Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-19 / 15. szám

1984. január 19., csütörtök o Koszorúzás a budapesti gettó felszabadulásának évfordulóján A Magyar Izraeliták Or­szágos Képviselete és a Bu­dapesti Izraelita Hitközség Elnöksége — a budapesti gettó felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából — szerdán koszorúzási ünnep­séget rendezett a Wesselényi és a Kertész utca sarkán le­vő iskola falán elhelyezett emléktáblánál, a gettó egy­kori bejáratánál. A kegyeletes megemléke­zésen — amelyen részt vet­tek állami, párt-, tanácsi és társadalmi szervek képviselői is — Héber Imre, a MIOK elnöke mondott beszédet, majd a koszorúzásra került sor. Ezután a résztvevők a Hősök temploma Wesselényi utcai árkádsorához vonultak, ahol annak idején a gettó egyik kapuja állt, s az otta­ni emléktáblánál ugyancsak elhelyezték a kegyelet virá­gait. Pályázat a mezőgazdasági gépészmérnöki hivatásról A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kara pályá­zatot hirdet középiskolás fia­talok számára „Ki tud töb­bet a mezőgazdasági gépész- mérnöki hivatásról?” cím­mel. A pályaművekben a me­zőgazdasági gépészmérnök feladatával, termelésben el­foglalt helyével, társadalmi megbecsülésével, érvényesü­lési lehetőségeivel, a felké­szítést végző Gödöllői Mező- gazdasági Gépészmérnöki Kar tevékenységével kap­csolatos személyes élmények feldolgozását kell elkészíte­ni, maximálisan egy ív ter­jedelemben. A pályaműveket 1984. március 15-ig kell le­zárt borítékban, a feladó ne­vének, címének és középis­kolájának megnevezésével beküldeni. Az első díj két­ezer forint, a második díj ezer forint, a harmadik díj ötszáz forint, emellett to­vábbi értékes könyvjutalma­kat osztanak ki a pályázók között. Cím: Agrártudományi Egye­tem Mezőgazdasági Gépész- mérnöki Kar Dékáni Hiva­tala, 2103 Gödöllő, Páter Ká­roly u. 1. szám. Lakáskörülmények Magyarországon A Központi Statisztikai Hivatal „A lakás, és kom­munális ellátás fontosabb adatai” című most megjelent kiadványban tette közzé az utóbbi évek jellemző adatait a lakáshelyzetről, a kommu­nális ellátottságról, a lakó­környezetről, illetve ezek változásairól. A statisztika szerint Ma­gyarországon 3,7 millió la­kás van, mintegy 350 ezerrel több, mint 8 évvel korábban, így száz lakásban napjaink­ban 292-en élnek, szemben a 8 évvel ezelőtti 317-tel. A fejlődés a községekben a legszembetűnőbb, ahol a 100 lakásra jutó népesség száma 327-ről az országos átlagra. 292-re csökkent. A legkevés­bé a vidéki városokban ja­vult a helyzet, ahol 8 évvel ezelőtt 309-en, ma 303-an élnek száz lakásban. Az or­szág megyéiben élők közül a Rács-Kiskun megyeiek lak­nak a legtágasabban, itt 100 lakásban 264 a lakók száma, s a legnagyobb a zsúfoltság Szabolcs-Szatmárban, ahol a megfelelő adat: 315 lakó la­kásonként. A felmérés idején a köz- világítást több mint 864 ezer fényforrás szolgáltatta az országban. Ebből a főváros­ban 98 855 lámpa világított, a megyeszékhelyek közül a legtöbb, több mint 15 ezer Pécsett és Miskolcon, a leg­kevesebb. 