Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-24 / 19. szám

a 1984. január 84., kedd Battonya településfejlesztése Várhatóan még. az idén elkészül 60 OTP-lakás a Néphadsereg és a Malinovszkij utca sarkán Nemcsak a korábban ki­tűzött célok, hanem az azok­kal együttjáró gondok is „átöröklődhetnek”. Neve­zetesen : akarva-akaratlanul muszáj vállalni a sok új fel­adat mellett azokat is, ame­lyek úgymond régebbi kele­tűek, s amelyeket — még ha az eredeti elképzelésektől el is térnek — előbb-utóbb mindenképpen meg kell ol­dani. Ez így van Battonyán is. „ÁTHÜZÓDÓ” ÉPÍTKEZÉSEK Az idei tennivalókról be­szélgettünk el Takács Dezső tanácselnökkel, és dr. Né­meth Ferenc vb-titkárral Battonyán, majd pedig ugyancsak erre az évre ter­vezett társadalmi munkák­ról kérdeztük meg Engi Il­lés népfronttitkárt. Nos, a fentebb jelzett nagy kérdések közé tartozik a battonyai fürdő átadása. Mint ismeretes, elég régóta húzódik ez az építkezés. Jóllehet, a három medence és a kiszolgáló épület falai már elkészültek, de hátra vannak még a vízgépészeti szerelési munkák a létesít­ményben. Biztató jelnek te­kinthető az a szerződés, amelyet a tanács a mező­kovácsházi ÉSZKV-val kö­tött az épület alsó szintjének részleges befejezése végett. Amint hallottuk, sok szak­ipari munkára lesz még szükség ahhoz, hogy jövőre fürödni lehessen a meden­cékben. A környék rende­zésére egyébként társadalmi munkát is szerveznek a ké­sőbbiekben. Egy másik jelentősebb fel­adatnak számít a IV. kerületi óvoda bővítése és felújítása. A gyermekeket ideiglene­sen az iskolai napköziben helyezték el. Ezt a mintegy 5 millió forint értékű mun­kát a tsz-ek építőipari kivi­telező társulásának battonyai részlege vállalta el. Várha­tóan még ez év szeptembe­rében adja át rendeltetésé­nek a konyhával, foglalkoz­tató termekkel is ellátott korszerű gyermekintéz­ményt. közművesítés Tervszerűen halad a gáz­bekötés. Tavaly csaknem 6 kilométer hálózat készült el, s 1985 végéig a vezeté­kek együttes hossza eléri a 18 kilométert. A mezőko­vácsházi ÁFÉSZ szerelőrész­lege csakis a csövek, vala­mint a kazánok, konvekto­rok beszerzésének függvé­nyében képes kielégíteni a helyi igényeket. -Különben a tanács mintegy 8 ezer méter gázcsövet rendelt meg az előző évben. Nem mondható zökkenő- mentesnek Battonyán a víz­hálózat bővítése sem. Min­denekelőtt egy nagyobb tel­jesítményű körvezetéket kellene kiépíteni, s az új ku­tak fúrásával pedig növelni lehetne a vízbázist a telepü­lésen. Ahhoz, hogy újabb utcákat is bekapcsolhassa­nak a vezetékes hálózatba, társulásokat kell szervezni a jövőben. A szennyvíztisztító mű építése céljából viszont már korábban létrejött egy közösség. Az első ütem be­fejezését ez év végére ígérte a DÉLÉP. Ügyszintén megvan az anyagi fedezete a mintegy egy kilométeres út felújítá­sának. Ez annyiból áll, hogy a kohósalakkal fedett sza­kaszokat szilárd burkolattal látják majd el. Ehhez az összeget egyébként egy me­gyei pályázaton nyerte meg a nagyközségi tanács. A közvilágítás javításával és korszerűsítésével a DÉ- MÁSZ a MEGYEVILL-t bízta meg, s az 1984 március végére befejeződő munká­latok kiterjednek Battonya egész területére. LAKÁSÉPÍTÉS, TERÜLETRENDEZÉS Ami a Néphadsereg és a Malinovszkij utca sarkán épülő 120 OTP-lakást illeti, ezek felét a DÉLÉP előre­láthatólag ez év végéig ké­szíti el. A tanács azonban — főként az iskolakezdésre való tekintettel — egy ne­gyedévvel korábban szeret­né átadni azokat az épülő­félben levő szolgálati laká­sokat, amelyeknek egy ré­szébe majd pedagógusok költözhetnek be. Ezzel egy időben folytatódik a régi szolgálati lakások felújítása is. Ugyanis több mint 10 pedagógusra lenne szükség jelenleg a helyettesítő neve­lők tehermentesítése, vala­mint az oktatás eredmé­nyessége érdekében. A népfronttitkár tájékoz­tatása szerint mintegy 5 millió forint értékű társa­dalmi munkát terveztek er­re az évre. A politikai és tömegszervezeti tevékenysé­get alapvetően meghatározza Battonya felszabadulásá­nak 40. évfordulójára való előkészület. A HNF — a párt- és társadalmi szervek egyetértésével — már márci­usban felhívja a munkahelyi kollektívák, oktatási intéz­mények, és a lakosság fi­gyelmét a település parkosí­tásának, szépítésének, és rendben tartásának jelentő­ségére, s ezen belül konkré­tan a faültetéssel, a hulla­dékgyűjtéssel és a környe­zetvédelemmel kapcsolatos teendők teljesítésére. Az idén is lesz az SOS gyer­mekfaluban tereprendezés, és elkezdődik az az akció, amelynek keretében az álta­lános iskolák 8. osztályosai egy-egy gyümölcsfát ültet­nek el ezentúl minden év­ben. Kép, szöveg: Bukovinszky István Új ellenőrző testület: az Mkotmányjogi Tanács Torvenyeink összhangjáért Az alkotmány minden ország alaptörvé­nye, érthető tehát, hogy az egyes államok megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra: miként érvényesülnek ennek előírá­sai a gyakorlatban. Lenin írja egyik mű­vében: „ ... Az alkotmánynak az a lénye­ge, hogy általában az állam alaptörvényei és különösen azok a törvények, amelyek a képviseleti intézményekbe való választó­jogra, a képviseleti intézmények hatáskö­rére vonatkoznak, a tényleges erőviszonyo­kat tükrözik az osztályharcban. Fiktív az alkotmány, ha a törvény és a valóság el­tér egymástól és nem fiktív, ha azok egy­beesnek”. A történelmi fejlődés so­rán gyakran születtek úgy­nevezett papirosalkottná- nyok, amelyeknek szépen hangzó elveiből a gyakorlat­ban jószerivel semmi nem valósult meg. A magyar al­kotmánytörténet új fejezete az 1949. évi XX. törvénnyel kezdődik. Ez volt az első olyan alaptörvényünk, amely már minden szempontból megfelelt a szocialista alkot­mánnyal szemben támasztott követelményeknek. Köztu­dott, hogy az élet igényeihez igazodva a Magyar Népköz- társaság Alkotmányát azóta az országgyűlés többször is módosította, legutóbb éppen néhány hete, a parlament 1983 decemberi ülésszakán. Ez a legutóbbi módosítás már csak azért is külön fi­gyelemre méltó, mert az al­kotmányosság tényleges meg­valósulásának egyik fontos új biztosítékát építette a jog­rendszerbe — az Alkot­mányjogi Tanács létrehozá­sával. Ennek az országgyű­lés által választott testület­nek kifejezetten az a felada­ta, hogy ellenőrizze: a kü­lönféle Jogszabályok és jogi iránymutatások összhangban állnak-e az ország alaptör­vényével. A tanácsnak joga van arra, hogy az Alkot­mánnyal ellentétes rendel­kezések végrehajtását azon­nali hatállyal felfüggessze. Ez alól csak a parlament és az Elnöki Tanács által alko­tott jogszabályok — tehát a törvények, és a törvényerejű rendeletek —, valamint a Legfelsőbb Bíróság irányel­vei és elvi döntései a kivé­telek. A módosítás előírja azt is, hogy az Alkotmányjo­gi Tanács által kért adato­kat mindenki köteles a tes­tület rendelkezésére bocsáta­ni, illetőleg előtte vallomást tenni. Joggal vetheti fel most bárki: ez tehát azt jelente­né, hogy eddig az Alkot­mányt büntetlenül meg le­hetett szegni? Szó sincs róla, hiszen az alaptörvény meg­tartása és megtartatása vala­mennyi politikai, társadal­mi-állami szervnek és min­den állampolgárnak alapvető kötelessége. A parlamentnek eddig is jogszabályban rög­zített feladata volt az al­kotmány megtartásának el­lenőrzése, az állami szervek Alkotmányba ütköző rendel­kezéseinek megsemmisítése. Az Alkotmány végrehajtásán a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa is őrködik, s ebben a jogkörében minden az alap­törvényünkkel ellentétes jog­szabályt megsemmisít, illető­leg megváltoztat. Az alkot­mányosság védelmével kap­csolatban fontos feladatai vannak továbbá a bíróságok­nak és az ügyészségeknek is. A parlament legutóbbi ülésszakán mindennek elle­nére úgy ítélte meg, hogy indokolt továbbfejleszteni az alkotmányosság érvényesülé­sének állami-jogi biztosíté­kait a jogalkotás és a jogal­kalmazás területén. Az elha­tározásban bizonyára szere­pet játszott az is, hogy az utóbbi években az élet-, a társadalmi viszonyok bonyo­lultabbá válása miatt meg­növekedett a különféle álla­mi szervek által kiadott jog­szabályok, rendeletek, irány- mutatások száma. Indokolt tehát, hogy a paragrafusok alkotmányosságát egy külön erre a célra alakult testület rendszeresen vizsgálja — parlamenti képviselők és neves tudósok, jogászpro­fesszorok közreműködésével. Így könnyebben elérhető, hogy az alsóbb szintű ren­deletek a magasabb szintű jogszabályokkal teljes össz­hangban legyenek.­Az Alkotmány kimondja például, hogy az egyesülési jogot törvény szabályozza. Az egyesülésekről mégis tör­vényerejű rendelet született. Igaz, hogy az Elnöki Tanács két országgyűlési időszak kö­zött helyettesítheti a parla­mentet, így törvényt is mó­dosíthat törvényerejű rende­lettel. S az is elképzelhető — sőt az esetek többségében valószínűsíthető —, hogy végső soron a törvényerejű rendelet is a parlament aka­ratát tükrözi, összhangban áll az Alkotmánnyal. Ám a jogtudósok makacsul tartják magukat ahhoz a vélemény­hez, hogy a hasonló esetek elszaporodása sérti a törvé­nyességet, a jogbiztonságot. Hiszen az igazán fontos, de­mokratikus döntések csakis a parlament nyilvánossága előtt születhetnek. Csökken­teni kellene tehát a tör­vényerejű rendeletek szá­mát. Más: az Alkotmány koráb­ban előírta, hogy az orszá­gos hatáskörű szervek veze­tésével megbízott államtitká­rok csak az állami szervek­re, vállalatokra, szövetkeze­tekre és egyéb gazdálkodó szervekre kötelező rendelke­zéseket adhatnak ki. Mégis, főleg az Országos Anyag- és Árhivatal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, vala­mint az Országos Vízügyi Hivatal elnöke egy sor olyan rendelkezést jelentetett meg, amelyek a legközvetlenebbül érintették az állampolgáro­kat is. Elképzelhető, sőt va­lószínű, hogy az államtitká­rok kényszerhelyzetben vol­tak, hiszen másként nem tudták volna megoldani fel­adataikat. De ez a megoldás formailag akkor is alkot­mányellenes volt. A mostani módosítás során egyébként ez a konfliktus megszűnt, mert az Alkotmány már fel­hatalmazza az államtitkáro­kat, hogy kiadhassanak az állampolgárokra is kötelező rendelkezéseket. Attól persze így sem keli tartanunk, hogy a hamaro­san megalakuló Alkotmány- jogi Tanácsnak már nem lesz dolga ... Deák András Vadászati téli egyetem A népszerű nyári egyete­mek mintájára a TIT Zala megyei szervezete és a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem vadászati téli egyetemet szervezett. Az egyhetes kur­zusra, amely tegnap kezdő­dött Keszthelyen, a hazai vadászokon kívül Ausztriá­ból, az NSZK-ból és Svájc­ból is érkeztek vendégek. A vadászati egyetem célja a magyar vadgazdálkodás és vadászati lehetőségek bemu­tatása, a téli idegenforgalom előmozdítása. Előadásokat tartanak egyebek között a vadászati turisztikáról, a ma­gyarországi vadfajokról és vadállományról, a vadászat és környezetvédelem kapcso­latáról. Tűzvész és földindulás a Harangos-éren A nyári falusi esték meghitt hangulatához úgy hozzátarto­zik a békák és tücskök esti zenéje, mint az orgonák, hárs­fák és akácok bódító illata. A tavalyi nyár korai érkezése már április elején dalra buz­dított a falu alatt húzódó pusztaföldvári Harangos-ér réti­vízi világának fogadatlan zenészeit. Esténként már újra érde­mes kitárni házaink nyugatra néző ablakait, hogy elgyönyör­ködjünk e csúnyácska kis élőlények önfeledt esti zenéjében. Természeti környezetünk felgyorsult változásai sajnos, egy­re erőteljesebben érlelnek bennünk egy olyan balsejtelmet, hogy a Harangos-ér nádihegedűseinek hangulatos, esti öröm­zenéje rövidesen és minden bizonnyal véglegesen elnémul. A csaknem húsz éve itt végrehajtott csatornázás és víztároló­létesítés hatásait a térség gazdag élővilága különösebb meg­rázkódtatás nélkül elviselte. Ami viszont a tavalyi tavaszon kezdődött, és aminek napjainkban is tanúi vagyunk, úgy tű­nik, egy végzetesebb kimenetelű természetátalakítás előjelei­nek tekinthető. Nem elemi csapásról, a szó valódi értelmében vett tűzvész­ről és földindulásról van szó, hanem egy újabb, nagyarányú vízrendezési munkáról, illetve annak kényszerű velejáróiról. Igazából még örülnünk is kell, hiszen egy sok milliós álla­mi költségen létesített újabb csatornarendszer, majd egy to­vábbi víztároló szolgálja földjeink biztonságosabb terméski­látásait. Képzeletünkben már ott sorakoznak a halastóvá fej­lesztett víztárolók horgásztelkein épülő színes víkendházak. Halljuk az üdülők népes seregének vidám kacaját, de szí­vünkben mégis valami nyomasztó szomorúság honol. Örö­münkbe üröm vegyül, mert szegényebbek leszünk egy ősi természeti tájjal. Búcsúzunk a Darvas József és Tamkó Si­rató Károly által is megénekelt Harangoskút feltételezett he­lyének festői vidékétől, környékünk réti madárvilágának és jellegzetes vízi élőlényeinek utolsó menedékházától. Különösen érthető a szomorúságuk azoknak a természet- barátoknak, akik elolvasták Valaczkai Erzsébet helybeli szü­letésű tanárnőnek a Búvár című folyóirat 1981. júliusi szá­mában megjelent, ide kapcsolódó érdekes írását. A kis tanya, ahol a szerző született, most is ott fehérük a Harangos-ér partján. Innen figyelhette meg és írhatta le oly hitelesen az előforduló madarak viselkedését, az ér jellegzetes növényeit és apróvadjait. A cikket kiegészítő madárgrafikák a fiatal kutató művé­szi adottságáról, írása pedig a szülőföld szeretetéről, erről a nagyon fontos emberi érzésről árulkodnak. Megtudjuk, hogy a végnapjait élő Harangos-ér zsombékos nádasának gazdag rovarvilága, mintegy 30-féle réti-vízi ma­dárfaj számára nyújt kiváló életteret. Meglepetéssel olvashat­juk, hogy az itt élő vagy az itt költő madarakon kívül, néha egészen előkelő vendégek is felbukkannak a jó védelmet nyújtó, kellemes környezetben. Példaként említi a bütykös hattyút, a bölömbikát, a nagy kócsagot és a kanalas gémet. A szűkülő élettér és a növekvő vegyszerártalom miatt jo­gos aggodalommal beszélhetünk azoknak a réti, vízi és mezei apró élőlények sorsáról, amelyek már eddig is inkább csak mutatóban voltak megfigyelhetők ezen a tájon. Szomorú, de a jelek szerint ütött a Harangos-ér élővilágá­nak végórája. A madarak még csak elrepülhetnek új hazát keresni, de mit tehetnek a tócsákban, sás- és nádzsombékok oltalma alatt éldegélő siklók, gyíkok, békák, és a mocsári teknősök, amelyeknek igen tapintatlan „kilakoltatását” két sajnálatos tűzeset is megtetézte. Ügy tudjuk — és jóhiszeműleg feltételezzük is —, hogy ezek a nád- és avartüzek véletlenül lángoltak fel a Haran­goson. Hihető lenne-e, hogy az öles fákat is játszi könnyed­séggel kitépni képes óriás földgyaluknak és markológépek­nek éppen ezek, ezek a nádszálak állták volna útjukat? Máig sem halványuló vízióként vésődött emlékezetembe az a szélviharos áprilisi nap, amikor látványnak is szörnyű füst- és lángtenger söpört végig a Harangos-ér felett. Gyors autó­buszunk jóvoltából, számunkra csak egy percig tartott a döb­benet. Utunkra „pernyét fújtak a szelek” és szívünkben ha­záig valami nyomasztó, kongó üresség dobolt. Nem lehetett nem gondolni a megrázóan szép Ady-vers további soraira. Igaz, nem a grófi szérű „asztagvárosában”, hanem a Haran­gos-ér élővilága felett „mordult fel pirosán az égre a láng”! Borzadva láttuk, amint „Fut, reszket a riadt mezőn, az égő élet heve”. Majd hallani véltük a „gonosz, csúfos éneket”, amit ezúttal nem a „szenes kalászok”, hanem a tojásain ülő, vagy kicsinyeit etető főnixmadarak — illetve a tűzvészben hamuvá semmisülő békák és ezernyi apró mezei állatkák énekeltek. A honi táj eredeti, természeti szépségében örömüket lelő utazók azóta már egy sárga löszfoltot látnak éktelenkedni a Harangoskút feltételezett helyén. Pleskonics András

Next

/
Thumbnails
Contents