Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

o 1983. november 6., vasárnap NÉPÚJSÁG te ünnep tiszteletére vállaltáh Befejeződött a Várfürdő gyógyászati rekonstrukciója A Várfürdő rekonstrukció­jának részéként a Gyulai Vízművek igazgatósága a gyógyászat bővítését, kor­szerűsítését a VI. ötéves tervidőszakra ütemezte. A gyógylétesítmények fejlesz­tésével elérték, hogy töb­bek között szénsavas, súly- és galvánfürdő, sugármasz- százs, gyógyszeres inhaláció, s egyéb más hasznos gyógyí­tó eszköz fogadja a bete­geket. Gyógytornatermet alakítottak ki, felújították, Csonka György megszépítették a lovardát, a külső gyógymedencéket. A rekonstrukció befejezése­ként november 3-án átadták rendeltetésének a gyógyud- vart is. Az év vége helyett a fenntartási üzem szocialis­ta brigádjainak és irányí­tóinak jóvoltából november 7-e tiszteletére kitűnő mi­nőségben elkészült a beru­házás-felújítás. — Büszkék vagyunk arra, hogy az ország egyik legna­gyobb vízgyógyászati bázisa lett a várfürdő — magya­rázza Nádházi András, a víz­művek igazgatója. A sporto­lási, az üdülési és a gyógyá­szati igényeket így tudjuk kielégíteni. Téli időszakban a lovarda fedett csarnoká­ban 850-en fértek el, s ezt a helyet bőven kitöltötte a SZOT-üdülő 1200 vendége. Azért, hogy a megyénkbeli pihenni, gyógyulni vágyókat is megfelelően fogadhassuk, bevezettük a gyógyászat szombat-vasárnapi ügyeletét, és a napi 12 órás nyitva tar­tást. A tanuszoda' az egyéb létesítmények elkészültével, a munkaidő átszervezésével naponta most már 1500 ven­déget várhatunk. Az építési, felújítási munkálatok hát­rányát a fürdőzők kevésbé érezték, mint az üzemelte­tők, hiszen egyetlen napra sem zártunk be. Számunkra viszont nagy megkönnyeb­bülést jelent a gyógyászati rekonstrukció befejezése. A fürdőn belüli munkálatok azonban nem értek véget... Az építőkkel, Csonka György szb-titkárral, Nagy Tiborral a fenntartási üzem vezetőjével, Leel-Osy Sán­dorral, a Vállalat .Kiváló Brigádja címet viselő Fürst Sándor Szocialista Brigád vezetőjével és Déváján Pál művezetővel beszélgettünk munkájukról. — Nagyobb zökkenők nélkül haladt a felújítás, be­ruházás — mondja Nagy Tibor. — 1982-ben kezdtük, s megfelelő programozással sikrült november első nap­jaira befejeznünk. A szocia­lista brigádok vállalták a határidős, pontos munkát, és teljesítették is. Gondjaink inkább csak a tervezéssel voltak, hiszen nálunk min­den létesítményből csak egy van, egyedi módon kell ter­vezni is. Az ilyen hiányos­ságokat a saját dolgozóink ötletességével, újításaival pótoltuk. Nem volt kis fel­adat az újszerű, ragasztott faszerkezetek beemelése, csakúgy, mint a most épülő kupolás medence összeállítá­sa. Arra is ügyeltünk, hogy ne kelljen kivágni a szép, élő fákat. Időnként fáj a fejünk az építőanyagok hiá­nya miatt, most például ce­ment nincs. Az embereink­nek folyamatosan, jól fizető munkát szeretnénk biztosí­tani, ők pedig garantálják a minőséget. A gyógyászati rekonstrukció lezárult, de bosszankodnunk van min. A kupolás medencét folyosó­szerű öltözőkkel, kiszolgáló helyiségekkel berendezett üzemi épület kötén össze a többi egységünkkel. A ter­vezők a műemlékvédelmi felügyelőséggel nem egyez­tették az elképzelésüket, így a tervet nem lehet megvaló­sítani. Szeptemberben kezd­tünk volna az építéséhez, most várjuk az újraterve­zést. Ez nemcsak költség- többletet jelent majd, de időbeli csúszást is. Addig építjük a kpzánházat, és elő­rébb hozzuk az ülőfürdő-épí­tési programot. Nálunk a munka nem állhat meg. Leel-ösy Sándor szocialis­ta brigádja jubilál, 10 esz­tendeje, hogy munkába áll­tak a vízműnél. Sarkadiak, és 1973-ban, a cukorgyár re­konstrukciójának befejezté­vel brigádostól jöttek Gyu­lára. Azóta is minden nap hozza-viszi őket a vállalati autóbusz. — Eleinte úgy éreztük, hogy itt még a sár­gadinnyeszezont se érjük meg — mosolyog. — A fi­zetésünk feleannyi lett, mint régen. Azután mégis maradtunk, emelkedett a bérszínvonal is, megbecsül­nek bennünket. Csak hát nem könnyű dolog ez a bri­gádvezetés. Nagy Tibor — Nem bizony — erősíti meg az szb-titkár is —, amióta nagyobb a döntési joga, a felelőssége a brigád­vezetőnek. Nálunk nemcsak kőműves munkához kell ér- ténie a kőművesnek, min­den nap új mozdulatokkal, újfajta munkát végeznek az emberek. Aztán meg ijt van a differenciált bérezés, ju­talmazás kérdése. Senkinek nem esik jól, ha 10 fillérrel kevesebbet kap a másiknál. A brigádvezetőnek kell megértetnie, hogy a jó mun­káért több, a gyengébbért kevesebb pénz jár. Leel-ösy Sándor — Nekünk is jó érzés, hogy elkészült a gyógyászat — folytatja a brigádvezető —, bár mi a szabad időnk­ben nemigen jövünk ide. A fürdőbe hivatalból járunk. — A brigádok érdeme, hogy a rugalmas, pontos munkastílust elsajátították — veszi át a szót Csonka György. — Itt nincs két egyforma feladat, mert nem a klasszikus mélyépítő mun­ka folyik nálunk. A termé­szetes fluktuáción kívül tő­lünk ritkán mennek el em­berek, s a brigádok maguk kerestek utódot e helyükbe. A viszonylagosan új demok­ratikus fórumokkal élnek a vezetők és a dolgozók. A vállalati terveket közösen beszéljük meg, s a brigádok­ra jutó részfeladatokat is megtárgyaljuk. Sajátos mó­don, differenciáltan dolgoz­tuk ki az anyagi ösztönző rendszerünket. Egységesen jó munkát elvárni csak így lehet. Demján Pál művezetőt ál­landó újítóként emlegetik a vezetők. Az szb-titkárral együtt a vízmű alapító tag­jainak sorába tartozik. — Az ember mindig keresi az újat — mondja. — Ráadásul a tervezési nehézségek szin­te kényszerítenek a tisztá­zatlan kérdések megoldásá­ra. A kupolás medence át­adása után a fürdővendé­gek számára is látványos dolgokon túl leszünk. Olyan nélkülözhetetlen feladatok­ra kerül majd sor, mint pél­dául a medencék felszerelé­se vízforgatóval. 1984-ben hármat építünk be; a köz­kedvelt csúszdásba, a tan­medencébe és az úgyneve­zett hullámba. Ez utóbbi majd csak lesz hullám, ha sikerül megfelelő berende­zést kapni hozzá. Egyelőre Demján Pál Fotó: Veress Erzsi csak nyugaton gyártják, és nincs rá valutánk. Felsorol­ni is sok lenne az üzemel­tetéshez szükséges egyéb láthatlan munkálatokat. S ha úgy érezzük vége, kezd­hetjük elölről... — Amelyik fürdő nem fejlődik, nem nyújt állandó­an kényelmesebb, újabb szolgáltatást, az leragad — jelenti ki Csonka György. — Ezt most sem felejtjük, amikor az ünnepünkre ké­szülünk. A vállalati megem- léekzést a gyógyudvarban rendezzük. Lássa mindenki, hogyan dolgoztak a fenntar­tó üzem munkásai. S Bede Zsóka A gyógyudvarban várakozhatnak a betegek Közös érdek — közös vonások Interjú Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettessel A velünk kapcsolatban ál­ló bolgár, csehszlovák, len­gyel, NDK-beli és román külkereskedelmi szakembe­rek különösen jól ismerik Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettest, mivel az ő felügyelete alá tartozik eb­ben az öt szocialista ország­ban folyó magyar külkeres­kedelmi munka. Velük bo­nyolítjuk le évi árucsere­forgalmunk - csaknem húsz százalékát. S milyenek a fejlődés lehetőségei? — er­ről folytattunk beszélgetést. — A mai, nehéz világgaz­'dasági helyzetben is jól fej­lődnek külkereskedelmi kap­csolataink — mondotta Vas János. — 1983-ban — ösz- szehasonlító árakon számol­va, mintegy 15 százalékkal haladják meg az 1980. évi szintet. Pontosan, ütemesen érkezik csaknem valamennyi import tétel, sőt, örömünk­re, már több szenet, villa­mos energiát kaptunk Len­gyelországból, az NDK-ból és Csehszlovákiából, mint amire időarányosan számí­tottunk. Ütemes az egyéb nyersanyagok behozatala, például a kén- és sóimport is Romániából és Lengyelor­szágból . . . Ami a fogyasz­tási cikkeket illeti, az idén mintegy hatvanezer sze­mélykocsit és kishaszonjár- művet hozunk be. Ez meg­felel a hosszú lejáratú elő­irányzatoknak. Tetemes mennyiségű háztartási kis­gép; többek között automata mosógép, konyhai robot, porszívó is szerepelt az ipar­cikklistán. Ugyanezt mond­hatjuk el a szórakoztató elektronikai termékekről is. Az idén növelni tudtuk az itthon hiánycikknek számí­tó. fából készült ajtók, ab­lakok, továbbá a különféle egészségügyi cikkek, mező- gazdasági szerszámok, mély­hűtő szekrények behozatalát is... A kereskedelem per­sze kétoldalú dolog, aki vesz, annak el kell adnia. Az idén kétezer Ikarus autóbusz, 130 ezer tonna friss zöldség és gyümölcs, 70 ezer tonna kon­zerv, valamint bortermelé­sünk egyharmada jelenti az ellentételt. — Ha már az ellenté­telnél tartunk: az idén többet vásároltunk ebben az öt országban, _mint amennyit kiszállítottunk. Mi ennek az oka, s mit teszünk azért, hogy a mér­legünk kiegyensúlyozott legyen? — Valóban, már most lát­juk, hogy évi -importunk mintegy 2-3 százalékkal meghaladja majd az elő­irányzatot, miközben a ki­vitelünk körülbelül ugyan­ennyivel elmarad a terve­zettől. Az okok közül első­nek említhetem, hogy vál­lalataink szívesen vásároltak ebben az öt országban, köz­tük olyan termékeket is, amelyekért korábban tőkés devizát kellett kiadni. Ezt a partnereink is szívesen vet­ték. Viszont — és ez már a második ok — vállalataink nem mindig tudták követ­ni az ottani vevők igényei­nek változásait. Nem be­szélve arról, hogy a jelzett országokban is átalakul az iparszerkezet, kevesebb a beruházás, ezért nem sike­rült mindig pótolni a meg- • hiúsuló szállításokat. Van­nak jó példák is. Csökkent Lengyelországban a keres­let a nagy értékű magyar műszerek, gépek, berendezé­sek iránt, ám új igény tá­madt 1300—1600 Ikarus autóbuszra, amely pótolja az exporthiányunkat. Azzal pedig, hogy négy új kenyér­gyár kulcsrakész átadását vállaltuk Bulgáriában, még növelni is tudtuk a kivite­lünket. — Térjünk vissza még a nehéz világgazdasági helyzetre, hiszen ez azzal járt, hogy egyes tőkés cé­gek az öt baráti országot is különböző protekcionis­ta intézkedésekkel sújtot­ták. Hogyan védekezhe­tünk ez ellen, erősödött-e az összefogás? — Amint várható volt, ez a protekcionizmus arra késztette a szocialista orszá­gokat, hogy fokozzák az együttműködést. Mi magya­rok például a korábbi évek­ben elég sok hengerelt árut adtunk el a nyugati orszá­gokba, ám ezek — a recesz- szióra hivatkozva — igen­csak korlátozták a behoza­talukat. Emiatt meglehető­sen nehéz helyzetbe került nálunk a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek és Ózd. Ezért az öt szocialista ország segítségét kértük és — miután megegyeztünk ve­lük ■— ma ide szállítjuk a kérdéses árucikkek zömét. Ennek köszönhető, hogy a három kohászati üzemünk­ben továbbra is lehetőség nyílt a folyamatos termelés­re .. . Az összefogás egy másik példája: mi magyarok két és fél millió dollár hi­telt adtunk egy lengyel part­nerünknek azért, hogy mo­dern gyártóberendezések és alkatrészek beszerzésével korszerűsíteni tudja tévé- képcső-gyártását. Ez nekünk is előnyös, hiszen korszerű, energiatakarékos és nagy fényerejű, színes fénycsöve- "ket kapunk tőlük cserébe, amelyek több millió dollár megtakarítását teszik szá­munkra lehetővé ... Hason­ló esetekről számolhatok be még az élet sok más terüle­téről, köztük az elektronikai alkatrészek egymás közötti cseréjéről is. Azelőtt a töb­bi szocialista országban is tetemesebb volt a nyugati import, most viszont foko­zottabb együttműködésre késztetett bennünket a tő­kés devizahiány. Újabban például fontos számítógép­alkatrészeket vásárolunk Bulgáriából, s nyomtatott áramköröket, elektronikus alkatrészeket szállítunk vi­szonzásul. — A szocialista orszá­gok párt- és állami veze­tőinek beszédeiben is gyak­ran olvashatunk a gazda­ságirányító munka tovább­fejlesztéséről. Mi a közös vonás ezekben a törekvé­sekben, és hogyan hatnak ki a kapcsolatainkra? — Közismert, hogy az NDK-ban a több vállalatot magában foglaló kombinát- rendszer terjedt el. Cseh­szlovákiában, Bulgáriában nagy hangsúly helyeződik az árrendszer korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás ön­állóságának fokozására, fe­lelősségének növelésére. Ro­mánia elsős,orban az ener­giatakarékosságban, valamint a racionálisabb, hatékonyabb gazdálkodás kialakításában ért el figyelemre méltó ered­ményeket, Lengyelország nagy, átfogó gazdaságirányí­tási reform bevezetésén munkálkodik. E sokszínű­ségben is általános azonban az a törekvés, hogy javul­jon a kapcsolat a termelés és a külkereskedelem kö­zött; csökkenjen az áttétel a külpiac értékítélete és a ter­melés hatékonyságának hazai megítélése között; s erősöd­jenek a kapcsolatok a kü­lönböző országok vállalatai között. Közismert tény, hogy ugyanezt akarjuk mi, ma­gyarok is. Nyilván minden előnyösen hat a közös kap­csolatok jelenére és a táv­lataira. — A közeljövőről szólva: hamarosan itt az 1984-es év, már megkezdődtek a jövő esztendőre szóló áru­csere-forgalmi tárgyalások. Mit kíván elérni a ma­gyar külkereskedelem? — Az autóbusz-gyártás bő­vítésére, a közös gyártás megalapozására készülünk Lengyelországgal. Növekszik a határmenti áruforgalom és a belkereskedelmi választé­kot bővítő árucsere Cseh­szlovákiával, tárgyalások folynak az erőmű- és ener­getikai bázis kiszélesítéséről is. Autómotorok, köztük üzemanyag-takarékos autó­motorok beszerzéséről tár­gyalunk Romániával, tovább fejlődik az NDK-val a me­zőgazdasági gépgyártási együttműködésünk. Növeljük az elektromos, eíoktronikai alkatrészek behozatalát Bul­gáriából, komplett berende­zéseket szállítunk cserébe, s mindemellett fokozzuk az ipari, mezőgazdasági cikkek cseréjét, a belkereskedelmi áruválaszték gazdagítása cél­jából. Ez a vázlatos helyzet­kép is arról tanúskodik, hogy kapcsolataink előtt a közös érdekek alapján még nagy lehetőségek állnak. Magyar László --------------7----­S zövetkezeti cukrászok sikere Kaidú-Bihar megyében Hagyomány már, hogy Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Békés megye fogyasztási szö­vetkezeteinek legkiválóbb sza­kácsai és cukrászai évenként szakmai versenyen találkoznak. Legutóbb, néhány nappal ez­előtt a Hajdú-Bihar megyei Pol­gár község „Fehér holló” ne­vű AFÉSZ-éttermében rendez­ték meg a vendéglátóipari szak­emberek versenyét. Először a három megye ki­lenc cukrászai mutatták be ké­szítményeiket a zsűri előtt. Me­gyénk háromtagú csapatát Ri­gó Istvánná, a mezőkovácsházi, Lagzi János, a békési és Verők Zoltán, az orosházi ÁFÉSZ cuk­rásza alkotta. A három megye között immár tíz éve folyama­tossá lett szakmai verseny so­rán most első alkalommal tör­tént meg, hogy Békés megye cukrászai csapatban elsők let­tek. Ugyanis olyan készítmé­nyekkel mutatkoztak be az em­lített három ÁFÉSZ cukrászai, melyek a Magyar Szakács és Cukrász Szövetség vezető szak­embereinek elismerését is ki­érdemelték. A győztes Békés megyei cukrászcsapatot meg­illető vándorserleget Kalmár Gyula, a MÉSZÖV csoportveze­tője, a szervező bizottság tagja vette át. Egyébként a Békés megyei cukrászok közül Rigó Istvánná, a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ cukrásza ért el kiemelkedő teljesítményt szép készítményeivel. A Békés megyei szakácsok e Hajdú-Bihar megyei találkozón nem tudták megszerezni az igazán sikert jelentő csapatgyő­zelmet. Jóllehet a zsűri megíté­lése szerint megyénk szakácsai — a gyomaendrődi Timár And- 'rás, a békéscsabai Tóth Géza, az orosházi Dér József — csak árnyalati különbséggel maradtak el a győztes házigazda csapa­tának teljesítményétől. Szebb és látványosabb tálalásukkal, vala­mint néhány ételkülönlegessé­gükkel azonban a Hajdú-Bihar megyei csapat tagjai szerezték meg az első helyezést. Az idei verseny rangját emel­te. hogy a három MESZÖV-ál- tal megrendezett szakmai talál­kozón Lontai Egon, a Magyar Szakács és Cukrász Szövetség elnöke is ott volt. A versenyt záró díjkiosztó ünnepségen más megyék számára is követendő­nek mondotta a Hajdú-Bihar. Szabolcs-Szatmár és Békés me­gye MESZÖV-ei által kezdemé­nyezett, s az évek során ha­gyománnyá lett szakmai ver­senyt. Mint mondotta, a bene­vezett szakácsok és cukrászok szakmai ismereteinek gyarapo­dásán túl egy nagyobb célt is szolgál e versengés: a lakosság jobb ellátását. Balkus Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents