Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-15 / 295. szám

o 1983. december 15., csütörtök ■JgNiWKrira SPORT SPORT SPORT SPORT Százan már az olimpiai csapat tagjainak tekinthetik magukat Szerdán délelőtt Buda 1st- ván államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke köszöntötte a MOB teljes ülésének résztvevőit, a meg­hívott vendégeket, és min­denekelőtt egyperces néma felállásra kérte a megjelen­teket, akik így adóztak dr. Csanádi Árpád, a MOB volt főtitkára, a NOB egykori igazgatója emlékének. Az olimpiai eszme terjesztésé­ben kimagasló érdemeket szerzett magyar sportvezető örökébe Schmitt Pál. kétsze­res olimpiai bajnok lépett, akit a mostani ülés a MOB elnökségének tagjává, illetve a testület főtitkárává válasz­tott meg. Ugyanekkor Aján Tamást — távollétében — a MOB elnöksági tagjává vá­lasztották. Buda István sok sikert kí­vánt a magyar olimpiai moz­galom két új vezetőjének, ezt követően felkérte Púder Jánost, a MOB alelnökét, hogy tartsa meg szóbeli ki­egészítését a „Jelentés az olimpiai felkészülés 1983. évi feladatainak végrehajtásáról, javaslat a további teendők­re” című írásos anyaghoz, amelyet az ülés résztvevői előzetesen tanulmányozhat­tak. Az írásbeli beszámolóból, s az alelnök szavaiból ki­derült, hogy 1983-ban sike­rült biztosítani az olimpiai felkészülés folyamatosságát, s ennek köszönhetően meg­felelő alapot teremtettek a hátralevő időszak feladatai­nak elvégzéséhez, az úgyne­vezett finomító munkálatok­hoz. Az olimpiai sportágak­ban a búcsúzó esztendőben Magyarországon hat világ-, illetve Európa-bajnokságot rendeztek, ezek igen jól szol­gálták az olimpiai felkészí­tést. A jelentés tanulsága sze­rint 1982-höz képest 1983- ban már nagyobb teret ka­pott a központi felkészülés, a válogatott keretekben és a sportegyesületekben folyó munka szerves egysége alap­ján. A legtöbb sportágban intenzív, nagy mennyiségű edzésmunkával tovább sike­rült növelni a terhelést, a felkészülés általában egyé­nekre bontott tervek szerint történt. Ez pedig elősegítette az egyénekre szabott forma- időzítést. Az olimpiára gon­dolva minden sportágban az egyszeri csúcsforma elérésé­re törekedtek, amelynek idő­pontja gyakran egybeesett a jövő év nagy próbatételével, tehát az olimpiával. Ami az úgynevezett olimpiai kerete­ket illeti, azokban elsősor­ban azok a versenyzők és játékosok kaptak helyet, akik a lgesélyesebbek a Los Angelesbe készülő csapatju­tásra. A moszkvai nyári já­tékok után meghirdetett fia­talításnak megfelelően szá­mos fiatal reménység lett az olimpiai keretek stabil tag­ja, így a súlyemelőknél, az öttusázóknál és a vívóknál. A MOB mintegy száz sportolót, nemzetközi telje­sítményei alapján már a ki­utazó csapat tagjának tekint, ezektől a versenyzőktől az olimpián kiemelkedő ered­mények elérését várják, an­nak megakadályozását, hogy a magyar sport ne szakadjon le a világ élvonalától. Páder János fontosnak tartotta elmondani, hogy az olimpiai felkészülésben ér­dekelt szövetségek és sport­egyesületek között a legtöbb esetben szoros, jó együtt­működés alakult ki, néhány esetben viszont az összhang hiánya