Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
NÉPÚJSÁG ■1983. december 29., csütörtök Nyugdíjasok az orosházi művelődési központban Fotó: Fazekas László Tanácsülésekről jelentjük Kinevezések •a Honvédelmi Minisztériumban DOMBEGYHÄZ Dombegyházán december 22-én, csütörtökön, délután 2 órakor tartották meg a községi 'közös tanács ülését. Az első napirendi pont keretében Iszály György, a végrehajtó bizottság titkára az 1984. évi költségvetési és fejlesztési tervet ismertette a tanácstagokkal. Az 1984-es esztendőben folytatódik a célcsoportos lakásépítés, és mázsaház létesítését tervezik. Számít a községi közös tanács vezetése arra, hogy a lakosság 1984-ben is teljesít társadalmi munkát. Tervezik azt is, hogy megvásárolják a tornaterem vasvázát, s így megvalósulhat a régi vágy: lesz- hol sportolni. Az első napirendi pont megvitatása, elfogadása után Dús Lajosné 'tanácstag beszámolóját hallgatták meg a nőpolitikái határozat végrehajtásának tapasztalatairól. Az elmúlt évben a FÉKON melléküzemágat létesített Dombegyházán, a ládagyár üzemeltetése megoldotta a Petőfi Termelőszövetkezetben a kertészeti dolgozók gondját, itt létesült ugyanis a szociális helyiség. Ebben az esztendőben adták át a termelőszövetkezet 600 adagos üzemi konyháját, amely 10 millió forintba került. Egyébként onnan szállítják ki a munkahelyekre az ebédet. A beszámoló elemezte a nők részvételét a brigádmozgalomban, és az oktatásközművelődés feltételeit. Eredményként könyvelhető el, hogy a négytantermes iskola megoldotta a községben az oktatási gondokat, minden dombegyházi kis-, gyermeknek jut bölcsődei és óvodai hely. Csupán a szolgáltatások színvonala hagy még kívánnivalókat maga után. sz. j. SZEGHALOM Szeghalmon Kozák Sándor elnökletével három napirendi pontot vitattak meg a szeghalmi tanácsülés résztvevői. Elsőnek Kozák Sándor tanácselnök ismertette a végrehajtó bizottság két tanácsülés között végzett munkáját, majd ezt követően a testület Zsombok János vb-titkár előterjesztésében meghallgatta, majd megvitatta az 1984. évi költségvetési és fejlesztési tervet. Szeghalom nagyközség tanácsa a jövő évi fejlesztési tervben számol azzal, hogy a folyamatban levő és a befejezett beruházások tekintetében — a célcsoportos lakásépítésben és a közművesítésben — gondok lesznek. Ugyanakkor a fejlesztési terv elkészítésében új lehetőségként vették számításba a pályázati rendszert. A jövő évi költségvetésben pedig elsősorban a saját bevételi források kimunkálására fordítottak gondot a költségvetési egyensúly biztosítása érdekében. ' A legnagyobb érdeklődés ez alkalommal Kozák Sándor szóbeli tájékoztatását kísérte a szeghalmi járás megszűnésével, és a várossá alakulással járó időszerű átszervezési feladatokról. A január elsejétől városi rangra emelkedő település, amelyet körzetközponti feladatokkal is felruháztak, hármas jellegű feladatot lát majd el. Egyrészt — mint körzetközpont-hatósági ügyekben másodfokú döntési jogkörrel bír, közreműködői feladatokat lát el a hozzátartozó 9 nagyközség, község és" a megye kapcsolatában, s végül összehangolja a körzetbe tartozó tanácsok munkáját. Emellett természetesen a város igazgatási feladatát is elátja a jövőben, s ennek megfelelően osztálytagozódásban alakítják ki a városi tanácsi apparátust. Az utolsó nagyközségi tanácsülés bejelentésekkel . ért véget. bsc A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa altábornagy- gyá nevezte ki Kiss Sándor mérnök-vezérőrnagyot. A Minisztertanács Kiss Sándor mérnök-altáborna- gyot és Szórádi Zoltán vezérőrnagyot 1984. január elsejével honvédelmi miniszterhelyettessé nevezte ki. A honvédelmi miniszter 1984. január 1-i hatállyal Kiss Sándor mérnök-áltábor- nagyot, honvédelmi miniszterhelyettest a Magyar NépA Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Heves megyei MÉSZÖV elnöksége, a gyöngyösi Gyöngy.- szöv ÁFÉSZ a Népművelési Intézettel és a Mátra Művelődési Központtal közösen országos szövetkezeti népművészeti kiállítást rendez. E nagyszabású kiállítást 1984. márciusában Gyöngyösön rendezik meg, a város 650 éves fennállása alkalmából. A meghirdető szervek e kiállítással — melynek szervezése országszerte megkezdődött — azt akarják elérni, hogy minél több ÁFÉSZ, takarék-, illetve lakás- és iskolaszövetkezet tagja, dolgozója, csoportja, szakköre, klubja vegyen részt olyan alkotásokkal, melyek még országos pályázaton díjazásÜj, színes kiadvány jelent meg a közelmúltban az újságárusoknál: az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat képregénysorozatának első kötete. A 64 oldalas képregény, Kari May regénye nyomán, a Winetou. Old Shatterhand, Sam Hawkins és a többiek izgalmas törté: A MÉH Nyersanyag-hasz: nősítő Tröszt — az Állami • Gazdaságok Országos Köz- I pontjával és a Termelőszö- : vetkezetek Országos Taná- : csávái együttműködve — is• mét megszervezi a mező• gazdaságban a vas- és szí• nesfém-hulladékgyűjtési ak- : ciót. Az eddigi hasonló i gyűjtések sikere alapján ar• ra számítanak, hogy a janu• ár 1. és március 1. közötti • időszakban a mezőgazdasági j üzemek dolgozói sok ezer ! tonna hulladékot szednek : össze. Az év első három hó- 5 napjában ugyanis kevesebb • a napi, konkrét mezőgazda- j sági teendő, s több idő jut a j hulladékok, az elhasznált : akkumulátorok, a kiselejtezi zett gépek és alkatrészek hadsereg fegyverzeti és technikai főcsoportfőnökévé, Szórádi Zoltán vezérőrnagyot, honvédelmi miniszterhelyettest a Magyar Néphadsereg hadtápfőnökévé, Stock János altábornagyot a Magyar Néphadsereg légvédelmi és repülőparancsnokává, egyidejűleg Kiss Sándor mér- nök-altábornagyot, Szórádi Zoltán vezérőrnagyot és Stock János altábornagyot a Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanácsa tagjává nevezte ki. ban nem részesültek. Egyébként e kiállításon hímzésekkel, szőttesekkel, fafaragásokkal, gyermekjátékokkal és egyéb pályamunkákkal, így kerámiával, bőrből, gyékényből, fűzvesszőből készült tárgyakkal egyaránt részt lehet venni. A jeligével ellátott pályamunkákat először a MESZÖV-öknél, majd a kiállítás előtt Gyöngyösön zsűrizik. A kategóriák díjain kívül a SZÖVOSZ 5000 forintos nívódíjat, a Népművelési Intézet pedig 4000 forintos különdíjat ajánlott fel e kiállításra. Megyénk fogyasztási szövetkezeteinél már készülnek az asszonyok, lányok e nagyszabású kiállításra. netét Zórád Ernő képei jelenítik meg. A színvonalas, ízléses kiadvány erős kötésű — s ez igencsak fontos, lévén a képregény olvasóközönsége tíz év körüli. A sorozat következő kötetében egyébként a Visszatérés a Földre és a Titok a világ tetején című izgalmas történeteket mesélik el a rajzok. szétválogatására. Ezek elszállítását is jobban meg tudják szervezni a gazdaságok, tsz-ek saját járműveikkel. A MÉH ilyen esetekben a vételáron felül még fuvardíjat is térít. A MÉH Trösztnél elmondták, hogy a jövő évi akciók várhatóan még eredményesebbek lesznek, mint az eddigiek voltak, mert a vashulladékok átvételi árát az év elejétől — az Országos Anyag- és Árhivatal rendelkezései alapján — felemelik. Az emelés mértéke nem egységes, mert azoknak a hulladékoknak átvételi árát, amelyek az ipar számára fontosabbak, nagyobb mértékben, a többiekét kisebb mértékben emelik fel. n égyzeteimet rendezgetve akadtam rá a minap néhány érdekes, megszívlelendő, tanulsággal is szolgáló megállapításra. Nyugdíj előtt álló, a szakszervezeti mozgalomban legalább 30 évig dolgozó emberre] beszélgettem. A kérdés valahogy így hangzott: mi jellemezte a szakszervezeti mozgalmat a szocialista társadalom építésének különböző szakaszaiban? Nem kívánom itt részletezni a nyílt és őszinte választ, amely az egyén sorsán keresztül is érzékeltette a küzdelmet, a vitákat, olykor az egészséget is károsító gyötrelmeket, majd az örömet adó megnyugvást. Nem kis időt ölel fel ez a korszak. Közvetlenül a fel- szabadulás után kiszélesedett a. szakszervezeti mozgalom, bővült a mozgástere. Az újjáépítés mindent elsöprő lendülete, a munkáshatalom megteremtése nagy lehetőséget teremtett a szakszervezeti munka kibontakoztatására. Később, az ötvenes évek elején megtört a korábbi, nagy lendület. A hibák, a torzulások következtében háttérbe szorult az érdekvédelem. Az ellenforradalom után, immár konszolidált világunkban sem volt köny- nyű a bizalmat visszaszerezni. Az 1966-os párthatározat világos célokat fogalmazott meg a szakszervezeti mozgalom megújhodására. De nem volt megállás. A gazdaság- irányítás új rendszerének kidolgozása, bevezetése újabb erőpróbára sarkallta a szervezett dolgozókat. A mostani változó feltételek, a nagyobb követelmények még' inkább sürgetik a szakszervezetek tömegbefolyásának az erősítését, belső életük, munkamódszerük továbbfejlesztését. A szakszervezeteknek is segíteni kell azokat a folyamatokat, amelyek jobban megfelelnek a növekvő társadalmi követelményeknek, a tagság igényeinek. Ennek viszont feltételei vannak. Igaz, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy a szocialista demokrácia elmélyítésében- növekszik a szak- szervezetek szerepe és felelőssége. Ugyanakkor az egyes fórumok működésében gyakori a formalizmus. A tájékoztatás nem mindenütt rendszeres és folyamatos, így a dolgozók észrevételei, javaslatai elsikkadnak. Ilyen körülmények között hiába várjuk az aktivitást, a döntésekbe való beleszólást, a végrehajtás ellenőrzését. Aligha véletlenül mondotta Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Politikai Főiskolán, hogy a szakszervezetek egyik gyengesége: egyrészt nem.támaszkodnak eléggé a több százezer aktivistára; másrészt a tagság érdeklődése is eléggé hullámzó. Erősíteni kell tehát a szakszervezeti munka mozgalmi- jellegét. Ma már senki sem tagadja : a gazdaságirányítás fejlődésével párhuzamosan változnak a szakszervezetek feladatai és funkciói. Ennek egyik megnyilvánulása a vállalati önállóság, amely egyre szélesedik. A szak- szervezeti tisztségviselőknek nyilván igazodni kell ehhez. Miként lehet ezt megvalósítani? Többek "között úgy. hogy nagyobb figyelmet fordítanak az alapszervezetek életére, különösen a taggyűlések és a bizalmiak munkájának; jobbá tételére. A közelmúltban részt vettem az egyik ágazat megyei bizottsági ülésén, ahol éppen az alapszervezetek munkamódszeréről, a szervezeti élet továbbfejlesztéséről tárgyaltak. Valaki a párt Központi Bizottságának 1983. október 12-i állásfoglalásából idézett. íme: „Szorosabbá kell tenni a választott testületek, tisztségviselők és a tagság kapcsolatát.” Nagyon időszerű megállapítás. Ugyanis az eredmények elhallgatása és lekicsinylése nélkül állíthatjuk: rengeteg még a tennivaló. Az említett vizsgálat olyan hiányosságokat hozott napvilágra, amely sajnos általánosítható. A szakszervezeti titkár megkapja ugyan a különböző határozatokat, ott van nagyon sok' tájékoztatón, mégsem továbbítja az észrevételeket a szakszervezeti bizottság tagjainak, a bizalmiaknak. De az írásos határozatok eljuttatása semmit sem ér, ha a bizalmi nem tud mit kezdeni vele. Legtöbbször nem egészen érti, hogy miről van szó, és a helyi feladatok meghatározása késik vagy elmarad. Hiányos a tagság tájékoztatása is. Ez abból adódik, hogy a szakszervezeti bizottság sincs tisztában a feladatokkal, így képtelenek érvelni, agitálni. Összekötő kapocs lehetne a csoportgyűlés, de erre elvétve kerül sor, amely rontja a tagsággal való kapcsolatot. A választott tisztségviselők munkájához nélkülözhetetlen szakszervezeti kiadványok sem jutnak el mindig hozzájuk. Az egyik szövetkezetben például elfelejtették megrendelni a Szakszervezeti Értesítőt. Baj van a bizalmiak kezdeményezőkészségével is. Általában csak a bizalmi testületi ülések előtt találkoznak a tagokkal, akkor sem ők szorgalmazzák az eszmecserét. Az itt elhangzott észrevételek, javaslatok akadozva jutnak el a szakszervezeti bizottsághoz. Tehát a bizalmiak sem állnak feladatuk magaslatán.- Volt olyan gazdálkodó szervezet, ahol elismerték: a bizalmiaknak csupán a fele képes feladatát ellátni. Persze, ezen sem lehet csodálkozni. Sok helyen nem értékelik a főbizalmiak és a bizalmiak munkáját, ezek. a tisztségviselők egyetlenegyszer sem számoltak be tevékenységükről. Érthető, hogy a legnagyobb érdeklődés és vita a szakszervezeti mozgalom kulcsszereplője: a bizalmi körül robbant ki. A bizalmi személyének mindig fontos szerepe volt a magyar szak- szervezeti mozgalomban. Ezt a funkciót a szervezkedő munkások hozták létre. Nem véletlen az elnevezés sem. Magában hordozza a legfontosabb feltételét: a bizalmat. A vas- és fémmunkások országos szakszervezetének egykori szabályzata így fogalmazta meg a bizalmi feladatait: „A bizalmi férfi legyen józan, korjtoly, törekvő, bírjon szaktudással, hogy ezáltal úgy a munkáltató, mint a munkások előtt megbecsülést és állásának tiszteletet, tekintélyt tudjon szerezni..." Nos, a mai bizalmiból sem hiányozhatnak ezek az erények, megtoldva még jó né- hánnyal. A kívánalmak egyesekben ellenérzést váltanak ki és azt mondják: ez már a maximalizmus határát súrolja. Az aggályoskodók- nak abban van igazuk, hogy ezek az emberek elfoglaltak, a munka és a család gondjai mellett nemigen van idejük elmélyült filozófiai műveket olvasni. Azt sem kívánhatjuk tőlük, hogy otthonosak legyenek a közgazdaságtanban, a politológiában és a vállalati irányítás, szervezés bonyolult rendszerében, értsenek a számvitelhez. I ákkor milyen legyen a jó bizalmi? Nehéz erre részletes és elfogadható receptet adni. Az mindenesetre elvárható tőle, hogy az adott kollektíva legjobban felkészült, legráter' mettebb tagja legyen. Aki együtt él, dolgozik a csoportjával, ismeri munkatársai véleményét, kötelessége a javaslatok összegyűjtése, továbbítása. A másik tulajdonság még fontosabb: az általános politikai intelligencia. Nem iskolai végzettségről van itt szó elsősorban. Sokkal inkább a valóban létező tudásról, ’ a szakszervezeti munka értéséről, politikai érzékről, mozgalmi vénáról és higgadt, megfontolt, felelős magatartásról. Ezek magukban hordozzák mindazt, amit a köznyelv egyszerűen bizalomnak nevez. Seres Sándor Eltűnt a zöld disznó! Ez nem vicc, valóban hiányzott a pakliból. Az asztalt'körül ülők egymástól kérdezgették bosszúsan: ki lehetett az a tökfilkó, aki csomagolta ezt a plasztikpaklit a játékkártyagyárban, és ki az a meós, aki ellenőrizetlenül a boltokba engedte? Szerencsére több paklit vásárolt a klub gondnoka, így hát a társaság nyomban felbontotta.a második csomagot is. Megvolt minden lapja., Sőt. Mikor az ultizok kézbe vették az osztást, úgy tűnt, jóval több lapot tartanak a kelleténél. A zöld, a tök „színű” nyomások ugyanis kilógtak fekete kereteikből, s vibráltak, kétszeresen látszottak. Egyszóval élvezhetetlen volt velük a játék, selejt volt ez a pakli is. Aztán rosszat sejtve, mind a 10 csomagot kibontotta a gondnok. írd és mond 5 (!!) pakli selejt volt köztük. Karácsony másnapján, amikor összejön a család, s a régi, kopott, hiányos kártya heíyett előkerül az ajándékba kapott új csomag, amivel a rokonok játszani kezdenének egy-egy pohár bor mellett, s ilyen selejtes paklit bontanak ki, bizony borússá válik a szeretet ünnepe, és nem éppen békésen gondolnak kártyakészítő honfitársaikra. Pedig könnyen lehet, hogy az eltüntetett zöld disznó tulajdonképpen tudatos jövőépítést szolgál, és nem arról van szó, hogy az exportból visszamaradt ilyen hibás paklikat legalább belföldön értékesítsék. Ugyanis az átcsoportosítások korát éljük, s lehetséges, hogy az eltűnt zöld disznó egy újonnan, létrehozandó munkakör szükségességét van hivatva bizonyítani azok számára, akik az effektiv termelésből kénytelenek átcsoportosulni. Ha tudniillik ilyen hibás paklik a boltokba kerülhetnek, akkor javítani kell a meós munkát, következésképpen életre kell hívni mindenütt a minőségi ellenőröket ellenőrző csoportot. Ez eddig rendben is volna, de mindjárt felötlik az új kérdés: vajon őket ki fogja majd ellenőrizni? Hogy? Mit tetszik mondani? Mi az, hogy a saját lelkiismeretük? V. D. Országos szövetkezeti népművészeti kiállítást rendeznek Gyöngyösön B. I. Gyerekeknek Új színes képregény-sorozat Nemrégiben hangulatos Űj Aurora-estet rendeztek Gyulán, a SZOT-gyógyüdülőben. A „Hangok messzire szállnak” című irodalmi összeállításban közreműködött (balról jobbra): ifjú Filadelfi Mihály gitár, Sass Ervin költő, Filadelfi Mihály, az Üj Aurora főszerkesztője, Csoór István író, Szabó Zsuzsa színművész Fotó: Béla Ottó Hulladékgyűjtési akció a mezűgazdaságban Bizalom