Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-17 / 40. szám
1984. február 17., péntek Napkeltétől napnyugtáig repülnek Általában névtelenek. Azok a hozzátartozók, akiknek betegeit ők mentették, kimondhatatlanul vártak a levegőből leszálló segítségre. Az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító csoportjának megyénkben tartózkodó tagjai dr. Bumbera . Józsej mentőfőorvossal szerdán délután és csütörtökön még a békéscsabai repülőtéren tartottak készenléti ügyeletet. Nevüket érdemes leírnunk: Szalay Oszkár főpilóta, Somogyi Pál repülőgépész, Gál László főápoló és Kovács András repülőgép-műszerész — Pénteken bénult meg a betegszállítás — beszél a kezdetekről dr. Bumbera József —, amikor úton maradt néhány mentőautónk. A helikoptert vasárnapra vártuk, azonban a légköri viszonyok miatt csak hétfőn érkezett meg. A betegeket honvédségi terepjáró és helikopter juttatta kórházba, az autók csak vasárnap szabadultak ki. A helikopterrel dolgozó bajtársaim a kórházban laknak és reggel 7-től délután 4 óráig ügyelünk itt a repülőtéren. Repülni csak napkeltétől napnyugtáig lehet, a többi időszakban mentőautóval kell megoldani a beteg- szállítást. — A mentőállomásokra érkezett bejelentések alapján dolgoztunk — mondják a repülősök. — Hétfőn három, kedden öt, szerdán két beteget szállítottunk. Hét órát levegőben tölteni, ráadásul nemcsak szállítással, hanem mentéssel, kemény munkát jelent. Vasárnap jöttünk el Budapestről, azóta a mieink nem sokat hallottak rólunk. Bár állandóan járjuk az országot, ilyen tartós vidéki műszakunk szerencsére ritkán van. Legutóbb a füzes- ' gyarmati gázkitörésnél jártunk errefelé. Az otthoni műszaki hátteret a gép üzemeltetéséhez itt a repülőtéri kollégák segítőkészsége biztosította. Mi megfelelően felszereltük a helikoptert gyógyszerrel, kötszerrel és mentőeszközökkel, minden eshetőségre számítanunk kellett. Most a városi, községi sportpályákon tudtunk le- és fölszállni. Országos gond, hogy a kórházak közelében nincs a kecskemétihez hasonló leszállási lehetőség. így a többszörös átrakodással, a mentőautóból a helikopterbe, igencsak törődik a beteg. Ez a szerdai az első hosszabban nyugalmas napunk. Addig maradunk, amíg minden község felszabadul. Ezekben a napokban megszaporodott a munkája a megye hét mentőállomása 240 dolgozójának is. Az utak járhatatlansága miatt a kórházakból nem tudták hazaszállítani a betegeket, erre ezután kerül sor. A légi mentők csütörtökön egy égett kisfiút szállítottak még Orosházáról Szegedre, majd délután 15 óra 15 perckor engedélyt kaptak a hazaindulásra, Budaörsre. Bede Zsóka Fotó: Lónyai László Megköszönték munkájukat A járási hivatalok nyugdíjba vonuló, illetve más munkaterületre távozó elnökeit fogadta tegnap Békéscsabán, a megyei tanácsnál Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke. Az Orosházi Járási Hivatal volt elnökének, dr. Kovács Pálnak és helyettesének, dr. Lipcsei Istvánnak, Győri Imrének, a szarvasi Járási Hivatal volt elnökének, és Kutyik Mátyásnak, a szeghalmi Járási Hivatal volt elnökének megköszönte eddigi munkáját, majd tárgyjutalmakat, törzsgárda- és jubileumi emlékérmeket adott át. Kezdődnek a fogyasztási szövetkezetek küldöttgyűlései Az előző évet záró, s a következő esztendőt nyitó küldöttgyűlések mindig jelentős események Békés megye fogyasztási, takarék- és lakás- szövetkezeteinél is. így lesz ez az elkövetkező hetekben is. Mint arról Tanai Ferenc MESZÖV-elnök tájékoztatott, e fontos tanácskozások már a mai nappal, február 17-én a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ küldöttgyűlésével elkezdődnek. A takarékszövetkezetek hasonló tanácskozásaik sorát február 18-án, szombaton a Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet nyitja. Egyébként a takarékszövetkezetek küldöttgyűléseinek többségére még ebben a hónapban sor kerül, míg az ÁFÉSZ-ek jó részénél ezt március első, a lakásszövetkezeteknél pedig zömmel március második felében rendezik. Majd arról adott tájékoztatást a MÉSZÖV elnöke, hogy a 16 ÁFÉSZ, a 10 takarékszövetkezet és az öt nagyobb lakásszövetkezet küldöttgyűlésein első napirendi pontként az 1983. évi tevékenységet vitatják meg. Ezen belül is alapvetően azokat a gondokat, melyekben nem vagy csak bizonyos értelemben tudtak előbbre lépni. Ezt követi az 1983. évi mérleg ismertetése, illetve annak jóváhagyása, továbbá a nyereség felosztásának elfogadása. Végezetül arról szólt a MÉSZÖV elnöke, hogy a most megkezdődő és március végén befejeződő küldöttgyűléseken — e mozgalom mindhárom ágában — beterjesztik, megvitatják, majd elfogadják az 1984. évi üzletpolitikai terveket. Az ÁFÉSZ- ek esetében ez továbbra is az elért ellátási színvonal megőrzését feltételezi Balkus Imre Túlsúly Kérem, megáll az eszem! Csak eszem, csak eszem ... Végül csodálkozom, hogy túlsúlyos vagyok, mint a leadásra váró hízott sertés, a tonnák alatt nyögő tehergépkocsi, vagy a fémdoboz belsejében lapuló Trinát festék. Igen, jól hallották. Nálunk már az áruk is hízásnak indultak. Az élőlényeknek viszonylag könnyű a dolguk. Koplalnak, esetleg olyasmit nyelnek le, amitől elmegy az étvágyuk. De mit tegyen az a szegény élelmiszer és iparcikk, amelyik kiszolgáltatott a gyarló ember kényé- nek-kedvének. Ne vegyék ingyenreklámnak, de halkan megsúgom: áron alul eladnék 19 kiló Xyla- dekort. Csak csendesen, ne kiabáljanak, hogy hiánycikket kínálok. A boltvezető tényleg rendes volt, amikor elárulta a fakonzerváló anyag érkezésének időpontját. Komolyan mondom, az esemény felért egy nagy tekintélyű kormányfő fogadásával. Ott álltam az üzlet ajtajában meghatottam virágcsokorral a kezemben. Aztán robbant a bomba. Az eladó közölte: csak 20 kilós dobozzal tud adni. Gyorsan rohanjak el, hozzam ide a rokonokat, a szomszédokat, az ismerősöket és felezzünk. Ennek fele sem igaz, sóhajtottam és buta képet vágtam. Nekem 2 kiló is elég lenne, tördeltem a kezem idegesen. Káromkodni, fenyegetőzni lett volna kedvem, míg megnyugodva leblokkoltattam az egészet. Majd csak jó lesz valamire. Arra is gondoltam, hogy a fölösleget rákenem a gyümölcsfákra, hadd konzerválódjanak szegények. Valaki azt ajánlotta: küldjem vissza a gyártónak azzal a megjegyzéssel, miszerint a felesleges kilók árából vegyenek kisebb dobozokat. Megvallom, erre nem mertem vállalkozni, mert fegyelmezett állampolgár vagyok és rosszul esne, ha a festékgyárban megjegyeznék a nevem. Helyettem inkább a falat meszeljék ki. Most itt állok télvíz idején a túlsúlyos Xyladekorral. Legalább megehetném, mint a félkilós kekszet, az egykilós porcukrot, az ötkilós burgonyát. Mert iparunk és kereskedelmünk még mindig nem jött rá, hogy az emberek nagy része szeretne tíz deka háztartási kekszet, fél liter tejet, egy kiló burgonyát, egy-két kiló festéket vásárolni, és időnként elegendő lenne 20 deka porcukor is. Ezt a túlsúlyos gondolkodás- módot kellene egyszer mérlegre tenni. Még akkor is, ha a kifogások tetszetősek, olykor még el is fogadhatók. Persze, spórolnak a csomagolóanyaggal, a munkaidővel, a hellyel. Csakhogy ezt a mi zsebünk bánja. A napokban olvastam a Belkereskedelmi Kutató Intézet tanulmányát és megdöbbentem. Semmi mázolás, dekoráció. A meztelen valóság így fest. A tizenhárom megvizsgált termékcsoportnál az emiatt kimutatható népgazdasági kár meghaladja a 3 milliárd forintot. Képzeljék el: az én festékem nincs is benne. Ugyanis csak jövőre dobom ki, amikor lejár a szavatossági ideje. — seres — Négyen — egy hajóban A „hajó”, amiben együvé zárva a négy lány valami távoli part felé igyekszik, nem más, mint a közös albérlet. Kétszoba-összkom- fortos városi lakás, a lehető legegyszerűbben, amúgy „albérlőknek megteszi” .módra berendezve. A tulajdonos sem a híd alatt él persze, hanem egy még nagyobb és újabb, szépen bebútorozott lakásban. A lányok ugyan nem nagyon értik, hogyan lehetséges ilyesmi, de különösebben nem is érdekli őket. A fő, hogy tető van a fejük fölött, és — úgy mondják — nem is fizetnek sokat: a kisszobáért 850-850 forintot, a nagyobbért 900- 900-at, az ugye összesen 3 ezer 500 forint, és a rezsit a tulaj fedezi. Nos, ebben az albérletben él, eszik, alszik, és álmo-. dozik, innen jár dolgozni és szórakozni négy fiatal — négy a sok közül, akik kényszerből, vagy önszántukból így kezdik az önálló életet. Hőseinket, a „hajó” utasait nevezzük mondjuk Icunak, Katinak, Évának és Gabinak, hiszen nem a valódi nevük a fontos. Icu Tizenhat és fél évével bájosan, kicsit félszegen izeg- mozog a széken Icu. Divatos pulóvert visel, igazít olykor a fodrán. Gyerekesen őszinte, s miként általában a hasonló korú lányok, ő is inkább hallgat a szívére, mint az eszére. Nyolcadikban, mikor el kellett dönteni, hogyan tovább, Icu először kereskedőnek vagy felszolgálónak akart jelentkezni, de lebeszélték: „Ugyan, ott sokat kell talpalni, á vevőkkel kínlódni, a vendéglátósoknál meg éjszakázni!” Hát akkor mi legyen? Jól tanult, így felvették egy szakközépiskolába. — Elsőben megbuktam — vallja be röstellkedve az igazságot —, nem szerettem tanulni. Megbántam már, de hát mindegy. A falusi családi házban Icu édesanyja — aki varrónő, és a válás óta egyedül neveli lányát — természetesen nem örült a hírnek, de beletörődött a helyzetbe, mondván: „Akkor tessék elhelyezkedni!” így került végül a városba a barátnőjével, Gabival, s lett gondozónő idős emberek között havi 2 ezer 400 forintért. A munkájáról sokat, szívesen és színesen beszél: — Szeretek ott dolgozni, aranyosak az öregek. Járok ki házi szociális gondozottakhoz, takarítok, reggelit! készítek, beszélgetünk. Ilyenkor télen sokat panaszkodnak-, hogy hideg van, hogy1 nem tudnak begyújtani, és hasonló. Az egyik néninek a tévéje romlott el, szólt a GELKA-nak, de nem men-j tek ki, aztán telefonált a csoportvezetőnk, akkor végre kimentek, de nem valami jól javították meg. Ebédeltetés után tovább látogatom a gondozottakat, összesen hét helyre járok. Érzem, hogy menni kell hozzájuk, teljesen egyedül laknak, sokszor inkább a beszélgetésre várnak, nem is a segítségre. Aztán Icu a saját nagymamájáról kezd mesélni. Kati Szép, kissé kreolbőrű, fekete szemű, magabiztos nagylány Kati. Butikos hol(Tudósltónktól) Hét egység tartozik az Endrőd és Vidéke Takarék- szövetkezethez, ahol az elmúlt évben 16 ezer betétesnek összesen 301 millió forintját kezelték. A legtöbb, 112 millió forint volt azend- rődi központi egységben nyilvántartott betétállomány, mit hord, finom kis kvarcóra a csuklóján. Élménysze- rűen mesél. Az a típus, akinek minden az arcára van írva. Az idén érettségizett, együtt volt kollégista Évával, akivel most egy szobában lakik. A városban töltött diákévek után ugyan kicsinek találta már a faluját. Pedig először úgy volt, hogy otthon az óvodában dolgozik érettségi után, a szülei is ezt szerették volna. De ő erősködött, hogy inkább a városban próbálkozna, mint képesítés nélküli - .pedagógus, mert hogy igazából “-mindig is tanár szeretett volna lenni. Addig-addig, hogy az egyébként szigorú szülők megenyhültek, és az édesapja útjára bocsátotta: „Na, próbálj akkor megállni a saját lábadon, meg beosztani a pénzt!” — Hű, azt ugyan oszthatom! — tárja szét a karját. — A bölcsődében, mert végül is az iskolai állás nem sikerült, 2 ezer 200 forint a fizetésem. Úgy 1200 marad, mire mindent kifizetek, ráadásul ha meglátok egy jobb blúzt, szoknyát, csak megveszem. El se tudom képzelni, mi lenne, ha nem számíthatnék anyuékra. Hétvégeken hazajárok, és érdekes, olyan jó hazamenni. Szóval mindig kapok pénzt anyuéktól, pedig nem azért megyek, és kérni sose szoktam, nem is lenne képem. — No és a pedagóguspálya? — Kár, hogy érettségi után gyáva voltam jelentkezni Debrecenbe, főiskolára. Azt hiszem, mégis megpróbálom. Kati életében az érettségi, a munkába állás mellett volt mostanában még egy nagy esemény: első nagy szerelmi csalódását épp, hogy kiheverte. Volt egy fiú, aki más volt mint a többi — ahogyan ez kezdődni szokott —, s aztán a csalódás, könnyek, meg minden. — Csak aludtam, sírtam, aztán rájöttem, hogy ez hülyeség. Anyukának köszönhetem, hogy túltettem magam az egészen, olyan jó, hogy vele mindent meg tűmig Gyomaendrődön 73, Hu- nyán 20, Köröstartcsán 35, Mezőberényben 49, Csárda- szálláson csaknem 4, Murony. ban pedig több mint 8 millió forint a betét. Igen eredményes volt a szövetkezetnél a világtakarékossági nap, melynek keretében a hét egységben öszdok beszélni, lelket öntött belém, és arra tanított, hogy legyen tartása az embernek. Éva Éva sok tekintetben épp az ellentéte a barátnőjének, Katinak. Csinos, fehér bőrű, halk szavú lány, nehezebben oldódik, mint Kati. Visszafogottan, szép kerek mondatokat formálva beszél. Tanyáról indult, igaz, nem isten háta mögötti sárfészekből, hanem kövesút menti, villamosított tanyából, ahonnan a városba járt be általános iskolába, ö az idén érettségizett az egészségügyi szakközépiskolában. Nyolcadikban még fogalma sem volt, mit válasszon. Sok minden akart lenni, szülésznő, gyógyszerész, végül, érettségi után egy városi bölcsődében kötött ki. Pár hónap után talált egy jobban fizető állást, amolyan félig irodai, félig kötetlen elfoglaltságot. S megkapta az első leckét is; egyik idősebb kollégája a kocsiján magával vitte helyszínelni. Csakhogy egészen máshol kötöttek ki. Amikor Éva felfogta, mi a helyzet, ijedtében futásnak eredt. És azóta gyanakvó. A vágyai egyszerűek, őszinték. — Jó lenne férjhez menni, lenne család, egy megértő ember, akihez tartozom, akinek fontos vagyok. Volt már több fiú is, akiről azt hittem, komoly, mégsem úgy alakult. Nem nagyon van alkalom meg lehetőség arra, hogy az ember rendes fiúkkal megismerkedhessen. A szórakozóhelyek nem a legalkalmasabbak erre, hát marad a baráti társaság. Ha van. Gabi Gabi kerek arcú, szerény, érzékeny, de inkább önmagát emésztő, mintsem vitatkozó, a saját igazáért harcoló lány. Kétszer is meggondolja, amit mond, s egy- egy komolyabb kérdésen mintha önmagával is vitatkozna. Icuval egy faluból valók, ő középiskolába járt, s azokban az években a nagymamánál lakott. Harmadikban azután abbahagyta a tanulást. Erről nem szívesen beszél, hiszen a legfőbb ok az volt, hogy a nagymamával egyre nehezebben tudott kijönni, a néni drákói szigort követelt, s végül hazazavarta az unokáját. Amikor a nagy szatyorral hazaállított, édesanyja, aki egyedül nevelte, először haragudott, aztán megbékélt. Gabi Icu után ment a városba, és egy szociális otthonban vállalt munkát. Erősen állítja, jól választott. — Értelme van a munkámnak, olyan jó érzés, hogy most is egy bácsi újra megtanult járni, már egyedül fürdik, lábra állt. Elmondják a bajukat, mesélnek a régi időkről, csak a családról nemigen, mintha szégyellnék talán. Gabi mindennel együtt megkeresi a havi 3 ezer 200 forintot. Ebből rendszeresen félretesz, és ad az édesanyjának is, aki a pénz láttán először elsírta magát. Az iskolát, azt persze be kellene fejezni. A munkahelyen segítenek is ebben Gabinak. S azután? — Ha elvégzem a sulit, talán mégis hazamegyek, anyuhoz ... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi szesen 24 millió forintot helyezett el 2300 ügyfél betétként. Ezzel az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet megyei első és országos második helyezést ért el. A betét- állomány az elmúlt évben összesen 30 millió forinttal gyarapodott, s ezzel élenjárnak az endrődiek a megye takarékszövetkezetei között. Sztanyik Károly Több mint 300 milliós betét