az eredményességben is lemérhető problémákat okozott (kenu. vívás). Hasz­nára vált viszont az olimpiai felkészülésnek, hogy hatéko­nyabb lett —- általában és a sportágakban külön-külön is — a szakmai, a sportorvosi és a tudományos tevékeny­ség. A jövőre gondolva már 1983-ban is fokozott figyel­met fordítottak az 1988-ban számításba jövő olimpiai reménységekre. Megélén­kült és eredményesebbé vált az utánpótlás-válogatottak­ban végzett munka. Az if­júsági barátság versenyeken, az ifjúsági és junior konti­nentális és világbajnokságo­kon a magyar fiatalok fi­gyelemreméltó eredménye­ket értek el, összesítésben a Szovjetunió és az NDK mö­gött a 3. helyen végeztek. Az olimpiát megelőző év­ben a nemzetközi erőviszo­nyok felmérésére tizennégy ötkarikás sportágban meg­rendezett világbajnokság kí­nált lehetőséget. Amint ar­ra számítani is lehetett. a világ élvonalában továbbra is a Szovjetunió, az NDK és az Egyesült Államok áll, a magyar sportolók a nyári játékok műsorán szereplő sportágakban 21 érmet sze­reztek. a mérleg gyenge: ezúttal egyetlen VB-arany- nak sem lehet örvendezni. Kedvező tapasztalat viszont, hogy nagy intenzitású ed­zésmunkával a versenyzők teljesítményét még jelentő­sen növelni lehet. Az érmek és a pontot érő helyezések döntő többségét ebben az évben is a központilag irá­nyított, „kiemelt" sport­egyesületek biztosították. Igen jó mérleget zárhatott az Ú. Dózsa és a Bp. Hon­véd, örvendetes, hogy az újonnan kiemelt klubok, mint például a Dunaújváro­si Kohász és a SZEOL, hoz­zájárultak a nemzetközi eredményekhez. Dr. Kárpáti Károly és dr. Bakonyi Péter hozzászólása, kritikai megjegyzései után Páder János válaszolt, a fel­merült kérdésekre, ezután a MOB teljes ülése elfogadta az olimpiai felkészülést mér­legelő. a jövő feladatait meg­határozó jelentést. Hozzá­szólt Buda István, a MOB elnöke is. Hangsúlyozta, hogy a kedvezőtlenné vált világpolitikai helyzetben is bízik a Magyar Olimpiai Bi­zottság a szarajevói és a Los Angeles-i olimpiai játékok zavartalan megrendezésé­ben, Felhívta az érdekeltek figyelmét, hogy mindent kö­vessenek el a magyar olim­piai sikerek érdekében. A MOB nevében ígéretet tett arra. hogy az olimpiai felkészülésben részt vevők számára a jó szereplés ér­dekében minden feltételt biztosítanak. A lehető- leg­jobb ötkarikás mérlegért jó összmunkát, a konfliktusok felszámolását kérte, s azt, hogy az olimpiai keretek minden sportágban egymást segítő, igazi egységet alkos­sanak. Végezetül a magyar sportsajtó segítségét kérte a közvélemény tárgyilagos, tá­jékoztatása, a kellő olimpiai alaphangulat biztosítása ér­dekében. Befejezésül Elbert György, a MOB titkára foglalta ösz- sze a Magyar Olimpiai Bi­zottság elmúlt három évi munkáját, és ismertette az 1984. évi üléstervet. A Ma­gyar Olimpiai Bizottság jú­niusban dönt a Los Ange­les-i olimpián részt vevő magyar csapat összetételé­ről. A MOB ülésén elhangzot­tak szerint a februárban Szarajevóban megrendezésre kerülő XIV. téli játékokra várhatóan 8 magyar spor­toló kap bizonyítási lehető­séget, a 4x7,5 km-es szám­ban szereplő biatlonváltó, egy férfi alpesi síző (Koz­ma Péter), egy női gyors- korcsolyázó (Hunyady Eme­se), valamint — a januári budapesti EB eredményétől függően — egy jégtáncospár. (MTI) Dékány az Ú. Dózsában Az MLSZ közlése szerint a Csepel Sport Club szerdán közös megegyezéssel felbon­totta Dékány Gábor labda­rúgóval kötött szerződésüket. A Magyar Labdarúgó Szö­vetség az előzetes engedélyt megadta a játékosnak az Új­pesti Dózsához történő szer­ződéséhez, a csepeli csatár tehát szerdától a lila-fehérek labdarúgója. JUTALMAZÁS Ma, csütörtökön délután jutalmazza meg a Békéscsabai Előre Spartacus a Kórház ut­cai székházában a legeredmé­nyesebb sportolóit, akik a Jó ta­nuló, jó sportoló versenyben a legjobbak között szerepelnek. Röviden # Békéscsabán, a KISZÖV- székházban rendezik meg a szö­vetkezeti mozgalom éves ^port- értékelő összejövetelét december l(i-án. pénteken 10 órától. En­nek során a legeredményesebb sportolókat, csapatokat jutal­mazzák, illetve ezúttal adják át a legjobbaknak a kupákat. 0 A Békés megyei kézilabda- szakszövetség e hét végén, szom­baton 15 órakor tartja a me­gyei bajnokság díjkiosztóját, amelyet Békéscsabán, a testne­velési és sporthivatal székházá­ban rendeznek meg. # A Békés megyei asztalite­nisz-szakszövetség december 20- án, 14 órakor Békéscsabán, az MTS Kórház utcai székházában tartja szakszövetségi ülését. Itt többek között két egyesület, a Bcs. Előre Spartacus és az Ele- ki TSZSK szakosztályi beszá­molóját hallgatják meg, megbe­szélik a csapatbajnoki mérkő­zések tapasztalatait, s elkészítik az 1984. évi versenynaptárt. Svájcba utaztak a lila-fehérek kézilabdázói Ma reggel Svájcba utazik a Békéscsabai Előre Sparta­cus IHF Kupára készülő női kézilabdacsapata. Zürichen keresztül Baselban három mérkőzést játszanak vendég­látóiknál, vagyis a baseliek- kel, és kétszer találkoznak Svájc válogatottjával. A lila-fehérek hétfőn éj­szaka érkeznek vissza Bé­késcsabára, immár végleges­sé vált, hogy az IHF Kupá­ban a lyoniak ellen január 8-án lépnek pályára idegen­ben, s egy hét múlva — te­hát vasárnap délután, janu­ár 15-én rendezik meg a bé­késcsabai visszavágót. Blúzban, fekete klottban és dorkóban Emlékeznek a kézilabdasport úttörői A sporttörténész élete pontosan olyan, mint a régészé: ha szerencse vezérli „ásóját", csakhamar kincseket hoz­hat a felszínre. Mi is szerencsésnek mondhattuk magun­kat fél évvel ezelőtt, amikor kezünkbe került a Körösvi­dék című napilap 1933. szeptember 7-i száma, amely a Körösladány—Vésztő női kézilabda-mérkőzésről tudósí­tott, bizonyítván: mélyek a sportág Békés megyei gyö­kerei. Miután Bálint István szeghalmi járási sportfel­ügyelő rátalált az említett mérkőzés egyik résztvevőjére, és Kábái László e sportág ötven évvel ezelőtti, mezőbe- rényi művelőivel szervezett randevút, nem kellett mást tennünk, mint gépkocsiba ülni, a helyszínen megnyomni a magnó gombját, s szalagra rögzíteni az egykori játéko­sok visszaemlékezéseit. Ladányban és Berényben — A körösladányi csapa­tot az atlétikai klub szervez­te. az ipartestület és a köz­ségi elöljáróság támogatta — kezdte visszaemlékezését, a ma Szeghalmon élő, özvegy Szilágyi Gyuláné Faragó Erzsébet, aki az említett mér­kőzésen két góllal terhelte meg a vésztőiek hálóját. — A felszerelésről mi magunk gondoskodtunk, blúzt és fe­kete klott szoknyanadrágot varrtunk, lábunkra dorkót. húztunk. Hetente két edzé­sünk volt az egykori vásár­téren. a. mai festékkereske­dés helyén. A nyugdíjas tisztviselő. Gálos bácsi irá­nyította a tréningeket, ame­lyeken sokat futottunk, do'- báltunk. Volt köztünk polgá­rista diáklány és olyan, aki már elmúlott húsz esztendős. Szerettünk játszani, örültünk, hogy együtt lehetünk, jó szórakozásnak tartottuk a ké­zilabdát, mert bizony, ami­kor én még 17—18 éves vol­tam egy-két leányegyesületi rendezvényen, a szőnyegszö­vő tanfolyamon kívül alig volt összejöveteli lehetősé­günk. A fiúk számára több alkalom nyílott. Későbbi férjem legénykorában, 1930 májusában például három barátjával egészen Rómáig és vissza kerékpározott — emlékezett Erzsiké néni. II sportoló lányokat megszólták Közben fénykép kerül elő. amely egy kiránduláson ké­szült és az udvarlók társasá­gában ábrázolta Sipkei Pan­nit, Gurmai Ilonát, Nyilas Irént, Szíjártó Emmát, Nagy Ilonát. Faragó Erzsébetet. Lennert Máriát, a Farkas, a Tóth. a Kövi nővéreket, a csapat tagjait. Megtudtuk — és ezen. ismerve a hajdani közízlést, nincs mit csodál­koznunk —. hogy Ladányban is sokan megszólták a spor­toló lányokat, de szerencsé­re többségben voltak azok, akik támogatták őket. Vész­tőre lbvas kocsin, maid'ke­rékpáron rándultak át. Me- zőbet'énybe viszont már két személyautóval vitték át. őket a lelkes sportbarátok. Játszottak Gyomán is. ahol biztosan győztek. Sok szó esett a találkozók időpont­jairól. Erzsiké néni esemé­nyeket. dátumokat, egyezte­tett, azután határozottan ki­jelentette: Ladányban már két évvel korábban kézilab­dáztak a lányok, mint aho­gyan azt a korabeli sajtóhí­rül adta. Nem tévedett, de erről majd később! — Mindig vonzott a kapus posztja, de mert elég jól szaladtam, a csatársorba tet­tek. Egyszer _mégis védhet­tem. Mezőberényben játszot­tunk és büntetődobáshoz ju­tott az ellenfél. Sipkei Panni nem akarta védeni, én áll­tam a helyére. Megfogtam a 13-ast. Nagy volt az öröm, persze ez nem változtatott a mérkőzés sorsán, mert a sok­kal erősebb textiles lányok addigra már sok gólt lőttek a hálónkba — mondta moso­lyogva a búcsúzáskor Szilá­gyi Gyuláné. A herényi Nyerges-lakás­ban Erzsiké néni „végszavá­val" indítottuk a sportág he­lyi történéseit felidéző be­szélgetésünket. Első kérdé­sünkre hallgatás volt a vá­lasz. Nyergesné Bobály Jú­lia. Veresné Kovács Gizella kérdőn nézett egymásra. Kisvártatva megszólalt Frei Erzsébet: — Lehet a dologban valami! Én 1928- ban álltam be a gyárba, ’33- ban mentem férjhez, és jól emlékszem, már korábban megvolt a kézilabdacsapa­tunk. Tehát járhattak ná­lunk a ladányiak. hiszen ti lányok — és itt barátnőire nézett — már a második ge­nerációhoz tartoztatok!... Kábái László, a játék köz­ségi újjáteremtője e meg­jegyzésre megköszörülte a torkát, jelezvén: a randevú létrejöttével korántsem fe­jeződött be a kutató munká­ja ... Az iménti bejelentés — mint egy varázsütésre — fel­nyitotta az emlékezés zsi­lipjeit. Évszámok, gyári és sportvezetők, labdarúgók ne­vei repkedtek a levegőben, majd a mozaikok tényékké, képekké merevedtek. Vendéglátóink az Alföldi Szövőgyár RT-nél Czigler Imre csapatában játszottak. Az edzéseken a gyári labda­rúgócsapat tagjai, s trénerük oktatta őket. Ellenfelük a Schön Szövőgyár együttese volt, amelyet Petyán István szervezett. Nagy pályán ját­szottak, de létszámhiány mi­att csak egy kapus és hat mezőnyjátékos alkotta az együtteseket. A két csapat mérkőzéseire nagyon sok né­ző volt kíváncsi. — A budapesti felsőipari iskolában, ahol tanultam, mi már kézilabdáztunk. Amikor 1933. tavaszán beálltam a gyári csapatba, kapus let­tem, mert senki sem akart védeni. Mindenki gólt szere­tett volna dobni. Rendszere­sen a másik textilgyár ellen játszottunk, ahol jó néhány ügyes lány szerepelt. Arra viszont jól emlékszem, hogy Tarhoson is tartottunk be­mutatót, és idehaza vésztői- ekkel is játszottunk — em­lékezett Veresné Kovács Gi­zella. — A sportolás számunkra szó szerint felüdülést jelen­tett. Semmiféle előnyünk nem származott belőle, hi­szen akkortájt két 10 órás műszakban dolgoztunk, így nemcsak a meccsek, hanem az edzések is nagy esemény­nek számítottak. Magunk vettük, varrtuk a felszere­lést. Pártát tettünk a hajunk­ba, a blúzunk kék-sárga szí­nű volt, fekete klott nadrá­gunkra térden alul érő ra­kott szoknyát húztunk. Még­is, de soks'zor voltunk kité­ve az emberek csípős meg­jegyzéseinek. Sokszor bizony erkölcstelennek neveztek bennünket, amikor a régi vá­sártéren, vagy már áz új pá­lyán fel-le szaladgáltunk, do­báltuk a labdát — mesélte Nyergesné Bobály Júlia. n kultúrgárda része — A csapat hozzátartozott a gyár kultúrgárdájához — jegyezte meg Frei Erzsébet. — Tagjai közül sokan sza­valtak, népi táncoltak, szín­darabokban léptek fel. A Ve­res-féle vendéglő különter­me amolyan textiles klub volt. — Mindig nagyszerűen szórakoztunk. A három he­rényi futballcsapat mérkő­zései, a lányok -meccsei min­dig eseményszámba mentek, egészen 1935-ig, amikor a lá­nyok zöme férjhez ment, így az együttes feloszlott. Az asszonyok után Kábái László vette át a szót, aki a sportág 1948-as reneszán­száról mesélt. Remek szto­rikat hallottunk, keveredtek a fél évszázaddal ezelőtti és az újabbkori -történetek. Ké­ső este volt, amikor sárréti- berényi anyaggyűjtésünket befejeztük. Beszélgetőpartnereinkkel — és ezt nem a véletlen hozta — nem sokkal később vi­szontláthattuk egymást. Va­lamennyien ott voltak azon az ünnepségen, amelyen az ötvenéves Békés megyei ké­zilabdasport úttörőit köszön­tötték. A tapsból nekik is ki­jutott. Megérdemelten! Machalek István Archiv felvétel a niezőberenyi kézilabda* lányokról. A dátum: 1933. Álló sorban az Alföldi Szövőgyár Rt csapata: balról jobbra: Ko­vács Gizella, Honti Katalin, Rück Irén, Balog Erzsébet, Bobály Jú­lia, Wagner Erzsébet, Hoffmann Katalin, ülő sorban a Schön Szö­vőgyár együttese: Székely Margit, Schultz Adámné, Hoffmann Er­zsébet, Guth Erzsébet, Schultz Erzsébet, Kriszt Erzsébet és Kulich Mária BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents