Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984. február 16., csütörtök

o

alakultak: 1984 januárjában

A Nagy Klein Ilona munkabrigád Fotó: Gál Edit

De csak mint munkabri- gád! Különben már „ember- emlékezet” óta együtt dolgoznák a RUTEX Textilruházati Ipari Szövetkezet gyártás-előkészítési csoportjában a Nagy Klein Ilona brigád tagjai. A rajzolók, szabászok, mintakészítő varrónők, technikusok, normások, összesen tizennyolcán.

— A névnek külön története van — mondja Szatmá- ryné Urbán Magda technikus —, mert mikor január 11-én megalakultunk, mindent megbeszéltünk, csak éppen nevetnem tudtunk választani. Még a habos torta fogyasztása közben sem, bár ötlet bőven akadt. S aznap név nélkül is maradtunk. De mit hoz a véletlen? Másnap a Népújságban olvasom az „Emlékezés egy partizánlányra” című cikket Nagy Klein Ilonáról, aki varrónő volt, s húszéves, amikor a németek meggyilkolták.

Az újság kézről kézre járt, mindenki tüzetesen elolvasta. Majd egyhangúlag a partizánlány nevére szavaztak. Ez csak természetes, mondják, hiszen egy híján mind varrónők, eredetileg azok is, akik később továbbtanulva technikusi minősítést szereztek. Most már megnyithatták a brigádnaplót, ezen szavakkal: „Célunk a'Kiváló Munkabrigád cím elnyerése. Csatlakozunk a Gyulai Vasipari Szövetkezet Okt. 6. brigádjának munkaverseny-fel- hívásához, a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére.” S eztán következnek a különböző vállalások. Termelés területén például : három kommunista

műszak, s ezenkívül még túlmunka.

— Ami napi feladat, vagyis kötelesség, azt nem vettük be — jegyzi meg Krizsán Pálné brigádvezető —, nekünk eddig is gyorsan és pontosan kellett dolgozni, mert a szériagyártás a mi munkáktól függ. Időben és minőségben is.

— Nem dicsekvés, hanem tény, hogy eddig is kitettünk magunkért, — folytatja Csá- nyi Pál mintakészítő, a szövetkezet párttitkára —, s nekünk is részünk van az 1983- as eredményekben. Abban, hogy ’82-höz képest 15 százalékkal több az árbevételünk, a nyereségünk 8 százalékkal magasabb, ugyanakkor a nyugati export 8, a rubelelszámolású pedig 49 százalékkal emelkedett. S ez azért is jelent sokat, mert mi döntően exportra dolgozunk, ami a mostani gazdasági helyzetben közismerten nem könnyű.

— Annyira nem, hogy csak nagyfokú rugalmassággal és szervezettséggel lehetséges az egész vonalon — szól közbe Galbicsek Károlyné, a gyártáselőkészítés vezetője. — A nyugati cégek — németek, franciák^ svédek — az egész világ konfekcióiparából válogatnák, s csak a legolcsóbb és legjobb kell nekik bérmunkában is, s egy-egy cikkből csak kis tételek, olyan 150—200 darabosak. Mert ők még kissebbekben adják tovább. Van olyan partnerünk, amelyik a 150 darabot 50 butiknak szállítja. És a határidő szent, különben újból nem állnak velünk szóba.

S ha véletlenül késik az anyagot hozó külföldi kamion — mert azzal is történhet valami —, akkor azt az időt nekik kell behozni, hogy a gyártás időben indulhasson. Ám ilyenkor sem lehet mást, mint precíz munkát végezni. Nagy előny, hogy begyakorlott dolgozók, 10—15—20—25 éves törzsgárdisták, s a két „legkisebb” —’ Babinszki Annamária és Vári Gabriella — is ügyes és szorgalmas.

Újból a vállalásokról beszélgetünk. Egy műszak teljes keresetét mindenki a Nemzeti Színház építésére ajánlotta fel, s ez 18 embernél nem csekélység. Varga Istvánné szabász munka után már a gyermeknapi textiljátékokat szabja a hulladékból, hogy a többiek alkalomadtán varrhassák. Ha javul az idő, többen a saját sportpálya építésében segítenek. Egy brigádtag a munkavédelmi előírások betartására ügyel. Politikai oktatás, napilapolvasás, művészeti rendezvények látogatása és egy közös kirándulás a szarvasi arborétumba.

Mert jó volt eddig is ez a csapat, de mint munkabrigád, még jobb akar lenni.

Vass Márta

„Hóhányó” vizesek

Az elmúlt napok megpróbáltatásaiból kijutott, sőt napokig kijut a vízügyi szolgálatban dolgozóknak is. „Békeidőben” munkájuk eltér a mostanitól. Ezekben a napokban az utak és a belvízcsatornák tisztításán, valamint a hírhálózat helyre- állításán dolgoznak. Az időjárás a vízügyi igazgatóság berendezéseit ugyancsak

megtépázta, több százezerforintos kárt okozott bennük. A helyreállításukon, valamint az utak és a csatornák tisztításán nap mint nap mintegy kétszázan szorgos- kodnak.

— A szélvihar tönkretette a vezetékes hálózatot: légvezetékeket szaggatott szét, csaknem 500 oszlopot döntött ki az orkán. Nálunk a hírhálózat a hagyományos telefonvonalakra épül, így ezekben a napokban többségében még mindig némák a gátőrházak, csatornaőrtelepek telefonjai. Az állami belvízcsatornák hossza területünkön meghaladja az 1500 kilométert, ezek nagyobb hányadát betemette a hó. Megkezdtük a csatornák műtárgyainak a hótól, jégtől való megtisztítását. Mindezek mellett a megyei tanácstól feladatként kaptuk a járhatatlan Gyula—Elek—Kétegyhá- za, valamint a Gyula—KétI Vegyháza—Medgyesegyháza —Mező kovács háza út megtisztítását, melynek együttes hossza csaknem 70 kilométer — sorolja Habóczky Sándor osztályvezető.

A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság egész területén a hét elején elrendelték a harmadfokú belvízvédelmi készültséget.

* * *

Az elmúlt napokban lehullott csapadék milyen hatással van a mezőgazdaságra, és mi várható a folyókon? — tűnődöm. Egy biztos: ha a hó a földeken marad, több hasznot hoz. Békésben a lehullott hó vastagsága 10—15 centiméter között alakul, melynek víz- egyenértéke átlagosan 15—20 milliméter, a hófúvásos helyeken eléri az 50 millimétert. A talajban a csapadék- hiány még mindig 50 milliméter felett van. Vagyis: a szerdáig lehullott hó nem pótolja a talaj hiányzó vízkészletét.

Az átlagos talajvízszint is alatta marad a sokéves átlagnak. Csak néhány példa: Gyulán a 202 centiméterrel szemben 208 centiméter, Zsadányban 353 centiméter helyett 381 centiméter, Ecsegfalván pedig 299 centiméter helyett 292 centiméter a talajvízszint. A talajnedvesség is elmaradt a sokéves átlagtól. A Körösök vízállása is alacsony.

* * *

Személygépkocsival indulok Kétegyházára. Az út néhol félméternyi, tükörfényes a letaposott hó. A benedeki fogadóig elvergődök, az egykét méteres hófalak között néha egy nyomsávra szűkül a folyosó. Terepjáró autó jön elém. Vízügyesek tisztítják erre az utat.

A három méter mélységű, több tízkilométernyi hosz- szúságú eleki főcsatornát, több másik belvízi csatornával együtt színültig megtöltötte, befújta a hó. Csúszkál a terepjáró. Kétegyháza belterülete járható. Fekete burkolaton. A vasúti átjáró után, a sarki üzletnél levő betonkerítés magasságáig áll a hó, az útról a hótorlaszok miatt nem mindenütt láthatók a házak. A községtől három-négy kilométernyire érjük utói a dózerokat. Három hernyótalpas kínlódik a hóban.

— Kidolgoztuk a technikáját — magyarázza Frei Márton gépkezelő —, láncban dolgozunk, egy menetben megtisztítjuk az utat. Van mit tolnunk, óránként két-három kilométert haladunk.

— Három napja kint vagyunk. Szinte senkivel sem találkozunk, az út még járhatatlan. Ez idő alatt főtt ételt még nem láttunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Takács Imre.

— Eleget ettél és pihentél már! —.ékelődik a harmadik dózeres, Kiszely Menyhért, majd magyarázatként megtoldja: — Fagyszabadságon voltunk otthon, onnan rendeltek be bennünket.

Elszívják cigarettájukat, s a vezérgépen ülő Frei Márton csak annyit mond:

— Na, fiúk, tűz! — s felbődül a három gépóriás motorja. A földmunkára készült gépek most maguk előtt hatalmas hótömeget hengerget- nek, s maguk mögött csaknem fekete burkolatot hagynak- Szekeres András

Munkában a dózerek

Békéscsabai Lenin Tsz

Már állítják a vetőgépeket

Ilyenkor, télvíz idején a termelőszövetkezetekben a gépműhelyekre irányul minden figyelem. Joggal, hiszen a műszaki felkészülés, a termelés hátterének biztosítása alapvetően meghatározza a „hogyan tovább”-ot. Ezúttal a békéscsabai Lenin Tsz géptelepén. termelési központjában néztünk körbe.

Péter József műhelyvezetőhelyettes ad rövid tájékoztatót a nagy téli munkáról.

— December közepén kezdtük a nagyjavítást, időarányosan állunk a gépek felújításával, karbantartásával. A szövetkezet gépparkja majdnem 150 millió forint értékű, ezt kell a műhely 85 dolgozójának üzemképes állapotban tartania. Közülük 99 műszaki vizsgára is kötelezett, ezekre különösen nagy figyelmet fordítunk.

Gépjavításokról szóló írásokban vissza-visszatérő kérdés az alkatrészellátás. Nem csoda, hiszen általában sok a baj vele. Vajon az idén is érzik az ellátás gondjait a Lenin Tsz-ben?

— Van néhány krónikusan hiányzó cikk, de azért valami javulásról is beszámolhatok — folytatja a fiatalember. — Szövetkezetünk tagja a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülésnek. Nos, a BAGE létrehozott egy konszignációs IFA-al- katrészraktárat. Sok, máskor hiányzó cikket vettünk onnan, két és fél millió forint értékben. Csak dicsérni lehet érte a BAGE-t, hiszen nem kellett szaladgálnunk apró kis mütyürök után. És akkor fizettünk, amikor hoztuk az alkatrészt.

Akadt azért gondjuk is az idei gépjavítási szezonban. A K—700-as és az MTZ—80-as traktorokhoz hiányzott, és most is hiányzik ez-az. Hasonló a helyzet a KSZKzöldtakarmány-betakarító gépnél. Azért vették, hogy tehermentesítse a több, mint tízéves Hesstonjukat, de a tekintélyes korú Hesston még mindig lefőzi vadonatúj társát. Az idei szezonban is kihasználták az ismeretségeket, felkeresték a szomszédos tsz-eket, adtak, kaptak alkatrészt — fő, hogy legyen mindenkinek, ami hiányzik.

Az egyik kellemes klí- májú gépműhelyben újdonságra lelünk. Két szerelő alkatrészfeltöltéssel foglalkozik. Hogy mi is a művelet lényege, azt Mengyán Páltól és Vidovenyecz Mihály tói tudjuk meg. A megkopott tengelyre, forgórészre, vagy más alkatrészre fémport visznek fel. Kétfajta, hideg, vagy meleg eljárással. A hideg is meleg tulajdonképpen, de háromszáz fok alatt ég a gázláng, amivel a felületre fújják a fémréteget. A meleg eljárásnál a lángba keverve kerül az erősen igénybe vett részre a por. Ezt azután esztergával finoman megmunkálják. Nem éppen olcsó mulatság, de még mindig jobb, mintha állna a gép egy hiányzó kis szerkentyű miatt.

— öreg rókák vagyunk már mi — mondja Mengyán Pál — úgy is hívnak, hogy az „ikrek”, mert mindig együtt dolgozunk. Én 1952-ben kezdtem a mező- gazdaságban, Hofferon trak- toroztam. Akkor valahogy jobban megbecsülték a traktorosokat, június 13-án volt a traktorosok napja, úgy, mint ma a bányásznapok. Hogy miért hagyták abba .. . Közben gyomorfekélyt kaptam. lejöttem a gépről. De az idén szeretnék újra kom- bájnolni. Egyrészt úgy többet keresünk, másrészt szeretem a búza, a friss szalma illatát. Jobb kint a szabadban.

Vidovenyecz Mihály 1960- ban kezdte a gépvezetést, mindig azon jár, amit ö javít. Megtudom, hogy ketten felérnek egy gyorsjavító szolgálattal, ami törik, tönkremegy, az azonnal hozzájuk kerül. Két hónapja dolgoznak a fémfelhordásos eljáráHankó István

son, tanulgatják. Azért csak tanulgatják, mert mindig közbejön valami sürgősebb.

— De már ötven százalékosak vagyunk — mondja Vidovenyecz Mihály — bele fogunk jönni! Sokat segítettek a gyomaendrődi Béke Tsz-ben, ahol már régebben megvették azt az NSZK-beli berendezést.

Kicsit elbeszélgetünk a nemrég megtartott zárszámadásról. Az idén mindössze négy százalékos nyereségrészesedést kaptak. Nem is ez fáj nekik, hanem hogy húszéves gyakorlattal csak annyit keresnek, mint egy most belépő fiatal szakmunkás. De hová menejenek közel az ötvenhez?

A másik gépcsarnokban traktorok, vetőgépek sorakoznak. Az egyik E—301-es fűkaszán ketten dolgoznak, csendben, elmélyülten.

L aurincz Pál csoportvezető szerelő, a gép motorján ügyködik.

— Ilyenkor, főjavításkor minden részét rendbe hozzuk, hogy a hét hónapban.

Jelenka János

amikor megy, ne legyen sok baj vele. Nem is igen kell év közben javítani. Most néhány csavarral bajlódok, beleszorultak, nehéz őket kilazítani.

Társa. Halász Ferenc, aki egyben a gép kezelője:

— Szeretek rajta dolgozni, megbízható gép. Hogy milyen volt a zárszámadás? Jó hangulatú. Tegnap kaptunk egy kis zsebpénzt. Az jól jött, de lehetett volna több is. Tudjuk, persze mi is tudjuk, hogy az aszály miatt lett ilyen kevés, hiszen látjuk munka- közben, hogy menynyit takarítunk be. És bizony, tavaly kevesebb volt a szokásosnál. Remélem, az idén jobb időjárás desz, akkor talán több pénz jut nekünk is.

Észreveszek egy rőt színű macskát, amely a gépek között ugrál. Macska a gépműhelyben?

— Volt egerünk, aztán úgy döntöttünk, hogy méreg helyett gazdaságosabb egy macska — mondja Péter József. akitől azt is megtudjuk, hogy az állat — stílusosan — Reszelő névre hallgat.

Már búcsúzunk a szerelőktől, amikor vidám fiatalember állít meg. Hankó István szerelő büszkén mondja, hogy a Május 1. Szocialista Brigád vezetője. Közelebb hívja Jelenka János gépkezelőt, aki eddig szerényen félrehúzódott. Mint mondják, nagy munka előtt állnak. A Jelenka János vezette — T—130-as lánctalpast hozzák rendbe. A gép vezetőjének szavaiból egy nehéznek tűnő élet rajzolódik ki. Éppen húsz éve ül a tolólapátos lánctalpas vezetőfülkéjében. Óránként ötkilométeres sebességgel rója az utakat, a táblákat — magányosan, hatalmas zajban.

— Most legalább pihen egy kicsit. . .

— Á, nem örülök neki — mondja —, mert így kevesebb a pénzem. És ugye, manapság nagyon kell a pénz..

M. Szabó Zsuzsa

Az „ikrek”, Mengyán Pál és Vidovenyecz Mihály

Laurincz Pál és Halász Ferenc az E—301- esnél Fotó: Fazekas László