Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-24 / 277. szám
Mezőgazdasági üzemek — nehéz év után A hetvenes évek közepe óta nem volt olyan nehéz helyzetben a mezőgazdaság:, mint az idén. Békés megyében is óriási károkat okozott az aszály. Az év vége felé már megközelítő pontossággal rendelkezésre állnak a gazdálkodás adatai. Hogyan sikerült a mezőgazdasági üzemeknek átvészelniük a szárazságot követő időszakot? — kérdeztük Murányi Miklóstól, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vezetőjétől. igmuWiM---------------------------------------------------------------------1 983. november 24., csütörtök Beszámolá taggyűlés: Vita az aktivitásról — A megye mezőgazdasági üzemeinek több mint a felét sújtotta aszály, s ezekben a gazdaságokban a pénzügyi gazdálkodás rendje is megbomlott. Tizenöt tsz- ben és egy állami gazdaságban készültek fel a veszteségrendezési eljárásokra, öt üzemet pedig a tartalékalapok mozgósítása mentett meg a „csődtől”. A MÉM és a pénzügyi kormányzat jelentős terheket vállalt át. Az aszály sújtotta üzemek 90 millió forintos földadókedvezményt kaptak, csökentették a jövedelemadó mértékét is. A rugalmasság jeleként értékelhetjük, hogy feloldották az üzemi pénzügyi alapok fel- használását tiltó rendelkezéseket, s ebből a forrásból a gazdaságok 150 millió forintot vettek igénybe a munkák folytatására, a feltétlenül szükséges anyagok beszerzésére. A központi „engedmény” célja az volt, hogy biztosítsák á folyamatos gazdálkodáshoz szükséges pénzügyi feltételeket. — Feltehetően az üzemekben is mindent elkövettek a kiesések mérsékléséért, mik a tapasztalatok? — A gazdaságok aktivitása figyelemre méltó. A szövetkezetek, állami gazdaságok minden eddiginél nagyobb területen, kilencezer hektáron vetettek másodvetést. Sajnos, a tartós szárazság miatt a másodvetés nem „jött be”, költségei ugyanakkor tovább növelték a kárt. Az üzemek mindegyikében szigorú költség- és bérgazdálkodást vezettek be, bérmunkát vállaltak, és nöNehéz lenne megmondani hány üzem, vállalat venne fel lakatost, esztergályost, villanyszerelőt vagy szövőnőt, egyszóval szakmunkást. Egy azonban biztos: még néhány esztendeje, leginkább segédmunkásokat kerestek a munkáltatók, ma legalább minden második felkínált álláshely szakmai végzettséghez kötött. