Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-30 / 306. szám
1983. december 3Q.t péntek Jól fésült haj — színházi smink Gedeon bácsi legendás hajszobrászatáról dal született. Örököseinek kézügyességéről a ‘fodrászatból kilépő nők és férfiak frizurái tanúskodnak. Mindennap megméretnek, hiszen ha a vendéi szomorú képet vág, valószínű, hogy nem tetszik a haj költemény. Jómagam 3-4 hónapos kihagyásokkal any- nyit szoktam mondani a fodrásznak: öné a fejem, alkosson. Valójában ebben a nézetemben erősített meg Nagy Kálmán, a békéscsabai Szabadság téri férfi fodrászüzlet dolgozója, amikor a november végi országos és nemzetközi fodrászversenyről beszélgettünk. — A legfontosabb, hogy a készített frizura illeszkedjen a hajat viselő egyéniségéhez. — De hiszen, ezt roppant nehéz megállapítani. — Azt hiszem, úgy lehet, hogy ha ismerjük és szeretjük az embereket, akkor munka közben rájövünk — fésülve a haját, figyelve az arcát, a vonásokat —, milyen frizura állna a legjobban. Mert manapság egyre inkább sok-sok divatos férfifrizura is elterjed a hétköznapi viseletben, s szerencsére az én mesterem modern szellemében tanított minket. — Ezt igazolja az az országos ggyéni összetett 7. helyezés, amit Budapesten elért. Mennyit tud hasznosítani a versenyzésben szerzett szakmai ismeretekből ? — Sokan azt mondják, hogy aki versenyez, az a pénzért is teszi. Valójában igen, de az a pénz itt teremtődik meg az üzletben. Erkölcsileg óriási siker, anyagilag ráfizetés versenyezni. Én úgy érzem, nekem itt gyümölcsözik az, hogy évek óta versenyzem és még 5 évig szeretnék versenyezni. — Mennyit nyer ezen a vendég? — Megítélésem szerint nem sokan tudják, hogy én versenyzem, mégsem pa- naszkodhatom, hogy nem keresek elég jól, hogy nincsenek vendégeim. Ma már a férfiaknak is fontos a jól ápolt hajviselet, s szívesen is járnak ide, ebből számomra az következik, hogy elismerik a munkámat, vagyis megbíznak a szakmai tudásomban. — Amikor szakmát választott, gondolt-e arra, hogy valamikor majd az országos elsők között szerepel, mint Békés megyei fodrász. — Nekem a szakma választásában a keresztanyám segített, és bevallom, az iskolában nem tartoztam a jó tanulók közé. De a szakmát szívesen tanultam orosházi mesteremnél, s neki köszönhetem, hogy tudom állni a versenyt. Nagy Kálmán 8 éve dolgozik a szakmában, s vele együtt versenyzett Budapesten kozmetikusként Priskin- né Fekete Adrienn, aki az országos egyéni összetett versenyben a 9. helyezést hozta el. A 3 éve versenyző Adrienn januárban mestervizsgát tesz, s mindennapi munkája mellett úszik, tornázik — persze csak a maga hasznára —, szívesen válogat történelmi és klasszikus regények között. Érdeklődésére jellemző, hogy vonzza az új és szakmáján belül szívesen kipróbál mindent. — A barátnőm azzal fogadott, mikor hazaértem a budapesti versenyről: tudtam, hogy ügyes vagy, de nem gondoltam, hogy eny- nyire képes vagy. Ebben a dicséretben számomra az volt a fontos, hogy itt az üzletben a vendégek nemigen kémek sminkeket. A kozmetikusok versenyében pedig éppen ez a lényeges. A nappali és a színházi kikészítés tehát csak akkor sikerülhet jól, ha sokat gyakorolunk. — Van-e ehhez alkalmas és vállalkozó modell? — Ez az, ami nagy problémát jelent, hiszen a festéket meg tudjuk venni, tréningre van lehetőség, elég kevés azonban a vállalkozó erre. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert most sikerült találnom egy lányt, aki tudja is és akarja is vállalni. — Honorálja-e a szövetkezet az elért eredményeket? — A felkészülésben, tréningek idején a Magyar Fodrász és Kozmetikus Egyesület küld trénert, a szövetkezet segítséget nyújt az anyagvásárláshoz és a tavaly elért sikerért pénzjutalmat kaptunk. Ám azt hiszem, a versenyzésben fontosabb, hogy elértem, amit elképzeltem. Szívesen dolgozom ebben a szakmában, bár az utóbbi időben elég változó a vendégforgalom. — örültek-e a sikernek az üzletben? — Mindig szurkolnak, hogy sikerüljön, de most nemzetközi verseny is lévén, még inkább, jó érzés az elsők között lenni. A Békés megyei Szolgáltató Szövetkezet'ugyanakkor feladatának tartja azt is, hogy legyen utánpótlás, ne csak a versenyzésben, hanem a személyi szolgáltatás egész megyei ellátásában is. — Számadó — A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben négyéves előkészítő és feltáró munka után 1981-ben megkezdték a teljes mértékben magyar kutatáson alapuló rovarölőszer, a Nevifosz kifejlesztését. Az új rovarölőszertől — amely a méheket kímélő technológiába is beilleszthető — jelentős importmegtakarítást remélnek. Jelenleg a hazai és külföldi ideiglenes engedélyezéshez szükséges vizsgálatok vannak soron. Képünkön: Hajda Gyuláné asszisztens az egészség- ügyi várakozási idő meghatározásához szükséges vizsgálatokat fehér patkányokon végzi. (MTI-f >tó: Arany Gábor felvétele — KS) Verseny a vendégekért Beszélgetés Andiiké Miklós belkereskedelmi államtitkárral Az év végi ünnepek az utóbbi időben második idegenforgalmi szezonná léptek elő: ilyenkor ismét megtelnek a szállodák külföldi vendégekkel, és a hazai lakosság is szívesen utazik. Ezért megkértük Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárt, válaszoljon néhány, a bel- és a külföldi turizmust érintő kérdésre. — Közismert, hogy az utóbbi két-három évben jelentősen bővült Magyarország fogadókapacitása. Vajon nőtt-e ennek arányában hazánk látogatottsága? — Az év elején reménykedtünk abban, hogy a nemzetközi viszonyok enyhülnek, s hogy ez fellendíti az idegenforgalmat. Sajnos, a nemzetközi politikában egyáltalán nem az enyhülés jelei mutatkoznak, s a nyugati világban uralkodó recesszió sem serkentette az utazási kedvet. Ilyen körülmények között jó eredménynek tartom, hogy 10,3—10,4 millió külföldi vendégre számíthatunk az év végéig, ami 4-5 százalékos emelkedést jelent a tavalyihoz képest. Csaknem hét és fél millióan jöttek hozzánk a szocialista országokból, Jugoszláviát kivéve 13 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A tőkés országokból 2,9 millió vendéget fogadtunk, itt 7 százalékos a növekedés mértéke. Ugyanakkor az is tény, hogy a turisták átlagos tartózkodási ideje csökkent, és vendégeink inkább az olcsóbb szolgáltatásokat vették igénybe. Ez voltaképpen természetes következménye annak, hogy a tőkés országokból hozzánk látogaló rétegek életkörülményei megnehezedtek. — Ez azt jelenti, hogy nem tudtuk kellőképpen kihasználni az új, többségében magas besorolású szállodákat? — Az idegenforgalmi értékekben eleve gazdag főváros vonzerejét csak növelte, hogy olyan szállodákkal várja vendégeit, amilyen a Fórum, az Atrium Hyatt, a Novotel vagy a Penta. Azt is mondhatom, hogy ezek az új létesítmények új vendégkört is vonzanak hozzánk, méghozzá fizetőképes, jómódú vendégkört. Kihasználtságukkal nem lehetünk elégedetlenek, az megfelel a várakozásoknak. — Mely szocialista országokból érkezett hozzánk a legtöbb vendég? — Különösen a lengyel, kisebb mértékben a csehszlovákiai turisták száma nőtt. Általában azt mondhatom, hogy szocialista idegenforgalmunk tervszerűen alakult, vagyis nem lépte át azt a határt, amelyet befogadóképességünk lehetővé tesz. Ezzel emlékeztetni kívánok azokra az esztendőkre, amikor turisták ezrei, tízezrei kényszerültek vad- kempingezérse, vagy verték fej sátraikat balatoni üdülők kertjeiben. Most arra törekedtünk, hogy mindenkit, aki hozzánk érkezik, jó házigazda módjára, kulturáltan ej tudjunk látni szállással, étkezéssel, nem utolsó sorban pedig jó programmal, kirándulási, szórakozási, művelődési lehetőséggel. Ez nagyjából sikerült. — Hogyan alakultak a magyar lakosság utazásai? — A hazai lakosság idegenforgalmi keresletében két tendencia figyelhető meg. Az egyik a külföldi utazások számának növekedése, ami a szocialista s a nem szocialista országokba irányuló utakra egyaránt jellemző. A másik, hogy a közlekedési költségek emelkedése miatt a belföldi turizmus, a hétvégi kirándulás iránti érdeklődése megcsappant. Az állampolgárok, ha már utaznak az országon belül, előnyben részesítik a lakhelyük közelében levő üdülőhelyeket, és inkább a hosszabb tartózkodást választják, mint a gyakori hét végi kirándulásokat. — A takarékosságra kényszerülő turista számára különösen fontos, hogy megfelelő színvonalú szolgáltatásokat kapjon a pénzéért. Elégedett azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket a magyar utazási irodák, szállodavállalatok nyújtanak? — Nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a szolgáltatásokra, bővíteni szükséges a sportolási, a szórakozási lehetőségeket. Köztudott, hogy még mindig vannak olyan anomáliák a vendéglátóhelyeken, mint a figyelmetlenség, a durvaság a kiszolgálásban, csalás a számlázásban. A környezet tisztaságára, rendezettségére is jobban kell ügyelnünk, mert ezt a vendégek is megkövetelik, és nem jár különösebb beruházásokkal. — Kormányhatározat intézkedik egyik legnagyobb idegen- forgalmi kincsünk, a Balaton értékeinek megőrzéséről, a környék tehermentesítéséről. Mit tesznek ennek érdekében? — Az idegenforgalmi hivatalok, az utazási irodák úgy állítják össze ajánlataikat, hogy minél több vendéget vonzzanak az ország más, kevésbé ismert, üdülésre, sportolásra, szórakozásra alkalmas területeire. Ezeknek a tájaknak, amilyen például a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra és a Bükk de még inkább az olyan kevésbé felfedezett helyeknek, mint az Őrség, a Tiszatáj, vagy Orfű, hogy csak néhány kiragadott példát említsek, nagyobb propagandát kell csinálni. Ugyanakkor persze ezeknek a helyeknek a vendégfogadó képességét is növelni, javítani kell. Ez nem csupán a Belkereskedelmi Minisztérium vagy az Országos Idegenforgalmi Hivatal ügye, hanem a helyi államigazgatási és társadalmi szerveké is. — Segíthet ebben a magán- szektor is? — Nem idegenkedünk tőle, sőt serkentjük ezt. A szálláslehetőségeket 15 magánkemping és mintegy 49 magánpanzió bővíti, és ezek jó része éppen azokon a vidékeken van, ahol lehet és szükséges a vendégfordgal- mat növelni. / — Ügy tartják, hogy az ország legnagyobb „szállodája” a fizetővendéglátás. November végén a Minisztertanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és módosította a korábbi ide vonatkozó rendeletet. Mi várható az új szabályozástól? — Mi nem azt kifogásoltuk, hogy a szobatulajdonosok nem veszik igénybe a közvetítő hivatalokat, irodákat, bár, meg kell mondanom, hogy az ilyen üzleti szervek közbeiktatása anyagi és erkölcsi biztonságot jelent mind a vendégnek, mind a szobát kiadónak. Inkább arra törekedtünk, hogy minél többen működjenek közre a hazai és a kiföldi vendégek fogadásában, de az így képződő jövedelmükből adózzanak is. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a jövő évtől fizetővendéglátásnak minősül, és így egységes elbírálás alá tartozik a magánszemélyek lakásának, üdülőjének idegenforgalmi célú hasznosítása. A jövőben szobát, üdülőt turistának kiadni csak működési engedély birtokában lehet. Az engedéllyel rendelkezők a szálláshelyeket közvetlenül vagy idegenforgalmi szervezeten keresztül hasznosíthatják, az egységes adózási rendszer feltételei mellett. Az adó mértéke havi 100—400. forint szobápként, színvonalától, illetve földrajzi elhelyezkedésétől függően. A szobakiadót ezen felül más befizetési kötelezettség, tehát jövedelem- adó nem terheli. A szerény méretű adó, valamint az a lehetőség, hogy a szobakiadók kívánságra étkezést is nyújthatnak vendégeiknek, további szobatulajdonosokat is arra ösztönöz, hogy aktívan bekapcsolódjanak az idegenforgalomba. A magánerő bevonásával tehát tovább bővülhet az idegenforgalmi kínálat és erősödhet a verseny a vendégért. Gál Zsuzsa A megye közművelődése O két jelentés tükrében A megye múzeumi szervezetének bővülése együtt jár a tartalmi munka javulásával is. Az állandó kiállítások száma közel duplájára emelkedett (1982: 18), és igen sok vándorkiállításuk jut el üzemekbe, iskolákba. 1975. és 1982. között 100 ezer fővel nőtt (1982: 430 ezer) a múzeumainkat felkeresők száma. A MÚZEUMOK közművelődési munkája arra a felismerésre épült, hogy az ott felhalmozott szellemi és tárgyi anyag jó alapot ad egyéb rendezvényekhez is. Különösen jól hasznosítható az. oktatás-nevelés érdekében, a szőkébb társadalmi és természeti környezet megismeréséhez. A Békés megyei múzeumi szervezet múzeumpedagógiai füzetsorozata éppen a lehetőségek feltárását végezte el. A történelem, a művészetek és a természettudománypk köréből adtak segédanyagot az oktatáshoz, segítve a tanárok tájékozódását. Erre alapozottan jöhetett létre rendszeres együttműködés a múzeumok és az iskolák között. Múzeumi órákat elsősorban környezetismeretből, természetvédelemből és történelemből tartanak rendszeresen az intézmény dolgozói. Folyamatosan fogadják délutánonként a napközis csoportokat, akiket manuális tevékenységbe is bevonnak (formázás, népszoI kások megtanulása stb.). Ezek a programok szabad szombatokon is igen népszerűek. Az utóbbi években múzeumaink az úttörőszervezetekkel együttműködve városismereti vetélkedőket is szerveznek. A gyermekfoglalkozások, múzeumi vetélkedők, ismeretterjesztő előadások száma az 1975. évi 116-ról napjainkig 295-re emelkedett, s az elmúlt évben összesen 3 ezer 771 iskolai csoport kereste fel múzeumainkat.*- A valamilyen múzeumi szakághoz erősebben vonzódó, esetleg bizonyos tudományos kutatást végzőket a Múzeumbaráti Kör rendezvényei várják. Ennek tagságát bővítették az üzemtörténeti kutatásba bekapcsolódott munkahelyi közösségek is. A technikai feltételek javulásával a vizuális nevelést jól szolgáló, a múzeumi gyűjtemények válogatott értékeit bemutató fotók és diák készültek. Ezeket nemcsak a múzeumok használják, hanem kölcsönzik is iskoláknak, művelődési házaknak. A MEGYEI moziüzemi vállalat műsorpolitikai munkájának gerincét a kiemelt („A” magyar, szovjet) filmek forgalmazása jelentette, e téren az általános nézőszám-visszaesésnél kisebb volt a csökkenés . A vállalatnál egyre meghatározóbbá válik a köz- művelődési jellegű tevékenység, melynek hatására a különböző rétegek differenciált ellátása érdekében átalakult a filmforgalmazás struktúrája, nőtt a mozin kívüli vetítések szerepe. Közvetlenebbé, rendszeresebbé vált kapcsolatuk az oktatási, a közművelődési intézményekkel és a termelő üzemekkel. Jól tudnak sajátos eszközeikkel kapcsolódni más közművelődési programokhoz. Különösen népszerű és tömeges forma az óvodások és iskolások speciális filmsorozatokkal való ellátása. 1982-ben 1323 előadáson 98 ezer óvodás látott életkori sajátosságának megfelelő filmet (legtöbb esetben az óvodában), míg az 583 iskolamozi előadást 107 ezer tanuló nézte meg. A filmsorozatokat a megküldött ajánlójegyzékek alapján az oktatási-nevelési feladatoknak megfelelően a pedagógusok állítják össze. A mozin kívüli vetítések száma az 1975. évi 697-ről (50 ezer néző) 2 ezer 300-ra emelkedett (188 ezer 700 néző). Ezzel a formával olyan közönséghez juttatják el a filmművészet alkotásait és az ismeretterjesztő munkákat, mely egyébként moziba nem jár. Programjaikhoz sok esetben kapcsolnak filmtörténeti vetélkedőt, an- kétot, és nagy részt vállalnak a munkásbrigádok köz- művelődési mozgalmának lebonyolításában. A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÉSI munka a TIT megyei szervezetének irányításával az elmúlt években is bővíteni tudta hatókörét. Nőtt a TIT-tagok száma (1975: 1805 fő, 1982: 2694 fő). Előtérbe kerültek a közhasznú ismereteket, a tartósabb, megalapozottabb ismeretet nyújtó formák. Elsősorban a tanfolyami tevékenység erősö- 'dése számottevő. A megyében folyó tudományos kutatásoknak jó bázist teremt az átalakult KÖNYVKIADÓI TEVÉKENYSÉG. Ez a munka mára a megye szellemi életének integráns, több csatornán keresztül hasznosuló része. Előtérbe kerültek az összefoglaló, tudományos igénnyel, de népszerű formában megírt munkák. Kiemelkednek a településmonográfiák, a múzeumi évkönyvek, a levéltári forráskiadványok, a gazdaságföldrajzi munkák, valamint az eddigi legnagyobb megyei vállalkozás, a Békés megye műemlékeit bemutató kétkötetes mű. Folynak a Békéscsaba monográfia előkészítő munkái. A tudományos közlés igen hasznos, országos elismerésre szá- mottartó orgánuma a Békési Élet, mely az utóbbi időben tematikáját új tudományterületekkel bővítette. Talán a legkézzelfoghatóbb eredményeket — bizonyos ellentmondások ellenére is — A MŰVÉSZETI ÉLET adja. Nőtt — dinamikusan nőtt — az alkotó művészek száma, erősödött az alkotó- közösségek munkája, új fórumok, bemutatkozási lehetőségek jöttek létre. A képzőművészetben minőségi változást hozott az új, fiatal alkotók letelepítése, az alkotótelepek, műhelyek tevékenységének kibontakozása. Különösen eredményes az alkalmazott grafikai profil meghonosítása, mely biztató hatást gyakorol az ipar és a művészek együttműködésére. A kétévenként megrendezésre kerülő alkalmazott grafikai biennálé országos szerepe növekszik, jó fórumot biztosít az új törekvések bemutatására.
