Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
1983. december 17., szombat KÖZLEMÉNY a megyei pártbizottság 1983. december 16-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt 22 évben a megye beruházásaiból az ipar átlagosan mintegy 32%-ban részesedett. Az ipari beruházások több mint fele a nehézipar, ezen belül az építőanyag-ipar és szénhidrogénkitermelés fejlesztésére lett fordítva. Az ipar fejlesztésére fordított összeg arányaiban alacsonyabb az országos átlagnál. Ennek alapvető oka, hogy a különböző központi fejlesztési programoknak, a kiemelten kezelt ágazatoknak nincs jelentős bázisa megyénkben. A megye iparának műszaki-technikai színvonala is elmarad az országos átlagtól. Viszonylag magas a termelésben részt vevő eszmei értéken nyilvántartott eszközök aránya. Az állami ipar gépeinek közel 90%-a 10 éves, vagy annál régebbi. Az elmúlt 22 évben az ipari aktív keresők száma több mint 38 ezer fővel növekedett, ennek kétharmadát a nők számának növekedése eredményezte. A ’70-es évek végére a nők munkába állításával a megye mobilizálható szabad munkaerőforrása kimerült. Jelenleg a munkaképes korú nők 70%-a, a férfiak 88%-a aktív kereső. A foglalkoztatottak száma alapján kialakult ágazati sorrend: nehézipar 38%, köny- nyűipar 37%, élelmiszeripar 22%. Kedvezően változott az iparban dolgozók iskolai végzettsége. A 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek aránya jelentősen csökkent, a szakmunkások és felsőfokú iskolát végzettek száma kétszeresére, a középiskolával rendelkezőké több mint 80%-kal emelkedett. A szakmunkások aránya 41%-ra nőtt, a segédmunkásoké 11%-ra csökkent. A szellemi foglalkozásúak több mint 11%-a felsőfokú végzettségű. Még mindig alacsony a műszaki, közgazda- sági, kereskedelmi szakemberek aránya, és a foglalkoztatásuk sem elég hatékony. Gondot okoz a munkaerőmobilitás alacsony foka, és az egyes szakmákban a szakmunkáshiány. Egyre kevesebben vállalják a többműszakos munkarendet és a nehéz fizikai munkát. Az iparban dolgozók havi átlagbére alacsonyabb az országos átlagnál. Az állami szektorban dolgozók bére magasabb a szövetkezetben dolgozókénál. Csökkent a fizikai és szellemi foglalkozásúak átlagbére közti különbség. Feszültséget okoz, hogy a termelésirányítók, középvezetők, műszaikiak átlagbére alig haladja meg a szakmunkásokét. O Az ipar termelési volumene 22 év alatt több mint ötszörösére emelkedett, az állami szektoré több mint négyszeresére, a szövetkezeti szektoré 11-szeresére, az élelmiszeripar és nehézipar átlagot meghaladó termelésnövekedést ért el. Az ipari termelésből való részesedés alapján az ipar ágazati szerkezetében kialakult sorrend: nehézipar 45,2%, élelmiszeripar 38,3%, könnyűipar 15,5%. A megye ipari termeléséből a szövetkezeti ipar 14, a tanácsi ipar 4,5%-ban részesedik. A termelés fejlesztésével párhuzamosan korszerűsödtek a termékek is. A megye iparában több olyan terméket állítanak elő, amely országosan is meghatározó jelentőséggel bír, és 24 a kiváló és egyéb megkülönböztetést viselő termék. Az értékesítésben kedvező, hogy az exportértékesítés aránya a 20 évvel korábbi 12%-ról közel 22%-ra nőtt, a szövetkezeti szektorban az aránynövekedés az átlagnál kedvezőbb volt. A megye exportjának közel háromnegyedét az ipari ágazat értékesíti, ebben legnagyobb súlya az élelmiszeriparnak van. Az exportértékesítés ágazati arányai: élelmiszeripar 64%, nehézipar 20%, könnyűipar 16%. Az ipari exportban a konvertibilis export aránya közel 70%-os. A megye iparának átlagos hatékonyságában a szabályzórendszer . szigorodásával arányos változás következett be. Átlagot meghaladó hatékonysággal működik a gépipar és könnyűipar. Az élelmiszeripar hatékonysága is magasabb az országos átlagnál. Az építőipar hatékonysága — a javulás ellenére — elmarad az átlagtól. Az ipari egységek gazdálkodását kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a termelési költségek az árbevétel ütemét meghaladóan nőnek. Átlagot meghaladóan nőttek az anyag- és energiaköltségek. A takarékossági intézkedések eredményeként az utóbbi években az egységnyi termelésre jutó energiafelhasználás csökkent, de az energiahordozók árának emelkedése ennél dinamikusabb volt. A vállalatok többségénél a költségek növekedésével, a szabályzók módosulásával, a piaci árak mérséklődésével csökkenő a termelés nyereségtartalma, és egyre kevesebb erőforrás jut a termelés műszaki színvonalának emelésére. O A megye iparának szervezeti rendszerét a ’70-es évek végéig — az országra is jellemző — centralizációs folyamatok módosították. Az összevonások főként a minisztériumi vállalatokat érintették, amelyek fővárosi székhelyű vállalatok irányítása alá kerültek. A nem megyei székhelyű vállalatok az ipar létszámából 33%-ban, az eszközökből 45%-ban és a termelésből 42%-ban részesednek. Jellemző, hogy a megye iparában meghatározó szerepet betöltő nehéziparban a termelési érték 80%-át a nem megyei székhelyű vállalatok egységei állítják elő. A megye vállalataira a kis- és középméret a jellemző, de a vállalatok egynegyede — köztük néhány nagyobb vállalat — az eszközök mintegy 2/3-át, a létszám felét működteti, illetve foglalkoztatja. Az ipar területi elhelyezkedése is jelentős változáson ment át. A községek ipari fejlődése felgyorsult, a városokban dolgozó ipari aktív keresők száma másfélszeresére, a községekben dolgozóké több mint kétszeresére emelkedett. A megye több településén — elsősorban a városokban — vonzáskörzettel rendelkező ipari centrumok jöttek létre. E körzetekben gyorsabban növekedett a népesség, növekvő infrastrukturális gondokat okozva. Az ipari aktív keresők 20%-a lakóhelyén kívül más településen dolgozik. A városokban lakó ipari dolgozók 6%-a, a községekben lakók 35%-a ingázik. O Az iparon kívül más ágazatokban is végeznek ipari tevékenységet, egyre növekvő nagyságrendben. Meghatározó a mezőgazdaság ipari tevékenysége. Az ipari termelésnek ez a formája hasznos, továbbfejlesztése indokolt. Az ipari termelésben a szocialista szektor szerepe a meghatározó, a termelés közel 99%-át adja. A kisipar ipari termelése alig több mint 1%-ot tesz ki, de tevékenységük főleg a szolgáltatások területén nélkülözhetetlen. A kisvállalkozások létrehozása társadalmi igényként jelentkezett, elterjedésük megyénkben is megkezdődött. A szocialista szektorhoz kapcsolódó szervezetek létrehozását alapvetően kapacitáselégtelenség feloldása, a külső kooperáció csökkentése, a létszám stabilizálása determinálta. A működés eddigi gazdasági tapasztalatai összességében kedvezőek. O Az ipar ágazati szerkezete, területi elhelyezkedése a természeti adottságokra és a hagyományokra alapozódott, és e tekintetben további lényeges szerkezeti változásokkal nem számolhatunk. A jövő fejlődése szempontjából a legprogresszívebb ágazatok fejlesztése indokolt. (Például: szénhidrogén-kutatás és -kitermelés, mezőgazda- sági gépgyártás, híradástechnika, élelmiszeripar.) Változott a termékszerkezet, növekedett a magasabb feldolgozottságú, korszerűbb termékek aránya, előreléptünk az^energiaszer- kezet racionalizálásában. Növekedett a termelés hatékonysága is. Csökkent a fajlagos anyag- és energiafelhasználás, nőtt a termelékenység. A megyében nincs tartósan veszteségesen gazdálkodó ipari egység. A termelés nyereségtartalma csökkenő, amelyben szerepet játszik az alacsony exportárszint, az energiahordozók és alapanyagok árának emelkedése, a bel- és külpiaci kereslet visszaesése, valamint a bankköltségek emelkedése. A külső okok mellett szerepet játszik a vállalati gazdálkodás hiányossága, a körülményekhez nem kellő alkalmazkodás, a műszaki fejlesztés gyengesége, a piaci igényekhez nem elég gyorsan igazodó termékszerkezet és termelésszervezési, munkafegyelmi, vezetési hiányosság is. Nem javult megfelelően a gazdálkodó szervezetek kapcsolata, laza a kooperációs és szállítási fegyelem. Az iparban dolgozók száma csökkent, legnagyobb mértékben a szövetkezeti szektorban, illetve a fizikaiak körében. A létszámhiány egyes területeken kedvezőtlenül hat az eszközkihasználásra. A nem fizikai munkakörökben hiány van műszaki középkáderekből, technológusokból, normás és munkahelyszervező szakemberekből. A munkaerő-gazdálkodás gondjai sokrétűek. A létszámcsökkenésből adódó problémák megoldását csak a modernebb szervezési eljárások, az elektronika, az automatizálás szélesebb körű elterjedése segíthetik. Az iparban foglalkoztatottak átlagbére és jövedelme növekedett, de a bérarányok alakulása nem volt megfelelő. A bérek és keresetek teljesítmény szerinti differenciálódása sem elégséges. A fizikai dolgozóknál nem kielégítő a nehéz körülmények között dolgozók, illetve a magasabb szakképzettséggel rendelkezők anyagi elismerése. A szakmunkások és betanított munkások, a fizikaiak és termelésirányítók, valamint a férfiak és a nők kereseti arányai kedvezőtlenül alakultak. A megye iparának fejlődésével kialakult egy olyan vezetői réteg, amely szakmai, politikai, közéleti erővé vált. Az iparban dolgozó vezetők nagy része megfelel az új feltételekkel együttjáró nagyobb követelményeknek. Az iparirányítás szervezete nincs teljesen összhangban a gazdasági követelményekkel. A megye iparát a soktelepes vállalati szervezeti rendszer jellemzi. A vállalati központok esetenként túlságosan sok funkciót centralizálnak, a gyárak, telephelyek önállósága, felelőssége kicsi. Az irányítás alapvetően utasítással, gyakran direkt eszközökkel folyik. Ez az irányítási rendszer a párhuzamos irányítási szervezetek kialakulását, az irányítási apparátus túlzott tagoltságát és összességében az adminisztratív létszám felduzzadását eredményezte. A jelenlegi gyakorlat nem ösztönzi kellően a gyárakat, telephelyeket a tartalékok feltárására. A ni- vellálás elfedi a valóságos különbségeket jól és kevésbé jól működő egységek között, fékezi a kezdeményezőkészség kibontakozását. Fontos lenne, hogy a gyárak, telephelyek is érzékeljék a piaci környezet hatásait, képessé váljanak az alkalmazkodásra, és legyenek jobban érdekeltté téve tevékenységük eredményességében. A gazdálkodó egységek felelősségének növelésével együtt erősödött a pártmunka elvi-politikai jellege a célok kialakításában, megismertetésében és a végrehajtásra történő mozgósításban, a politikai feltételek megteremtésében. A járási, városi, községi pártbizottságok megfelelő rendszerességgel foglalkoznak az ipar területi kérdéseivel, a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának számonkérésével, a káderügyek rendezésével. Az irányító és érdekképviseleti szervek, irányító, segítő, ellenőrző tevékenysége jól szolgálja a feladatok végrehajtását. A társadalmi és tömegszervezetek a termelést segítő munkájukkal, az érdekek egyeztetésével, az üzemi demokrácia fejlesztésében, a munka- és életkörülmények javításában kifejtett tevékenységükkel hozzájárultak az ipar előtt álló feladatok megoldásához. A munkaverseny- és szocialista brigádmozgalom felkarolása és szervezése növelte a termelési sikereket, erősíti a dolgozók öntudatát. A brigádmozgalmat különösen a ’70-es években a dinamikus fejlődés, majd átmeneti megtorpanás után jelenleg az útkeresés jellemzi. II. O A megye iparának a jövőben is meghatározó szerepet kell vállalnia a fejlődés társadalmi, gazdasági feltételeinek továbbfejlesztésében, a termelés folyamatos korszerűsítésében, a népgazdaság egyensúlyának megteremtésében és további erősítésében, a többi ágazat és a lakossági szükségletek kielégítésében. A megye adottságaihoz igazodóan kiemelt figyelmet kell fordítani: — a szénhidrogén-feltárás és -kitermelés, lehetőség szerinti hasznosítás feladatainak végrehajtására — a kedvező mezőgazda- sági feltételekhez kapcsolódó feldolgozás, ipari érték- növelés eljárásainak továbbfejlesztésére, a mező- gazdasági termeléshez, feldolgozáshoz kapcsolódó gépgyártás és egyéb ipari termékek fejlesztésére — kialakult és országosan is jelentős ipari termelés műszaki-technikai színvonalának fejlesztésére, a termékek elért színvonalának tartására és továbbfejlesztésére. (Szénhidrogén-termelés, építőanyag-ipar és élelmiszeripar.). Az ipari termelés hatékonyságának növelése, szervezeti-irányítási rendszerének továbbfejlesztése érdekében : — a fejlesztés további időszakában is alapvető követelmény a hatékonyság további javítása, az országos átlagnál kedvezőbb jövedelmezőség tartása, az építőiparban az átlagos jövedelmezőségi szinthez való fölzárkózás — ez megköveteli az élőmunka termelékenységének gyorsabb ütemű emelését, az eszközigényesség mérséklését, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentesét, az ipari termelés és termékek műszaki színvonalának folyamatos legfejlettebb színvonalra való emelését — szükségessé .teszi a vállalati irányítási rendszer hatékonyságot javító korszerűsítését, az irányítás tartalékainak felszabadítását; de a jelenleginél szigorúbb követelményeket támaszt a munka- és üzemszervezés feladatainak gyorsabb ütemű végrehajtásában a közvetlen érdekeltség és felelősség erőteljesebb megteremtésében. A jövő fejlődését meghatározó legprogresszívebb -ágazatok arányának növelése érdekében: — az ipar általános fejlesztése, a'technikai színvonal újabb követelményeinek megvalósítása, az automatizálás megköveteli, hogy ennek eszközeit létrehozó termelést bővítsük — a fejlesztési lehetőségek kihasználása vállalati szinten is e követelmények figyelembevételét igényli. Különösen jelentős ez a gépipar, műszeripar és a lehetőség szerinti elektronikai ipar fejlesztési döntéseiben. A gyakorlati feladatok megvalósítása során a konvertibilis export fokozásával, az import mérséklésével, illetve az import anyagok takarékosabb felhasználásával, a rubelelszámolású exportkötelezettségek pontos és jó minőségű teljesítésével a termelés hatékonysága és versenyképessége a követelményeknek megfelelően emelkedjen. Az ágazat használja ki jobban tartalékait, legyen kezdeményezőbb a gazdasági és pénzügyi szabályozórendszer adta lehetőségek alkalmazásával, igazodjon rugalmasabban a gazdálkodás változó körülményeihez* Meg kell gyorsítani a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazását, az ezt célzó beruházások, gépi fejlesztések ütemesebbé és "folyamatosabbá tételét. O Az ipar előtt álló feladatok megoldása tovább növeli a dolgozó ember szerepét. Fontos követelmény a kezdeményezőkészség kialakításának erősítése, a dolgozó kollektívák javaslatainak figyelembevétele, a jobb érdekeltség megteremtése. Fokozott követelményeket kell támasztani a dolgozók munkájával, fegyelmével, általános műveltségével, szakképzettségével szemben is. A vállalatirányítás fejlesztése, a vállalati önállóság fokozása a vezetőkkel szembeni követelmények emelését, a vezetőkiválasztási gyakorlat változtatását teszi szükségessé. Még határozottabban érvényesüljön a hármas követelmény teljessége. Kerüljön jobban előtérbe a felkészültség, a jó emberismeret, a vállalkozói készség, a változásokra való érzékenység. A vezetők értékelésében a vállalat teljesítményében meghatározó szerep legyen a döntő. Növelni kell a dolgozók szerepét a vezetők munkájának megítélésében. Az üzemi demokrácia érvényesülésének megítélésében kapjon nagyobb szerepet a dolgozók informálásának, a feladatok NÉPÚJSÁG meghatározásában és végrehajtásában történő bevonásának eredményessége. A vezetők anyagi-erkölcsi elismerése kerüljön összhangba a vezetői munka felelősségével, súlyával. A testületeknek nagyobb szerepet kell adni a káderek kiválasztásában, és növelni kell a javaslattevők felelősségét. Szélesebb körben kell bevezetni a pályázati és választási rendszer alkalmazását, a meghatározott időre szóló kinevezéseket. A szükséges kádercseréket kommunista humanizmussal, de kellő következetességgel és időben kell megvalósítani. Az ágazat a jövőben is csökkenő munkaerőforrással számolhat. A munkaerővel való tervszerű, takarékos gazdálkodást azonos súllyal kell kezelni a termelés más elemeivel. Meg kell teremteni a munkahelyek és a létszám jobb összhangját. A gazdaságtalan termelés megszüntetésével felszabaduló munkaerőt és eszközöket a korszerűbb, gazdaságosabb tevékenységek végzésére kell átcsoportosítani. A szakmunkások és műszaki szakemberek élet- és munkakörülményeivel való tervszerűbb foglalkozás a termelés ^ hatékonyságának fontos része. A termelékenység növelése érdekében meg kell gyorsítani a teljesítmény szerinti bérezés bővítését. A kimagasló teljesítmény, kimagasló anyagi elismerést nyerjen. Fel kell gyorsítani az üzem- és munkaszervezési eljárások alkalmazását, az anyagmozgatás gépesítését, javítani kell a munkafegyelmet. Az iparban dolgozó mérnököket és szakembereket végzettségükkel és szakmai jártasságukkal arányban álló munkakörrel és ezzel járó feladatokkal bízzák meg. Az oktatás, a továbbképzés rendszere korszerűsödjön, szolgálja jobban az ipar szakemberigényeit. O A szénhidrogén-bányászatban a központi programok megvalósítását a szükséges figyelem kísérje, az ott dolgozó vezetők és munkások a feladatok maradéktalan végrehajtását társadalmi jelentőségének megfelelően végezzék. Kellő figyelmet kell fordítani a szénhidrogénadottságokra építhető fejlesztési lehetőségek, ipar- szerkezet-módosítás kihasználására. Az energiatermelés és -gazdálkodás területén a célszerű és takarékos fel- használás, a gázprogram ütemes megvalósítása kiemelt feladatunk. A megye iparában meghatározó súllyal szerepel a gépipar. Az elmúlt időszak termelési üteme meghaladta az országos növekedési átlagot. Jelentős fejlesztéseket valósítottak meg, így az átlagosnál — a jövőben is — gyorsabb fejlődést kell elérni. A termelőerők bővülésében a vállalati kezdeményezések legyenek még meghatározóbbak. Különösen fontos ez a mezőgazdasági gépgyártás, a közlekedési eszköz- és a szerszámgyártás területén. A gazdasági egységek közötti együttműködés fejlesztése kiemelt feladat. A Gépipari Gazdasági Társaság tevékenysége az érdekek összhangját szolgálva járuljon hozzá az együttműködés fejlődéséhez. A könnyűipari egységek termelését a piaci igények szigorúbb számbavételével kell végezni. A lakosság differenciált igényeit továbbra is hazai, javuló választékban és minőségben, gazdaságosan gyártható termékekkel kell kielégíteni. (Folytatás a 3. oldalon)
