Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-14 / 294. szám
1983. december 14., szerda o EUIDHZsl Hol fekszik el, ami keil? Hárommilliós tétel — 250 ezerért Mikszáth Kálmán, ha élne, poriípás kis anekdotát ka- nyarítana az esetből... Évekkel ezelőtt egyik ipari miniszterhelyettesünk önálló kisvállalalatot szervezett a hozzá tartozó cégek anyag- gazdálkodásának, készlet- gazdálkodásának megjavítására: ennek tagja lett vagy 40—50 vállalat, társulásos alapon. Igen ám, de megszűnt a minisztérium, s a miniszterhelyettes más ■ beosztásba került. A vállalatok egymás után, szép sorban kiléptek: a gazdálkodás e sarkalatos részét ésszerűsítő társulás — mivel már nem állt mögötte rang, tekintély? — egyszeribe nem volt fontos .. . A tavaly ősszel Budapesten létrejött Unió Készletinformációs és Értékesítő Társaság nagyon is épít az említett kezdeményezésben rejlő ésszerűségre, s ezt megtoldja még valamivel: az érdekkel. Azzal tudniillik, hogy az utóbbi időben igencsak megnőtt nálunk az anyagnak, a takarékosságnak, az előrelátó készletgazdálkodásnak a becsülete. Az Unióban négy cég: a Ferroglóbus, a Metalloglóbus, a Viliért és a System Szervező Vállalat vesz részt kezdettől fogva, alapítóként Az idén csatlakozott hozzájuk a Vegyipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat, s most folynak a tárgyalások a szerelvényértékesítő alapítóként történő belépéséről. Rajtuk kívül 83 cég lépett be eddig — használóként, partnerként. Mit nyújt nekik az Unió? Hasznos szolgáltatások Elsőrendű cél: elősegíteni az anyaghiány miatti termeléskiesések visszaszorítását, növelni az elfekvő készletek mobilizálását. Ezt úgy érik el, hogy az alapító és tagvállalatok készleteit — egyelőre 12 nagy anyagcsoportban — számítógépre viszik, ahonnan percek alatt „lekérdezhető”, kinek miből van többlete, fölöslege, melyik cég mit tud bármely másiknak — akár csak átmenetileg is —■ felajánlani. Hogy ez milyen sokat jelent, néhány adatból is meggyőzően kiderül: az induló ezer- cikkes lista hónapok alatt 22 ezerre nőtt: ezekből az általában negyedévente megtartott börzéken 8—10 000 tétel szerepelt, s a zömük új gazdára talált. E börzéken — szeptemberben Budapesten, legutóbb Miskolcon — mindenki gyorsan tájékozódhatott arról, hogy a korábban széltében-hosszában keresett anyag, hiánycikk, alkatrész hol „fekszik el”, honnan szerezhető be, illetve felkínálhatta saját fölösleges készleteit másoknak. Ez mindenekelőtt annak a mintegy 80 cégnek „jött be", amelyek az Unióval hosszú távra szóló szerződést kötöttek, ezek ugyanis bármikor kérhetnek információt a számítógépektől, és azonnal választ is kapnak. Díjtalanul jutnak hozzá az évenként kiadott — és a változások szerint módosított — katalógushoz, ráadásul az alapító termelőeszköz-keresekedel- mi vállalatokkal szemben is előnyük -van: azok elsősorban tőlük vásárolják fel az időközben fölöslegessé vált anyagokat — termelői áron, minimális közvetítői díj ellenében. A társaság szerződés nélkül, eseti megbízást is elfogad : anyagot, alkatrészt keres, illetve a fölösleges anyagnak vevőt talál — ilyenkor díjtételt, illetve jutalékot számít fel. A börzéken történő értékesítés után a rendszertagok is minimális közvetítői díjat fizetnek, ám ha az adás-vétel az alapító TEK-vállalatokon át történik, közvetítői jutalékot nem kérnek. Nem árt tudni továbbá, hogy a társaság munkájában, szervezetében nincs „kis” és „nagy” cég: valamennyi egyenrangúnak minősül, s egy néhány darabos igény épp olyan fontos, mint egy sok tonnás megrendelés. Kisvállalatok, gazdasági munkaközösségek, kisiparosok is teljes jogú tagok lehetnek tehát, ha a feltételeknek eleget tesznek. Volt már példa rövid történetükben arra is, hogy kisiparosnak szereztek alkatrészt országelső, sőt, monopolhelyzetben levő vállalattól!... Megérte az állandó tagság a FOR- CON-nak is: a pesti börzén hárommilliós elfekvő, ám neki nagyon fontos készlethez jutott. Két és fél milliárdos fölösleg Nyilvánvaló, hogy az Uniónak — mintegy mellékesen — konkrét, s határozott képe alakult ki arról is, milyen hazánkban az anyag- gazdálkodás, miből van hiány, vagy fölösleg, milyen a kereslet-kínálat változása, hullámzása. Az például, hogy a szeptemberi börzén részt vevő vállalatok több mint 2,5 milliárd forint értékű „felajánlással” jelentkeztek, nemcsak jó, hasznos, hanem megmutatja a rosszat is: csupán az érintett cégek korábban ennyit szereztek be, tartalékoltak fölöslegesen, mindössze 12 anyagcsoportban! Volumenben is, tételszámra nézve is a vaskohászati árukból volt a legnagyobb a többlet, s „kalapács alá” kerültek kurrens cikkek, sőt, számos nagyon fontos importanyag is. Újabban — börzén kívül, a társaság állandóan működő áruforgalmi irodájában — megélénkült a villamossági cikkek, többek közt például a földkábelek kereslete, hiánycikknek számítanak a különböző ötvözöttacél-csö- vek, -lemezek, színesfémek, vezetékek, kapcsolók. Ezek zöme hiánycikk az ún. TEK- vállalatoknál is, de ha valaki tagja a rendszernek, az Unió révén természetesen nő az esély. A vállalatok persze csak azokat a készleteket teszik „átadólistára”, amiből nyilvánvalóan, hosszú távra- is fölöslegük mutatkozik. Az Unió ezért nemcsak a forgalmazásra felajánlott anyagokat, alkatrészeket tartja nyilván, hanem az úgynevezett „nyitókészletet” is, ugyanis ennek ismeretében elképzelhető, hogy valaki egy adott időben kölcsönözhet olyasmit, amit később visszakér, de ezzel másutt áthidalható egy-egy súlyos gond, s aki keresi az anyagot, nem kényszerül fölös mennyiségek megvásárlására, később teremtve hiányt a piacon. ügynökség és prevenció Természetesen sok minden hiányzik még anyaggazdálkodásunk egyszerűbbé és ésszerűbbé tételéhez, nemcsak népgazdasági méretekben, hanem magánál az Uniónál is. Az anyagok jelzése, megnevezése sokszor pontatlan; a cégek egy része nem jelez vissza, ha igénye, kérése megváltozik; hiányzik a prevenció, az alapos gyártói előre- és körültekintés; számos anyag, cikk, alkatrész hosszasan, fölöslegesen „utazik”. Az Unión belül is van még bőven tennivaló: hasznos lenne például olyan ügynökhálózat kiépítése, amely előre „tud” a tervekről, s az ennek megfelelő igényekről. Állandó, szerződéses partnerük is kevés még ahhoz, hogy méltányos hasznot hozzon. Varga János Munkában az Unió számítógépe a legutóbbi, budapesti anyagbörzén Kemény fából faragnak Jó üzletek két piacon — Mit jelent a piac, ha hazai? — Biztonságot. — És ha export? — Kockázatot. Természetesen nemcsak azt; van miért kockáztatni. Megéri. Ezt Mezőberényben, a faipari szövetkezetben is jól tudják. 0 • Nem rubel elszámolású exportjuk az idén másfélszerese a tavalyinak, mintegy 50 millió forintos érték talál gazdára külföldön. Ebben a félszáz millióban azonban sok, több mint húsz kooperációs partner munkája is benne van. — Ez jó is, meg rossz is — mondja a főkönyvelő, Puskel Márton —, jó, mert nem lennénk képesek magunk ilyen értéket előállítani, és rossz, mert kellőképpen nem hathatunk a kooperációs társainkra. Mi tudjuk mi a pontos szállítás, a hibátlan minőség, tudnunk kell, ha exportálni akarunk, ők viszont olykor megfeledkeznek (mert megfeledkezhetnek) ezekről a fogalmakról. Pedig ilyen szerteágazó kooperációnál rendkívül fontos, hogy mindenki precízen teljesítsen. m Készülnek az étkezőasztalok kéri, hogy bútorait itt készítsék. Szaknyelven szólva jó a szövetkezet goodwill- je, hírneve. Mégsem akarják tovább növelni az exportot. — Termelésünk csaknem felét adjuk el most dollárért. Az arány azonban tovább nehezen növelhető. Mert „szép ugyan a menyasszony”, de nem' mindig megbízható. Nekünk természetesen roppant fontos, hogy fizet-e a vevő, és ha igen, pontosan-e. Elviszi-e időben az árut, vagy nekünk kell készletezni. Jelenlegi partnereinkhez régi, jó kapcsolat fűz bennünket. Túl kockázatos lenne viszont teljes termelésühket a szeszélyes tőkés piacra vinni. Annál is inkább, mert itthon is keresettek a herényi bútorok. & A belföld biztonság és „még mindig kolóniái”. Már most elkelt a teljes jövő évi „termés” a stílbútorokból. A kiszállítás gyors, pontos. S bár évről évre változik a termékek köre, a kolóniái marad, stabilan tartja magát. Nincsenek piaci gondjaik. A kiegészítő kisbútorokat az exportpiacokon az idén különböző méretben készülő, tölgyfa ebédlőasztalok váltották fel. A kárpitostermékeknél pedig az úgynevezett telekárpitozott (mindenhol kárpit) bútorok léptek előtérbe. Mindent a vevők igénye szerint... Az eredmény pedig, hogy csak egyet említsünk: öt-hat százalékos bérfejlesztés. — szatmári — Nem titok, eleget hallhatjuk, a piac pang (a bútor se kivétel), hogyan lehetséges mégis tőkés kivitelt növelni? — Hosszú évek munkája kell hozzá, céltudatos exportorientáltság. És nálunk ez erre az évre érett be. Jó bútorok készülnek Me- zőberényben. És lehet számítani a szövetkezetre, tartja a határidőket. Ezért van, hogy a külföldi vevő az ARTEX-nél, a külkereskedelmi vállalatnál már előre Fotó: Fazekas László „Még mindig kolonial” Karácsonyi halvásár Egy hét múlva, december 20-án kezdődik a karácsonyi halvásár a fővárosban és vidéken. Az előszállításokat a HALÉRT már most a hét közepén megkezdi, így akinek nagy mélyhűtőládája, hűtőszekrénye van, akár már .az elkövetkezendő napokban bevásárolhatja a karácsonyi, újévi halat. Élő pontyból az országban az idén is több mint ezertonnás forgalomra számít a HALÉRT, ebből Budapesten és környékén várhatóan . * mintegy 600 tonnát adnak majd el. A csúcsforgalom a karácsony előtti napokban várható. A fővárosban a közértek, húsboltok és ÁFÉSZ- üzletek mellett mintegy 80 —100 ideiglenes árusítóhelyen is kapható majd élő hal, a HALÉRT tárolóedények kölcsönzésével segíti az idény-árusítóhelyek munkáját. A megyeszékhelyek HALÉRT elosztófiókjai a vidéki városok és községek üzleteit látják el. A halvásár országosan december 24-én a kora délutáni órákig tart a boltokban és az ideiglenes árusítóhelyeken egyaránt. A legkeresettebb a hagyományos karácsonyi halászlé készítéséhez a ponty, amely élő súlyban kilónként 48—53 forintért kapható. Igény szerinti mennyiségben kínálnak busát, amelynek ára is olcsóbb, kilónként 25 forint. Harcsából 6,5—7 tonna jut a fővárosba, vidékre viszont csak nagyon kis mennyiség. A választékot kisebb mértékben fogas, valamint élő és konyhakész pisztráng bővíti.
