Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-17 / 13. szám

1984, Január 17., kedd Tizenhárom éves a TilSZSZl Új társadalmi igény tükröződik a rendezvényekben Ezen a nyáron lesz 13. éve, hogy Békéscsabán meg­alakult a Társadalmi Ünnep­ségeket és Szertartásokat Szervező Iroda. Kevesen tud­ták még 1971-ben, mit ta­kar ez a név, lesz-e létjogo­sultsága tevékenységének. A békéscsabai irodát azóta az ország százegynéhány ha­sonló intézményének sorá­ban a legjobbak között tart­ják számon színvonalas ren­dezvényeivel, kidolgozott módszertárával, állandó meg­újulási törekvéseivel. A tö­retlen ívű fejlődés tavalyi szakaszáról és terveikről kér­deztük Betkó Katalin meg­bízott igazgatót. — Hagyományos rendez­vényeink a névadók, a há­zasságkötések száma a jól ismert okok miatt mostaná­ban nem emelkedik. Csök­kent a születések száma és a házasulok sorában is a ’60- as években született fiatalo­kat találjuk. A polgári teme­tések száma nő egyre in­kább. Véleményünk szerint soha nincs két egyforma ren­dezvény, bármilyen jellegű is legyen az. Minden család­nak mások az elképzelései arról, hogyan köszöntsük a kisbabát, a menyasszonyt, a vőlegényt. Arra törekszünk, hogy az ünnepség szemé­lyekhez, az emberekhez szól­jon, nyújtson a résztvevők­nek egyénit, emlékezeteset. Ezt szolgálja a pontos adat- felvétel, az egyéni kérések figyelembevétele, a zene, a vers, az esztétikus környezet biztosítása. Talán március­ban birtokba vehetjük a vá­rosi tanács épületében kiala­kított kis házasságkötő ter­met. Ezentúl ott rendezzük a névadókat és a kisebb tö­meget mozgató házasságköté­seket. Például azok, akik másodszor kötnek házassá­got, nem feltétlenül ünne­pelnek népes családban és a hét végén. Összegezve, a rendezvényeink újfajta tár­sadalmi igényt tükröznek. A lényeg az összhatás, a rész­letekről, az apró munkáról mi tudunk, és ez ne zavarja az ünneplők örömét. 1982-ben kirendeltségünk nyílt Mezőberényben, ame­lyik elsősorban a társadalmi aktívák bevonásával tevé­kenykedik. Ugyanolyan színvonalon és módszerek­kel, mint a békéscsabai iro­da. Télen ők is felállították a mindenki karácsonyfájába herényiek szintén láthatták a Termő ékes ág kiállítást. — A megyében más ha­sonló irodák is vannak, mi­lyen kapcsolat köti egymás­hoz ezeket? — Nyolc rendezvényiroda van Békésben, és körülbelül egy éve úgynevezett iroda­vezetői munkaközösséget ala­kítottunk. A cél az anyagi és szellemi erők egyesítése, hiszen a lehetőségek terüle­tenként nem lesznek na­gyobbak. Közösen tárjuk fel a hosszú távon beérő kultu­rális eredményeinket, együtt segítjük a társadalmi akti­vistákat. Támogatnunk kell a kisközségek anyakönyvveze­tőinek munkáját. November­ben például minden iroda munkatársainak részvételé­vel Békéscsabán házasságkö­tési és névadó bemutatót tar­tottunk. Elemeztünk ünnepi beszédeket és műsorokat. Ez kötelező és hasznos tovább­képzést jelentett a gyakorló anyakönyvvezetőknek is. A szónokok részére rendszere­sen továbbképzést tartunk. A társadalmi ünnepségekről, a szertartásokat szervezőkről változatos színvonalú képet kaptunk a bemutatón, de legalább tudjuk, mire ala­pozhatunk. Szeretnénk eljut­ni később az országos be­mutatókig, hiszen ez fiatal szakmánk próbaköve lehet. A módszerek, a működési irányelvek még nem egysé­gesek. Ezért a továbbképzé­seken szeretnénk a jó gya­korlatot továbbadni, ez az irodánk bázisfeladata is. Ta­valy a társadalmi és politi­kai ünnepségeket szervező munkaközösséggel a megyei és a helyi művelődési köz­pontokkal közösen rendeztük meg Mezőberényben a poli­tikai ünnepek megújítását segítő irodalmi színpadi be­mutatót. Innen hét forgató- könyvet tudtunk elküldeni a vállalati, iskolai, egyéb po­litikai ünnepek rendezéséhez. — Milyen tervekkel indul­nak az új esztendőnek? — Több megye összefogá­sával regionális orgonista­képzést szervezünk, amely­nek a békésiek adnak ott­hont. Az irodavezetői közös­ség eredménye lesz ez, csak­úgy, mint a Megyei Művelő­dési Központtal közösen megrendezésre kerülő bent­lakásos versmondóképzés. A területen igen sok új anya­könyvvezető dolgozik, képzé­sükről gondoskodnunk kell. Az államigazgatási irányítás átrendeződésével újabb fel­adataink jelentkeznek, pél­dául ezentúl Kondoros is hozzánk tartozik. Tudnunk kell, hogy mit vár tőlünk a község és mire számíthat a békéscsabai iroda? Folytatjuk a három éven át sikerrel megrendezett szertartást, a halottak napi emlékünnepséget. Az egyhá­zi ünnepben gyökerező gon­dolat, a megemlékezés halot- tainkról, miért ne nyerjen méltó társadalmi formát. Akik eddig eljöttek az ün­nepségre, megható, mély em­lékekkel távoztak onnan, s köszönték, hogy gondoltunk rájuk, őriztük a gyászukat. — Az iroda szép hagyo­mánya a tavaly 10 esztendős Termő ékes ág című anyák napi fotópályázat. Mi lesz ennek a sorsa? — Az évről évre ismétlődő tematikus pályázatokat előbb-utóbb fenyegeti az el- sekélyesedés veszélye, a résztvevők lazábban értéke­lik az elvárásokat. Ügy érez­tük a Termő ékes ág eseté­ben is, hogy tartalmában, színvonalában reformra szo­rul. Ezentúl kétévenként hir­detjük meg. Az idén jubi­leumi kiállítás lesz, ahová a korábban díjat nyert fo­tóművészeket hívjuk meg. Tervezzük a személyazo­nosság-átadási ünnepség megrendezését. Az idén azo­kat a gyerekeket hívjuk meg (körülbelül ötvenet), akiknek mi rendeztük a névadó ün­nepségét. A politikai ünnep­ségek szemléltetését, a zász­lódíszeket, a transzparense­ket szebbé szeretnénk tenni. Segítséget nyújtunk a válla­lati, családi, politikai, társa­dalmi ünnepek megrendezé­séhez, s nem lesz kis fel­adatunk a nyári nemzetközi bábfesztiválon és a műrepü­lő világbajnokságon sem. A munkánkat áttekintve, ugye nem csoda, ha azt mondom, ilyen területen csak az dol­gozzon, aki közvetlen kap­csolatot tud tartani az em­berekkel. Bede Zsóka Népszerűek a TÜSZSZI gyermekrendezvényei. Képünk a 3 évesek karácsonyi ünnepén ké szült Fotó: Papp Józse Szaunakályhák Dunaújvárosból Szaunakályhák gyártására szerveztek gazdasági mun­kaközösséget a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaműveknél. Az első ilyen készülék elké­szítésére a szükség vitte rá a vállalatot. Három esztende­je, amikor megnyitották a szaunát a város fedett uszo­dájában, nem volt devizake­ret, hogy külföldről vegye­nek kályhát,' itthon pedig nem gyártották. Megcsinál­ták hát saját maguk. A prototípust később pápai Elekthermax fűtőele­meinek beépítésével tökéle­tesítették, és sikerült is a külföldön forgalomban le­vőknél jobb hőátadású, köny- nyebben kezelhető, méretei­ben is megfelelőbb szauna­kályhákat szerkeszteni. Az új gazdasági munkaközösség 6, 9 és 12 kilowatt teljesít­ményű változatban készülő kályhái már gazdára is ta­láltak. A kisvállalkozás tag­jai évente több mint száz kályhát tudnak gyártani. Most a Transelektro Külke­reskedelmi Vállalattal tár­gyalnak a dunaújvárosi szaunakályhák külföldi érté­kesítéséről. flz ipar, a kereskedelem és a vendéglátás összefog Tanácskozás az egészséges táplálkozásról A közelmúltban Kecskeméten tartotta X. vándorgyű­lését a Magyar Táplálkozástudományi Társaság. Az orvosok, diétás nővérek, kutatók, oktatók, kereskedők és termelők aktuális témával, a diétás étkezéssel fog­lalkoztak. Megvitatták a lehetőségeket és a. több éves közös munka eredményeit. Továbbra is probléma, hogy az egészségügyi, az ipari, kereskedelmi és a vendéglá­tóipari oktatásban a diétával kapcsolatos ismeretek nem kapnak megfelelő hangsúlyt. A lakosság ismere­tei sem elegendőek. A jelenleginél is sokkal hatásosab­ban kell az embereket az egészséges életmódra nevel­ni. Ehhez azonban tárgyi, anyagi feltételek is szüksé­gesek. A helyes életmód kialakításához, például a kor­szerű táplálkozáshoz vagy a diétához nem elegendő pusztán a helyes útmutatást megadni, hanem olyan ter­mékek is szükségesek, amelyek lehetővé teszik a meg­valósításukat. Hazánkban hozzávetőleg 300 000 cukorbeteg és 3 mil­lió elhízott ember él. 1 mil­lióan szenvednek érelmesze­sedésben, százezren vérke­ringési elégtelenségben, 2 millióan magas vérnyomás­ban és kétezren coeliákiá- ban, akik valamennyien dié­tás élelmezést igényelnek. Ezek a nagy számok jól ér­zékeltetik, hogy ez a gond csak több miniszteri tárca együttműködésével oldható meg. Hiszen a beteg embe­rek diétás étkeztetése fontos társadalompolitikai feladat. A kiemelt program tervezé­sénél nem volt könnyű el­dönteni, hogy a szellemi és anyagi erők koncentrálása­kor mi kapjon elsőbbséget. Végül az az álláspont ala­kult ki, hogy a cukorbete­gek diétájával kell elsősor­ban foglalkozni, mivel keze­lésében a diéta különlegesen fontos. Továbbá az itt alkal­mazható diéta az előbbiek­ben felsorolt, egyéb kórké­pekben is alkalmazható (kü­lönösen elhízásnál.) Ennél a diétánál jól felhasználható­ak a hazai és import élelmi- szeripari termékek. A tanácskozás résztvevői fontosnak tartották, hogy az orvosokat tudományosan megalapozott szakmai tájé­koztatásban részesítsék. Ezenkívül a szükséges isme­reteket közérthető formában a laikusokkal, különösen a cukorbetegekkel is meg kell ismertetni. Eddig számos tá­jékoztató füzet jelent meg cukorbetegeknek és orvq- soknak, valamint filmek, plakátok, rádió- és televíziós adások, sajtóközlemények adnak bőséges felvilágosí­tást a rászorulóknak. A Bel­kereskedelmi Minisztérium gondoskodik arról, hogy minden élelmiszerüzletben áruljanak diétás élelmisze­reket. Sajnos, az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a remek elgondolás csak egyes helyeken valósult meg. Ám az is igaz, hogy az utóbbi időben Budapesten és vidéken is egyre több étte­remben, büfében, önkiszol­gáló vendéglátóipari helyen kínálnak kímélő és cukor­betegeknek ajánlott étele­ket. Számos új diétás ter­mék kapható, a választék egyre bővül, de a kereslet ehhez nem igazodik, ügye­sek szerint a minőség is ki­fogásolható. Az egészségügyi dolgozók már évek óta fog­lalkoznak ezzel a gonddal. A fővárosban cukorbeteg­klubok működnek, a Sugár Csemege Áruházban és Deb­recenben már táplálkozási tanácsadást is tartanak. Több helyen szerveztek dié- tástermék-bemutatót és -kós­tolót. Népszerűek a cukor­beteg gyermekeknek szerve­zett táborok. Viszont a dié­tás termékeket árusító üzle­tek nem váltak be. Az egészségügyben dolgo­zók változtatni szeretnének ezen a helyzeten. Ügy vélik, ehhez elsősorban a lakosok, a kereskedelmi és vendég­látóipari dolgozók diétával kapcsolatos ismereteit kell bővíteni. De nagyon fontos a választék további gazda­gítása is. A különböző ven­déglátóipari üzletekben, az iskolákban, az egészségügyi intézményekben az egészsé­ges étkezés követelményei­nek leginkább megfelelő áru- összetételt kellene kialakíta­ni. Fel kellene tüntetni az ételek energiatartalmát. Saj­nos, ma még az üzletek egy részében nem fordítanak kellő gondot a diétás és egyéb termékek egymástól való megfelelő elkülönítésé­re. A tanácskozáson elhang­zott javaslatok, észrevételek közül csak a legszükségeseb­bekről szóltunk. Remélhető­leg az ipar, a kereskedelem, a vendéglátóipar és az egészségügy eddigi eredmé­nyes, közös tevékenysége mielőbb megszüntetni a hiá­nyosságokat. Dr. Katona Edit I ;--------------------------:-----­I­- ^ ■£.%. ?'í ' „ + - : Egy szürke képernyő elő- és utóélete A színes tévékészüléket november 30-án hoztuk el az üzletből. Videoton márkájú, Super Color névre hallgat. A készülék jó konstrukció, de mint minden elektronikus szerkezet, úgy ez is elromolhat. Néhány napos használat után el is romlott. Me­gyénkben a Videoton Márkaszerviz foglal­kozik garanciális javítással, vigyázva a márka jó hírére. Telefonon felhívom őket, és egy bájos női hang az adatok felvétele után készségesen felvilágosít. A szerelők szerdán és pénteken járnak vidékre — Bé­késcsabáról, szerdán várjam a mestert. „Rendben van, délután 4 után várom.” A probléma, a meg nem értés itt kezdődött. Elmondta ugyanis, hogy ez nem ilyen egy­szerű, a szerelő akkor jön (Gyulára, vi­dékre), amikor éppen útba tud ejteni, te­hát ne legyenek kikötéseim. Kissé bátor­talanul jegyeztem meg: délelőtt nem tu­dunk otthon lenni, mert dolgozunk. A to­vábbi felvilágosítás ezt a kérdést is meg­oldotta: „Adják oda a kulcsot a szomszéd­nak”. „Sajnos, az emeleten napközben min­denki dolgozik, nemrég költöztünk ide, má­sokat nem ismerünk”. „Ez esetben vegye­nek ki szabadságot”. Szerdán délután, amikor hazamentem, egy kis cetli várt az ajtón, délelőtt 10-kor itt járt a szerelő. Csütörtökön ismét telefonáltam, a bájos női hanggal folytattuk a meddő vitát. Péntek délelőtt a szomszédunk, aki vé­letlenül hazaugrott valamiért, ismét talál­kozott a szerelővel. Harmadszor december 20-a körül telefo­náltam. A hölgy nem értette a makacssá­gomat, hogy miért nem veszek ki szabad­ságot. A nyomaték kedvéért hozzátette: nekem — vagy bárkinek, a szolgáltatást megrendelőnek, a garanciális javítást vá­rónak — kell alkalmazkodni, mert a ket­tőnk kapcsolatában a szerelő az úr! Végül is nekem (nekünk) fontos, hogy megjavít­sák a készüléket, és nem nekik. Ezek után átadta a kagylót az egyik mesternek. A vi­tánk vele is parttalanná vált, ő sem ígért semmit. ... — * u. acerviui. CLí nem jött. Január 3-án, kedden megint csal telefonáltam. Negyedszeri bejelentésemé a hölgy változatlanul mondta a magáét éi unva a dolgot, újólag összekapcsolt a sze relovel. Vele végre megállapodtunk, szer dán 4 után jön. Dél körül már otthon vol tarn, es vártam. De nem jött! Rá két napn viszont... Megint otthon voltam, megin nem jött. Hétfőn kerestem a szerelőket, de szün­napjuk lévén csak másnap reggel 8 óra után sikerült kapcsolatot teremteni velük. „Lassan öt hete húzódik a garanciális ja­vítás”. — „Mi, kérem, nem mondhatunk semmit... nem vagyunk illetékesek ...” „Akkor kik az illetékesek?" — „Egy pilla­nat, meg is van a cím. A szegedi közpon­tunkat keresse, mondom a pontos cí­met...” „De nekem elég lenne annyi is, ha ön mondaná el, hogy milyen dolgok akadályozzák önöket a munkában". — „Mert mindenki délután akar otthon lenni, ami természetesen lehetetlen, nekünk dél­előtt alig van munkánk ...” „Azt csak be­látja, hogy ha minden otthon levő beren­dezéshez, ha elromlik egy-egy nap szabad­ságot venénk ki, akkor...” — „Nem mondhatok többet, szerdán bármikor, me­gyünk, amikor otthon lesz, akár délután is". És jöttek a szerelők! Amíg dolgoztak, beszélgettünk. Kiderült, hogy szimpatikus, munkájukat értő embe­rek. És látszott rajtuk, hogy sajnálják egy kicsit ezt a huzavonát. Sajnos, olyan jellegű hiba okozta a za­vart, amit helyben nem lehetett kijavítani, de ez bennünket már egyáltalán nem za­vart, mert másnap délután működőképes állapotban kaptuk vissza a készüléket. Tulajdonképpen a történet ezzel véget ért. A rend helyreállt, és néhány nap múl­va már fel sem tűnik, hogy a televízió működik. De mi lesz, ha ne adj’ isten még egyszer elromlik? Lovász Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents