Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

1983. november 24., csütörtök II Postás Híradó írja A Szegedi Postaigazgató­ság Híradója legutóbbi, idei harmadik számában több megyei vonatkozású cikket is olvashatunk. így például a lap beszámol a mezőberé- nyi és a gyomaendrődi új távbeszélőközpontokról. A békéscsabai új központ nem­csak a megyeszékhely elő­fizetői részére biztosítja a korszerű telefonálás lehető­ségét, hanem megteremtette a góckörzet automatizálásá­nak kapcsolástechnikai fel­tételeit. Ennek első állomá­sa az újkígyósi központ lé­tesítése volt, majd ezt kö­vette a mezőberényi auto­mata központ elhelyezésére szolgáló műszaki épület ki­vitelezése. Ennek során le­hetőség nyílt a 400 állomás kapacitású központ üzembe helyezésére, amely az idén megtörtént, és 1984 állomás kapcsolódott be az országos távhívó-hálózatba. A mezőberényi munkákkal csaknem egy időben megkez­dődött Gyomaendrődön a műszaki épület kivitelezése, amely kezdeti kiépítésben ezer állomás telepítésére al­kalmas. A gyomaendrődi központ a góckörzeti terv szerint Szarvas végközpont­ja és így már e kezdeti idő­szakban is külön körzet­számmal (67) hívhatók a gyomaendrődi előfizetők. A központot, mivel a szarvasi még nem valósult meg, közvetlenül a békéscsabai­hoz csatlakoztatták. Olvashatunk még a lap­ban a szocialista brigádmoz­galomról, a táppénzes fegye­lemről, közművelődési mun­káról, a kunágotai postahi­vatal szocialista brigádjáról, az ifjúsági mozgalomról. Ilyen is van Kérem, én tudom, hogy semmi bájunk a postával. Mert mi lenne, ha nem lenne? Hogy néha napokig kó­szál egy expressz levél? Istenem! Hogy néha napokig kószál egy távirat? No és? A jó hírt később is érdemes megtudni, a rosszal meg minek sietni? Igaz is, minek sietni? Persze, biztos nem így gon­dolták a1 csabai postán kedden délután 5 óra tájban kí­gyózó várakozók, amint éppen azt lesték, hogy miért csak egyetlen egy ablaknál lehet levelet, táviratot fel­adni, vagy értékcikket vásárolni? És telefonálni egyál­talán (távolságit), mert az 5-ös ablak függönye el van húzva. Messzebbről látni ugyan, hogy a kisasszony ott van, pakolgat, és nem hiányzott az elmaradhatatlan csevely sem a 6-os ablak mögött dolgozó kisasszonnyal; látható az is, hogy a türelmes sor, és az öt órai csúcs­idő számukra nem központi kérdés. Közben egy pilla­natra szétlebben az 5-ös függönye, és a kis nyíláson va­lami cédulát kap egy kint várakozó fiatalember. A füg­göny össze. Az órán háromnegyed 5 van már negyed­órája: no lám, még az óra is! De ennyire?! * * * Egyszer volt, hol nem volt (vdn) egy SZOT-gyógyüdü­lő Gyulán. Épült egy esztendeje az ÁÉV kivitelezésében, és belekerült (összesenben, azzal együtt, ami benne van) 270 millióba. Brrr! Mondja ilyenkor a mesélő és a hall­gató is, ez aztán csinos összeg, ennyiért lehet.. . Hogyne lehetne! A minap például, amikor aß üdülő igazgatójához igyekeztem, át a gyönyörű halion, fel a presszó előtt az elegáns folyosóra, olyan zuhit kaptam, hogy csak tekintgettem felfelé. Onnan csurgóit a víz! Mit csurgott? Ömlött! Tocsogott a szőnyeg, és vidáman gömbölyödtek a mennyezeten a szétfutó vízgömböcskék. Elképesztő, motyogtam, és nem értem máig sem a dolgot. Egy éve épült ez a csodapalota, ahol némi un­szolásra arról is informálják a vendéget, hogy a csur- gás, az náluk mindennapos. Októberben például, amikor nőgyógyász-konferencia volt az üdülőben, a futballpálya nagyságú, szőnyeggel borított hallban vödrökkel rohan­gáltak az alkalmazottak, hogy eltalálják a csurgások irányát. Felemelő látvány lehetett, mondhatnám: épületes. 270 milliós látvány! Talán csak nem azért találkoztam egy szibériai turistacsoporttal éppen akkor, mert ne­kik is megmutatták?? Hát, hogy is mondjam... az ÁÉV-től sosem jönnek? * * * Békésről kaptam a minap egy levelet. Benne egy sok­szorosított lap, a címe: „Kedves lakótársak!” Elolvastam figyelmesen, és nem tudtam, mitévő le­gyek? Hogy nevessek-e, vagy bosszankodjak? Mert mindaz, amit odaírtak, igaz. De a stílus, a hangnem?! Döntsék el önök, kedves olvasóim, hogy sírni kell-e, vagy nevetni? „Tilos: napközben is a nyitott ajtók, ablakok mellet­ti rádiózás, hangoskodás, zenélés, zajjal járó udvari, ut­cai vagy folyosói tevékenység, hangos beszéd, felfütyü­lés, felkiabálás stb. Garázsokban a Hangos tevékeny­ség, a rádiózás.” Ez mind helyes. Csak az ember hátán fut a hideg. És eszébe jut az egykori, házmesteri mindenhatóság. Vagy a még annál is több. Nem lehetne a korszerű tartalmat — korszerű formá­ba önteni? * * * Nagy, kedves bolondozás volt kedden este a békés­csabai színházban, amikor a Cyranot „temették”. Ilyen is van, mondhatná az ember, ellopva saját soro­zatának címét, habár rögtön hozzáteheti: jó, hogy van! Jó, hogy kitalálták! Jó, hogy volt rá energia, jókedv, vidámság, színész-kurázsi! Mert soha rosszabb propa­gandát a színháznak, mint amilyen ez a kédves-har- sány-röhögtető-kacagtató est volt, melynek végén pezs­gőt bontott a feltámadott Cyrano, azaz Barbinek Péter, és a zsúfolt házra köszöntötte. A zsúfolt ház pedig tom­bolt, tapsolt, brávózott, és eldöntötte, hogy érdemes színházba járni. Még akkor is, ha nem mindig „temet­nek”. Mert ez a „temetés" tényleg olyan jól sikerült, hogy — ismerik a viccet — Cyrano de Bergarac koporsó­ját háromszor is visszahúzták ... * * * Egészen prózai, ha már d postával kezdtük. Javítot­tak valamit Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja 20. számú ház belső sarka-táján. A vezetékes akna körül feltörték a jó öreg betont, aztán dolguk végeztével — elmentek. Az ott lakók pedig várták, várták, hogy jön­nek majd a betonozok, és új betont simítanak a régi he­lyébe. Jöttek is, és simítottak. De csak a felére, a többi maradt, ahogy volt. Aki sötétben megy arra, bokáját töri. Vagy kijönnek még, s tovább betonoznak? Vagy en­nek így kell lennie? Mennyi kérdés, és mindre más fe­lel. Ha felel egyáltalán. De azért ne szomorkodjunk, emberek. Sass Ervin Bcfúvópróba a légzésfunkció-vizsgálatnál Fotó: Veress Erzsi Légzésfunkciós vizsgálat Békéscsabán A legtöbb ember, ha a KÖ­JÁL mibenléte felől kérde­zik, annyit tud az intéz­ményről, hogy ott kutatják a fertőzési gócokat, a vizek összetételét, vagy valami ilyesmit. A közvélemény számos olyan fontos részte­rületet nem ismer, amelynek egyik érdekes eseményén le­hettünk jelen nemrégiben. A gyermek- és ifjúsághigiénés osztály munkatársai légzés- funkciós vizsgálatot tartanak ezekben a napokban dr. Ba­ji Sándor, a gyulai gyermek- kórház orvosának közremű­ködésével. A vizsgálat sza­bad perceiben az egészség- nevelési osztály dolgozói fel- világosító filmeket vetítenek a gyermekeknek és a helyes életmódról, beszélgetnek ve­lük. — A békéscsabai szlovák általános iskola minden ta­nulójánál elvégezzük a vizs­gálatot — magyaráz Baji doktor. — A lényeges az, hogy ilyen korban még nem alkalmazhatunk a gyerekek­nél ernyőképszűrést, de el­lenőrizhetjük a korábbi, esetleg gyakran előforduló légzőszervi megbetegedések következményét. A különbö­ző korcsoportú gyerekek anamnézisét (családi, sze­mélyi és előző megbetegedé­sük adatait) lejegyezzük és testi fejlődésük méreteit is ellenőrizzük. Ezek után ke­rül sor a tüdő-, a légzés­funkció vizsgálatára ezzel az okos géppel. Az Eutest 2 nevű műszer­re mutat. Országos akció eredményeként vásárolhatta meg a megyei KÖJÁL a di­agnosztikus műszert. A je­lenlegi vizsgálaton kívül több más fontos tudnivaló mellett lehetővé teszi a gyógyszerekre való reagálás, a beteget gyógyító terápia követését. A szakértő egy vizsgálati fújás alapján szá­mos adatot nyerhet. Béres Zoli, Bereczki Krisz­tián az első percek szoron­gása után lökdösve biztatják egymást: „Te következel!”. „Először attól tartottam, hogy injekciót kapunk — mond­ja Krisztián, de most már akár minden délután eljön­nék ide.” Minden gyerek másik „csutorát” kap, ebbe kell fújnia. Az Eutest 2 szor­galmasan kivetíti a számo­kat, az egyik fiú például 1700 milliliter levegőt' fújt, az első másodpercben 1530 millilitert. Megtudtuk, hogy ennek is nagy a jelentősége, hiszen akinek valamilyen szűkületi panasza van, ki­sebb mennyiségű levegőt képes befújni. Bélteky Csabáné, Bártfai Zoltánné, a KÖJÁL mun­katársai közben az éppen ráérő gyerekeket faggatják: milyen ételeket fogyaszta­nak szívesen a napköziben, reggeliznek-e otthon, van-e étvágyuk? Ilyenkor olyan érdekességek is kiderülnek, hogy az ellenkező híreszte­léssel szemben szeretik a gyerekek a napköziben a fő­zelékeket és a húst is, csak ízletesen legyen elkészítve. Jogos igény. A szakemberek az össze­tett vizsgálat adatait ké­sőbb dolgozzák fel. Bizonyo­san hasznára lesz mindez a gyermekek egészséges fejlő­dését biztosító körülmények alakításának. Talán a tanul­ságokat valamikor felhasz­nálják a napközis konyhák étrendjében, a légúti meg­betegedések gyógyításának terápiájában is. Bede Zsóka tárgyalóteremből Amikor a sértett is vétkes A statisztika riasztó. Me­gyénkben a közlekedési bűn- cselekmények száma az év első felében 278-ról 369-re emelkedett a múlt év azo­nos időszakához képest, ön­kéntelenül vetődik fel a kér­dés, milyen okok játszottak közre a szembeötlő növeke­désben. Vajon a motorizáció nagyarányú fejlődése elke­rülhetetlenül a közúti bal­esetek szaporodásával jár? Vitathatatlan tény, hogy év­tizedünkben megsokszoro­zódtak a veszélyhelyzetek a közutakon. De az is kétség­bevonhatatlan, hogy az ok­sági láncolatban perdöntő helyet foglal el a közúti sza­bályok megszegése, a figyel­metlenség, a gondatlanság, és nem utolsó sorban az it­tasság. Az év első hat hó­napjában 69-cel több eset­ben kellett büntető eljárást kezdeményezni ittas jármű­vezetőkkel szemben, mint a korábbi év első felében. Kinek van bátorsága sze­mélygépkocsival kihajtani az országúira jogosítvány nél­kül? Igaz, ehhez nemcsak merészség kell. Csókáné Kozma Emese, Méhkerék, Mohácsi út 1. szám alatti la­kos azzal a meggyőződéssel ült a Lada személygépkocsi volánja mögé, hogy nem fog balesetet kozni, és bízott ben­ne, hogy az igazoltatást el­kerüli. Semmiféle járműve­zetési jogosítvánnyal nem rendelkezett. Sőt, azt is tud­ta, hogy a fékberendezés üzemképtelen, s a kézifék nincs beállítva. Micsoda vak­merőség volt így Békéscsa­báról Gyulára indulni. Jú­nius elseje volt, éjszaka 11 óra. Ilyenkor valóban gyér a forgalom. Lassan ment, alig 50—60 kilométeres sebesség­gel. A lehető legnagyobb fi­gyelemmel, óvatosan próbált vezetni. Ám egyszer csak a lámpa fényében feltűnik egy férfi. A kerékpárját tolja maga mellett. Fékezne, el­rántaná a kormányt, de már késő. A tragédia bekövetke­zett. Pillanatok műve volt. A férfi, S. Péter a menet­irány szerinti jobb oldalon haladt, egy méterre az út­padkától. A nyomozati anyag szerint közepesen alkoholos állapotban volt. A baleset következetében súlyosan megsérült. Az eltelt hónapok alatt javult az állapota, ám járása most is bizonytalan, csak segédeszközökkel tud menni. Csókáné Kozma Eme­sét súlyos egészségromlást eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt a Gyulai Járásbíróság 10 hónap szabadságvesztésre, 4 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre fel­függesztette. Az ítélet jog­erős. A közúti balesetek áldoza­tai gyakran gyalogosok, ke­rékpárosok. Nem egy eset­ben ittas kerékpárosok, ö. Imre is alaposan felöntött a garatra augusztus 12-én. Va­jon gondolt-e arra, hogy ez lesz az utolsó pohár, amit felhajt? Bizonyára eszébe sem jutott, amikor az ital­hoz nyúlt. Este 9 óra tájban M. Jánossal kerékpárjukat tolva Békéscsabáról Békés felé haladtak. Egymás nyo­mában mentek az ország­úton, a menetirány szerinti jobb oldalon. M. János, aki elöl ment, észrevette, hogy gépkocsi jön utánuk. — Húzódjál