Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-13 / 10. szám

1984. január 13., péntek o Mezőgazdasági aktívaülés Békéscsabán ■■■ mm mm Az aktívaülés résztvevőinek egy csoportja Fotó: Veress Erzsi (Folytatás az 1. oldalról) A terület szintentartása mellett az idén fokozni kell a zöldséghozamokat, annak érdekében, hogy az ipar 80 ezer tonnás, valamint a la­kosság és az export 20 ezer tonnás igényének minél na­gyobb hányada teremjen meg helyben, a megyében. A? állattenyésztés tavaly sikeres ágazat volt. Külön köszönet az ágazatban dol-- gozóknak, akik sokat tettek az aszály által okozott ká- rpk csökkentéséért. Az egy tehénre jutó tej hozam köze­líti a 4 ezer 800 litert. A tejprémium megszűnése mi­att várható, hogy csökkenni fog az állomány. Indokolt felhívni a gazdaságok veze­tőinek figyelmét, hogy fon­tolják meg döntésüket, hely­telen lenne, ha kivágási kampány kezdődne a megyé­ben. Indokoltnak tartjuk a húshasznú tehénállomány növelését is. A sertéstenyész­tés tovább fejlődött a múlt évben, a hízófelvásárlás meghaladta az egymilliót. Továbbra is jelentős a kis­gazdaságok szerepe. Hogy végtermékük — a hízók — minősége javuljon, kívána­tos jó genetikai tulajdonsá­gú tény észanyaggal ellátni a kisgazdaságokat is. A juh­tenyésztés termelése az is­mert értékesítési gondok miatt csökkent. Kedvező az olyan kezdeményezés, ami­kor több üzem társul legelő­vel rendelkező gazdaságok­kal a juhtenyésztés fejlesz­tésére. Javítaná az ágazat gazdaságosságát a fej és szé­lesebb körű terjedése. Fel­adatunk az állománycsök­kenés megállítása. A ba­romfitenyésztést is sújtják az értékesítési gondok, az ágazatban nő a kisüzemek aránya. Az állategészségügyi helyzet megyénkben a ba­romfiágazat kivételével egy­értelműen javult. Mindig fontos volt, de most kiemelkedő jelentőségű a takarmánygazdálkodás. Ta­karékoskodni kell a kukori­cával és az importfehér jé- • vei — éppen az aszály miatt. Ezért különös jelentőséget kell, hogy kapjon a megyé­ben a növénytermesztési melléktermékek és az el­hulló állatok, valamint élel­miszeripari hulladékok foko­zott ipari hasznosítása. Az ismert közgazdasági sza­bályzók hatására 1984-ben az állattenyésztés jövedel­mezősége csökkenni fog, ezért tovább kell szigoríta­ni az üzemekben a takar­mánygazdálkodást. Békés megyében 95 nagy­üzem, és 14 közös vállalat folytat mezőgazdasági ter­melést. Az üzemek munká­ját két magasabb szintű in­tegrációs szervezet, a BAGE és a DÉTE, valamint nyolc nagyobb, és több kisebb ter­melési rendszer segíti. A DÉTE és a BAGE alapvető­en objektív okok miatt csak részben tudta eredeti célja­it megvalósítani, a szűkös fejlesztési források miatt. Feladatuk az idén is az új módszerek kutatása, beve­zetése, a tagüzemek mun­kájának segítése. A növény- termesztési rendszerek bi­zonyos megújulási folyamat útján járnak, szeretnénk, ha ez a folyamat meggyorsul­na. Az állattenyésztési rendszerektől a fentieken kívül az egyes állatfajok teljes körű integrációját vár­juk. A kiegészítő tevékeny­ségek jelentősége nőtt a múlt évben, ezen belül leg­nagyobb az élelmiszeripar részaránya. A kisgazdaságok legfőbb feladata a továbbiakban is az, hogy olyan termékeket állítsanak elő, amelyekre a nagyüzemi keretek nem al­kalmasak. A nagyüzemek integrálásával a kisgazdasá­gokban termelik a vágóser­tés