Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
NÉPÚJSÁG 1983, december 3., szombat • (Folytatás a 6. oldalról) sainak feldolgozására. Ezek a kutatási eredmények nem, vagy ritkán alkalmasak arra, hogy aktuális megyei társadalmi, politikai szükségleteket kielégítsenek. A társadalomtudományos kutatásokat egészében megyénkben az jellemzi, hogy a történelmi múltra irányul. Bár a helytörténeti monografikus munkákban megjelenik a felszabadulás után megtett nagy társadalmi változások leírása is, de a napi tényleges társadalmi állapotok bemutatására, a fejlődési, változási tendenciák jelzésére kevés kutató vállalkozik. Nem eléggé vállalkoznak olyan témák kidolgozására, amelyben álláspontjuk vitára ösztönözhet, inkább csak olyanokra, ahol a kellő történelmi távolság miatt ma már viszonylag lehiggadt, kialakult pozíciók vannak. De a történelmi múlt ábrázolása is inkább leíró jellegű, mint fejlődési tendenciát megjelölő. A helyzetet jelentősen befolyásolják a személyi feltételek, hogy az adott ágazatban milyen létszámú és mennyire felkészült kutatóink vannak. Nemzetközileg is számon tartott kutatási eredmények születtek a nemzetiségek helyzetének feltárásában, amelynek anyanemzetük van. Ennek elismeréseként kell tekinteni, hogy Békés megyében rendeztek először ebben a témakörben nemzetközi tanácskozást, s a sikerek alapján 1985-ben ismét, immár harmadszor Békéscsaba lesz e tanácskozás színhelye. Széles körű pedagógiai jellegű kutatói tevékenység is folyik megyénkben, bevonva e munkába a pedagógusok viszonylag szélesebb körét. Itt viszonylag jobbak a publikációs lehetőségek is. Mennyiségileg talán a legszélesebb körű a kutatói tevékenység a helytörténet és a mozgalomtörténet területén. Városainkról, nagyközségeink egész soráról jelentek meg monografikus, leginkább több szerzés művek. Közülük néhány tudományos színvonala alapján országosan is elismerést kapott. Nagyon sok üzemtörténeti, elsősorban mezőgazdasági üzemek történetét bemutató kiadvány jelent meg. de a színvonalbeli különbségek itt voltak a legnagyobbak. Sikeresen és időarányosan folyik a munkásmozgalom-történeti kutatás nagy vállalkozásának teljesítése, amelynek első kötete már megjelent. „A forradalmi munkás- mozgalom Békés megyei harcosai" címmel. A társadalomtudományi kutatási eredmények gyakorlati felhasználása ágazatonként változó. Segíti ezt a tevékenységet a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Békés megyei szervezete is. amelynek programjában, kínálatában rendszeresen szerepelnek a megyei kutatási eredmények. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert a kutatási eredmények nincsenek kellő súllyal az iskolai nevelési programokban, csak ritkán támaszkodnak ezekre az eredményekre. Ez fontos probléma, hiszen nem lehet kellően-meggyőző hazafias nevelést folytatni, ha a hazáról, mint egészről szólunk csupán, s nem párosul a szőkébb környezetnek az elmélyült megismertetésével. A környezet- és természetvédelmi kutatások, tapasztalatok már több gyakorlati eredményt is hoztak. Az lenne a kívánatos, ha a különböző szervezetek által elért kutatási eredmények, azok gyakorlati hasznosítására kidolgozott eljárások jobban közkinccsé válhatnának. Tovább kell lépni Az elmondottakból következően állandó és folyamatos feladat a tudományos-kutatási eredmények figyelemmel kísérése, különös tekintettel azokra, amelyek túljutottak a gyakorlati próbákon. Külön figyelmet érdemel az új eredmények számbavétele akkor, amikor különböző szinteken hosszabb távra szóló feladatokat, terveket határoznak el, akkor, amikor valamilyen kényszerítő körülmény hatására változtatásokat kell végrehajtani a korábban már megszokott, rutinból is megoldható feladatainkon, amikor változtatni kell a termékszerkezeten. A tudományos eredmények követése, a szakirodalom folyamatos tanulmányozása sem menthet fel bennünket az alól, hogy saját magunk ne végezzünk termelői gyakorlati tevékenységünkhöz megfelelő vizsgálatokat, mert egyetlen technológiai rendszer sem képes a tényleges gyakorlathoz automatikusan alkalmazkodni. Az alkalmazkodás a helyi szakemberek feladata, ha úgy tetszik, saját kiegészítő kutatásaik eredményeként jön létre. Gazdaságaink és üzemeink közül viszonylag kevés talán az, amely ezt a helyi adaptációs feladatot önállóan, külső segítség nélkül meg tudja oldani, de az új iránt mindenki legyen fogékony, mert újítani, fejleszteni, hatéko- ságot növelni, korszerűsíteni csak a helyileg is, konkrétan adaptált tudományos elemzések alapján lehet. Szorosabbra kell fűzni az együttműködési lehetőségeket gazdaságok és gazdaságok, gazdaságok és üzemek, gazdaságok, üzemek és intézmények között, különös tekintettel olyan gazdaságok és vállalatok esetén, amelyek közös termelési profillal rendelkeznek. Erősíteni kell a kapcsolatokat mind a megyei, mind a megyén kívüli tudományos intézményékkel, szélesíteni a már elindult folyamatot, miszerint gazdaságok-üzemek-intézmé- nyek kölcsönös, hosszú távú együttműködési szerződéseket kötnek. A gyakorlati szakemberek elméleti igényességét, a tudományos alapon továbbfejlődő szakmaszeretetét fenn kell tartani, erősíteni kell. Ezt nem lehet csak a különböző továbbképzésekért felelős szervezetek és intézmények feladataként kezelni. Segíteni kell azokat, akik a mindennapi gyakorlati feladataik megoldása mellett szívesen vállalkoznak e gyakorlathoz kapcsolódó tudományos problémák megoldására, az ezekben való közreműködésre. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatában erősíteni kell a tudományos-koordinációs szakbizottság tevékenységét, külön figyelmet fordítva az egyes szaktudományi ágak és gyakorlati területeik közötti együttműködés erősítésére. A tudomány és termelés kapcsolatának szorosabbá tétele, a kölcsönös előnyök kibontakoztatása érdekében kívánatos lenne egy tudományos termelési társulás létrehozását is megvizsgálni. A társadalomtudományi összehangolt kutatásokban előbbre kell lépni és a gyakorlati felhasználást folyamatossá tenni. Emellett ki kell alakítani egy olyan szemléleti módot is, hogy a termelésben az emberi-társadalmi tényező feltárása a tudatosan szervezett termelési folyamatnak éppen oly fontos feltétele, mint a tárgyi, dologi feltétel. Tudománypolitikánk a párt általános politikájának szerves része. Megvalósítása mindannyiunk közös feladata, mely értelmét a gyakorlatban, szocialista fejlődésünk segítésében nyeri el. Erre hívjuk most itt fel önöket és önökön keresztül Békés megye minden dolgozóját. * * * Az előadást vita követte. A hozzászólásokban elhangzott vélemények alapvetően erősítették a referátum megállapításait és több vonatkozásban gazdagították a tudományos kutatás, a tudományos eredmények gyakorlati felhasználása megyei helyzetének megítélését és számos javaslat is született a további előrehaladás biztosítása érdekében. Dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy az igény megfogalmazásán számos területen már túljutottunk, bár a dicsekvésre jogosító eredményeink ellenére is még sok a kétkedő, olykor talán csalódott kérdésfeltevő, ami az új módon való gondolkodásra és cselekvésre való átállás esetén érthető, de a belenyugvásra nem jogosít. Az élet naponta tesz fel kérdéseket, s a jövőt teremteni akaró szándékunkból ezekre másnap már válaszolni kell. Erre a lehetőséget a tudomány teremti meg. A megyében mintegy 12—15 olyan kutatóhely van, ahol nagyobb kapacitással végeznek tudományos kutatásokat. A kutatók számát 200—250 főre tehetjük — mondta —. bár a kutatási-termelési tevékenységek teljes körét nem is ismerjük. Ezek koordinálására, témaorientálására jött létre a megyei tanács tudományos koordinációs szakbizottsága. Először Békés megyében, s ma már ennek mintájára számos megyében is. A továbbiakban a megyei könyvkiadásról szólt, amely a tudományos tevékenység fontos segítője, s amely széles társadalmi .igényt elégít ki. A megjelent könyvek legtöbbje kollektív kutatás eredménye, s tudományos színvonaluk az utóbbi években széles körű elismerést váltott ki. A társadalmi és a tudományostechnikai haladás meggyorsítja a társadalmi élet intellektualizálását, tehát a tudatos tényezők szerepét. Ez követeli is a szellemi potenciál állandó növelését, amely alapja a kutatás folytatásának, alkalmazásának. Megyénkben ezen a területen az elmúlt évtizedek hatalmas fejlődést hoztak. A szellemi aktív keresők aránya az 1960-as 14,9 százalékról 1980-ig 24 százalékra növekedett, a felsőfokú végzettségűek száma ugyanezen idő alatt közel megháromszorozódott (3993-ról 12 445-re). Ez olyan alap, amely követelményeink megvalósításának erejét jelenti. Ámde a jövőben enné] többre van szükség. A továbbiakban arra is felhívta a figyelmet, hogy valójában még teljes körű felmérésünk sincs a tudomány megyei állapotáról. Bár ennek - ellenére jelentős eredmények születtek, de az innováció széles körű hazai terjedéséből bőségesen van merítenivalónk még. Hangsúlyozta a társadalmi igény és közeg szerepét a tudományos tevékenység indikálásában. Demokratizálódó közéletünk szükség- szerű következménye a döntéshozatali helyek decentralizálódása, vagyis ezeknek a tömegek ellenőrzése alá kerülése. Ennek következménye, hogy megnő a döntések tudományos megalapozása iránti igény, amelyet szükséges még szélesebb körben inspirálni és kielégíteni. Tapasztalat az is — mondta végül —, hogy az egyes ágazati kutatásokban ott haladtunk nagyobb léptékkel, ahol valamilyen szervező erő rendelkezésre állott. Fontos, hogy valamennyi helyen létrejöjjenek ilyen bázisok, s ezek megfelelő koordinációval és kölcsönös információval munkálkodjanak. Dr. Dobi Imre, az Orosházi Üveggyár osztályvezetője ismertette, hogy náluk kutatási-fejlesztési osztály is működik, profiljuk az alkalmazott kutatás, s. állandó munkakapcsolatban vannak kutatóintézetekkel, tagjai a Szegedi Akadémiai Bizottságnak. Példákon keresztül mutatta be a kapcsolatok következményét: munkájukban nemzetközi szintet tudtak biztosítani. A tudománypolitikai határozat hatására náluk — mondotta — eltűnt az öncélú kutatás, az élet igényei 'diktálnak. Gondként vázolta a nemzetközi, KGST-kapcso- latok nehézségét, s ezt példákkal illusztrálta. Szólt arról is, hogy náluk is előfordulnak helytelen szemléleti problémák, amelyek a befogadóképességet gyengítik, továbbá az egyre jobban dráguló kutatási megbízásokról. Dr. Papp Tibor, a Mezőhegyes! Mezőgazdasági Kombinát igazgató- helyettese felszólalásában erősítette saját példájukon keresztül, hogy ma már a tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolata nélkül nem beszélhetünk a termelés színvonalénak kielégítő fejlődéséről. Ezt követően meglepő, a közvélemény előtt alig, vagy nem ismert tények, eredmények sorával igazolta mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés területén elért sikereiket, amelyek a tudományos kutatás és napi gyakorlatuk gyümölcseként születtek. Hangsúlyozta az intézményrendszeri kapcsolatok mellett üzemi szinten is a kellő kreativitással rendelkező szakgárda kialakításának jelentőségét. Hiszen ma különösen a további dinamikus növekedéshez az egyre magasabb szinten rendelkezésre álló szellemi kapacitások kihasználásán keresztül juthatunk el. körösfalvi Pál, a megyei tervezővállalat igazgatója, a MTESZ elnöke, a vállalatoknak a kutatás és fejlesztés területén tapasztalt tevékenységéről szólt. A helyzet nem megnyugtató, bár pontos kép nem áll rendelkezésre — állapította meg. A MTESZ tapasztalatai a kö- vetkezőek: az ilyen jellegű tevékenység nagyobb részt egyéni kezdeményezésből folyik; vállalati támogatás csak kis részben érvényesül és kevés a bevezetett új javaslat; kevés a tudományos igénnyel kidolgozott munka, a szabadalomszínvonalú eredmény; kevés a számítástechnikai eredmények bevezetésével kapcsolatos javaslatok száma. Továbbá: a pályázatok zöme önálló megyei vállalatoktól származik, a gyáregységektől csak alig 10 száaalék, az ipari szövetkezetektől pedig semmi. Ez a helyzet nemcsak a fejlesztés elmaradása, de az új eljárások befogadása szempontjából is veszélyes. A készség hiánya gyakran gátolja a korszerű kutatási eredmények befogadását. Néhány akadályozó tényezőre is felhívta a figyelmet. Ezek között említette, hogy nincs megoldva az oktató, kutató és gyakorlati szakemberek cseréje; a tárcák a fejlesztési alapok nagy részét elvonják, s ez a vállalati kutatóbázis kialakulását lehetetleníti; a bér- szabályozás is arra ösztönöz, hogy csökkentsék az átlagosnál magasabb jövedelmű értelmiségi dolgozók számát és ezt esetenként a vállalati közhangulat is alátámasztja. Javasolta, lehetővé kellene tenni, hogy a kutató szervezetek egy- egy kutatási-fejlesztési témához megfelelő létszámot vehessenek fel, s utáncserélődhessenek a kutatásban részt vevők. Szorgalmazni kellene a tudományos fokozat rendszerének revízióját. Csoportos munkáért alig adnak tudományos fokozatot. A kutatás területén is a differenciált bérezést kellene biztosítani. A kutatóhelyeken csak kreatív egyének maradjanak. A szakemberek szervezett továbbképzése megoldatlan. Dr. Gyuris Jenő, a megyei kórház osztályvezető főorvosa a téma egészségügyi vonatkozásaival foglalkozott, s vázolta a kórházakban folyó tudományos jellegű tevékenységet. Kiemelte: nem ritka, hogy azok a főorvosok végeznek kiemelkedő tudományos munkát és ösztönzik beosztottjaikat is, akik tevékeny társadalmi, politikai munkát is végeznek, míg néhányan színtelenül, beosztottjaikat is visz- szafogva csak a rutint végzik. Javasolta, hogy a vezető főorvosok kinevezésénél kapjon hangsúlyt a végzett tudományos munka; meg kellene vizsgálni a tudományos bizottságok összetételét, tevékenységüket, s munkájukat jobban összehangolni; a megyei egészségügyi vezetés az eddigieknél intenzívebben, folyamatosan foglalkozzon a tudományos munka feltételeinek biztosításával ösztönözve, elismerve a tudományos munkát; az eddig főleg spontánul végzett tudományos tevékenység irányításának megfelelő szervezeti formákat kialakítani, s végül el kellene már kezdeni a megye egészségügyi ellátásának javítását szolgáló szervezési jellegű kutatásokat is. Györfi Károly, a megyei tsz-szö- vetség titkára a referátumban név szerint is megemlített sikeres mezőgazdasági üzemek sorát bővítette. említve imponáló eredményeiket. Majd ezekben a szubjektív tényezők fontosságára utalt. Azok — mondta felszólalásában —, akiknek a nevét egy-egy tudományos eredmény alapján megismerjük, csak a jéghegy csúcsát képezik, hiszen megyénk mezőgazdasági fejlődése épp azzal függ össze, hogy az új keresése, a kezdeményezés, az érdeklődő nyitottság tömeges jelenség az agrárterületen. Majd arról szólt, hogy a meglevő differenciáltság a tsz-ek között szervesen kapcsolódik a tudományhoz való viszony szintjéhez. Fontosnak ítélte meg az információ áramoltatását, amely a tudományos műhelyeknek is feladata. Hajdú István, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munkatársa többek között a felmerült problémákra adott válasza és háttérinformációja után elismeréssel szólt a megye kutatóhelyeinek nemzetközileg is jó híréről, és ezt személyes tapasztalatával is alátámasztotta. Szóvá tette azt az országos gondot, amely a kutatási eredmények gyakorlatba történő átültetésének lassúságában tapasztalható. Hangsúlyozta, hogy ez a folyamat nem automatikus, a szubjektív tényezőknek meghatározó szerepük van. A kutatás és a fejlesztés egymástól különben sem választható el: kölcsönhatásban vannak egymással. A további- ákban foglalkozott azokkal a gondokkal, amelyek az ország kutatóbázisának átszervezésében mutatkoznak. Dr. Tóth József, az MTA Földrajztudományi kutató Intézet alföldi osztályának vezetője szemléltető módon bizonyította — kapcsolódva az előző felszólalóhoz is —, hogy az ország szellemi kapacitásának megoszlása még ma is Budapest-centrikus, a decentralizációs folyamatnak alig fedezhető fel az érvényesülése. A tudományos kutatásban 80 ezren dolgoznak, ebből 60 ezren Budapesten. A mi vidékünkön — mondotta — a tudományos kapacitásnak mindössze 0,015 százaléka található csak. A felsőfokú intézmények kisugárzó hatásáról pedig lemondani — summázta véleményét — annyi, mint lemondani az innovációról magáról. Léptéket kellene váltani, és ahol a szellemi kapacitásban lemaradás van, ott az ex- tenzív fejlesztésnek is lehetőséget kell biztosítani az ország érdekében. Dr. Müller Ferenc, a HAKI igazgatója felszólalásában a mezőgazdasági kutatás eredményeiről szólt. Ennek során hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelemhez történő 16-17 százalékos hozzájárulásához képest a kutatási költségekből való 7 százalékos részesedése igen alacsony. Hosz- szabb távon ezzel jövőnket kockáztatjuk. A továbbiakban a Haltenyésztési Kutató Intézetben folyó munkáról szólt. Ismertette kutatási eredményeik közreadásának változatos formáit. Elmondta, hogy az ipar és a mezőgazdasági kutatások jó kapcsolatát jelzi az az együttműködés, amelynek eredményeként Szarvason egy konténeres napfényenergiával fűtött halkeltető épül, amelyhez több ipari vállalat ellenszolgáltatás nélkül biztosította részvételét, hogy mint referencia halkeltető üzem, a világ egyes akvakultúra projekteknek kiajánlásra kerülhessenek. Végül a kutatási gyakorlat kapcsolatának azt a gondját említetterhogy a termelő üzemek egy részénél az új kutatási eredmények, technológiák átvételéhez nincs meg a mindenkor szükséges műszaki feltétel, de ennél is nagyobb gondot jelent, hogy az üzem vezetője a kockázat- vállalás során siker esetén minimális elismerésben, sikertelenség esetén viszont nagy elmarasztalásban részesül. Surányi András, az orosházi KA- ZÉP elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy akármilyen nehéz is a gazdasági helyzet, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát mindig kiemelten kell kezelni. A gond az, hogy hogyan lehet ilyen körülmények között minél gyakorlatibbá tenni ezt a lehetőséget, hogy a kézzel fogható fejlődést szolgálja. Saját munkájukról szólva elmondta, hogy 4-5 évvel ezelőtt és korábban viszonylag egyszerű volt a helyzet, mert eléggé nehezen volt illeszthető a kis szövetkezetek tevékenységébe a tudomá- . nyos kutatások gyakorlati alkalmazása. Lényegében ebben csak közvetett úton tudtak részt venni. Ma a kutatás-fejlesztés területe lényegesen közelebb került hozzájuk. Ezt szövetkezetük példájával igazolta. Az oxidkerámia-gyártás mai színvonala náluk a tudományos kutatóintézetekkel való szoros kapcsolat nélkül nem teremtődhetett volna meg. Hasonló példát említett az energiagazdálkodással kapcsolatban is. Olyan információkhoz jutottunk az energiagazdálkodás fejlődésével kapcsolatban — mondotta —. ami lehetővé teszi, hogy olyan döntéseket hozzon a szövetkezet, ami az adott pillanatban talán utópisztikusnak tűnik, de gyakorlatban nagymértékű előrehaladást biztosít. Természetesen e kapcsolatrendszerben is vannak buktatók, nehézségek. Nem egyszer előfordul, hogy a tudományos eredmények megvalósítása elé kerül az árbevételi szempont. Továbbá, ma még elég sok szövetkezeti vezető nem mérte fel. hogy milyen lehe-' tőségeket szalasztanak el, ha nem képeznek műszaki fejlesztési alapot. Dr. Kiss Károly, a szarvasi ÖKI igazgatója is a tudományos kutatás és a termelés jobb összekapcsolásának jelentőségét hangsúlyozta. Ma e kettő kapcsolatában első helyen nem a többlettermelés biztosítása, hanem a hatékonyság mércéje áll. A mezőgazdasági gyakorlat sokkal befogadóképesebb, mint korábban volt, de csak abban. ami a hatékonyság kosarába tehető. Ez indokolja a hosszabb távra szóló, a több éves együttműködéseket. Miután ebben a megyében nemcsak az anyagi kapacitás, hanem a szellemi is szűkös, ezért az összefogás magasabb szintjére van szükség. Gátolja viszont a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát az erre nem ösztönző adózási rendszer. Dr. Herczegh Ferenc, a megyei oktatási igazgatóság igazgatója, utolsó felszólalóként, a társadalom- tudományi kutatások és ezek hasznosításának témakörével foglalkozott. Ennek során hangsúlyozta, hogy e kutatásoknak jobban hozzá kell járulnia a megye problémáinak feltárásához, megoldásához, a megye társadalmának egyre céltudatosabb — tehát a tényékké] és lehetőségekkel is számot vető — alakításához. Ez pedig mindenképpen a társadalom folyamatainak. jelenségeinek, összefüggéseinek tudományos feltárását igényli Ez esetben is szükséges a gyakorlati nyitottság, a problémákra való gyors reagálás. Ma már nem elegendő, ha e kutatások a történelmi múltra orientáltak, mert a jelenkori társadalmi folyamatok vizsgálatának kell a nagyobb hangsúlyt kapniuk. Egybehangzóan a referátummal hangsúlyozta, hogy előre lépésre van szükség a jelenkor társadalmi, politikai, gazdasági viszonyainak vizsgálatában, jobban kell -törekednünk a megyei társadalomtudományi kutatások eredményeinek megyei hasznosítására, az oktatás, a nevelés területén is. Egyszóval a társadalomtudományi kutatásoknak egyre fokozódó szerepe van a politika tudományos megalapozásában. . A vitában felvetődött problémákra röviden reagálva Várai Mi- hályné osztályvezető és Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára zárszava rekesztette be a tanácskozást.