az út szélire! — figyelmeztette súlyos al­koholos állapotban levő tár­sát. — Jön egy gépkoési. — Majd kitér — válaszol­ta Ö. Imre. Köpe Zoltán tatabányai lakos Wartburg személygép­kocsival közeledett. A szem­bejövő forgalom miatt tom­pított fénnyel haladt 70—75 kilométer körüli sebességgel. Alig 35 méterre lehetett, amikor észrevette a kerék­párosokat. Fékezésre már nem volt ideje, nem is pró­bált, viszont ki akarta őket kerülni. Ö. Imre közben a bal kezét felemelte. Hátra­nézett. Ekkor ütötte el az autó. A szembejövő forga­lom miatt Köpe ugyanis nem tudta kellő távolságban ki­kerülni. Az elszenvedett sé­rülések olyan súlyosak vol­FEB-jubileum Tíz esztendeje bontakozott ki a felvételi előkészítő bi­zottságok jegyében indult mozgalom. E jelentős év­forduló kapcsán tanácsko­zásra kerül sor november 25—26-án Budapesten. Az el­ső nap színhelye a SZOT központi iskolája, a második napi programé a Budapesti Műszaki Egyetem lesz. A ta­nácskozásra a társadalmi mobilitás kérdéskörét, az ágazati FEB-ek és a közép­iskolák szervezeti, tartalmi együttműködését, az illeté­kes szervek irányító munká­ját tűzik napirendre. Az or­szágos tanácskozás kereté­ben igyekeznek egyeztetni a különböző nézeteket, össze­gezni az együttműködés eredményeit és fogyatékos­ságait, keresni a további le­hetőségeket. Az emlékülésen 10 esztendő munkáját ve­szik számba, s az ez idő alatt a mozgalomért legtöb­bet tett diák, tanároknak és oktatóknak kitüntetéseket és jutalmakat adnak át. Technikusképzés az üveggyárban Az Orosházi Üveggyárban 1979 óta folyik gépkarban­tartó-javító technikusképzés. Négy év alatt a tanfolyamo­kon 120-an szereztek képesí­tést, közülük 41 a gyár dol­gozója, a többiek a megye különböző üzemeiben tevé­kenykednek. A közelmúlt­ban zárult a legutóbbi 400 órás tanfolyam. Az 50 tanuló közül 49-en vették kézhez technikusi oklevelüket. A végzettekből 16 a gyári dol­gozó, 34 pedig a megye 14 vállalatától, szövetkezetétől vett részt a tanfolyamon. 22-en különbözeti vizsgát tettek, melynek előfeltétele volt a 200 órás előkészítő tanfolyam elvégzése. A szó­beli vizsgát megelőzően a hallgatóknak szakdolgozatot kellett készíteniük, majd az írásbeli és gyakorlati vizs­gán bizonyították felkészült­ségüket. A tapasztalatok sze­rint — amint a 3,5-es tanul­mányi átlag is bizonyít — jó eredményeket értek el a résztvevők. A képzést a jö­vőben is folytatják, a gyár, illetve a megye igényeinek megfelelően. tak, hogy Ö. Imre a helyszí­nen meghalt. A járásbíróság Köpe Zol­tánt halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsé­ge miatt 1 év szabadságvesz­tésre, 6 ezer forint pénzbün­tetésre ítélte. A szabadság- vesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Természetesen a járműveze­téstől is eltiltotta. A tárgya­láson azzal védekezett, hogy miközben ő fokozatosan bal­ra, nagy ívben előzni kezdte a kerékpárosokat, a belül haladó kerékpáros ittassága következtében irányt változ­tatott, azaz beljebb jött az út közepe felé, és nekicsapó­dott a gépkocsinak. Az eny­hítés végett bejelentett fel­lebbezést is erre alapozta. A bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülmény­ként értékelte a vádlottnak a bűnösségre is kiterjedő be­ismerését, megbánást tanú­sító magatartását. Nyomaté­kosan enyhítő körülmény­ként vette figyelembe a sér­tett nagyfokú közrehatását a baleset bekövetkezésében, ki­egészítve ezt azzal, hogy a kerékpárt toló személy gya­logosnak minősül, s mint ilyennek csak az úttest me­netirány szerinti bal oldalán, a forgalommal szemben kel­lett volna haladnia, s ott is az útpadkán. Ennek egyéb­ként akkor is megvolt a le­hetősége — állapította meg a bíróság —, amikor az úttest menetirány szerinti jobb ol­dalán ment. Ennek ellenére az út közepe felé húzódott, s ezt a helyzetét még társának figyelmeztetése ellenére sem változtatta meg. (Serédi)

Next

/
Thumbnails
Contents