Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

1984. február 18., szombat o Tanácsi költségvetés A teljes mértékben felújított tótkomlósi körzeti rendelőben korszerű fűtés, kedvezőbb várakozási feltétel szolgálja a jobb betegellátást, és még egy új körzeti rendelési munkahelyet is kialakítottak A szarvasi 10 osztálytermcs 1. sz. általános iskola teljes fel­újítása során jobb lett az oktatás tárgyi feltétele és két elő­adóteremmel is bővült az intézmény. Fotó: veress Erzsi az életkörülmények javításáért A tanácsok költségvetése Békés megyében a gazdasági nehézségek ellenére 1984-ben 7 százalékkal meghaladja az előző évit. A lakosság egészségügyi ellátásának javítá­sára az orvosi rendelések óraszáma 72-vel nő.. Az óvo­dákban 250-nel több gyermek elhelyezésére van pénz­ügyi fedezet. Emelkedik 24-gyel az általános iskolai ta­nulócsoportok és 8-cal a középiskolás osztályok száma. A költségvetés a szakmunkástanulók növekvő számának (130 fő) többletkiadását is előirányozta. Mindezeken túl­menően más szociális, egészségügyi és gyermekintéz­ménynél is tervezzük szerény mértékben a feltételek ja­vulását. Számottevő az az összeg, amit a helyi tanácsok a folyamatosan bővülő közművesítéssel, köztisztasággal kapcsolatban az eddigieken felül terveznek felhasználni. A lakossággal való törődés egyik jele, hogy a tanácsok az alapvető ellátási feladatokra az 1982. évi 49,5 százalé­kos részaránnyal szemben 1984-ben a rendelkezésre álló pénzügyi források 52 százalékát tervezik. Megszokott volt korábban a tanácsi költségvetés éves összegének viszonylag gyors ütemű növekedése. Kapcsoló­dott ez az ugyancsak növek­vő mértékű tanácsi behuhá- zások belépéséhez. A meny- nyiségi szemlélet tükrében is elgondolkoztató, hogy me­gyénkben a legutóbbi 10 év alatt a tanácsok költségveté­sének éves összege 1,4 mil­liárd forintról 3,3 milliárd forintra emelkedett. Keve­sebb hangot kapott az a vál­tozás, amely a tanácsi intéz­ményekben nyújtott szolgál­tatások minőségében, korsze­rűségében következett be. Az utóbbi tíz évben megvalósult és üzembe helyezett beruhá­zások, valamint korszerűsíté­sek és felújítások következ­tében több intézmény jóval magasabb színvonalon, ked­vezőbb tárgyi és személyi feltételek mellett láthatja el feladatát. Ezt mondhatjuk el a gyógyintézeti ágyak 13 szá­zalékáról, a bölcsődei férő­helyek 34 százalékáról, az egészségügyi gyermekotthon teljes egészéről, a szociális otthoni helyek 8 százaléká­ról, az óvodai férőhelyek 19 százalékáról, az általános is­kolai tantermek 12 százalé­káról, az általános iskolai di­ákotthoni helyek 34 százalé­káról. Nem szabad megfe­ledkezni, hogy a legutóbbi tíz évet megelőzően is szá­mottevő beruházás, rekonst­rukció volt, amely igen jó feltételeket jelent még ma is. Az új, jobb feltételek biz­tosítása, az átlagosnál több pénzt is igényel, amelynek előteremtése mindig külön erőfeszítésbe került. Az idő­sekkel való törődés tükröző­dik a költségvetés számai­ban. A 10 év alatt a szociá­lis otthonokban elhelyezet­tek száma — a lakosság el­öregedése következtében — 10 százalékkal nőtt, de a jo­gos igényeknél ez kisebb mértékű. Az öregek napközi otthonai 1130 lakosnak nyúj­tanak ellátást, itt a fejlődés eléri a 40 százalékot, szo­ciális gondoskodás 80 millió forintot meghaladó összeggel jelentkezik az éves költség- vetésben. Az áremelkedések a költ­ségvetési gazdálkodás terüle­tén is éreztették hatásukat. Központi forrásból alapvető ellátásnál a többletköltségek­nek mintegy 80—90 százalé­kát fedezte állami támoga­tás, a további részt, vala­mint az egyéb feladatokra jutó hányadot takarékos megoldással és a tartalékból kellett kigazdálkodni. Költ­ségcsökkentő intézkedések egyike az olajfűtésről való áttérés más olcsóbb energia- hordozóra. Eddigi adataink szerint 8 olajfűtésű kazán és 2400 darab közületi olaj­kályha cseréje történt meg, de további munkák is folyamatban vannak. A szá­mított fűtőolaj-megtakarítás eddig 3080 tonna. A feladategységre jutó éves költségek 10 esztendő alatt közel kétszeresére emel­kedtek. Egy kórházi ágy át­lagos fenntartása 108 ezer. egy orvosi körzeté 300 ezer, egy gyermekorvosi körzeté 160 ezer, egy csecsemőottho­ni férőhelyé 06 ezer, egy böl­csődei férőhelyé 29 ezer, egy szociális otthoni férőhelyé 42 ezer, egy óvodai férőhelyé 11 ezer, egy általános iskolai tanulócsoporté 165 ezer, egy középiskolai osztályé 355 ezer forintba kerül 1984-ben a ta­nácsoknak. Természetesen az átlagos költség körül elég jelentős szóródás is van az eltérő körülmények és felté­ttelek miatt. Az előbbi felso­rolás nem teljes körű, hiszen a tanácsi gazdálkodás terüle­te jóval több feladatot foglal magába. ■ Tanácsi bérlakások felújí­tásának támogatására a me­gyei költségvetés 67 millió forintot irányoz elő. Ez az összeg 6 százalékkal több a tavalyinál. Munkaprogram alapján 1984-ben 447 tanácsi lakás felújítására kerül sor. Utak, hidak felújítására 84 millió forint áll rendelkezés­re, amely a korábbi év szint­jén teszi lehetővé a közleke­dési feltételek javítását. Át­menetileg gyorsabb volt a ta­nácsok és intézményeik fel­újításának lehetősége az utóbbi három évben. 1980- hoz viszonyítva 1983-ban 89 százalékkal több pénzt for­dítottak e célra. A költségvetésben elő­irányzott összeg 29 százalé­ka, közel 1 milliárd forint megyei szintű tanácsi fel­adatokra és megyei intézmé­nyeknél kerül felhasználásra. További 1,3 milliárd forint­tal a városok számolhatnak, amely közel 40 százalékos arányt jelent. Valamivel több mint 31 százalék a nagy­községek, községek részese­dése. Az előző évhez képest azoknál a tanácsoknál vár­ható a költségvetés átlagos­nál nagyobb emelkedése, ahol új beruházás kerül használatba vételre, vagy egyéb fejlesztés van. Megyénk esetében a taná­csok költségvetéséhez 1984- ben 1,4 milliárd forinttal já­rul hozzá az állam, ami az elűző évi összeghez viszo­nyítva 48 százalékkal több Ennek egyik oka, hogy ko­rábbi időhöz képest az ál­lam által átengedett adó­jellegű befizetések 20 száza­lékkal csökkentek, a másik ok a társadalmi közkiadások elkerülhetetlen emelkedése Helyben kell biztosítani a költségvetési források 22 szá­zalékát, ami működési bevé­telből és a lakossági adók, illetékek befizetéséből ered A tanácsok gazdálkodásának további kibontakozása a he­lyi bevételek körültekintő feltárásában és beszedésében lehetséges. Az eltitkolt, de később feltárt jövedelmek után pótlólagosan kivetett adók és pótlékok összege 1983-ban 17,2 millió forint volt. A tanácsok adóügyi munkáján túlmenően szó van itt a-társadalom iránti fele­lősségérzet erősítéséről is. Ez év elején a lakosság esedé­kes, de ki nem fizetett adó- és illetéktartozása 26,5 millió forint volt. Még a helyenként említett kedvező mutatók ellenére is egyre nehezedő gazdasági feltételeknek néznek elébe a tanácsok. Megfelelő hozzáér­téssel, a források teljes