Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-17 / 13. szám

1984. január 17., kedd CH23HS Termeltetés és felvásárlás a mezőberényi ÍFÉSZ-nél Háromszoros export a HTV-nél Korszerű műszerekkel végzik a Hirschmann-erősítók bemérését Fotó: Fazekas László — Szövetkezetünk műkö­dési területe három telepü­lésre, Mezőberényre, Körös- tarcsára és Csárdaszállásra terjed ki. E községekben és külterületeiken mintegy 18 ezer ember él. Amikor a la­kosság számát említem, az ellátás felelősségére gondo­lok, ugyanis a három tele­pülésen élők áruellátása 90 százalékban az ÁFÉSZ-ra hárul. Vincze Miklós, a Mezőbe- rény és Vidéke ÁFÉSZ el­nöke fogalmazott így a kö­zelmúltban. Magabiztosan mondta, hogy nem lesz gond az 1983. évi forgalmi terv teljesitésével, ami 430 millió forintos árbevételnek felel meg. Sőt, a kilenc és fél millió forintban előirányzott nyereség is meglesz. Azt már csak halkan jegyezte meg, hogy a nyereség túltel­jesítésére számítanak. 1 Beszélgetésünk a további­akban a termeltetésre és a felvásárlásra terelődött. Nem kis büszkeséggel újságolta az elnök, hogy hat évvel ez­előtt még csak hétmillió fo­rint értékű mezőgazdasági terméket tudott egy év alatt felvásárolni a szövetkezet. Ezzel szemben 1983-ban már 32 millió forintos árbevétel­A múlt év végén lejárt a még 1967-ben megkötött magyar—NDK államközi munkaerő-együttműködé­si egyezmény, a kint dolgo­zó magyar fiatalok utolsó csoportja 1983 októberében hazatért Magyarországra. A zárás két okból is értéke­lésre, mérlegkészítésre kész­tette az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalt. Egy­felől azért, mert sok embert érintett a megállapodás, hi­szen a jelzett 17 év alatt 40 ezer magyar fiatal vállalt munkát a demokratikus Né­metországban, s — 1974—80 között — ezer NDK-beli fia­tal dolgozott hazánkban. Másfelől el kellett dönteni, hogy mi legyen a jövő útja? Az előbbihez hasonló mun­kaerő-együttműködési egyez­mény-e, vagy pedig itt is változtatásra van szükség az új idők új követelményei­nek szellemében? SZAKMÁT SZEREZTEK, NYELVET TANULTAK A summázatnál kiderült, hogy a 40 ezer magyar fia­tal közül csak mintegy 21 ezren dolgozták végig az NDK-ban a vállalt idősza­kot, mert a többiek külön­böző okokból (váratlan csa­ládi esemény itthon, nyelvi nehézségek, honvágy stb.) előbb visszatértek. Á 21 ezer fiatal férfit és nőt (a továb­biakban már csak róluk lesz szó) 160—170 kombinátban és vállalatnál foglalkoztat­ták. Ezek közé tartozott pél­dául a drezdai Robotron Elektronikai és Finomme­chanikai Kombinát, a Neu- stadti Mezőgazdasági Gép­gyár, a Jénai Optikai Mű­vek, az Erfurti Híradástech­nikai Vállalat, a rostocki, il­letve a Warnemündei Hajó­gyár, a hallei Buna Vegyi Művek stb. A német vállalatok lelki- ismeretesen gondoskodtak fiataljaink elhelyezéséről és ellátásáról. A külföldi mun­kavállalás fiataljaink ré­szére több szempontból is haszonnal járt. Valamennyi­en szakmát tanultak (gya­korlatilag csupa szakképzet- len utazott ki), sőt sokan ről adhat számot ez az ága­zat. — Mi azonban nemcsak az árbevétel növekedését tart­juk pozitívnak — mondta Vincze Miklós. — Legalább annyira örülünk annak,'hogy az általunk felvásárolt áruk 50 százaléka exportra is al­kalmasnak bizonyult. Ilyen volt többek között a t°U. a liba, a cirok, a méz, a ga­lamb, a nyúl és az olajtök­mag. Végül is az általunk mintegy 17 millió forint ér­tékben felvásárolt mezőgaz­dasági jellegű termék dol­lárt hozott az országnak. Különösen sikeres termék­nek számított 1983-ban is az olajtökmag és a cirok. Ugyanakkor új tevékeny­ségként, egy tömőtantelep létesítésével, a májliba hiz­lalását is megszervezte az ÁFÉSZ. E kezdeményezés nyomán már tavaly hétezer liba meghizlalására kerülhe­tett sor. De ezen túlmenően a szövetkezet évenként 15— 20 ezer sovány libát nevel­tet fel a kisgazdaságokban. Bevált a laskagomba ter­mesztése is. 2 Jól tudják, hogy a ter­meltetés és felvásárlás csak úgy léphet előre, ha segítik a szakcsoportok tagjait, a második szakmára is szert tettek, amikor képesítést szereztek például darukeze­lésre, villás targonca veze­tésére és másra. Szép szám­mal vettek részt a különle­ges igények kielégítésére hi­vatott hegesztőtanfolyamo­kon, s alkalmassá váltak például az épülő hajók, atomerőművek hegesztésére is. Számunkra ez azért ér­tékes, mert az NDK hegesz­tési technológiája fejlettebb, mint a mienk. Mind a 21 ezer fiatal meg­tanult többé-kevésbé néme­tül, sőt, 307-en közülük a budapesti Külkereskedelmi Főiskola NDK-ba kihelyezett tagozatánál is jelentkeztek, felsőfokú képesítés megszer­zése céljából. Ezek egy része sikerrel birkózott meg a nö­vekvő szellemi követelmé­nyekkel, s a főiskolai tanul­mányok befejezését követő­en a hazai külkereskedelmi vállalatok német nyelven ki­tűnően tudó üzletkötőivé váltak. AKIK KÜLFÖLDÖN HÁZASODTAK Az előnyök közé tartozik az is, hogy a — nagyobb­részt a hazai közép- és kis­városokból, sőt falvakból ki­utazó — magyar fiatalok először töltöttek huzamos időt külföldön, bővült a lá­tókörük. Jelenlétük — ami­ként az itt dolgozó NDK- beli ifjak jelenléte is — erő­sítette a két ország, a két nép barátságát. Ezt doku­mentálja az a tény is, hogy mintegy háromezer magyar fiatal az NDK-ban telepe­dett le (házasságot kötöttek odakint), mint ahogy a Magyarországon dolgozó ezer német fiatal közül is ittma­radtak háromszázan, mert magyar lánynak vagy fiú­nak esküdtek örök hűséget. A magyar—NDK államkö­zi munkaerő-együttműködé­si egyezmény tapasztalatait itthon is kamatoztatni tud­tuk, amikor hazánk ha­sonló megállapodást kötött a szocialista Kubával. Ennek keretében csaknem ezer ku­bai fiatal dolgozik napjaink­kisgazdaságokat. A múlt év­ben ezzel sem volt különö­sebb gondjuk, sőt némely területen — mint például a vetőmagellátásban — javult a helyzet. Műtrágyát és nö­vényvédő szert is több üz­letben árusítottak. — Igen sokat tesz a szak­csoporti tagok és kisterme­lők eszközellátásáért évek óta Berény Áruházunk. A TSZKER-rel kialakított jó kapcsolatunk következtében ugyanis áruházunkban már 1983- ban is megvásárolhat­ták a kertészkedő emberek a Honda-család összes kis­gépét, a különböző trak­torokat, s a hozzávaló mun­kagépeket, eszközöket. Csak­nem állandóan megtalálha­tók voltak áruházunkban az olasz termeltető gépek, rotá­ciós kapák, motoros fűka­szák. Hogy mire számíthatnak a szakcsoporti tagok e szövet­kezet működési körzetében 1984- ben? Vincze Miklós, a Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ elnöke megfontoltan válaszolt erre: — Biztos vagyok abban, hogy az idén is megtalálják mezőberényi, köröstarcsai és csárdaszállási kistermelőink boltjainkban azokat a nö­vényvédő szereket, műtrá­gyafajtákat, kisgépeket és eszközöket, melyek szüksé­gesek lesznek a hozamok növeléséhez. Erre már most készülünk. Mert valljuk: a termeltetés alapvető feltéte­lei nélkül nem képzelhető el a felfelé ívelő felvásárlás. Balkus Imre ban is Magyarországon, min­denekelőtt a textiliparban. Bár a felsorolt előnyök kétségbevonhatatlanok, a szerződés lejárta után a ma­gyar fél nem szorgalmazta az NDK hatóságainál annak megújítását. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy — a még 1967 előtt készült, de­rűlátó munkaerő-prognózi­sokkal ellentétben — nálunk is sokkal nagyobb lett a munkáskézhiány, mint ahogy számítottuk. Nem bizonyul ésszerűnek tízezerszám kül­földi munkavállalásra buz­dítani a hazai fiatalokat, amikor számos magyar vál­lalat is a szomszédos szocia­lista országok segítségével szeretné enyhíteni munka­erőgondjait. Talán még sohasem zárt ilyen jó évet a Híradótech­nikai Vállalat, mint most, december 31-én. Évindítás­kor még 900 millió forintos árbevételt terveztek, végül ez egymilliárd forint fölött teljesült, és 23 százalékkal haladta meg a bázisszintet. Még ennél is nagyobb mér­tékben nőtt a nem rubelel­számolású árbevétel: egy év alatt megháromszorozódott, és elérte a 120 millió forin­tot. Elsősorban ennek kö­szönhető, hogy a bérszínvo­nal növekedése is jelentősen meghaladta a tervezettet, és 6,5 százalékkal emelkedett egy év alatt. A vállalati eredményekből a békéscsabai gyáregység is alaposan kivette a részét. Az árbevétel mintegy 40 száza­lékát Békéscsabán termelték ki, az exportbevételből pe­dig ennél is nagyobb há­nyad jutott rájuk. A dina­mikus növekedés már csak azért is tiszteletre méltó, mert rövid idő alatt 70 szá­zalékkal futott fel a gyár­egység termelése. A szép eredményeket ter­mészetesen nem gondok és erőfeszítések nélkül érték el. Elsősorban a tőkés import anyagok késedelmes beérke­zése akadályozta a munkát, emiatt néhány esetben tor­lódtak a szerelések. Előfor­dult az is, hogy létszámhi­ány nehezítette a feladatok időbeni végrehajtását. A nehézségek ellenére minden kötelezettségének időben eleget tett a békés­csabai gyáregység. Legjelen­tősebb gyártmánycsaládjá­ból, a telefonközpontokhoz használható ATSZK elneve­zésű tápegységekből tavaly már 812 egységet szereltek össze, több mint ötvenmillió forint értékbén. * Nagyot fejlődött a nagy­közösségi antennarendsze­rekhez szükséges erősítők, főállomások gyártása is. A múlt évben már 25 millió forint értékű terméket adott el a gyáregység, kétszer any- nyit, mint egy évvel ezelőtt. Növekedett az NSZK-beli Hirschmann cég megrende­lésére gyártott erősítők, szű­rők és csatlakozók mennyi­sége is. Ha nehézségek árán is, de sikeresen megbirkó­zott a gyáregység a Hirsch­mann által kért termékvál­tással, és most már az új tí­pusú gyártmányokat szállít­ják. Bár az idei év minden fel­adatát még nem lehet pon­tosan előre látni, az bizo­nyos, hogy több lesz a ten­nivaló, mint tavaly. Az ATSZK-gyártás például to­vább nő, és megközelíti a hatvanmillió forintos érté­netrend szerint indultak a vagonok az ország különbö­ző vidékeire. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek, va­lamint a Borsodi Vegyi Kombinát „lefoglalt” kocsi­jainak egy részét exportra küldték. Borsodba ezen a napon jelentős mennyiségű áru érkezett. Záhonyból a borsodi ércelőkészítő műbe irányvonatokkal jöttek a szovjet koksz- és vasércszál­lítmányok, s a pályaudvaron a vagonok kirakodását azon­nal megkezdték. A tömörí­tett vasércet a disógyőri, valamint az ózdi kohászati művek nagyolvasztóiba szál­lították. A debreceni vasúti igaz­gatóság területén több mint 200 kocsi telt meg továbbí­tandó áruval, ám csaknem ugyanennyi vagon hiába vesztegelt a pályaudvarokon. Az ok: a hétvégi szállítást ezen a vasárnapon is keve­sebben vették igénybe a kí­vánatosnál, csak azok a vál­lalatok, amelyek már koráb­ban felismerték ennek hasz­nosságát. A szolnoki Tisza- menti Vegyi Művek 55, a Nyíregyházi Papírgyár dol­gozói 40 vagon árut továbbí­tottak, s dolgoztak a Nyír­egyházi Konzervgyár anyag- mozgatói is. Az igazgatóság szakemberei egyébként az 1983-as esztendő vasárnapi szállításait vizsgálva meg­állapították: bár vasárna­ponként összesen 2000 kocsit raktak meg áruval, s 60 te­két. Nőtt az igény a nagy­közösségi rendszerek iránt, és a Hirschmann is jelezte, hogy növelni kívánja ren­deléseit. A battonyai üzem­ben gyártott hagyományos csatlakozókból az idén va­lamivel kevesebb kell, de ezt új típusok gyártásba vé­telével pótolják. A munka- ellátottság tehát biztosított­nak tűnik az egész évre. Az is látszik már, hogy — bármilyen jó) is dolgoztak tavaly — nem lesz elég az 1983-as munkaintenzitás. Már csak azért sem, mert a HTV-nél a közeljövőben át­térnek a 40 órás munkahét­re. Az így kieső munkaidő- alapot a hatékonyság foko­zásával kell pótolni. Fontos feladata az idei évnek az is, hogy emeljék a dolgozók szakmai felkészült­ségét, növeljék a felsőfokú végzettségű szakemberek számát. A gyáregységnek egyre bonyolultabb és ösz- szetettebb feladatokat kell megoldania, és ahhoz, hogy termékeik exportképesek legyenek, a mikroelektroni­ka legújabb vívmányait is alkalmazniuk kell. Ezzel — ha alkatrészbeszerzési gon­dok nem teszik lehetetlenné — nem lesz probléma, és ak­kor várható, hogy egy év múlva ennél is jobb ered­ményekről számolhatunk be. L. L. hervonatot indítottak útnak, az eredmény lehetett volna nagyobb is, ha a vállalatok jobban kihasználják a hét­végi áruszállításban rejlő le­hetőségeket. A szegedi MÁV-igazgató- ság területéhez tartozó Dél- Alföldön a fagyveszélynek kitett sóder helyett főként zúzott követ és műtrágyát szállítottak a vállalatok. Szentesre, Orosházára és Békéscsabára útépítkezések­hez vittek zúzott követ a vagonok, a Martfűi Növény­olajipari Vállalattól pedig napraforgódarával rakott sze­relvények indultak útnak. A szegedi vasutasok a hét vé­gén mintegy 1300 vagon ki- és berakását, illetve szállí­tását végezték el. Eddig egyébként 13 fuvaroztató céggel több mint 800 ezer tonna áru előszállítására kö­töttek szerződést. A nyugat-magyarországi vasútvonalakon is megkez­dődtek az előszállítások. A MÁV Szombathelyi Igazga­tóságának nagyobb állomása­in erre a napra 410 vagont kértek a szállítók. A Pécsi Műtrágyagyár exportra, és a hazai kereskedelemnek küld­te termékeit irányvonatok- kal, az uzsai, a Tapolca kör­nyéki és a zalahalápi kőbá­nyák útépítésekhez kellő kő­vel terhelték a szerelvénye­ket. Az ajkai, a várpalotai és a dudari bányák is szá­mos vagont töltöttek meg szénnel. AZ ÜZEMEK DÖNTENEK Minthogy a nemzetközi munkaerőcsere világjelen­ség, mégsem a hazai munka­erőhiány a legfőbb ok, ha­nem az, hogy időközben nép­gazdaságunk az extenzív fej­lődési szakaszból az inten­zív fejlődési szakaszba tért. A gazdaságirányítás reform­jának továbbfejlesztése, a növekvő vállalati önállóság amellett szól, hogy a nem­zetközi munkaerőcsere is váljék alapvetően vállalati kategóriává. Más szavakkal: a hazai cégek azokkal a kül­földi, ' szocialista partner­vállalatokkal szerződjenek munkaerő kiküldésére, vagy fogadására, akikkel a saját gazdasági érdekükből szük­ségesnek tartják, hiszen csak a vállalatok tudják egymás között megítélni, hogy konk­rétan kinek mi az igénye. Ilyen új típusú szerződést kötött például a Miskolci Textilgyár eberswaldi test­vérüzemével, vagy az Álla­mi Gazdaságok Országos Központja a már említett Neustadti Mezőgazdasági Gépgyárral. Nem kétséges, hogy e kétoldalú szerződések sokka] inkább célravezetőb­bek, s ezekből nemcsak az érintett vállalatoknak, ha­nem a két országnak is na­gyobb lesz a haszna. (KS) Vasárnapi vasúti áruszállítások Az év harmadik vasárnap­ján szinte mindenütt dol­goztak az ország teherpálya­udvarain. A beköszöntött hi­degebb idő nem csökkentette a vasúti előszállítások üte­mét, a több tízezer tonnányi áru időben elindult a fel­adóktól a megrendelőkig vezető útján. A dél-dunántúli teherpá­lyaudvarokról több mint félezer vasúti vagonban, ösz- szesen 18 ezer tonna árut szállítottak vasárnap ren­deltetési helyére. A Dunai Vasműből hengerelt lemeze­ket, Dunaújvárosból papír­árut, a komlói bányákból fe­keteszenet, Gyékényesről drávai kavicsot, Beremend- ről cementet, a mecseki és a somogyi erdőgazdaságokból ipari és tűzifát, a gabonafel­vásárló vállalatoktól pedig svájci és csehszlovák ex­portra fuvaroztak gabonát. A Duna alacsony vízszintje miatt — amely változatlanul korlátozza a folyami szállítás lehetőségeit — a szokásosnál több megrendelést kapott a MÁV Pécsi Igazgatósága. A délnyugati országrész vas­utasai az év első két heté­ben 20 ezer tonnával teljesí­tették túl időarányos szállí­tási tervüket. A MÁV Miskolci Igazga­tóságának területén is élénk volt a teherforgalom. A? időjárás a szerelvények in­dításában, s a rakodásban sem okozott gondot. A be- rentei szénosztályozóról me­a jövő útja: vállalati munkaerő-csere Negyvenezer magyar fiatal dolgozott az NDK-ban

Next

/
Thumbnails
Contents