Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-06 / 4. szám

1984. január 6., péntek Ipari aktívaülés Békéscsabán Az aktíva résztvevőinek egy csoportja Fotó: Fazekas László (Folytatás az 1. oldalról) termelés az irányítási rend­szer továbbfejlesztését is fel­tételezi. A termelő kollektí­vák kapjanak nagyobb ön­állóságot és lehetőséget, hogy jobban érzékeljék a piac] követelményeket, a nehezedő feltételeket, legyenek érde­keltebbek a termelés jöve­delmezőségében, a fejleszté­si erőforrások megteremtésé­ben. Az önállóságot nem cél­nak, hanem a hatékonyabb termelés eszközének kell te­kinteni. Megvalósulásának feltételei, fokozatai vannak. Nem szabad kampányként- kezelni. Egyedi elbírálás alapján, nagy körültekintés­sel, a népgazdasági érdekek figyelembevételével kell az adott esetben állást foglalni. A szövetkezeti és tanácsi ipar továbbra is vállaljon szerepet a háttéripar, a la­kossági ellátás és szolgálta­tás feladatainak megoldásá­ban, a kisiparosoktól azt kérjük, hogy a szolgáltatá­sok színvonalának továbbfej­lesztése mellett a kisipari műhelyek technikai színvo­nalának fejlesztésével kap­csolódjanak be mind széle­sebb körben a lakásépítési, háttéripari és exportfelada­tok ellátásába. Az ipar 1984. évi felada­tait, a termelés növekedését, a piaci lehetőségek és felté­telek figyelembevételével to­vábbra is differenciáltan le­het meghatározni. A terme­lés növekedésének, a konver­tibilis exportnövekedés mel­lett a szocialista exportnö­vekedést is szolgálnia kell. A feladatok végrehajtásában kiemelt figyelmet kell for­dítani a termékszerkezet kor­szerűsítésére, a termékek mű­szaki színvonalának, minő­ségének javítására, a költsé­gek csökkentésével a jöve­delmezőség fokozására. Beszédének befejező részé­ben a megyei pártbizottság titkára ágazatonként elemez­te a feladatokat. A nehéz­iparban a szénhidrogén-ku­tatást és -kitermelést a központi programnak megfe­lelően kell folytatni. A gép­ipar további dinamikus ter­melésnövekedését az export bővítésével lehet megoldani. Az építőanyag-iparban a ha­zai ellátás elsődlegessége mellett fokozni kell az ex­porttermelést. Rekonstrukci­ós és műszaki fejlesztéssel szükséges korszerűsíteni és bővíteni a termelést. A könnyűipari egységekre is fontos feladatok várnak ez évben. A lakosság igé­nyeit tovább javuló válasz­tékban, minőségben és gaz­daságosan gyártható termé­kekkel kell kielégíteni, és ugyanakkor nem mondha­tunk le az export fokozásá­ról sem. Az élelmiszeripar­ban a fő feladat a feldolgo­zott termékek arányának és a feldolgozás fokának növe­lése a vásárlók igényeinek kielégítése. A megye adott­ságai minden fontos élelmi­szer előállításához megfele­lőek, ezért fenn kell tarta­ni a termelés sokoldalúságát, és továbbra is ki kell hasz­nálni az exportlehetőségeket. Az építőipar tevékenysége tovább igazodjon a beruhá­zási, felújítási igényekhez. A fejlesztés alkalmazkodjon a változó feladatokhoz, segítse a létszámcsökkenésből adódó gondok áthidalását. A köz­lekedés területén a személy- forgalomban javítani kell az utazás kulturáltságán, a me­netrendek megtartásán. Fon­tos követelmény a meglevő járműpark gazdaságos ki­használása és energiatakaré­kos üzemeltetése Az áru- szállításban a szállítók és szállíttatok együttműködésé­vel fokozni kell a szállítási­rakodási fegyelmet, teljes körűvé kell tenni az áru kí­méletes mozgatását és rak­tározását. A kereskedelem és ven­déglátás alapvető feladata a lehetőségek és igények opti­mális összhangjának megte­remtése, a kiegyensúlyozott alapellátás megőrzése, javí­tása. Ez a kereskedelem alap­vető politikai feladata. Végezetül Csatári Béla szólt a vezetői munkával szemben támasztott igények­ről, a különböző testületek szerepéről, a munkaerő és eszköz-átcsoportosításról. Csatári Béla beszéde után az elnöklő dr. Szabó Sándor az első hozzászólót, Boros Mihályt, a Csepel Autógyár 4. számú gyárának igazga­tóját kérte a mikrofonhoz. Boros Mihály elmondta, hogy a Csepel Autógyár a múlt évben több mint 10 százalékkal növelte termelé­sét, és 10,7 milliárd forint értékű készterméket bocsá­tott ki. Nyereségét 100 millió forinttal növelte, és elérte a 900 millió forintot. Szocia­lista és tőkés exportkötele­zettségeiknek teljes mér­tékben eleget tettek. E nagy vállalati munkából eredményesen veszi ki részét a szeghalmi központtal mű­ködő 4. számú gyár. E gyár feladata főleg háttéripari, al­katrészgyártó tevékenység, és 1983-ban belső elszámoló Boros Mihály árakon számítva 400 millió forint fölötti értékben szál­lított különböző gyártmá­nyokat a társgyáraknak. Ez a termelés 11 százalékkal múlta felül a megelőző évit. A termelés növekedésével együtt nőtt a bérszínvonal is, év végére elérték az 52 ezer 640 forintot. A szép eredmények mel­lett tennivalók is akadnak bőven Szeghalmon. Bizto­sítani kell a még jobb, egyenletesebb anyagellátást, mert a múlt évbeli is tekin­télyes termeléskiesést oko­zott például a lemezek hiá­nya. Ebben az évben 6 ezer 800 alvázat, 36 ezer légrugó­tartót kell készíteniük, és emellett számtalan kisebb- nagyobb alkatrész gyártásá­val segítik a nagyvállalat folyamatos termelését. A gyár áttért már a 40 órás munkahétre, és január else­jével újabb három százalé­kos béremelést hajtott vég­re, melyet az exporttervek sikeres teljesítése esetén to­vábbi emelés követ majd. Körösfalvi Pál, a Békés megyei Tervező Vállalat igazgatója a számítástechni­ka fontosságáról beszélt. El­mondta, hogy napjainkban egyre több információ zúdul a vállalati vezetőkre, és eze­ket gyorsan és hatékonyan számítástechnikai eszközök alkalmazása nélkül már le­hetetlen feldolgozni. Ennek ellenére nemcsak megyénk­ben, de országosan is vi­szonylag lassú a korszerű eszközök elterjedésének üte­me. Ennek talán legfőbb oka, hogy a vezetők nem ismerik eléggé: mit tudnak, mire használhatók ezek a számí­tástechnikai eszközök, és nem kevesen csak divatnak tartják alkalmazásukat. Hát­ráltatja a számítástechnika terjedését a megfelelő gép­park, és a széles körben jól használható programok hiá­nya. Békés megyében is min­dent meg kell tenni azért, hogy a számítástechnikai kultúra elterjedjen. A MTESZ már létrehozott egy számítástechnikai bizottsá­got, melynek feladata e cél elérésének elősegítése. Ehhez meg kell teremteni a megyei számítástechnikai oktatóbá­zist, és célszerű lenne, ha a személyi számítógépekből a jelenlegi sokféleség helyett csak néhány típus terjedne el. Zsilinszki András, a bé­késcsabai városi pártbizott­ság titkára először értékelte a megyeszékhely gazdálko­dó szervezeteinek múlt évi munkáját, és megállapította, hogy felgyorsult a differen­ciálódás folyamata. A ter­melés növekedésével együtt dinamikusan nőttek a költ­ségek is. A fejlesztési alapok csökkenése miatt egyre ne­hezebbé válik az elhasználó­dott termelő berendezések pótlása. Külön is szólt a minőség fontosságáról, ugyanis több esetben exportüzletek men­tek csődbe hibás termékek szállítása miatt. A mai gaz­dasági helyzetben ilyet nem engedhetünk meg magunk­nak. Végezetül szólt arról, hogy Békéscsabán már mintegy ötven gazdasági munkakö­zösség működik, többségük jól és eredményesen. Külö­nösen hasznosan tevékeny­kednek' ezek a szervezetek a MEZŐGÉP Vállalatnál és a HTV-nél, mindkét helyen nagyban elősegítették az ex­portfeladatok teljesítését. Szabó Géza, az orosházi Univerzális Szolgáltató Szö­vetkezet elnöke a lakossági igények kielégítésének fon­tosságát hangsúlyozta. A szolgáltató szövetkezet a gépkocsijavításoktól, az es­küvői meghívók készítéséig sokféle tevékenységet folytat, és ezekhez komoly felké­szültség kell. További fejlő­désüket időnként akadályoz­za, hogy állóeszköz-ellátott­ságuk meglehetősen szegé­nyes, és a jelenlegi gazdasá­gi helyzetben komolyabb fej­lesztésre nem számíthatnak. Az igények minél széle­sebb körű kielégítésére tevé­kenységi körüket bővítették: bekapcsolódtak a gázprog­ramba. Megszerezték a ter­vezői jogosultságot is, így most már a tervezéstől kez­dődően a végső kivitelezésig fővállalkozásban végzik a gázbekötéseket. Komoly sze­relőkapacitást is létrehoztak, és kihasználásában jól együttműködnek a DÉGÁZ- zal. Potenciálisan arra is van lehetőség, hogy az igé­nyeknek megfelelően növel­jék a szövetkezet gázszerelő­kapacitását. Eredményes együttműkö­dést alakított ki a szolgálta­tó szövetkezet az Orosházi Üveggyárral. Különböző, fel­dolgozott síküvegeket értéke­sítenek a lakosság részére, tavaly már négymillió fo­rintos forgalmat bonyolítot­tak le. Üj szolgáltatási ága­zatuk a lakások utólagos hő- szigetelése, ehhez egy újfajta anyagot is kifejlesztettek. Szólt az elnök a gondokról is, melyek közül talán a leg­súlyosabb, hogy a szabályo­zás nem teszi érdekeltté őket a tevékenység fejleszté­sében, a hatékonyság növelé­sében. A bérszínvonalat ugyanis — függetlenül a jó vagy a rossz munkától — a szolgáltató ágazatban négy százalékkal lehet növelni, és ez nem ad húzóerőt. Valkó Pál, a MÁV békés­csabai körzeti üzemfőnöke a vasút gondjairól beszélt. A MÁV immár önálló közleke­dési vállalat, sokkal jobban érdekelt a nyereségképzés­ben, a hatékonyság fokozá­sában. Az utóbbi években komoly nehézségekkel kell küzdeniük. A világgazdasá­gi válság következtében csökkentek a szállítási igé­nyek, és ezt a MÁV is meg­érzi, kevesebb a nemzetközi tranzitforgalom. A viteldíj­emeléssel összefüggésben a személyszállító vonatok ki­használtsága is visszaesett. Ahhoz, hogy a MÁV vissza­szerezhesse az utazóközönsé­get, korszerűsíteni kell szol­gáltatásait. Az igényekhez alkalmazkodó menetrendre van szükség, ezt pontosan meg is kell tartani, és nem mellékes a tisztaság és a megbízhatóság sem. Bár a fuvarozási igények csökkentek, egyes időszakok­ban mégis kocsihiánnyal küzd a vasút. Különösen a második félévben súlyosak Szabó Géza ezek a gondok, melyeket csak tetéz, hogy néhány kül­földi partnervasút fogadó- készsége nem kielégítő. Sipos Mihály, a DÉLÉP vezérigazgatója hozzászólá­sában elmondta: a Csongrád megyei vállalat tavaly 585 millió forint értékű mun­kát végzett a megyében, és három év alatt a munkák összértéke meghaladja az 1,4 milliárd forintot. Első­sorban lakásokat építenek a megyében, tavaly 410-et ad­tak át. Emellett különböző közösségi, ipari létesítmé­nyek is viselik kezük nyo­mát. A három évvel ezelőtt át­vett ÉPSZER" két évig mint­egy 100 millió forint veszte­séget okozott a DÉLÉP-nek, de tavaly nem volt vesztesé­ges a Békés megyében te­vékenykedő szervezet. Ép­pen ezért — a megyei veze­téssel egyetértésben — úgy döntött a DÉLÉP, hogy le­ányvállalattá alakítja át Bé­kés megyében dolgozó rész­legét. Ahhoz, hogy az új le­ányvállalat hatékonyan mű­ködhessen, profiltisztításra is szükség lesz, de segítséget nyújt az induláshoz a 40 millió forintért elkészült, iparvágánnyal is ellátott központi telephely. Fodor Attila, a Békés me­gyei Gépipari Gazdasági Tár­sulás vezetője a január else­jével megalakult szervezetet mutatta be. Elmondta, hogy ez a társulás eltér a megszo­kottól, mert nem miniszté­riumi kezdeményezésre, ha­nem az érintettek saját el­határozásából jött • létre, többségében kisvállalatok, szövetkezetek és termelőszö­vetkezetek a tagjai és mun­katársai főállásban végzik tevékenységüket. Emiatt alapvetően érdekeltek a ha­tékony működésben, hiszen ha nem teljesítik az igénye­ket, az alapítók megszüntet­hetik a szervezetet. Jelenleg a BGGT-nek negyven tagja van, és há­rom fő területen tevékeny­kedik: a kapacitáskihaszná­lás fokozásában, a termelési kooperációkban, valamint az innováció elősegítésében. Fo­dor Attila hangsúlyozta, hogy a társaság nyílt, abba bármelyik gazdálkodó szer­vezet, bármikor beléphet. Ezt követően dr. Szabó Sándor Juhász Ádám ipari államtitkárnak adta meg a szót: Beszédének bevezető ré­szében az államtitkár hang­súlyozta, hogy az ipart egy­séges egészként kell tekinte­ni. A megítélés nem függhet ágazati hovatartozástól, vagy területi elhelyezkedéstől. Természetesen a követelmé­nyeknek is egységeseknek kell lenniük, mert a verseny csak így lehet igazságos. Je­lenleg a szabályzórendszer még nem teljesen azonos mércével mér, az egyes gaz­dálkodó szervezetekre elté­rően hat Ennek kiküszöbö­lése nagyon fontos és sürge­tő feladat, mert akadályozza a valódi verseny kibontako­zását. Sok szó esik arról, hogy a cserearányok még mindig romlanak, emiatt a múlt év­ben tekintélyes veszteséget voltunk kénytelenek elköny­velni. Az okokról viszont már kevesebb szó esik, pe­dig e téren egész más a helyzet, mint az olajárrobba­nások idején. Akkor az olaj­árak hirtelen növekedése és az ezzel együtt járó alap- anyagár-emelkedések okoz­ták a cserearányromlást. Napjainkban viszont az olaj és az alapanyagok ára csök­ken, a mi cserearányunk mégis romlik. Ennek oka sa­ját munkánk minpsége^ a nem megfelelő, versenyképes­ségünk. Tudomásul- kell ven­nünk, hogy nemcsak olajár- robbanás volt, hanem egy technológia-„robbanás” is és Dr. Juhász Ádám ez utóbbiról mi hosszú ide­ig megfeledkeztünk. Emiatt versenyképességünk romlott, termékeink korszerűsége, minősége nem megfelelő, ér­tékesítési lehetőségeink be­szűkültek, hagyományos pia­cokat veszítettünk él, vagy csak árengedménnyel tud­tunk értékesíteni. Az ipar előtt most nagy feladat áll: a cserearány­romlást meg kell állítani, sőt a folyamatot meg kell for­dítani. Műszaki, technológiai és minőségi fejlesztésre egy­aránt szükség lesz, sőt ke­reskedelmi tevékenységün­kön is változtatni kell, mert nemcsak eladni nem tudunk jól, hanem még vásárolni sem, és emiatt érzékeny vesz­teségek érik az országot. Megyei sajátosságokról szólva elmondta: Békésben kevés az önálló ipari válla­lat, de az adott keretek kö­zött is növelni lehet az ön­állóságot, felelősséget. A minisztérium a legcélsze­rűbbnek a leányvállalatok létrehozását tartja, de ahol ehhez nincsenek meg a fel­tételek, ott is meg kell ol­dani az önállóbb gazdálko­dást, az önelszámolást. Ez nemcsak a budapesti székhe­lyű vállalatokra vonatkozik, hanem a megyei központú termelőkre is. Jelenleg az országban az a furcsa helyzet tapasztalha­tó, hogy ugyanazon terüle­teken van kapacitásfelesleg, ahol egyúttal hiány is mu­tatkozik. E visszás állapot megszüntetésében nagy lehe­tőségek rejlenek. Sajnos ma még kevés a vállalatok köz­ti operatív kapcsolat, nem is­merik eléggé egymás tevé­kenységét. A most megala­kult BGGT-nek e téren óriá­si szerepe lesz. Felhívta a figyelmet az államtitkár a gépkölcsönzé­sek fontosságára is. Itt nem­csak arról lehet szó, hogy hazai vállalatoktól vegyenek bérbe eszközöket, hanem külföldről is. Az ilyen, úgy­nevezett lízing ügyleteknek eddig az volt az akadálya, hogy néhány feltétel nem volt jogilag teljesen tisztá­zott. Egy most elkészült ren­delet egyértelműbbé teszi a tennivalókat és érdemes ki­használni a kölcsönzésben rejlő lehetőségeket. Utolsó felszólalóként Tre~ fii István, az ÉVM főosztály- vezetője kapott szót. El­mondta: az építőiparban úgy -kell dolgozni az év elején is, mint ahogy az esztendő utol­só két hónapjában. Szólt arról, hogy csökken­nek á beruházások, mérsék­lődik az állami lakásépítés, az építőipari. vállalatoknak tehát fokozniuk kell vállal­kozási készségüket, hogy tal­pon tudjanak maradni. Eh­hez a minisztérium azzal ki3’ ván hozzájárulni, hogy szá­mos kötöttséget megszünte­tett, így a vállalatok egészen széles körben tevékenyked­hetnek majd. Az építőanyag-iparról szól­va elmondta, hogy az iparág munkásai óriási erőfeszíté­seket tettek a megnövekedett igények kielégítésére, de ez még így sem sikerült teljes mértékben. Az ÉVM a Bel­kereskedelmi Minisztérium­mal együtt felmérte mennyi építőanyagra lesz szükség az idén, és megállapították, ez a mennyiség hazai gyártás­ból nem biztosítható. Ezért intézkedések születtek építő­anyagok importjára és köz­ben folyik az iparág rekonst­rukciója, melynek első ered­ményeit 1985-ben érezhetjük majd. A hozzászólásokat követő­en Csatári Béla összefoglalta az aktívaértekezlet tanulsá­gait. Elmondta: megnyugta­tó, hogy a résztvevők érzik milyen felelősségük van cél­jaink elérésében és ezért hajlandók is mindent meg­tenni. Biztos, hogy 1984-,ben is sok nehézséggel kell meg­küzdeni, de ezeket is le kell győznünk, a legfontosabb cél, a népgazdasági egyensúly megteremtésének, a fizetőké­pesség megőrzésének érde­kében. E gondolatokkal kí­vánt minden résztvevőnek további jó munkát a megyei pártbizottság titkára. Lónyai László

Next

/
Thumbnails
Contents