Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
Siker volt: 1983. november 26-, szombat Sámson: Nagy Attila Kicsit szomorúan mondogatjuk a közhely-igazságot: egy színházi előadás hatása azzal mérhető, ha általa legalább a ruhatárig lesz jobb az ember. Vajon a színész számára meddig tart a hatás? Épül, gazdagodik-e az átélt, átadott drámai gondolatoktól ? Németh László Sámson című drámájának egyik előadása után kóstolgattuk e kérdést a címszereplő Nagy Attilával. — Biztosan tudom, nem csak a friss élmény beszél belőlem, később is az lesz a véleményem, hogy a Sámson színészi pályám, emberi utam egyik fontos állomása •—• mondja Nagy Attila. — Mainak, roppant időszerűnek érzem a Sámson általam legfontosabbnak tartott mondanivalóját: ha az ember a kis bosszúk szemetére dobja önmagát, akkor a nagy tettektől fosztja meg életét. Akármilyen óriás, tiszta ember is lehetne valaki, ha a mindennapok csatározásaiban a rosszabbik lehetőséget választja, akkor tönkreteszi saját nagy sorsának beteljesedését. Nem okolhatjuk mindig a környező világot, „az embereket”. Kár lenne megvárni az optimális feltételeket, hisz legtöbbször a körülmények szorítása ellenére kell élni, teljesíteni küldetésünket. Hiszen minden emberben ott lappang a csoda lehetősége, de ki is kell bontani azt. Németh László e verses drámájában annyi erő halmozódott, amelynek felragyogtatása katartikus élménnyel tudja megajándékozni a nézőt. — Bizonyára nem a Sám- son-alákítás volt az első tá- lálkozása Németh László életművével. — Ha a szerepelőzményekre gondolok, akkor meghatározó számomra a Veszprémben bemutatott Nagy család, amelyben a villany- szerelőt játszottam. Az előadás után az Üj írásban Németh László olyan elismeréssel szólt a munkámról, amely erőt adott, irányt jelölt színészi pályámhoz. Személyes barátság alakult ki_ köztünk, s közben testközelből figyelhettem az egyik legnagyobb magyar gondolkodó morális életvitelét. Azt, ahogy a létezés felelősségét vállalta. Hirdette, s hangsúlyozta a közösségek feladatain belül minden egyén személyes felelősségét. Hatalmas életművében a legváltozatosabb műfajokat is eszköznek tartotta, melyekben próféta módjára prédikálta a civilizált világ lehetőségeit: az önpusztítást, vagy a boldogságot, harmóniát. A tudósok, az értelmiség felelősségét valójában az atombomba megléte óta ismerte fel az emberiség; Németh László már a két világháború közt figyelmeztetett. Boldog vagyok, hogy szegedi színész koromban részt vehettem az írás ördöge című műve megeleve- nítésében, amely az életmű záróköve volt. Azt, hiszem, Németh László valamennyi leírt sorát olvastam, ezért is mertem vállalni Szegeden, a bölcsészkar speciális kollégiumában, hogy előadásokat tartsak róla. — Szereti a vendégszerepléseket? — Engem a színészi lét, mint életforma, sose töltött el rajongással. Ügy is mondhatnám: nem szeretem ezt az életformát. A színház számomra eszköz, amellyel kifejezhetem mindazt, ami bennem az életről, a világról kialakult. Csak a feladatok érdekelnek, ezek töltik be az életem, s a nagy feladatokért elmegyek bárhová. Nem számít távolság, törődés, de még az sem, ha anyagilag rosszabbul járok, mint a fővárosi környezetben. Amikor szóba került, hogy a Gyulai Várszínházban eljátszom a Sámsont, csak attól féltem, hogy felgyújtok magamban egy tüzet, s oly hamar el kell lobbannia. Örülök, hogy a Jókai Színházban tovább él az előadás, s általa én is lehetek még Sámson. — Mielőtt Békéscsabára jött vendégszereplésre, mi volt a véleménye színházunkról, s változott-e vagy