Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-30 / 306. szám
o NÉPÚJSÁG 1983. december 30., péntek Kedves költöző madaraink, a gólyák fészkeit költöztetik biztonságosabb helyre Sajópetri környékén az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói. A Természet- védelmi Hivatal megrendelésére 84 gólyafészket szedtek le a villanyoszlopok tetejéről, illetve emeltek egy méterrel feljebb, a vezetékek fölé. Az áramszolgáltató vállalat „fészek- rakói” ily módon csökkentik a rövidzárlat-veszélyt, gólyáinknak pedig — miután tavasszal minden bizonnyal így is hazatalálnak — az áramütéstől nem kell félniük (MTI-fotó — Kozma István felvétele — KS) Tanácsülés Telekgerendáson December 29-én, délután tanácskozott ebben az évben utoljára Telekgerendás városkörnyéki Község Tanácsa. Elsőként Gyebnár János tanácselnök ismertette az elmúlt évi társadalmi munka eredményeit, és a tanács, valamint a Hazafias Népfront együttműködését a község fejlesztésében. Elmondotta, hogy a társadalmi munkák szervezésének legnagyobb gondja a szakember- hiány. Több éven keresztül próbálták megvalósítani, hogy például a járdaépítésben, a községszépítésben hozzáértők utasítása alapján dolgozzanak az aktív emberek. Dicséretes, hogy a községben még a fuvaros kisiparos is vállalt társadalmi munkát. Az elmúlt évben a társadalmi munka értéke egymillió 207 ezer forint volt az 1680 lakosú községben. Nagy János vb-titkár ismertette a résztvevőkkel a tanács 1984. évi költségvetési és fejlesztési tervjavaslatát. Az előző évhez képest 1983-ban 3,6 százalékkal emelkedett a bevétel a költségvetésben. Jövőre fejlesztésként a lakossági adókból, az előző évi pénzmaradványból, és az egyéb bevételekből fordíthatnak járdaépítésre, telek-kialakításra és felújítási tartalékra. Nagy jelentőségű lesz a község életében a gázvezeték felépítése, amelynek első lépcsőjében az intézmények gázellátását tudják majd biztosítani. A januárban kezdődő tanácstagi beszámolókon felmérik a lakosság gázbevezetési igényeit is. Befejezésül határozatot hozott a tanács, amely szerint februártól a községben sem lehet szabadon engedni kutyát, mert veszélyezteti a járókelők, főként a gyermekek testi épségét. b. zs. Hózáporok várhatók Szilveszterre Az előrejelzés szerint péntekre fokozódik a felmelegedés, 1—2 fokot emelkedik a hőmérséklet. Az év utolsó napjára, szombatra viszont közepes erejű lehűlés várható, ám még így is jóval 0 fok feletti hőmérséklettel búcsúzik 1983. Ez azonban nem zárja ki hózáporok előfordulását, nagy a valószínűségük. Jelenleg ugyan a magasban nagy sebességgel váltják egymást a különböző hőmérsékletű légrétegek, ami neheziti a biztos előrejelzést.- A műszerek állása szerint: az újév fagyokkal kezdődik. Megalakult a Gábor Undor emlékbizottság A Somogy megyei Rinyaúj- nép községben született Gábor Andor kommunista író, politikus, újságíró születésének századik évfordulója megünneplésére szülőföldi emlékbizottság alakult Barcson. A testület úgy határozott, hogy Í983. január 17- én centenáriumi megemlékezést tartanak Barcs városban és Rinyaújnép községben Az egész napos programot tudományos emlékülés vezeti be. Az eseménysorozat részeként a barcsi Dráva Múzeumban Gábor Andorra emlékeztető kiállítás nyílik, irodalmi műsorral idézik fel az író-költő néhány művét; megnyílik a Ludas Matyi szerkesztőségének karikatúra-kiállítása a Móricz Zsig- mond Művelődési Központban, ahol kabaréműsort is rendez a lap. Ugyanezen a napon veszi fel Sábor Andor nevét az új babócsai általános iskola is. Kass-album Békéscsabáról Kass János Munkácsy-dí- jas grafikus ötvenhárom rajzát és rézkarcát tartalmazó kötet jelent meg Békéscsabán. A Békés megyei könyvtár rajzalbumsorozatában közreadott, könyvgyűjtőknek készült szép kötet Kass János művészi hitvallását megfogalmazó előszó vezeti be. Az új csabai könyvben a művész több sorozata is helyet kapott, így a négy darabból álló József Attila-, és a tíz rézkarcból álló Hamlet-sor. A Kossuth-díjas csabai könyvtáros, L ipták Pál által szerkesztett rajz- albumsorozatban eddig Szalag Lajos, Wiirtz Adám, Kondor Béla, Csohány Kálmán és Varga Hajdú István egy-egy kötete látott napvilágot. flmatorfilmszemle Szegeden A Csongrád megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Szeged megyei Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága, a KISZ Csongrád megyei bizottsága; a Csongrád megyei Tanács Művelődési Központja és a Juhász Gyula Művelődési Központ meghirdeti 1984. február 4—5-én a XIV. dél-alföldi amatőr- film szemlét, amelyen pályázhatnak Bács-Kiskun, Békés, és Csongrád megye amatőrfilmesei. A szemlén résztvevő filmek készülhetnek bármilyen technikával, egyéni, vagy közös munkával. Benevezni csak olyan alkotásokkal lehet, amelyek eddig tájegységi szemlén vagy országos fesztiválon nem szerepeltek. A versenyfilmek vetítése nyilvános lesz. A nevezéseket és a filmeket a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ címére január 30- ig lehet beküldeni. Innen kérhetnek nevezési lapokat is az érdeklődők. Január 1-től Doboz és Kondoros a békéscsabai OTP-fiékhoz tartozik A járási hivatalok megszűnése, a közigazgatás átszervezése miatt Doboz és Kondoros községek lakossága 1984. január l-től az áruvásárlási, a személyi és a mezőgazdasági, építési köl- csöneit, és egyéb takarék- pénztári ügyeit az Országos Takarékpénztár békéscsabai körzeti fiókja {Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 29— 33.) intézi. Azok a dobozi, illetve kondorosi lakosok, akiknek építési kölcsönét még 1983- ban engedélyezte az OTP gyulai, illetve szarvasi fiókja, a kölcsön további igénybevételével kapcsolatban továbbra is a kölcsönt engedélyező OTP-fiókot keressék fel. Az egyéb, 1983-ban, vagy azt megelőzően kiadott törlesztési befizetési lapok _ér- vényesek, azokat továbbra is felhasználhatják. Egyéb reklamációval a kölcsönt folyósító (gyulai, illetve szarvasi) fiókot kell felkeresni. Természetesen az 1984. január 1. utáni — a békéscsabai fióknál felvett, illetve igényelt — kölcsönökkel kapcsolatos felvilágosítást a közeti fiók adja meg. Pécsi sajtótörténet A magyar sajtótörténet talán legkülönösebb fejezetét tárták fel Pécsett. Mint a most befejeződött kutatás kiderítette, hatvanöt évvel ezelőtt valóságos sajtóhatalom volt az egyébként csendes, álmos, alig 50—60 ezer lakosú mecsekaljai város. Az első világháborút követő időszakban száznál több újság, folyóirat és alkalmi lap jelent meg Pécsett, illetve a baranyai városokban. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom és az 1919-es proletárforradalom hatására többségük forradalmi szellemet képviselt. E pécsi sajtó méretét, sokszínűségét és mozgalmasságát illetően példa nélkül áll vidéki nagyvárosaink történetében. A háború befejeztével Pécs és környéke sajátos politikai helyzetbe került. 1918 és 1921 között antant-megszállás alatt volt, s független „városállamként” élt Magyarország és Jugoszlávia között, se ide, se oda nem tartozva; Magyarországtól a belgrádi fegyverszünet által kijelölt demarkációs vonal választotta tfl, Jugoszlávia viszont csak a megszálló hatalom jogát gyakorolhatta. A fegyverszünet értelmében a megszállók nem avatkozhattak ” be Pécs közigazgatásába, gazdasági és társadalmi életébe, így Pécsett mindvégig a Károlyi-kormány haladó törvényei voltak életben, s azok kedveztek a szabadabb politikaitársadalmi életnek, a sajtó virágzásának. A város önmagára maradva kénytelen volt olyan sokoldalú sajtót teremteni, amilyennel általában egy egész ország rendelkezik, hogy kielégítse a demarkációs vonalak közé zárt kis köztársaság lakosságának érdeklő-' dését. Három nyelven — magyarul, németül és szerb- horvátul — tájékoztatták az újságok az olvasóközönséget. Állandóan öt napilap jelent meg a városban, mégpedig a nap minden szakában. Külön újsága volt valamennyi politikai pártnak, a hivatalos szerveknek, a szak- szervezetnek és az ifjúságnak. Tíz gazdasági, tíz irodalmi-művészeti, hét egyházi, hat színházi, öt szatirikus és négy sportlapot nyomtattak ebben az időszakban, nem egyidejűleg természetesen; hol megszűntek, hol újra indultak, hol újat adtak ki a régi helyett. Még saját távirati irodája is volt Pécsnek. A tömérdek sajtótermék és azok növekvő információéhsége, nem különben a város minden oldalról való elzártsága tette szükségessé az önálló hír- ügynökség létrehozását. Az MTI mintájára BTI-nek — Baranyai Távirati Irodának — elkeresztelt vállalkozás naponta kőnyomatost adott ki Baranyai Tudósító címmel. Alapítója egy élelmes MÁV-tisztviselő volt, aki előnyös hivatali helyzetét használta fel információ- gyűjtésre: a jövő-menő vasutasok, de még inkább a kevéssé ellenőrzött vasúti távíró révén jutott hozzá a nagyvilág friss híreihez, s továbbította a szerkesztőségeknek. Magyarázat helyett megoldást N éhány évvel ezelőtt, de már a beruházások szigorú visszafogásának idejében különös dolog játszódott le az orosházi Üj Élet Termelőszövetkezetben. A megszokott rend szerint az_ ágazatok benyújtották az új évre szóló tervüket a közös-gazdaság vezetőségének. Valamennyi ágazat —■ köztük a növénytermesztés is — a termelés bővítését ígérte, felsorolva azt is, ,hpgy a többletteljesítményhez milyen többletráfordítással lehet hozzájutni. Az igények és a lehetőségek ösz- szevetésekor kiderült, hogy az üzemben az adott időszakban csupán háromnegyed annyi gép fogható munkára, mint amennyire az ágazatvezetőknek, az ágazatoknak a tervek alapján szükségük van. A nagy ötlet ebben a kényszerhelyzetben született meg: hamarjában külön ágazattá szervezték a gépesítést, kikalkulálták minden gép és eszköz egyórás használatának önköltségét, s közölték az ágazatok irányítóival, hogy e „díjtételeket” is számításba kell venniük a tervezés során. Ha már bevezették az ágazati önelszámolást — úgymond —, akkor az legyen valódi önelszámolás! Kattogni kezdtek a kis zsebszámológépek, s rövid idő alatt kiderült’az immár módosított tervekből: nemhogy géphiány van a termelőszövetkezetben, hanem egyenesen gépfelesleg — az eszközök egynegyed részét akár értékesíteni is lehet! Az elmondottakból nem az következik, hogy a növény- termesztési főágazatvezető inkább nem végeztet el majd jó néhány munkát a gépesekkel, a költség csökkentése reményében. Arról van szó csupán, hogy nem lépi túl a gépek igénybevételének valóban szükséges mértékét. Ez a pazarlás tudniillik a nyereségnövekedéshez kötött prémiumát ugyanúgy megcsapolná, mintha esztelen spórolással a másik oldalról a hozamnövekedést veszélyeztetné. Ezzel a „húzással” az orosházi Üj Élet Tsz-ben egyszerre két igen nehéz feladatot sikerült a korábbiaknál célravezetőbben megoldani. Az egyik napjaink fő kérdése: a beruházásokra elkülöníthető forrásokat — vagyis a kevesebbet — jobban fölhasználni, mint annak idején a lényegesen többet. Tehát csak azt venni, csak abba befektetni, amire valójában és égetően szükség van. Ez látszólag magától értetődő, kézenfekvő megállapítás, amihez még közgazdász lángelmére sincs szükség. Ám, ha eláruljuk — a megyei NEB vizsgálati megállapításai nyomán —, hogy például az AÉV is épített központi telepén egy ka- vicsosztályozót, .amit azóta se kell üzemeltetni, mert az osztályozott kavics beszerzésére jó lehetőségük nyílott, akkor már sejteni kezdjük, hogy a beruházási döntések talán mégsem lehetnek olyan túl egyszerűek. Már csak azért sem, mert nem az előbbi az egyetlen ilyen példa: a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát vetőmagüzeme sem produkálja többek között a létesítése előtt számított hatékonyságot, miután a kereslet alakulása utóbb nem igazolta az előzetes feltételezéseket. Csak hát ezt előre látni nemigen lehetett. Látni kell viszont azt, hogy az orosházi Űj Élet Tsz tartalékfeltáró újítása sem oldotta meg a közös gazdaság beruházási gondjait örök időkre. Most ugyanis eladhattak néhány erő- és munkagépet, amelyről kiderült, hogy nincs is rá szükségük. Ezzel jelentősen fokozhatták — és akkor ez az a másik fő kérdés, amire korábban utaltunk — a megmaradt gépek és eszközök kihasználtságát. A gépek szükséges és folyamatos felújítását azonban mindezzel elkerülni ők sem tudják. Tágítva a kört ugyanis — tehát nemcsak a mezőgazdasági üzemekre gondolva — világos kell legyen, hogy a jelen gazdasági helyzet követelte termékszerkezete korszerűsítés, új termékek gyártásának bevezetése, a portékák versenyképességének növelése, a piacok megtartása, esetenként a termelés bővítése, a munkakörülmények elodázhatatlan javítása, az export fokozása, a lakossági ellátás követelményének kielégítése mindmind elképzelhetetlen ki- sebb-nagyobb beruházások, fejlesztő rekonstrukciók nélkül. De éppen a jellemzett helyzet az, amely arra kényszeríti a vállalatokat, hogy százszor is gondolják meg: mire költik, miben tartják a pénzüket, hogyan hasznosíthatják a befektetett milliókat. Feltételeznünk ugyanis mindenképpen ezt kell, mostani gondolatmenetünk alapján. Ezt igazolni látszik a megyei NEB megállapítása is, amely szerint a 14 megvizsgált üzemből kilencben nőtt a 100 forint értékű állóeszközre jutó termelési érték 1980 és 1982 között. Különösen kiemelkedő ez az Orosházi Üveggyárban, ahol a növekedés mértéke 250 százalékos. Részleteiben a kép azonban egyáltalán nem ilyen rózsás. Az említett vizsgálat tapasztalatai alapján a kérdéses 14 üzemben általában nőttek a kapacitások, de azoknak tökéletesebb kihasználását legtöbb esetben munkaerőhiány vagy anyag- beszerzési tevékenység akadályozza. Ez a helyzet a Békéscsabai MEZÖGÉP-nél, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a Békéscsabai Kötöttárugyárnál, a Kner Nyomdánál és a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetnél. A munkaerőhiányt nehezebb áthidalni, az anyagbeszerzési gondokon' megfelelő készletgazdálkodással lehet enyhíteni, s ezáltal a kapacitáskihasználást fokozni. Valószínű, ez a törekvés is feltételezhető a készletek indokolatlan növekedésében. Ezeket a negatív jelenségeket természetesen kár lenne csak a gazdasági helyzetalakulásával magyarázni, mert az olyan esetek mellett, mint amilyen a békéscsabai baromfifeldolgozóé is — ahol a belső ellenőrzés 4 millió forint értékű, import eredetű elfekvő anyag- és alkatrészkészletet tárt fel —, ott áll az ellenpélda is: az Orosházi Üveggyárban a folyamatos feltáró tevékenység és a hasznosításra tett intézkedések eredményeként az elfekvő készlet az 1979-es 36 és fél millióról 1982 végére 5 és fél millió forintra csökkent. A helyzet az ugyanis, hogy magyarázat minden kedvezőtlen jelenségre akad. Amiként a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetnél is a szállítások ütemtelenségére hivatkoztak a szükségesnél nagyobb import eredetű segédanyag „be- spájzolásakor”. Az igazán járható út szerintünk mégsem az elfogadható magyarázatok megszerkesztése, hanem az orosházi Üj Élet Tsz- ben bevezetett újítás szellemében fogant újszerű megoldások keresése. Kőváry E. Péter
