Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

1983. november 4., péntek o IZHdUlfitá Felavatták a Paksi atomerőmű reaktorblokkját Lázár György beszéde — Iparunk fejlődésének jelentős állomásához érkez­tünk. Felavatjuk hazánk el­ső atomerőművének első re­aktorblokkját, amely eleget téve az üzemi próbák szi­gorú követelményeinek, im­már végérvényesen bekap­csolódik az ország villamos- energia-rendszerébe — mon­dotta elöljáróban, s átadta a nagygyűlés résztvevőinek, a vendégeknek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, személy szerint Kádár János szívé­lyes üdvözletét és a Minisz­tertanács jókívánságait. Kü­lön is köszöntötte a tudo­mányos kutatókat, a terve­zőket, a berendezések gyár­tóit, az építőket, a beruhá­zás megvalósításában közre­működő szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK- beli barátainkat — mindazo­kat, akik szakértelmükkel, szorgalmukkal hozzájárultak e különlegesen igényes fel­adat eredményes megoldásá­hoz —, valamint az atom­erőmű vezetőit, munkáskol­lektíváját, szocialista brigád­jait. Az ép.ülő erőmű, amely­nek első gépegységét avat­juk, nemcsak a beruházás méreteit és műszaki bonyo­lultságát tekintve egyedül­állóan nagy vállalkozás, de újabb meggyőző példája a szocialista országok gyümöl­csöző együttműködésének, és fontos szerepet tölt be ener­giapolitikánk megvalósításá­ban — hangsúlyozta Lázár György. — A tíz évvel ez­előtt bekövetkezett olajár- robbanás az egész világgaz­daságban olyan nagy hord­erejű és tartós folyamatokat indított el, amelyek az or­szágok többségében — így nálunk is — merőben új követelményeket állítottak a gazdaságfejlesztés, ezen be­lül ‘ az energiapolitika elé. Ezekből a követelmények­ből kiindulva dolgoztuk ki a kormány energiaprogram­ját, amelynek végrehajtása már mérhető eredményeket hozott. Az utóbbi években új bányák megnyitásának eredményeként a szükségle­tek kielégítésében növeke­dett a szén és a hazai ter­melésű földgáz részesedése, az olajé pedig az 1978. évi 41 százalékról 33 százalékra csökkent. Figyelmet érdem­lő előrehaladást könyvel­hetünk el az energiával való takarékos gazdálkodásban is, ami abban jut kifejezésre, hogy az energiafelhasználás az utóbbi két évben mind­össze körülbelül fél száza­lékkal növekedett, a nemze­ti jövedelem egységére szá­mítva pedig csaknem 5 szá­zalékkal csökkent. Energiapolitikánkban, az energiaforrások összetételé­nek további átalakításában fontos szerepe van az atom­erőműnek, amelynek első blokkja 1982 decemberétől ez év végéig csaknem 2 és fél milliárd kilowattóra áramot termel, az idei villamosener- gia-termelés tíz százalékát adja. Ez a részarány a ka­pacitás teljes kiépítése után meg fogja közelíteni a 30 százalékot. Az erőmű jelen­tőségét más megközelítésben jól érzékelteti, hogy egyetlen reaktorblokk egy év alatt' annyi villamos energiát fej­leszt, amennyit 650—700 ezer tonna kőolaj elégetésével le­hetne csak előállítani. Az atomerőmű több más szempontból is megkülön­böztetett figyelmet érdemel. Elegendő két tényre utalni. Egyrészt arra, hogy Paks a KGST-országok sokoldalú atomenergetikai gyártmány­szakosítási együttműködésé­nek az első igazi próbája. A kezdeti gondok ellenére — mert ezekből is van bőven — a tapasztalatok teljes mértékben igazolják annak a közös elhatározásunknak a helyességét, amely e téren is utat nyitott a szocialista gaz­dasági integráció fejleszté­sének meggyorsításához. Másrészt az atomerőművek építése — mint a tagorszá­gok mindegyikében — ná­lunk is új lendületet ad a tudomány fejlődésének, a műszaki haladásnak, a gyár­tási ágak egész sorában se­gíti elő a magas fokú mű­szaki kultúra és a legkor­szerűbb technológiák meg­honosítását. A kormány elnöke beszé­dében külön kitért egy, az atomerőművel kapcsolatos, s a közvélemény érdeklődésé­re is számot tartó kérdésre: — Az erőmű — akik részt vesznek építésében, jól tud­ják — a világ- ma ismert nukleáris létesítményei kö­zött a legbiztonságosabbak közé tartozik. Ez annak kö­szönhető, hogy biztonsági rendszerének kivitelezésekor nem csupán az erőmű épí­tésének elhatározása idején ismert módszereket, eljárá­sokat, eszközöket hasznosí­tották, hanem azokat a tu­dományos eredményeket is, amelyek időközben születtek. Ez ugyan meghosszabbította az építkezés időtartamát és többletköltséggel járt, de olyan mértékben megnöve­kedett az itt dolgozó embe­rek és a tágabb környezet védelmét, ami úgyszólván teljesen kizárja egy veszély- helyzet kialakulását. Lázár György a további­akban a közelgő ünnepnap­ra utalva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom je­lentőségét méltatta. Tiszte­lettel adózunk azoknak — hangsúlyozta —, akik 66 év­vel ezelőtt megdöntötték a cári önkényuralmat, megte­remtették az első munkás­paraszt hatalmat, ezzel új irányt adtak az emberiség fejlődésének. E békés fejlő­dést napjainkban, ismét ve­szély fenyegeti: a világ min­den táján sokasodnak azok a jelek, amelyek arra mu­tatnak, hogy az imperializ­mus nem akarja tudomásul venni a történelem realitá­sait. A szélsőséges imperia­lista köröknek az új meg új tömegpusztító fegyverek hadrendbe állításával az a nem is titkolt céljuk, hogy katonai erőfölényre tegye­nek szert. — A békeszerető emberek körében tiszteletet és elisme­rést vált ki, hogy a Szovjet­unió a gátlástalan uszító propagandakampány, a pro­vokációk, a felszított feszült­ség és a politikai konfron­táció légkörében is józan higgadtsággal törekszik a párbeszéd fenntartására, a katonai szembenállás szint­jének mérséklésére. Népünk a legközvetlenebb módon érdekelt ezeknek az erőfeszí­téseknek a sikerében. — Az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi ülése mélyreható alapossággal ele­mezte a XII. kongresszus határozatai végrehajtásának menetét, és kijelölte a to­vábbi tennivalókat — mon­dotta ezután Lázár György. Az azóta eltelt jó fél esz­tendő megerősítette a Köz­ponti Bizottság helyzetelem­zésének helyességét. Köz­véleményünk megértéssel és egyetértéssel fogadta a Köz­ponti Bizottság állásfoglalá­sát, méltányolja az alkotó munkára ösztönző, kiegyen­súlyozott belpolitikai lég­kört, a szövetségesi politika és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére tett lé­péseket. — Helyzetünkkel reálisan számot vetve azonban azt is látnünk kell, hogy a je­lentős erőfeszítések' ellenére sem tudtuk teljes mértékben ellensúlyozni a világgazda­ság rosszabbodásának kö­vetkezményeit, megszüntetni azokat a veszteségeket, ame­lyeket az aszályos időjárás és saját munkánk gyenge­ségei okoztak. Fizetőképes­ségünk megőrzését, az áru­ellátás biztosítását, népgaz­daságunk egyensúlyának fenntartását csak az eddigi­nél hatékonyabb munkával érhetjük el. Helyzetünk azt kívánja, hogy az előttünk álló hetekben további erőfe­szítéseket tegyünk ez évi cél­jaink elérése, vagy mégkö- zelítése és jövő évi tervünk minél jobb megalapozása ér­dekében. A dolgozó emberek­ben ehhez megvan a kész­ség és az akarat. Az irányí­tó szervek és a vállalatok vezetőinek a kötelessége, hogy megteremtsék a jobb munka feltételeit, teret nyis­sanak a kollektívák kezde­ményezései nek. Az ünnepségen felszólalt Alekszej Antonov is. Rá­mutatott: az első magyar atomerőmű reaktorblokkjá­nak avatása a Szovjetunió és Magyarország széles kö­rű, kölcsönösen előnyös együttműködésének, a dol­gozó kollektívák közös mun­káján alapuló állandó kap­csolatoknak újabb nagy ered­ményét jelzi. A nagygyűlésen Lázár György kitüntetéseket nyúj­tott át a beruházás szerve­zése, megvalósítása során kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. Kézműveskiállítás nyílt tegnap Békéscsabán, a Körös Szállóban. A KIOSZ Országos Kézműves Tanács és a KIOSZ Békés megyei Szervezete által rendezett kiállítást, amelyen fafaragások, intarziás bútorok, hímzések, makramé kézimunkák láthatók, november 8-ig tekinthetik meg az ér­deklődök Fotó: Kovács Erzsébet a szovjet filmek ünnepe Tegnap a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában sajtó- tájékoztatót tartottak a szov­jet filmhét alkalmából. November 3—9. között Bu­dapesten 50 filmszínházban mintegy 100 szovjet filmet vetítenek. Vidéken több mint ezer moziban 165 szov­jet filmalkotást láthat a kö­zönség. A fesztiválra mű­vészdelegáció érkezett ha­zánkba. A filmhéten öt új játékfilmet és egy mesefilm- összeállítást mutatnak be Budapesten és vidéken. A premierek mellett kü­lönféle sorozatok várják a nézőket. Meggyulladt a víztorony Három tűzeset történt no­vember 2-án, szerdán me­gyénkben. A déli órákban Békéscsabán, a BAGE Két- egyházi úti telepén a ké­ményből kipattant szikrától tüzet fogott a víztorony fa tetőszerkezete. A kár ötezer forint. Ugyanezen a napon, a dél­előtti órákban Méhkeréken, a Népköztársaság útja 13. szám alatti lakóházban a tu­lajdonos, Gurzó Mihály két­éves kisfia a széna- és szal­makazal mellett gyufával játszott, és a kazal meg­gyulladt. A tűz ötezer fo­rint kárt okozott. Szarvason, a Jókai utca 107. szám alatti házban az esti órákban az olajtüzelésű bojler műszaki hibája oko­zott tüzet. A gyors és szak­szerű beavatkozás eredmé­nyeképpen csupán háromszáz forint a kár. Nappal villanyt szerelt, éjjel a falakat „dekorálta” Szarvason a középületek, ma­gánházak falát különböző fel­iratok, többek között nyugati rockegyüttesek, énekesek neve kezdte „ékesíteni” 1983 augusz­tusában. A városi-járási rend­őrkapitányság ezért rongálás bűntettének alapos gyanúja mi­att nyomozást folytatott az is­meretlen tettes felderítésére, aki zsírkrétával és festékszóró spré- vel csúfította augusztustól októ­berig a házfalakat. A három hónap alatt — 57 felirattal — harminc épületet rongált meg, a kár az előzetes felmérések szerint több mint tizenötezer fo­rint. A szarvasiak körében egyre nagyobb megbotránkozást keltő bűncselekmény-sorozatnak a rendőrség vetett véget: novem­ber 2-án őrizetbe vették Varga Béla, 20 éves szarvasi villany- szerelőt. aki a feliratokat fes­tette. Ügyében az eljárás meg­kezdődött — az ítéletről majd hírt adunk. Most lenne 70 éves Emlékezés Ságvári Endrére ,,Az eletet, a szépséget, és a fiatalságot testesítette meg. És meghalt, hogy győzedel­meskedjék az élet, a szép­ség és a fiatalság . ..” 1937- ben, a spanyol polgárhábo­rúban a köztársaságiak ol­dalán elesett francia fotó­riporternőt búcsúztatta e szavakkal a párizsi Pére- Lachaise temetőben Louis Aragon. E találó búcsúzta­tó ráillik Ságvári Endrére is, aki 31 évesen a Budakeszi úti cukrászdában fegyveres harcban lett a szabadság mártírja. Nem kereste a ha­lált; az életet, a szabadságot, a tudást, a szépséget kutatta. De úgy adódott, 1944. július 27-én, az illegális találkozón, hogy vagy fegyverrel a kéz­ben, és fegyver által hal meg, vagy vállalja az elfo­gatási, a kínzást — és utána minden valószínűség szerint a halált. Édesapja ügyvéd volt, ő maga is jogot végzett. Egye­temi hallgatóként csatlako­zott a haladó diákszervez­kedéshez, s tanulmányai be­fejeztével a Szociáldemokra­ta Párt VII. kerületi ifjúsági csoportjának egyik vezetője lett. Nagyszerűen értett ah­hoz, hogyan kell a fiatalo­kat marxista szellemben ne­velni, harcba vinni. Az ille­gális Kommunista Párt nép­frontpolitikájának egyik legkiválóbb értője és reali­zálója volt. Hosszú éveken át élt illegalitásban az ér­telmiségi családból szárma­zó, tehetséges, fiatal jogász. Pedig képességei, adottságai sokfelé vihették volna. Hi- szén a mindig színjeles diák mellesleg vívó- és úszóver­senyeket nyert, szépen ját­szott harmóniumon, és si­kerrel vett részt irodalmi pályázatokon. A Népszava szerkesztősége mellett, ugyanabban a ház­ban, egy kis szobában volt a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom otthona; itt foly­tak híres szemináriumai, amelyeket az ifjúsági veze­tőknek tartott. Szó volt eze­ken a szemináriumokon vi­lágpolitikáról, és az éppen aktuális tanoncreformról csakúgy, mint a vallásról, vagy éppen a Szovjetunióban érvényes nyugdíjrendszerről. Voltak, akiknek ezek a sze­mináriumok módszertani gyakorlatot jelentettek egy- egy ifjúsági szervezetben tartandó későbbi előadásuk­hoz; mások — s nem is ke­vesen — itt tanultak meg eredményesen vitatkozni, a politikai mondanivalót meg­győzően előadni is. Egy-egy híres szemináriuma, ankétja. munkatársaival folytatott beszélgetése, amelyet kirán­dulásokon, vagy éppen ebéd közben, esetleg az utcán sé­tálva folytatott társaival, a mai magyar munkásmozga­lom számos vezetőjének vált életre szóló iskolájává. Hosszú évek sikeres föld­alatti szabadságharcos te­vékenysége állott már mö­götte. amikor 1944 nyarán, a felszabadulás küszöbén a fegyveres harc egyik szer­vezője, s egyben a párt lap­jának, a Béke és Szabadság­nak a szerkesztője lett. Ar­ra a bizonyos budai találko­zóra, utolsó útjára is azért indult, hogy megbeszélje: ho­gyan tudnának fegyvert sze­rezni a fiatal szabadsághar­cosoknak. A cukrászdában rontottak rá a csendőrök, akik egy véletlen folytán már régebben rábukkantak, és minden lépését követték. Amikor meg akarta kötözni az egyik csendőrnyomozó, hirtelen mozdulattal kiütötte a revolvert a kezéből, ő rán­tott fegyvert, s háromszor lőtt, három csendőrt leterít­ve. A lesben álló negyedik golyója az ő életét oltotta ki. A mozgalomban mindenki csak Endriként ismerte. Életének eleme, értelme a mozgalom, a tömegmunka, a fiatalok közötti propagan­da, agitáció és szervezés volt. Magával ragadó elő­adó volt, aki meggyőződése erejével, éles logikájával, tel­jes emberségével mindig tűz­be tudta vinni hallgatóit, elvtársait. Ám a fiatalok nemcsak nevelőre, de mé­lyen érző barátra is találtak benne; olyan emberre, akihez mindig, minden politikai, vagy személyi kérdésben is bátran fordulhattak; aki képzett marxistaként meg tudta világítani előttük a legbonyolultabb elméleti problémákat is. Valóban a kommunista mozgalom ne­veltje volt, aki nagyszerűen értette, hogyan kell meg­nyerni a legkülönbözőbb gondolkodású fiatalokat a haladás eszméinek. Már 1938-tól az OIB, a Szociálde­mokrata Párt Országos If­júsági Bizottsága titkárának, Kulich Gyulának volt a leg­jobb segítőtársa, majd ami­kor őt letartóztatták és bör­tönbe vetették, 1941 tava­szától ő, a művelt, sokolda­lúan képzett, kitűnő politi­kai és pedagógiai érzékkel megáldott tömegszervezeti vezető lett az utódja. Amikor hosszabb-rövidebb időre börtönbe vetették, ak­kor is mindig dolgozott, írt. Egyik börtönlevelében éppen a tudás gyönyörűségéről vall: „Ha az ember sokat, és nem felületesen tanul, el­jön az idő, hogy az egész világot más színben látja, mint a tudatlan ember. Tele érdekességgel, tele kérdé­sekre, amelyekre izgalmas és szép dolog megkeresni a fe­leletet. A tanult ember soha nem eshet kétségbe, bármit veszítsen is el, mert előtte van az egész felkutatásra váró mindenség.” Az általa szerkesztett lap. a Béke és Szabadság már 1944 tava­szán fegyverbe szólított a hazánkat megszálló német fasiszták és magyara cinko­saik ellen. Itt megjelent utolsó cikke is hivallás volt: „Jelmondatként szertnénk minden magyar hazafi lei­kébe vésni: nincs demokra­tikus Magyarország az ifjú­ság demokratikus nevelése nélkül.” Hetvenéves volna, ha azon a tragikus nyári napon nem oltja ki életét a gyilkos csendőrgolyó. Forradalmi tet­te, példája, vonzó embersé­ge emlékezetünkben válto­zatlanul olyan fiatalnak őr­zi meg, mint akkor volt, amikor bátran fegyvert rán­tott a rátámadókra. Az idő nevét már régen egybeol­vasztotta történelmünk sza­badsághőseivel. Joggal, hi­szen az életért, a szépségért, a fiatalságért, s a legfőbb jóért: a szabadságért adta fiatal életét. tJ. L. Teherszerelvény és személyvonat ütközése Csütörtökön reggel a pétfür- dői vasútállomás előtti jelzőnél egy álló teherszerelvénybe üt­között a 9057-es számú, Celldö- mölkről Székesfehérvár felé haladó személyvonat. Az ütkö­zés következtében 14-en köny- nyebb sérülést szenvedtek; őket vizsgálatra és kezelésre a vár­palotai, valamint a veszprémi kórházba szállították. A közleke­désben nem keletkezett zavar. A helyszíni vizsgálat megálla­pítása szerint MarkQcsányi Er­nő, a személyvonat mozdony- vezetője nem vette figyelembe a továbbhaladást tiltó piros jel­zést. A rendőrség, vasúti szak­értők részvételével megkezdte a baleset okának vizsgálatát.

Next

/
Thumbnails
Contents