Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
1984. február 18„ szombat 1 / 99 Egy titkárnak túl kell látnia a falon ff A szakszervezeti mozgalom célkitűzései csak akkor válhatnak valóra, ha a megfogalmazott elvek, s az ebből következő feladatok a tagság cselekvő részvételével valósulnak meg. Ahogyan köznyelven mondják: a szakszervezeti munka hatékonysága az intézményekben, a munkahelyeken dől el. A Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottsága nem véletlenül tűzte ki a Pedagógusok Szakszervezete Xi. kongresszusát követően legfőbb célkitűzésként az alapszervezeti, munkahelyi szak- szervezeti tevékenység erősítését. A kongresszus óta három esztendő telt el. Elegendő idő arra, hogy a célkitűzés megvalósulását nyomon kísérhessük. A megyei bizottság és a munkahelyi szervezetek között középső, igen fontos láncszemként működnek a körzeti bizottságok. Az egyik ilyen, nagy területet felölelő bizottság a Pedagógusok Szakszervezete mezőkovácsházi körzeti bizottsága, amely alapszervezetként működik, 24 munkahelyi csoporttal és 1151 taggal. A körzeti bizottság tevékenységén igen sok múlik. Az információk oda- vissza áramoltatásában nélkülözhetetlen szerepe van. A mezőkovácsházi alapszervezet titkárával, Punyi Lásziónéval az irányítás feladatairól, a szervezeti életről, munkájuk legfontosabb kérdéseiről beszélgettünk. — A korábbi mezőkovácsházi járás minden óvodája, általános és középiskolája hozzánk tartozik. Az irányítást, mint első számú fórum, egy 35 fős bizalmi testület látja el. Tagjai a munkahelyi csoportok titkárai vagy bizalmijai, és néhány óvónő a nagyobb taglétszámú óvodákból. A bizalmi testület által megválasztott 9 tagú bizottság pedig fontos operatív döntéselőkészítő tevékenységet végez. E két testület munkájától nagymértékben függ a területükön folyó szakszervezeti munka színvonala. Mégis azt kell mondanom, hogy a mozgalom elsősorban a munkahelyi szakszervezeti munkán áll vagy bukik. — Ahhoz, hogy jól tudjanak tájékoztatni, irányítani, friss, pontos információk kellenek. Milyennek ítéli a megyei bizottság segítő, irányító tevékenységét? — Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen tagja vagyok a megyei bizottságnak is. Ott minden fontos kérdésben, a testület együttes munkája alapján hozzuk meg döntéseinket. Az ott tapasztalt munkastílus sokat segít titkári feladataim ellátásában. S az is lényeges, hogy „első kézből”, közvetlenül jutok hozzá az információkhoz. Az információk tovább juttatása már nehezebb. A tagságtól jövő jelzések összegyűjtése pedig még nagyobb gond. Évente ötször tartunk bizalmi testületi ülést. Erre azonban nem mindig lehet várni, ilyenkor a legfontosabb feladatokra levélben hívom fel a titkárok figyelmét. Kiépítettük a területfelelősi hálózatot is. A kollégáim igyekeznek évente legalább egy taggyűlésre kijutni. Az idei mozgalmi évben izgalmas témák szerepelnek a bizalmi testület munkatervében. Ennek többsége az oktatás kérdéseivel, körülményeivel foglalkozik. Például a GAMESZ-ek, az ötnapos munkahét tapasztalatai, a technikai dolgozók körében végzett szakszervezeti munka eredményei, a munkavédelem, a bérpolitikai alapelvek megvalósulása. Hogyan gyűjtik össze ehhez a tapasztalatokat? — Úgynevezett kiscsoportos foglalkozások keretében. Legutóbb, amikor a pályakezdők helyzetét vizsgáltuk. kötetlen beszélgetés formájában, közvetlenül az érintettekkel vitattuk meg a kérdést. Ezeken a találkozókon az akkori járási hivatal művelődésügyi irányítói is jelen voltak. Hiszen így ők is első kézből kaphatták meg az információkat. Egyébként, sokkal jobbnak tartom.a személyes beszélgetést, mint az írásos adatgyűjtést. Emellett természetesen igyekszünk az intézményekbe is kijutni, s a titkárok is beszámolnak gondjaikról. Azonban ma sem vagyunk elégedettek azzal, amennyit a bizottság tagjai mozogni tudnak. Ha valamit jobban szeretnénk csinálni, akkor az a területi munka. Pedig még az intézményi titkároknak is kevés alkalma van az emberekkel találkozni, mert egy-egy iskola több telephellyel működik. Ezért szeretnénk bizalmi rendszent kialakítani, amely egy adott munkahelyi közösségre építene. S az ő munkájukat fogná össze a főbizalmi. Milyen volt a kapcsolata az állami partnerrel, a volt járási művelődésügyi osztállyal? Bevonták-e a szakszervezetet a döntések előkészítésébe? — Például az igazgatók jutalmazásának kérdésében mindig véleményt nyilvánítottunk. Az adott településeken az oktatási intézmények költségvetési tervének összeállításakor a szakszervezeti 'titkárok véleményét többnyire kikérik. De erről a tagságot is tájékoztatják. Hasonló a helyzet a kitüntetések, a gépkocsivásárlási akció esetében is. A bizalmi testület pedig minden esztendőben véleményezte a művelődés- ügyi osztály munkáját. Bár eleinte az osztályvezető beszámolóját a testület tagjai kinyilatkoztatásként hallgatták, s az aktivitással ma sem lehetünk elégedettek, mégis, valamit javult a belső demokratizmusunk, s ebben segített a párt is. A bizalmi testület egyébként a fontos oktatáspolitikai kérdések megvitatásában igen aktív, de az egész körzetet érintő kérdésekben még nem elég vitaképesek. Pedig akkor lehet csak igazán élő a bizalmi testület munkája, ha tagjai, a titkárok képesek lesznek túllátni intézményük falain. Az oktatást segítő feladatokról beszélgetve Punyi Lászlóné kissé rezignáltan jegyezte meg: — A tagság egyelőre egyetlen kérdést fogalmaz meg a mozgalommal szemben: mit ad? Egyéb kérdésekben bizony még rendet kell a fejekben tenni. S mint pedagógusnak, követendő példaként kell állnia a szakszervezeti tisztségviselőknek d kollégák előtt. Ez a legjobb agitáció. * * * Hogy mi történik az intézményekben, hogyan megy a munka, azt a Battonyai 2-es számú Általános Iskola több mint 16 éve szakszervezeti titkárként működő tanárától próbáltam megtudni, Roczkó Nováknétól. Csoportjukhoz az iskola és négy óvoda szervezett dolgozói tartoznak. A kapcsolattartás mégsem jelent gondot a titkárnak. — Mindennap találkozom ebédidőben az szb tagjaival, s megbeszéljük a tennivalókat. Nem kell ahhoz folyton értekezni. Minden intézményből van egy szb-tagunk, így közvetlen információkhoz jutok. Saját iskolámban pedig órát is látogatok, de a szak- felügyeleti értékelésekre is meghívnak. A legfontosabb tennivalókat a bizalmi testületi üléseken tudom meg, amit továbbítok. De sokat segít a nagyközség ügyeiben való eligazodásban az is, hogy beválasztottak a helyi szakmaközi bizottságba is. — Milyen jogosítványokat gyakorolnak rendszeresen? — Mindig véleményt nyilvánítunk a jutalmazáskor, a szociális és munkáltatói segélyek odaítélésében. Lehet, szerencsém van, de az igazgatónőnk számít a szakszervezet munkájára, állásfoglalására. A bizottság évek óta végzi a vezetők véleményezését is. — Mik okozták a legtöbb gondot? — Meg fog lepődni. Az oktatás korszerűsítése váltotta ki a legnagyobb visszhangot, konkrétan az új tantervek. Aztán a technológiai dolgozók alacsony bére, s korábban az intézmények között fennálló bérszínvonalkülönbségek. Ez utóbbit őszszel próbálták kiegyenlíteni. — Miben szeretnének előbbre lépni? — Szeretnénk egy szép, új iskolát. Akkor talán nem lesz pedagógushiány nálunk. — Ez a szakszervezet dolga? — De még mennyire, hogy a mienk is! — Mi alapján méri le a tagság munkájukat? — Hogy mennyi az üdülőjegy, és milyen a bérszínvonal. Ez utóbbi sajnos, olyan alacsony, hogy még differenciálni sem nagyon tudunk. S ez nem túl szerencsés dolog. A titkárnak sietnie kell, várják a szakkörösei. Az igazgataónővel, Sipos Péte-r- nével váltok még néhány szót. íme, így látja az „állami partner” a titkár, az szb munkáját. — Szükségem van a szak- szervezeti tisztségviselők segítségére. Hiszen itt élnek a dolgozók között, együtt lélegeznek velük. Megnyugtat, ha döntéseinkkel egyetértenek. És sokat segítenek a nevelési, oktatási kérdések megválaszolásában is. A vezetési stílusommal kapcsolatban is megmondja a titkár a véleményét. No, és kitűnő névnapokat is szerveznek, ami erősíti a közösséget. A titkárunk a közösségi élet kohéziós ereje, tisztelik a kollégák is. Olyan, mint egy szeizmográf. Minden kilengést jelez, figyelmeztet. Legutóbb a túlórák elosztása ügyében pirított ránk. Észrevételét el kellett fogadnunk. Szóval a lényeg az; szükség van a szakszervezet munkájára. Nem ellenség hanem segítőtárs. S ez a közösség szempontjából nagyon fontos. B. Sajti Emese Könyvek a régmúltból „A szarvasi tápintézet (mai szóval menza) buzgó pártolása mindennemű kegyes jótevők nagylelkűsége ajánlta- tik. jan 22 1865” Ezekkel a szavakkal kezdődik a Haviár Dániel által kitöltött szupli- kációs könyv, amelyről aligha tudja egy mai középiskolás diák, mi is volt rendeltetése. A szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola könyvtárában Sztrehovszki Zsuzsa könyvtáros percenként tesz elém hasonló, régi korról valló, különböző formátumú és rendeltetésű irományokat. Mert ez a könyvtár a leírt szó minden formáját igyekezett megőrizni az utókornak. Megyei és helyi újsággyűjteményük száz évre tekint vissza. A múlt század nyolcvanas éveitől kissé hiányosan, de megtalálhatók az itt végzett osztályok tablói. — A szuplikációs könyv arra szolgált — tudom meg a könyvtárostól —, hogy a diákok, akik a szünetekben járták az országot és prédikálva, beszélgetve adományokat gyűjtöttek az intézetnek, ebbe írhatták bele a kasszírozott pénzecskéket. Az adományok nem voltak nagy összegek, három forintnál többet senki neve mellé sem jegyeztek, de megbecsült helye volt a könyvben (és — gondolom — a menzán) a tíz krajcárnak is. S ahogy a szorgalmas gyűjtők eredményesen tevékenykedtek a testi táplálék beszerzésén, ugyanúgy serénykedett a gimnázium és a város az iskola szellemi táplálékának •felhalmozásán, a könyvtár gyarapításán. A gimnázium 1802-ben alakult Mezőberényben, és 1834- ben telepedett át Szarvasra. A könyvtár pontos alapítási dátumát nem tudják, de nagy valószínűséggel egybeesik az iskola születésével. 1804-ben az iskola első igazgatója, Skolka András azzal a felhívással fordult az iskola patrónusaihoz, hogy az új gimnáziumnak klasszikus műveket ajándékozzanak. Az iskola létrejöttében nagy szerepet játszó báró Wenck- heim család a könyvtárát az új .gimnáziumnak adta. Hosz- szú volna felsorolni az ajándékozó személyeket és intézményeket. Ahogy időben távolodunk önzetlen tettüktől, úgy válik nevük mind ismeretlenebbé, ám ajándékaik, a korosodó könyvek, a muzeális tárgyak törvényszerűségeit követve fokozatosan felértékelődnek. A felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény muzeális, zárt anyag, ami azt jelenti, hogy a mintegy 43 ezer könyvből sem elvenni, sem ahhoz hozzátenni nem lehet. A könyvtár legrégibb könyve egy 1516-ban készült egészségügyi tanulmány a szemről, címe Pupilla Oculi. Újból nehéz volna felsorolni az általam eddig sosem látott könyveket, melyeket Sztrehovszki Zsuzsa fürge mozdulatokkal előbányász a polcrengetegből. (Mellesleg: maguk a polcok is muzeális értékek; felfelé haladva csökken a polctávolság, és ennek megfelelően csökken a könyvméret.) Ha néhányat mégis kiemelek az 1790 előtti, úgynevezett RMK (Régi Magyar Könyvtár) könyvei közül, az nem lehet több, mint ízelítő. Bornemisza Péter: Oetoedic es utolso részé Az Evangeliomokbol könyve 1579-ben jelent meg. 1541- ben adták ki Sylvester János: Vj Testamentu Magar nelwen című munkáját. Cale- pinus tizenegy nyelvű szótárát 1599-ben nyomták. A tizenegy nyelv közül az egyik magyar(l). Későbbi mű a Rezik Gym- nasiologia első és harmadik kötete. Ez a könyv az evangélikus gimnáziumok történetét dolgozta fel 1828-ban. Érdekessége, hogy kézzel írták. A kéziratos könyvek száma egyébként 80. Ezekből tizenöt országgyűlési tudósítás Kossuth beszédjeiből. Bár a könyvtár, mint említettem, 1945-től zárt gyűjtemény, a szarvasi gimnáziumból elkerült diákok ma is őrzik azt a hagyományt, ha könyvet írnak, elsőként volt iskolájuk könyvtárának küldenek példányt. Ilyen kötet például az 1977-ben megjelent Kvantumelmélet és diszperziós relációk, amelyet Pócsik György írt. Ruzicskay György Szerelemkereső című munkáját állandó letétként adta a könyvtárnak, ami azt jelenti, ha a gimnázium könyvtára megszűnne, akkor a könyv visszakerülne a Ruzicskay-hagyatékba. — Ez a furcsa adományozási forma a könyvtár veszélyeztetettségének emlékét őrzi — mondja a könyvtáros —, mert a negyvenes évek végén kiszórták a könyveket az udvarra egy „selejtezés” során. A tantestület „lopkodta vissza” a bezúzásra szánt könyveket. Később arról volt szó, hogy a negyvenöt előtti könyveket más tulajdonos venné át. Szerencsére ez az elv a múlté. Ma már mindenki belátja, hogy külön eszmei értéket jelent az, ha egy könyvet valaki nekünk adományozott, nekünk dedikált, s a könyv itt van. Persze gondjaink ma is vannak. A könyvtár állagmegóvására egy fillérünk sincs. Igaz, ezen könyvek némelyikének karbantartása óriási pénzeket igényel, amit egy könyvtár költségvetéséből aligha lehetne fedezni. Viszont ége~ tőén szükség volna újságjaink bekötésére. Ez lényegesen kisebb anyagi ráfordítást jelentene, s e munka halasztása veszélyes, mert rohamosan pusztulnak az újságjaink. A szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola muzeális könyvtára hetente egyszer, kedd délután tart nyitva. A legértékesebb könyveket csak a helyszínen tanulmányozhatják az érdeklődők. Kölcsönözni csak kutatási célokra lehetséges. Ungár Tamás A K Világatlasz a XVIII. századból MOZI Tintin és a cápák tava Nem kell attól félni, hogy nagy_ tumultus lesz a mozipénztárak előtt, amikor a Tintin és a cápák tava című filmet játsszák. Igaz, nem valószínű, hogy a jegy árát visszakövetelő néző is akadna, hiszen a tisztes középszerre mindig akad vevő. Ennek pedig akár örülni is lehet, hiszen a középszerűség, bár nem túl nagy érték, de ha egy alkotás legalább tisztességes, bizony az már valami. Nem szabad tőle többet várni, mint amit adni képes, ha azt a maga színvonalán teljesíti. Mintha négy-öt forgató- könyvet is eggyé kevertek volna a belga és a francia filmesek. Majdnem azt írtam: öszekutyultak, hiszen ötvözésről szó sem lehet. Hoztak magukkal egy kis Angyalt, Colombót, Jancsi és Juliskát, de még a mi Pity- ke őrmesterünkből is valamit. Zömmel krimifigurákat, a világ minden tájáról, műfajaiból. És a sokféle alakból gyúrtak újakat, amelyek hasonlítanak is meg nem is az eredeti mintára, de önálló arculatuk vajmi kevés van. Egy professzor is szerepel a történetben, aki élethű másolatokat készít a legkülönbözőbb tárgyakról. Vegykonyhájában mindenféle hó- kusz-pókusz kíséretében zajlik a nyilvánvaló kudarcot hozó kísérlet. Akár az egész film elkészítését is sejtetni engedi ez a fgiura. Szokataln, tehát figyelemfelkeltő fogás, hogy rajzfilmet készítenek a krimiötletből. Humoros, groteszk elemeket lehet erősíteni ezzel a módszerrel. Tintin esetében is éppen ez a vonal a legerősebb, leginkább szórakoztató. Sajnos, az alkotók nem bíztak eléggé saját humorkészletükben, ezért jócskán kevertek a masszába mesés elemeket is. Még ez is nézhető lenne. Ám időnként a krimit is igen komolyan veszik, s ilyenkor bosszantóan bárgyú, unalmas perceket szereznek. Sokat markoló és keveset fogó film a Tintin, stílustalan filmgyári termék. Kicsit magasabb mércével mérve „leverné a lécet”. Csakhogy éppen a világ filmgyárai, forgalmazási gyakorlata — különösen a magyar filmvásárlók ízlése, pénztárcája, felkészültsége? — no meg a mozinézők igénye is arra int, hogy nem lehet mindig magasra tenni azt a lécet. Mivel a valóság, az élet különválasztja a filmipart és a filmművészetet, ezért tudomásul keli venni, hogy két különböző dologról van szó. Még akkor is, ha a művészi értékeket hordozó alkotások is iparszerű körülmények között készülnek, és a nyilvánvaló „tucatfilmek” készítői is legalább a lelkűk mélyén azzal a titkos vággyal fognak munkához, hogy „most aztán megmutatjuk”. Utólag derül csak ki, hogy melyik kupacba kerül a mű. Átfedések, határesetek is vannak természetesen. Tintin és a cápák tava esetében szó sem lehet kétségekről, mert ez a mű a filmipar gyártástechnológiáját gondosan betartva elkészített, fogyasztásra alkalmas termék. Egy a sok közül. Legnagyobb érdeme, hogy nem ártalmas. Igaz, nem is használ. Nézhető kis filmecske. (Andődy) / Egy a számtalan szép kötésű, látványos sorozatból Fotó: Béla Ottó
