Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1983. december 31., szombat

NÉPÚJSÁG

Kevesebb áttétellel,

hatékonyabb irányítás

Beszélgetés dr. Kertész Mártonnal, a megyei tanács vb. titkárával

Több mint tíz éves előkészítő munka után született meg az illetékes párt- és állami szervek döntése: 1984. január 1-gyel megszűnnek hazánkban a járások. Azok az egységek, amelyek évszázadokon át, az 50-es évektől pedig megújulva, jelentős szerepet töltöttek be a közigazgatásban és teljesítették történelmi küldetésüket. A változást indokolta, hogy a köz- igazgatás igazodjon a társadalomban és a gazdaságban végbement változásokhoz, ezáltal szélesítse a demokratizmust, biztosítsa az állampolgárok fokozottabb részvételét a közügyekben, nyitottabbá tegye a közigazgatást, teremtsen lehetőséget annak jobb társadalmi ellenőrzésére. Lényegében: kevesebb áttétellel, hatékonyabb legyen az irányítás és egyszerűbb a lakosság ügyeinek intézése. A feltételeket ezekhez megteremtette, hogy a községek az utóbbi években egyre önállóbbak lettek és a megyében is bevált a városkörnyéki kapcsolatrendszer. A holnap életbe lépő változásokról beszélgettünk dr. Kertész Mártonnal, Békés megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkárával.

— A helyi tanácsok önállóságának, társadalompolitikai felelősségének, feladat- és hatáskörének növelésére irányuló törekvések eredményeként fokozatosan csökkent a járási hivatalok szerepe —r mondotta bevezetőben. — A közvetlen irányítás feltételei a járási hivatalok megszűnésével egyidejűleg azonban nem állnak még teljes körűen rendelkezésre. Ezért a községi, nagyközségi tanácsok túlnyomó többségének megyei irányítását — egyes feladatok tekintetében — a városok, és az erre a feladatra alkalmas nagyközségek közreműködésével lehet megvalósítani. így alakultak ki megyénkben a körzetközpontok, szám szerint kilenc, mint az a térképen is látható. A hat város, Békés, Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szarvas, és holnaptól már Szeghalom is, valamint a városi jogú nagyközségek, Gyomaendrőd, Mezőkovács- háza, Sarkad működik közre a megyei irányításban.

— Az átszervezés során az eddigi járási hivatalt, vagy annak elnökét megillető hatáskörök a városkörnyék- központ tanácsaihoz kerülnek?

— Szó sincs róla! A hatáskörök jelentős része a helyi tanácsokhoz kerül, beleértve a városkörnyéki igazgatás alá tartozó legkisebb települést is. Ez azt jelenti, hogy az első fokú hatásköröket az emberek lakóhelyén és helyben intézik. Kivételesen egyes, nagyobb szakértelmet igénylő ügyeket — amíg a feltételek meg nem teremtődnek — a városkörnyék-központ tanácsának szakigazgatási szervei látnak el. Tehát a városkörnyék-központ tanácselnöke nem felettese, hanem partnere lesz a körzetbe tartozó önkormányzatok vezetőinek.

Még egy dologról kell itt szólni, amely ugyan nem függ össze a járások megszüntetésével, de a, változás egybeesik vele. Ez Békéscsaba és Gerla egyesítése,, amely — a helyi tanácsok és

a lakosság kezdeményezésére — január 1-gyel megtörténik, s a település a megyeszékhely VIII. kerülete lesz.

— A tanácstörvény kiegészült olyan korszerű intézményekkel, amelyek — éppen a Békés megyei kedvező tapasztalatok alapján — lehetővé tették a megyei irányítású nagyközségek szervezését és szakigazgatási társulások széles körű alkalmazását. Mely települések tartoznak az előbbiekhez és mi az utóbbi lényege?

— Megyei irányítású nagyközséggé azokat a településeket nyilvánítottuk, amelyek nagyságuknál, intézményeik fejlettségénél, apparátusuk szakmai felkészültségénél fogva képesek a hatáskörök városi szintű és jellegű ellátására, s így kivonhatok a körzetközpont irányítása alól. Hangsúlyozom, hogy ez nem önálló településkategória, tehát a megyei irányítás alá vonással státuszuk (nagyközségi tanács) nem változik. Szervezetükben a többi nagyközséghez hasonlítanak, irányításukban azonban nem a közeli város, hanem a megye működik közre. E tanácsoknál tehát már január 1-gyel beáll a kétlépcsős igazgatás. Ezek a települések a következők : B attonya, Csorvás,

Mezöberény, Mezőhegyes, Vésztő. (Itt jegyezzük meg, hogy lapunk december 24-i számában a Megye — járás nélkül című írásból — nyomdai hiba miatt — Me- zőberény kimaradt. — szerk.) Mint ismeretes, a cél a kétlépcsős igazgatás teljes körűvé tétele, amelynek egyik lehetősége a megyei irányítás kiterjesztése. Ez nálunk a nagyközséges jelleg miatt nagy fejlődés előtt álló intézményrendszer.

Ami az igazgatási társulásokat illeti, ezek lényege, hogy két vagy több település összefog, és együttesen alkalmaz például jogászt a szabálysértési és kisajátítási ügyek intézésére, vagy más szakembert. Nem kell tehát a kisközség lakójának utaznia, helybe jön az ügyintéző.

Jelenleg 11 igazgatási társulás van a megyében, főként a kisközségekben. Ezek számának bővítése célszerű.

— A körzetközpontok, a megyei irányítású nagyközségek, valamint az igazgatási társulások szervezetileg lehetővé teszik, hogy a tanácsok helyben intézzék a lakosság ügyeit. A megye népességének hány százalékát érinti ez?

— Január 1-től a hat városban él a megye lakosságának 45 százaléka, a 24 nagyközségben 40 százaléka, a községekben pedig mindössze 15 százaléka. Ha a városok lakónépességéhez hozzávesszük a városi jogú és a megyei irányítás alá vont nagyközségek lakosait — hiszen e településeken a városokat megillető hatásköröket gyakorolják —, akkor kiderül, hogy a korábbi 42- ről 63 százalékra nőtt a kétlépcsős igazgatásba bevontak száma. Az új feladatok fogadására a községi szakigazgatási szervek szakmailag felkészültek. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egyes kisközségekben ma még a személyi feltételek a magasabb szakmai tudást igénylő feladatok ellátására nem biztosítottak, itt a lehetőségek fokozatos megteremtésével gondoskodunk a hatáskörök leadásról. A cél az, hogy minél gyorsabban minél több hatáskör lekerüljön, vagyis az ügyeket ott intézzék, ahol azok keletkeznek.

— Beszéljünk a személyi oldalról is. Mi történik a járási hivatalok megszűnésével felszabaduló létszámmal?

— Többen a községekbe

kerülnek, vagy a felszabadult béralap egy részét az ottani tanácsi dolgozók fizetésjavítására fordítjuk. Az átszervezés előtti állapotot tekintve a járási hivatalok státusza 153 volt. A korábban megüresedett, és már be nem töltött állások, valamint a nyugdíjazások következtében 103 járási hivatali dolgozó elhelyezéséről kellett gondoskodnunk.

Hatvan százalékuk a körzet- központokba került, a többi pedig a nagyközségek, községek apparátusát erősíti. A lényeg, hogy mindenki elhelyezése megoldódott. A rendelkezések egyébként azt írják elő, hogy a személyi kérdéseket 1984. június 30-ig kell véglegesen rendezni.

— Még egy dologról nem esett szó. A nem tanácsi szervek Illetékessége hogyan igazodik a városkörnyéki szervezethez?

— A nem tanácsi szerveknél — rendőrség, bíróság, ügyészség, népi ellenőrzés, gazdasági és szolgáltató egységek stb. — a járások megszűnése, és a városkörnyéki rendszer nem jelent különösebb változást. E szervek eddigi járási szintű egységei továbbra is a jelenlegi hatáskörrel és szervezetben működnek. Az elnevezésen kívül lényegében alig kell módosítani illetékességi területeiken. A decemberi megyei tanácsülés után egyébként az érintett szervek vezetőivel áttekintettük a helyzetet, és a lakosság érdekeit szem előtt tartva megegyezés született a területek módosítására. Fő szabályként érvényesült, hogy a körzetközponti szervezetekhez igazítják illetékességüket. Két olyan körzetközpont van — a gyomaendrődi és a sarkadi —, ahol az idő rövidsége miatt a nem tanácsi szervek nem tudták megteremteni a feladatok ellátásának feltételeit. Itt olyan döntést hoztunk — és ez a tanácsok intézményrendszerére : rendelőintézet, kórházi ellátás stb. is vonatkozik —, hogy a volt járási székhelyek, ez esetben Szeghalom és Gyula látja el a községek lakóit mindaddig, amíg a feltételeket az új körzetközpontokban nem tudjuk megteremteni. Így például az igazgatásiig Gyomaendrődhöz kapcsolódó Dévaványa és Ecsegfalva lakói egyelőre Szeghalmon intézhetik nem tanácsi ügyeiket. Amit nyomatékosan ki szeretnénk emelni, valamennyi tanács köteles a tanácsházán egy eligazító táblát kifüggeszteni, amelyen minden, a lakosságot érintő változást fel kell tüntetni. Egyben ajánljuk is a lakosságnak, hogy ügyei intézése előtt tájékozódjon a tanácsházán.

— Befejezésül, mit vár a holnapi nappal életbe lépő változásoktól?

— Azt, hogy a tanácsi apparátus a mostani nagy szervezeti változásokat a következő hónapban szilárdítsa meg, s így a lakosság mielőbb érzékelje, minden változás az ő érdekében történt. Végezetül még egyet. Mint a cikk elején is említettük, a járások betöltötték szerepüket, történelmi küldetésüket. Betöltöték azok is, akik éveken, évtizedeken át az apparátusban dolgoztak. Többen közülük nyugdíjba vonultak, mások pedig lényegében ugyanúgy a közigazgatásban dolgoznak, mint eddig. Bizonyosak vagyunk benne, hogy azzal az elhivatottsággal, amivel az előző időszakban is.

— Ebben bízva köszönjük a beszélgetést.

S. F.

Családi történet

Az étel ott állt érintetlenül az asztalon, pedig négy óra is elmúlt már. A nővér régen elment, három éve tanácsi gondozottak. Rozsnyai Mihály épp az imént jött vissza a szomszédból. Levelet kapott, ott segítettek elolvasni. ,

— Gyenge már a szemünk — mondja az asszony —, a nővér szokott felolvasni az újságból.

A szoba falán a múltat idéző képek, képek a 83 éves Rozsnyai Mihályról, 84 éves feleségéről és a két lányról. De az apáról, a nagyapáról, akiről Budapesten és itt Gádoroson is utcát neveztek el, ha képet nem is látunk, sokat hallunk még.

„Apám, Rozsnyai Mihály — kezdi a család történetét az idős ember árva gyerek volt. Iparkodott, hogy minél hamarabb letöltse a katonaságnál a három évet. Tizennyolc éves korában önként jelentkezett, egyszer sem kapott szabadságot. Amikor leszerelt, részesaratónak szerződött el. Neve után a községházán csak az állt: napszámos.

Nem sokkal a leszerelés után, úgy 1903—1904 lehetett, Nyisztor György és Csizmadia Sándor jöttek ide, hogy olvasóegyletet szervezzenek. Párt alakításáról akkor szó sem lehetett. Édesapámban biztos támaszra leltek. Az olvasóegylet azután a későbbi szervezkedések központja lett.

Két év múlva Czabán Sámuel — nagyon híres ember volt, hallott róla? —, szóval ő jött le édesapámhoz, a nagy aratási sztrájkot megszervezni. Kimentek Zoltántérre, Nagymágocs- ra, Kárpáthalomra. A nagybátyámmal meg átjárták Juszt- majort, Lajosménest, hogy senki be ne menjen az istállóba, ne etesse meg az ökröket, merthogy cselédsztrájk is volt akkor. Péter-Pál napján este kezdődött a sztrják.

Édesapám meg a Czabán Samu jól betanították a népet. Estefelé úgy bőgtek az ökrök az ennivalóért, hogy majd megbolondultak. Akkor az intézők összebeszéltek, hogy házról házra mennek meggyőzni a cselédeket, adjanak azoknak az ökröknek legalább enni. Oszt egy a cselédek közül lehúzódott a virágoskertbe, amit úgy hívnak, hogy figura, az orgonák közé. Megvárta, míg a segédtisztek elindulnak, s az egyiket úgy hátba vágta az ökörhajtó ostorral, hogy kiterült hasra.

Anyámékat elvitték még akkor éjszaka. Jöttek Mindszentről, felszedték a zoltántérieket, a szendreieket, volt ott vagy százvalahány részes, hat lovas rendőr hajtotta őket a mindszenti járás szolgabíróság udvarára. Mink meg vártunk a testvérnénémmel, éhesen. Édesanyámnál maradt a kulcs, a ládát, amiben az ennivaló volt, nem tudtuk kinyitni. Szerencsére másnap hazaengedték őket.

Apámat rövidesen újra elvitték, Czabán Sámuelt meg Szénáson csípték el, ott volt tanító. Apám hat hónap után tért haza, Czabánt megfosztották tanítói állásától, s visszament Pestre, a pártközpontba. Azért tovább szervezkedtek. Meg tudnám mutatni a képen, ahogyan a tüntetésen a Parlament előtt az apám tartotta a kosarat. Azt meg már én is láttam, amikor a tüntetések eredményeként először mentek szavazni a gádorosiak. Apám ment elöl, sógora vitte a piros zászlót. A százhúsz ember, aki szavazhatott, ünneplőbe öltözött. Csizmadia Sándorra szavaztak, Csizmadia Sándor-meg is nyerte a helyi választást, Csizmadia Sándor bekerült a parlamentbe. Ö írta: „Számtalanszor szemünkre vetették már / Miért politizál holmi sült paraszt.”

(Itt megáll a történettel. Ki tudja, hányadik cigarettára gyújt rá. Kettétöri a Sopianae-t, s a letört darabokat visz- szatömködi a dobozba. — Apukám, már megint cigarettázol — szólal meg aggódva az asszony. — Hagyd már, finom, gyenge cigaretta ez — válaszolja... A ’19-es eseményeket idézi, amelyeknek már ő is részese volt.)

Apámat 1914-ben újra bevitték katonának. Négy évig szenvedett: a tetű, a pocok, a malária, a spanyolnátha, senki se kérdezte, hogy meguntátok-e már baj társak ezt a rettenetes populációt?! A ’18-as forradalom itt érte a hargitai fennsíkon, onnan egykettőre haza tudott jönni. Tudta, nagy szükség van rá, a katonák közül is egyre többen tértek vissza. Az olvasókörből hamar kisöpörtük az urakat, mert már akkorra én is itthon voltam.

Nem sokkal ezután Károlyi Mihály apámat kinevezte Dél-Magyarország gazdasági felügyelőjévé. Később, ezért akarták felakasztani. Én a nemzetőrségben, majd a vörös őrségben szolgáltam. A kezdeti győzelmeket az antant szószegése, belső árulás, vereség követte. A lőszerellátó úgy tolt ki velünk, hogy a tüzéreknek küldte a gyalogság, a gyalogságnak meg a tüzérek golyóját.

Elköszönt tőlünk Kun Béla és Károlyi Mihály is, aki azt mondta: paraszt véreim! Soha többet a burzsoáziával ilyen kesztyűs kézzel ne bánjatok! Féltett bennünket a fasiszta szervezetek, a fajvédő magyarok és az ébredő magyarok bosszújától. Ezért azt is hozzátette: lakat legyen a szátokon!

Amikor 1920 tavaszán megtudták, hogy édesapám itthon van, elvitték Gyulára, majd onnan a csóti lágerbe. Itt halálos veszedelemben volt. Anyámmal felkerestük dr. Vemer Gyulát, az egyik földbirtokos vejét, aki korábban a közelben lakott. Katonai tanácsos volt a minisztériumban. Ö fogadott egy ügyvédet, aki elment a csóti lágerbe: — Ez egy idegbeteg ember — mondta ott — és kikuncogta, hogy apámat engedjék dolgozni. A kaszagyárban az osztrákok saját ruháikba öltöztették, adtak neki egy személyazonosságit, és átment Ausztriába. így menekült meg édesapám.

Engem akkor vittek be a tengerészeihez. A gádorosi csendőr utánam küldött egy levelet, hogy vigyázzanak rám, mert egy nagy kommunista ember gyermeke vagyok. Letartóztattak, amiért nem vallottam be, hol az apám. A katonai börtönből elvittek a Csillag börtönbe. Féltek tőlem, mert lopottsorozott katona voltam. Katonai behívóval vittek el, és azt akkor nem szabad volt, az antant ellenőrizte a katonai börtönöket.

A Csillagban ismertem meg Stromfeldet, Nyisztort, Pogány Józsefet, Cseri Jóskát és találkoztam Bokányival. A kis Bokányi jól ismert engem, 1910 táján gyakran járt hozzánk, olyankor én a kuckóban aludtam. Bokányi az egyik sétán elém dobott egy kavicsot, rajta egy darab papírral. Felkaptam és bent a dutyimban elolvastam: „Te a leghűségesebb elvtársunk fia vagy, tudom azt is, miért vagy itt, tartsál ki, apádra ne valljál!”

Azután, hogy leszereltem és az apám is hazajöhetett, nagyon keserves volt az életünk, de mindig akadtak azért jó emberek, akik segítettek. Szegénységben éltünk. Két lányunk született, ez a kettő — mutatott a falon a képekre. — Nem