mér­tékű feltárásával, beszedésé­vel, takarékos gazdálkodás­sal, nagyobb felelősségérzet­tel kell kezdeni és folytatni a közérdekek szolgálatát. Legyen nyíltabb, szélesebb körű a helyi gazdálkodás tervezése, véleményezése, hogy magáévá tehesse a te­lepülés lakossága, s tevéke­nyen segítse valóra váltását. Dr. Romvári László, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője Életutak II tsz-elnök A megye szakmai közvéleményében úgy él Kovács Sándor, mint a termelőszövetke­zetek „nagy öreg”-je. Harmincnégy éven át töltötte be a tsz-elnöki tisztet — egy pár hó­napot nem számítva — megszakítás nélkül. Muronyban született 1923-ban, földmű­ves szülők gyermekeként. A családnak nyolc hold saját földje volt, apja és anyja emel­lett felesben is dolgozott más földjén. Job-, ban éltek mint a szegényparasztok, de rosz- szabbul a középparasztoknál. A kis Sándor már az elemi iskolában ki­tűnt érdeklődésével, tudásszomjával és jó fejével. Tanítói azt jósolták, hogy viszi va­lamire, biztatták, tanuljon. Mégsem tanul­hatott tovább. Apja rokkantán érkezett ha­za- az első világháborúból; neki, a nagyob­bik fiúnak, és hét évvel később született becsének kellett átvenni a kis gazdaságot. Az iskoláról lemondott Kovács Sándor, de a könyvekről, az újságról nem. Szeretett kitekinteni, megismerni a világ dolgait. Ma is szívesen emlékszik Nagy Imre tanító úrra, aki olvasókört, színjátszókört szervezett a tanyasi gyerekeknek. Fiatalsága nem esett szerencsés időszak­ra. Éppen 18 éves volt, amikor kezdetét vet­te a második nagy világégés. Kovács Sán­dort csak 1944-ben hívták be katonának. Szolnokra került, s egy év után épen, egész­ségesen tért vissza Muronyba. A felszabadulás békét, nyugalmat hozó perceit nehéz visszaadni még annak is, aki átélte. A meghirdetett politikai programok magukban foglalták a termelőszövetkeze­tek létrehozását is. Kovács Sándor azonnal magáénak érezte a szövetkezés elvét. Hogy mégsem kapcsolódott be rögtön a tsz-szer- vezésbe, annak egyszerű magyarázata van; 1948-ban megnősült, feleségével ketten dol­goztak négy holdnyi földjükön. De már érlelődött benne a gondolat, hogy más út nem állhat a parasztság előtt, csak a szövetkezés. Többen is így látták. Sokat beszélgettek, vitatkoztak, majd 1950-ben megalakították a Viharsarok I-es típusú termelőszövetkezetet. Tagjai csak a földjei­ket cserélték el, és hozták össze egy terüle­ten. A táblán belül aztán mindenki maga művelte a saját részét. Mindezt húszán, a következő év tavaszáig folytatták. Akkor mindent beadtak a közösbe, s a munkákat is együtt végezték. A 280 holdas tsz-re fel­figyeltek a hivatalos szervek, sok segítséget kapott a párt és tanács dolgozóitól. Még ez év telén egyesültek egy másik kis csoporttal. Az új Petőfi Tsz még erősebb lett eszközben, földben és emberben. Hogy el ne felejtsük: a Viharsarok, majd a Pe­tőfi tagsága is Kovács Sándort választotta elnöknek. Hogy miért? Tudták róla, hogy sokat olvas, érdeklődő és tanuló ember. Bíztak a tájékozottságában, s munkájával kivívta az elnöki tiszt betöltéséhez szüksé­ges tekintélyt. A tagság bizalmát jelzi, hogy elnökét 1952-ben egyéves tsz-elnök- képző tanfolyamra küldte Zsámbékra. A szövetkezet az ötvenes évek nehézségei ellenére szépen gyarapodott. Eleget tettek a beszolgáltatási kötelezettségnek, és még ar­ra is futotta, hogy a környéken elsőként egy Csepel teherautót vásároljanak. Még egy mérföldkőnek számító eseményt említ­sünk: 1954-ben 80 férőhelyes tehénistállót építettek. Az ellenforradalom nem kímélte a szövet­kezetét sem. Kényszer hatására, de felosz­lott a Petőfi Tsz, majd a következő ta­vasszal újjáalakult. Innen számíthatók a töretlen fejlődés igazi évei. Megszűntek a gépállomások, a tsz saját gépeket vásárolt. A közös tulajdon gyarapodása tovább erő­sítette a szövetkezeti szellemet. Üjabb mérföldkő: 1961-ben Lenin néven egyesül a három muronyi tsz. Elnöke pár hónapig nem Kovács Sándor, de mert a ko­rábbi elnök más munkát választott, ismét ő kerül a posztra. Nemcsak ezért fordulópont az 1960-as évek eleje. Szakemberek, egye­temet, főiskolát végzett fiatalok jöttek a 2 ezer 200 hektáros szövetkezetbe. A gépek­kel együtt az ő tudásuk lendített nagyot a közös gazdaságon. Jöttek a gépek, a szakemberk, majd kö­vetkezett 1077. Milyen egyszerűnek tűnik így utólag kimondani: 1977-ben nyerte el először a kis muronyi tsz a „Kiváló Ter­melőszövetkezet” címet. És azóta sorozat­ban, egymás után hatszor — Kovács Sán­dor elnöksége alatt. Három gyermeke született. Többnyire feleségére hárult a nevelés nehéz feladata; az elnöknek nem sok ideje maradt a csa­ládra. Ma is hálás feleségének, aki biztosí­totta munkájához a nyugodt családi hát­tért. A nagy család ma is hetente összejön, ragaszkodók, szeretik egymást. A nehéz hivatás mellett arra már nem jutott energiája Kovács Sándornak, hogy egyetemet, főiskolát végezzen. Estésként elő­vette a könyveket, folyóiratokat, hogy part­nerként beszélhessen a hatvanas években hozzájuk került diplomásokkal. Nem lehe­tett könnyű dolga — ha végiggondoljuk, mennyit fejlődött az utóbbi évtizedekben a mezőgazdaság. Akár félhetett is volna, hogy valamelyik diplomás előbb-utóbb a fejére nő, kiüti a posztjáról. Nem félt, nem „mar­ta el” maga mellől a tehetségeseket. Szin­te valamennyien ma is a tsz-ben vannak, stabil, megbízható szakgárdát alkotnak. Éppen ezért most, amikor nyugdíjba ké­szült, nem az okozott fejtörést, ki legyen az utódja, hanem, hogy melyik a sok kö­zül. Több megfelelő emberből sem könnyű választani — mint az utóbbi hetek bizonyí­tották. Végül sikerült szépen, sértődés nél­kül javaslatot tennie az utódra. Akik isme­rik egy-egy vezetőváltás történetét, tudják, hogy az utód kinevelése sajnos, még nem általános jelenség . . . Kovács Sándor nyugodt, kiegyensúlyozott embernek látszik. Az is, de csak félig. Be­vallja, hogy amolyan „befelé nyelő” típus. Ha méreg, vagy indulat kering egy-egy megbeszélés levegőjében, kijelenti, „alud­junk rá egyet, majd holnap”. És másnap, indulatok nélkül könnyebb a döntés. Pár­szor megszólták már azért, mert a zár­számadások, kiváló cím átadások alkalmá­val a meghívott vendégek és a tagság együtt vesz részt az ebéden. Erre így vála­szol: „Ha elviseljük egymást a munkában, az örömöt is meg kell osztani”. Két éve van még hátra az elnöki ciklus­ból, mától azonban nyugdíjas. Elfáradt, át­adja a helyet a fiataloknak. Okosak, jól képzettek, bízik bennük. Nyugdíja elején amolyan „levezteő gyakorlatként” néha majd bemegy a tsz-be. De hagyja az új ve­zetést dolgozni. Mert annak, aki már kí­vülről látja a dolgokat, nem szabad bele­szólni — vallja, öt is zavarta volna, ha nem hagyják önállóan dönteni — ezt nem feljtette el. Inkább elköszön. Családja, két kis unokája örülni fog, mert végre rájuk is jut ideje. M. Szabó Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents