Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-06 / 4. szám

o­1984. január 6., péntek ki * \ Pénteki beszélgetések Untai Imre — Milyen gyerek voltál? Azért érdekel ez, mert szin­te hihetetlen, hogy miképp volt időd a zongoratanulás és zongoraművésszé érés mellett megszerezned azt a hihetetlenül átfogó művelt­séget, amelyet az értő szem és elme azonnal észrevesz. — A szüleimnek kell, hogy hálás legyek. Remekül intéz­ték, szervezték a gyerekko­romat. Talán még csak nem is tudatosan. Hallatlanul boldog gyerekkorom volt. Volt időm mindenre. Lehet, hogy kicsit magamnak való gyerek voltam. Nem is szí­vesen mozdultam ki otthon­ról. Igaz, otthon mindent megtaláltam, ami nekem fon­tos volt. Könyveket, zenét... De azért ne képzelj magad elé valami koravén gyere­ket, aki már 8 évesen „fi­lozofál”, és okosakat mond! Egyáltalán nem. Egy óvodá­nál laktunk, és télen az óvo­da udvarát mindig fello­csoltam vízzel, s így saját korcsolyapályám volt. De sárkányt is eregettem... Szóval hallatlanul szép gye­rekkorom volt... — Mindannyian tudjuk, hogy kényszerpályát kell végigjárj. A jelenlegi foglal­kozásod — amit te röviden „antalimrének” mondassz —, bármennyire is jól kita­lált és egyéni, mégiscsak zongoraművészi pályád kényszerű megszakítása után került előtérbe. Sok pletyka, félismeret kering ennek előzményeiről. Mi volt a pontos ok? — Orvosi indokot ne várj tőlem, mert az mai napig nem derült ki. Annyit sike­rült kideríteni, hogy egy bi­zonyos ideget, ami valahon­nan a fenti csigolyákból lép ki, itt a vállnál jön, s a kö­nyökízületnél egy kis árokba fekszik — amelyik ideg, ha bevágod a könyököd, akkor megvillanyoz —, szóval ezt az ideget valami nyomja. De hogy hol, és mi, ezt nem tudják megállapítani. Fel­ajánlották, hogy egy műtét­tel feltárják ezt az idegszá­lat, onnantól kezdve, ahon­nan kilép a gerincből. És végignézik ... Hogy mi van a babában: kóc, vagy afrik. Mikor kérdeztem, hogy mi­lyen garanciát tudnak adni egy ilyen szörnyű műtétre, és azt mondták, semmit, ak­kor én erre nem ' vállalkoz­tam. Minden más kezelést kipróbálok, de ezt nem. — Hogyan kezdődött, mik voltak az első tünetek? — Aligha fogom elfelejte­ni, hogy Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét gyakorol­tam, mikor a gyűrűsujjam lecsúszott a billentyűről. Fi­gyeltem rá, összpontosítot­tam rá, és akkor is. Aztán ez a gyűrűs kezdett így be­kaparni. Aztán húzta magá­val az ötödiket, a kisujja! Aztán kezdte a harmadikat, a középsőt. Ezeket mozgatja az a bizonyos idegpálya ... így vettem észre. — Hogyan viselted? — Iszonyú volt. Kicsuktak egy tündérvilágból, mert a zene: tündérvilág. Tele szen­vedéssel, kínlódással, de mégiscsak tündérvilág ... Hogy teljesen mást kell csi­nálni ... Iszonyú volt. — jelenleg mennyit tudsz zongorázni? — Semennyit. Odaülök a zongorához, és elkezdem a Boci, boci tarkát, s mikor odaérek, hogy bo-ci, bo-ci, már görcsben van a kezem. — Ügy hallottam, Farkas Ferenc ír számodra egy da­rabot. — Igen, csak bal kézre. Egyébként másnak is írtak már ilyen zeneművet. Ravel is írt egy kitűnő osztrák zongoraművésznek — akinek az első háborúban az akna levitte a jobb kezét — egy zongoraversenyt, bal kézre. Káprázatosán jó zene. Ezt én sajnos, nem tudom eljátsza­ni, mert nagy kéz kell hoz­zá, nekem kicsi van. Farkas Ferenc műve elkészült, úgy­hogy most már rajtam áll a dolog, csak hát a televíziós elfoglaltságok mellett nem­igen marad idő a napi több órás gyakorlásra. — Mit érzel legnagyobb hibádnak? — Hibám?... Tőlem füg­getlen hiba az, ami a legna­gyobb: borzasztóan rohannak az évek ... Félek, nehogy afféle infantilis öregember legyek, aki 60 éves korában is marháskodik. No, van azért más hibám is. Bor­zasztóan könnyű megbánta­ni engem. Persze, én úgy ér­zem, mindig nekem van iga­zam. — És mi a legnagyobb erényed? — Nagyon provokatív kér­dés. Mert az ember vagy álszerényen azt mondja: ó, istenem, nem tudom, vagy ha válaszol, akkor nagyké­pűnek tűnik. De azért is vá­laszolok! Azt hiszem, én na­gyon könnyen tudok — egy bizonyos fokig — tolerálni, és alkalmazkodni. S ez min­denképp a fiatalság jele. Nézd, van egy latin ige, amit ha magyarra fordítunk, akkor azt mondjuk, belátni, belehelyezkedni valaki más gondolatvilágába, átérezni, vagy legalábbis igyekezni át­érezni, hogy a másik mit gondol. Ez a latin ige: in­telligo, intelligere, intellexi, intellektum. Tehát azt hi­szem, hogy bizonyos intelli­gencia kell ahhoz, hogy az ember képes legyen elviselni a létet. Ungár Tamás Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Lesz-e „tiszta” autó? 8.37: Zenekari muzsika. 9.33: Óvodások műsora. 9.53: Lottósorsolás. 10.05: Operafelvételekből. 10.35: Arany alapra arannyal. 10.40: Mozart kamaraműveiból. 11.00: Gondolat. 11.45: Lehár Ferenc-művek. 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: Daloló, muzsikáló tájak. 14.44: Magyarán szólva ... 15.05: Révkalauz. 15.35: A Kambodzsai Népköztár­saság nemzeti ünnepén. 16.05: A Kühn vegyes kar éne­kel. 16.24: Mit üzen a Rádió? 17.05: Helyszínrajz. 17.30: Népszerű szimfonikus mu­zsika. 19.15: Operaáriák. 19.46: Irodalmi fogadónap (hang­játék). 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Ház áll a ház helyén! 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Szabó Csilla zongorázik. 23.30: Nóták. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Rézfúvósok. 8.35: Slágermúzeum. 9.24: Cigánydalok és táncok. 9.36: A szállodaigazgató. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 14.00: Rivaldafényben. 15.30: Könyvről könyvért. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Embermesék. 21.35: Nóták. 22.00: Ritmus! 22.30: A szereplők valóságos sze­mélyek ... 23.20: Könnyűzene. Hl. MŰSOR 9.00: A gyermek és világa. 9.34: Magyar fúvósok. 10.34: Oj dzsesszfelvételeinkből. 11.05: Zenekari muzsika. 13.07: Gounod: Rómeó és Júlia (opera). 15.56: Barokk kamarazene. 17.05: Operaházi portrék. 17.48: Zenés játékokból. Gondolatok a nyelvtanulásról Egy régi mondás szerint annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz. Valamikor az uralkodó osztályok ki­váltsága volt az idegen nyelvek bírása: német, angol, francia nevelőnők már a pólyában megkezdték az apró arisztokraták „nyelvművelését”, akik ilyen körülmények között felnőttként biztonsággal beszélték a két-három, vagy ennél is több idegen nyelvet, szinte behozhatatlan előnyre téve szert e területen a kevésbé tehetősekkel szemben. — Pályázat a gyermektánc- mozgalom pedagógusainak, együtteseinek A Magyar Úttörők Szö­vetsége Országos Elnöksége, az ANOT gyermektánc- bizottsága és a Népművelési Intézet pályázatot hirdet a gyermektáncmozgalom alko­tói, pedagógusai, népzenei együttesei számára. A pályá­zat célja, hogy ösztönözze gyermekjátékok gyűjtésére és színpadi feldolgozására, valamint néptánckoreográ­fiák készítésére a gyermeke­ket, serkentse a pedagógiai, betanítói munkát a gyerme­kek táncos tudásának fej­lesztésére, néptánchagyomá­nyaink mélyebb ismeretére, Cél ezentúl, hogy a már meglevő, vagy alakuló gyer­mek népzenei együttesek ér­deklődését felkeltsék a tánc­ház-zenélésre, a színvonalas néptánckíséretre. Pályázati feltételek: egy­egy táncoló, zenélő gyer­mekközösség (iskolai, úttörő­házi, csoport, utánpótlás­együttes stb.), illetve vezető­je bármelyik kategóriában külön-külön, de mindhárom­ban egyszerre is nevezhet. A pályázat nyilvános, a neve­zési határidő: 1984. február 15. A bíráló bizottság má­jus hónapban területi bemu­tatókon tekinti meg a pályá­zók színpadi, próbatermi munkáját, és hallgatja meg a zenekarokat. A területi be­mutatókat a megyei úttörő- elnökségek, az ANOT területi bizottságai rendezik a pályá­zók számától függően 4—5 megyei művelődési központ­ban. Az itt kiválasztott szín­padi művek, csoportok, zene­karok 1984 őszén budapesti bemutatón versenyezhetnek a pályadíjakért. Az alkotói pályázatnál egy- egy kompozíció időtartama 4—8 perc. Egy alkotó két pá­lyamunkát is készíthet/ A művek lehetőleg olyan szín­vonalú előadásban kerülje­nek a zsűri elé, hogy a ko­reográfiái és művészi érté­kei jól érvényesüljenek. A pedagógiai pályázatnál a még élő néptánchagyomány, vagy a tágabban értelmezett tájegység, táncdialektus tán­caiból választott eredeti anyag, táncrend élményszerű, improvizatív táncolása az igény. A népzenei pályázat­hoz két táncrendet, illetve egy színpadi kompozíció ze­nei feldolgozását, kíséretét kéri a zsűri. A nevezéseket a Népműve­lési Intézet zene- és táncosz­tályára kell beküldeni. (1251 Budapest, Corvin tér 8. szám.) A nyelvtudás ma már nem a kevesek kiváltsága. Az is­kolai oktatás részévé vált immár több évtizede, s ez alatt az idő alatt felnőtt egy olyan generáció, amelynek minden tagja elvileg rendel­kezik valamilyen fokú nyelv- ismerettel. Sajnos, csak elvi­leg! Az általános, vagy a középiskola kötelező, de még a fakultatív nyelvóráinak egy része is néhány év alatt a feledés homályába merül. Így hát gyakorlatilag azok rendelkeznek nyelvtudással, akiknek ez a munkájukhoz nélkülözhetetlen. Pedig az idegen nyelv ismerete a kul­turáltság egyik fokmérője! Vannak azért, akik ma­gánúton vagy szervezett for­mában — a TIT nyelvtanfo­lyamain — próbálnak szert tenni alapfokú nyelvismeret­re, illetve csiszolják vagy magasabb szintre emelik már meglevő tudásukat. Nem el­sősorban anyagi áldozat ez; a tanulás rengeteg időt, energiát igényel, s ráadásul bizonytalan kimenetelű. Va­jon ki, miért vállalja ezt az áldozatot? F. Z. fiatal szakmunkás például azért iratkozott be a TIT egyik alapfokú nyelv- tanfolyamára, mert rokonai élnek külföldön. Készül hoz­zájuk, s nem akarja „égetni magát” azzal, hogy sem az utcán, sem az üzletben nem tud megszólalni. Reméli, hogy a kint töltött egy hó­nap alatt nem csak a nyel­vet gyakorolja, hanem bará­tokra is szert tesz, akikkel később levelezés útján tart­hatja a kapcsolatot, no és ily módon gyakorolhatja a nyelvet. V. L. főmérnök gyakran tárgyal külföldiek­kel, s unja már, hogy min­dig közöttük ül a tolmács. Aztán az is ösztönzi, hogy több beosztottja beszél ide­gen nyelvet, néhányan nem is egyet. L. M. ápolónő kedvtelésből iratkozott be egy angol tanfolyamra. Fiatal még, sok a szabad ideje, s mint mondja, valami hasz­nossal szeretné eltölteni. B. K. nyugdíjas IBUSZ-útra ké­szül. Hiába próbálta otthon nyelvkönyvből, szótárból megtanulni a legfontosabb mondatokat, sehogy sem si­került. Mióta tanfolyamra jár, s rákényszerül arra, hogy németül beszéljen, már nem „adnák el” külföldön. # Nem csak a diákok és a felnőttek tanulnak nyelvet: Békés megyében két éve in­tenzíven folyik az óvodai nyelvoktatás. Békéscsabán két, Gyulán és körzetében tíz, a volt orosházi és a mezőkovácsházi járásban öt­öt óvodás csoport ismerke­dik az orosz, a német és az angol nyelv alapjaival, ösz- szesen harminckét órában. A középső és a nagycsopor­tosok nyelvhez szoktatását olyan óvónőkre bízzák, akik elvégezték a TIT nyelvvizs­ga-előkészítőjét. Az óvodai nyelvoktatás alapokat ad az iskolai nyelvtanuláshoz, és a nemzetiségi gyermekekkel az anyanyelvet is gyakorol­tatja. Aztán a gyermek — beke­rülve az állami oktatás kör­forgásába — végigjárja az általános, vagy a középisko­lai nyelvtanulás összes buk­tatóit. Az érettségi után pár év múlva már csak néhány szó, egy-két mondatfoszlány emlékezteti arra, hogy vala­mikor idegen nyelvet tanult. Talán többet őriz meg ak­kor, ha már általános isko­lás korában részt vesz a fa­kultatív oktatásban, amely még jórészt kísérleti jellegű a megyében. Békéscsabán például a Szabó Pál téri, á József Attila és az 1-es szá­mú általános iskolában ve­zették be angolból és né­metből. Ugyanebből a két nyelvből szervez a TIT a 7—8. osztályosoknak gimná­ziumi előkészítőt. A középis­kolában is nyílik mód a tanórákon kívüli nyelvgya­korlásra, majd pedig a fel­sőfokú intézményekbe ké­szülő diákok felkészítésére. (Igaz, ez utóbbira már két év óta nem volt nagy igény a megyében.) Akik nem tanulnak to­vább, azokat ilyen-olyan munkahely várja. Néhányuk- tól megkövetelik vagy elvár­ják legalább az alapfokú nyelvismeretet. A többség azonban az iskolával együtt a nyelvtanulást is befejezte. Többféle előnyről mondva le ezzel, hiszen a gyakorlati hasznon túl a nyelvtudás ki­tekintést ad a világra: más népekkel, kultúrájukkal is­merkedhet meg az ember. (Nem beszélve arról, milyen gyönyörűséget jelenthet ere­detiben olvasni például Verlaine őszi sanzonját.) Néhányan nem mondanak le erről az élvezetről, s pénzt, időt nem sajnálva beiratkoz­nak egy nyelvtanfolyamra. Van módjuk a válogatásra, hiszen — • felmérve eddig szerzett ismereteiket — je­lentkezhetnek a TIT alap-, közép-, vagy felsőfokú, ha­gyományos vagy gyorsított, illetve intenzív tanfolyamai­ra. Évente néhányan sikere­sen le is vizsgáznak, meg­szerezve ezzel egy sok min­denre feljogosító dokumen­tumot. Van, akinek szinte nélkülözhetetlen ez a papír, pontosabban a mögötte rej­lő nyelvtudás a munkájához. Nem véletlen, hogy például az Orosházi Üveggyár né­met és angol üzemi tanfo­lyamát jórészt vezető beosz­tásúak, illetve szakirányítók végzik el. Bár az utóbbi években csökkent az üzemi nyelvtanfolyamok száma, je­lentőségük még mindig igen nagy. Csak Békéscsabán ta­valy nyolc, az idén pedig eddig hat üzemi nyelvtanfo­lyam indult. * Az elmúlt évben Békés megyében több mint három­ezren iratkoztak be a TIT valamilyen nyelvtanfolyamá­ra. Többségük iskolás, nagy az alkalmazottak létszáma, de két-háromszáz fizikai dol­gozó, s valamivel kevesebb értelmiségi is rászánta ma­gát a nyelvtanulásra. S ha már rászánta magát, a több­ség el is végzi: a lemorzso­lódás ugyanis nem jelentős. Pedig egy TIT-tanfolyam jó­val kevesebbe kerül, mintha „maszek” tanárhoz járna az ember, hiszen az óradíjat tí­zen, tizenöten fizetik. Bár több ember jóval több gon­dot jelent, azért sok nyelv­tanár vállalja szívesen ezt a munkát. Elegendő az orosz tanár, németből lehetne több, kevés viszont az angolt, il­letve a franciát tanítók szá­ma. (Az idegen nyelvi szak­osztályoknak 170-en tagjai a megyében.) Több az idősebb nyelvtanár, pedig nagy szük­ség volna a fiatalokra. Nem csak a létszám kiegészítése miatt, hanem azért is, mert friss szellemet, új módsze­reket hoznának. # A két szabadnapos hét be­vezetésével egyre több em­ber választja a szabad idő tartalmas eltöltésének vala­milyen módját. Olyan tevé­kenységet keres, amely amellett, - hogy szórakoztat, még hasznot is hajt. Van, aki fest, van aki kézimunkázik, más pedig nyelvet tanul. Le­hetőség van bőven, csak él­ni kell vele! Gubucz Katalin ^ \ , 18.23: Az új magyar zene a Rá­dióban. 19.05: Latin-Amerika irodalma. 19.30: Oj lemezeinkből. 20.38: A rocktörténet nagy elő­adói. 21.38: Opera-művészlemezek. 22.42: Lukianosz: Hetérák pár­beszédei. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. 17.35: Grafikon. Gazdaságpoliti­kai riportműsor. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Fizika. 8.40: Osztályfőnöki óra. 8.50: Éneklő ifjúság, (ism.) 9.00: Környezetismeret. 9.20: Történelem. 9.50: A mintás selyem szövése (francia rövidfilm). 10.15: Környező világunk (angol film). 11.05: Álca felügyelő (jugoszláv . rajzfilm). 11.15: Történetek a vonaton. 15.00: Közlekedj okosan! 15.05: A természet válaszol. 15.15: Fizika. 15.25: Rendszerelmélet. 15.55: Korok művészete. 16.40: Gyógyszer helyett szauna (szovjet rövidfilm). 17.00: Bors (tévéfilm), 1. (ism.) 18.00: Kalendárium. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Péter és Tillie (am. film). 21.40: Péntek esti randevú. 22.40: A nevem: ifj. Csoóri Sán­dor. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.50: Nemzetközi síugróverseny. 19.00: Keresztkérdés. 19.30: Tania Maria együttese. 20.00: A Giorgione-rejtély (olasz képzőművészeti film). 20.50: Álca felügyelő (jugoszláv rajzfilm). 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Volga (szovjet kisfilm). 21.40: Fehér fal (jugoszláv tévé­film) . BUKAREST 15.20: Szünidei matiné. 15.35: Kulturális híradó. 15.50: A volánnál. Autóvezetők­nek. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Dalok. 20.45: Világhíradó. 21.00: Operákból. 21.45: Népzene. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Verselős — tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A harmadik birodalom — filmsorozat. 21.00: Zene a műteremből — könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Pénteken 22-kor — kultu­rális mozaik. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 18.15: Fiatalkori bűnözés — mű­velődési sorozat. 18.45: Külföldi tudományos soro­zat. 19.00: Tudomány. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zene. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Mellesleg legyen mondva — dokumentumadás. 21.50: Mindezek a kedves idege­nek — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. január 6-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: ALTONA FOGLYAI Pécsi Sándor-bérlet 19 órakor Szigetszentmiklóson: MARIA FŐHADNAGY 1984. január 7-én, szombaton 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY Bérletszünet 19 órakor Csongrádon: ALTONA FOGLYAI MOZI Békési Bástya, 4-kor: Kincske­reső kisködmön, 6 és 8-kor: A francia hadnagy szeretője. Bé­késcsabai Szabadság, de. 10, 6 és 8-kor: Vabank, 4-kor: A ta­nú. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Két rodeós, fél 8-kor: Óvakodj a törpétől! Gyulai Erkel, fél 6- kor: Diótörő fantázia, fél 8-kor: Fojtogatás. Gyulai Pető­fi, 3-kor: Az inkák kincse, 5 és 7- kor: KI ute. Orosházi Béke, 5-kor: Evezz egyedül, 7-kor: Ez igen. Orosházi Partizán, fél 4, fél 6-kor: Riki-Tiki-Tévi, fél 8- kor: Bockerer.

Next

/
Thumbnails
Contents