Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

1984. február 14., kedd Szombat éjszakai mentés (Folytatás az 1. oldalról) 22 ÓRA A következő szakasz Gyu­la felé viszonylag járható, igaz éppen feltűnik egy hó­maró. Kísérteties, sárga vil­logó fénye előtt lapátjai a szél egyre erősödő erejénél is gyorsabban „fújják” a havat oldalra. Reggel hat óra óta teljesít szolgálatot Balangó Ádám és segédve­zetője, Varga János. Varga száll le előbb a gép­ről. Tekintete, arca is bi­zonyítja, 17 esztendő az uta­kon kemény helytállást kö­vetel : — Négy éve volt hasonló, de ez betyárabb. 23 ÓRA Mögöttünk már felsorako­zott néhány jármű, például egy békéscsabai hűtős ka­mion is, amelyet Sztankó László vezet. Hat napja tart az útja Bukarestből. Ameny- nyiben az utolsó három ki­lométeren nem jön közbe semmi, végre köszöntheti a családot. — Az a legnagyobb baj, hogy a hó nem tud egy ki­csit megülepedni, ha emel­kedne a hőmérséklet, a szél nem boldogulna ilyen köny- nyen — jegyzi meg kísé­rőnk, Medovarszki János, a megyei operatív bizottság tagja. Kimondatlanul is nehéz küzdelemre számítanak még. Ismét közeledünk a lakó­telephez. Csak négy óra­hosszát töltöttünk a városon kívül, mégis könnyű volt érzékelni, ez még semmi a távolabbi településeken je­lenleg uralkodó helyzethez képest. Fábián István Havas vasárnap délután Vasárnap a megyeszék­helytől a kétsopronyi elága­zásig lépésben jutunk el. A harckocsi küszködik a hó­ban, kiskatonák mentik a járműveket, már amelyiket persze tudják. Békéscsaba határában em­bermagasságú hófallal két hómaró kínlódik. Egy pót­kocsis kamiont kerülgetnek. Harmadik napja vesztegel. — Valamennyi gépjármű­vünk megállás nélkül dolgo­zik, állandóan rádió-össze­köttetésben állunk a központ­tal, hogy ha sürgős esetben át kell mennünk más terület­re, azonnal indulhassunk — magyarázza vacogva Varga András művezető. Borostás, szemei karikásak. Két napja nem aludt. A metsző, hideg szél hordja, kavarja a hó­szemcséket, ruhánkon a leg­kisebb rést is megtalálja. A mellettünk dübörgő hó­maróra kapaszkodom fel. Buzi Gábor gépkezelő diri­gálja a Mercedes-Unimót. A jármű platóját hengerkővel terhelték le, hogy kerekei jobban tapadjanak. — Kegyetlen egy idő. Pró­bára teszi az embert, a gépet egyaránt. Harmadik napja úgymond ki sem léptem a fülkéből. Több napra elegen­dő üzemanyaggal elláttak, a táskámat megpakoltam en­nivalóval, s dolgozom. — Lé­pésben haladunk, ám a hófal így is túl magasnak bizo­nyul. Megállunk. Terepsebes­ségre vált. Pörög a marófej, a hó az út szélén, jó 15—20 méterre landol. \ 1 A Békéscsaba—Gyula közötti úton vasárnap reggel elakadt, harckocsival vontatott aggregátort igyekeznek kiszabadítani Hogy bírja? — kérde­ságú drótkötél megfeszül, majd elszakad. Üjabb pró­bálkozás, most’, már más irányból. Győrfi István százados irányítja beosztottjait, szer­vezi a munkát. Katonái fe­gyelmezettek, minden moz­dulatukon látszik az össze­szokottság. Félszavákból is megértik egymást. Pánti Sán­dor hadnagy csak elismerés­sel beszél katonáiról, helyt­állásukról. A fiatal hadnagy egyébként csabai származá­sú, úgymond ide látszik szü­lei háza, de még annyi ideje sem volt, hogy beköszönjön. A kis csapat két-három órás próbálkozása, erőlködé­se végül is sikerrel jár. A kétméteres hófalak között keskeny folyosón, hómarók után újra folytatja útját a konvoj. Kép, szöveg: Szekeres András zem. — Két átdolgozott éjsza­ka után a harmadikat már észre sem veszi az ember. Na, nem mondom, most egy jó erős kávé felfrissítene — mondja búcsúzáskor. Békéscsaba és Gyula kö­zött, a repülőtérnél teher­autó-karaván vesztegel. Elöl a konvojt vezető harckocsi elakadt. Aggregátort vonta­tott. Mögöttük műhelykocsi, tejesautó, hólánccal felsze­relt üzemanyag-szállító jár­művek, kenyeres autó áll. Az elakadt harckocsit egy másik próbálja kiszabadítani. A 600 lóerős motorok bőgnek, de nem mozdul a hatalmas acélmonstrum. A karvastag- Vasárnap délutáni kép a dobozi útról Telefonszerelők — lánctalpakon A napok óta tartó hócsa­ta vezérkari főnökségén, a megyei operatív bizottságon, szinte szünet nélkül cseng a telefon, Kiss Bálint alezre­des, megyei polgári védelmi parancsnok megállás nélkül intézkedik: járműveket biz­tosít az élelmiszer- és fűtő­anyag-szállítmányoknak, vérkonzervet és oxigénpa­lackokat juttat el Gyulára és mentőhelikoptert küld egy infarktusos betegért. Ezekhez képest talán kis ügy a postásoké: lánctalpas járművet kérnek, hogy el­jussanak a vezetékszakadá­sok helyére. Csakhogy ez a vezetéksza­kadás nagyon sok embert érint. Hunyával péntek haj­nal óta nem lehet összeköt­tetést teremteni. Megszületik tehát a dönés: a postások Barkasát egy honvédségi szállítójármű veszi hátára. Ezen a járművön kapott he­lyet az újságíró is. Óriási dübörgéssel indult el a kétéltű lánctalpas Kon­doros felé. Békéscsaba hatá­rában egy pillanatra megál­lunk és felveszünk egy ke­rékpárját toló asszonyt. Van- tara Jánosné a Cirok-tanyá­ra igyekszik, amely innét vagy 12 kilométer. Még va­sárnap indult ei Békéscsa­bára, hogy gyógyszert vi­gyen idős anyósának, jólesik tehát a segítség. Hat-nyolc kilométer után újabb megálló. A HUNGA- ROCAMION teherautója nem tud kiszabadulni a hó fogságából. Hiába tettek hó- láscot a kerékre, az is meg­csúszik a puha hóban. A ke­rekes traktor sem bírna a A postások a vezetékszaka­dás javításán dolgoznak nehéz járművel, de a mi lánctalpasunknak meg sem kottyan a teher. Újabb két kilométer és újabb hóban rekedt járművek. Olyan az egész, mint egy csatatér, és a hatást csak erősíti, hogy egy tank is küszködik az úton, hogy társát, egy pán­célozott szállító járművet ki­mentsen. Mire ez sikerül, 50 méterrel arrébb történik baj. Egy tolólapos jármű csúszik az árokba. Hiába pörögnek a hatalmas kere­kek, nem tud kikapaszkod­ni, és a segítségére siető K—700-asnak is ugyanaz lesz a sorsa: a hó foglyává válik. Le kell térnünk az útról a szántásra, hogy se­gíteni tudjunk. Felbőg a 600 lóerős motor, megfeszül a karvastagságú drótkötél, és sikerül kivontatni az erőgé­peket. Kondorosig már nincs sok hátra, de végig az úton lát- * ni az emberi felelőtlenség és könnyelműség bizonyíté­kait. Árokba csúszott sze­mélygépkocsik, autóbuszok, teherautók, sorsukra ha­gyott járművek. Még egy oldalkocsis motorkerékpárral is találkozunk, alig látszik ki a hó alól. Vajon hogy képzelte tulajdonosa az uta­zást a hét végi ítéletidőben? Kondoroson megleljük a vezetékszakadást, a vihar darabokra tépte a telefon­drótokat. Míg Szabó János és csapata a javításon dol­gozik, van idő egy kis be­szélgetésre Kugyela András hadnaggyal, a jármű pa­rancsnokával és Kovács Bé­la szakaszvezetővel, piló­tánkkal. Kovács Béla öreg katona, két napja van a le­szerelésig, ez az utolsó nagy erőpróbája. Péntek hajnal­ban riasztották őket, azóta szinte pihenés nélkül tal­pon vannak. Arra a kérdés­re, hogy hány járművet mentettek már ki, a had­nagy csak legyint, nem szá­molták. ' I A telefonszerelők befejez­ték a javítást, tovább indu­lunk a vezeték mentén, el­lenőrizni, van-e még hiba? Földutakon, árkon-bokron át vezetnek a telefonpóznák, de a terepjárónak mindez meg sem kottyan. Amerre járunk, a földek feketék, alig-alig~ látni ~a~1ió nyomát, a szél mindent az utakra hordott. Hunya határában azután ismét látni, hogy mire képes együtt a hó és a szél. Több niint kétméteres hófalon tö­rünk át, a hatalmas jármű csaknem függőlegesen fel­ágaskodik. Pár méterrel ar­rébb újabb hódomb, mögüle alig látszik ki a ház keríté­se. A bentlakók már vágtak egy folyosót, hogy valahogy kijussanak, de az óriási hó­tömeg eltakarítása a nap­sütésre vár. A hunyai postán Hunya Józsefné hivatalvezető tü­relmetlenül vár bennünket. Sokan aggódnak rokonai­kért, ismerőseikért, s már négy napja nem sikerült kapcsolatot teremteni a kül­világgal. Halomba gyűltek a továbbíthatatlan táviratok is. Előkerül a műszeres táska, egy gyors vonalellenőrzés és Szmola Ferencné telefonke­zelő máris kapcsolhatja az első hívást. Hunya hétfő délutántól nincs elvágva a külvilágtól. Lónyai László Tartalmas MHSZ-élet Mezőkovácsházán és a környező településeken A néhány évvel ezelőtt Mezőkovácsházán tartott sávverseny járási döntőjének egyik próbatétele volt a kúszófolyosó „A Magyar Honvédelmi Szövetség Békés megyei ve­zetősége, az irányítása alá tartozó vezetőségek és klu­bok a párthatározatokban, az állami és szövetségi követel­ményekben meghatározott­nak megfelelően, együttmű­ködve az állami és társadal­mi szervekkel, a társadalmi aktívák széles körű bevoná­sával és aktív tevékenységé­vel végezték a honvédelmi nevelő és felkészítő, vala­mint a tömeg- és minőségi sportmunkát”. E fenti bevezető mondat abból a testületi ülésen is megvitatott írásos előter­jesztésben olvasható, ame­lyet az 1981—1985. évi fel­adatok félidős értékelése cél­jából még az előző év őszén állított össze a megyei veze­tőség. A részletes, alaposan elemző anyagot is figyelem­be véve kerestük fel nemrég az MHSZ városi jogú nagy­községi vezetőségét Mező­kovácsházán, ahol . Farkas László előadó az eltelt idő­szak eredményeiről és a kü­szöbön álló feladatokról tá­jékoztatott bennünket. Mint mondotta, összesen három szakági modellező és 16 honvédelmi klub műkö­dött 1983. december 31-ig. A közigazgatás átszervezése következtében Battonya és Mezőhegyes megyei irányítá­sú lett, s ily módon öt klub is elkerült Mezőkovácsházá- ról. Ez a „vérveszteség” azonban korántsem jelent­heti azt, hogy hiábavaló volt a helyi vezetőség addigi munkája. Nevezetesen az agilis, jól képzett klubtagok és aktívák a megszerzett szá­mos ismeretüket, valamint képességüket, jártasságukat ezúttal az „új” helyen kama­toztathatják. Ugyanakkor megmaradt a két szakági modellező klub Nagybánhe- gyesen, illetve Medgyesegy- házán, valamint a modelle­ző szakosztály Mezőkovács­házán. A jövőre vonatkozó elkép­zelések szerint ez utóbbit és a rádiós szakosztályt klubbá fejlesztik, ami egyúttal lét­számnövekedéssel t és a tár­gyi feltételek javításával jár. Hasonló tervek vannak a mezőkovácsházi gimnáziumi honvédelmi és a kaszaperi lövészklubbal is, míg a med- gyesbodzási honvédelmi klub égisze alatt létrejön egy lö­vészszakosztály Pusztaott- lakán. A jelenlegi elgondolások között szerepel egy másik feladat, éspedig: az MHSZ együttműködésével a helyi Egyetértés Tsz és a környező vadásztársaságok komplex vadászlőteret létesítenek Magyarbánhegyesen, ahol kedvező lehetőség nyílik majd a gyakorlásra az ér­dekelteknek. Egyébként az MHSZ igen jelentős szerepet vállalt a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésében. E te­rületen nagy érdemeket szer­zett Oluch László tanár Nagybánhegyesen, aki pél- demutató lelkesedéssel irá­nyítja már évtizedek óta a repülő- és hajómodellezőket. Ugyanott vesz részt a-mun­kában kitűnő szakértelem­mel Bondor Sándor is, a he­lyi tsz telepvezetője. Nét pe­dagógus, Kocsis Sándor és felesége pedig Medgyesegy- házán fejt ki hasonló tevé­kenységet. Különben vala­mennyi szakosztály- és klub­vezető megvan győződve ar­ról, hogy az MHSZ-foglalko- zások ideális lehetőséget te­remtenek a tanulásra, a sportolásra, a manuális adott­ságok fejlesztésére, a siker­élmény megszerzésére, s nem utolsósorban a közösségi szellem erősítésére. S ami még nagyon fontos, és pozi­tívan hat az MHSZ-életre: a pártszervekkel, a KISZ-szel, valamint a fegyveres erőkkel és testületekkel kötött együttműködési szerződések érvényesítése. Figyelemre­méltó honvédelmi nevelés folyik az időközben „leadott” mezőhegyesi 614. sz. ipari szakmunkásképzőben, to­vábbá a battonyai és mező­kovácsházi középiskolások körében. Az MHSZ vezetői, aktivis­tái a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel egyet­értésben mindig is arra tö­rekedtek, hogy az ilyen irá­nyú politikai, képzési és sportmunkájukat minél szín­vonalasabban lássák el. Tud­ják: ha jó a hozzáállás, ak­kor nem szenvednek csorbát például a honvédelmi elő- és utóképzések, amikor is az előadók gyakran az esti és a hétvégi szabad idejüket ál­dozzák fel a kitűzött célok elérése végett. Bukovinszky István Az 1983. évi Honvédelmi Kupa győztesei Mezőhegyesen Fotó: Farkas László

Next

/
Thumbnails
Contents