Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-28 / 23. szám

1984. január 28., szombat Békés megyei kitüntetések A Békés megyei Népújság november 22-i számában kö­zöltük Békés megye Tanácsának 1978-ban alapított kitünte­téseit, kitüntető díjait. Ebben a számunkban a később ala­pított kitüntetésekkel ismertetjük meg lapunk olvasóit. Békés megye Sportjáért Alapítva 1982-ben. Az adományozás feltétele: a testnevelés- és sportmozgalomban hosszú éveken át kiemelkedő tevé­kenységet folytató személyek és csoportok kaphatják. Éven­ként adományozható három kitüntetés, az átadás időpontja: november 7. Az érem tervezője: Varga Géza. Cz. I. Fotó: Váradi Zoltán Békés megye Tanácsának Mokry Sámuel-díja A díjat a megyei tanács 1982-ben alapította, s olyan, a megyében működő szak­emberek, kollektívák, kuta­tásban dolgozók részére ado­mányozható, akik a korszerű termelési módszerek, az új eljárások, technológiák al­kalmazásában, és a termelés­ben tartósan kiváló eredmé­nyeket értek el. Évenként 3 kitüntetés kerül átadásra augusztus 20-án. Az érem tervezője: Varga Géza Régi magyar köhidak Régi hídjaink zömét fá­ból építették, amelyek azon­ban napjainkra elenyésztek, vagy lebontották őket, kevés öreg hidunk van. Ami meg­maradt, az mind kőhíd, mert csak ezek az építmények da­coltak az idővel, s most hírt adnak a hajdani építőmeste­rekről, a XVIII—XIX. szá­zadi magyar hídépítő kultú­ráról. Illő kötelességünk, hogy megbecsüljük, számba vegyük őket. Elsőként a legismertebbet említjük, amely egyúttal ha­zánk leghosszabb kőhídja, a levezető hídfőszámyfalakkal együtt 167,3 méteres közúti lemetlenül és veszélyesen zökken a hídra érve, amin feltöltéssel segítettek a XX. században. A hortobágyihoz hasonlóan ugyancsak kilenc nyílású volt a Karcag határában álló Zádor-híd, amelynek azon­ban ma már csak öt nyílása — négy pillére — van, a többit lebontották, mert a Tisza szabályozása után az ártér megcsappant. A kar­cagi kőhíd előbb épült, mint a hortobágyi (1806—1809 kö­zött), s annak előfutára egy­szerűbb kivitelben. Még a karcaginál is ko­rábban, 1802-ben építette — haldoklása közben l^ezet nyújt a győztes magyar had­vezér, Görgey. A kétnyílásos hidat Alt- hann M. Károly építtette Oracsek Ignáccal 1753—1757 között, tehát az eddig ismer­tetett hidaknál jó fél évszá­zaddal előbb. A hidat Be­chert József által faragott szobrok díszítik, amelyeket Forgács püspök készíttetett Nepomuki Szent János szob­rának kivételével (ez utób­bit a város fizette). A hidat és a szobrokat az 1775. évi jeges árvíz, majd az 1849. április 10-i ütközet megron­gálta. A hidat és a szobro­kat 1948-ban kijavították, konzerválták. A váci híd a szobrokkal egyedülálló együttest képvisel hazánk­ban. híd, s a Hortobágy folyót íveli át Debrecen város mé­tái pusztáján. Évszázadok óta álló fajármos gerenda- híd helyére épült, amelynek fenntartása igen sokba ke­rülvén, Debrecen 1824-ben elhatározta, hogy helyébe kőhidat rakat. Tervezője Po- volny Ferenc, kivitelezője Littsmann József volt. Az 1827—1833 közötti években épült „kilenclikú” híd pillér­közei 8,53 méter hosszúak. A mellvédfalakkal együtt a híd 5-6 méternyire emelkedik a víz színe fölé. Nagyméretű kőhíd volt a rárosi Ipoly-híd is, de 1907- ben vashíddal cserélték ki. Más nagy közúti híd nem is maradt fenn, mert annak idején nem szívesen építettek ilyet. Ugyanis a kis nyílású boltozat akadályozza a víz szabad folyását, a nagy nyí­lású, magas (púpos) hidak építéséhez rendszerint pedig a terepviszonyok nem voltak alkalmasak. Még a kis bol- tozatúakat is gyakran maga­sabbra építették a kelleténél. Ennek hátrányát régen nem érezték, mert a ló- és ökör­húzta kocsi rázkódás nélkül kapaszkodott fel rá. A nagy sebességű autó azonban kel­Czigler Antal azt az egyíves kis kőhidat Gyula városá­ban, melynek egyik végén kapusház áll. 1811—1813 kö­zött építette Rábel Károly Jászdózsán a Tárná patak partjait összekötő kőhidat, amely csakúgy, mint az elő­zőek, műemléki védelem alatt áll. Ugyancsak a Tama pata­kot íveli át a XIX. század elején épített kápolnai híd is. Ez a háromnyílású híd ér­tékes kulcspont volt az 1849. február 26—27-én zajlott csa­tában, amelyben Dembinszki honvédéi mérték össze ere­jüket Windischgraetz kato­náival. Az ütközet hevében a stratégiai fontosságú híd többször cserélt gazdát a döntetlen kimenetelű össze­csapásban. A szabadságharcban még egy kőhíd vált ismertté: a váci. 1849. ápril’is 10-én ezen a hídon át erőszakolta ki a honvédsereg az áttörést a körülzárt Komárom felmen­tésére. A híres váci hídcsa- tát több külföldi és magyar festőművész is megörökítette, tekintettel arra, hogy itt esett el a császári sereg ve­zére, Goetz tábornok, akinek — az egyik festmény szerint Talán legöregebb az a kő- hidunk, amely Tápióság és Zsiger határában, régen fon­tos kereskedelmi út vonalá­ban állva a Sajgó-patak két partja között biztosította az átkelést. A kétnyílásos híd egyetlen pillére a patak kö­zepén áll. A hídnak nincs korlátja. Építésének idő­pontja a múlt ködébe vész. A szájhagyomány úgy tartja, hogy még a törökök építet­ték. A Gyöngyösön, valamint Gyöngyöspatán látható kő- hidak XVIII. századiak. Ez utóbbi kétnyílású hidat vala­mikor szobrok díszítették. A gyöngyösinek csupán egyet­len kosáríve van, a Nagy­patakot hidalja át. A pász­tói egyíves kőhíd a XVIII. században épült. A Galga- patakon átívelő becskei kő­híd múltját sem ismerjük, mint ahogyan a Vámosújfa­luban álló barokk kőhídét sem. Sajnos, a régi magyar kő- hidakról alig tudunk ennél többet, de éppen olyan érté­kes emlékei a múltnak, mint épületeink. Óvjuk őket! Dr. Csonkaréti Károly „Nincs szükségünk rakétákra!” Beszélgetés az angol békemozgalom országos titkárával Munkatársunkat Lon­donban fogadta Brucc Kent katolikus lelkész, a Campaign for Nuclear Disarmament (CND), azaz a Nukleáris Leszerelés Kampánya nevű angol bé­kemozgalom országos tit­kára, aki válaszolt a Köz­ponti Sajtószolgálat kér­déseire. — A magyar közvélemény is sajnálattal vette tudomá­sul, hogy az elmúlt év no­vemberében, Genfben meg­szakadtak a rakétatárgyalá­sok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Szeretnénk megismerni az ön véleményét, hogyan ér­tékeli a jelenlegi helyzetet? — Szerintem ez a nyugat­európai országok szempont­jából igen veszélyes helyzet, mert egy újabb elhidegülés- hez vezethet a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanakkor természetszerűen magával hozza, hogy mindkét fél részéről újabb raké­ták telepítésére kerül sor Európában. Ügy vélem, hogy hazámban minden értelmes embernek meg kell értenie: ez csak fokozhatja egy nuk­leáris világháború kirobba­násának veszélyét. Az újabb rakéták telepítése Angliá­ban valójában nem jelent számunkra semmilyen hadá­szati előnyt, hiszen — mint említettem — ez hasonló el­lenlépéseket vált ki Keleten is. Azt tapasztaljuk, hogy az angol közvélemény jelentős része nem fogadja el a kor­mány érveléseit az amerikai rakéták telepítése mellett. — Közismert, hogy a szo­cialista országok készek ar­ra, hogy megfelelő feltéte­lek és keretek között újra folytassák a tárgyalásokat. Általában is jelentőséget tu­lajdonítanak annak, hogy a jelenlegi feszült légkör eny­hüljön, a kapcsolatok ne merevedjenek el. Mostaná­ban sok szó esik az angol miniszterelnök-asszony ma­gyarországi látogatásáról. Véleménye szerint milyen szerepe lehet ennek a két ország viszonya alakulásá­ban? — Üdvözlöm ezt az elkép­zelést. A CND nyilvánosan, a sajtóban is, állást foglalt a látogatás mellett. Voltak olyan politikai mozgalmak, amelyek ezért engem szemé­lyesen is elmarasztaltak, megtámadtak. Mozgalmunk örülne annak, ha az angol kormány elnöke más szocia­lista országokba is ellátogat­na, azokban tárgyalásokat folytatna. Nagyon reméljük, hogy a tervezett magyaror­szági látogatása során al­kalma lesz több intézmény­be, társadalmi szervezethez ellátogatni, s a tárgyalások­kal együtt reális képet ki­alakítani az önök országá­ról, amelynek véleményem szerint jelentősége lehet a két ország további kapcsola­tai alakulása szempontjából. Természetesen ez csak kez­deti lépésnek tekinthető, ör­vendetes lenne, ha más sze­Bruce Kent, a CND titkára mélyiségek, tudósok, művé­szek, egyházi tisztségviselők, gazdasági és pénzügyi szak­emberek kölcsönös látoga­tásai is gyakoribbak lenné­nek a jövőben. Mindezek újabb hidakat építhetnek a két ország között. — A CND az elmúlt év vé­gén elsősorban azért küz­dött, hogy az amerikaiak ne telepítsenek rakétafegyvere­ket Angliába. Erre mégis sor került, sőt január elsején ti­zenhat szárnyasrakétát a Greenham Common-i támasz­ponton indítható állapotba helyeztek. Hogyan értékelik ezt az új helyzetet? — Mozgalmunk ezt nem értékeli vereségnek. Ezeket a szárnyasrakétákat London­hoz közel, jól láthatóan te­lepítették. Mi most a tá­maszpont körül szervezünk tüntetéseket, tiltakozásokat, követelve leszerelésüket, ugyanakkor békeharcosaink igyekeznek meggátolni, hogy a rakétákat mozgassák, a tá­maszpontot elhagyva azok­kal gyakorlatokat hajtsanak végre, ami pedig számukra igen fontos lenné. így lehet megakadályozni, hogy ezek a rakéták politikai erőt jelent­senek. Ugyanakkor a CND nem csak ezek ellen a raké­tatelepítések ellen tiltakozik. Több olyan tengeralattjárónk van, amelyek szintén alkal­masak nukleáris töltetű ra­kéták indítására, ezek óriási összegekbe kerülnek, s mi elítéljük létrehozásukat, megtartásukat. Fontos fel­adatunknak tartjuk, hogy az angol közvéleménnyel meg­értessük : nincs szükségünk újabb nukleáris fegyverekre, rakétákra! Mindezek érdeké­ben több akciót szervezünk. Az elmúlt évben például ak­tivistáink több lakásba be­csengettek, ahol lehetőségük nyílt, beszélgettek az embe­rekkel mozgalmunk céljai­ról, állásfoglalásairól. Arra törekszünk, hogy az angol közvéleményben mind job­ban erősödjék a nukleáris fegyverkezés óriási veszélyé­nek tudata! Be akarjuk bi­zonyítani, hogy egy nukleá­ris háborúnak nem lehetnek győztesei, kevés a remény a túlélésre. Természetesen ezen túl kell lépnünk, nem elé- - gedhetünk meg a veszély tu­datosításával, a belenyugvás helyett aktív Szembenállás­ra akarunk mozgósítani e veszélyes katonai koncepció­val. Meg akarjuk értetni, hogy ez az emberek valós érdeke, s nem igaz, hogy te­hetetlenek vagyunk! — Milyen erőt képvisel je­lenleg a mozgalmuk? — Felmérésünk szerint ezer bázisunk van az ország­ban, negyedmillióra tehető azoknak a száma, akik ak­cióinkban aktívan részt vesz­nek. Havonta jelenik meg mozgalmunk lapja, amely­ben terveinkről, akcióinkról, munkánkról adunk tájékoz­tatást. A CND törekvéseivel az angol társadalom legkü­lönbözőbb rétegeiben vannak egyetértők, támogatók. Az aktív résztvevők az értelmi­ség fiatalabb köreiből, a 30 —35 év közötti családosok­ból kerülnek ki. Talán ez utóbbiak azok, akik a legin­kább érzékelik a veszélyt, féltik most kibontakozó csa­ládi életüket, gyermekeiket. Igyekszünk sokféle eszközt, módszert alkalmazni céljaink megvalósítása érdekében. Napjainkban többek között azt akarjuk sokak előtt be­bizonyítani, hogy a nukleá­ris fegyverek alkalmazása a nemzetközi joggal is ellen­tétes. Gyakran mondják ne­künk, hogy akcióink ellenté­tesek a joggal, a törvényes­séggel. Tavaly például Lon­donban egy napon aktivistá­ink a főbb útvonalakon á járművek elé feküdtek, meg­állítva a forgalmat, így hív­ták fel a figyelmet a CND követeléseire. Volt, aki ezt törvénytelennek hitte, né­hány aktivistánkat elhurcol­ták, megbüntették. Mi azt mondjuk: minden olyan megnyilvánulás, amely a bé­két követeli, a rakéták' és a nukleáris fegyverek ellen til­takozik, jogos és törvényes. Ezt a kormányzatnak is el kell ismernie! Ez egy na­gyon fontos új eleme moz­galmunknak. Ennek tudata nyújt erőt többek között azoknak a nőknek is, akik a Creénham Common-i tá­maszpont körül létesített tá­borokban laknak, nem moz­dulnak, tiltakoznak. Vallják: az ő magatartásuk jogos; a szárnyasrakéták ottléte jog­talan! Mitzki Ervin Rendőrök próbálják eltávolítani a rakétatelepítés ellen tiltakozó asszonyokat a Greenham Common-i bázisnál (Fotó: MTI, Külföldi Képszolgálat — KS) A karcagi kőhíd

Next

/
Thumbnails
Contents