok sertéstermelése. —szi— A Tannimpex Guszev utcai kiállítótermében textilipari kiállítást rendezett a Novotrade vállalat. A bemutatott termékek a gyapjúiparban eddig hulladéknak számító nyersanyagból készültek. A tetszetős szőnyegek és takarók iránt — amelyeket nemsokára gyártani kezdenek — érdeklődnek a nyugat-európai tőkés országokban is (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Gyulai Húskombinát Újabb csúcs előtt A Syulai Húskombinát 1982. évi munkája alapján nyerte el a „Kiváló Vállalat” címet. Vajon tavalyi teljesítményük esélyessé teszi-e a nagyüzemet a kitüntetés ismételt megszerzésére? A múlt évi eredmények alapján úgy tűnik: igen. Ellentétes félidők Azt mindjárt az elején leszögezhetjük, sikeres évet hagy maga mögött a kombinát. Túljutottak egy bűvös számon, több mint egymillió Mindezt nem csupán jószándékból tették. A termékeinek felét exportáló gyárat ugyanis utolérte a sokat emlegetett cserearányromlás. » Ahhoz, hogy tervüket teljesíteni tudják, jóval több árut kellett kínálniuk a tőkés piacon. így volt ez nemcsak a csomagolt hússal, hanem a gyár hírnevét megalapozó szárazárukkal, kolbászokkal, szalámikkal is. A világgazdasági válság hatására csökkent a népszerű, ám külföldön is drága termékek iránti keresA válasz megnyugtató volt. Hosszú évek üzletpolitikájának eredménye, hogy végre ennyire felfutott a sertéshizlalás. -felvásárlás. Bizonyság erre, hogy az idei év első hónapjában hasonló ütemben érkeznek a vágóállatok a kombinátba. Természetesen, ebben sokat segít, hogy időszaki felárral honorálják a termelőket. Az ütemezés anyagi szorgalmazásáról nem mondanak le a jövőben, sőt, erősíteni kívánják a folyamatot. Minőség és tisztaság — a vevő igénye szerint Fotó: Fazekas László sertést vásároltak fel. Ügy tervezték, 570 ezret helyben dolgoznak fel, a többit más hazai üzemeknek vagy az exportpiacra küldik. A kistermelők azonban közbeszóltak. A második fél évben ugyanis a tervezettnél százezerrel több hízót adtak át a kombinát felvásárlóinak. A nagyüzem vezetése ezért arra kényszerült, hogy átszervezze a munkát, és feszesebb tempóra kapcsoljon. Persze, önmagában mit sem tehettek volna a szakvezetők, ha nem áll melléjük a gyár munkáskollektívája. A kombinát dolgozói szabad szombatjaikat áldozták fel, hogy levezessék a többletfelvásárlás okozta feszültséget. Igaz, hogy ezért a többletért jutalmakat kaptak, de jó hozzáállásuk mindenképpen dicséretes. Más minőségi változást is hozott a második fél év. Az esztendő első felében bőrös, szalonnás sertéseket exportált a kombinát. Hogy milyen ütemben, azt egyetlen adat jól jellemez: fél év alatt leszállították a vevőnek az egész éves megrendelést. A „második félidőben” tehát új piacot kellett találni. Sikerült is, azonban olyan tőkés vevőre akadtak, aki mást kért. Magasabb feldolgozott- ságú, csontozott és csomagolt, fagyasztott sertéshúst. let. Egyszerűen azért, mert a kinti fogyasztók is jobban meggondolják, mire költenek. És ha a vásárló sok hasonló minőségű áru közül választhat, világos, hogy nem a drágábbat veszi. így aztán jó pár gyulai termék is olcsóbban kelt el a korábbinál. Nem túlzás; hasonló helyzetben az is nagy dolog, hogy tartani tudták az értékesített kolbászáruk mennyiségét. Mindez csak úgy sikerülhetett, hogy jelentősen bővítették a termékválasztékot. Különböző fantázianevű és jellegű szárazárukat dobtak piacra, és nem kezelték lekicsinylőén a szalonnát sem. Érdekes, hogy a korábbi gyógyfüves ízesítésű, csomagolt szalonnákkal szemben a múlt évben a paprikás ízesítésű tört az élre. A húskombinát a múlt évben tulajdonképpen minden tervszámát túlszárnyalta. Nyereséges, sikeres esztendőt zár. Az export árbevételek a mennyiségi túlteljesítés ellenére nem jöttek be teljesen. Arról azonban nem tehet egy Békés megyei üzem, hogy változnak az árak és a valutaárfolyamok... Kívül és belül Mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Az idén még csak néhány nagyüzemnek, de jövőre már többnek tudnak külön pénzt adni a vékony szalonnájú, kedvező húsipari, tulajdonságokat mutató hízókért. A dolog nyitja: a nyugati vevő a sovány, vékony szalonnájú sertést kéri, a termelőnek pedig kötelessége ezt az igényt kielégíteni. Ha meg akar élni a piacról. És a kombinát az idén is a piacról akar élni. Vezetői szerződésekkel biztosítják, hogy a sertést hizlalók továbbra is nekik adják el az állatokat. De nem csak szerződéssel. Több mint hatezer vemhes süldőkocát helyeznek ki a háztájiba — ismert származású, várhatóan jó utódokat adó anyajelölteket. És mit tesznek a gyáron belül a. termelés további fokozása érdekében? Szinte csak általánosságokban lehet fogalmazni. Ugyanazt, mint tavaly, de még jobban. Akadnak azért új törekvések is. Növelik a magasabb feldol- gozottságú áruk arányát, ezért üzembe helyeznek egy új szalonnafagyasztót, valamint egy csomagológépet a szárazáruüzemben. Támogatják a vállalati gazdasági munkaközösségek alapítását — egy már dolgozik, kettő alakulóban van. A gmk-k is a gyár fő céljait szolgálják, a kényes, exportáru előállításán fáradoznak. A második fél évben pedig bevezetik a negyvenórás munkahetet. M. Szabó Zsuzsa Cserearány, cserearány... A gyulaiak vették a lapot, szállítottak még a megrendelt mennyiségen felül is. Amikor a gyár vezetőitől meghallottam, hogy a második fél évben szinte „rájuk • zúdult” plusz százezer sertés, kétkedés fogott el. Vajon nem szervezték-e erőn felül a felvásárlásokat, a termelést? Az idén már termel a martfűi szövetkezeti sörgyár Az enyhe időt kihasználva a téli hónapokban is tervszerűen épül Martfűn az első magyar szövetkezeti sörgyár. Az évi 250 ezer hektoliter sört termelő üzemnek már készen van a víztornya, tető alatt van az üzemcsarnok, felállították az erjesztő tartályokat, befejezték a szociális épületet. A folyamatban levő belső építkezésekkel párhuzamosan folyamatosan érkeznek a különféle gépek. Márciusban meg is kezdik a technológiai berendezések szerelését. A palackozó például már június végére a helyére kerül. Ügy tervezik, hogy üzempróbaként más gyáraktól vállalnak majd bérpalackozást. Teljes kipróbálása előreláthatóan november végén kezdődhet meg, 1985-től pedig már teljes kapacitással termel majd a szövetkezeti sörgyár.
