Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-07 / 5. szám
1984. január 7-, szombat o Több mint ezer vendég pihenhet, gyógyulhat egyszerre a SZOT új gyulai üdülőjében x. A Békéscsabai Kötöttárugyár óvodája A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat üzemi étkezdéje A vasutas művelődési otthon könyvtára Fotó: Fazekas László Gondolatok a szakszervezeti munkáról Interjú az SZMT vezető titkárával A szakszervezetek működése, munkája az utóbbi időiben a társadalmi érdeklődés előterébe került. Indokolja ezt a gazdasági körülmények alakulása, de az is, hogy a Központi Bizottság október 12-én hozott határozatot e tevékenységről, novemberben a SZOT alakította ki állás- foglalását, decemberben pedig a párt megyei végrehajtó bizottsága tekintette át a szakszervezetek munkáját a kongresszus óta végzett tevékenység alapján. Megállapította többek között, hogy a szakszervezetek a megyében betöltik szerepüket, befolyásuk és tekintélyük nőtt. Alapvetően eleget tesznek kettős hivatásuknak, önállóan tevékenykednek. Részesei a megye előtt álló legfontosabb társadalmi, gazdasági és kulturális tennivalóknak és végrehajtásának. Jól képviselik és érvényesítik a tagság akaratát. A párt részéről is az az igény, hogy szerepük tovább növekedjen, töltsék be jól nevelő szerepüket, képviseljék tagságuk érdekeit, védelmezzék jogait, hiszen a kötelezettségek teljesítése ad alapot a jogok "gyakorlásához. . Az SZMT is a közelmúltban végzett számvetést munkájáról. Mindezek alapján kértünk néhány kérdésünkre választ a megyei vezető titkártól, Fodorné Birgés Katalintól. — Az SZMT december 8-án értékelte a szakszervezeti kongresszus óta végzett munkáját. Itt elhangzott, hogy „a megváltozott és nehezedő körülmények a megyében is nagyobb feladatok elé állították a szakszervezeti mozgalmat”. Milyen gondokat takar ez a megállapító^? — A megváltozott körülmények társadalompolitikai és gazdasági változásokat is jelentenek. Ezek egy része pozitív tendenciákat takar, melyek kedvezően befolyásolták a szakszervezeti munkát is. Ezek közül jelentősnek tartom, hogy a megye ipara és mezőgazdasága évente teljesítette * tervezett növekedési ütemet, korszerűsödött a termékszerkezet, a beruházások révén javultak a szociális körülmények. a munkavégzés feltételei. Több lett az önálló vállalatok és önelszámoló gazdasági egységek száma, fejlődött a munkahelyi demokrácia. A terveknek megfelelően alakult a települések infrastruktúrája, kielégítő a lakosság áruellátása. Az említett pozitív tendenciák mellett megszaporodtak a feszültségpontok. a dolgozók számára néha érthetetlen, ellentmondásos jelenségek, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a munkások közhangulatát, hatással vannak cselekedeteikre, munkaintenzitásukra is. El kell fogadnunk és számolni kell vele, hogy a dolgozók körében az utóbbi néhány évben első helyen szerepel életszínvonaluk alakulásának nagyobb figyelemmel kísérése, kedvezőbb kereseti lehetőségek keresése és jobb megélhetésük érdekében többlet-jövedelemszerzés iránti igényük 'növekedése. A megyében a gazdasági növekedésnek és a központi döntéseknek megfelelő bér került kifizetésre, mely 1983-ban 3,1 százalékos növekedést jelentett, de ez kevés ahhoz, hogy abból érdemben differenciálni lehessen. Pedig jobban meg kellene fizetni a minőségi szakembereket, a nehéz fizikai munkát, a több műszakban dolgozókat, a termelésirányítókat, a jól dolgozó gazdasági vezetőket. A megye jellegéből adódóan a bérből, fizetésből élők egy része jövedelemkiegészítésként háztáji gazdálkodást folytat vagy lehetősége van a növekvő számú gazdasági munkaközösségben dolgozni. A gazdaságilag pozitív eredményt hozó GMK-k körüli ellentmondás azonban abból adódik, hogy a dolgozók nagy részének — főleg nőknek — sem lehetősége, sem a több műszak mellett energiája nincs plusz jövedelem szerzésére. Az is kérdéses még, miért nem lehet törvényes munkaidőben jobban megfizetni a jó minőségű, eredményes munkát, és vajon a munkások munkaereje meddig terhelhető egészségkárosodás nélkül? Nehezen lehet megmagyarázni azt az ellentmondást, ami á munkaerőhelyzet körül alakult ki. A munkaidő 42 órára esőkként, ma már több üzemünkben heti 40 órás munkahéttel terveznek. Azt mondjuk, a megyében munkaerő-felesleg nincs, sőt egyes ágazatok munkaerőhiánnyal küzdenek. Az üzemen belül esetenként munkanélküliség van, máskor átlagon felüli túlóráztatás. A munkások pedig vándorolnak egyik munkahelyről a másikra, sajnos, általában nem a hatékonyabban gazdálkodó, szigorú teljesítménybérben, magas követelménnyel dolgozó vállalatok felé, hanem ahol többet fizetnek és lazábbak a kötöttségek — meri ilyen munkahely még sok van a megyében. A szakszervezeti mozgalomnak a fenti körülményekkel számolni kell, szembe kell nézni a nehézségekkel, tenni és vállalni- kell. hogy a gondok, feszültségek megoldásra kerüljenek. A helyi gondok feloldásában a szakszervezeti bizottságoknak nagyobb politikai /' érzékenységgel kell intézkedéseket kezdeményezni, ha pedig az ország teherbíró -képességét meghaladó igényekről van szó. akkor megértetésük, elfogadtatásuk kiemelt feladata minden választott tisztségviselőnek. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a szakszervezeteknek is elsősorban azért kell tevékenykedniük, hogy az ország fizetőképessége megszilárduljon, a vállalatok eredményesebben dolgozzanak. Mindenki előtt világos legyen, hogy csak jobb, fegyelmezettebb munkával tudunk eredményesebben termelni és csak az osztható el. amit mi magunk megtermeltünk. — Beszélhetünk-e arról, hogy a megváltozott, nehezedő körülmények hatására a munkahelyi érdekvédelmi munka háttérbe szorult? — A mi válaszunk egyértelműen — nem. Bár még mindig találkozunk olyan nézetekkel, hogy a szakszervezetek túlhajtják érdekvédelmi funkciójuk érvényesítését. Hadd cáfoljam meg két nézőpontból. A szakszervezetek termelést segítő, nevelő és érdekvédelmi funkciója egymástól elválaszthatatlan. Minden mozzanat, testületi ülés, vagy akció magában hordozza a három fontos elemet. Ha tehát harcolunk a jobb szociális körülményekért, vagy a magasabb bérezésért, azzal - együtt ösztönözzük és segítjük annak feltételrendszerét is, a jobb termelést, a munkaversenyt, az újítómozgalmat és egyben neveljük a dolgozókat, hiszen őket mozgósítjuk ezekre a feladatokra. Másrészt el kell ismerni, hogy a nehezebb gazdasági és elosztási viszonyok miatt megnövekedett egyes ágazatok^ vállalatok, rétegek, csoportok között a feszültség, az ott levő dolgozók egyéni gondjai, problémái megszaporodtak. Ezért a szakszervezeteknek a társadalmi érdekek elsődlegessége mellett az adott csoportok érdekeit nyíltabban, reálisabban kell feltárni, rangsorolni és képviselni. Külön nagy jelentőségű az egyes emberek sajátos érdekeinek, helyzetének folyamatos figyelemmel kísérése, jogos igényei, gondjai lehetőségeken belüli megoldása. E tevékenység a mozgalom tisztségviselőitől még lelkiismeretesebb, a dolgozók között végzett mindennapi munkát követel. Más szóval, széles körű emberi kapcsolatokat. — A dolgozók szociális hely- zetének további javításáról is szó esett. Nincs ebben ellentmondás, ha a jelenlegi gazdasági helyzetre gondolunk? ■— A dolgozók szociális helyzetének, bizonyos rétegek körülményeinek javítása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a nehezebb gazdasági körülmények között is megőrizzük az életszínvonalat. Biztosítani kell, hogy fenntartsuk a vállalati szociális ellátás színvonalát. Fontos a munkakörülmények kedvező alakítása, a nehéz fizikai munka és a veszélyes munkahelyek csökkentése. Az üzemétkeztetés javítása, a vállalati gyermek- intézmények, kulturális, sportlétesítmények működtetése, a vállalati üdültetés minőségi javítása, a munkás- szállítás biztosítása: mind fontos feltétele a munkahelyhez kötődésnek. Emellett kömoly anyagi erőfeszítéseket kell tenni a dolgozók lakáshoz jutásának segítésében, különösen a fiatalok esetében. Kiemelten indokolt segíteni az alacsony nyugdíjasokat, szélesíteni szükséges ennek érdekében a megyében a társadalmi összefogást. — Hangsúlyt kapott ezen a tanácskozáson a tennivalók sorában a munkahelyi demokrácia tartalmi fejlesztése. Milyen gondok jelentkeznek ebben? — A munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése — amellett, hogy minisztertanácsi rendelet előírja — a mi megítélésünk szerint szükséges azért, mert jelenlegi feladataink igénylik a jó vállalati légkört, az érdekek nyílt feltárást, politikusabb egyeztetést. Vagyis a dolgozó emberek véleményét a megoldandó feladatokról, mert csak így várható el kezdeményező, cselekvő közreműködésük. A gyakorlatban ma még nem mindenki így látja. Gondok jelentkeznek néhol a demokrácia gyakorlásának feltételrendszerében, a gazdasági vezetők igénytámasztásának hiányában, de a mozgalom sem felel meg mindenütt ennek az igénynek. Maguk a dolgozók is többet tehetnének véleményükkel, állásfoglalásukkal, a problémák feltárásával a termelés feltételeinek javításában. Meggyőződésünk, hogy bármilyen szintű jó gazdasági vezető csak az lehet, aki a szigorú követelménytámasztás mellett bármilyen feladatot a munkások véleményének figyelembevételével, őket megnyerve és értük dolgozva tűz ki, szervez és hajt végre. — Viszonylag új területe a szakszervezeti munkának a településfejlesztésben való részvétel, a területpolitika. Mi indokolja, hogy az ebben való közreműködést a szakszervezet felvállalja egyéb teendői között? — A szakszervezetek felismerték, hogy a vállalaton belüli körülmények mellett nem lehet közömbös a mozgalom számára a dolgozók •vállalaton kívüli életkörülménye. Korszerű-e a lakó- környezete, vagyis milyen lakásban lakik, el tudja-e helyezni gyermekeit míg dolgozik, milyen a lakóhelye egészségügyi ellátása, az áruellátás, a közlekedés, a közműellátás, szolgáltatásaink színvonala. E tényezők kedvezően vagy kedvezőtlenül visszahatnak a termelésre, a dolgozók munkaintenzitására. hangulatára. Ezért kell a szakszervezeteknek határozottabban, kezdeményezőbben fellépni a munkahelyen kívüli érdekek képviseletében. — Milyen eszközök állnak e munkában a szakszervezetek rendelkezésére? — E munka feltételrendszere kedvezően alakult. A megyei pártbizottság és a megyei tanács folyamatosan igénylik a szakszervezetek véleményező, feltáró és jelző javaslatait. Erősödött ez az igény a városi és nagyközségi párt- és tanácsi szervek részéről- is. A munka szakszervezeti bázisai pedig az újjászervezett szakmaközi bizottságok, melyek egyre szervesebben beépülnek a települések társadalmi, politikai mechanizmusába. Eszközeink igen sokrétűek: rendszeresen véleményezzük a megyei tanács és a helyi tanácsok fejlesztési terveit, szervezői vagyunk a településekért indított társadalmi munkaakcióknak. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a lakáshelyzetet, részt veszünk a lakások elosztásában. Széles körű kereskedelmi, társadalmi aktívahálózattal ellenőrizzük a lakosság ellátását, jelentős feladatok jutnak részünkre a közművelődés és tömegsport irányításában és szervezésében is. — Kiemelt hangsúlyt kapott az SZMT említett ülésen az alapszervezeti munka segítése. Nem lenne ez inkább az egyes ágazati megyei bizottságok feladata? — Az alapszervezetek munkájának segítése -valamennyi irányító testület feladata. A szakszervezeti munkát a tagság elsősorban saját aiapszervezetében érzékeli. Ahol jól funkcionál az alapszervezet, ott a tagság érzi mögötte a szakszervezetet, részt vállal annak munkájából, és szívesen dolgozik a közösségért. Ahol hiányos ez a munka, ott megkérdőjelezik a szakszervezet létét, maguk a dolgozók sem bíznak benne. A Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa fő célkitűzései között azt tartotta, hogy minden erővel, minden szinten az alapszervezeti munka színvonalának javításán dolgozzunk, segítsük a tisztségviselőket és bizalmia- kSt nehéz, felelősségteljes, de szép funkciójuk gyakorlásában. Ezért az SZMT testületé, alctívahálózata és apparátusa is — az iparági-ágazati szakszervezeti vezető testületek önállóságát nem sértve — munkastílusának továbbfejlesztését épp abban határozta meg, hogy a megyei testület kerüljön közelebb az alapszervezetekhez, döntéseik eredményesen segítsék az alapszervezeti bizalmi testületéinek, szak- szervezeti bizottságainak munkáját. Ügy látjuk, ha minden ágazati szakszervezet irányító testületé — benne a megyében működő megyei bizottságok — és az SZMT is az alapszervezetek munkája feltételeit segíti, akkor a megye 130 000 szervezett dolgozója a szakszervezeti testületek jobb munkája révén érzékelni fogja* a nagyobb törődést, a szakszervezetek érdekükben tett erőfeszítéseit. Enyedi G. Sándor e
