Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-29 / 305. szám

.1983. december 29., csütörtök

JgHiUMTd

Nem hagyták magukra őket

Lapunk 1982. december 21-i számában „Nem marad egyedül a Debreczeni család” cím alatt egy tragikus esetről és az azzal kapcsolatos körülményekről adtunk tájékoztatást. A Gyulai Húskombinát egyik hűtős felépítményű tehergépkocsija október 14-én éjszaka Gyuláról Kecskemét felé haladt és 4 óra 20 perckor a tiszazugi híd közelében egy vastag nyárfának ütközött. Debreczeni Ferenc, a gépkocsi kísérője a helyszínen meghalt.

A temetés után Dobozon Debreczeni Ferenc szüleinek a házában kerestük fel a családot, az özvegyet és a három gyermekét, a 9 éves Esztert, a 6 éves Ferikét és az egyhónapos Attilát. Attila születését már nem érhette meg az apa, pedig nagy szeretettel várta a legkisebb érkezését is.

Akkoriban sokan ígérték, hogy segíteni fogják az özvegyet és a félárván maradt három gyermeket abban, hogy legalább anyagilag ne érezzék meg ezt a mérhetetlenül súlyos veszteséget. ígérték, hogy segítenek a családi ház építésében, amelyre annak előtte Debreczeni Ferenc és a felesége néhány év alatt a körülményekhez képest elég szép összeget takarított meg.

a

Milyen ember volt Debreczeni Ferenc? Akik ismerték, csak elismeréssel beszélnek róla. Egyszer, újév napján, amikor még a Hajtómű és Festőberendezések Békéscsabai Gyárában mint fűtő dolgozott, nem jött a busz, amelyen neki Dobozról Békéscsabára kellett volna utaznia. Megtudta, hogy a busz az árokba csúszott és semmi kilátás sincs arra, hogy a munkahelyére valamilyen járművel eljusson. Pedig nagyon fontos lett volna. Tisztában volt azzal, ha nem fűt, befagy a vezetékben a víz. Nem sokat teketóriázott. Elindult gyalog. Be is ért, és még időben meg tudta előzni a bajt.

Egy másik példa. A húskombinátban váratlanul megbetegedett az a kocsikísérő, akinek egy szállítmánnyal Budapestre kellett volna utaznia. Éjszaka üzentek Debreczeni Ferencnek, hogy azonnal menjen be, mert reggelre a budapesti üzletekben kell lennie az árunak. Autóbusz már nem volt, kerékpáron sietett a munkahelyére. És éjfél után 2 órakor, a szokásos időben elindulhatott a szállítmány.

Ilyen és hasonló történetekre többen is emlékeznek. A csoport vezetője így nyilatkozott róla:

— Becsületes, segítőkész, szorgalmas, nagy munkabírású ember volt. Ha a vállalat érdeke megkívánta, a kötelezőnél jóval több munkát is vállalt. Mindig számítani lehetett rá. Magatartása mindenki számára példaképül szolgált.

Ügy vélem, ezek alapján a felesége büszke lehetett a férjére, a három gyermek pedig az apjára.

n

Egy év telt el, amióta Vágréti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőjével itt jártunk. Most ismét vele együtt keresem fel az asszonyt és a három gyermeket. Vajon hogy él a család? Teljesültek-e a döbbenet óráiban és az azt követő napokban tett ígéretek?

Beszélgetés közben az emlékezés már ritkábban sajtol könnyeket özvegy Debreczeni Ferencné szemébe. A gyermekek jelenét és jövőjét féltő anya lélekben megerősödött. Különösen a családi házuk építésének előkészítésével járó gondok megoldását helyezte előtérbe. S ez év augusztusában már volt telek, pénz, anyag. A korábban megtakarított összeghez hozzájöttek azok a pénzek, amelyeket a tragikus esemény után adományként kaptak, amit aztán az OTP jelentős hitellel egészített még ki. t

Most már tető alatt áll a ház. A telket a tanács ingyen adta. A típustervet is, amit a vállalat beruházási osztálya adaptált. Az építkezést az asszony apósa irányította, s részt vett a munkában a család apraja-nagyja.

S nem panaszképpen mondja az anyós:

— A húskombináttól nem jöttek segíteni. Pedig ígérték.

— Várhatóan mikor költöznek az új lakásba? — fordulok Debreczeni Ferencnéhez.

— A jövő nyáron. Előbb semmi esetre sem. Még nagyon sok a tennivaló.

8

Esztike az általános iskola 4., Ferike az első osztály tanulója, a kis Attila pedig nemrég múlt egyéves. Rendesen, tisztán öltözteti őket az anyjuk, aki azonban megjegyzi:

— Persze most már csak olcsóbb ruhákra telik, de azért az én gyermekeim nem ütnek el a többiektől.

S az ő nevükben is köszöni azt a sok-sok segítséget, amelyben részesítették a családot a nehéz helyzetben. Hálával gondol Szatmári Jánosra, a községi tanács elnökére és Kiss László vb-titkárra, valamint Komlósi Mátyás műszaki előadóra, akik az építkezéshez a telket biztosították, Standavári Erzsébetre, a húskombinát építészmérnökére, Lukács Sándorra, a szállítási osztály dolgozójára, Turóczi Géza munkavédelmi vezetőre, Bezdán János szb-titkárra, Csíki József vezérigazgatóra. Nem utolsósorban Zám Andrásra, az akkori vezérigazgató-he- helyettesre, aki a tragikus eset után mindjárt a család mellé állt. Meg kell még említeni, hogy az ÉDOSZ Központi Vezetősége négyezer forint segélyben részesítette az asszonyt.

Végül hadd mondjam el, hogy Vágréti László az első óráktól kezdve figyelemmel kísérte Debreczeniék sorsát. Többször felkereste a családot, beszélt az asszonnyal, az anyóssal és igyekezett mindenben segíteni őket.

Debreczeni Ferenc sírján a keret és a kő, felirattal, a halottak napjára elkészült. A vállalat ennek az árát is megtéríti.

— És mi lesz a jövőben?

— A harisnyagyárba megyek dolgozni. De csak nyáron, amikor majd elkészül a ház. Beszéltem a dobozi üzemvezetővel. Már most felvenne — mondja az asz- szony.

Eddig tart a történet második része, amelyből megtudhatjuk, hogy nem maradt és nincs most sem egyedül a Debreczeni család.

Pásztor Béla

NEB-vizsgálat a kistelepülések áruellátásáról

Vajon az elért ellátási színvonal megtartásáért a kereskedelmi szervezetek megtették-e a szükséges intézkedéseket? Figyelembe veszik-e a kisebb települések igényeit? Többek között erre keresett választ a tájékozódó vizsgálat során a mezőkovácsházi járási Népi Ellenőrzési Bizottság a batto- nyai, a medgyesegyházi, valamint a mezőkovácsházi ÁFÉSZ 33 kiskereskedelmi egységében.

A szövetkezetek az 1983. évi üzletpolitikájukban meghatározták azokat a főbb célkitűzéseket, melyek során biztosítani tudják a kereskedelmi munka hatékonyságát, a korábbiakhoz képest ésszerűbb készletgazdálkodást, továbbá az eddigi ellátási színvonal megtartását, illetve lehetőség szerinti növelését. Mindhárom szövetkezet feladatának tekintette, hogy az utazási költségek növekedése miatt a hozzá tartozó kis településeken javítsa a kínálatot élelmiszerekből, iparcikkekből, hogy az igényeket helyben ki tudják elégíteni. A medgyesegyházi ÁFÉSZ bevezette és eredményesen folytatta egyes bútorfélék minta utáni értékesítését. Igénybe vette a nagykereskedelmi vállalatok által kezdeményezett tárolási

és kiárusítási akciókat. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ előirányozta a baromfitermékek forgalmának fokozását. Különösen a II. félév során ért' el ezen a téren szép eredményeket. Célul tűzték ki azt is, hogy javítják az alkatrészellátást. Az elképzeléseket a beszerzési gondok miatt csak részben tudták megvalósítani. A divatcikkek egy részét közvetlenül a termelő üzemektől szerezték be. A vásárlások azonban esetiek voltak, s nem tudtak tartós kapcsolatot kiépíteni. A Battonya— Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ bútorforgalma az I. félév során csökkent, csak a második félévben erősödött. Jelentős erőfeszítéseket tettek a megnövekedett építőanyag és építésszerelési cikkek kielégítésére. Ám itt is jelentkeztek beszerzési gondok, s a keresletet nem tudták mindenben kielégíteni. Mind a három szövetkezet különböző intézkedéseket tett az üzletpolitikai célkitűzések megvalósítására. A battonyai és a medgyesegyházi ÁFÉSZ prémiumokat tűzött ki a forgalmi tervek, teljesítésére, melybe elsősorban az al a peg y ség - vezető-: két ésva nagyobb bojtok ve-" "^etőít vonták bér Munkájuk »torán igyekeztek megvalósítani a nagyobb boltok közös beszerzéseit. A battonyai ÁFÉSZ szakboltjai értékesítési akciókat szerveztek a kisebb községekben. így került sor Kisdombegyházán, Magyardombegyházán ilyen akciókra, főleg bútor-, lak- berendezési, ruházati és tartós fogyasztási cikkekből. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ kereskedelmi napokat szervezett a különböző községekben. Magyarbánhegyesen, Mezőhegyesen bútor-, gyermekruházati vásárt rendeztek. A medgyesegyházi

ÁFÉSZ is eredményesen szervezte meg a kisebb községekben az értékesítési akciókat. A népi ellenőrök megállapítása szerint a szövetkezetek nagy gondot fordítottak az áruk beszerzésére, gyakran azonban csak eseti kapcsolatokra került

sor. A mezőkovácsházi

ÁFÉSZ rendszeres kapcsolatot igyekezett teremteni a szegedi FÜSZÉRT-tel. Szándéka viszont nem valósult meg teljesen, csak eseti be- * szerzéseket sikerült elérni. Jelentős beszerzéseket folytatott viszont a szövetkezeti közös vállalattól, a Skálától ""áz általa forgalomba hozott egyedi \-ikkékből „és a győri ÁFÉSZ-től osztrák és cselt ruhákból. Ezek egy részét a társközségek boltjaiban hoz, it.nl i

A mezőkovácsházi Mozaik Áruházba a környező kisebb településekről is sokan járnak vásárolni Fotó: Veress Erzs

ták forgalomba. A battonyai ÁFÉSZ a HÓDIKÖT-tel és a Gyomai Háziipari Szövetkezettel lépett kapcsolatba. A medgyesegyházi ÁFÉSZ a szarvasi, a békéscsabai ksz- ektől, a gyomaendrődi EN- Cl-től és a Mindszenti Háziipari Szövetkezettől is vásárolt. A beszerzési források bővítése azonban a fuvarköltségek növekedésével párosult. A termelő üzemektől kapott fuvartérítés nem fedezte a tényleges költségeket. A tüzelőanyagokból az év elején és egész évben is nagy készletek voltak a telepeken. A tüzelési idény beindulásával a brikett és a koksz kifogyott. Az ellátást viszont tudják biztosítani a folyamatosan beérkező

mennyiségből.

A tájékozódó vizsgálat során a népi ellenőrök megállapították, hogy a kistelepüléseken általában azok a cikkek jelentenek gondot az ellátásban, melyek egyébként más nagyobb helyeken sem szerezhetők be egyköny- nyen. A kistelepülések egyes cikkekből egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis meny- nyiségben kapnak árut. Az iparcikkszakmában, valamint a ruházatnál, továbbá -a. tartós fogyasztási cikkeknél nincs meghatározva, hogy mit tarthatnak készleten. A medgyesegyházi ÁFÉSZ a kistelepülések iparcikk és tartós fogyasztási cikkek helyi igény szerinti ellátását szakboltjain keresztül oldja meg. A kistelepüléseken levő és a külterületi boltok felszerelése hiányos. Kevés a hűtőszekrény, s így gyorsfagyasztott terméket nem is tudnak forgalomba hozni. Ezért javasolják a népi ellenőrök, hogy a kistelepülések jobb áruellátása érdekében, a lehetőséghez mérten, a szövetkezetek bővítsék ezeken a településeken és a ’kírl^erü leteken levő boltok hűtőkapacitását. A kistelepülések iparcikk és tartós fogyasztási cikk helyi igény szerinti ellátását pedig a medgyesegyházi ÁFÉSZ-nál kialakult gyakorlat szerint a szakboltokon keresztül oldják meg.

(Serédi)

A megye közművelődése O két jelentés tükrében

A MŰVELŐDÉSI

INTÉZMÉNYEK

INTEGRÁCIÓJA

olyan folyamat, amelyet szervezeti szempontból az utóbbi évek legjelentősebb változásának tekinthetünk. Megyénkben már 1969-ben létrejött integrált művelődési intézmény (Végegyháza), de jelentősebb térhódítására 1975—82 között került sor. A jelenleg működő 26 szervezet döntő része az általános iskolát, a művelődési otthont és könyvtárat egyesíti, de néhányban csak közművelődési intézmények találhatók. A megyei irányítás folyamatosan figyelemmel kísérte az integrációs törekvéseket, de a kezdeményezés minden esetben .helyből indult.

MÓDSZERTANI

MUNKACSOPORT

alakult, melynek feladata a ; közvetlen segítségnyújtáson túl az egységes munkaterv szempontjainak kidolgozása, a folyamatos továbbképzés megtervezése, valamint az iskolai és közművelődési szakfelügyelet egységének biztosítása. Elsősorban azt tartjuk szükségesnek, hogy az integrált intézményben folyó munka minősítését azonos szempontok alapján, a különböző jellegű tevékenységek kölcsönhatásának figyelembevételével végezzék. A szakfelügyelet is segítse az új típusú tartalmi

tevékenység kialakítását. Az integrációt elsősorban

TARTALMI FELADATOK

indokolják. Ezért törekvéseink középpontjában is ennek segítése áll. Az eddigi; eredmények biztatóak: —

Űj minőséget jelent, hogy a korábban külön működő intézmények művelődési értékeiket, szolgáltató kapacitásaikat nemcsak megőrzik, hanem magasabb szintre emelik.

— Nem csökkent az egyes tagintézmények összevonás előtti tevékenységének színvonala, viszont kimutatható pl. az iskola esetében, hogy fokozódott a pedagógiai ráhatás — a gazdagabb feltételek tudatosabb alkalmazásával — úgy a tanórán, mint a tanórai munkát kiegészítő szabadidős tevékenységben.

— A sokoldalú művelődési tevékenységrendszer kialakításában jobban lehet építeni a nevelőtestületek szellemi kapacitására, pedagógiai kultúrájára.

— Általánossá kezd válni az épületek és szemléltető eszközök kölcsönös használata.

— Javult az intézmények rendezvényegyeztetése, kevesebb az átfedés, a párhuzamos rendezvény.

— A szélesebb társadalmi kapcsolatok révén a komplex intézmények jobban támaszkodnak a külső partnerek segítségére, aktivitására.

Törekvéseinkben az elmúlt években fokozatosan megerősödött, előtérbe került a közművelődés tartalmi,

módszertani megújításának igénye. Erre ösztönöztek a központi rendelkezések, de ezt követelte a mindennapos gyakorlat is. Megyénkben ez a folyamat a legtöbb esetben a korábbi kisebb hatókörű programok kiszélesítésével, elterjesztésével ment végbe. A hagyománynak, a bevált gyakorlatnak, vagyis a folyamatosságnak fontos szerepet szántunk. Tekintsük át — ha nem is a teljesség igényével — az ebben elért eredményeket, és a megoldásra váró gondokat.

A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK

aktívan részt vesznek a munkásság kulturális ellátásában. Ennek egyik gyakorlati megnyilvánulása a munkásbrigádok közművelődési mozgalma. Az 1974/75 óta rendszeresen meghirdetett forma segítséget ad a brigádok tervszerű, folyamatos művelődéséhez, kollektív munkájához. Ez az akció a kezdeti időszakban a köz- művelődési dolgozók által meghatározott műveltséganyagot feldolgozó, megyei- leg szervezett programok rendszere volt, és az értékelésnek is voltak formális elemei. Különböző témakörökben (pl. politika, irodalom, természettudomány stb.) meghirdetett mozgalom az~ úgynevezett „folyamatos művelődési szakaszban” az egyéni és közösségi feldolgozásra helyezte a hangsúlyt, de lehetőséget biztosított különböző szintű vetélkedők lebonyolítására. A munkáskollektívák és a tagok jelentős részét mozdította el a folyamatos művelődés lehetősége és igénylése felé, segítséget adott a brigádélet kereteinek tartalmasabb kitöltéséhez.

AZ ÜZEMI MŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁGOK

közreműködésével a mozgalom hatása túlnőtt a közvetlenül résztvevők körén. Az egész mozgalomra jellemző a széles társadalmi összefogás, különösen a munkahelyek aktív támogatása. Ennek köszönhetően a benevezett brigádok száma 421-ről 1981/82-re 801-re

nőtt, és ez 7 ezer 129, illetve 12 ezer 524 résztvevőt jelentett. A másik, nem kevésbé értékes eredménye e tevékenységnek, hogy az üzemi értelmiségiek jelentős része aktívan segítette a brigádok felkészülését. Beigazolódott, hogy lehet és kell növelni a művelődő közösségek, valamint az egyének döntési, választási lehetőségét. A köz- művelődési helyi, és üzemen belüli szakemberei a programok segítésében növekvő szerephez jutnak. 1983-tól az eddigi tapasztalatok alapján átalakított mozgalomban lehetőség nyílik arra, hogy minden brigád megtervezze az egész évi művelődési programját, s érdeklődésüknek megfelelően döntsenek,