3133 pedig Szek- szárdon. A vezetékes gázzal ellátott lakások száma megközelíti az egymilliót, s több mint 50 százalékukban fűtésre is használják a gázt. Propán­bután gázpalackot 2,3 millió háztartásban használnak. A távfűtésbe, illetve a meleg­víz-szolgáltatásba bekapcsolt lakások száma 8 év alatt, 252 ezerről több mint félmillióra, illetve 208 ezerről 452 ezerre emelkedett. A statisztika ké­pet ad a vízvezetékcső-töré- sek számáról is. Ebben a lista élén a megyék közül Csongrád áll, egy év alatt 4176 töréssel, holott a vízve­zeték-hálózat nem hosszabb, mint a többi megyében. Az országnak 432 gyógy-, tisztasági és strandfürdője van, amelyek egyszerre 447 ezer vendéget, fogadhatnak. Az ország 24 gyógyfürdője közül 9 a fővárosban talál­ható. A gyors ütemű építkezések ellenére országszerte több lett a városokban a zöldte­rület, amely megközelíti a 150 millió négyzetmétert. A játszóterek száma összesen ötezer, alapterületük 3,7 mil­lió négyzetméter, másfélszer akkora, mint nyolc évvel ez­előtt. ;• ............................................................................................... i No, ez is jól kezdődik! ■ ■ A leendő anyós az áruház ruházati osztályának : üvegpultjára helyezi a kezét. Egész testsúlyával ráne­l hezedik, mintegy nyomatékot adva önnön személyének. | súlyának. Fél lépéssel mögötte a lánya, aki fejhosszal | előzi meg vőlegényét — a fiatalember pillanatnyi státu- | sza tehát: jövendő férj. A hölgy csokornyakkendöt kér, kioktató hangnemben. ; az elárusító hiába magyarázza, hogy ami neki annyira • tetszik, az „nem szép", sőt... (otromba). Mindhiába. A j kosár alján ott árválkodik a „propeller". Most egy ing- : re mutat. A körülöttük állókban elhül a vér. Az ízlés­; telenséget, mint rossz példát tanítani kellene. A lánya ; viszont tanulékony, pillanatok alatt hozzászokik a gon- : dolathoz, hogy ez az ing és ez a csokornyakkendő : együtt (!) lesz jelen a nagy pillanatban. (Talán az is ; átfut rajta, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, mit I visel a „vevőlegény”, a lényeg az, hogy kimondja a bol- : dogító szót.) A jövendőbelije hátulról szólna valamit. Ne értsük fél- ■ re. Nem ellenvéleményt nyilvánítana, csak úgy, nagyon • halkan dünnyögi az orra alatt, hogy „ez nekem...’, de : a tekintélyes anyós megfordul, és ráripakodik: : — Ez lesz, és kész! • A lánya — anyja lánya! — is rábólint. A férjjelölt I ebből megérti, hogy ez lesz, és kész. • A jelenetből ítélve egy életre — kész . . . _­J anuár 17-én, kedden este 17 órakor nyitották meg Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban Meskó Anna és Póka György pedagógus képzőművészek kiállítását. Megnyi­tó beszédet dr. Marsi Gyuláné, a városi tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője tartott. A kiállítást február 17-ig tekinthetik meg az érdeklődök Fotó: Gál Edit Több műtrágya jut a földekre A mezőgazdaság idei ter­ve jelentős feladatokat tá­maszt a növénytermesztők­kel szemben; 15 millió ton­na gabona megtermelését irányozták elő, ez pedig föl­tételezi a korábbinál maga­sabb fokú mesterséges táp­anyag-utánpótlás biztosítá­sát. A MÉM szakemberei szerint az idén egy-egy hek­tárra több mint két és fél mázsa talajerőpótló ható­anyag jut, mintegy 8 száza­lékkal több az elmúlt évi­nél. A műtrágyakínálat várha­tóan jobb lesz a korábbinál. Hatóanyagban számolva 1650 ezer tonna áll a termelők rendelkezésére. A legna­gyobb tételben a nitrogén műtrágyát árusítják, az elő­irányzat szerint 650 ezer ton­nára számíthatnak az üze­mek és a kistermelők. Ez a mennyiség 40 ezer tonnával haladja meg az elmúlt évit. Foszfor és kálium műtrá­gyákból szintén több jut a földekre. A hazai üzemek és a külkereskedelem szállítá­sai nyomán foszfortartalmú anyagokból 480 ezer, kálium műtrágyákból 520 ezer ton­na alapozza meg az előirány­zott hozamokat. A szakemberek ország­szerte bevezették a részletes talajvizsgálatot, és ennek alapján határozzák meg a szükséges vegyszeradagokat. Ezzel megelőzik a korábbi években eleienként tapasz­talt pazarlást, azt, hogy időn­ként a szükségesnél na­gyobb adagokat juttattak a talajba, olyan mennyisége­ket, amelyek a növények számára lényegében hozzá­férhetetlenek voltak. Az idén 6 százalékkal több növényvédő szerhez jutnak a termelők. A szerek csaknem 60 százaléka hazai termelés­ből származik. Némileg nő a szocialista import meny- nyisége. A termelők rendel­kezésére áll a növényvédel­mi előrejelzés mind jobban kiszélesedő rendszere. A szakszerű központi prognó­zist a helyi tapasztalatokkal kiegészítve a mezőgazdasági nagyüzemek jól hasznosít­hatják a hozamok fokozá­sánál, a veszteségek mér­séklésénél. Szovjet elismerés Tiszavasvárinak A magyar—szovjet agro­kémiai egyezményben való eredményes közreműködés elismeréseként oklevéllel tüntették ki szerdán a tisza- vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár munkáskollektíváját. A szovjet Szojuzhimexport dip­lomáját a gyár azzal érde­melte ki, hogy határidő előtt teljesítette exportszállítását. A tiszavasváriak tavaly a megállapodás szerint 800 ton­nányi Glifozat márkanevű gyomirtószert állítottak elő és küldtek a Szovjetunióba. A totális, nagyhatású gyom­irtóként nyilvántartott szer további feldolgozásáról a szovjet vegyiüzemek gondos­kodtak. A 18 millió rubel ér­tékű szállítmány utolsó té­telét december 10-én, a ha­táridő előtt küldték a szov­jet partnernek. A tervek sze­rint az idén is 800 tonna por alakú hatóanyagot küldenek a Szovjetunióba. Miről ir a Kincskereső januári száma A Kincskereső ez évi meglepetése: „Világjáró ma­gyarok" címmel új sorozat indul a januári számtól. Nagy utazók és emigránsok útleírásaiból, illetve a ró­luk szóló művekből közöl részleteket a folyóirat, s a borító 4. oldalán egy-egy szép rajz mutatja be a vi­lágjárót. és valamelyik ka­landját. A januári számban Mikes Kelemen három tö­rökországi levelét olvashat­juk és Lévay József: Mikes című költeményét. Mikes Kelement és rodostói kör­nyezetét Csala Károly raj­zolta meg. Január a legtélibb hónap — ennek hangulatát idézik fel Szabó Lőrinc, Illyés Gyu­la és Nemes Nagy Ágnes versei. Ezenkívül a Három árva című székely népköl­tés. Morgenstern abszurdjai és Ingrid Sjöstrand „gye­rekszáj-versei” teszik teljes­sé a szám lírai anyagát. Az interjúrovatban Sebő Ferencet szólaltatja meg Ko­vács Lajos. A Testvérmú­zsák a kecskeméti játékmú­zeumot mutatja be, dr. Ko­lozsvári Judit, az intézmém igazgatója kalauzolásában. A Könyvek között rovatban Levendel Júlia Erich Käst- nerről szóló szép írását ol­vashatjuk. Ez év októberében lesz a Kincskereső folyóirattá vá­lásának tizedik évfordulója. Ebben az évfolyamban min­den számban a lap egy-egy grafikusa megrajzolja, mi­lyennek látja a Kincskere­sőt. Az első jubileumi raj­zot Papp György készítette (borító 3. o.). A januári szá­mot Barczánfalvi Ferenc. Berta Róbert, Csala Károly és Papp György illusztrálta. Továbbra is érdekünk a kistermelés támogatása n smerek olyan pa­rasztembert, aki nyolc tehenet gon­doz, tudok olyan községről, ahol több tejet értékesítenek a háztájiból, mint a közös­ből, találkoztam olyan sző­lősgazdával, aki munkája mellett családjával együtt csaknem egy hold szőlőt metsz, kapál, permetez, szü­retel. A példákat még hosz- szan lehetne sorolni. Vala­mennyi azt bizonyítja, élénk a termelési kedv a háztáji portákon, a hobbikertekben. Kik vállalkoznak kister­melésre? Legpontosabban úgy válaszolhatnánk a kér­désre: mindenki, aki szereti a földet, a természetet, az állatokat, gondozásukra, ápo­lásukra nem sajnálja idejét, erejét. Az üdülőövezeli ker­tekben egymás mellett ka­pái a munkás, a tanár, a mérnök, a vezérigazgató, a minisztériumi tisztviselő. Egyikük felüdülést, másikuk a családi pénztárca gyarapo­dását várja a kistermeléstől. Széles körű társadalmi bá­zisa van a kistermelésnek. Enélkül persze nem is büsz­kélkedhetne a mostanihoz hasonló eredményekkel. A hazai agrártermelésnek egy- harmadát adják a kisáruter- melők. Ágazatonként más­más az arány, de alig van olyan mezőgazdasági mun­ka, amelyből ne vállalnának részt. Az állattenyésztésből például 44 százalékkal része­sednek. a zöldség- és gyü­mölcsféléknek pedig több mint a fele az ő kertjükből származik. Ezen arányok is sugallják, hogy a legutóbbi évtizedben megváltozott a kistermelés célja. Még a hatvanas évek­ben is inkább önellátásra termeltek a gazdák. Most az árutermelés kerül mindin­kább előtérbe. Ennek persze feltétele a szakosodás. Ezért láthatunk például nyolc te­henet egyetlen udvarban. A szakosodásra alapozott áru­termelés azonban már más­fajta követelményeket tá­maszt a kisárutermelés tá­mogatásával szemben. Amíg egy tehenet tartott a falusi ember, jószágának megter­melte az abrakot, lekaszálta a szénát, begyűjtötte a pil­langós takarmányt. Nyolc te­hénnél ezt már nem teheti meg. hiszen nincs annyi földje, amelyen ennyi takar­mány megterem. De hasonló helyzetben van a szőlőter­melő is. Korszerű kisgépre, hordókra, megbízható felvá­sárló apparátusra van szük­sége ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhasson. A mai, árutermelésre sza­kosodott kistermelés nem nélkülözheti a társadalmi se­gítséget. Sokan hajlamosak ezt leszűkíteni a mezőgazda­sági nagyüzemek támogatá­sára. Vitathatatlan, nélkü­lük nem boldogulnának a termelők. Tőlük kapnak te­nyészállatot. szaktanácsot, takarmányt, fuvart, s még hosszan lehetne sorolni azo­kat a látszólag apró, de a termelőknek nélkülözhetet­len szolgáltatásokat, amik nélkül megbénulna a háztá­ji gazdálkodás. A termelőszövetkezetek ál­lami gazdaságok, fogyasz­tási szövetkezetek többsége figyelemmel kíséri a kister­melők igényeit, igyekeznek a kedvükben járni. Persze nem önzetlenül teszik, s ezt nem is várhatjuk tőlük. A gazdaságok nagyüzemi fel­irat kapnak a kistermelők­től felvásárolt és tovább­adott termékekért, ez növeli bevételeiket, szerényen gya­rapítja nyereségüket. A