megerősödött az elképzelése rólunk? — Korábban sem volt ismeretlen számomra a Jókai Színház, hiszen a Színház- művészeti Szövetségben a színész tagozat elnöke vagyok, s éppen a békéscsabai színház patronálása az egyik feladatom. Nem éreztem tehát önkéntes deportálásnak a szerződést, azért sem, mert az utóbbi években növekvőben van a csabai színház művészi hitele. Személyes találkozásom után sem csalatkoztam, hiszen valóban konstruktív légkörben dolgoztunk, s hozzuk létre az előadásokat. Vidéki vendég- szerepléseken általános tapasztalatom, hogy egy-egy város, az ottani alkotó közösség talán nem hisz eléggé a saját lehetőségeiben. Igazi, tartalmas patriotizmus, amely megtermi a helyi csodákat — erre volna szükség mindenütt. Ha az utcán megyek egy helyi kollégával, ne engem vegyenek észre a járókelők, hanem azt az embert, aki évtizedek munkájával égette be magát a város életébe. Sokat hallani a panaszt: messzi vagyunk! Mitől? önmaga lehetőségeit minden városnak, minden színháznak és minden embernek saját magának kell kihasználnia. Ezt is sugallja a Németh László-i gondolat. Andó(Jy Tjbor Totó: Béla Ottó Kulturális és sportnapok A füzesgyarmati Vörös Csillag Mgtsz kulturális és KISZ-bizottsága november 30-tól december 18-ig Vörös Csillag kulturális és sportnapok címmel program- sorozatot rendez. A több mint két hétig tartó rendezvénysorozat bővelkedik színes kulturális és sportprogramokban. Csak néhány kiemelkedő a sok közül: Találkozó Zalatnay Saroltával, Csapó Gáborral, beszélgetés Szálkái Sándor filmrendezővel, Kondor Katalin gazdaságpolitikai előadása, a Mikroszkóp színház egy művészének előadói estje. Mivel a rendezők is fiatalok, s jórészt fiatal résztvevőkre számítanak, nem maradhatnak el a zenés-táncos rendezvények sem. Koncertet ad majd a Bikini és a Wester- lánc együttes, lesz zenés vetélkedő, Mikulás-bál, diszkó. Szerveznek ötnapos kirándulást a Tátrába, s belefér a programba még néhány közös mozilátogatás is. A sportrendezvények közül kiemelkedik a Szabó László nemzetközi nagymesterrel folytatott sakk-szimultán, de sok résztvevőre számítanak a KRESZ-vetélke- dőn, a sakk-kupán, az asztalitenisz- és a teremfocibajnokságon. Lesz községi politikai és sportvetélkedő, sörivó-, virslievő-verseny, egérfutó-verseny. Hz iskolák és a város Szegedre, Pécsre azt mondják: egyetemi város. Szellemi, kulturális életükre, egyáltalán városi létükre, arculatukra meghatározó ez a jelző. Nem kell sokat törni a fejünket azon, vajon megyénk öt városa közül me- Ivik neve mellé ragaszthatnánk hasonlót, hiszen Szarvas az egyetlen, amely egyáltalán számításba jöhet. E fiatal város két felsőfokú oktatási intézménye kicsit a megye szeme is, hiszen bizonyos értelemben általuk nyerhetünk országos kitekintést a tudomány, a kultúra néhány területére. A nagy nevű iskolák mindig egy nagyobb körzetre gyakoroltak szellemi vonzerőt. Országosan is elismert tudományos-kulturális centrumnak számított a debreceni, a sárospataki, vagy a pápai főiskola és kollégium, amely nem csupán a tankönyvekből kötelezően megtanulandó útravalóval bocsátotta el diákjait, hanem egy életre szóló nyitottságot táplált beléjük. E városok lakói büszkék voltak iskolájukra, számoltak azokkal, s fogadták szellemi kisugárzásukat. A régi iskolák pedig nem csak azt érezték természetesnek, hogy részt vesznek a település szellemi életében, hanem kötelességüknek tartották, hogy fel is lendítsék azt. Ma — az oktatómunka mellett — ugyancsak intenzív tudományos-kulturális élet folyik a felsőfokú iskolák többségében. A megnövekedett követelmények mellett milyen pluszt tudnak adni hallgatóiknak és székhelyük lakóinak? — erre a kérdésre kerestük a választ Szarvason. „Ott vagyunk a rendezvényeken” Kevesen tudják, hogy az 1966-ban várossá nyilvánított településen több mint százéves hagyománya van a pedagógusképzésnek. Az egykori gimnázium épületében, melyben 1959-ben (az országban az első három között) nyílt meg a felsőfokú óvónőképző, jelenleg mintegy háromszázan tanulnak a nappali és a levelező tagozaton. A patinás épület széles folyosóján akad nézegetni való: a leendő óvónők ötletes munkáit (bábok, kézimunkák, faragások stb.) rejtik az üveges beépített szekrények. Mindez utal arra, hogy a tanulmányi munka mellett szakítanak időt más, olyan tevékenységre is, amelyet majdani munkájuk során jól hasznosíthatnak a hallgatók. Mindez csupán a jéghegy csúcsa. Amit Daró- czy Erzsébet, az intézet igazgatója elmond, fényt derít arra, milyen sokrétű kulturális szervező munka folyik itt. — A közművelődési törvény rendelkezése értelmében 1977-ben megalakult intézetünkben a közművelődési bizottság, amely végre koordinált mindenfajta kulturális tevékenységet. A bizottság tagjai — oktatók és hallgatók — minden évben elkészítik a munkatervet és az intézkedési tervet, támaszkodva a városi közművelődési tervre, illetve a városi tanács művelődésügyi osztálya által készített rendezvénynaptárra. A terv készítésekor a hallgatóknak, az oktatóknak és a technikai dolgozóknak szakmai és általános művelődési igényeit kell figyelembe venni. Jó lehetőséget nyújt az intézet 30 ezer kötetes könyvtára, amely — elsősorban szakmai téren — állandó friss információval szolgál. Az iskola földszintjén működik a Brunszvik Teréz klub, amely együtt dolgozik a mezőgazdasági főiskola klubjával. A tárgyi feltételek tehát „házon belül” nagyjából adottak. Az intézeti munka jellegénél fogva természetesen részt veszünk a város kulturális életében. Kapcsolatot tartunk az oktatási-művelődési intézményekkel, a különböző szervekkel. A hallgatók nagy számban dolgoznak a különböző szakkörökben, tánccsoportokban, TIT-csoportokban, nem beszélve a városi rendezvényekről, ahol csaknem mindig jelen vagyunk. Szakács Mihályné igazgatóhelyettes, aki egyben a közművelődés felelőse, hirtelen nem is tudja, melyik csoportot említse először. A Kazinczy előadói körrel kezdi: — Szinte sohasem hiányoznak a városi rendezvényekről, ünnepségekről. Jelenleg 19-en tagjai az intézettel egy idős körnek. Két nagy és két kamarakórusunkat is gyakran hívják városi szereplésre. Ha már a zenénél tartunk: a Békés megyei pedagógus női karban, illetve a városi vegyes karban is dolgoznak intézetünk pedagógusai. A nemzeti és nemzetközi ünnepeken egyébként minden évben letesz- szük a voksunkat. Említhetném az Alkotó Ifjúság kiállítást, az Éneklő Ifjúság hangversenyt, vagy a politikai plakátpályázatot. Részt vállalunk a városi közművelődési munkában: játékdél- előttöket szerveznek, bábszakkört, gyermek tánccsoportot vezetnek hallgatóink. Ott vagyunk a sportmegmozdulásokon. dolgozunk a különböző városi — környezetesztétikai, könyvtári és egyéb — bizottságokban. Mindez szépen hangzik, ám de itt is akadnak nehézségek. Ibos Gyula intézeti adjunktus, aki átmenetileg tölti be a közművelődési bizottság elnöki tisztét, elsősorban az anyagiakat említi. — Eddig ötven forintot költhettünk egy hallgató művelődésére. Most valamit emelkedett az összeg, de még így is nagyon kevés. Hogy honnan szerzünk pénzt? Innen-onnan. A klub kap városi támogatást, aztán az őszi mezőgazdasági munkából befolyó összeg egy részét is ilyen célra fordítjuk. Szerencsére az előadók, szakkörvezetők házon belül vannak, így ez nem jelent külön kiadást. A művelődési munka mellett megemlíti a szakmaitudományos tevékenységet is. — A publikáció országos kitekintést nyújt, elsősorban az óvodapedagógiai kérdések körében. A kutatómunka, a monográfiák készítése, az országszerte ismert szakmai előadások az új keresését, s ezáltal a pedagógus- társadalom szemléletmódjának alakítását segítik. TIT-előadókat képeznek Szarvason a mezőgazda- sági kutatómunkának Tesse- dikig visszanyúló gyökerei vannak. A Debreceni Agrár- tudományi Egyetem Mező- gazdasági Főiskolai Kara ápolja ezt a hagyományt. Ha csupán a Tessedik Sámuel Nyári Egyetem országos jelentőségű rendezvénysorozatát említjük, vagy a szaklapokban, folyóiratokban rendszeresen megjelenő tanulmányokra, cikkekre, kiadványokra gondolunk, már elmondhatjuk, hogy-a főiskola letett valamit az asztalra. A szakmai művelődés mellett természetesen mód nyílik az általános műveltség gyarapítására is. Dr. Tóth Lajos tanszékvezető tanár, a közművelődési bizottság elnöke precízen ösz- szeúllított közművelődési intézkedési tervet mutat. Nézzük például a novemberi programot! A politikai ünnepek, könyvnapok, vitakörök mellett szerepel hangverseny, TIT-tanfolyam, tanulmányi kirándulás, színházi előadás, képzőművészeti kiállítás. No, nem minden hónap bővelkedik eseményekben, hiszen — figyelembe véve a vizsgaidőszakot — januárra például alig terveztek valamit. Vajon milyen formákban, milyen keretek között valósítják meg itt közművelődési törekvéseiket? — A lehetőségeink jónak mondhatók — állapítja meg dr. Tóth Lajos. — Mintegy húszezer kötetes könyvtár segíti a szakmai munkát, s a kari könyvesboltban elsősorban szak-, de szépirodalmat is vásárolhatnak az oktatók és a hallgatók. Van ifjúsági klubunk, TIT-cso- portunk; a kollégium keretében több mint húszféle szakkörben, munkacsoportban történik a szakképzést kiegészítő közművelődési munka. Kapcsolatot tartunk — együttműködési megállapodás keretében — a szarvasi közművelődési intézményekkel. A város szellemi életébe elsősorban az ismeretterjesztő előadásokon keresztül kapcsolódunk be. A TIT-szakosztályoknak 18 oktatónk a tagja, s évente 25—40 hallgató végez előadóképző tanfolyamot. Az elmúlt évadban összesen 131 előadást tartottak TIT-elő- adóink a különböző munkahelyeken. Ötleteket, javaslatokat várnak És mit mondanak a városi tanácsnál? — A főiskolák szervezetileg önálló, a tanács alá nem rendelt szervek — világosít fel Fenyvesi András közművelődési felügyelő. Mutatja az idei városi rendezvény- naptárt, ahol egy-egy rendezvénynél — elsősorban mint együttműködő szerv — gyakran“"megtalálható mindkét felsőfokú intézmény neve. — A SZEMI-vel kötött együttműködési megállapodás értelmében az iskolákat, vállalatokat kellene kézben tartaniuk a felsőfokú iskoláknak — folytatja Koszti Pál, a művelődésügyi osztály vezetője. — Hogy mi lenne az elvárásunk? — gondolkodik el. — A városra. jellemző a mezőgazdaság; az ilyen irányú képzés, továbbképzés gazdája lehetne a főiskola, a pedagógiái pedig összefoghatná az óvónőképző intézet. Jelenleg mindkét területet a városi tanács tartja kézben. A SZEMI-vel kötött megállapodás sajnos nem eléggé élő. ötletekkel, javaslatokkal kellene lendíteni a város kulturális életén; ebben több kezdeményezést várnánk az érintettektől. A város, a városkörnyék, a megye, sőt, a környező megyék szellemi életében így meghatározóbb szerepet játszhatna a két szarvasi felsőfokú iskola. a Az intenzív tanulmányi munka mellett tulajdonképpen mindkét felsőfokú intézményben jól szervezett, folyamatos szellemi-kulturális élet folyik. Talán inkább azzal van baj, hogy mindez a falakon belül marad. Elvégzik ugyan a rájuk bízott feladatokat, részt vesznek a városi megmozdulásokon, de ritkán kezdeményeznek. Márpedig ezt várja tőlük nemcsak Szarvas, hanem a megye is, hiszen így válhatnának e táj valódi szellemi centrumaivá. Gubucz Katalin MOZI Flór asszony és két férje A bahiai farsangban Va- dinho nem tudott ellenállni a nyiszlett Mascarenhas fönsé- ges, pengő ukulelemuzsikájá- nak. s cigánylánynak öltözve. Bahia legszeretetre méltóbb korhelye a halálba táncolta magát. Ezzel a képsorral kezdődik — a XX. század nagy mesé- lője. a brazil Jorge Amadó azonos című regényéből forgatott — Flór asszony és két férje című brazil film. Á fiatal, mindössze 30 éves rendező. Bruno Barreto szinte megoldhatatlannak tűnő feladatra vállalkozott. Hiszen Amadó, a brazil Bahia állam szülötte és szerelmese, az ódon kikötőváros költője, ahogyan oly sok regényében, a Flór asszony és két férjében is lenyűgöző stílusban es szeretettel rajzolja meg a hangulatos kocsmákat, bordélyokat, szerencsejáték barlangokkal, nyomorral és varázslatokkal. korrupt államhivatalnokokkal, a néger vallásból táplálkozó mindennapos csodákkal, és sok-sok szerelemmel igéző várost. A regényen végigvonuló szellemes és mulatságos ellenpontjátéka. kikacsintásai és szerető-gúnyolódó kapcsolata hőseivel; ellenállhatatlanná teszik regényét az olvasók előtt. Mit tehetett a fiatal rendező és két forgatókönyvirója? Kénytelen volt veszni hagyni a varázst, a csodálatosan megrajzolt figurákat, hogy egyetlen dologra kon- cetráljon: éspedig a szerelmi háromszögre. A Zamat és Művészet főzőiskola kedves, mindenki által szeretve tisztelt vezetője. Flór feleségül ment a hancúrozás művészéhez. Vadinóhoz. akit a végzetes farsangon elvesztett, s egy esztendő múlva hozzáment egy unalmas, de precíz kispolgárhoz, a helybéli patikuskor pénztárnokához. S abban, a városban, ahol a a csodák beépültek a hétköznapi életbe, s az Ott lakók természetes dologként számítják bele ügyeik intézésébe. testi vágyaitól vezérelve Flór asszony visszahívja a túlvilágról férjét, Va- dinhót. Ezután édes hármasban élik életüket, a pucér Vadinho, Flór asszony és második férje, a doktor. E különös világot Bruno Baretto kissé vontatottan, szürrealisztikus látomásmóddal próbálja megjelentetni. Időnként nagyszerű pillanatokat szerezve, s megérezve, megragadva a regény valódi ízét. Igazából Chico Buargue és Francis Hirne zenéje ba- hiaian hangulatos, és a Flór asszonyt alakító Sonia Braga közelíti meg a legjobban a nagyszerű, humoros-komoly játék lényegét. Amely Freud mester nélkül, egyszerűen a bahiai mítoszokból természetesen következő gondolatra épül. Minden emberben ugyanis legalább két én lakozik: Vadinho fogalmazza meg ezt a gondolatot tisztán és ésszerűen újbóli egymás- ratalálásukkor: „ö a te nappalod. én az éjszakád vagyok, a szeretőd, aki ellen minden hiába, mert úgyse bírsz vele. Mi vagyunk a te két férjed, személyiséged kettős arca. az igen és a nem... Most vagy igazán Flór asz- szony, egész ember, amilyennek lenned kell.” A filmben igaz, nem hangzanak el ezek a mondatok. De érezhető, mert valamelyest sikerült kifejeznie a rendezőnek. A Flór asszony két férje című filmet — fogyatékosságai ellenére is — érdemes megnézni. Talán kedvet csinál a nagyobb élményhez. a könyv elolvasásához. B. Sajti Emese
