Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-10 / 7. szám
NÉPÚJSÁG 1984. január 10., kedd Termelőszövetkezeti vezetők munkájának elismerése Szolnoki szoborhistória 180 éve őrködik a vízen járók patrónusa A közelmúltban Nagyszénáson a helyi termelőszövetkezet székhazában rendeztek bensőséges hangulatú ünnepséget azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek, akik több évtizede tevékenykednek eredményesen a szövetkezeti mozgalomban. Az ünnepségen - részt vett és felszólalt Csatári Béla, a párt megyei bizottságának titkára, Győrfi Károly, a TESZÖV titkára. Beszédében Csatári Béla részleteket villantott fel a szövetkezeti mozgalom kezdeti esztendőiről, a fejlődésről, arról az útról, amelyet a magyar mezőgazdaság — és ezen belül Békés megye gazdasága — ért el a termelőszövetkezeti mozgalom kezdete óta, és arról az útról, amely elvezetett napjainkig, s amelynek eredményeként a magyar mezőgazdaság a világ élvonalába került. A megemlékezés után adták át az elismeréseket a termelőszövetkezeti vezetőknek. Emlékplakettet kapott Balázs István, a gyomaend- rődi Lenin Termelőszövetkezet elnöke, aki 25 éve áll a mezőgazdasági üzem élén. Emlékórát kapott Hrabovsz- ki Mihály, a békésszentand- rási Zalka Tsz, Varga Mihály, az orosházi Üj Élet Tsz, valamint Zöldi Lukács, a kardosi Egyetértés Tsz elnöke, akik 20 éve látják el ezt a funkciót. Rajtuk kívül 14-en kaptak munkájuk elismeréseként emlékgyűrűt. Szolnok hajdani várának területén, közel a Tiszához áll a .vízen járók, halászok, sószállítók — az úgynevezett cellérek —, s a tutajosok hajdani patrónusát, Nepomu- ki Szent Jánost ábrázoló szobor. Talapzatán egy másik szent, a tűzoltókat pártfogoló Flórián domborműve látható, arra emlékeztetve, hogy a vizek városát sokszor borzalmas tűzvészek is pusztították, 1739-ben például a lángokban elpusztult csaknem az egész város. A mű eredetét, sorsát — amiről korábban vajmi keveset tudtak a szolnokiak — Kaposvári Gyula, nyugalmazott múzeumi igazgató kutatta, s annyit már sikerült kiderítenie, hogy a szobrot egy városi polgár, Győrffy Pál sóhivatalnok adományából 180 évvel ezelőtt, 1804-ben állították fel, közvetlenül a Tisza-híd város felőli felüljárója mellett. Több mint egy évszázadig állt ezen a helyen, mígnem 1909-ben a tiszai jeges ár az akkor fahíd nagyobb részét elsodorta, s helyébe a Zagyva torkolatához közelebbi területen építették fel az új vas- hidat; ekkor átköltöztették a szobrot is. Alkotójának kilétét továbbra is homály fedi. A szobor több festőt megihletett, köztük Fényes Adolfot is, aki egyik olajfestményén egy városrész középpontjába állítva örökítette meg. Tábori Nórát köszöntötték Előadások méhészeknek Tábori Nóra 40 éve színész — ebből az alkalomból a kétszeres Jászai-díjas, kiváló művészt a Vígszínház színpadán Horvai István igazgató és kollégái köszöntötték, átnyújtva a társulat ajándékát. Tábori Nóra negyvenesztendős pályafutásának 33 évét a Vígszínház tagjaként töltötte. A közönség számtalan szerepben láthatta-hall- hatta, játszott és játszik drámában, vígjátékban, filmen és a televízióban, gyakran foglalkoztatja a szinkronstúdió is. Az utóbbi években színpadon a Házmestersirató Jónásnéjaként aratta legnagyobb sikerét; vasárnap a jubileumán is ebben a szerepben láthatta őt a közönség. A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ keretében működő méhész szakcsoport három előadást szervezett. Január 15-én délután 3 órai kezdettel a Kakas étterem különtermében Erdei Lajos megyei méhész szaktitkár a méhészet jövedelmezőségét, a propolisz termelésének jelentőségét ismerteti. Január 29- én délelőtt fél 10 órai kezdettel a Megyei Művelődési Központ klubjában Sajermann Géza, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat szakosztályvezetője filmvetítéssel egybekötött előadást tart a warroa atka elleni védekezésről. Február 12-én, délelőtt 10 órai kezdettel a Kakas étterem különtermében Vágó Miklós, az Országos Állategészségügyi Intézet méhészeti instruktora ugyancsak a warroa atka elleni védekezés módját ismerteti. Otthon vannak a gyulai hármas ikrek — Hogy milyen a kilátás? — kérdi vissza Kiss Zoltánná Gyulán, a törökzugi épület 10. emeletén. — Attól függ, mire gondol. — Természetesen nem a táj szépségeire, a gyerekek sorsára lennék inkább kíváncsi. Mindez még az ajtóban hangzott el, aztán a fiatal- asszony beljebb invitál a lakásba. Amint arról már hírt adtunk, az elmúlt év november 5-én Szegeden szült hármas ikreket Kiss Zoltánná, a gyulai harisnyagyár dolgozója. A kisbabák gondos orvosi felügyeletet kaptak Szegeden, majd később, november 18-tól Gyulán a gyermekkórházban, ahonnan az elmúlt napokban engedték haza az ikreket. Zolika, a legkisebb is sokat gyarapodott, 3 ezer 100 grammot ért el. Mónika 3 ezer 250, Tibiké pedig 3 ezer 320 grammos. A férj is otthon van, szabadságon. így hárman vigyáznak a kicsikre, hiszen a város jóvoltából itt kapott munkát — tartósat — Mindzsák Erzsébet, aki két évig lesz a gyermekek, gondozója a szülők mellett. — Ügy érezzük, velünk van az egész város — mondja a férj, Kiss Zoltán, aki ugyancsak a harisnyagyár dolgozója, gépmester. — Képzelje el, a kettes kötődében, ahol dolgozom, a közvetlen munkatársak nagyon rendesek voltak, hiszen már az első időszakban „összedobtak” egy kis pénzt a legsürgősebb kiadásokra. — Az én műszakom sem maradt el a segíteni akarásban — mondja a fiatalasszony —, az egyes és a kettes kötöde dolgozói — az a műszak, amelyben én is dolgozom — megbeszélték, hogy vállalnak egy plusz éjszakai műszakot, amelynek a keresetét nekünk adják. — Méghozzá nem is hétköznapit, hanem vasárnapit — teszi hozzá a férj —, hogy több legyen a kereset. Karácsony előtt eljöttek a lakásunkra a fa- és fémbútoripari szövetkezet szocialista brigádjainak képviselői, élükön Reisz József- nével, és elhozták a brigádok karácsonyi ajándékát. Majdnem elsírtam magam — mondja a fiatalasszony —, amikor elmondták, hogy az ajándékon kívül nagyon szívesen vállalják azt is, hogy majd a gyerekeknek, ha nagyobbak lesznek, készítenek kisbútorokat is. — És hogyan áll a lakásügy? — A tanácsnál dr. Szávai István elvtárs, a végrehajtó bizottság titkára megnyugtatott, hogy kinéztek számunkra már egy kertes családi házat Gyulaváriban. Ügy tűnik, hogy a nyáron odaköltözhetünk. Nagyon jó kis lakás, már megnéztük, háromszobás, és nagy, bekerített udvara van. Ha átadják, javítani kell rajta valamit, de arra is ígéretet kaptunk, hogy ebbe a munkába besegítenek a kertészeti vállalat szocialista brigádjai. Nagy gondot vettek le rólunk azzal is, hogy az 1. számú tanácsi bölcsődében dolgozók elvállalták a pelenka mosását, . amelyet mindennap tisztán kapunk meg. Csak eddig tartott a beszélgetés, mert Mónika keservesen felsírt a kiságyban. Enni kért. B. O. Növényvédős tanfolyamok Tv-sorozatok 1984-ben Az új évfcien is folytatja jól bevált kedd esti sorozatait a Magyar Televízió: a Wagner életét bemutató epizódokat követően — február végétől — tíz héten át a Laurens család „vendégeskedik” majd a magyar tv-nézők otthonában. Az NSZK-ban forgatott filmsorozat a Franciaországból Németországba települt hugenották és leszármazottaik történetét dolgozza fel. A tavaszi kedd estéken vetítik le a Pastorale című, 4 részes holland filmet, amely a holland ellenállás eseményeivel ismerteti meg a nézőket. Nagyobb lélegzetű, 10 epizódos alkotás született Benito Perez Galdos- nak, a múlt század végi spanyol írónemzedék egyik rangos képviselőjének regényéből, a Fortunata és Jacinta-ból. Felnőtteket és nagyobb gyermekeket egyaránt képernyő elé invitáló ismeretterjesztő sorozat vetítését is tervezik. Márciustól tíz szombat délután jelentkezik a „Műsoron a számítógép” című angol film, amely közérthetően, játékos formában népszerűsíti az immár a mindennapi munkát segítő technikai eszközt. Ilyenkor, télen a növény- védelemben dolgozók legfőbb feladata, hogy felfrissítsék a korábban tanult szakmai ismereteket, illetve betanított munkás vagy szakmunkás oklevelet szerezzenek. A Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás — a hagyományokhoz híven — az idén is tanfolyamok egész sorátszervezte meg a megyében. Növényvédelmi betanított munkás és méregkamrake- zelői tanfolyamot megyénk hat helységében tartanak — hét turnusban. Ezeken 240 jelentkező vesz részt, a képzés két hónapon át tart bejárás rendszerben, illetve kihelyezett formában. Már korábban is sok betanított munkás szeretett volna ebben a két szakmában szakmunkás-bizonyítványt szerezni. Erre az idén nyílt először alkalmuk. A 120 órás képzésen negyvenen vesznek részt, a békési szakmunkás- képző intézet tarhosi továbbképző intézetében. Ez utóbbi tanfolyam jelentőségét fokozza, hogy az új bértáblázat anyagilag lényegesen jobban elismeri a szakmunkás képesítést szerzett dolgozók munkáját. Mint ismert, a már betanított munkás és szakmunkásképzésben részt vett növényvédősök háromévenként kötelesek felújítani ismereteiket, mert csak így dolgozhatnak szakmájukban. A mostani szezonban 210-en tanulnak a továbbképző tanfolyamokon — a megyei növényvédő állomás dolgozói számukra nyolc kéthetes, kihelyezett és bentlakásos kurzust szerveztek. Meglepően sokan jelentkeztek az egyhetes elsősegélynyújtó tanfolyamra — negyvenhármán ismerkednek az egészségügyi segítségadás módjaival az orosházi mező- gazdasági szakközépiskolában és a tarhosi továbbképző intézetben. m. sz. zs. II cél: felzárkózni! N em pontos a számítás, 'de az új esztendővel az olajárrobbanás évtizedes jubileumához érkeztünk. Nem valószínű, hogy ezt az évfordulót bárhol is megünneplik Magyarországon, egy azonban biztos: gazdasági életünkben se remiképp nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazokat a — többnyire keserű — tapasztalásokat, amelyeket ez a tíz esztendő hozott. Begyűrűzés, cserearányromlás, versenyképesség, rugalmasság, piackeresés, árharc, életszínvonal-megőrzés, és ki tudja meddig folytathatnánk még a fogalmak sorát, amelyeknek valódi jelentéstartalmát éppen ezekben az esztendőkben a saját bőrünkön érzékelve tanultuk meg, fogtuk föl. Az üvegházi életnek máról holnapra vége szakadt, s a világpiaci hatásoknak kitett nemzetgazdaság az új, de számára egyáltalán nem előnyös helyzetben egy vigaszt lelt csak a kezdetekben, éspedig abban a magyarázatban, hogy helyzetünk romlásáért nem mi magunk, hanem az energia- és anyagárrobbanással elszabadult, elvadult cserearányromlás a „felelős”. És ez igaz is volt. Csakhogy cserearányaink jelenleg is romlanak, s ezt már aligha írhatjuk a nyers- anyagárak világpiaci alakulásának rovására, miután azok napjainkban nem kúsznak tovább felfelé, hanem éppen hogy alászállóban vannak. Nem mutogathatunk hát tovább határainkon túlra a bajok okainak kutatásakor, elemzésekor, a hibák forrásait itthon,, határainkon belül kell fellelnünk. Erről szólt dr. Juhász Ádám, az Ipari Minisztérium államtitkára is Békéscsabán, a január ötödiki megyei ipari aktívaértekezleten. Megállapításához hozzátette azt is, hogy mai gondjaink eredői után túl sokat nem kell kutatgat- nunk, mert teljesen világos, hogy miközben lekötött bennünket a viaskodás az energia- és anyagárrobbanás következményeivel, nem figyeltünk fel arra, hogy a világban egy ugyancsak robbanásszerű technológiai váltás is bekövetkezett. Vagyis nem sikerült az eltelt tíz esztendőt arra felhasználnunk, hogy az új eljárásokat, módszereket, a tudományos-technikai forradalom eredményeit széles körben elterjesztve tegyük versenyképessé a magyar ipart a nemzetközi méretekben folyó ádáz és kíméletlen harcban, amelyben csak a jobb minőséget produkálónak van meg a reménye a túlélésre. Ezzel természetesen rtem vészharangot kondított meg az államtitkár, csupán arra a legfőbb tényezőre hívta fel a megye gazdasági életét irányítók figyelmét, amely 1984-ben minden mást megelőzve kell, hogy az . ágazat tevékenységét meghatározza. Ez pedig nem más, mint a magyar ipar versenyképességének, minőségi munkájának világszínvonalra emelése. A részeredmények ebben ma már nem számítanak eredménynek. A helyzet nem reménytelen, a lehetőségek adottak — éppen csak nem szabad tovább késlekednünk kiaknázásukkal. Ez utóbbi sem ad föl megoldhatatlan leckét iparvállalatainknak, ipari üzemeinknek, amiről maguk a termelőegységek vezetői győzték meg az _ aktívaülés résztvevőit felszólalásaikban. Közgazdaságtannal „átitatott” országunkban mindenki tudja, hogy az egységnyi termék előállítására fordított költségek csökkentésével növekszenek esélyeink a piaci versenyben. S hogy ez nem lehetetlen, az kitűnt a Csepel Autó szeghalmi gyára igazgatójának hozzászólásából is. A szeghalmi gyárban 1980-ban még 63 forintnyi energiát használtak föl ezer forint termelési érték előállításához, két év múltán növekvő energiaárak mellett ugyanehhez a produktumhoz már 41 forintnyi energia is elegendőnek bizonyult az életbe léptetett szigorú takarékosság mellett. De tudunk arról is, hogy az Orosházi Üveggyárban az ezer forint termelési értékre jutó anyagköltséget négy év alatt sikerült — vékonyfalú csomagolóüveg-gyártással, az üveghulladék újbóli felhasználásával — mintegy negyven százalékkal csökkenteni. Az anyag- és energiatakarékosság jelentőségével legalábbis egyenértékű a meglevő termelőeszközök teljesebb hasznosítása. A lehetséges munkaidő nem kis részében álló, vagy csak félig kihasznált gépek, az- elfekvő anyagok, a termelő- egységek közötti együttműködés hiányában elszalasztott üzletek egyaránt hozzájárulnak a cserearányaink további romlásához. Holott erre is van orvosság. Erről Fodor Attila, a január másodikétól működő Békés megyei Gépipari Gazdasági Társulás, a BGGT igazgatója szólt. A negyven iparvállalat, kisüzem és ipari tevékenységet is űző mezőgazdasági termelőszövetkezet társulása a gépek és termelőberendezések lehetőség adta együttes kihasználásával, az elfekvő készletek egymás közti, szükség szerinti mozgatásával, és az innovációs folyamatok körön belüli felgyorsításával igyekszik a szigorodó feltételeknek, s az új követelményeknek megfelelni. A nagyüzem és a kisüzem kapcsolata, együttműködése ugyanakkor nemcsak a külföldön megszerzett piacok megtartásában, s új piacok meghódításában járhat eredménnyel. Iparunknak egyáltalán nem elhanyagolható feladata a hazai, sőt a lakossági ellátás sem. Ha ma a megyében a legkülönfélébb táblaüvegekből a legkülönbözőbb méretekben vásárolhatnak a vevők, az az Orosházi Üveggyár, és a helyi Univerzális Szövetkezet szerződéses kapcsolatának köszönhető. Amit a nagyüzem méreteinél fogva nem oldhat meg — a síküvegek igény szerinti méretre vágását —, azt a kis szövetkezet elintézi. S így mindenki jól jár! — nemcsak a szövetkezet elnöke, az aktívaértekezleten szót kapott Szabó Géza, hanem a tapasztalatok szerint is. Mint ahogy (közelebbről az egyéni, a csoport- és a társadalmi-népgazdasági érdekek együttes érvényre juttatásának szándéka) tetten érhető az építőipar és az építőanyag-ipar törekvéseiben is. Akár a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat tavalyi, szabad szombatokat is igénybe vevő többlet- termelésére, akár a DÉLÉP Békés megyei leányvállalatalapító szándékára gondolunk. A lényeg, ahogy ezt Trefil István, az ÉVM főosztályvezetője is hangsúlyozta, hogy az ágazat — de ez az ipar egészére is vonatkozik — képes legyen minden pillanatban megfelelően reagálni a gyorsan, s ma már örökké változó követelményekre, körülményekre. Más kérdés, hogy ehhez nem nélkülözheti a számítástechnika vívmányainak alkalmazását, amiben megyénk ipara egyáltalán nem jár az élen, miként erre Körösfalvi Pál, a BÉTERV igazgatója figyelmeztetett, hozzátéve, hogy ebben a megyei tudományos egyesületek terjesztő szerepet vállalhatnak. A z államtitkár felszólalásában „feszegetett” folyamatok tehát megyénkben is megindultak. A cél világos: ezeket a folyamatokat kell felerősitenünk, felgyorsítanunk ahhoz, hogy megyénk a népgazdasághoz, s vele a népgazdaság a világgazdasághoz minden korszerű követelményt tekintve felzárkózzon! Kőváry E. Péter
