Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

0 EUSnEÜS 1984. február 14., kedd Lehet olcsóbban is Ez lesz a fürészporból, fabrikett Sajnos nem sok olyan ter­méket találunk hazánkban, amelynek kínálati piaca van, vagyis nem a vevő fut az áru után, hanem fordítva, az eladó a vevő után. A bú­torpiac azonban egyre in­kább kínálati piaccá alakul, ahol a vevőkért való ver­sengés egyik fő tényezője az ár. Az Orosházi Faipari Vál­lalat maximálisan igyekszik ezt gazdálkodásában figye­lembe venni. Madarász Lajossal, az üzem főmérnökével beszél­getünk: — Nálunk már tizenegy- ezer forintért lehet szekrény­sort venni, bútoraink az át­lagnál olcsóbbak. Réteg­igényt elégítünk ki, azok igényeit, akik nem tudnak százezreket költeni lakásuk berendezésére. A termékek kialakításánál fő szempont, hogy az olcsó és mégis mu­tatós, tetszetős legyen. Meg lehet nézni, itt van a bol­tunk a szomszédban. Brikett - faforgácsból A reklámozás legcseké­lyebb szándéka nélkül igazat kell adnunk a főmérnöknek. A Bajnok—IV, díszlécekkel dekorált szekrénysor példá­ul (amit 18 ezer forintért árulnak) négy elemből áll, ­kettő akasztós, egy bár- és egy . könyvszekrény tartozik hozzá. Ez — tölgyfurnérból lévén — a „drágább” termé­kek közé tartozik. Adódik a kérdés, vajon hogyan tud az orosházi üzem áraival az át­lag alatt maradni? — Kis adminisztrációval, alacsony rezsiköltséggel dol­gozunk. És folyton keressük, kutatjuk, hogyan lehetne a költségeket csökkenteni. Bár volt idő, amikor támadtak bennünket, hogy még min­dig hagyományos módon, szénnel fűtünk, most ez elő­nyünkre vált. Hatvan—het­ven mázsa szén fogy nálunk naponta, és ez évtől, január 2-től új tüzelőnk is van: a faforgács. Eddig a vállalat fizetett azért, hogy a- gyártás során keletkező hulladékot — tűz­veszélyes volta miatt — el­szállítsák. Most, miután vá­sároltak másfél millió fo­rintért egy forgácsbrikettáló gépet az osztrák SPÄNEX cégtől, nem költségként, ha­nem megtakarításként je­lentkezik a fűrészpor, eltü­zelik az összepréselésével ke­letkező fabrikettet, ami igen jó hőtermelőnek bizonyult. „Összehozott" vállalat — Amit viszont eddig tü­zelőnek használtunk a dara­bolásnál, fűrészelésnél, egy­szóval a megmunkálásnál keletkező hulladékfákat a jö­vőben felhasználjuk ismét. Ugyancsak egy osztrák cég­től FESTŐ típusú, úgyneve­zett hossztoldó gépet vásá­roltunk. Ez az eselékfákat összetoldja, fűrészfogszerűén egymáshoz illeszti és össze­ragasztja úgy, hogy teljes. értékű anyaghoz jutunk. Mégpedig olyan szilárdságú­hoz, hogy — legalábbis a szakítópróbák szerint — ha szakad is a fa, nem az ösz- szeragasztásnál. — Nagyobb lélegzetű fej­lesztést nem tervezünk, nem is tudnánk megvalósítani — egészíti ki a főmérnök sza­vait Brlázs Mihály igazgató. Vállalatfejlesztési tervünk megvalósítása folyamatban van. Bajcsy-Zsilinszky úti telepünket eladtuk, és az it­teni üzem bővítésével, illet­ve ingatlanvásárlással egy helyre „hozzuk össze” a vál­lalatot. Ezzel némiképp csök­kennek az üzemi általános költségek, a munkakörülmé­nyek is javulnak, kevésbé le­szünk zsúfoltan, és egysze­rűbbé, hatékonyabbá válik a szervezet irányítása is. Vál­lalatrekonstrukciós tervünk keretében a műhelyek, rak­tárak mellett korszerűsítjük bútorüzletünket is, melynek havi, forgalma egymillió fo­rint körül alakul. áremelés nélkül A faipari vállalat nem nagy üzem, 340 munkásával 140-141 millió forint érté­kű terméket állít elő évente. És, noha az alapanyagárak emelkednek, igyekeznek sta­bilan tartani „árszínvonalu­kat”, egy termékük se lett drágább az elmúlt esztendő­ben. Teljes kapacitással dol­gozva, a kereskedelem igé­nyeit 60—70 százalékban tudják kielégíteni, ami azt jelzi, van kereslet bútoraik iránt. Melyeket egyébként többnyire a nagykereskede­lem kikapcsolásával, közvet­lenül a kiskereskedelemnek adnak el, s ami manapság egyre gyakoribb, kis tétele­ket is szállítanak. Szabolcs­ban például végigjárja a ka­mion a falvakat, és itt egy­két szekrénysort, ott egy ülő- garnitúrát, néhány asztalt stb. ad le a boltokba. Nagy átalakításokat a ter­mékekre, szerkezetre vonat­kozóan nem tervez a válla­lat. Bútoraikat a változó igé­nyekhez idomulva, folyama­tosan korszerűsítik, és igye­keznek megtartani azt a ve­vőkört, mely eddig is vásá­rolta termékeiket. —szatmári— Műanyag lakkal vonják be a bútorelemeket Fotó: Fazekas László Ha elolvad a hó Nem jegyeztem meg pontosan a szavait, de a Békés me­gyei Tanács elnöke lényegét tekintve azt nyilatkozta vasár­nap este A Hét riporterének a kamera előtt, hogy ez a táj­egység, sajnos, nagy tapasztalatokat és gyakorlatot szerzett az utóbbi esztendőkben a nem várt . csapások károkozásai­nak elhárításában. Tanácselnökünk szavait aligha kell bárki előtt is mag­erősíteni. Földrengés, árvíz, aszály, s most a hófúvás. Szinte egymást követik az újabb meg újabb próbatételek, megpi­henni sincs idő — még ki sem heverjük előbbi sebeinket, máris újabbakat kapunk. Mert azt is jó] érzékeltette A Hét riportja, hogy nem csak félúton elakadt járművekről, bol­tokba meg nem érkező tej- és kenyérszállítmányokról, fázó, s kis híján megfagyó emberekről van szó! Csanádapácára helikopteren kellett villanyszerelőket vin­ni, hogy a fejőgépeket üzembe léptethessék, Battonyán mil­liós csirkeállományt veszélyeztetett az áramhiány, de még a viszonylag konszolidált Békéscsabán is okozott nehéz órát a Lenin Tsz 40 ezer tojótyúkjának megmentése. Az állomány megmentése természetesen még nem jelenti a fenyegető kár­tételek megelőzését. Számolni kell ilyen esetekben az állatok tej- és tojástermelő „kedvének” mérséklődésével is. Azt sem mérhettük még fel eddig: mennyire viselte meg a vihar a vetéseket. De ne folytassuk! Helyzetünkön ugyanis a sopánkodás aligha segíthet. A károk számbavétele csupán a további teendők összegzéséhez lehet alap. Mezőgazdaságunknak még a tavalyi aszály idei következményeivel együtt, és a péntek óta dúló vihar pusztítása után is meg kell ismételnie, túl kell szárnyalnia az 1982-es kimagasló teljesítményét. E megfogalmazás mögött nem valamiféle tervtúlteljesítést eről­tető szemlélet keresendő, hanem a helyzet valós felmérésé­ből fakadó követelményt kell látnunk benne. Gabona és hús — ez az a két fizetési eszköz, amely to­vábbra is jelentős szerepet játszik adósságaink kiegyenlíté­sében. Alaposan beszűkült anyagi lehetőségeink közepette ezért is teremtette meg a kormányzat újfent a termelés bő­vítésének feltételeit ebben a két ágazatban. Az intenzív ga­bonatermesztési programhoz csatlakozott gazdaságok — köz­tük számos Békés megyei — kiegészíthetik gépparkjukat, tárolókat építhetnek, ha garantálják a kalászosok meg a ku­korica termésének növelését. A hazai ellátás és az exportkötelezettségek teljesítésének szempontjai egyaránt magyarázzák azokat a rendkívüli erő­feszítéseket, amelyeknek eredményeként az első fél évre már minden kilogramm húsnak — még a baromfihúsnak is — megtalálták vevőit az erre a feladatra kijelölt illetékesek. Ezt maga a mezőgazdasági miniszter, Váncsa Jenő mondta el az agrárújságíróknak múlt heti találkozóján. A cserearányok egyelőre még mindig nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk. Ennek ellenére már két éven át bebi­zonyítottuk, hogy romlp viszonyok sem kárhoztatnak ben­nünket tétlenségre, megadásra meg főként nem! Ezekben a napokban nem egy szövetkezeti erőgép is útrakelt, hogy a hóakadályokkal elzárt településeken, lakóhelyeken segítsen normalizálni a helyzetet, jóllehet, már drága pénzen fölké­szítették a tavaszi munkákra. Mert — bár ennek jele most megyénkben nemigen ta­pasztalható — rohamosan közeleg az az idő is, amikor elol­vad majd ez a hó, s a februári nehéz napokat el kell felej­tenünk, hogy minden energiánkat azokra a feladatokra for­díthassuk, amelyeket nekünk a legújabb kor történelmében is minden valószínűség szerint emlékezetesnek megmaradó nyolcvanas évtized kijelölt! Kőváry E. Péter Békés megyei tapasztalatok Amit a kereskedelmi és ipari árellenőrzésről tudni kell Az 1980-ban bevezetett új árrendszer működése szem­pontjából azoknak az eszközöknek van a legnagyobb je­lentőségük, amelyeket a vegyes ármechanizmus von közös nevező alá. A vegyes ármechanizmus azt jelenti, hogy egyidejűleg egymás mellett különböző árformák létez­nek: a hatósági árak körében a vállalati szerződéses árak, a szabadpiaci árak, valamint az irányárak. Az ármechanizmus rugalmassága szempontjából az ár­formák helyes megválasztása a legfontosabb. 1980-ban az ipar termelői árainak 18 százaléka volt hatósági ár, 82 százaléka tartozott a szabad árak körébe. A lakossági fogyasztás nyolc százaléka rögzített, 30 százaléka maxi­mált, hét százaléka hatóságilag maximált, és 55 száza­léka szabad árformába tartozott 1980-ban. A kormány az Országos Anyag- és Árhivatal felada­tává tette az árellenőrzés központi irányítását. A mi­nisztériumok gyakorolják az ágazati felügyeletük alá tar­tozó állami és szövetkezeti vállalatok ármunkájának el­lenőrzését; a megyei (fővá­rosi, megyei jogú városi) ta­nácsok szakigazgatási szer­vei a tanácsi vállalatok és szövetkezetek, a városi és községi tanácsok szerveivel pedig a magánkisipar és ma­gán-kiskereskedelem árel­lenőrzésével járó feladato­kat látják el. VEVŐKÁROSÍTŐK ELLEN Árellenőrzést végeznek ezenkívül a pénzügyi reví­zió, a népi ellenőrzés és szakszervezetek társadalmi ellenőrei. A Békés megyei Tanács apparátusából az építési-közlekedési-vízügyi (ma már különválva), a me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi, valamint az ipari, il­letve kereskedelmi osztály tarthat árellenőrzést. A kereskedelmi osztály hatáskörébe három tanácsi vállalat és 16 ÁFÉSZ tarto­zik, amelyeknél — a vonat­kozó rendelet szerint — két­évenként átfogó vizsgálatot kell lefolytatni. 1982-ben például nyolc fogyasztási szövetkezetnél, valamint az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál volt ilyen komp­lex árellenőrzés. Az elmúlt években a vizs­gálatok jelentősebb szabály­talanságot nem találtak. Né­hány szövetkezetnél nem az irányelveknek megfelelően alkalmaztak áreltérítéseket, de többlet árrést nem értek el vele, így szankciót nem kellett életbe léptetni. Négy esetben az árképzési sza­bályzatot kellett kifogásolni, fő szállító elvének helytelen kijelölése miatt. A fogyasztói árak tekinte­tében a kereskedelmi osztály hatásköre valamennyi keres­kedelmi és vendéglátó szer­vezetre kiterjed; így 1655 boltra és 655 vendéglátó egy­ségre (összesen 2 ezer 310) a szocialista szektorban, il­letve 456 magánkereskedőre és 80 vendéglátóiparosra (összesen: 536). 1982-ben a kiskereskedelmi és vendég­látóipari egységek 49 száza­lékában tartottak ellenőr­zést.. A próbavásárlások, csomagellenőrzések 30 szá­zalékában tapasztaltak „ve­vőkárosítást”. A gyakoriság az élelmiszerszakmában és a vendéglátóiparban a legked­vezőtlenebb; 49, illetve 42 százalék. A felelősségre vo­nások száma 13 százalékkal növekedett, arányuk a vizs­gálatokhoz viszonyítva 23,8 százalékra emelkedett. Az összes szankció 85,6 százalé­ka pénzbírság volt, az egy bírságolásra eső összeg 1886 forint. Legjellemzőbb hiá­nyosságok az árdrágítás, ha­mis számolás, illetve mérés, árfeltüntetés hiánya, nem megfelelő kalkuláció. Az új üzemeltetési for­mák elterjedésével és a ma­gánkereskedők számának növekedésével — az ellátás javulása mellett — nőtt az ügyeskedők száma is. Ez egyes kirívó esetekben ked­vezőtlenül befolyásolta az ■érintett lakosság hangulatát, nőtt a bejelentések, pana­szok száma. Ugyanakkor a gazdálkodó szervezetek bel­ső árellenőrzése nem fejlő­dött, illetve szerződéses üz­letekben megszűnt. NEM CSAK EMELTEK Az ipari osztály árellenőr­zési tevékenysége a jogsza­bályok által meghatározot­tan a termelői árak kialakí­tásában, érvényesítésében, illetve a szolgáltatási díjak megállapításában hat tanácsi ipari vállalatra, hét tanácsi szolgáltató kisvállalatra, 28 ipari szövetkezetre, nyolc háziipari szövetkezetre, egy GELKA-szervizre, 51 egyéb gazdálkodóra (mgtsz, ÁFÉSZ, építőipar), 12 szakcsoportra terjedt ki 1983-ban. 1982-ben egy tanácsi vál-, lalatnál és 13 ipari szövet­kezetnél tartottak árvizsgá­latot. Egy tanácsi vállalatnál pénzügyi-gazdasági, két ta­nácsi vállalatnál célvizsgálat keretében ellenőrizték az ár-, munkát, az árak alakulását. A vizsgálati tapasztalatok azt mutatták, hogy a gazdál­kodó szervezetek a kezdeti bizonytalankodás után mind tudatosabban alkalmazkod­nak az új árrendszer és ár- mechanizmus szabta felté­telekhez. A külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés te­rületén egy vezetőnek szá­mító szövetkezet sértette' meg az előírásokat, és 1,3 millió forint többlet bevé­telre tett szert. A vevők kár­talanítása megtörtént, az el­követőkkel szemben felelős­ségre vonást alkalmaztak. Általános tapasztalat, hogy az árarányosítások árfelhaj­tó hatásúak, amit rendsze­rint — az exportárakon túl­menően — a keresletre hi­vatkozással hajtottak végre. Az importárkövető árkép­zést a megyében igen szűk körben alkalmazzák. Sokszor a megfelelő információk hiányában csak lehetősége adott. Az információhiány, illetve annak manipulálha­tósága miatt az új ármecha­nizmus egyik gyenge pontja még mindig az exportköve­tő vállalatok árképzési rend­szere. Áremelést nyolc gazdálko­dó szervezet hajtott végre, árcsökkentést pedig négy, melyből három egyidejűleg áremelés mellett hajtotta végre a csökkentést. Az ár- változtatások gyakorisága ál­talában egy év. Az áremelés előzetes bejelentési kötele­zettségének minden gazdál­kodó eleget tett, így ketten végeztek áremelést. Az ár­munka szabályozottsága hét egységnél, dokumentáltsága hat egységnél, az árpolitika öt egységnél, az árnyilván­tartás 10 egységnél volt ki­fogásolható. Kereslet-kínálat alapján hat gazdálkodó szervezet ér­vényesítette árait, mAyek rendszerint magasabbak a kalkulált termelői árnál, és gyakran a megrendelő ajánl­ja meg. Egészében véve azonban elmondható, hogy az árfegyelem az ipari osz­tály működési területén el­fogadható, a termelői ár­színvonal a tervezettnek megfelelően alakult. ELŐSZÖR FIGYELMEZTETIK Az ipari osztály az alsóbb szintű szakigazgatási szervek munkájának irányításával, ellenőrzésével, szakmai se­gítségével, továbbképzésével, irányelvek és iránydíjak ki­adásával — közvetve — 60 szolgáltató felvevőhely, 53 magán gazdasági munkakö­zösség, 89 vállalati gazdasá­gi munkaközösség, egy pol­gári jogi társaság, 2 ezer 586 magánkisiparos ellenőr­zésében is részt vett 1983. január 1-i állapot szerint. Közvetlenül az 1982-es év­ben például 572 magánkis­iparost ellenőriztek a me­gyében. Az ellenőrzések 59 eset­ben tártak fel árképzési sza­bálytalanságot. Pénztár- könyv vezetésének elmulasz­tásáért, árvetésbe valótlan adatok beállításáért 58 kis­iparos részesült írásbeli fi­gyelmeztetésben. Ismételten előforduló hiányosságokért három kisiparos ellen indí­tottak szabálysértési eljá­rást. Az ipari osztály ezen vizsgálatok hatékonyságának növelése, gyakoriságuk javí­tása céljából a városi taná­csok elnökeinél kezdemé­nyezte, hogy a termelési és ellátási bizottság termelői és szolgáltatási árellenőrző al­bizottságot hozzon létre. Ami azóta történt: az Or­szágos Anyag- és Árhivatal és a megyei tanács kezde­ményezése ^találkozott a te­rületi árellfenőrzések haté­konyságának javításában. Az ipari osztályon önálló árel­lenőrzési csoport jött létre, a létszámbővítés lehetővé teszi az árellenőrzések gya­korlásának növelését, az osztályok közötti koordiná­ció megteremtését, és a he­lyi tanácsok munkájára is több figyelmet tudnak for­dítani. Ugrai P. András

Next

/
Thumbnails
Contents