felét, a vágómarha ne­gyedét, a broylercsirke egy- harmadát. Az ÁFÉSZ-ek termeltetése és felvásárlása csökkent a múlt évben, de forgalmuk hatvan százaléka tőkés exportban valósult meg, és ez kedvező. A ha­lászat termelési szintje kö­zepes, legnagyobb gondja az értékesítés. A vadállo­mány a megyében a nyúl és fogoly kivételével optimá­lis, közel egymillió dollárt hoz a vadgazdálkodás. Dr. Szabó Sándor a to­vábbiakban a mezőgazdasá­gi üzemek községfejlesztés­ben betöltött szerepéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dolgozó ember anyagi és erkölcsi megbecsülése a ter­melés döntő tényezője. Saj­nos, az üzemi balesetek szá­ma emelkedett a múlt év­ben, ezúton is felhívja a fi­gyelmet a munkásvédelem fontosságára. A mezőgazda- sági termékek feldolgozásá­ról szólva kiemelte a ter­melők és felvásárlók jobb együttműködésének szüksé­gességét. — A párt megyei bizott­sága 1983. december 16-i ülésén az országos átlagnál nagyobb növekedési ütemet határozott meg megyénk mezőgazdasága számára — mondotta. — Ügy ítélte meg, hogy megvan a lehetőség ar­ra, hogy 1982-höz viszonyít­va 0,5—1,5 százalékkal nö­veljük termelésünket, a ha­tékonyság növelése mellett. Feladataink végrehajtása az eddigieknél nagyobb erőfe­szítést követel, mert sem a külső, sem a belső feltéte­lek kedvező változásával nem számolhatunk. A külpiacon az értékesíté­si gondok tovább fokozód­nak. A fejlesztési lehetősé­geink nem növekednek, a dolgozók bérét, és a lakos­ság fogyasztását sem tudjuk számottevően növelni. Cél­kitűzéseink teljesítése azon múlik, hogy mennyire le­szünk képesek megérteni és megértetni, elfogadtatni, hogy előrehaladásunknak csak egy lehetséges útja van, a szervezette bb, fegyelme­zettebb, hatékonyabb, jobb munka. A vezető elvtársak­tól azt kérjük, hogy élve az üzemi önállósággal, megfon­toltan és fokozott felelősség­gel vezessék a rájuk bízott üzemeket. A célok elérésé­ben használják ki a szocia­lista brigádok munkaver- seny-mozgalmát, amely fel- szabadulásunk 40. évfor­dulójára minden bizonnyal széles körben fog kibonta­kozni. Az üzemek vezetői és szakemberei jól felké­szültek, tehetségesek, sok nehéz próbát kiálltak. Mun­kásaink is tehetségesek, szorgalmasak. Mindez együt­tesen biztosíték arra. hogy megfelelő időjárás esetén teljesítjük, illetve túltelje­sítjük célkitűzéseinket. Az elmúlt évi aszály miatt ke­seregni kár, inkább a tanul­ságok levonásával kell job­bítani idei munkánkat. Eh­hez kívánunk mindenkinek jó egészséget, újabb mun­kasikereket, és eredményes évet — fejezte be beszédét dr. Szabó Sándor. Az előadói beszéd után Csatári Béla arról a nagy veszteségről szólt, amely megyénk szövetkezeti moz­galmát érte. A közelmúlt­ban elhunyt Hupuczi Fe­renc, a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalat nyugalmazott igazgatója és Schupkégel Sándor, a csárdaszállási Pe­tőfi Tsz elnöke. Az aktíva­értekezlet résztvevői egy­perces néma felállással tisz­telegtek emléküknek. Az első hozzászóló, Hor­váth Pál, a Dél-Békés me­gyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulásának igazgatója arról beszélt, hogy a dél-békési szövetke­zetek új módszereket keres­nek termelésük javítására, az ésszerű energiagazdálko­dás még szélesebb körű ki­bontakoztatására. Céljuk, hogy a VI. ötéves terv vé­gére átlagosan hat tonna bú­zát, 10 tonna kukoricát, és 45 tonna cukorrépát termel­jenek egy hektáron. Foly­tatják a tápanyag-gazdál­kodás korszerűsítését, táb­laszintű adaptációval, és számítógépes szaktanács- adással. Növelik a cukorré­pa termőterületét, az' állat- tenyésztésben nagy figyelmet fordítanak a melléktermé­kek felhasználására, fokoz­Horváth Pál zák termelésükben a minő­ségi jegyek erősítését. Ke­resik a fejlődéshez szüksé­ges lehetőséget, azt, hogy mind több exportálható árut termeljenek a szövetkezetek. Hrabovszki Mihály, a bé- .késszentandrási Zalka Tsz elnöke az öntözés veszteség­csökkentő hatásáról szólt. Mint mondta, szövetkezetük­ben azért is öntöztek ta-. valy, mert tudták, hogy a kukorica ára magas a vi­lágpiacon, és ezzel export- árualapot termelnek a nép­gazdaságnak. Több segítsé­get várnának a vízügyi dol­gozóktól és a kormányzat­tól, hogy javuljanak at ön­tözés közgazdasági pozíciói, hiszen máskor is előfordul­hatnak aszályos esztendők, amikor az időben kiadott víz termésmentő hatású le­het. Egyúttal köszönetét mondott az Országos Víz­ügyi Hivatalnak a megnyúj­tott öntözési idényért, illet­ve kérte, hogy az idén ta­vasszal már március 15-től legyen lehetőségük a szö­vetkezeteknek az öntözésre. Zém András, a Gyulai Húskombinát vezérigazgató­ja 1983-at az alapanyag-ellá­tás szempontjából jó évnek értékelte. Felvásároltak egy­millió vágósertést, 38 ezer vágómarhát. Ezek jelentős részét feldolgozták, fennma­radó hányada élőexportra került. A cserearányok rom­lása sajnos a húskombinátot sem kerülte el, az export­tervek túlteljesítése ellenére jelentős árveszteséget szen­vedett el a nagyüzem. A jö­vőben a felvásárlásoknál még inkább a minőséget he­lyezik előtérbe. 1985-től kö­tik meg azokat a szerződése­ket, amelyek szerint a sok húst, kevés zsírt tartalmazó sertéseket részesítik előny­ben, ismerik el árban. Kovács János, a Békés megyei Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetségének el­nöke, a csorvási Lenin Tsz elnöke kiemelte, hogy sok javítanivaló van még a szö­vetkezetek, így a saját veze­tése alatt álló tsz dolgozói­nak munkájában is. Akad még tartalék a technológiai fegyelem javításában, a ve­zetés színvonalának emelé­sében. Ezek olyan tartalé­kok, amelyeket kötelessé­günk kihasználni. Ugyanak­kor aggodalmát fejezte ki a növekvő pénzügyi elvoná­sok miatt, hiszen — mint mondta — a szűkülő anyagi források veszélyeztetik a me­zőgazdaság bővített újrater­melését. A megye mezőgaz­daságát ért egymilliárd fo­rintos nyereségcsökkenést ne­héz lesz pótolni hitelekkel és külső segítséggel is. Dr. Villányi Miklós mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár hangsúlyozta, hogy Békés megye mezőgazdaságát te­kintve nem csupán egy a tizenkilenc megye közül, az itteni gondok, sikerek or­szágosan is figyelmet érde­melnek. A termeléscsökke­nést tekintve Békés a legin­kább károsodott megyék kö­zül hatodik, azonban a nye­reségkiesést nézve a máso­dik legnagyobb kárt szenve­dett megye. A hústermelés fokozásával és a kiegészítő tevékenységek növelésével megpróbálták a megye me­zőgazdászai csökkenteni a veszteségeket, azonban ez nem sikerülhetett olyan jól, mint országosan, mert a ki­egészítő tevékenységek ará-, nya itt eleve kisebb, mint más megyében. Javasolta, hogy a tervbe vett 4,8 tonna hektáronkénti búzaátlagtermést 8—10 szá­zalékkal növeljék a békési üzemek. Elfogadhatatlan a zöldségtermő terület csökke­nése, és az, hogy a helyi fel­dolgozóipar igényének csak 71 százalékát termelik meg az üzemek. Annál is inkább, mert a távolról történő alap­anyag-szállítás drága, és a megyének kitűnőek az adott­ságai a zöldségtermesztés­hez. örvendetes, hogy nőtt a szójaterntó terület; az il­Dr. Villányi Miklós letékesek vigyáznak arra, hogy továbbra is jó pénzt hozzon a növény az üzemek­nek, hiszen ez a legjobb biz­tosíték termelésének növelé­sére. Az államtitkár a további­akban hangsúlyozta az üze­men belüli decentralizált irá­nyítás jelentőségét, javasolta az érdekeltségi viszonyok továbbfejlesztését. Kiemelte, hogy a mezőgazdaságot érin­tő szigorúbb elvonások any- nyiban érintik a mezőgazda­ságot, amennyiben az ágazat szerves része az egész, ne­héz helyzetben levő népgaz­daságnak. A mezőgazdaság előtt álló feladatok össz­hangban állnak a népgazda­sági tervvel. Az öntözésről szólva meg­jegyezte, hogy annak objek­tív gazdasági feltételei, vál­toztak meg, ezt nem érzékel­tetni az üzemekkel, bűn len­ne. A szakterület vezetői ké­szülnek az új szabályozásra, amely várhatóan rendezi az öntözés gondjait. Pataki István, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára elmondta, hogy Békés megye lakosságának 40 szá­zaléka fiatal, számuk és arányuk is jelentős a mező- gazdaságban. Sorsuk, életkö­rülményeik alakulása szoro­san összefügg az ágazat helyzetének javulásával, hi­szen nőtt a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok száma. Tavaly jelentős akciókat haj­tottak végre a megyében KISZ-esek; az idén is sokat vállalnak abban, hogy segít­senek a mezőgazdaság tar­talékainak feltárásában. Fej­lesztik a KISZ-vezetés mun­kastílusát, mozgósítanak az anyag- és energiatakarékos­ság, a műszaki-technikai ha­ladás, valamint a hús- és gabonaprogram megvalósítá­sára. Dr. Szántási Antal, a DA­TE szarvasi mezőgazdasági főiskolai karának igazgatója egyetértett a bevezető elő­adás azon megállapításával, miszerint „a fejlődés záloga az emberi fejekben van”. A továbbiakban arról szólt, hogy főiskolájukra többen je­lentkeznek Békés megyéből, mint 10 évvel ezelőtt. Sajnos a felvettek részaránya csök­kent, ebben annak is sze­repe van, hogy nagyon meg­nőtt a főiskola népszerűsége, két és félszeres volt az elő­ző évben a túljelentkezés. Az üzemek gyakran későn nyújtják be pályázatukat, s ez gondot okoz a végzős diá­kok elhelyezkedésénél. So­kan úgy tartják, hogy melio­rációs üzemmérnökre csak addig van szükség, amíg tart az üzemi meliorációs be­ruházás. Holott a főiskola olyan növénytermesztő szak­embereket képez, akik a me­liorációhoz különösen érte­nek, és a későbbiekben is nagy szükség van szaktudá­sukra, a már jobbá tett tala­jok állapotának megőrzésé­hez. Dr. Eleki János, a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsának főtitkára beszédé­nek elején kijelentette, hogy „az aszálydosszié nincs le­zárva”. Ezt úgy értette, hogy olyan üzemek is nehéz hely­zetbe jutottak, amelyek ko­rábban rendkívül magas ter­melést és nyereséget értek el. A nagy gabonatermelő üzemek egész sora található Békésben; ahhoz, hogy újra termelni tudjanak, át kell őket segíteni a holtponton. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége ezt tudva kiemelten foglal­kozott az aszály üzemi követ­kezményeivel, a segítség- nyújtás módjainak kimunká­lásával, kormányszintű in­tézkedéseket kezdeménye­Dr. Eleki János zett. Ennek nyomán megse­gítő akciók egész sora szüle­tett; a folyamat azonban nem zárult le, a károsult szövetkezetek további segít­ségekre számíthatnak. Az is tény azonban, hogy az 1983-as aszályt jórészt sa­ját erővel kell kigazdálkod­niuk a szövetkezeteknek. A termelés egyik területén sem szabad leállni, különösen a gabona- és hústermelésre kell nagy erőket koncentrál­ni, hiszen ez a két termék távlatilag is jól értékesíthető a külpiacon. A kiegészítő te­vékenységek ésszerű fejlesz­tése sokat segíthet az aszály következményeinek felszá­molásában. Nagy Mihály, a Békéscsa­ba és Környéke Agráripari Egyesülés igazgatója ered­ményeikről szólva elmondta, hogy a BAGE-taggazdaságok az országos és megyei ütem­nél is jobban fejlődtek a múlt esztendőben. Közös fej­lesztések egész sorát valósí­tották meg, így többek kö­zött agrokémiai telepeket hoztak létre, amelyek össze­sen 100 ezer hektár műtrá­gyaellátását oldják meg. Az idén ezeken a bázisokon megteremtik a folyékony nit­rogénműtrágya kiadagolásá­hoz szükséges feltételeket. Békéscsabán pedig 50 ezer tonnás takarmánykeverőt hoznak létre. 1985—86-ban teljessé teszik számítógépes rendszerüket. örvendetes, hogy az aszály okozta kiesé­sek ellenére az együttműkö­dés egyetlen üzeme sem zár­ja veszteséggel az 1983-as évet. Goda Péter, a gyulai Kö- VIZIG igazgatója arról be­szélt, hogy tavaly ilyenkor 95 milliméteres volt a me­gyében a csapadékhiány, nyáron azonban a 77 hőség­nap — amikor 30 Celsius- fok fölé emelkedett a hő­mérséklet — ezt a vízhiányt tovább növelte. Az idén sem jó a helyzet, hiszen 145 mil­liméternek megfelelő víz hi­ányzik a talajokból. Hangsú- lvozta, hogy az a vízkészlet, amely a folyókban található, a nemzeti vagyon része. A jelenlegi mezőgazdasági ter­mék-árak nem ismerik el azt a ráfordítást, amit en­nek a nemzeti vagyonnak a megóvása, kitermelése, kiön­tözése jelent. A Tisza vízho­zama kevesebb, mint a köz­tudatban elterjedt, hasonló a helyzet a Körösökön; tehát arról egyelőre nem lehet szó, hogy a jelenleginél lényege­sen nagyobb területen és ki­sebb költséggel öntözhesse­nek az üzemek. Dr. Szabó Sándor vála­szolt az elhangzott hozzá­szólásokra. A rendezők ne­vében köszönetét mondott azoknak, akik elmondták véleményüket. Ezekből azt kell leszűrnünk, hogy az az okos gazdasági szakember, aki a maga posztján olyan intézkedéseket hoz, ame­lyek a népgazdaság érdekeit szolgálják. Tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak a mezőgazdaság van nehéz helyzetben, hanem az egész népgazdaság. Várható, hogy ez a helyzet az ismert kül­gazdasági nehézségek miatt az idén még keményebb fel­adatok elé állítja a gazda­sági vezetőket. 1984 akkor lehet sikeres esztendő, ha a korábbinál jobban dolgoz­nak beosztottak és vezetők; ehhez kívánt sok sikert, erőt, egészséget. Csatári Béla zárszavában elmondta, hogy a felszóla­lások a megye párt- és ál­lami vezetésének is sok ta­nulsággal szolgáltak, amit munkájukban hasznosítanak majd. Végül sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánt a tanácskozás valamennyi résztvevőjének. M. Szabó Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents