Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-11 / 8. szám

1984. Január 11., szerda Szomszédolás DÉLMASYARORSZÁB Külföldön a szegedi Ope­ra. Ausztriában, Nyugat-Né- metországban és Hollandiá­ban szerepel ezekben a he­tekben a szegedi operatár­sulat, amelynek tagjai janu­ár 8-án, vasárnap indultak külföldi turnéjukra, és feb­ruár 4-én térnek haza. A társulat többek között Mas­cagni Parasztbecsületét és Leoncavallo Bajazzókját mu­tatja be eredeti nyelven, ola­szul. Szemét és hulladék. A te­lepüléskörnyezet-védelem egyik nagy gondja — mi­ként megyénkben — Szege­den és környékén is, a sze­mét, a hulladék. A „Dobozba zárt szemétdombok” című ri­portban mondja Papp Já­nos, a rúzsai Községi Ta­nács elnöke: — Volt egy tanácsülés, ahol a testületi tagok igen vehemensen szóvá tették, hogy jó néhány illegális sze­métkupac csúfítja a község képét. Azt mondták, intéz­kedjenek a vezetők. Intéz­kedünk, de hogyan? Arra nem kapathattuk rá az em­bereket, hogy mi hordjuk el mások hulladékát. Azt kel­lett kideríteni, ki önti le az árokpartra a szemetet. Ki­mentünk a titkár elvtárssal, elkezdtünk turkálni. A hul­ladék önmagáért beszél: mindegyik kupacban talál­tunk valami árulkodó jelet, családi fényképet, a gyerek iskolai füzetét, levelet. En­nek alapján 13 embert azo­nosítottunk, és fölszólítottuk őket. hogy szállítsák el a szemetet. A riportból kiderül még. hogy január 1-től 9 települé­sen kezdte meg a szervezett szemétgyűjtést és szállítást a Csongrád megyei Telepü­léstisztasági Szolgáltató Vál­lalat. Nagy gond, hogy nincs, aki különválogassa a szeme­tet és a hulladékot — mert­hogy a kettő között nagy kü­lönbség van —, s nincsenek -•kiépítve a hasznosítás lehe­tőségei. „És a jövőben?” — tette fel a kérdést az újság­író, mire a válasz: „Kell eh­hez bizonyos tudati fejlődés, környezeti kultúra, ami ma még igencsak hiányzik.” S tegyük hozzá, nem csu­pán Szeged környékén . . . A Tarján-galeri bukása. Rövidesen bíróság előtt fe­lei tetteiért egy „haveri tár­saság”. Galerinak is nevez­hetjük az ilyen „együttest”. Nos, a szóban forgó és Szegeden garázdálkodó „együttes” tagjai. akik a Tarján lakótelepen randalí­roztak, közel egy hónapja előzetes letartóztatásban várják a bírósági tárgyalást, s adnak számot tetteikről, egyebek között autók feltö­réséről, telefonfülkék kifosz­tásáról. Életmódjukra jel­lemző, hogy a 8 általánost elvégezték, de tovább már nem jutottak. Éjszaka vagy reggel jártak haza, azt se kérdezték tőlük, merre vol­tak. Napjaikat a motorozás, az elektromos játékok vará­zsa és a diszkó töltötte ki. A jókedvet mindig a gin to- nikkal biztosították. világ prolii árjai icmoijiriii HAJDÚ­BIHARI <HJ trui NAPLÓ Gazdaságpolitikai aktíva Debrecenben. Az MSZMP Hajdú-Bihar megyei bizott­sága január 6-án gazdaság- politikai aktívát tartott Deb­recenben. A januári és feb­ruári pártnapokat is előké­szítő politikai eseményen Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hazánk gazdasági helyzetéről beszélt, majd a megye múlt évi gazdasági munkájáról Tóth Imre. a megyei pártbi­zottság titkára adott számot. „Megyénk gazdasága 1983- ban szép eredményeket pro­dukált, legtöbb területen a népgazdasági terv igényei­nek megfelelően fejlődött” — mondta előadói beszédében Tóth Imre. A megyében az ipar termelése az 1982. évi­nél, s az országosnál is na­gyobb dinamikával növeke­dett. Az export célkitűzése­ket mindkét relációban túl­teljesítették, a dollárelszá­molású kivitel 20 százalék­kal nőtt. A termelés alaku­lásában vállalatonként na­gyobb differenciálódás volt. Jelentős termelésnövekedést ért el például a Biogal Gyógyszergyár, a MEDICOR, a Hajdúsági Iparművek. Ugyanakkor több — főleg gépipari és textilruházati ipari — vállalat termelése csökkent. A makói munkásőregység kitüntetése. A makói Vásár­helyi Kálmán munkásőregy- j ség január 7-én tartotta év­záró-évnyitó ünnepi egység­gyűlését, amelyen részt vett és felszólalt Győri Imre, az MSZMP KB tagja, az Or­szágos Közművelődési Ta- j nács elnöke. Az elmúlt év- I ben végzett munkáról Feke- j te Sándor egységparancsnok I adott számot. Elmondta egyebek között, hogy a kék egyenruhások soraiban a há­rom generáció együtt tévé- I .kenykedik. A parancsnok I beszámolóját követően ki- I tüntetések átadására került I sor. A makói munkásőregy- I ség elismeréseként Országos j Parancsnoki Dicsérő Okle­vélben részesült. Többen ve­hették át a Haza Szolgála- I táért Érdemérem arany. I ezüst vagy bronz fokozatát. A gazdasági munkaközös­ségekről. A vállalati gazda­sági munkaközösségek mű­ködésének eddjgi tapaszta­latait mérlegelte Szentesen a | gazdaság- és szövetkezetpoli- j tikai munkabizottság. A megállapítás szerint a mun­kaközösségek jórészt bevál­tották a hozzájuk fűzött re- méftyeket. Kedvezően ala­kult a róluk alkotott társa­dalmi megítélés. Ugyanak­kor szükség lenne az ügyin- I tézés egyszerűsítésére és a I szervezett érdekképviselet I kialakítására. mu wuiim. unom ^ Magyef témééa CSONGRÁD TV W n W A « » Mtorn ttllCIjA Mr Szeplőivel együtt is szép. Mármint a hirtelen megif- jodott, nehezen öltöztethető „kamasz” város, Szolnok — I ahogyan az újságíró nevezi. I A hirtelen nagyot nőtt me- I gyeszékhely képe — szinte I törvényszerűen — felemás, I furcsa: „városszépítészetileg” I egyik-másik része központi- I lag is jól „eltalált” rendező elvre utal, míg a város más. s nem is jelentéktelen rész- I létéi alapvető köztisztasági I problémákat vetnek fel. I Szolnok parkjainak, terei­nek összes felülete mintegy I egymillió négyzetméter. En­nek egy része „esetenként gondozott”. Az összes terület fenntartására évi 4,5 millió I forint áll rendelkezésre. A I szolnokihoz hasonló lélek- I számú Szombathelyen ugyan- I ekkora parkterületre évi 9 I millió forintot költenek. Kíváncsiságból megkér­deztük a békéscsabai adato­kat. Nos, az 1983-as adatok szerint Békéscsabán 404 ezer négyzetméter a belterjesen J és 95 ezer négyzetméter a külterjesen gondozott park, és az idén 7 millió 863 ezer forintot költenek a parkte­rület fenntartására. Lehan- , goló látvány azért a lakóte­lepeken nálunk is akad, s nem is mindig a fenntartók hibájából . . . összeállította: Tóth Ibolya Szerződéses vendéglátás A szerződéses üzemelési forma — az üzletvezetők na­gyobb önállósága, nagyobb felelőssége és a személyzet fokozott érdekeltsége — a vendéglátásban vált be a leginkább, mind a vállalko­zók, mind pedig a fogyasz­tók megítélése szerint. Az ét­termek, büfék, presszók, kis­vendéglők mintegy harminc százaléka működik már eb­ben a formában, s részesedé­sük a teljes forgalomból szintén megközelíti az egy- harmadot. A tapasztalatok szerint — noha a vendéglátóhelyek 80 —90 százalékát a régi üzlet­vezetők vették szerződésbe, s a technikai és személyi fel­tételek sem változtak — a szerződéses vendéglátóhelyek a korábbiaknál jobban alkal­mazkodnak a fogyasztók igé­nyeihez : az üzletvezetők töb­bet törődnek vendégeikkel, igénylik véleményüket, elő­segítik a törzsvendégkor ki­alakulását, ügyelnek az üz­let kulturáltságára, tisztasá­gára. Mindezt a meglevő esz­közök és a munkaerő éssze­rűbb felhasználásával érik el. A beosztottak anyagi ösz­tönzése is kedvezőbb, a dol­gozók foglalkoztatása sok­oldalúbb lett, s egyúttal munkájuk hatékonysága és jövedelmük is növekedett. A tapasztalatok szerint a szerződéses sörözők, büfék mind gyakrabban kínálják saját készítésű szendvicsei­ket, amit eddig csak elvétve lehetett tapasztalni. Többlett a szórakozási lehetőség. A „vendégfogadás” legkézen­fekvőbb módjaként, vonzób­bá vált a szerződéses ven­déglátóhelyek árpolitikája: a készételeket kisebb haszon­kulccsal kalkulálják, mint a frissensülteket, s így a déli étkezési csúcsidőkben igen nagy forgalmat tudnak lebo­nyolítani. A lehetőségek növekedésé­vel egyidejűleg azonban több lett a vállalkozókra háruló feladat és a felelősség is. Nemcsak az üzlettel kapcso­latos forgalmi, üzemeltetési és irányítási munkát kell el­látniuk, hanem szerződésben vállalt egyéb kötelezettségei­ket is teljesíteniük kell. Az sem a központ gondja im­már, hanem az üzletvezetőé, hogy a távollevőket ki he­lyettesíti. Nem hanyagolhat­ja el a központi rendelkezé­sek, utasítások megtartását sem, sőt azt rendszeresen el­lenőriznie kell. Azok az üz­letvezetők, akik megtalálják számításaikat — s ez általá-- ban együtt jár az elégedett vendégkörrel — a tapaszta­latok szerint maximális erő­feszítéseket tesznek a fo­gyasztók igényeinek mind jobb kielégítésére, annak el­lenére. hogy 3-5 év múlva vállalkozási szerződésük le­jár. Tegyünk többet a tanulók egészségéért! A csaknem százesztendős magyar iskolaegészségügy a felszabadulás után sokat fej­lődött. Az addig szűk kere­tek közötti — csupán a vá­rosi középiskolákra kiterje­dő — iskolaorvosi hálózat mind szélesebb körűvé vált, az ellátásba fokozatosan be­vonták az általános iskolá­kat, az óvodákat, majd a kü­lönböző oktatási intézménye­ket is. E fokozatosan kifej­lesztett alapokon nyugszik az oktatási intézmények 1975-ben létrehozott egységes egészségügyi szervezete. Jelenleg az ország óvodái­ban, általános iskoláiban már csaknem kétezer körzeti orvos és ezeregyszáz körzeti gyermekgyógyász látja el az iskolaorvosi feladatokat. Munkájukat négyezer védő­nő — köztük 1760 felsőfokú képzettségű — segíti. A körzeti orvosi feladato­kat is ellátó iskolaorvosok közvetlen felügyeletét a ta­nácsok egészségügyi osztá­lyai látják el. Az iskolai egészséggon­dozás alapját — a kiadott utasítások szerint —■ a rend­szeres vizsgálatok adják. En­nek az alapelvnek megfe­lelően, az óvodákban éven­ként meg kell tartani az in­tézmény teljes egészségügyi, higiéniai vizsgálatát, s ez utóbbit a továbbiakban fo­lyamatosan figyelemmel kell kísérni. Fontos, hogy évente, leg­alább egyszer minden gyer­meket megvizsgáljon az or­vos, s aki rászorul, gon­doskodjon annak megfelelő szakorvosi ellátásáról. A hatodik életévüket be­töltő gyermekeket iskola- érettségi szempontból szük­séges megvizsgálni. Akik szellemileg, vagy fizikailag alkalmatlanok az iskolai tanulmányok megkezdésére, azokat megfelelő, szakszerű ellátásban részesítik. Az iskolákban tovább kell követni a gyermekek egész­ségügyi gondozását. Az álta­lános iskolák első, ötödik és hetedik osztályában, a középfokú intézmények első és harmadik osztályában kö­telező a tanulókat, pontosan megszabott útmutatás sze­rint, igen részletesen meg­vizsgálni. Az egészségügyi Miniszté­rium, mindezek mellett szor­galmazza a gyermekek ér­zékszervi fogyatékosságának szűrővizsgálatát is. Az iskolaorvosi hálózatra vár — a pedagógusokkal kö­zösen végzendő — egészsé­ges életmódra nevelés és egészségügyi felvilágosítás. Az Állami Ifjúsági Bi­zottság, az egészségügyi és Művelődési Minisztérium bevonásával a közelmúltban tűzte napirendre az iskola­egészségügy helyzetének megvitatását. Megállapítot­ták, hogy az ifjúsági egész­ségvédelem céljait szolgáló jelenlegi szervezeti forma, alapjaiban jó irányban fej­lődik. A vizsgálatok alkal­mával felderített betegségek és fogyatékosságok ellátá­sában a fővárosban és a na­gyobb városokban megnyug­tató a helyzet. Kevésbé mondható el ez a kisebb te­lepülésekről. A szakvizsgá­tek kötelező elsajátítására. A pedagógusok ezért — példá­ul az egészségnevelési fel­adatok elvégzésében — sok nehézséggel küzdenek. A felmérések számos esetben a tárgyi feltételek hiányára is fényt derítettek. Számos iskolában nincs or­vosi szoba, ahol a vizsgála­tokat tervszerűen és zavar- talanul elvégezhetnék. De előfordul az is, hogy a meg­levő orvosi szobát más cé­lokra használják. Miután az orvosnak nincs helye (helyi­sége) az iskolában, ner* latok elvégzését nem mindig kérik számon, s a szükséges ellátás elmarad. Sok helyütt hiányosságok tapasztalhatók az illetékes kórházak és az iskolaegészségügyi szerveze­tek együttműködésében is. Nem mindenütt kielégítő a tanintézetek és az orvosok közötti kapcsolat. Esetenként az orvosok — bár munka­köri kötelességeik közé tar­tozik — nem szívesen vég­zik az iskolai egészségügyi felvilágosító munkát — ezek az órák szinte formá­lissá válnak. Hiányosságok tapasztal­hatók az iskolaorvosok szak­mai felkészítésében is. Egye­temi előadásokon igen keve­set hallani e témákról. Csu­pán a gyermekgyógyászat, a közegészségtan és a társa- dalom-orvostan tantárgyak tartalmazzák — s itt is csak érintőleg — az iskolaorvosi feladatokat. A pályakezdők­nek nem kell pedagógiai is­mereteket szerezniük, amire pedig későbbi munkájuk, és a beilleszkedés miatt is nagy szükség volna. Mindez elmondható az orvosi to­vábbképzésre is. Itt kell megemlíteni, hogy a pedagógusképzésben sem fordítanak kellő gondot az iskolaegészségügyi ismere­kapcsolódhat be ennek éle­tébe. Gyakran okoz gondot az is, ha a szakrendelő távol van a tanulók lakóhelyétől, a gyerekek közlekedési ne­hézségek miatt nem járnak gyógykezelésre. Helyenként szorgalmazzák az iskolákat patronáló nagyüzemek szak­rendelőinek igénybevételét. Az esetek többségében azon­ban az üzemek — baleseti veszélyekre hivatkozva — nem járulnak hozzá, hogy a gyerekek éljenek ezzel a lehetőséggel. Az iskolaegészségügy helyzetét felmérő jelentés, a tények feltárása mellett fontos javaslatokat tesz a hiányosságok kiküszöbölésé­re. Ezeket a javaslatokat el­juttatták az egyes tárcák vezetőinek. Az Állami Ifjúsági Bi­zottság a jelentéssel kapcso­latban felhívta a különböző állami és társadalmi szer­vezeteket, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsa­nak az iskolaegészségügyi feladatok ellátására, amely­től nagymértékben függ az eljövendő nemzedékek szel­lemi és testi gyarapodása. Kasznár Zoltán tárgyalóteremből Rablásért két év szabadságvesztés Az ital rossz tanácsadó. Hát még akkor, amikor mértéktelenül fogyasztják! Bánáti István, Szabadkí­gyós, Széchenyi u. 24. szám alatti lakos is rászokott, mégpedig erősen, noha még csak 21 éves. De már ko­rábban is gyakran nyúlt az italhoz. 1981-ben a Gyulai Járásbíróság vonta felelős­ségre ittas járművezetés mi­att. Javító-nevelő munkára ítélte. A büntetésből azonban nem okult. Sőt, ezután még gyakrabban nézett a pohár fenekére. Az italozás pénz­be kerül. Jóllehet, Bánáti dolgozott, keresete köny- nyen leszaladt a torkán. így jutott el odáig, hogy bűn- cselekményre adta a fejét. Rablást követett el. A bé­késcsabai bíróság vonta fe­lelősségre. — Miért követte el a bűn- cselekményt? — kérdezte tőle a tanácsvezető bírónő a tárgyaláson. — Azért, mert többet it­tam a kelleténél, máskülön­ben biztosan nem lett vol­na hozzá bátorságom. És úgy igaz, jóval többet ivott a kelletténél a múlt év október 27-én. Délután 5 órakor ült be Szabadkígyó­son az úgynevezett Frici kocsmába. Több üveg sört ivott meg, és fél liter rumot hozzá. Nem csoda, hogy erősnek kezdte érezni ma­gát. Itt szórakozott F. Sán­dor is, aki több ismerősé­nek, barátjának fizetett italt. Bánáti nyitva tartotta a szemét. Észrevette, hogy a j ókedélyű F. Sándor pénz­tárcája vastag. Elhatározta, hogy elveszi tőle a pénzt. Záróra után elment az Is­kola utcába. A sötétben el­bújt az árokban és várt. Ar­ra számított, hogy F. Sán­dor útja erre fog vinni. Szá­mítása bevált. Rövid idő múlva észrevette a sértettet, hogy közeledik. Amikor el­haladt mellette, kiugrott az árokból és rávetette magát. Lehúzta az árokba, és ott mind a ketten a földre ke­rültek. Egy ideig dulakod­tak. Bánáti a pénztárcát akarta megszerezni. Amikor ez sikerült neki, elszaladt a helyszínről. A tárca F. Sán­dor zakójának belső zsebé­ben volt. Bánáti az éjszakát a parkban egy pádon töltöt­te. Másnap megszámolta a pénzt. Mintegy 1300 forintot talált benne. A pénztárcá­ban volt a sértett személyi, katonai, vasúti igazolványa. A pénzt zsebre tette, a péztárcát pedig, az igazol­ványokkal együtt eldobta. — Miért támadta meg a sértettet? A vádlott őszintén vála­szolt. — Azért, hogy elvegyem tőle a pénzt. A tárgyaláson a cselek­mény elkövetését beismerte, és bűnösségét sem tagadta. Azt állította, hogy oldalról ugrott rá F. Sándorra, és amikor az árokba kerültek, ő volt alul. A dulakodás so­rán a sértett zsebéből ki­esett a pénztárca. Nem kel­lett tehát a zsebébe nyúl­nia. Ezt az állítást a sértett sem vitatta. Azt mondta a tárgyaláson, hogy a vádlott a pénztárcáját vagy a zse­béből vette ki, vagy pedig valóban úgy történt, ahogy Bánáti állította, hogy dula­kodás közben kiesett a zse­béből. — Ugyan mire költötte a pénzt? — kérdezte a bírónő. — A pénzt elittam — vá­laszolta kertelés nélkül a vádlott. A Békéscsabai Városi Bí­róság büntető tanácsa Báná­ti Istvánt rablás bűntette miatt két év szabadságvesz­tésre ítélte. Mellékbüntetés­ként egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. A büntetés kiszabása során a bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott a bűncselekményt szeszes ital hatása alatt követte el, és azt is, hogy az ilyen jellegű cselekmények a városi bí­róság illetékességi területén elszaporodtak. Enyhítő kö­rülményként vette figyelem­be a vádlott beismerő vallo­mását, megbánó magatar­tását. Az ítélet nem jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents