Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-11 / 8. szám

1984. január 11., szerda 0 Tél a mezőgazdaságban Kereskedni is tudni kell Beszélgetés dr. Síimeghy Csabával, a KISZOV elnökével Tanúi vagyunk a folyamatnak; egyre inkább felerő­södnek azok a törekvések, melyek közelebb hozzák egy­máshoz a gyártót és kereskedőt. Kevésbé jellemző ma már a termelők és a külkereskedők „egymásra muto­gatása”, felelősség-áthárítása. Sokkal inkább az együtt­működés mélyítésének útjait kutatják mindkét részről. E szellemben épül ki a Külkereskedelmi Minisztéri­um megyei megbízotti hálózata, jönnek létre a külke­reskedelmi vállalatok vidéki irodái, és több más módon — a Békés megyei KISZÖV-nél például úgynevezett ke­reskedelmi képviselő foglalkoztatásával — válnak mé­lyebbé, hatékonyabbá a partnerek közti kapcsolatok. Hó nélkül telnek a napok az ország nagy részén, s en­nek nem örülnek a mezőgaz­dászok; egyfelől azért, mert az éjszakai hidegek védtele­nül érik az őszi vetéseket, másfelől, mert már legalább 150 millimétemyi csapadék hiányzik a talajból. A múlt évi aszály hatását a földek azóta sem heverték ki, hi­szen lényegében hónapok óta hiányzik a nagyobb nedves­ség-utánpótlás, s eddig az igencsak várt téli csapadék is elmaradt. A zsenge fia­tal növények az időjárás­változásokra érzékenyen rea­gálnak. A napos, enyhe idő mozgásba hozza anyagcseré­jüket, és ilyenkor fejlődés­nek indulnak. Ennek kö­szönhető, hogy azokon a bú­zatáblákon is befejeződött a növények kelése és erősödé­Hazánk fejlődésében ki­emelt szerep jut a víz hasz­nosításnak. Ezért létfontos­ságú a készletek pontos fel­tárása, és annak vizsgálata, hogy mennyire elégíthetik ki ezek hosszú távon a szükségleteket. Valamennyi társadalmi és gazdasági te­vékenységünkben ugyanis a víz pótolhatatlan. 1981. év végén készült el vízgazdálkodásunk hosszú távú koncepciója, mely rész­letesen feltárta az ezredfor­dulón előreláthatóan ren­delkezésre álló vízkészletet. Egy 1983. év elején, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített ta­nulmány pedig mélyreható­an foglalkozik a vízkészlet­gazdálkodás komplex téma­körével, sorra veszi a társa­dalmi-gazdasági fejlődés leg­fontosabb várható tenden­ciáit, melyek meghatározóka vízgazdálkodás és ezen be­lül a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából, A víz a hetvenes évek kö­zepétől világszerte, de min­denekelőtt a fejlett térsé­gekben már nem áll kor­látlanul rendelkezésre. Olyan gazdasági erőforrássá vált, mellyel takarékosan, ész­szerűen kell gazdálkodni. A vízkészlet megfelelő mény- nyiségű és minőségű biztosí­tása növekvő erőfeszítést kí­ván hazánkban is. Egységes szemlélet és gyakorlat A víznek, mint természeti erőforrásnak az értékelése történelmi korszakonként, illetve adott terület gazda­sági-társadalmi fejlettségétől függően változik. A magyar vízgazdálkodás másfél év­százados tevékenységében elsősorban a meTinyiségi számbavétel, értékelés volt a meghatározó. Agrárország­ból agrár-ipari országgá vá­lásunkkal együtt — az ötve­nes évek második felétől — jelentkezett természetes vi­zeink minőségének gyors és nagy mértékű leromlása. A jelenséggel egy időben alakult ki, és fejlődött a vízgazdálkodás új szakterü­lete, a vízminőség-védelem, a vízminőség-gazdálkodás. A mennyiségi és minőségi gaz­dálkodás párhuzamos gya­korlása hosszú időn át nem okozott gondot az ágazat és a népgazdaság számára. Napjainkra azonban — a világon uralkodóvá vált szemlélethez hasonlóan — nálunk is elkerülhetetlenné vált, hogy a vízháztartás, a vízkészlet-gazdálkodás to­vábbi korszerűsítéséhez és fejlesztéséhez egységes se, amelyek az elmúlt év őszén a csapadékhiány miatt eléggé sivár, vigasztalan ké­pet mutattak. A növényállo­mánynak azonban újabb táp­anyag-utánpótlásra lenne szüksége, ami esők nélkül egyelőre nem történhet meg. A mezőgazdasági nagyüze­mek szakemberei igyekeznek .segíteni a gabona fejlődését; a fagyos földön jó ütemben halad az úgynevezett fej- trágyázás. A kertészetekben az adódó jó időt kihasználják: metszik a fákat és a szőlőt. Élénk munka van ilyentájt a fóliá­val védett területeken és az üvegházakban is. A nagy ta­vaszi munkák előkészítésén dolgoznak. Az állami gazdaságok és a tsz-ek gépjavító műhelyei­ben a korábbi évekhez ké­mennyiségi-minőségi szem­léletet és gyakorlatot alakít­sunk ki. B vízkészlet összetétele A víz esetében ugyanaz az anyag, mint nyersanyag, mint vízerőkészlet, mint szállítóeszköz, mint az em- "ber pihenő környezete hasz­nosítható. A vízkészletet — a döntéselökészítés elveinek megfelelően — az összes lehetséges fejlesztési válto­zatot jellemző függvények­kel kell jellemezni. Az ország teljes megújuló vízkészlete a csapadékból, és az ország területére belépő vízfolyások hozamaiból tevő­dik össze. A vízkészlet két összetevőjének sajátosságai eltérőek. A csapadék elosz­lása viszonylag egyenletes, minőségileg is megújulva el­sődleges és célszerű forrása egy-egy terület vízhasznála­tának. A hazánkba külföld­ről belépő vízkészlet területi megoszlása egyenetlen, és túlnyomórészt három nagy folyó medrében összponto­sul. A felszín alatti víz­készletet a tároló földtani képződményekben a jó víz- vezető-képességű rétegek többé-kevésbé egyenletesen elosztják a vízfolyásoktól távoleső területekre is. A vízkészlet minőségének értékelési rendszerét — a jelenlegi vízminőség-vizs­gálati módszerek alapján — tizenöt éve dolgozták ki, de az azóta megnövekedett igé­nyek és a szennyezőanyagok körének megváltozása miatt máris korszerűsítésre szorul. Ám ehhez szennyezőanyagak kimutatására alkalmas gyors, megbízható vizsgálati módszerekre, és a vizsgála­tokhoz szükséges komplex műszerparkra van szükség. A társadalmi-gazdasági fejlődés különböző szaka­szaiban más-más módon je­lentkezik a természeti erő­források, többek között a víz igénybevétele, használata. Hazánk vízkészletének igény- bevételi lehetősége, vízmi­nőségének alakulása azon­ban elsősorban a Duna víz­gyűjtőjén lejátszódó termé­szeti, társadalmi, gazdasági folyamatok függvénye. A szomszédos országok ipari, mezőgazdasági stb. helyzete egyértelműen megszabja a határon átfolyó felszíni vizek mennyiségét és minőségét. A gazdaság fejlettsége és a vízminőség alakulása, vál­tozása között is szoros kap­csolat van. Világmodellek, globális jelentések meggyő­zően mutatják, hogy a gaz­daságilag közepes fejlettségi szinthez általában közepes műszaki fejlettségi szint pest kedvezőbb a helyzet. Jobb az alkatrészellátás, nem hiányoznak a cseredarabok és a nagyobb főegységek sem. Az erőgépek és a kü­lönféle mezőgazdasági beren­dezések felújításán dolgoz­nak most a traktorosok, a gépészek is. akik a téli idő­szakban a műhelyekben együtt dolgoznak a szerelők­kel. A téli gépjavítás, amely már nem annyira idény­munka, mint néhány évvel ezelőtt, hiszen egész évben folyamatosan újítják fel a gépparkot, az idén mégis rendkívül fontos: az aszály miatt tavaly az üzemi bevé­telek nem mindenütt érték el a tervezettet, kevesebb pénz jutott új gépek be­szerzésére. Sok helyen a régi vontatókat hozzák ismét üzemképes állapotba, nem­különben a kombájnokat. tartozik. A gazdaságilag fej­lett államok fejlett technoló­giák alkalmazásával, vala­mint gazdasági erejük révén a szennyvizek tisztításával jelentős környezetvédelmi intézkedésekre képesek. Ha­zánkban, az adott fejlettsé­gi szintünkön, növekvő be­ruházásaink is esetleg csak szintentartást eredményez­hetnek néhány vízfolyás minőségi állapotában. A világszerte kibontakozó környezetvédelmi mozgalom a legtöbb fejlett államban arra késztette a törvényho­zást, hogy szigorú intézke­déseket hozzanak a környe­zet szennyeződésének csök­kentésére. Ez észrevehetően javította több állam jelentős folyóiban, tavaiban a víz minőségét. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben az energia- hordozók és a nyersanyagok árának ugrásszerű emelke­dése a fejlett államokban központi kérdéssé tette a hulladékszegény és hulladék- mentes technológiák elter­jesztését, ami a fajlagos víz­felhasználás jelentős csök­kenését is eredményezte. Prognózisok 2000-ig A közelmúltban végzett hazai vizsgálatok alapján a 2000-ig terjedő időszakra be­csült vízszükséglet kielégí­tésére a vízkészlet mennyi­sége bár növekvő ráfordí­tással, de országosan és te­rületenként is biztosítható. A vízszükséglet zavartalan kielégítésének feltétele azon­ban a távlati tervekben sze­replő regionális és helyi vízszolgáltató rendszerek fejlesztése, összhangban az egyes vízgyűjtőterületek nép- gazdasági igényekre alapo­zott differenciált fejlesztésé­vel. Kedvezőtlenebb képet mu­tat a vízkészlet minőségé­nek várható alakulása. A felszíni vizek minőségében az elmúlt évtizedekben be­következett romlási folyamat 2000-ig megállíthatónak lát­szik, ha tovább erősödnek azok a törekvések és intéz­kedések, amelyek hazai és nemzetközi vonatkozásban ma már egyre jobban ér­vényesülnek. Ezek főbb té­nyezői a korszerű technoló­giák növekvő alkalmazása, a nemzetközi együttműködés erősödése, és a törvény elő­írásainak fokozottabb érvé­nyesítése. A felszín alatti vizek to­vábbi szennyeződésének megállítása is fokozott erő­feszítést kíván, hiszen az ország ivóvíztermelésének közel 90 százaléka a felszín alatti készletekre támaszko­dik. M. É. Tevékenységük — ahogy a KISZÖV elnöke fogalmazott — pezsdítően hat megyénk külkereskedelmi forgalmára — ám két-három ember még oly odaadó munkával sem válthatja meg a világot. Más módszerekre is szükség van. ilyen lehet egymás munká­jának alaposabb megismeré­se. — Ha összehasonlítjuk a megyék ipari szövetkezetei­nek elmúlt esztendei telje­sítményét, Békés megye igen előkelő helyre kerül, csu­pán Budapest előz meg ben­nünket. Mind a termelés, mind az export növelésében szép eredményeket értek el az ipari szövetkezetek ezen az alapvetően mezőgazdasági jellegű vidéken, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne még többet produkálni. Tapasztalatunk, hogy ott. ahol a szövetkezetek és a külkereskedelmi vállalatok között már régebben jó és személyes kapcsolat alakult kí, jobban megy az export, kevésbé észlelhetők értékesí­tési gondok. Ugyanakkor ott. ahol új termékkel „új” szö­vetkezet szeretne színre lép­ni, már több a gond. Mindez egyértelműen arra utal, hogy az eladásoknál, az üzletköté­sek előkészítésénél nagy sze­repe van a személyes kap­csolatoknak. Ennek ellenére a termelők és kereskedők te­kintélyes hányada alig tud egymásról valamit. Informá­ciócseréjük színvonala — mely pedig döntően befolyá­solja munkájuk sikerét — általában alacsony. Külpiaci tájékoztatót tulajdonképpen nem ad a külkereskedelem a gyártónak. A kivételek közt említhető a HUNGAROTEX. ahonnan használható kiadvá­nyokat kapunk. Lehet, hogy maguk sem építettek ki megbízható, pontos informá­cióhálózatot, vagy ha igen. abba nem kapcsolták be az üzemeket. — Azt hiszem, ez vissza­fele is igaz, a szövetkezetek sem bővelkednek tudásukat, kapacitásukat, lehetőségeiket reprezentáló kiadványok­ban ... — így van, újítani kell mindkét félnek, ha növelni akarjuk külföldi eladásain­kat. Ügy vélem többek kö­zött három lényeges terüle­ten lehetne előrébb lépni. Az egyik, a saját gyártmányfej­lesztés. Ehhez alapos, szé­les körű piaci ismeretek szükségeltetnek, ami jelenleg többnyire hiányzik. Az AR- TEX bútorgyártóinkat tájé­koztatta a várható irányza­tokról, ötletet adva a fej­lesztésekhez. Többnyire vi­szont külföldi szaklapok já­ratásával, tanulmányutakkal lehetne szert tenni informá­ciókra. — Mi ennek az akadálya? — Anyagi korlátái vannak. csakúgy, mint a másik stra­tégiai programnak, a kül­földi reklám- és propaganda- munka javításának. Tudjuk, a reklámra áldozni kell, de gyakran felmerül a kérdés, megéri-e a befektetés az adott körülmények között. Sajnos olykor nem, hiszen ennek is, mint annyi más­nak, akkor van értelme, ha céltudatos, célratörő, haté­kony a munka. Most egyébként a szövet­ség készíttetett egy színes, képes propagandakiadványt, amely összefogja, röviden is­merteti a megye ipari szö­vetkezeteinek tevékenységét. Ebből például valamennyi külkereskedelmi vállalat ka­pott. Gyakran azonban nem vállalhatunk ilyesmit, hi­szen a kiadvány költségei megközelítik a millió forin­tot. A harmadik terület, ami­től eredményt várhatunk: a termelő üzemek külkereske­delmi ismereteinek gyarapí­tása. — Ügy tűnik, ez a legke­vésbé költségigényes. Mit te­hetnek e téren? — A gyártóknak igen ke­vés fogalmuk van arról, hogy mit, s hogyan csinál a kül­kereskedelem. Pedig ezekkel az alapfogalmakkal a ter­melőnek is tisztában kell lennie. Ezért kapcsolatba léptünk a Külkereskedelmi Minisztérium oktatási és to­vábbképzési központjával. Sikerült megegyeznünk, ami­nek eredményeként a jövő hónapban, februárban egy­hetes intenzív tanfolyamon ismerkedhetnek szövetkeze­teink vezetői és ügyintézői a külkereskedelem alapfogal­maival. — Konkrétabban ... — A tematikát közösen ál­lítottuk össze, nem volt , könnyű öt napba zsúfolni ennyi ismeretet. Nos, a tan­folyam témái között szerepel a külkereskedelmi ügyletek előkészítése, árképzés, aján­lati tevékenység, üzleti tár­gyalásokra való felkészülés Szó lesz a külkereskedelem­ben használatos szokványok­ról, (Incoterms, ÁSZF) az egyszerű és különleges áru­ügyletekről, a biztosítások fajtáiról. Foglalkoznak majd a termelők és külkereske­delmi vállalatok együttmű­ködési formáival, jogi kér­désekkel és pénzügyekkel, az alkalmazható' fizetési módok­kal, illetve szerződések pénz­nemének megválasztási szempontjaival. — Vagyis minden fontos téma, ha röviden is, de elő­kerül. Ügy tudom, hasonló kezdeményezésre nemigen volt példa hazánkban. Mi várható reálisan egy ilyen kurzustól? — Egy-egy nagyobb vál­lalat szakembereinek tartott eddig is oktatást a KKM to­vábbképző központja, de így, megyei szinten koncentrál­tan, valóban példa nélküli a tanfolyam, noha bízunk ben­ne, lesz olyan sikeres, hogy mások is megpróbálhatják. Mit várhatunk tőle? Már az előzőekben szó volt róla, hogy egymás munkájának mélyebb megismerése ered­ményesebbé, könnyebbé te­szi az együttműködést. Elő­fordulhat, hogy valamely üz­let amiatt hiúsul meg, mert a termelő nem a kellő idő­ben, a kellő módon reagál a külkereskedelmi vállalat jel­zésére, nem tudja, nem érti miért éppen ez, vagy az a dolog fontos számára. A tan­folyamon való részvétel nem ingyenes és önkéntes. Azok a szövetkezeti vezetők és ügyintézők viszont, akik be­csületesen végigjegyzetelik az előadásokat, érteni fogják a külkereskedők tevékenységét és hatékonyabban közremű­ködhetnek abban. Szatmári Ilona A megyei célcsoportos lakáskeretből 1983-ban egymillió forintot kapott a csanádapácai Községi Tanács. A pénzből már fel is épült két pedagógus szolgálati lakás. A tanács házilagos brigádja hozta tető alá a képünkön látható épületet, melyben két család ké­nyelmes, háromszobás otthont talál Fotó: Fazekas László Vízkészleteink alakulása kétezerig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents