Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-14 / 37. szám
1984. február 14., kedd Szombat éjszakai mentés (Folytatás az 1. oldalról) 22 ÓRA A következő szakasz Gyula felé viszonylag járható, igaz éppen feltűnik egy hómaró. Kísérteties, sárga villogó fénye előtt lapátjai a szél egyre erősödő erejénél is gyorsabban „fújják” a havat oldalra. Reggel hat óra óta teljesít szolgálatot Balangó Ádám és segédvezetője, Varga János. Varga száll le előbb a gépről. Tekintete, arca is bizonyítja, 17 esztendő az utakon kemény helytállást követel : — Négy éve volt hasonló, de ez betyárabb. 23 ÓRA Mögöttünk már felsorakozott néhány jármű, például egy békéscsabai hűtős kamion is, amelyet Sztankó László vezet. Hat napja tart az útja Bukarestből. Ameny- nyiben az utolsó három kilométeren nem jön közbe semmi, végre köszöntheti a családot. — Az a legnagyobb baj, hogy a hó nem tud egy kicsit megülepedni, ha emelkedne a hőmérséklet, a szél nem boldogulna ilyen köny- nyen — jegyzi meg kísérőnk, Medovarszki János, a megyei operatív bizottság tagja. Kimondatlanul is nehéz küzdelemre számítanak még. Ismét közeledünk a lakótelephez. Csak négy órahosszát töltöttünk a városon kívül, mégis könnyű volt érzékelni, ez még semmi a távolabbi településeken jelenleg uralkodó helyzethez képest. Fábián István Havas vasárnap délután Vasárnap a megyeszékhelytől a kétsopronyi elágazásig lépésben jutunk el. A harckocsi küszködik a hóban, kiskatonák mentik a járműveket, már amelyiket persze tudják. Békéscsaba határában embermagasságú hófallal két hómaró kínlódik. Egy pótkocsis kamiont kerülgetnek. Harmadik napja vesztegel. — Valamennyi gépjárművünk megállás nélkül dolgozik, állandóan rádió-összeköttetésben állunk a központtal, hogy ha sürgős esetben át kell mennünk más területre, azonnal indulhassunk — magyarázza vacogva Varga András művezető. Borostás, szemei karikásak. Két napja nem aludt. A metsző, hideg szél hordja, kavarja a hószemcséket, ruhánkon a legkisebb rést is megtalálja. A mellettünk dübörgő hómaróra kapaszkodom fel. Buzi Gábor gépkezelő dirigálja a Mercedes-Unimót. A jármű platóját hengerkővel terhelték le, hogy kerekei jobban tapadjanak. — Kegyetlen egy idő. Próbára teszi az embert, a gépet egyaránt. Harmadik napja úgymond ki sem léptem a fülkéből. Több napra elegendő üzemanyaggal elláttak, a táskámat megpakoltam ennivalóval, s dolgozom. — Lépésben haladunk, ám a hófal így is túl magasnak bizonyul. Megállunk. Terepsebességre vált. Pörög a marófej, a hó az út szélén, jó 15—20 méterre landol. \ 1 A Békéscsaba—Gyula közötti úton vasárnap reggel elakadt, harckocsival vontatott aggregátort igyekeznek kiszabadítani Hogy bírja? — kérdeságú drótkötél megfeszül, majd elszakad. Üjabb próbálkozás, most’, már más irányból. Győrfi István százados irányítja beosztottjait, szervezi a munkát. Katonái fegyelmezettek, minden mozdulatukon látszik az összeszokottság. Félszavákból is megértik egymást. Pánti Sándor hadnagy csak elismeréssel beszél katonáiról, helytállásukról. A fiatal hadnagy egyébként csabai származású, úgymond ide látszik szülei háza, de még annyi ideje sem volt, hogy beköszönjön. A kis csapat két-három órás próbálkozása, erőlködése végül is sikerrel jár. A kétméteres hófalak között keskeny folyosón, hómarók után újra folytatja útját a konvoj. Kép, szöveg: Szekeres András zem. — Két átdolgozott éjszaka után a harmadikat már észre sem veszi az ember. Na, nem mondom, most egy jó erős kávé felfrissítene — mondja búcsúzáskor. Békéscsaba és Gyula között, a repülőtérnél teherautó-karaván vesztegel. Elöl a konvojt vezető harckocsi elakadt. Aggregátort vontatott. Mögöttük műhelykocsi, tejesautó, hólánccal felszerelt üzemanyag-szállító járművek, kenyeres autó áll. Az elakadt harckocsit egy másik próbálja kiszabadítani. A 600 lóerős motorok bőgnek, de nem mozdul a hatalmas acélmonstrum. A karvastag- Vasárnap délutáni kép a dobozi útról Telefonszerelők — lánctalpakon A napok óta tartó hócsata vezérkari főnökségén, a megyei operatív bizottságon, szinte szünet nélkül cseng a telefon, Kiss Bálint alezredes, megyei polgári védelmi parancsnok megállás nélkül intézkedik: járműveket biztosít az élelmiszer- és fűtőanyag-szállítmányoknak, vérkonzervet és oxigénpalackokat juttat el Gyulára és mentőhelikoptert küld egy infarktusos betegért. Ezekhez képest talán kis ügy a postásoké: lánctalpas járművet kérnek, hogy eljussanak a vezetékszakadások helyére. Csakhogy ez a vezetékszakadás nagyon sok embert érint. Hunyával péntek hajnal óta nem lehet összeköttetést teremteni. Megszületik tehát a dönés: a postások Barkasát egy honvédségi szállítójármű veszi hátára. Ezen a járművön kapott helyet az újságíró is. Óriási dübörgéssel indult el a kétéltű lánctalpas Kondoros felé. Békéscsaba határában egy pillanatra megállunk és felveszünk egy kerékpárját toló asszonyt. Van- tara Jánosné a Cirok-tanyára igyekszik, amely innét vagy 12 kilométer. Még vasárnap indult ei Békéscsabára, hogy gyógyszert vigyen idős anyósának, jólesik tehát a segítség. Hat-nyolc kilométer után újabb megálló. A HUNGA- ROCAMION teherautója nem tud kiszabadulni a hó fogságából. Hiába tettek hó- láscot a kerékre, az is megcsúszik a puha hóban. A kerekes traktor sem bírna a A postások a vezetékszakadás javításán dolgoznak nehéz járművel, de a mi lánctalpasunknak meg sem kottyan a teher. Újabb két kilométer és újabb hóban rekedt járművek. Olyan az egész, mint egy csatatér, és a hatást csak erősíti, hogy egy tank is küszködik az úton, hogy társát, egy páncélozott szállító járművet kimentsen. Mire ez sikerül, 50 méterrel arrébb történik baj. Egy tolólapos jármű csúszik az árokba. Hiába pörögnek a hatalmas kerekek, nem tud kikapaszkodni, és a segítségére siető K—700-asnak is ugyanaz lesz a sorsa: a hó foglyává válik. Le kell térnünk az útról a szántásra, hogy segíteni tudjunk. Felbőg a 600 lóerős motor, megfeszül a karvastagságú drótkötél, és sikerül kivontatni az erőgépeket. Kondorosig már nincs sok hátra, de végig az úton lát- * ni az emberi felelőtlenség és könnyelműség bizonyítékait. Árokba csúszott személygépkocsik, autóbuszok, teherautók, sorsukra hagyott járművek. Még egy oldalkocsis motorkerékpárral is találkozunk, alig látszik ki a hó alól. Vajon hogy képzelte tulajdonosa az utazást a hét végi ítéletidőben? Kondoroson megleljük a vezetékszakadást, a vihar darabokra tépte a telefondrótokat. Míg Szabó János és csapata a javításon dolgozik, van idő egy kis beszélgetésre Kugyela András hadnaggyal, a jármű parancsnokával és Kovács Béla szakaszvezetővel, pilótánkkal. Kovács Béla öreg katona, két napja van a leszerelésig, ez az utolsó nagy erőpróbája. Péntek hajnalban riasztották őket, azóta szinte pihenés nélkül talpon vannak. Arra a kérdésre, hogy hány járművet mentettek már ki, a hadnagy csak legyint, nem számolták. ' I A telefonszerelők befejezték a javítást, tovább indulunk a vezeték mentén, ellenőrizni, van-e még hiba? Földutakon, árkon-bokron át vezetnek a telefonpóznák, de a terepjárónak mindez meg sem kottyan. Amerre járunk, a földek feketék, alig-alig~ látni ~a~1ió nyomát, a szél mindent az utakra hordott. Hunya határában azután ismét látni, hogy mire képes együtt a hó és a szél. Több niint kétméteres hófalon törünk át, a hatalmas jármű csaknem függőlegesen felágaskodik. Pár méterrel arrébb újabb hódomb, mögüle alig látszik ki a ház kerítése. A bentlakók már vágtak egy folyosót, hogy valahogy kijussanak, de az óriási hótömeg eltakarítása a napsütésre vár. A hunyai postán Hunya Józsefné hivatalvezető türelmetlenül vár bennünket. Sokan aggódnak rokonaikért, ismerőseikért, s már négy napja nem sikerült kapcsolatot teremteni a külvilággal. Halomba gyűltek a továbbíthatatlan táviratok is. Előkerül a műszeres táska, egy gyors vonalellenőrzés és Szmola Ferencné telefonkezelő máris kapcsolhatja az első hívást. Hunya hétfő délutántól nincs elvágva a külvilágtól. Lónyai László Tartalmas MHSZ-élet Mezőkovácsházán és a környező településeken A néhány évvel ezelőtt Mezőkovácsházán tartott sávverseny járási döntőjének egyik próbatétele volt a kúszófolyosó „A Magyar Honvédelmi Szövetség Békés megyei vezetősége, az irányítása alá tartozó vezetőségek és klubok a párthatározatokban, az állami és szövetségi követelményekben meghatározottnak megfelelően, együttműködve az állami és társadalmi szervekkel, a társadalmi aktívák széles körű bevonásával és aktív tevékenységével végezték a honvédelmi nevelő és felkészítő, valamint a tömeg- és minőségi sportmunkát”. E fenti bevezető mondat abból a testületi ülésen is megvitatott írásos előterjesztésben olvasható, amelyet az 1981—1985. évi feladatok félidős értékelése céljából még az előző év őszén állított össze a megyei vezetőség. A részletes, alaposan elemző anyagot is figyelembe véve kerestük fel nemrég az MHSZ városi jogú nagyközségi vezetőségét Mezőkovácsházán, ahol . Farkas László előadó az eltelt időszak eredményeiről és a küszöbön álló feladatokról tájékoztatott bennünket. Mint mondotta, összesen három szakági modellező és 16 honvédelmi klub működött 1983. december 31-ig. A közigazgatás átszervezése következtében Battonya és Mezőhegyes megyei irányítású lett, s ily módon öt klub is elkerült Mezőkovácsházá- ról. Ez a „vérveszteség” azonban korántsem jelentheti azt, hogy hiábavaló volt a helyi vezetőség addigi munkája. Nevezetesen az agilis, jól képzett klubtagok és aktívák a megszerzett számos ismeretüket, valamint képességüket, jártasságukat ezúttal az „új” helyen kamatoztathatják. Ugyanakkor megmaradt a két szakági modellező klub Nagybánhe- gyesen, illetve Medgyesegy- házán, valamint a modellező szakosztály Mezőkovácsházán. A jövőre vonatkozó elképzelések szerint ez utóbbit és a rádiós szakosztályt klubbá fejlesztik, ami egyúttal létszámnövekedéssel t és a tárgyi feltételek javításával jár. Hasonló tervek vannak a mezőkovácsházi gimnáziumi honvédelmi és a kaszaperi lövészklubbal is, míg a med- gyesbodzási honvédelmi klub égisze alatt létrejön egy lövészszakosztály Pusztaott- lakán. A jelenlegi elgondolások között szerepel egy másik feladat, éspedig: az MHSZ együttműködésével a helyi Egyetértés Tsz és a környező vadásztársaságok komplex vadászlőteret létesítenek Magyarbánhegyesen, ahol kedvező lehetőség nyílik majd a gyakorlásra az érdekelteknek. Egyébként az MHSZ igen jelentős szerepet vállalt a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésében. E területen nagy érdemeket szerzett Oluch László tanár Nagybánhegyesen, aki pél- demutató lelkesedéssel irányítja már évtizedek óta a repülő- és hajómodellezőket. Ugyanott vesz részt a-munkában kitűnő szakértelemmel Bondor Sándor is, a helyi tsz telepvezetője. Nét pedagógus, Kocsis Sándor és felesége pedig Medgyesegy- házán fejt ki hasonló tevékenységet. Különben valamennyi szakosztály- és klubvezető megvan győződve arról, hogy az MHSZ-foglalko- zások ideális lehetőséget teremtenek a tanulásra, a sportolásra, a manuális adottságok fejlesztésére, a sikerélmény megszerzésére, s nem utolsósorban a közösségi szellem erősítésére. S ami még nagyon fontos, és pozitívan hat az MHSZ-életre: a pártszervekkel, a KISZ-szel, valamint a fegyveres erőkkel és testületekkel kötött együttműködési szerződések érvényesítése. Figyelemreméltó honvédelmi nevelés folyik az időközben „leadott” mezőhegyesi 614. sz. ipari szakmunkásképzőben, továbbá a battonyai és mezőkovácsházi középiskolások körében. Az MHSZ vezetői, aktivistái a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel egyetértésben mindig is arra törekedtek, hogy az ilyen irányú politikai, képzési és sportmunkájukat minél színvonalasabban lássák el. Tudják: ha jó a hozzáállás, akkor nem szenvednek csorbát például a honvédelmi elő- és utóképzések, amikor is az előadók gyakran az esti és a hétvégi szabad idejüket áldozzák fel a kitűzött célok elérése végett. Bukovinszky István Az 1983. évi Honvédelmi Kupa győztesei Mezőhegyesen Fotó: Farkas László
