Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-16 / 296. szám

NÉPÚJSÁG 1983. december 16., péntek mMU mmrti Vasárnap: ingyenes falinaptár-melléklet! Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy lapunk vasárnapi száma ingyenes falinaptár-melléklettel jelenik meg, amelyet Vidovszky Bélának, megyénk szülöttének nagy méretű, szép, színes nyomású, „Kis utca Sümegen” című, 1948-ban festett képe díszít. Vidovszky Béla Gyomán született ép­pen száz évvel ezelőtt. A festő, akinek édesapja Munkácsy Mihály jóbarátja volt, első olajképét iskolatársáról, Gyó- ni Gézáról festette. 1906-ban megszerez­te a rajztanári oklevelet, de mint álla­mi ösztöndíjas-továbbképzős folytatta tanulmányait Ferenczy Károlynál. Előbb Münchenbe, majd Párizsba ment, s ha­zatérése után, 1911-ben, a szolnoki mű­vésztelepen dolgozott. Itt, és a környé­ken festett tájképei országszerte ismert­té tették nevét. Később is sokat járt külföldön. Műveit a • barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatá­sa jellemzi. Falinaptárunkkal születésének száz­éves fordulójára emlékezünk. Hz alapszervezeti munka javításáért ülésezett a KPVDSZ megyei bizottsága A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének Központi Vezetősége május­ban tárgyalt az alapszerve­zetek szervezeti életének, munkamódszerének tovább­fejlesztéséről. Ennek szelle­mében gyűjtött értékes ta­pasztalatokat a KPVDSZ megyei bizottsága két válla­latnál, és nyolc fogyasztási szövetkezetben. Ezeket ösz- szegezte a testület csütörtö­ki ülésén, amelynek mun­kájában részt vett és _ fel­szólalt Mézes Jánosné, a megyei pártbizottság mun­katársa, Szeljak György, az SZMT titkára, Munkácsi Ist­ván, a KPVDSZ KV politi­kai munkatársa és Rózsa Imre, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának he­lyettes vezetője. Megállapították többek között, hogy néhány he­lyen a SZOT és a szak­mai szakszervezet központi vezetőségének határozatát az szb-titkár nem ismertet­te a szakszervezeti bizottság tagjaival és a bizalmiakkal. A megyei bizottság állásfog­lalásai viszont napvilágot láttak, amely jó alap' arra, hogy azokat a gyakorlatban is hasznosítsák. Persze, nerrí mindenütt van ez igy. Vész­tőn kiadták ugyan az írásos anyagokat, de nem segítet­tek az értelmezésében, és a helyi feladatok megoldásá­ban. Ugyanakkor figyelem­reméltó próbálkozások is vannak. A békési ÁFÉSZ­nél a szakszervezeti bizott­ság tagjai patronálnak egy- egy csoportot, ott vannak az összejövetelükön, ismerik a bizalmi napi munkáját, és tudnak a tagság véleményé­ről, hangulatáról. A vizs­gált alapszervezeteknél nem követik azt a gyakorlatot, miszerint a bizalmiak írás­ban megkapnák az szb és bizalmi testület határozatát. Kivétel ez alól a bizalmi tes­tületi üléseken tárgyalt szb- állásfoglalás, amely eljut a bizalmiakhoz. A főbizalmiak munkájáról megoszlanak a vélemények. A szakszervezeti bizottságok általában meghívják a főbi­zalmiakat üléseikre, több alapszervezetnél megválasz­tották őket szb-tagnak. A békéscsabai ÁFÉSZ-nél azonban a főbizalmiak nem minden esetben töltik be összekötő szerepüket, annak ellenére, hogy felelősek a területi szakszervezeti mun­káért. Nagy hiba, hogy a szakszervezeti bizottság, fel­ismerve a gondokat, a főbi­zalmiak mellőzésével közvet­lenül a bizalmiaktól kérnek információt. A szakszervezeti csoportok élete többé-kevésbé élénk és mozgalmas. A bizalmiak vi­szont alig-alig hívnak ösz- sze csoportértekezletet, a kezdeményezés legtöbbször „felülről” jön. Évente átla­gosan 3—4 csoportgyűlésre kerül sor, ami azt jelenti, csak a bizalmi testületi ülé­sek előtt találkoznak a tag­sággal. Ez mindenképpen kevés, hiszen tavaly 49 cso­port egyszer sem tartott ér­tekezletet. De még ennél is nagyobb baj, hogy a csoport­értekezleteken elhangzottak egyáltalán nem, vagy csak hiányosan jutnak el a szak- szervezeti bizottsághoz. A tartalmi színvonal azonban javult az utóbbi időben. Ez jórészt a bizalmiak felké­szültségén. rátermettségén múlik. A vitában felszólalók hangsúlyozták: az eddiginél nyíltabb, őszintébb munká­ra van szükség, hogy a tag­ság érezze: mit tesz a szak- szervezet. A mozgalom csak úgy képes megújulni, ha az alapszervezetek belső élete is javul. Másképpen és kor­szerűbben kell dolgozni, mint korábban. Ezután jelentést, illetve tájékoztatót hallgattak meg az alapszervezetek kulturális és sporttevékenységéről, a szocialista brigádok vállalá­sairól, és azok teljesítéséről, majd elfogadták a megyei bizottság 1984. I. félévi ülésrendjét. Végül értékelték az 1983. évi munkát. Hankó György, a KPVDSZ' megyei bizottsá­gának titkára átnyújtotta Fábián Ferencnek, az élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalat nyugdíjasának a KPVDSZ-emlékplakettet, 52 szakszervezeti aktivista pe­dig pénzjutalmat kapott. S. S. Megyei aktívaértekezlet a cigánylakosság helyzetéről A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága és a megyei tanács cigányügyi koordiná­ciós bizottsága december 15- én, délelőtt megyei aktiva- értekezletet rendezett Békés­csabán. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Szi­geti László, a HNF Országos Tanácsának képviselője is. Elsőként Hevesi József, a koordinációs bizottság titká­ra a megyében élő cigány­lakosok helyzetéről tartott vitaindítót. Ebben utalt ar- rg, hogy mintegy húsz év óta jelentős társadalmi erőt mozgósítottak, és sok anyagi eszközt fordítottak az érde­kelt szervek a. cigányság élet- és munkakörülményei­nek javítására. A cigányság képviselői kö­zül Károlyi Elemérné me- zőberényi, Oláh Andor sar- kadi, Bánfi János tótkomló- si, Kolompár Kálmán két- egyházi, valamint Samu Sándor kunágotai lakos mon­dott véleményt a témával kapcsolatban. Majd dr. Gyo- vai Imre körzeti orvos a Szentetornyán, dr. Gulyás Mihály állatorvos pedig az Orosházán szerzett benyo­másokról tájékoztatta a je­lenlevőket. A beszélgetésből kiderült: egyesek a munka­helyben, mások a cigánycsa­ládokkal való egyéni foglal­kozásban látják annak lehe­tőségét, hogy a ma még meg­levő gondokon enyhítsenek, valamint az egészségügyi, szociális, oktatási és egyéb területen tapasztalható ba­jokat mielőbb orvosolják. —y—n Tanácskozás az MSZMP művelődéspolitikájának irányelveiről (Folytatás az 1. oldalról) kulturálódás megannyi for­mája. Többet kell ezért ten­ni, például úgy, hogy az olyan nagy hatású tömeg­kommunikációs eszköz, mint a televízió, határozottabban vállalkozik műveltségigényt ébresztő, formáló szerepére. A Központi Bizottság tit­kára a továbbiakban arról szólt, hogy a 25 éve elfoga­dott dokumentum nyomán alakult ki, s erősödött meg a művészeti műhelyek ön­állósága, az alkotói szabad­ság tiszteletben tartásán és a vitán, meggyőzésen ala­puló elvi politikai irányítás gyakorlata. E kapcsolatrend­szernek azonban ma érzé­kelhetők gyenge pontjai is, hiszen a műhelyek — film­stúdiók, színházak, könyvki­adók, szerkesztőségek — fe­lelősséggel párosuló önálló­sága csak akkor érvényesül­het, ha az alkotás folyama­ta során vitatkoznak, véle­ményt mondanak a készülő művekről. Jogos és sürgető igény, hogy a szocializmus ideológiájának képviselete határozottabbá, következete­sebbé váljék e műhelyek­ben. A párt arra szövetkezett a kultúra munkásaival, az ér­telmiségiekkel, hogy szebb, értelmesebb, gazdagabb éle­tet teremtünk az emberek­nek. A kultúra emberfor­máló hatása, a műveltség ki- teljesedése nélkül ez nem le­hetséges. Ezért játszik sem­mi mással nem pótolható szerepet a kultúra mai éle­tünkben, s fejlődésünkben egyaránt — hangoztatta Aczél György. A tanácskozás ma folytat­ja munkáját. (MTI) • Ötmillió TV Fogyasztói érdekvédelem az élelmiszer-kiszolgálásban Befejeződött a Fogyasztók Országos Tanácsának vizs­gálata, amelyben arra kere­sett választ, hogyan érvé­nyesül a vevők érdekvédel­me az élelmiszerüzletekben. A csütörtöki ülésen, amelyen az eredményeket összesítet­ték, Tarján István, a FŐT alelnöke a széles körű tájé­kozódás megállapításainak birtokában rámutatott: noha vannak biztató jelek a ki­szolgálásban, s ezeket öröm­mel vette tudomásul a la­kosság, mégis a negatívumok azok, amelyek általában szembetűnőbbek, s okoznak kellemetlen pillanatokat a vásárolni szándékozóknak. Ez a vélemény korántsem sommás, és sarkított, még ha annak látszik is — mondot­ta —, mert 19 megyénk több száz és ezer településén vég­zett felmérésen alapul an­nak mintegy végső következ­tetése. Érdekes módon, a vevők talán nem is annyira az árusítás körülményeivel, és az úgynevezett személyi feltételekkel foglalkoztak, s mondtak róluk véleményt, sokkal inkább amiatt aggód­nak: vajon sikerül-e to­vábbra is megőrizni az ellá­tás egyenletességét, jövőre is kielégítő lesz-e az alapvető cikkek választéka. A jó kez­deményezéseknek ugyanis csak akkor van visszhangja. folytatta, ha a polcokon ez­után éppúgy megtalálhatók lesznek azok az áruk, ame­lyeket megszoktunk, megsze­rettünk. Az eredmények tárháza ennek ellenére is igen bősé­ges, szép számmal akadnak követésre m^ltó kezdeménye­zések. Sok helyütt javultak a kiszolgálás higiénés felté­telei, megszűntek, de leg­alábbis visszaszorultak a fo­gyasztóknak ellenszenves vonások. A jó tapasztalatok mellett felszínre kerültek olyan kérdések is, amelyek valójában nem hatnak az újdonság erejével, mégis: így csokorba gyűjtve viszont­látni őket, nem kellemes ol­vasmány a szakmáért fele­lősséget. érzők számára. A vásárlókat például felettébb bosszantja, ha egy áruról nem derül ki, mennyibe ke­rül. Ennél már csak az bosz- szantóbb, ha egyszerre több árcédulát is találnak ugyan­azon terméken. A vitában többen hangsú­lyozták, hogy a jövőben kö­vetkezetesebben kellene ér­vényt szerezni az élelmiszer- törvénynek. Egyezett a részt­vevők véleménye abban, hogy a fogyasztók, érdekvé­delme csak kevéssé érvénye­sül a mindennapi gyakorlat­ban. ötmillió televíziós készü­léket gyártottak 25 év alatt, a televíziógyártás megkezdé­se óta a székesfehérvári Vi­deotonban. A próbagyártás 1958 decemberében kezdő­dött, és még abban az év­ben Í50 darab Munkácsy te­levíziót szereltek össze, A Videoton gyár jelenleg — a legkorszerűbb eljárá­sokkal — asztali és hordoz­ható, valamint fekete-fehér és színes készülékekből nyolc kategóriában 28-féle típust gyárt. A termelékenység nö­vekedésére jellemző, hogy az első fekete-fehér készülékek előállítására 50, a színes ké­szülékekre 645 órára volt szükség, jelenleg pedig 15, illetve 22 órát fordítanak. A Videoton készülékei nemcsak idehaza, hanem külföldön is keresettek. A fekete-fehér és színes tele­víziók több mint ötven szá­zalékát exportálják. A jubiláló gyár gondol a további korszerűsítésekre. Kifejlesztették az olyan szí­nes készülékeket, amelyek teletext-adások vételére is alkalmasak; tömeggyártásuk rövidesen megkezdődik. Fog­lalkoznak továbbá sztereó- hangú tévékészülékek gyár­tásának előkészítésével is. Karácsonyi János-emlékiilés Gyulán Karácsonyi Janos 1858. december 15-én született Gyulán. Korán kitűnt tehet­ségével, szorgalmával tár­sai közül. Nagyváradon a premontrei gimnáziumban érettségizett, majd Budapes­ten folytatott teológiai tanul­mányokat. 1882-ben szentel­ték pappá. Papi pályáját Bé­késen kezdte. Már hallgató korában ki­tűnt történeti tárgyú dolgo­zataival, pályadíjakat nyert. Munkáit a Békés vármegyei Régészeti és Művelődéstörté­neti Társulat — melynek ké­sőbb titkára, majd főtitkára lett — évkönyveiben közöl­ték kezdetben. Az Árpád-kor volt egyik kedvenc kutatási területe, s egyháztörténeti munkákat is írt. Forráskriti­kai vizsgálatai alapvetőek voltak a kor történészei szá­mára, sok megállapítása máig érvényes. Életművé­nek nagy része a magyar nemzetségek történetével, magyar egyháztörténettel, az államalapító Szent István életével, működésével, Er­dély történetével — szoro­san összekapcsolódva Ma­gyarország idegen ajkú né­peinek történetével —, és Szent László uralkodásával foglalkozik. De megírta Bé­kés vármegye monográfiáját is három kötetben, alapvető forrásmunka a kutatók szá­mára ma is. 1904-től az Aka­démia rendes tagja lett. Élete, életműve 1929. ja­nuár 1-én zárult le Nagy­váradon. Kívánságára Gyu­lán, szülővárosában helyez­ték örök nyugalomra. * * * A Hazafias Népfront Bé­kés megyei és Gyula városi bizottsága, Gyula város Ta­Karácsenyi János szülőházá­nak falára dr. Marsi Gyulá- né és dr. Köteles Lajos he­lyez el koszorút Fotó: Fazekas László nácsa, művelődési osztálya, és a Békés megyei Tudomá­nyos Koordinációs Bizottság Karácsonyi János születésé­nek 125. évfordulója tiszte­letére emlékülést rendezett tegnap Gyulán, a városi ta­nács dísztermében. Az ülés megkezdése előtt a Szentháromság temetőben megkoszorúzták Gyula jeles szülöttének sírját, majd a szülőházát is — a róla elne­vezett utcában. A városi tanács díszter­mében — a mintegy há­romszáz főnyi hallgatóság előtt — Banadics Márton, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke rövid bevezető után köszöntötte a megjelenteket, az elnökség­ben helyet foglalókat, közöt­tük dr. Marsi Gyulánét, a gyulai Városi Tanács, dr. Köteles Lajost, a megyei ta­nács képviselőjét, dr. Ud- vardy Józsefet, szeged—Csa­nádi megyei püspököt. Ezután Szabó Ferenc, a megyei múzeum igazgatója méltatta Karácsonyi János munkásságát, majd felkérte az emlékülés első előadóját, dr. Tárnái Andort előadásá­nak megtartására. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanszékvezető professzora Karácsonyi Já­nos és Békés megyei kap­csolatáról beszélt. Kiemelten szólt Békés vármegyének monográfiájáról, melyet megjelenése idején a hasonló tárgyú munkák mintájául ajánlottak, de most is nél­külözhetetlen segédeszköz a kutatók számára. Ezután dr. Bodonyi Ilona és Kordély Ferenc — mind­ketten a szegedi József At­tila Tudományegyetem tör­ténettudományi tanszékének munkatársai — közösen ké­szített munkája hangzott el. Karácsonyi János történet­írói tevékenysége volt vizs­gálódásuk tárgya. A dolgo­zatot dr. Bodonyi Ilona ol­vasta fel, melyben a törté­nész forráskutatásainak, for­ráskritikai munkásságának fontosságára helyezték a hangsúlyt. Az emlékülés befejezésül a távollevő dr. Lotz Antal szentszéki bíró, plébános Karácsonyi János, mint egy­házi ember és író című elő­adását dr. Kemény Lajos, a Szegedi Hittudományi Aka­démia rektora olvasta fel. P. F.

Next

/
Thumbnails
Contents