Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-14 / 11. szám
o1984. Január 14., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Színházi esték Moszkvában Jelenet „A rendíthetetlen gascogne-i” című zenés játékból Szúdy Géza: Egek fordulása Egyre inkább már csak az Emlékezés Az köt a léthez a jelen Fényei mind sápadtabban Viliódznak a tüzeket Megroskasztja az Alomba hanyatló idő zavara S hamu lepi be vastagon A kő is elporlik az évek Lépte alatt a szív Fárad és vergődik mint a Lőtt madár Csak az emlékezet Az röppen még Nyári vizek fölött szitakötő Erezett szárnya türkisz és Arany mozaik a lélek Szökken így ívelt repüléssel Távoli izzó nyarak felé hol a Vízpartokon ott lebeg Szerelmek asztrálteste és Mélységes esték harmonikaszava Soha le nem nyugvó holdra száll Ott jár az emlékezet hol az ifjúság Múlhatatlan alakja Megrögzült az időben s mint Stonehenge monolitja kémli az Egek fordulását Verasztó Antal: Az ismeretlen lány sírja előtt Nem zászló alatt menetelt, csak valakit keresett egy idegen falu szigetén akár a menekülő varjak seregét őt is a félelem farkasai űzték futott az őszirózsák tengerén mikor testéből szivárgó vére ijedten állt meg tenyerén szemében fény húrja pattant magához ölelte tizenhat évét s az élet csodáját elnyelte a golyóba zárt sötétség. Jó sorsom december elején Moszkvába röpített, szimbolikusan vágyaim szárnyán, valóságosan pedig a TU—154 fedélzetén. Fölkészültem a szovjet metropolisból is, meg színházból is. mégis sok meglepetésben, váratlan eseményben volt részem. De hiszen minden kalandozásban a meglepetések a legérdekesebbek. Kezdjük mindjárt a legelsővel, az időjárással. Mostanában ilyenkor általában már beköszönt a zord tél. Nos, szakadó esőben érkeztünk a seremetye- vói repülőtérre — és négy napig szinte folyton szakadt az eső! Tolmács-kísérőnk, a pesti közgazdasági egyetemen tanult Szása is értetlenül álmélkodott az enyhe, őszies időjáráson. Mire megszoktuk a vízben járást, a negyedik napra aztán ugyancsak váratlanul megérkezett a Tél őfensége, —16 Celsi- us-fokkal. Egyik óráról a másikra 21 fokot zuhant a hőmérő higanyszála. Ez az igazi december! — mondta Szása. Szállásunk a __ Gorkij sugárúton levő elegáns és kényelmes Minszk Szálló volt. De hogy a meglepetéseknél maradjak, első esti színházi programunk az Operett Színházba szólított, ahol mit játszottak aznap este, mivel ..fogadták” a békéscsabai színházi rendezőt? „A rendíthetetlen gascogne-i" című zenés játékkal, ami nem más, mint a Cyrano szovjet zenés változata! Még bennem zsongott a Cyrano pár nappal azelőtti csabai nagy sikerű utolsó előadása, s most íme, ezzel a művel kezdem zenés estéimet Moszkvában. Mintha rendelésre történt volna! Szövegét a rostand-i mű alapján Gradov írta át, zenéjét a híres Kara Karajev szerzetté, s a színház főrendezője, Ju- rij Alexandrovics Petrov rendezte, még 1978-ban, 5 éve van repertoár-műsoron. És akkor az előadásról. Persze, tudja be a kedves olvasó nekem elfogultságomat, hiszen elevenen élt bennem Barbinek Péter ellenállhatatlan romantikus lendülete, Kővári Jutka elragadó poé- zise, és főként Victor Máté szárnyaló muzsikája. Nos, ez a moszkvai Cyrano természetesen más zene, más előadás. A zenei megfogalmazás inkább operai hangvételű, az egyetlen hatalmas lépcsős palotarészlet a 24 méteres színpad, középen felvonásonként forog: nagy kórus, nagy létszámú arrasi csata — és végül, de nem utolsósorban a 60 tagú zenekar (ez utóbbit nagyon irigyeltem). Másnap' a Puskin Múzeum külföldi képcsodái között ámuldoztunk, különösen a francia impresszionisták képeiben gazdag a tárlat. ■ De ezúttal most ne a képekről, hanem a látogató közönségről ejtsünk szót. Sok és nevezetes múzeumot bejártam már Európában, de amit Moszkvában tapasztaltam, az egyedülálló. A szakadó esőben több száz főnyi tömeg, hármas sorokban, fegyelmezetten várakozott az utcán, hogy bekerüljön a múzeumba. Ugyanez a kép fogadott pár nappal később a Tretyakov Képtár előtt. Itt említem meg azt is. hogy Moszkva utcáin a mi hírlap- árusító pavilonjainkhoz hasonló sűrűségben és boxok- ban színház- és operajegyeket árusítanak. Érdeklődésemre megtudtam, hogy december elején már csak január végére és februárra lehetett jegyeket vásárolni! Minden este mindenütt táblás házak előtt folytak az előadások Moszkva 30 színházában (a jegyek ára 50 kopejkától 4 rubelig). Folytassuk a második estével, újra az Operett Színházban. Miljutyin: „A cár menyasszonyának kiválasztása” című nagyoperettje 1971 óta szerepel a repertoáron, Baravasev rendezésében. Akár az előző esti Cyranóban, ebben az előadásban is minden szerepet hármas, sőt négyes szerep- osztásban játszanak. Ennek köszönhető, hogy az előadások a több éves, évtizedes sorozatban sem kopnak meg: a művészek egészséges rivalizálása frissen tartja a produkciót. Ez az operettelőadás nem a mi operettfogalmaink szerinti. Az orosz folklór népmeséi feldolgozása során káprázatosán színes és gazdag díszlet- és jelmezcsodákban fergeteges néptáncokat, dalokat, kórusokat, és helyenként artistabravúrokra emlékeztető játékokat láttunk. Másnap a GUM-áruház Vörös téri embersűrűjében vásároltunk, ismerkedtünk a nappali moszkvai élettel. Délben a Moszkvai Színház- művészeti Szövetségben hivatalosan is fogadták küldöttségünket (társam a zalaegerszegi színház fiatal, tehetséges rendezője, Merő Béla volt), díszebéden köszöntött bennünket a szívélyes, és minden kérésünket elragadóan teljesítő titkárnő, Yelena M. Glotova. Este új élmény várt ránk, irány a Tagankára! Ezen az estén Brecht: „A szecsuáni jó ember”-ét játszották, songokkal tarkítva. Ez- az előadás még korai Ljubimov- rendezés, 1964-ből, tehát immár közel 20 éve van műsoron! Kevés színház van a világon, ahol ennyi ideig ,,megél” egy előadás. A szereplők mind kicserélődtek az idők folyamán, csupán & címszerepet játszó Szlavina maradt meg Sen Te szerepében. Ha rosszmájú lennék, azt írnám most, hogy a 20 év meg is látszik rajta, de pardon . . . Partnerét, a pilótát ezen az estén Lebegyev játszotta remekül és fiatalon. A Tagankán egyébként ,,csak” duplán vannak kiosztva a szerepek. Az előadás amolyan korai avant- garde-szerű: érezhető, hogy régen készült. Az érdeklődés azonban változatlanul legendás: telt ház, a lépcsőkön is ülnek, oldalt pedig állnak a közel négyórás előadás alatt. A következő napon protekciósán jutottunk be (külföldiek lévén), sorban állás nélkül a Tretyakovba. A XVIII—XIX. századi orosz klasszikus képek után a lenyűgöző élményt az ikonok tárlata nyújtotta. Andrej Rubljov „Szentháromság”-a pedig a csodás ikonok között is a Himalája. És este a Nagy Színház! Életemben először a Bolsojban! A világ három kiemelkedő operaháza a milánói Scala, a New York-i Metropolitan és a moszkvai Bolsoj. Ünnepi érzésemet a váratlan körülmények tovább erősítették: díszelőadáson került színre Rimszkij-Korszakov: „ A cári menyasszony” című operája. A tv egyenes adásban közvetítette az előadást. Érdemes ezúttal a pontos adatok rögzítése is: a színháznak ez a 208. szezonja. Az előadás 1966-ban készült, ezen az estén 266. alkalommal került színre. Rendező I. A. Morozov, karmester J. I. Szimonov, balettmester E. A. Mecsenko. Monumentális előadás, totális vizuális és auditív élmény! A történelmi opera leginkább a mi Hunyadi Lászlónkhoz hasonlítható. Hogy valamelyest érzékeltessem a méreteket: 120 tagú női kórus, 150 tagú férfikórus, 88 tagú zenekar... Másnap autós városnézés, egyebek között a Lenin-he- gyen (Lomonoszov egyetem), kilátás a Moszkva folyóra, a Luzsnyiki-stadionra. A legérdekesebb látnivaló a Novo- gyevicsij-kolostor volt. 1524- ben alapították szerzeteseknek, apácáknak Szmolenszk város elfoglalásának emlékére. Ékessége a középpontban épült Szmolenszk-szé- kesegyház. 1598-ban itt fogadta el Borisz Godunov a felajánlott cári trónt. A kolostort fal választja el a temetőtől, mely valóságos nemzeti panteon. Többek között Gogol, Csehov. Majakovszkij, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko sírja van itt. Hazafelé láttuk a Bondarenko szobrász alkotta égbe nyúló Gagarin- emlékművet. Alig maradt idő az átöltözésre, és este újból a Nagy Színház. A szerencse - mellém szegődött, mert ez az este újabb szenzációt ígért: Pliszeckaja táncolt Sedrinnek a Csehov „Siráíy”-ához írt balettzenéjére. Ritka alkalom, hogy Pliszeckaja fellép! Hát a zene bizony zsenge-gyenge, de a legendás balerinát látni a színpadon, egyszeri élmény még ma is. 1980 óta van műsoron, ez volt a 37. előadás. A koreográfia is Pliszeckajáé, vezényelt Sztye- panov. Férfipartnerei Boga- tirev (Trepljov) és Efimov (Trigorin) voltak. Kiderült számomra, hogy Csehov nem balettre való. de Pliszeckaját látni ...! Nagy örömmel vettük a hírt, hogy másnap — kérésünkre — a Malojá Bronna- ján meghívott bennünket délelőtti próbájára Efrosz, a világhírű rendező. Egy új szovjet dráma bemutatójára készül (,,A színigazgató”), ennek egy emlékpróbáját hallgattuk-néztük végig. Híres, nálunk is megjelent tanulmánykötetének címe e délelőttön igazolást nyert („Szerelmem a próba”). Aprólékos ötvösmunka folyt, Efrosz élvezte a munkát, de nem „produkálta” magát nekünk. Feltűnt, hogy a legtöbb instrukcióját nemcsak elmondta, de előjátszotta is! A próba végén, őszinte beszélgetésben tájékoztatott egy ilyen jellegű új darab előkészítési problémáiról. Az esti zenés színházi program ismét különlegességet. ígért. A berlini Komische Oper, Felsenstein egykori híres színháza 3 napos moszkvai vendégjátékának bemutatkozó előadásán Wagner: „A nürnbergi mesterdalnokok” című operája került színre, Harry Kupfer modern rendezésében. Hans Sach£ szerepét Siegfried Vogel. Stolzingi Walter szerepét pedig Günther Neumann énekelte. NDK- és szovjet zászlók díszítették a páholyokat, ünnepi hangulatban folyt az öt és fél órás elő- * adás — de nagyon vitatható produkcióban. A modernkedésnek nagyon is ellenáll ez a realista mű. Wagner egyetlen vidám műve, amelynek humanista alapgondolata nem mítoszban gyökerezik. A dómtól a cipészműhelyig terjedő sok helyszínt Kupfer rendező egyetlen, sok ágazató faóriás színpadközépre állításával „oldja meg”, ami képenként körbe forog, de mindig az a fa marad. A jelmezek is elhibázottan modernek. A mesteremberek inkább szenátorok,, tanácsosok, mintsem céhbeli iparosok. Az udvarias moszkvai közönség — nem Wagneren nevelkedve —, így is hosz- szan ünnepelte a nem különös énekhangú, de nagyon jó színészi alakításokat nyújtó berlini művészeket. A következő napon a színházművészeti szövetségben részvételünkkel konferencia zajlott le a zenés színházak és a zenés darabok problémáiról általában, és az Operett Színházban látott előadásokkal kapcsolatban konkrétan, őszinte vitába keveredtem Petrov főrendezővel, aki a heves, szenvedélyes eszmecsere után meghívott színházába, és meleg barátsággal avatott be készülő új produkciójának előkészületeibe (Michel Legrand: „Gróf Monte Cristo”). Estére, méltó koronájaként zenés estéinknek, immár harmadszor a Nagy Színházban, ahol Csajkovszkij klasszikus balettjét, „A hattyúk tavá”-1 néztük meg. Talán ez volt a legnagyobb sikerű színházi este. Ebben a koreográfiában 1969 óta játsszák, mi a 144. előadást láttuk. A koreográfus J. N. Grigorovics. Odette szerepét a 19 éves N. G. Ananiasvili, grúz táncosnő táncolta. Mit táncolta — szálldosta, lebegte végig! Ilyen szólótáncot még nem láttam! Partnere, a Herceg szerepében A. J. Bogatirev méltó társa volt. Elementáris erejű ünneplést kapott a két főszereplő. Ilyen hangos és lelkes ovációt még nem hallottam, és ilyen virágesőt és -kosárerdőt még nem láttam soha színházban. Megérdemelték ! Az álomszerűén, sejtelmesen megvilágított tavon 48 hattyú „úszkált” Odette körül tökéletes egységben, szólista szinten. Színpadkép, ruhák, világítás, tánckar, zenekar — a művészi tökéletesség harmóniájában. A költsézet és a zene, a szépség és a szerelem hatalma áradt a színpadról ezen az estén: reménységet adott hinni a művészet teremtő erejében. Szép, felejthetetlen búcsú volt: — da- szvidányia Moszkva! Udvaros Béla A két főszereplő „A cár menyasszonyának kiválasztása” című nagyoperettben
