Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-09 / 264. szám

Szervizből Békés megyei Tanács Autójavító Vállalat, Gyula — hirdeti az új cégtábla ja­nuár elsejétől. A népszerű filmsorozat címét kölcsönöz­ve, átvitt értelemben: Kór­ház, a város szélén. Az or­szágutak betegeinek egyik gyógyító, felújító bázisa. Ez évtől tanácsi vállalat, s ön­állóan gazdálkodik az alig száz dolgozót foglalkoztató kisvállalat. A vállalatnál 21 párttag dolgozik, s ez a fürdőváros egyik legkisebb pártalap- szervezete. Múlt heti, szer­dai taggyűlésükön nem tűz­tek napirendre „kiemelkedő” témákat; csupán a szerintük időszerűnek tekintett kérdé­seket vitatták meg. — A párttagok igen jól ismerik a vállalatot, gond­jával eredményeivel együtt, többségük itt tanulta a szak­mát, s csaknem valamennyi párttag itt lett az MSZMP tagja — kezdi Bogár István autószerelő, aki egyben a pártalapszer vezet titkára. Huszonnyolc éves, két esz­tendeje élvezi a vállalat kommunistáinak bizalmát a titkári funkcióban. Megtud­tam, hogy mielőtt titkárnak megválasztották, már több mint egy évtizedes KISZ-es múlt állt a háta mögött. — Lakossági, kisebb há­nyadban közületi szolgálta­tásban dolgozunk, a kirakat­ban vagyunk. Az átszerve­zésről már az elmúlt nyáron hallottunk, de csak decem­vállalat berben született meg a vég­leges döntés az önállóságról — folytatja Bogár István, a város legfiatalabb párttitká- ra. — A túlságos bizakodásra a tavalyi gazdálkodásunk nem jogosított fel: 284 ezer forint veszteséggel zártuk az elmúlt évet. Aztán az idei első hónapok sem úgy sike­rültek, mint ahogyan azt elképzeltük: keresetünk a teljesítmény és a minőség függvénye, az átszervezéstől sokan nagy pénzeket remél­tek. A korábbi megszokott munkatempó és -stílus az alapbérek 80 százalékát ad­ta. Sebességet kellett válta­nunk. Végül is sikerült min­denkivel megértetnünk, hogy az önállóság más munka­tempót, sok kezdeményezést, pontosabb munkát igényel, s valamennyien megértették azt, hogy amit megterme­lünk, azt itt osztjuk szét. nem megy a közös kalapba, mint korábban. Mi a helyzet ma? Az át­állás, a sebességváltás sike­rült. * — Véleményem szerint nagy szerepe van ebben a párttagságnak, ugyanis év közben, a korábbi párttag­gyűléseken elemeztük tenni­valóinkat, sokat vitatkoztunk a jobbítás szándékával, munkánk is sokban válto­zott, javult — hallom. Csak néhány összehason­lító számadat: változatlan létszámmal tavaly á harma­dik negyedév végéig a szer­viz munkadíjbevétele 6,57 millió forint volt, most a hasonló időszakban a vál­lalaté 8,92 millió forint. Az anyagfelhasználás az elmúlt esztendőben 6,14 millió fo­rint volt, az idén ez 6,45 millió forint. Ami a nyere­séget illeti: 1982-ben 284 ezer forint veszteséggel zár­ták az évet, az idén október végéig a nyereség megha­ladta az 1,12 millió forintot. Az önállóság nagy úr — mondják sokan. Az ügyfelek bizalmát megtartani, meg­nyerni csak kifogástalan mi­nőséggel lehet. Az ügyfelek "táborának bővítésére keres­ték a lehetőséget, így saját kezdeményezésre a különfé­le típusú gépjárművek már­kahetét szervezték meg, nyílt napokat tartottak, in­gyenes diagnosztikai vizsgá­latot és fényszóró-beállítási akciót szerveztek, s szervez­nek! Ez a mérleg egyik oldala. A másik oldalon pedig a dolgozók keresete hogyan is változott? A bérszínvonal 38 ezer forintról 44 ezer forint­ra emelkedett. A középve­zetők, a szerelők anyagi ér- • dekeltsége megnőtt. A szere­lők egymásrautaltsága a ko­rábbinál nagyobb, egymást is jobban segítik. A bérezés­ben a normaszint alatti tel­jesítményért az alapbér 80 százalékát, a túlteljesítésért 130 százalékot fizetnek ha-- vonta, az azon túlit pedig negyedévenként vehetik fel. A vállalat párttagsága nemcsak a vállalat, hanem az élet más területét is fi­gyelemmel kíséri. Így kíván­csiak voltak arra, hogy a városban hogyan valósul meg a lakásgazdálkodás! Erről a városi tanács képviselője, Tóth Ferenc adott átfogó tájékoztatót részükre. Az öt hozzászólás, kérdés igazolta a téma fontosságát, idősze­rűségét. Aztán a második napirendi pont keretében a fiatalsággal való törődést, a KISZ-szervezettel való együttműködést elemezték. Egyöntetű volt a vélemény, amikor az előterjesztésben elhangzott: a párt- és KISZ- tagság csak közösen tud ele­get tenni a növekvő köve­telményeknek. Juhász Fe­renc, a KISZ-alapszervezet vezetőségi tagja ismertette a párttagsággal a KlSZ-alap- szervezet elképzeléseit. Csak címszavakban; a teljesség igénye nélkül: az ifjúsági szervezet szorgalmazza a szakmai képzést, a tovább­tanulást, a sorkatonai szol­gálatra bevonultakkal és kis­mamákkal való törődést, kapcsolattartást, a munka­verseny továbbfejlesztését, a fiatalok lakáshoz való jutá­sát segítik, a bérfejlesztés­nél nagyobb beleszólást igé­nyelnek, egy sor kulturális programot tűztek célul. Ugyanakkor gond, hogy a KISZ szervezettsége itt ala­csony, noha a dolgozók több­sége fiatal. A két műszakot, a szolgáltatásból adódó sa­játosságokat, az otthoni el­foglaltságot nehezen tudják összehangolni. Az előbbi ész­revételekre az előterjesztő így reagált: — Mi nem terveket aka­runk gyártani a megoldásra, a jövőben már eredmények­ről szeretnénk számot adni! Kívánjuk, hogy így legyen. Szekeres András _______!_______________. Ű j játékok a Plastolusnál A Plastolus termékei az INTERPLAYEXPO-n Fotó: Lónyai László A szarvasi Plastolus Ipa­ri Szövetkezet hosszú időn keresztül csak a hazai igé­nyek kielégítésére gyártott játékokat. Az utóbbi évek nagy arányú beruházásai nyomán minőségben és vá­lasztékban annyit fejlődött Szarvason a játékgyártás, hogy a Plastolus termékei iránt már külföldön is ér­deklődtek. Sőt a kapcsolat sok esetben túlmegy az ér­deklődésen. A Teniszplast nevű játékból, mely a nagy­pályás tenisz szobai vagy kisterületen való gyakorlá­sára, erőfejlesztésre alkal­mas, az idén 25 ezer garni­túrát szállítanak a Szovjet­Kidolgozták Baranya ez­redfordulóig terjedő földgáz­hasznosítási programját, a megyei tanács határozattá emelte, és megvalósítása el­kezdődött. A terület energia­szerkezetének felülvizsgála­tát és korszerűsítését az tet­te lehetővé, hogy 1982. vé­gén megérkezett Baranyába az alföldi földgáz. A Szánk— Baja—Pécs között megépült távvezeték évente 800—1200 millió köbméter földgázt ké­pes szállítani, amiből csak­nem hatvan százalékban ré­szesülhetnek a baranyai fo­gyasztók. A program két fő felada­tot határozott meg: elsősor­unióba, jövőre pedig 28 ezer garnitúra a rendelés. A da­rabszám nagyságára jellem­ző, hogy ez a megrendelés gyakorlatilag teljesen kitöl­ti a gyártó gép éves kapaci­tását, így a többletigények miatt újabb gépeket kell majd beszerezni. Ez már csak azért is in­dokolt, mert nemcsak a Szovjetunió vásárolna szo­bateniszből. Angliába a hálót és az azt tartó feszítőszer­kezetet lehet eladni, Cseh­szlovákiából pedig nagyobb mennyiségű PVC-labda vá­sárlására érkezett ajánlat. A Bogáncsnak nevezett tapadó- labdás célbadobó játék iránt bán a lakosság igényeit kell kielégíteni földgázzal, és a lehető legnagyobb mértékben csökkentkell a folyékony. energiahor"dozók felhaszná­lását. Ennek érdekében még a mostani ötéves tervben megkezdik, az ezredforduló­ig befejezik a földgáz teljes hasznosítását szolgáló mű­szaki rendszerek megépítését Baranya területén. A beru­házások finanszírozására — a központi “erőforrások mel­lett — gázkötvények ki­bocsátását is tervezik, a te­lepüléseken belüli gázelosz­tó vezetékek építésében a la­kosság is közreműködik. is több külföldi vevő érdek­lődött. A szövetkezet évente mint­egy tíz új játékkal jelenik meg a piacon, és jövőre sem szándékoznak ennél ■ keve­sebbet kihozni. A nagy „do­bás” jövőre a teljesen hazai gyártású hajas baba megjele­nése lesz. A kísérletek jól haladnak, sikerült megolda­ni a fésülhető műhaj hazai előállítását, és a szövetkezet szakcsoportjai már 1 készítik a gyártáshoz szükséges szer­számokat is. A gyártás be­indításával jelentős mennyi­ségű tőkés import válik fe­leslegessé. Importkiváltó üzlet a bőr­hatású sportlabda is, mely jövőre kerül először Plasto­lus cégjelzéssel forgalomba. A Kohászati Alapanyag­előkészítő Közös Vállalat (KOKÖV) sorra köti meg szerződéseit az iparvállala­tokkal a vashulladékok jö­vő évi átadásáról. Eddig 300 ezer, tonna hulladék át­vétele biztosított, s az év végéig számos újabb megál­lapodás várható. Ebben az évben a vállalat összesen 552 ezer tonna vashulladé­kot vásárolt- fel. Acéltermelésünkben meg­határozó szerepe van a vashulladékok előkészítésé­nek. Az elmúlt években kor­szerűsödött a legtöbb ko­hászati nagyvállalat gyár­Kézikosár-, rop- és vízilab­da készül majd újfajta anyagból az eredeti japán és olasz importtal megegyező minőségben. Ára az import­labdák 500 forintjával szem­ben 200 forint körül lesz. A különböző csipogókon és társasjátékokon kívül egy új logikai játék felszerszá- mozása is folyik. A játék lé­nyegét nem lehet röviden el­mondani, jellemzésül talán elég ennyi: a szakemberek a bűvös kockáéhoz hasonló sikert jósolnak neki. Ezt a véleményt látszik alátámasz­tani, hogy az általában jó szimatú japán kereskedők máris jelentkeztek a játék ötletének megvásárlásáért. —i—ó tástechnológiája, ami egy­úttal azzal is jár, hogy mind kevesebb saját vashulladé­kuk van a vállalatoknak. Ily módon megnövekedett az igény a más vállalatoknál fellelhető hulladékok iránt. A kormány a közelmúlt­ban kiterjesztette a hulla­dékgyűjtésben eredményesen dolgozók kitüntetésére jogo­sult vállalatok körét, így a KOKÖV-ben is első alkalom­mal jutalmazhatták meg a vasgyűjtésben élenjáró dol­gozókat, brigádokat. A „Ki­váló Hasznosanyaggyűjtő” ki­tüntető jelvényt 25-en ve­hették át a napokban. OKLEVÉL a Úörivk ‘Rátáim ájjjal jutaimxcut 4 Üjdonságdíjat' kapott a szobatenisz Baranyai földgázprogram Vashulladék-hasznosításra szerződnek 1983. november 9., szerda Versenyben a vízrendezök Tudtak váltani. És ehhez az kellett, hogy beismerjék saját gyengeségeiket. Emlé­kezetes még az a szinte lát­ványos kiegyezés, amelynek során a Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat, meg a Sarkad—Feketeéri Lenin Tsz megpróbálta egy- bevarrni a korában eltépett babarongyot. Ne időzzünk túl hosszan az előzményeknél, annyit azonban mindenképpen rög­zítsünk, hogy az egymásra utalt két kollektíva azért rúgta össze a port a múlt esztendőben, mert a társulat által megépített, vízelveze­tésre szánt csatornában az első nagyobb belvíz idején egyszerűen megállt a víz. Egyik fél a másikat hi­báztatta az így keletkezett károkért, és a többszöri szakértői vizsgálat sem álla­píthatott meg mást; mint. ami az ilyen vitás esetekben legtöbbször kiderül: szoro­sabb együttműködéssel, na­gyobb odafigyeléssel elejét lehetett volna venni a perle­kedésnek. Az ismert történetet csak azért idéztük fel, hogy be­mutassuk: az egyébként ál­talában jpl dolgozó társulat munkája is hagyott időn­ként ebben-abban kívánni­valót maga után. A változó idők azonban nem kedveztek az ilyenfajta „elengedettség- nek", ami akkor vált igazán nyilvánvalóvá, amikor az év elején kiderült: nem ké­nyeztették el megbízásokkal a gazdaságok a társulatot. A megye nagyszabású me­liorációs programjának mi­nél sikeresebb végrehajtásá­ért a megyei irányítás új módszerhez folyamodott: a beruházókat és a kivitelező­ket versenytárgyalásokra szólította föl! Ám nyerjen a jobb, az, aki olcsóbb, gyor­sabb és tökéletesebb megol­dást garantál. Ettől a pilla­nattól a Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat előtt is világossá vált, hogy létérdeke a partnerek igé­nyeinek kielégítése, a meg­rendelők tökéletes kiszolgá­lása. Ebből a felismerésből táp­lálkozott a sarkadiakkal való kiegyezési készség, ez ösztönözte őket a példaadó minőségi munkára, s mindez vezetett végül is odáig, hogy az éves teljesítményt szám­ba vevő november eleji in­tézőbizottsági ülés megálla­píthatta: a 'társulat várako­záson felüli színvonalon tett eleget feladatainak az esz­tendő első tíz hónapjában. Miért foglalkozunk ilyen részletességgel egy vízgaz­dálkodási társulat tevékeny­ségével, mikor mellette még másik kettő is működik a megyében, és az is tudvale­vő, hogy a vízrendező mun­kák legfőbb kivitelezője ná­lunk a Szarvasi Állami Tan­gazdaság Meliorációs Fő­mérnöksége? Témánk jelen­tőségét ezen a ponton csak tények fölsorakoztatásával érzékeltethetjük. Mint említettük: megyénk egyik legnagyobb szabású programja a vízveszélyezte­tett területeken a hatodik és hetedik ötéves tervben a termelés biztonságának megteremtése, amelynek so­rán üzemeinknek több mint felében megközelítően 5 mil­liárd forint költséggel csak­nem 300 ezer hektáron fo­kozzák a termelési színvo­nal emelésének esélyeit. E munkálatok egyik felét való­ban a SZÁT Meliorációs Fő­mérnöksége oldja meg, a má­sik felén ez idő szerint há­rom vízgazdálkodási társu­lat osztozik úgy, hogy a tsz-ek és állami gazdaságok saját kivitelezéseinek 10 százalékos aránya mellett 20 százaléknyi fejlesztést két társulat vállal magára, a Körös—Berettyói Társulatra pedig ugyancsak 20 százalé­kot kitevő rész marad. Mit takar ez a húsz szá­zalék 1983-ban? Nézzük csu­pán felsorolásszerűen! A mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben, a békést Egyetértés, meg a Viharsa­rok Tsz-ben, Sarkadkeresztú- ron 32 és fél millió forint erejéig üzemi melioráción dolgoztak. Kötegyán és Sar­kad határán, Biharugra tér­ségében, a Hidasháti Állami Gazdaság területén, Mező- gyánban meg az Egyetértés Tsz-ben, Békésen, 19 és fél . millió forintból csatornákat, szivattyútelepeket építettek. A közhasznú csatornák ke­zelése 11 millió fbrintos té­tellé alakult, üzemi csator­nák fenntartására két és fél millió forint értékben kap­tak megbízást: Bélmegyeren, Sarkadon, Békésen, Körös- újfalun, Geszten, Dévavá- nyán, meg Sarkadkeresztú- ron. Mindent egybevetve a Kö­rös—Berettyói Vízgazdálko­dási Társulat az év első há­romnegyedében az 1983-as feladatainak — ez 71 millió forintos termelési értéket ír elő mintegy nyolcmillió fo­rintos nyereséggel — csak­nem 80 százalékát teljesí­tette. Ennek alapján a társu­lat intéző bizottsága novem­beri ülésén joggal nyugtáz­hatta, hogy minden remény megvan az 1983-as tervek teljesítésére. A remény azonban önma­gában még nem azonos a megvalósulással. Utóbbi még az ideinél is nagyobb erőfe­szítéseket követel a társulat­tól, hiszen az üzemek a szi­gorodó gazdasági - feltételek között egyre jobban meg­gondolják, hogy maradék pénzeiket mire fordítják. Mérlegelnek. rangsorolnak. Ez látszik abból is, hogy eb­ben az esztendőben keveseb­ben bízták csatornáik, üze­mi meliorációs műveik fenn­tartását a társulatra költ­ségkímélő okokból, mert a minőségre panaszuk az idén már nem lehetett. Kitűnhe­tett a nehézségek fokozódá­sa abból is, hogy már az 1983-as 72 millió forint is jószerivel „aprómunkákból”, azaz a korábbiaknál jóval több, de azoknál általában kisebb tételű, fejlesztésből, kivitelezésből jön össze de­cember 31-ig. Keseregni ezen aligha len­ne érdemes, a társulat is csak annyit tehet, amennyit tett: jó érzékkel és gyorsan reagált, alkalmazkodott a változó helyzethez és igé­nyekhez. Ez a váltani tudás az egyik fő biztosítéka an­nak, hogy 1984-ben is leg­alább az 1983-ashoz hasonló eredményekkel tudják majd állni a sarat! Kőváry E. Péter A Vízgépészeti Vállalat III. sz. lajosmizsei gyárában készül­nek a gömb formájú 50—100—200 köbméteres víztornyok. Évente mintegy 100-at készítenek, többségüket a közel-keleti országokba exportálják (MTI-fotó: Kerekes Tamás felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents