Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-15 / 12. szám
o 1984. Január 15., vasárnap n BÉKÉS MEGYEI igHiuraw újra Geszten n z ezer lelkes — kiváló határőrközség — Geszt ezen a napon is megszokott életét éli, akárcsak 1982 júliusában, amikor legutóbb gyűjtöttük csokorba a települést jellemző sajátosságokat, eseményeket, színeket. A világ itt azóta sem változott meg alapjaiban, de történt egy s más, amiről érdemes most szólnunk. Nem rangsoroltuk, de mindenképp az élre kívánkozik az az áldottnak aligha mondható állapot, amely a tanácsi tevékenységben — függetlenített tanácselnök és „saját" vb-tit- kár hiányában — kialakult. S hogy nem panaszlistával akarunk itt a gesztiek közreműködésével előállni, azt bizonyítsa a községi párttitkár, Kiss Lajos összefoglalója: Örömmel számolhatunk be olvasóinknak arról, hogy időközben sarkad!, sarkadkeresztúri, mezőgyáni, no meg geszti összefogással megépült a buszforduló, s így a csuklósbusz naponta tízszer fordul ma már meg Geszten, tovaszállítva a Gyulára, Csabára — s most már az új közigazgatási beosztás hatásaként —, Sarkadra utazókat. A húskombinátba, a békéscsabai baromfifeldolgozóba, az ÁÉV munkahelyeire igyekvőket persze továbbra is a vállalati buszok viszik. Sikeresnek látszott az a kezdeményezés is, hogy a háztartásban, háztájiban dolgozó asszonyoknak kereső munkát szervezzenek. A göngyölegellátó itt megalakított kis üzeme kezdetben a TSZKER sarkadkeresztúri csonthéjas terméseket feldolgozó üzemének végzett bérmunkát — babválogatást, fokhagymatisztítást —, ennek most a végére értek, és Solyom Jánosné üzemvezetővel az élen egyelőre újabb megbízásra várnak. Addig áll ez az üzem. Jól megy viszont az „Aranykürt”, vagyis a tavaly júniusban üzembe lépett új geszti kisvendéglő, amely egyelőre csak a nép száján „Aranykürt” — miután Arany János itt írta a „Hajnali kürt” című versét. Mindenesetre az elnevezésre vonatkozó hivatalos döntés nélkül is várakozáson felül tesz eleget annak a feladatának, amit a helyiek a gyulai ÁFESZ-szcl karöltve a régi moziból kialakított vendéglőnek a közétkeztetésben szántak. Nem maradhat ki a sorból a geszti pálinka sem! Megnyugtatásul azoknak, akiket illet: a főzde teljes gőzzel üzemel! Közös erővel épült a buszforduló Telelőkért — szila jpásztorral? Másfél évvel ezelőtt, amikor az Egyetértés Tsz, meg a Bajai Mezőgazdasági Kombinát kapcsolatairól írtunk, jószerivel még csak a tervekről, elképzelésekről beszélhettünk ez ügyben. Szó volt akkor bajai, illetve geszti gyerekek csereüdültetéséről, hogy amazok itt, a Tiszák egykori kastélyát körülölelő hatalmas parkban pihenhessék kv az iskolaév fáradalmait, megismerkedve Arany János itteni házitanítóskodásának szájhagyomány útján terjedő és tárgyi emlékeivel, emezek, a geszti gyerekek pedig bejárhassák a gemen- ci erdőt, haj ókázhassanak a Dunán, s Pécsre is ellátogathassanak. Nos, a terv nem maradt terv: negyvenötén utaztak az elmúlt nyáron 10 napra Bajára, cserébe nyolcvan bajai gyerek érkezett ide táborozni a tsz vendégeként. De megvalósult a többi elképzelés is: igazán jó fajta gabonavetőmagvakat hoztak a bajaiak magukkal, olyanokat, amelyek a tavalyi aszályos időben is jól vizsgáztak, aminek egyáltalán nem elhanyagolható a szerepe abban, hogy az Egyetértés Termelőszövetkezet a nehéz körülmények között továbbra is biztosan áll a maga lábán — miként azt Gonda János tsz-elnök megfogalmazta. A gabona mellett, a cukorrépának, meg a lóbabnak, s új növényként a szójának szorítanak helyet még a termőterületen a geszti közösben, ahol az idén az erdészeti ágazatot is az őt megillető rangra akarják emelni. Végül még egy érdekesség: nagyon nehezen, mondhatni félve vágtak bele a szabadtartásos marhahizlalásba, a gondozók némelyike azt jósolta, hogy nem győzik majd beszállítani az elhulló állatokat, most meg! Olyan szilajokká váltak a marháik, hogy megfogni se tudnák azokat a telelőkertben, nemhogy kocsira rakni. Vagyis a váltás bevált. Nem veszteséges többé az állattartás Geszten. És ezt a szilaj pásztorok második fénykorának köszönhetik még akkor is, ha a letűnt idők marhahajtó hőseit ma villanypásztor helyettesíti! Javában tart a téli gépjavítás a tsz műhelyében Telt ház az üregek napközijében Sok az idős ember a faluban. Alapos közvéleménykutatás előzte meg az öregek napközi otthonának megalakítását. Kezdetben idegenkedtek tőle az öregek, mostanában pedig már fel sem tudnak venni minden jelentkezőt. Huszonnégy idős emberről gondoskodnak Tárnok Ferencné megbízott otthonvezető és munkatársai. A betegeknek házhoz szállítják az ebédet. — 1982 áprilisában nyitottunk — emlékezik Tár- nokné. — Dr. Oltványi Lászióné, volt vb-titkárunk kezdeményezte az otthonalapítást. Ilyenkor télen már 7 óra előtt itt vagyunk, befűtünk, az öregeket melegben várjuk. Nemcsak finom ételt, fürdési, pihenési lehetőséget, hanem orvosi ellenőrzést, szórakozást is biztosítunk számukra. Borsós Lászlóné kenyeret szeletel, vaj, kolbász, főtt tojás ízesíti majd. Gonddal, szeretettel készíti az idős emberek uzsonnáját. Hosz- szú ideig bolti eladóként dolgozott, mert nem akart elmenni a falujából. Egészségügyi szakközépiskolában végzett, és nemrégiben jöhetett ide gondozónőnek: „Az én feladatom lesz majd a betegekhez járni és velük törődni. Szeretem az öregembereket.” Sorra járjuk a szépen, ízléssel berendezett helyiségeket, a pihenőt, a korszerű fürdőszobát, az étkezőt. A társalgóból hangos nevetés hallatszik. Róza néni viszi a szót, miközben hímeznek, varrogatnak: — Látja, ez a Juliska kiégette a ruháját, csakhogy nekem legyen mit foltozni — mutatja tréfás szemrehányással. — Tavaly például mindenkinek akasztót varrtam a pulóverére. — Bárki mondhat amit akar, aki itt van, jól érzi magát — bizonygatja Balogh Ilona néni. — Négy órakor zár az otthon, s a legtöbbünknek akkor se akaródzik hazamenni. Tévéznek, olvasgatnak, beszélgetnek, lemezjátszót, hallgatnak. Együtt könnyeznek, amikor özv. Fenesi Istvánná régi szép népdalokat énekel. Tornaszoba — társadalmi munkában A helyi sportéletben jelentős változást hoz az a felújítási munka, melynek során korszerű tornaszobát alakítanak ki a kastély régi istállóépületében. Két öltöző, két előtér, két szertár csatlakozik a csaknem 90 négyzetmm m . méteres teremhez, amely iskolai és községi célokat egyaránt szolgál majd. Nemrég készült el a terv, amely mintegy 650 ezer forint költséggel számol. A kivitelezés során 100 ezer forint értékben számítanak a lakosság társadalmi munkájára. Nyitott ajtók a tanácsnál Tárnok László adóügyi előadó és Kiss Lajosné igazgatási előadó tartják a frontot a geszti tanácsházán. Feletteseiket Sarkadra hívták, az új körzeti igazgatási rendszerről tájékoztatják őket. — Az ügyfeleknek sohasem szabad zárt ajtóra találniuk — mondja Kissné. Nem könnyű a dolguk, hiszen míg korábban 25 éven át főhivatású tanácselnök irányította a község életét, most hetenként csak két napon van vezető a tanácsnál. Erdei Lajos nyugdíjazását követően társadalmi tanácselnökként látja el feladatát. Forró Ilona megbízott vb- titkár a gesztiek és a me- zőgyániak ügyes-bajos dolgát egyaránt hivatott intézni. — Univerzális emberré kellett válnunk — mosolyog Tárnok László. — Bárki, bármikor fordul hozzánk anyakönyvi, népesség-nyilvántartási, építési, vagy adóügyben, nem küldhetjük el, hogy jöjjön máskor. Mi is írástudók vagyunk, de az anyakönyvbe például nem jegyezhetünk. Meghallgatjuk a panaszt, a kérést, tárgyaljuk a szabálysértési eseteket és az emberek érdekében intézkedünk. — Laci bácsi 24, én pedig 19 éve dolgozom Geszten — meséli Kissné. — Mezőgyán- ból járok át, de nem hagynám el ezt az állást sosem. Szeretem a geszti embereket. Amikor nincs nálunk magasabb hivatalos személy a faluban, bizonyos ügyekben azonnal döntenünk szükséges. Az új szervezetű államigazgatás hasznosságáról szerintem majd csak a gyakorlat állítja ki a végső bizonyítványt. Az ajtón egyre-másra kopogtatnak: az Állami Biztosító ügyintézője, a sarkadi Városi Jogú Tanács munkatársa, geszti panaszos. így aztán beszélgetni igazán nem érnek rá az itt dolgozók. Az oldalt írták: Bede Zsőka, Gubucz Katalin, Kőváry E. Péter, A fotókat készítette: Fazekas László. lói sikerült az integráció Általános művelődési központ — 1982 január óta ez az elnevezése a község művelődési intézményeinek. Nem csak közös nevet kaptak, hanem szervezeti-működési rendjükben is lényeges változást hozott az integráció. — Két év elmúltával hogyan értékelik ezt a lépést? — kérdeztük Szerb Józsefet, az általános művelődési központ igazgatóját. — Egyik legnagyobb sikerként azt könyvelhetjük el, hogy a tanulóifjúságot bevittük a könyvtárba! Nem mintha eddig nem látogatták volna a gyerekek az intézményt, de az sokkal kevésbé volt szervezett, mint most. A főállású könyvtáros mellett két irodalom szakos pedagógus koordinálja a munkát: a tanmenetbe beikvégzik az ilyen jellegű munkák zömét is. A nagyteremben rendszeresen tartanak úttörőrendezvényeket: a községi ünnepségek műsorát mindig egy-egy raj állítja össze; rendezünk kisebb „házi” műsorokat, farsangi bálákat, tánciskolái bemutatót ... A nagyterem kettéosztását megoldottuk, így több mód nyílik a kiscsoportos tevékenység fellendítésére. Szeretnénk öregek klubját, hímzőszakkört, rajzszakkört létrehozni, újjászervezni a kertbarátkört — mindezt jórészt pedagógusok vezetésével. — A gazdálkodásban jelent-e valamit az integráció? — Több pénzünk nincs, mint azelőtt, de egy kézben van! Mintegy hárommillió 400 ezer forint az idei költségvetésünk, ennek nagy réTéli örömök — az óvodakertben tatták a könyvtári órákat, s szakmai téren is segítik a képzettséggel nem rendelkező könyvtárost. — A művelődési ház és az iskola között még szorosabb kapcsolat alakulhatott ki, hiszen egy épületben, a volt Tisza-kastélyban működik mindkettő. — Ha a tárgyi gondokat nem is, a személyi problémákat részben megoldotta az integráció. Amíg nem sikerül főállású népművelőt szerezni (nemrég hirdettük az állást), addig a pedagógusok sze a fenntartásra, a bérekre megy el. A megmaradt összeget pedig arra költjük, amire égetően szükség van. Most például a kastély nyílászáróit kellene kicserélni, aztán a padozat is elég rossz állapotban van. Szerencsére számíthatunk minden nyáron az intézményben dolgozók „szakipari” munkájára. Így évről évre fenn tudjuk tartani a műemlék épületet. Mert bizony a rendbe hozására a Műemléki Felügyelőség is csak ígérte a pénzt... Múlt és jövü Geszten A fa belső része, „geszt”- je adta a település nevét, amelynek írásos emlékei mintegy hatszáz évvel ezelőtt „keletkeztek”. Gazdag történelmi múltra tekinthet vissza az egykori Nagyváradhoz s annak szellemi vonzáskörzetéhez közel eső falu. Ki ne ismerné Tisza István, Tisza Kálmán, de főképpen Arany János nevét? A Tisza-grófok, akik ilyen vagy olyan előjellel, de meghatározóan részt vettek haMindez elegendő látnivalót kínál egy-egy turistacsoportnak. Eddig is látogatták — főként nyaranta — gyerekek és felnőttek a geszti nevezetességeket, csak épp nem volt szervezett idegenforgalom. Most készül egy megegyezés a megyei Volánnal és az IBUSZ-szal, melynek értelmében egynapos autóbusztúrákat indítanának Gesztre. A kastély és az emlékház megtekintésén kívül szerepelne a programban egy bográcsguzánk politikai életében, igen sokat tartózkodtak geszti kastélyukban, amely — sajnos — gondozás híján sokat vesztett egykori fényéből. Csakúgy, mint a gyönyörű park, amelynek sok ritka fája került fűrész alá. Az itt tanítóskodó Arany kerti lakját helyreállította a község, s kis múzeumot is létrehoztak a költő emlékére. lyás, és egy kupica „geszti szilva” elfogyasztása. Mert ez szintén a helyi nevezetességek közé tartozik. Csak egyetlen gond van: nincs nyári személyzet, amely ellátná a csoportokat. Talán a szerződéses kisvendéglővel, amely nemrég bevezette az előfizetéses étkeztetést, sikerül e téren is valamilyen megoldást találni...
