Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

1984. február 22., szerda <UimuTlaMHni«uinu • DiLummmÁG Fúrótornyok — hómező­ben. Bőle István a fúrótor­nyok világáról készített cikksorozatot. Az első cikk­ben többek között a követ­kezőket írja: „A hatvanas évek elején, közepén még különleges dolog volt "fúró­sok« közé tartozni. A tor­nyok emberének az átlagnál vastagabb volt a pénztárcá­ja. Akkoriban fedezték fel a szegedi szénhidrogénme­zőt. A föld mélyében sej­tett gazdagság az ország jö­vőjének fontos embereivé tette az olajkutatókat. A sajtóban a hfmnikus hang már többször szólt az ő munkájuk nehézségéről, mint a szénbányászokéról. — Mi maradt mára a szakma rangjából? — kér­dezte az újságíró Balaicz Tibort, a szegedi fúrási üzem főmérnökét. — Majdnem semmi. A fú­rás is csak egy a sok-sok szakma közül. Két éve át­lagosan 40 fős létszámhiá­nyunk van, ezek az emberek nem az irodákból hiányoz­nak, hanem a berendezések mellől. Nagy Mihály József is több évtizede dolgozik a gé­pen. Ő így látja szakmája rangját: — Mesélik — nem tudom, igaz volt-e? —, a kezdetekkor Zalában vala­kit nem vettek fel fúrás­nak. Szégyenét nem merte a faluban elmondani, in­kább igyekezett a kabátjára olajfoltokat szerezni, azzal is bizonyítsa: ő nem akárhol dolgozik."------SZOLNOK MEGYÉI * MKTra WTgPOTTSAa te A MgiYB T<w*ca LA^-I* Kötvény cs téglajegy is­kolaépítésre. Tízmillió forint értékű középiskola-kötvény és 3 millió forint értékű téglajegy kibocsátásáról döntött legutóbbi ülésén Szolnok város Tanácsa. Végső és szükségmegoldás volt ez az elhatározás an­nak érdekében, hogy fel­épüljön a 16 tantermes is­kola a Széchenyi lakótele­pen. Azt, hogy iskolára ége­tően szüksége van a város­nak, nem kell bizonygatni, hiszen több ezer család átél­te a tanévkezdés zsúfoltság okozta bonyodalmait. Az is­kolaépítés nem új ötlet, benne van a város VI. öt­éves tervében. Akkor miért nincs rá elég pénz? Az okok közismertek: a központi tá­mogatás mérséklése és az áremelkedés teremtette ezt a helyzetet. Csak egyetlen ösz- szehasonlítás: 1983-as árfo­lyamon 70—75 millióba ke­rült volna az iskola, az új árak alapján, a tervezett 1985. szeptemberi átadásra a költsége 20 millió forinttal több lesz. Mezőtúri tekézők. Szak­osztály — kis létszámmal, nagy szorgalommal; ezek a mezőtúri tekézők. A csapat 11 versenyzőből áll, java­részt fiatalok „birtokolják” a terepet, Szőllősi István ve­zetésével. Legeredményesebb évük a tavalyi volt, amikor csapatbajnokságban a ne­gyedik helyet szerezték meg, hat játékos 400 fán felül ütött. Az idén szeretnének dobogós helyezést elérni, s jövőre pedig feljutni az NB II-be. A szakosztály 40 ezer forinttal gazdálkodik évente, amit bizony nagyon nehéz beosztani. Piaci szemle. Vágott csir­két, tyúkot és kacsát 67, 59, 85 forintért lehetett vásárol­ni az elmúlt napokban a szolnoki piacon. A baromfi­piacon 1,30-ért jércetojást lehetett kapni. A burgonya kilóját 6—14 forintért, a sár­garépát és petrezselymet 16 —30 forintért árulták. A primőr paradicsomnak is megkérik az árát, 200 forin­tot kilónként. A zöldpaprika darabja 14 forint. CtONSliB * marii HÍRLAP Az első jövevény. A mült héten az egyik nap kora hajnalán jött világra a ma- roslellei Rákóczi Termelő- szövetkezet Égető-tanyai ju- hászatában az idei első kis- bárány. Megjelenésével el­kezdődött a 6 hétig tartó el- lési időszak a telephelyen, ahol több száz jószágot gon­doznak. Az elkövetkezendő napokban fokozottabb fi­gyelmet és bánásmódot igé­nyelnek az állatok, hiszen közel 300 kisbárány születé­sével számolnak a szakem­berek. Kellenek-e a játékautoma­ták? A hírlap (Rácz) alá­írással közöl egy jegyzetet, amelyben a címben megfo­galmazott kérdésre próbál­nak választ adni. Idézet az írásból: „Tapasztalható, hogy a vállalkozói jövedelemszer­zés érdekében nem mindig fontolják meg, hogy mekko­ra kaput nyissanak. így van ez a mind tömegesebben el­terjedő játékautomatákkal is. Ezek egy részét a Skála— Leuscher nemzetközi kft-től bérlik, sokat azonban (állí­tólag) nyugati gazdag roko­nok »ajándékként« küldik a »nyomorgó« hazai hozzátar­tozóiknak ... Nyugaton »fél­karú rabló«-nak nevezik az automatákat, Franciaország­ban a számuk már elérte a félmilliót — és be is tiltot­ták. Sőt, olvastam, hogy ezt a látszólag ártalmatlan, de a tulajdonosaiknak annál több hasznot hozó játékau­tomatákat a báseli tanács már 6 évvei ezelőtt betiltot­ta... De ha Franciaország­ban meg Svájcban, amely országok tényleg a »tőkés vállalkozás rendszerei« is ár­talmasnak találták az ifjú­ság számára, akkor talán Magyarországon sem ártana ezen elgondolkozni ...” Ok is farsangolnak. A farsangi bálok sorát közlő Napló mellékletéből kima­radt egy esemény, nem is akármilyen. Fülöp Emil, aki több évtizede tudósítja a la­pot, figyelmeztette a szer­kesztőket, hogy mulatság lesz a debreceni nagyerdei szociális otthonban február 23-án. Bár nem a Bikában rendezik, érkeznek majd ide is szép számmal vendégek; a miskolci, nyíregyházi, haj- dúszoboszlói és mikepércsi szociális otthon lakóit hívták meg a debreceniek. Akire milliós értéket bíz­nak. Zentai Istvánné töré­keny alkatú, barna fiatal- asszony. Az egyik tanácsko­záson nem név szerint, ha­nem úgy említették, mint akire milliós értékeket bíz­tak. Balogh Júlia újságíró megkérdezte, vajon miért mondták ezt? Zentai István­né erre a következőket vá­laszolta: „Talán arra gon­doltak, hogy az Állami Épí­tőipari Vállalatnál a beér­kező anyagokat, a kész pa­neleket mi minősítjük a munkatársaimmal, és ezért nagy a felelősségünk. Rosz- szat nem lehet beépíteni, fel­használni. Mi ellenőrizzük a Hajdúváz-szerkezeteket — ezekből óvodák, iskolák, böl­csődék készülnek —, és az építkezések helyszínén a befejező munkákat. Munka­társaimmal együtt a válla­lat minden területén meg­fordulunk. Vigyázunk a mi­nőségre, ami oly sok vita tárgya manapság. Ismerem a házgyári lakások előnyeit és hátrányait, hiszen én is egy 68 négyzetméteres lakásban lakom férjemmel és két nagylányommal.” összeállította: L. S. A honvédségi állomány és a technika kiállta a próbát Megyénket járva sok­felé, az utak mentén még ma is lehet látni hatal­mas hókupacokat, ketté­vágott torlaszokat, ame­lyek ember és gép több napos megfeszített küz­delméről tanúskodnak. A katonák felkészültségéről és helytállásáról Beyer Ernő alezredest kérdez­tük meg a közelmúltban. — Nem érte-e váratlanul a nagy havazás a honvédsé­gi alakulatot? — Egyértelműen azt kell erre válaszolnom, hogy nem. Ugyanis régóta megvannak a természeti csapások elhárítá­sára kijelölt állandó rész­legeink. Például a mentőosz­tagot — az időjárásra való tekintettel — már e hónap első napjától kezdve készen­létben tartottuk. Mint isme­retes, a február 10-i éjszakai szél és a hajnali havazás rendkívüli körülményeket te­remtett a keleti országrész­Gyulán, a megyei bírósá­gon van a hivatásos pártfo­gók irodája. Idős asszony lép be az ajtón. Sarkadról érkezett. Idegesen sistereg a hangja. — A fiam nem volt ott­hon, amikor megérkezett az idézés. Én vettem át, de es­te átadtam neki. — A fiát idéztük, nem magát. — Tudom, de a fiam nem akar jönni. A munkahelyét is otthagyta. Ne törődjenek vele, inkább zárják be, én se bírok vele. — Nem úgy van az, se­gíteni akarunk rajta. Családot alapított Csakhogy nem könnyű se­gíteni még azokon sem, akik hallgatnak a jótanácsra, hát még azokon, akik a segítő jobbot elutasítják. Kisiklott egzisztenciák, nehézfiúk, akik bűncselekményt követ­tek el, megjárták a börtönt. A társadalmi beilleszkedé­süket egyengetik a hivatá­sos pártfogók. — Nehéz emberanyaggal dolgozunk — mondja Pauli- nyi Gyuláné. — Nem min­den lépésünk jár sikerrel, de senkiről se mondunk le. Ez- zal a sarkadi fiatalemberrel, akinek az édesanyja jött most be az idézésre, már fiatalabb korában is foglal­koztam. A gyermek- és if­júságvédő intézetben hiva­tásos pártfogó voltam. Sok baj volt vele akkor is. Paulinyi Gyuláné peda­gógus, 19 éven keresztül ta­nított, majd hivatásos párt­fogó lett. Először a fiatal­korúakkal foglalkozott. 1976- ban alakult meg a megyei bíróságon a hivatásos párt­fogó felügyelet, s vállalta az új feladatot. 1979-ig egyedül dolgozott, majd bővült a lét­szám. — Hozzám tartoznak azok a felügyeletesek, akik Gyu­lán, Sarkadon és Békés kör­nyékén laknak. Nehéz, de szép a pártfogói munka. — Hogyan lehet sikert el­érni? — Ha sikerül személyes kapcsolatot teremteni, ak­kor megvan a remény, hogy ben, különösen Békés me­gyében. Ezért még aznap reg­gel létre kellett hozni azo­kat a szerveket, amelyek képesek voltak azonnal in­tézkedni, meg segítséget nyújtani a közutakon, és az elzárt településeken bajba jutottaknak. Még egyszer hangsúlyozom, az erős ha­vazás következtében előállott súlyos helyzet nem érte vá­ratlanul az alakulatot. Ám az is igaz, hogy ilyen nagy munkára, és ilyen sok esz­köz igénybevételére mi ma­gunk sem számítottunk. — Mettől meddig tartotta hócsata? — Az első bevetésre feb­ruár 10-én, délelőtt 11 óra­kor került sor, és február 16-án, délután fél 6-ig tar­tott szinte megszakítás nél­kül a hóval a küzdelem. Ez idő alatt katonáink a megye egész területén keményen dolgoztak. Tartalékosokat nem hívtunk be, mivel hi­vatásos tisztjeink, tiszthe­lyetteseink zöme, és a sorál­lomány kifogástalanul el tudta látni feladatát. Meg­jegyzem még, több tucat kü­lönböző típusú műszaki gép a pártfogolt jó útra tér. Sok múlik a munkahelyen is. Azon, hogyan fogadják a börtönből szabadultat. A Gyulai Vasipari Szövetke­zet és a Sarkadi Kender­gyár példásan segíti a tár­sadalmi beilleszkedést. — Akadnak olyanok, akik eleve elutasítják a pártfogó segítségét? — Igen, mégpedig jócs­kán. Nekünk a lehetetlent is meg kell próbálni, mert nem tekinthetünk senkit eleve olyannak, akit nem lehet új­ra a társadalom hasznos tagjává tenni. Egy megyénk­ben fiatalember 9 év bör­tönbüntetést kapott. Szaba­dulása után én foglalkoz­tam vele. Nehezen sikerült kapcsolatot teremteni, vala­mi belső dac folytán vissza- utasítóan viselkedett. Sike­rült rávennem, hogy szak­mát tanuljon. Le is tette a szakvizsgát. Családot alapí­tott. Nagyon hálás a segít­ségért. Időnként meglátogat. Munkaviszony létesítése A pártfogói felügyelet leg­rövidebb időtartama egy év, leghosszabb pedig 3 év. A büntetésvégrehajtási bíró rendeli el az intézeti tanács és a parancsnok véleménye­zésére, s a nevelő tiszt in­dítványára. A jogszabály né­hány esetben kötelezővé te­szi. Utógondozás végett azonban a szabadult saját elhatározásából is fölkeres­heti a pártfogót. Szántó László tanár. Több éven keresztül tanított. 1979- ben lett a megyei bíróság hivatásos pártfogója, öt év alatt mintegy 460 felügyele­tessel foglalkozott. Oroshá­za és Mezőkovácsháza 26 községe tartozik hozzá. — Mi a pártfogó fő fel­adata? — A pártfogolt segítése, irányítása, ellenőrzése. — A segítségnyújtás mi­ben nyilvánul meg? — Elsősorban munkába ál­lításban, lakás vagy mun­kásszállás biztosításában és anyagi támogatásban. A leg­fontosabb az elhelyezkedés. A jogszabály szerint 8 na­is fokozott mértékben segí­tette erőfeszítéseinket, bár az is előfordult, hogy alkalom- adtán saját technikánkat is menteni kellett. Ennek elle­nére bárki meggyőződhetett arról, milyen nagy szakérte­lemmel, önfeláldozással és lelkesedéssel vettek részt ka­tonáink a mentési munkála­tokban, s ugyanakkor tech­nikai eszközeink is kiállták a próbát. E példás helytál­lás elismeréséül a leszerelők egy része már átvette jutal­mát, míg mások különböző előléptetésben részesültek. — Van-e kimutatás arról; kinek, milyen segítséget nyújtottak a katonák? — Igen, a nemrég összesí­tett adatok alapján kiderült, hogy a 66 kórházba szállí­tott ember közül 26 szülő nő volt. Rajtuk kívül több_mint 720 személyt mentettünk ki az autókból, vonatokból, va­lamint a környező tanyák­ból. Ugyanakkor 321 gépko­csit, és 4 vasúti szerelvényt is kiszabadítottunk a hó fog­ságából. Pontos adataink vannak azzal kapcsolatban is, hány tonna élelmiszert, tüzelőanyagot, takarmányt pon belül munkaviszonyt kelj létesíteni. Újabban a kereső foglalkozást is elfo­gadjuk. — Hogyan oldják meg a munkába állítást? — A szabadult sajátmaga is kereshet munkahelyet, de kérhet tőlünk is segítséget. Nem könnyű feladat. A múltkor egy végegyházi fia­talember szabadult. A sza­badságvesztés ideje alatt ív- és lánghegesztőszakmát szerzett. A mi megyénkben ilyen szakma iránt alig van igény. Valószínű, hogy Bu­dapesten fog elhelyezkedni és munkásszálláson fog lak­ni. — Hogyan fogadják a munkahelyi kollektívák az ilyen embereket? — Jó tapasztalataim van­nak az Orosházi Üveggyár­ból. Ez azonban nem álta­lános. Az egyik fiatalembert azért akarták kigolyózni a munkahelyről, mert kegye­letsértő bűncselekményért volt büntetve. Sírokat ron­gált meg. Nehezen, de sike­rült megértetni a dolgozók­kal, hogy cselekményéért megbűnhődött, s most tiszta lappal újra kezdi életét. Sok függ a társadalmi pártfogó­tól is. Az egyik kevermesi szakiskolás szipózott. A bí­róság próbára bocsátotta. A társadalmi pártfogó segítsé­gével jól beleilleszkedett a közösségbe. — A munkáltatók napja­inkban egyre inkább kép­zett és megbízható munka­erőre tartanak igényt. A börtönből szabadultak nagy részének pedig alig van kép­zettsége. — Tagadhatatlan, a gazda­sági tényezők megváltoztak. Ezt mi is érezzük. Ezért tart­juk annyira fontosnak a szakmai képzést. A felesige elhagyta — Én csak azt mondom, aki vállalja ezt a munkát, annak ne legyenek előítéle­tei. A kudarctól pedig nem szabad elkedvetlenedni. Az első találkozás a legfonto­sabb. A szabadultnak érez­nie kell, hogy a pártfogóban segítőre lel — vallja Gergely István. juttattunk el gépjárműve­inkkel a lakosság, illetve az állatállomány ellátása cél­jából. Sőt, olykor még vizet is szállítottunk, hogy ne szüntesse be termelését a kenyérgyár. Egyébként a honvédség által járhatóvá tett utak együttes hossza meghaladja a 300 kilométert. — Milyen volt az együtt­működés a társ fegyveres erőkkel, és más szervekkel, intézményekkel? — A jelzett időszakban jót működött itt az operatív részleg, amely éjjel-nappal, fáradságot nem ismerve szervezte a különböző mun­kákat és támogatta az irá­nyítást. Szoros kapcsolatot tartottunk fenn a helyi párt­ós állami szervek mellett a rendőrséggel, a mentőszolgá­lat diszpécserével, s nem utolsósorban a közúti igaz­gatósággal. Szintén sok hasz­nos információt kaptunk a magán CB-rádiósoktól, s ez­zel is gyorsabbá és köny- nyebbé vált a segítségnyúj­tás. Különben az 1980. évi árvíz óta a súlyos problémák felszámolására most újra igénybe kellett venni az egész állományt. Azon túl­menően, hogy — mint már említettem — katonáink, gé­peink jól vizsgáztak — a baleset nélküli feladat-vég­rehajtás külön is nagy örö­münkre szolgál. Bukovinszky István 1982 óta folytatja ezt a munkát. Ebben az évben ál­lamvizsgázik a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem jogi karán. Az anyagot is gyűjti a disszertációhoz, mely a felnőttkorúak pártfo­gó felügyeletéről fog szólni. Azokkal a felügyeletesekkel foglalkozik, akik Békéscsa­bán, Szeghalmon és Szarva­son laknak. — A társadalmi beillesz­kedésben nagy szerepe van a családnak. Ahol van ilyen háttér, ott könnyebben megy. Én olyan fiatal fel­nőttekkel foglalkozom, akik­nek többségben élettársi kapcsolatuk volt. Ha haza­jönnek, nem várja őket sen­ki. Vagy ha volt is felesé­gük, akkor az elhagyta őket. A közelmúltban szabadult egy dévaványai fiatalember. El is helyezkedett, ám nem ment be dolgozni a munka­helyére. Ivásnak adta a fe­jét. Az történt, hogy a fele­sége elhagyta. — És a lakás? — Ez is gond. Sokuknak nincs lakása. Az albérlet drá­ga. Fizetésük sem magas. Megyénkben az állami építő­ipari vállalatnak, a DÉLÉP- nek, a Hídépítő Vállalatnak van munkásszállása. Ezek a vállalatok tudnak segíteni. Jó a kapcsolat a PATEX- szel is, meg a hűtőházzal is. A Békéscsabai Hűtőházban dolgozik egy férfi, aki 3 év alatt volt pártfogói felügye­let alatt. A hűtőházi kollek­tíva sokat segített abban, hogy sikerült neki beillesz­kednie. Erős akarat kell, hogy vissza tudjon állni a normális életvitelre. Segítség nélkül azonban nem megy. Társadalmunk senkiről se mond le. Azokról sem, akik a büntetésvégrehajtási inté­zetekből szabadultak. Meg­adja a lehetőséget az élet újrakezdésére. A társadalmi beilleszkedés azonban nem könnyű. Segítség, támogatás kell hozzá. Megyénkben ezt a felelősségteljes munkát látja el, szervezi a Gyulai Megyei Bíróság három hiva­tásos pártfogója. Munkáju­kat támogatják a különböző állami és társadalmi szer­vek. Jelentős segítséget nyújtanak a társadalmi párt­fogók is. Évente megyénkben 150—200 szabadult útját egyengetik. A munkájuk 78 —80 százalékban eredmé­nyes. Erőfeszítéseik hát nem hiábavalóak. Ez is igazolja, hogy a pártfogó felügyelet intézménye bevált. Serédi János Hivatásos pártfogók Nem könnyű újra kezdeni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents