Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

NÉPÚJSÁG 1981. február 17-, péntek Életmentőt tüntettek ki tegnap Békéscsabán a megyei tanács épületében. Cs. Szabó András gyulai lakos a városi polgárvé­delmi törzsparancsnokság törzsparancsnoka január 13-án dél­után Gyulán a Ferencesek terén levő tóból kimentette Szabó Péter 9 éves tanulót. Az életmentőnek Gyulavári Pál, a me­gyei tanács elnöke nyújtotta át a Minisztertanács által ado­mányozott Életmentő Emlékérmet Fotó: Fazekas László Napirenden a gépjárműhasználat, az üzemanyag-fogyasztás A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei Szervezete tegnap, csütörtö­kön délelőtt a megye mező- gazdasági üzemeinek gé­pészszakembereit tanácsko­zásra invitálta Gyulára. A napirenden szerepelt az üzemanyag-felhasználásról, az ellenőrzés új rendszeréről, a hatósági felügyeleti mun­káról szóló előadás. Először Szaszák Pál, a me­gyei tanács közlekedési osz­tály főelőadója a gépjármű­üzemeltetéssel kapcsolatos kérdésekről szólt. Beszélt a magángépjármű hivatalos célra használatáról, ennek feltételeiről, a közületi jár­művek magáncélra való igénybevételéről, majd a hi­vatali gépjárművek kül­földre távozásával kapcso­latos kérdéseket elemezte. Papp István, a megyei ta­nács közlekedési osztály fő­előadója az üzemanyag-gaz­dálkodási területet érintette előadásában. Elemezte az el­számolás rendszerét, a túlfo­gyasztást, azok szankcioná­lását, szólt a változó üzem­anyagnormákról. Páskui József, a megyei tanács közlekedési osztály csoportvezetője a közlekedé­si igazgatás átszervezéséről tartott tájékoztatót. Külön szólt az AFIT Tröszt meg­szűnéséről, az autójavító vállalatok módosított tevé­kenységéről. Tájékoztatta a mintegy 150 megjelent szak­embert a KPM átszervezésé­ről, a megyei tanács közle­kedési osztály megalakulá­sáról, beszélt az átszervezés­hez kapcsolódó új jogszabá­lyokról, a tsz-ek útkezelői feladatairól, különös tekin­tettel az út—vasút szintbeni kereszteződések belátható­ságáról. Elaődása végén be­jelentette: a Békés megyei Tanács Békéscsabai Autója­vító Vállalata március 1-től megkezdi a használt haszon- gépjárművek értékesítését, forgalmazását. —sz— Eszmecsere a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei szer­vezete a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság­gal karöltve rendezte meg azt a tegnapi eszmecserét Békéscsabán, amelyen ipari szövetkezetek és állami vál­lalatok vezetői vettek részt. Vitaindítót dr. Nyikos László, a Pénzügyminisztéri­um ellenőrzési főosztályának helyettes vezetője tartott, elemezve azokat a feltétele­ket, amelyeket a magyar népgazdaságban a hetedik ötéves tervidőszakban kell kialakítani a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejlesz­téséhez. Az előadó által elmondot­takat az eszmecserén részt vevők saját gyakorlati ta­pasztalataik megfogalmazá­sával egészítették ki, s a vi­ta során valamennyien egyetértettek abban, hogy gazdasági gondjainkat, fel­adatainkat csak hatéko­nyabb vállalati gazdálkodás­sal oldhatjuk meg. A haté­konyság alakulása pedig függ a piaci viszonyok fej­lettségétől, a célirányosabb központi szabályozástól, de függ a vállalati belső tarta­lékok feltárásának intenzitá­sától is. K. E. P. Nemzetközi munkavédelmi szakkiállítás és vásár „A dolgozó ember a mun­ka biztonságáért, a munka biztonsága a dolgozó embe­rért” az alapgondolata a SECUREX ’84 nemzetközi munkavédelmi kiállítás és vásárnak, melyet április 10. és' 13. között rendez a HUNGEXPÓ és a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete Budapesten immár második alkalommal. Hazánkban a munkavéde­lem állami és társadalmi fel­adat, ezért a szakkiállítás je­lentősen elősegítheti a leg­biztonságosabb termelés és a termelési feltételek folyama­tos javításának megvalósí­tását. E célkitűzéseknek meg­felelően a kiállítás lehetősé­get biztosít a korszerű egyé­ni védőeszközök, védőberen­dezések bemutatásra, vala­mint az ezek gyártását biz­tosító alapanyagok, korsze­rű technikai megoldások és rendszerek megismertetésé­re, tapasztalatcserére, hely­színi tárgyalásokra, üzlet­kötésekre. A kiállításon bemutatnak többek között munkavédelmi újításokat, találmányokat, tartanak ötletbörzét, bemu­tatókat, szakmai ankétokat. A kiállításra — amelyet háromévenként rendeznek — várják minden olyan vállalat, üzem, intézmény, gazdasági munkaközösség, kisvállalko­zás jelentkezését, amelynek termékei, eredményei, kuta­tásai valamilyen formában kapcsolódnak a munkavéde­lemhez. Kádár János a BHG munkásgyülésén (Folytatás az L oldalról) Erről a történelmi percről a mi népünk soha nem feled­kezik meg, tisztelettel és há­lával gondol a Szovjetunió népére, annak vezető párt­jára, hadseregére, katonái­ra. Emlékezetünkben tartjuk azt is, hogy a szovjet hadse­reg oldalán a felszabadító harcokban részt vettek a ro­mán, a bolgár, a jugoszláv hadsereg egységei, és az an­tifasiszta koalíció más nem­zetiségű katonái is. A történelmi sorsforduló eredményeként új hatalom született Magyarországon: munkáshatalom, népi hata­lom. Megkezdődött az új, szocialista társadalmi rend megalapozása és kiépítése. Az új és szilárd alapokra tá­maszkodva óriási munka ment végbe az országban, a romokban heverő főváros és az ország újjászületett, s azóta is épül, fejlődik, szé­pül. Üj élet kezdődött ná­lunk. S mivel mindennek a munka a forrása, először ar­ról kell megemlékeznünk, hogy megszületett, és na­gyot fejlődött Magyarorszá­gon a szocialista ipar és mezőgazdaság, amely ma sokszorosát termeli annak, mint valaha. Az építőmunka során a magyar nép élvezte a szovjet állam segítségét, a szovjet nép barátságát, csakúgy, mint a szocialista útra lépett többi nép barát­ságát és támogatását is. A gyümölcsöző együttműkö­désre az önök üzeme is jó példa: Az itt folyó munka is bizonyítja, hogyan tudunk mi, szocialista országok együttműködni, és ezen a téren is nagy eredményeket elérni. Az eredményekről szólva meg kell említenem egy má­sik alapvető változást is: azt, hogy a mi népünk most összehasonlíthatatlanul más­képp él, mint a régi rend­szerben. Nem csupán jobban, hanem egyenes gerinccel, szabad emberként élhet ná­lunk minden dolgozó. Legnagyobb vívmányunk népünk politikai fejlődése, szocialista gondolkodásmód­jának kialakulása, minden alkotni, cselekedni kész em­ber, minden tisztességes dol­gozó — legyen az párttag vagy párton kívüli — össze­fogása. Valamennyi eredmé­nyünket ennek köszönhetjük. Dicsekvés nélkül szólha­tunk arról is, hogy ma a ma­gyar népnek becsülete van az egész világon. Élvezzük barátaink megbecsülését, tudjuk, hogy mások is rokon- szenvvel kísérik törekvése­inket, s még a velünk szem­ben állók is bizonyos tiszte­lettel néznek ránk. Mindezt annak köszönhetjük, hogy következetesen haladunk a szocialista építés útján. Ami­kor a fejlődésben zavarok támadtak, megvédtük a munkáshatalmat. Nem en­gedtük eltorlaszolni a szo­cialista fejlődés útját, amely egyben a nép és a nemzet boldogulásának útja is. El­mondhatjuk tehát, hogy a magyar nép élni tudott a szabadság lehetőségével, s nem volt hiábavaló az az ál­dozat, amelyet a szovjet nép hős fiai hoztak értünk. Mi így gondolkodunk a megtett útról, amelynek során nem­csak népünk szocialista egy­ségét kovácsoltuk ki, ha­nem megbonthatatlanná tet­tük a magyar—szovjet ba­rátságot is. A jelenlegi helyzetről is szólnék néhány szót. Pár­tunk és kormányunk a leg­nagyobb nyíltsággal beszél gondjainkról, problémáink­ról, a megoldásra váró kér­désekről, mert az a vélemé­nyünk, hogy a nyílt, egye­nes és őszinte beszéd a he­lyes, a célravezető. Önök tudják, hogy most nehéz helyzetben vagyunk: bár vívmányaink nagyok, és sok mindent elértünk, a köve­telmények még nagyobbak. Hazai építőmunkánk nem­zetközi feltételei sem ked­vezőek, mert a világhelyzet feszült, és a nemzetközi gaz­dasági körülmények nehe­zek. Ilyen viszonyok között élünk és dolgozunk, törő­dünk a gondokkal, és foglal­kozunk a megoldandó fel­adatokkal. A lényeg az, hogy amit építettünk, az a mi­énk, arra támaszkodhatunk. A Magyar Népköztársaság­ban erős a politikai egység, szilárdak és teherbíróak a gazdasági alapok. Népünk a műveltség, a képzettség te­kintetében is újjászületett; más, mint négy évtizeddel ezelőtt. Mindezekre építve már eddig is sok nehézséget győztünk le, és reménykedve nézünk a jövőbe is. Pár­tunkban, a Központi Bizott­ságban, a kormányban, és meggyőződésem szerint a munkások, a parasztok és az értelmiségiek tömegeiben is erős az elhatározás, hogy szocialista vívmányainkat megvédj ük, megszilárdítjuk, és tovább gyarapítjuk. Eb­ben is számíthatunk bará­tainkra, szövetségeseinkre. Ha tehát bízunk erőnkben és eredményesen dolgozunk, akkor nemcsak megvédeni, hanem gyarapítani is tudjuk vívmányainkat, továbbhala­dunk a szocialista fejlődés Útján. Szólnom kell arról a szo­morú eseményről is, ami ün­nepünket beárnyékolja. El­hunyt AndropoV elvtárs, aki a szovjet nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő harcosa, a magyar nép régi ismerőse és jó barátja volt. Részt vet­tünk a temetésén, ahol szin­te az egész világ képviselői­nek jelenlétében adták meg neki a végtisztességet. Ha­zánk lakossága is méltóan kifejezte gyászát és együttér­zését. Egy nagy harcos tá­vozott az élők sorából és űrt hagyott maga után. De meg­győződésünk, hogy nem har­colt hiába, amit tett, mara­dandó, nem megy veszendő­be. Az élők ilyenkor azt mondják, hogy folytatják művét, s ez igaz is. Moszkvában találkoztunk a Szovjetunió igen tisztelt ve­zetőivel. Ügy gondolom, nemcsak küldöttségünk, nemcsak pártunk Központi Bizottsága és kormányunk, hanem egész népünk nevé­ben mondhattam, hogy osz­tozunk gyászukban, s egyben üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának állásfogla­lásait, azt az elhatározásu­kat, hogy folytatják a lenini irányvonalat, a Szovjetunió eddigi politikáját, és szilárd eltökéltséggel tovább dol­goznak a szovjet nép, az egész emberiség, a béke ja­vára. Kijelentettük azt is, hogy a magyar nép követke­zetesen folytatja a szocializ­mus építését, hűséges barát­ja és szövetségese a nagy szovjet népnek. Az újságok is megírták, hogy Moszkvában megbeszé­lést tartottak a Varsói Szer­ződés tagállamainak képvi­selői. Pártunk és kormá­nyunk támogatja a követke­zetes szovjet külpolitikát, azt a közös irányvonalat, amelyet 1983 januárjában Prágában, a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének ülésén együttesen kialakítottunk, s a júniusi moszkvai találkozón megerő­sítettünk. A nemzetközi helyzet fe­szült, s növekedtek a veszé­lyek. Ezekkel szemben mi határozottan fellépünk, meg­őrizzük az erőegyensúlyt, visszautasítjuk az imperia­listáknak az erőfölény meg­szerzésére irányuló agresszív törekvéseit, mert azok ve­szélyeztetik a népek társa­dalmi vívmányait, nemzeti függetlenségét és békéjét. Népünknek békés, építő szándékai vannak, s ennek érdekében biztonságunkról gondoskodunk. Azt valljuk, hogy tárgyalások útján kell olyan megállapodásra jutni, amely a fegyverzet alacso­nyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biztonsá­gának megteremtését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága a gyász súlyos napjai­ban tartott ülésén elhatároz­ta, hogy ezt a politikát foly­tatja tovább, s mi ehhez tel­jes meggyőződésből és szív­vel csatlakozunk. Ezt való­sítjuk meg közösen, s ki-ki a maga hazai és nemzetközi munkájában is. Moszkvában üdvözöltük Csernyenko elvtársat, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának újon­nan megválasztott főtitká­rát, a párt Politikai Bizott­ságát és titkárságát, és sok sikert kívántunk a szovjet kommunistáknak, a szovjet népnek. Ezúttal is azt kí­vánjuk, hogy erősödjék, fej­lődjék a Szovjetunió, és né­pe békében élvezhesse mun­kája gyümölcsét. Mi a világ minden népének is azt kí­vánjuk — mert egyetlen né­pet sem tartunk ellenségnek —, hogy éljen, dolgozzék és boldoguljon. Kívánjuk, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok között béke és együttműködés uralkod­jék, mert meggyőződésünk, hogy a társadalmi rendsze­rek harcát a fejlődés, az élet a szocializmus javára dönti el. Ehhez nem kellenek fegy­verek, mert ezt a kérdést nem is lehet fegyverrel meg­oldani. Ez a mi politikánk, ezért üdvözöljük szívből és meggyőződéssel a szovjet testvérpárt Központi Bizott­ságának február 13-i hatá­rozatát. Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk van egy nagy erőnk, s ez a népi összefogás; ez viszi elő­re, ez segíti a szocialista fej­lődést. Ennek a politikának, társadalmi rendünknek van néhány ellenzője is, s akad­nak, akik nem élnek, hanem visszaélnek szocialista rend­szerünk vívmányaival. Pár­tunk, kormányunk a tisztes­ségesen dolgozó, becsülete­sen élő emberek oldalán áll, őket segíti, s az a célunk, hogy mindenki annak ará­nyában részesüljön a javak­ból, ahogyan dolgozik. Bí­zunk benne, hogy megoldód­nak társadalmi és gazdasági problémáink, s minden be­csületes dolgozó élvezni tud­ja munkájának gyümölcseit. Mi most az egy év múlva esedékes következő párt- kongresszusra készülünk. Ezen a tanácskozáson éle­tünk nagy kérdéseire kell választ adnunk és azok meg­oldását előmozdítanunk. Ké­szülünk hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulójára is. Azt akarjuk, hogy ezt a magyar nép jó érzéssel, bé­kében és új vívmányok bir­tokában ünnepelje. Ehhez kívánok önöknek, a Beloian­nisz gyár dolgozóinak, s önök révén a magyar mun­kásoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek, minden hon­fitársamnak jó erőt és egész­séget, sok sikert egyéni mun­kájában és boldogságot csa­ládi életében. * * * A híradástechnikai gyár­ban tett látogatás befejezté­vel Kádár János elköszönt a vendéglátóktól, a szovjet vendégek pedig a budapesti Történeti Múzeumban foly­tatták programjukat. Mit kell tudni a bérpótlékról? A január havi fizetésekkel a korábbi, általában 290 fo­rintos munkabér-kiegészítés helyett már a megemelt ösz- szegű bérpótlékot vették fel a dolgozók. A sokakat érin­tő, érdeklő változás lényegé­ről az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal szakemberei tájékoztatták az MTI mun­katársát. A Minisztertanács rendele­té alapján 1984. január 1-től azok a dolgozók kapnak bér­pótlékot, akik korábban is jogosultak voltak a bérki­egészítésre. Bérpótlék illeti meg a munkaviszonyban, il­letve szolgálati viszonyban álló dolgozókat, szövetkezeti tagokat, a már szakmunkás- bérért dolgozó szakmunkás- tanulókat, valamint a társa­dalombiztosítási járulékot fi­zető bedolgozókat. Az alkal­mi munkavállalóknak is ad­ható bérpótlék, ha munkál­tatójuknál a havi törvényes munkaidőnek legalább a fe­lét ledolgozzák. A vállalatok, az intézmé­nyek és a nem mezőgazda- sági szövetkezetek — a tar­tós külföldi szolgálatot telje­sítőket és az alkalmi mun­kavállalókat kivéve — min­den dolgozójuknak egysége­sen 310 forintos bérpótlékot kötelesek fizetni. A mező- gazdasági dolgozók ettől el­térő összegben részesülnek. Ahol korábban a munkabér­kiegészítés nem haladta meg a 200 forintot, ott a bérpót­lék összege 10 forinttal lett nagyobb, általában 150—210 forint közötti összeget fizet­nek. Ahol pedig 200 forint­nál többet adtak, a bérpót­lék az eredeti összeghez ké­pest 20 forinttal nő. Az áR lami gazdaságokban, a bor­gazdaságokban, valamint ba­romfifeldolgozó, konzervipari és hűtőipari vállalatoknál mindenütt 310 forint a bér­pótlék. A bérpótlékot havonta csak egyszer lehet felvenni. Ha a dolgozó jogosultsága — például munkaviszonya — hónap közben szűnik meg, a munkáltató ekkor is a teljes bérpótlékot köteles a fizeté­sében elszámolni. Ha a dol­gozó még ugyanebben a hó­napban munkába áll, új vál­lalatától természetesen már nem kérheti arra a hónapra a bérpótlékát. Ugyanígy, aki hónap közepén megy nyug­díjba, az arra a hónapra já­ró bérpótlékát még a válla­latától kapja meg. A bérpótlék összegét a bér- kiegészítéshez képest azért emelték, mert ez az összeg — eltérően a bérkiegészítés­től — beletartozik a dolgo­zók munkabérébe, ezután a dolgozóktól nyugdíjjárulékot vonnak, a gazdálkodó szer­vezetek pedig az így megnö­velt béralapjuk után fizetik be a társadalombiztosítási járulékot. E többletkifizeté­sek ellensúlyozására növel­ték meg az összeget. Ezzel egyidejűleg 300 forinttal emelkedtek azok a kereseti összeghatárok is, amelyek alapján megállapítják, ki, mennyi nyugdíjjárulékot fi­zet. Erre azért volt szükség, mert a bérpótlékot a jövő­ben beszámítják a bérükbe, s emiatt a dolgozók ne ke­rüljenek hátrányos helyzet­be, ne fizessen nagyobb nyúgdíjjárulékot, akinek a fizetése emiatt lépné át a korábbi határt. A bérpótlékkal megnövelt béralapot veszik ezután fi­gyelembe a különféle levo­násoknál, mint például a honvédelmi hozzájárulás és a gyermektartásdíj. Nem szá­mít azonban bele a dolgozók átlagkeresetébe, amikor a gyermek- és oktatási intéz­mények térítési díjait álla­pítják meg. Ugyancsak nem veszik figyelembe a nyugdíj összegének megállapításához számított átlagkeresetbe, a nyugdíjakat a jövőben is ki­egészítik a külön rendelke­zésekben meghatározott jö­vedelempótlékokkal, közöt­tük az eddigi 290 forinttal. Bérpótlék illeti meg a dol­gozót a táppénzes időszakra, illetve szülési szabadsága alatt, a gyes idejére pedig 290 forintot folyósítanak. A kétszeres kifizetés elkerülése érdekében a táppénz és a terhességi-gyermekágyi se­gély összegének megállapítá­sánál az átlagkereset nem tartalmazza a bérpótlékot. A társadalombiztosítási és egyéb rendelkezésekben meg­határozott jövedelempótlé­kok rendszere nem változott. A Minisztertanács rendele­tének végrehajtásához a szak­emberek a Munkaügyi Köz­löny idei 2. számában kap­nak útmutatást.

Next

/
Thumbnails
Contents