Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-24 / 19. szám

1984. január 24., kedd Kínálni is tudni kell! n 'gigböngésztem a táblákat is, nem csak a kiállí­tási anyagot. A Mezőhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetkezet fémtömlőivel 1973-ban kilencmillió forintos behozatalt tett feleslegessé, a kö- rösladányi METAKÉMIA háztartási szerei tavalyelőtt négy, az idén csaknem kétmillió forintos importmegta­karítást tettek lehetővé, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szö­vetkezet „importpótló” vasalókból az idén már kétszer annyit gyárt, mint 1983-ban, és új, dollárt kímélő, hasz­nálati cikkekkel is jelentkezik. Az Orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet az elmúlt esztendőben négy és fél millió forintnyi dollár kiadásától kímélte meg a nép­gazdaságot, cipőkhöz, bördíszműáruhoz és ruhaipari termékekhez készített csatokkal. Az Orosházi KAZÉP pillangószelepei több mint kilencmillió forint deviza­megtakarítást hoztak. Ha mindent egybeszámolok, csak az az öt ipari szö­vetkezetünk, amely a múlt heti budapesti kiállításon részt vett, nem kevesebb, mint 30 millió forint érték­ben járult hozzá az országos takarékossági programhoz, importhelyettesítő termékek előállításával. Az Ipaii Minisztérium, az OKISZ, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara, meg az Ipari Reklám- és Propaganda Vállalat közös kiállítása igazán meggyőző módon tárja az érdek­lődök elé: mit érthetünk szó szerint azon. hogy a ma­gyar ipar — benne a szövetkezeti ipar — igenis képes megállni helyét a versenyben, képes az ország fizetőké­pességének megőrzéséhez jelentős mértékben hozzájá- rulni. Egy dologról azonban ez a kiállítás nem tájékoztatja u látogatókat. Mégpedig arról, hogy a bemutatott termé­kek nem minden esetben a megvalósult importhelyette­sítés jelképei. Egyetlen konkrét példát. Éppen a MÉTA- KÉMIA elnöke, Nyerges László mondta el, hogy szövet­kezetük 180 millió forintos éves termelési költségéből 1983-ban 33 milliót költött olyan alapanyagokra, ame­lyeket csak dollárért lehet beszerezni. Ez az összeg azon­ban töredéke azoknak a millióknak, amelyeket a ma­gyar kereskedelmi vállalatok olyan háztartási tisztító- szerek behozatalára adnak ki, amilyeneket — immár a külföldieknél jobb minőségben — a körösladányiak is előállítanak. Szőnyegsamponukat például a textilipari kutatóintézet is vizsgálta, és megállapította, hogy jobb az eddig im­portált nyugatnémet tisztítószereknél, s mindenfajta szőnyeghez egyaránt jó hatásfokkal használható. Ha a kereskedelem a behozatalra áldozott devizakeretnek csak néhány százalékát átadná alapanyag-beszerzésre, a METAKÉMIA az egész ország szőnyegsamponigényeit kielégíthetné. Ugyanúgy, akár 100 tonnát is gyárthatnának a jelen­legi évi 20 tonna helyett abból a Metasept nevezetű le- mosó-fertőtlenítő szerből, amelyet az Országos Köz­egészségügyi Intézet véleménye szerint kórházak, egész­ségügyi intézmények minden további nélkül használhat­nának az osztrák szer helyett. Nem más a helyzet a Csillag edénymosogató szer ese­tében sem, mert nem hiszem, hogy a METAKÉMIA az e cikkben vélelmezhető reklámra szorulna, minden há­ziasszony, és mosogatásra ítélt férj személyesen győ­ződhet meg arról: tudja-e a ladányi mosogató azt, amit a nem kevés dollárt elemésztő, délről érkező folyadé­kok? Nos, mint említettük, a budapesti kiállítás eredmé­nyeket, lehetőségeket gyűjtött egybe a bemutatótermek­be. Az elszalasztott alkalmakról nem is tiszte számot ad­ni, de ha már a reklám is szóba került, az egyik kiállí­tó, a METAKÉMIA kapcsán* annyit azért jegyezzünk meg, hogy a rendező szervek a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával a bemutatkozóknak mindenkép­pen jó szolgálatot tettek e rendezvénnyel. Í rt neheztelhet a METAKÉMIA a kereskede­lemre az elmondottak miatt, ám a szövetkezet­nek sem szabad elfeledkeznie arról, hogy ket­tőn áll a vásár! Reklámra, propagandára a jelenleginél mindenképpen jóval többet kell fordítani, ha a kozmeti­kumok és háztartási szerek piacán — ahol egyáltalán nincs egyedül — pozícióit tartani akarja. A minőség, a jó minőség csak szükséges, de nem elégséges felté­tel az utóbbihoz. A portékákat nemcsak előállítani, kí­nálni is tudni kell! (kőváry) A Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru-kercskcdelmi Vállalat békéscsabai telepén megvalósították a korszerű árutárolási körülményeket. A raktározás nagy részét gépesítették Fotó: Veress Erzsi Választ kaptak kérdéseikre Tanulságok egy nehéz év után Csaknem három hónappal ezelőtt a Békés megyei Népújság 1983. október 26-i számában „A vitát este fél 8-kor lezárták” című írásban a következőket olvashat­tuk: „Akit sérelem ért, az még akkor is arról fog beszél­ni, ha másról kérdezik. Lehet, hogy ez nem általánosít­ható megállapítás, mindenesetre a békéssámsoni Előre Tsz gépműhely pártalapszervezetének taggyűlése azt bi­zonyítja, közvetlen környezetünk ellentmondásai mellett nem mehetünk el érzéketlenül, mert a felgyülemlett in­dulat mély előítéletek forrása lehet. ... Az indulatos, egyik-másik láthatóan sértődött em­ber úgy tűnt, régen magában hordozott panaszokat tár a taggyűlés elé...” Nagy sebességű vonalok Moszkva és Leningrád kö­zött március elsejétől forga­lomba állnak a Rigában ki­fejlesztett ER—200 típusú expresszvonatok, amelyek óránként 200 kilométeres se­bességgel száguldanak majd. Az új szerelvények eleinte 5 óra 20 perc alatt teszik majd meg a két város közötti több mint 600 kilométeres távol­ságot, jövő év elejéig azon­ban már 4 órára csökken ez az idő. Mint arról Borisz Morozov közlekedési miniszterhelyet­tes az Izvesztyijában megje­lent interjújában szólt, a vo­natok egyelőre a pályák és a jelzőberendezések miatt nem érhetik el tervezett se­bességüket. Az irányító- és jelzőberendezések átépítése már folyik, s ha a munka elkészül, az adott szakaszon jelentősen megnövekszik majd a többi szerelvény se­bessége is. Hasonló expressz- közlekedés bevezetését ter­vezik a Moszkva—Kijev és a Moszkva—Breszt vonalon is. Mint arról az Ekonomi- cseszkaja Gazeta írt a na­pokban, a szovjet vasutak jelentős fejlesztést tervez­nek 1984-re: 50 milliárd tonnakilométerrel növekszik az áruszállítás, a jelenleg 144 000 kilométeres vasút­hálózat 360 kilométer új vo­nallal bővül, és további 1600 kilométeren villamosítanak. Hatásos súrolószer Septo-Dol nevű, új, speciális tisztítószer gyártását kezdték meg az Országos Érc- és Ás­ványbányák Dunántúli Művei pilisvörösvári üzemében. A hal­ványzöld színű, finom szemcsés súrolószer magas aktív klórtar­talma miatt elsősorban kórhá­zakban és műtőkben csempék, kádak, tálcák, úgynevezett sza- nitertárgyak, ágyak, ajtók, ab­lakok, padlók és burkolatok fertőtlenítő tisztítására alkalmas. Az e célra szolgáló készítményt eddig importáltuk. Az új súro­lópor a szennyeződésekben levő fertőző mikroorganizmusokat maradék nélkül elpusztítja. Ezért a kórházakon kívül min­den olyan helyen — például az élelmiszeripari üzemekben is —, ahol különösen magasak a hi­giéniai követelmények. Ezt több bekezdésen át a felszólalásokból vett idéze­tek követték, majd az írás így folytatódott: „Sámson­ban a pártszervezetek irá­nyítói, a tsz vezetői minden­esetre elgondolkodhatnak, milyen körülmények vezet­tek el addig, hogy a gépmű­hely párttagjai már csak az ellentmondást veszik észre. Vajon mi lehet mindennek az oka?! A taggyűlésen minderre nem derült fény. A megol­datlanul cipelt ellentmondá­sok így újra egyéni és kö­zösségi sérelmekhez vezethet­nek . . . Este fél nyolckor a vitát lezárták. Félő, jiogy a meghallgatás ezúttal már kevés lesz, elmélyült elem­zésre, körültekintő intézke­désekre és a pártszerveze­tekben jobb politikai mun­kára, a hasonló helyzetek megelőzésére van szükség.” o Nos, azóta a párttagok vá­laszt kaptak kérdéseikre. A pártalapszervezet decemberi taggyűlésén egyenként visz- szatértek a hozzászólásokra. A válaszokban elhangzottak­kal, legalábbis a jegyző­könyv tanúsága szerint, mindenki egyetértett. Valószínűnek látszik, hogy a történtekből a pártalap­szervezet, a téesz pártveze­tősége és a közös gazdaság vezetői is levonták a tanul­ságokat. De remélhetően azok is okultak, akik mint kiderült, alaptalanul, sértő­döttségüktől vezetve bírál­tak, nyilvánítottak véle­ményt, s így végül párttag­hoz méltatlan .magatartá­sukkal zaklatták fel környe­zetüket. Három hónap múltán is kérdés marad azonban, mi válthatta ki az ellentmondá­sokat, még ha azok egy ré­sze látszólagos is volt. Ha közvetlenül nem is, de köz­vetve választ kaphattunk er­re az Előre Tsz január 14-i összevont párttaggyűlésén, ahol a zárszámadási előké­születek egyik állomásaként az elmúlt év gazdálkodásá­ról esett szó. o A többszörös kiváló szö­vetkezet a nagy szárazság miatt 1983-ban igen nehéz helyzetbe került. A kár meg­közelítette a 20 millió forin­tot. Az első felmérésekben a korábbi 25 millió forintot meghaladó nyereség helyett még több mint 5 millió fo­rint veszteséggel számoltak. Az ezt követő döntések meg­lehetősen szigorú takarékos- sági intézkedéseket tartal­maztak, s az első számú ve­zetők engedélyéhez kötötték az anyagok, az alkatrészek vásárlását. Am a szigorúság ellenére sem lehetett tudni, milyen hatása lesz végül is a takarékosságnak. A tagok mindebből csak annyit ész­leltek: az akadozó anyagel­látás, a szigorúság nehezíti munkájukat. Ebben a helyzetben a bi­zalmatlanság fokozatosan hó­dított teret, a máskor je­lentéktelen ügyek is egyszer­re fontossá váltak. A soka­sodó kérdésekre késtek, vagy elmaradtak a válaszok. Az értékrendszerben mindent megelőzött a tartalékok fel­tárása, mozgósítása. Egy- egy döntés, amely ekkor az első számú irányítók kezébe került, azt a látszatot keltet­te, mintha a vezetők nem bíznának a dolgozókban. Pedig az intézkedéseknek nemcsak céljuk, hanem va­lóságos, kézzel fogható ered­ményei voltak. A megtakarí­tások értéke több mint négy­millió forint lett. A vesztesé­get 900 ezer forintra sike­rült csökkenteni, s végül a téesz tekintélyes biztonsági alapjából ezt is rendezték. Sőt, mint az a január 14-i összevont párttaggyűlésen kiderült, a téesz a korábbi évekhez hasonlóan az idén is fizet kiegészítő részese­dést, s a további fejlődés fel­tételei adottak. o A hangulaton ez azonban akkor, az elmúlt év októbe­rében még nem érződhetett, hiszen hátra volt még az év­ből két hónap. Így a tsz ve­zetői a helyzet fonákságára csak akkor döbbentek rá, amikor a valósággal, a téesz- tagok véleményével e lap ha­sábjain is szembesültek. Ak­kor figyeltek fel csak igazán a véleményekre . .. A szárazságot követő in­tézkedések helyességét nem lenne értelme vitatni, azok­ra szükség volt, de talán jobban kellett volna figyelni a téesztagok hangulatát be­folyásoló tényezőkre, az el­harapódzó indulatokra. Mindezt az összevont párt­taggyűlés egyik felszólalója a következőképpen fogalmaz­ta meg: — Nagyobb bizalmat, őszinteséget kérünk. Úgy tűnik, ezt értette meg a pártvezetőség, amikor de­cemberben részletes válaszo­kat adott a kérdésekre, és a téesz vezetősége is, amikor most januárban a zárszám­adó közgyűlés előtt őszinte eszmecserére hívta a' párt­tagokat. Kepenyes János Új tápanyagok szobanövényeknek Gazdagabban virágzik a muskátli és a fokföldi ibo­lya, gyorsabban fejlődik a fikusz, a filodendron, a pál­ma és a többi szobanövény a Veszprémi Nehéz vegyi pari Kutató Intézetben kidolgo­zott új tápok hatására. Az Agrotek (Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedel- mi Vállalat) kezdeményezé­sére a kutatók Vitaflóra né­ven új tápcsaládot kísérle­teztek ki, amelyben vala­mennyi növénycsalád részé­re optimális összetételben van jelen a nitrogén, a fosz­for, a kálium és 12-féle mik­roelem. A magyar lakóházak legnépszerűbb virágára, a muskátlira megkülönbözte­tett figyelmet fordítottak. annál is inkább, mert ennek az igénye eltérő a többi nö­vény- és virágcsoportétól. A muskátli a kutatóktól egye­di tápot kapott. Az újdonsá­gokat egyébként kiválónak minősítette kísérletei alapján a Mezőgazdasági Kemizálási Szolgálat és a Fővárosi Ag­rokémiai Állomás. A nehéz­vegyipari kutató intézetben a Vitaflóra gyártására kísér­leti üzemet létesítettek, és megkezdték az Agrotekkel kooperációban a dísznö­vénytáp gyártását, csomago­lását. Tavasszal már 100 ezer 75 milliliteres flakonnal az üzletekbe kerül, s a jö­vőben az igények szerint a becsült hazai szükségletet ki tudják elégíteni az új tápok­ból. Halászok zárszámadása Elkészült . a Bács-Kiskun megyei halászati termelőszö­vetkezetek 1983. évi halásza­ti mérlege. A tavalyi aszály a természetes vizek és a mesterséges tavak „halter­mését” is csökkentette: az előző évinél kevesebb, a horgászok zsákmányával együtt 181 vagon halat fog­tak. A tógazdaságok közül a legjobb eredményt a szak­mán Petőfi Tsz érte el: hek­táronként az országos átlag­nál többet, 1,6 tonna halat értékesített. Szerencsével húzták a hálót az alpári Vi­rágzó Halászati Tsz tagjai is, akik a Tisza legkisebb, mindössze 8 kilométeres sza­kaszát birtokolják; egész évben együttesen 12,5 vagon folyami halat kerítettek há­lóba. A megye legnagyobb halászati szövetkezete, a ba­jai Üj Élet halászai viszont elégedetlenek a múlt évi zsákmánnyal. A Duna inga­dozó vízjárása évek óta ked­vezőtlenül befolyásolja a fo­gást, annak ellenére, hogy minden évben mesterségesen gyarapítják a folyó, illetve a holtágak halállományát. Ta­valy is 2,5 millió csukát, elő­nevelt süllőt, és mintegy 15 vagonnyi nemes halat enged­tek szét vizeiken. Mégis ke­vesebb halat húztak partra a tervezettnél. Az élővizek halállományának csökkené­se intenzív haltenyésztésre kényszeríti a bajaiakat is, s ilyen céllal épül — tsz- kooperációban — a nagyba­racskai 230 hektáros halas­tó, amelyből az idén száz hektárt használnak is. Békéscsaba határában, a gyulai Körösi Vízgazdálkodási Tár­sulat a békéscsabai Május 1. Tsz komplex meliorációs mun­kálataihoz folytat kivitelezés előtti előfelvételt. A jelenlegi felmérés magassági alappontsűrítést szolgál, a héten kez­dődő csatornaépítési és alagcsövezési munkákhoz. Néhány száz méterrel arrébb a tsz gépcsoportjának dolgozói már a leendő csatorna nyomvonalát tisztítják meg a fáktól és a bokroktól -Fotó: Gál Edit u

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents