Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-07 / 5. szám
/ * 1984. január 7., szombat KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Könyv a nagybánhegyesi szokásokról Krupa András néprajzi tanulmánya Ismét új helyi monográfiával gyarapodott a magyarországi szlovákok folklór irodalma. Krupa András írásában a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által évenként megjelenő Národopis slovákov v Madarsku című kiadvány negyedik kötete egész terjedelmében (301 oldal) Nagy- bánhegyes szlovák lakossága szokás- és hiedelemvilágát mutatja be. Krupa András eddigi néprajzi munkásságával már bizonyította mesteri felkészültségét, és gyakorlatát a szlovák népélet kutatásában és interpretálásában. A most megjelenő munkát egy évtizedig tartó gyűjtés előzte meg, melyben ismerteti egy település, a jelen esetben a nagybánhegyesi szlovákok szokásrendszerét, annak működési mechanizmusát, és érzékelteti a szokások és hiedelmek rendszerűségét.' De miről is olvashatunk a kepekkel is gazdagon illusztrált kötetben, melynek címe Nagybánhegyesi szokások és hiedelmek? A szerző a bevezetőben jelzi az eddig csak a folklór területén használatos dokumentáló módszer alkalmazását: azt, hogy a nagybánhegyesi szlovákok körében ismert archaikus és a még gyakorolt recens szokás- és hiedelemanyagot közlői tájnyelvén és szó szerinti alakjában tárja az olvasók elé. az anyag csoportosításának a néprajzi irodalomban jól bevált hagyományai szerint. Nagy bánhegyes lakossága a XIX. század közepén nagylaki, tótkomlósi és békéscsabai szlovák telepesekből forrt eggyé. akik mellé utóbb magyarok és románok is települtek. Az egymás mellett élés és az összeházasodások következtében új elemekkel gazdagodott szokás- és hiedelemviláguk, s ha ezáltal azok fel is lazultak helyenként, folklóranyaguk máig is domináns jellegű maradt közösségükben. A tanulmány nyolc fejezetben mutatja be az emberek személyiségéből fakadó, az egymástól átvett, hosszú évtizedek során gyakorolt, majd az utóbbi évtizedekben a racionális életvitelű társadalmukban lassan feledésbe merülő, bár néha még felvillanó, azonban funkciójukat gyakran már nem értő szokásaikat és hiedelemanyagukat. A tanulmány bemutatja az emberi élet ivének a fogamzás pillanatától, illetve a szerelem fellobbanásától kezdve a koporsó lezárásáig, sőt azon is túlmenően, az emberi tudat és gyakorlat következtében kialakult, megőrzött és továbbadott nézeteit, szokásait, «hiedelmeit. Ezen témakomplexum feldolgozása kezdődik a XIX, századi megfogható múlttal, és halad szinte napjainkig. ■ Az újszülött keresztelésének ünnepe nagy eseményszámba ment a családoknál. A helyi szokáshoz szigorúan ragaszkodva kiválasztották a rokonok vagy barátok körébőL a keresztszülőket, majd felkérték őket a tisztség vállalására. A gyermeket keresztelés előtt idegen nem nézhette meg, mert féltették a szemmel veréstől, ami ellen védekezni igyekeztek különféle praktikákkal: köldökzsinórt tettek a gyermek fürdővizébe, az idegen látogatók elől igyekeztek elrejteni a gyermeket. A gyermek- és serdülőkor szigorú szabályozói mellett nagy számban ismerték a játékos szokásokat, amelyek vidámságot vittek be a korán munkába állított gyerekek életébe. A nagybánhegyesi fiatalok is a nehéz mezőgazdasági munkák gyakorlása során váltak munkaképes felnőtté. Főleg az arató, a cséplő és az idegenben végzett summásmunkák során bizonyíthatták be munkabírásukat, emberré válásukat. Krupa András adathalmaz felsorolásával ismerteti azt a kort, amikor a fiatalok már nem gyerekkori játszótársnak tekintik egymást, előtérbe kerül két- neműségük. s elkövetkezett a párválasztás szép időszaka. A fonók, a tollfosztókák, a kukoricafosztások azok a társas összejövetelek, ahol a könnyű munka, és a több lehetőségű szórakozás mellett alkalmuk volt egymást megismerni, egymáshoz való vonzalmukat tudatosítani, érzelmüket elmélyíteni. És csak ezek után, a lány szüleinek a beleegyezésével, járhatott a legény a lányos házhoz, este lámpaoltás után is maradhatottt a szobában beszélgetni. A fonók és a körülöttük zajló pezsgő életnek az ismertetése különösen jól kiemelt része a tanulmánynak, mert ennél a résznél olvashatjuk, hogy a lányok milyen varázslatos eljárásokkal csalogatták oda a fiúkat, azok hogyan csúfolták a lányokat, kik v'oltak a fonóházak gazdasszonyai. mi volt a fonóház bére. Sok szerelemvarázsló praktikát tanultak meg ott a lányok egymástól. Ha a lány például nem bízott a fiú szerelmi vallomásában, azért, hogy biztosan magához láncolja őt, az ott tanult, vagy idős asszonyoktól hallott praktikák alkalmazásához folyamodott: egy hajszálat titokban bevarrt a legény ruhájába, vagy szárított denevérszárnyat hordott magánál, annak szerencsét hozó erejé-. ben bízva. A lakodalmat ismertető fejezet egyike a legváltozatosabb része a könyvnek. A nagybánhegyesi szlovákok ezen ünnepszámba menő eseményének minden mozzanatát megtalálja benne az olvasó. Az adatközlők többek között elmondták, hogy mindent összevetve, hány éves korban ajánlatos házasságot kötni, vagy ki a vénlány és ki az agglegény, és még sok egyebet tartalmaz a fejezet. Krupa András végigvezeti az olvasót a hagyományos lakodalom előzményeitől kezdve a napjainkig tartott lakodalomig. Megtudjuk, ki ment el ház- tűznézőbe, hogyan ment ,végbe a lánykérés, aminek főszereplője a felkért kérő- asszony. mi volt a lánykérés Szabad utat A távolság irányzéka már rég nem kútágas. Napjainkra a toronyiránt kifejezés is szólásmondássá silányodott. A mohára ülepedett csend rezervátumaiban, jó, ha bogarak .tanyáznak. Azt kérdezem tőled, mi a bánat? Azt válaszolod: sok gyökere van: Ősapáinkká egy gyökerű volt: „mindegyiknek háta görbe szépen jár a korbács körbe". Pitypang ül a fű között, a te fiad tudja mi a szarkaláb? Nem biztos?! Te tudod mi a szívinfarktus, kétszeresen is. Élsz a betegség törvényei szerint, s vigyázol a hitelességre. Sok emberből áll az emberiség. A mi egyéni távozásunk nem bontja meg az egyensúlyt. Persze hogy igaz! A fekete gyertyának is piros a lángja: „gyertek fiúk, kész n fagylalt apám nem lesz itthon, — meghalt". — Szánkban nem halkulhat el a szó! — személyre vonatkoztatott ingatag igazságát aláhúzza, hogy sok mindennel elkészültünk. és még több mindennel adósak maradtunk. Saját korunkkal egy idősen, önmagunkkal mérettünk meg. Bár -hátfény nélkül éltünk, megérinthető alkotásokat hoztunk létre. Ismerjük az anyagmegmaradás elvét, nem ismerjük a rák pusztításának elvét. Egyébként is. ki söpri ki a világ zugaiból a félelmeket? A jövendőmondó elfelejtette nevét. Valaki kinéz egy ablakon, talán a kihaló- félben levő állatfajokra gondol, az utca üies! Felvetődhet a kérdés, hol és mikor? A megmenekülés egyetlen lehetősége: szoros egymásmellettiség a menekülni akarásban. Igyekeznünk kell, mert a VAGYUNK (létezünk) lehetősége nincs pontos dátumhoz kötve. Hitvallásom: kiolthatatlan reményű Emberi tettekkel elérhető, hogy a közlekedési lámpa szabad utat jelezzen a következő évezredeknek. Ez a Remény, a jő'- vő lehetséges körvonalait hordozza magában. Vagy ahogy a költő szorongatóan tiszta gondolatai figyelmeztetnek: „jaj csakhogy odafigyeljünk mit hordoznak az üzenetek mit ér a hatalom és az eszme hogy ha az ember odaveszett". Még többet akarunk tudni, ismerni a világból. Akarjunk még többet tudni és ismerni önmagunkból isimért a szabad út arra vezet, ahol önmagunkat jobban megismerve önmagunkért mindennap többet tehetünk. Világszép dolgokat. Verasztó Antal záloga, milyen felkért vagy fogadott funkcionáriusok végezték el az esküvő és lakodalom sok elemből ösz- szetett cselekményét. Tájékoztatást kapunk a menyasszony kelengyéjéről, majd a lakodalom eseményekben gazdag lefolyásával ismerteti meg az olvasót. Tanulmánya e részében közli Krupa András a násznagyok versbe foglalt kéréseit, köszöntőit, melyek olyan felejthetetlenné tették a régi nagybánhegyesi szlovák lakodalmat; és itt ismerjük meg azokat a lakodalmi rituális cselekedeteket, melyek alkalmazásával akarták szerencséssé tenni a fiatal pár együttélését. A lakodalom részletes ismertetése után egyéb szokások és társas összejövetelek leírása következik: a disznótor, a névnapozás, az estézés, az évenként egyszer megrendezett búcsú, és a ritkán esedékes családi összejövetelnek, az idős szülők aranylakodalmának a megünneplése. A tanulmány jól összeállított és feldolgozott része a halálról, a halottról, a virrasztásról, a temetés lefolyásáról, valamint a temető leírásáról szól. Végezetül az egész komplexumhoz tartozó hiedelmekről olvashatunk. A jeles napok megírásában Krupa Andrásnak kiforrott gyakorlata van ugyanis, A munkássága során ezt a témakomplexumot már feldolgozta a békéscsabai szlovákok köréből. A téma nagybánhegyesi párhuzamának felgyűjtésével kitűnő összehasonlító anyag került be a néprajzi irodalomba. Az utolsó, a nyolcadik fejezet tartalmilag különösen gazdag, és a benne közölt ' kisebb részletek mély betekintést engednek a nagybánhegyesi szlovák nép hitvilágába, de a szerző mindjárt megállapítja, hogy a hiedelemanyag nem érvényesült a nagybánhegyesi szlovákok összességében, az sok esetben korlátozódott egyes családokra vagy csak egy- egy individuumra. A szerző átfogóan sorolja elő, milyen égi jelenségekhez, természeti erőkhöz, férfihez, nőhöz, milyen emberi testrészhez, tárgyhoz tapadtak hiedelmeik. Végezetül bőven találunk adatokat a mitikus alakok ismeretéből, többek között a boszorkányokról, és azoknak mágikus cselekedeteiről: éjszaka hogyan fojtogatják, rontják az embereket. A szerző egyik közlője elmondta a halálra . táncol- tatás történetét is. Krupa András ezen dokumentum jellegű munkájának a néprajzi irodalom szempontjából többek között két nagy .jelentőségű eredménye van: az egyik, hogy az emberi élet ritmusának megfelelően gyűjtötte össze, és rendszerezte a szokásanyagot; másodszor pedig az, hogy a szlovák olvasótábor, elsősorban a nagybánhegye- siek, a saját dialektusuk szerint olvashatják a részeiben máig megőrzött hagyományos szokásokat és hiedelmeket. Végezetül meg kell emlékezni a nagybánhegyesi'közlőkről, idősekről és fiatalokról egyaránt, akik ’messzemenően segítették a szerzőt a megőrzött népi ismeretek átadásával, felismerve azt, hogy ezáltal gyarapítják a ■magyarországi szlovákok néprajzi ismeretét és irodalmát. Tábori György NÉPÚJSÁG Rajki Lászlói Szabó Pál (érem) Rajki László: Sinka István (érem) Gál Farkas: Átvillansz Átvillansz minden éjszakán és belépsz minden ajtón, úszol a szelekkel felém s fölhorzsolod az arcom. Alázd meg kétségeidet, mert a kín összevérez. Tejút vagy, sörényes tejút jogod van hát az éghez. És nincs rejtelem. A remény éget zengő tüzekkel — követelj sátraid alá és onnan ne eressz el. Rajki László: Kohán (érem) \