fo­gyasztási szövetkezetek pél­dául 1982-ben 10 milliárd fo­rint értékű terméket vettek át, a felvásárlás nyeresége 2,94 százalékos volt. Ez kedvezőbb a kiskereskede­lem és a vendéglátás jöve­delmezőségénél. A mezőgazdasági nagyüze­mek törődése bármily sokol­dalú, egyre kevésbé lesz ele­gendő a kistermelés fejlesz­téséhez. Az árutermeléshez ugyanis pénz kell, amiből nem mindegyik gazdának van elegendő. A takarék- pénztárak, takarékszövetke­zetek fokozottabb támogatá­sát sem nélkülözhetik. Az árutermeléshez már kevés a családok munkaereje, gé­pesíteni kell a munkafolya­matokat. Sokat emlegetett panasz, hogy kevés és gyen­ge minőségű gépet, eszközt vásárolhatnak a termelők. Nemrégiben mondta indula­tosan egy gazda: „Annak a kezébe adnám ezt a kapát, aki gyártotta". Az oly gyak­ran kereseti TZ—4—K kis- traktórból például 1984-ben is csak ötszáz darabot kínál­nak majd. ami jóval alatta marad az igényeknek. A hazai agrártermelés egyik fontos célja az export bővítése, hozzájárulás az or­szág fizetési mérlegének ja­vításához. S ha a kisterme­lés egyharmados arányban részesedik a mezőgazdasági termelésből, akkor a kivitel fokozása ebben az ágazatban is jelentős. Termelők és fel­vásárlók egybehangzóan ál­lítják, hogy nem eléggé ér­dekeltek az export bővítésé­ben. Jónéhány termék ára például magasabb a hazai piacon. Exportra pedig foko­zott gondossággal kell elő­készíteni a zöldséget, gyü­mölcsöt, s természetesen a több munkáért nagyobb jö­vedelmet is várnak a terme­lők. Széles körű tapasztalatok szerint a kistermelés bővíté­sének kulcsa a jövedelmező­ség javításában rejlik. A termelők többsége ugyanis nem a kistermelésből él, ha nem találja meg számítását, könnyen fölhagy a szabad idejében vállalt munkával. Persze az igaz, hogy 1982- ben a kistermelés 9 száza­lékkal bővült. Nyilvánvaló­an arról van szó, hogy u je­lenlegi jövedelmezőségben még érdekeltek a termelők, másfelől a családoknak szük­sége van a jövedelmek ki­egészítésére. O isszaélni mégsem szabad ezzel a hely­zettel, hiszen ha a kistermelő elveszíti bizalmát, meginog termelési kedve, le­mond az árutermelésről. A bizalmat visszaszerezni pe­dig sokkal nehezebb, mint megtartani. A mostani gya­korlat és a kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a kistermelésre még hosszú ideig szüksége lesz az országnak. Sőt, egyes eszköz- igényes ágazatokban még a fejlesztésről sem mondha­tunk le. Ezért a kistermelés támogatása közös érdekünk. Megvalósításához kereshet­nek ötletet, módszert a ter­melőszövetkezetek, tanácsok, takarékpénztárak, mezőgaz­dasági gépgyárak és a ter­melés jövedelmezőségét sza­bályozó intézmények is. Farkas József Gábor llntlor-díjas: Mezei ündrás Gábor Andor költő, publi­cista, kritikus, a magyar szo­cialista irodalom egyik sok­oldalú egyénisége születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából szerdán átadták a Gá­bor Andor-díjat a Magyar írók Szövetségében. A Gábor Andor özvegye által 1958-ban létesített ala­pítvány összegéből kétéven­ként egy-egy írót vagy köl­tőt jutalmaznak. Az idén a díjról határozó bizottság Me­zei Andrásnak ítélte a ju­talmat, s azt Goda Gábor, Kossuth-díjas író, a bizott­ság tagja adta át.

Next

/
Thumbnails
Contents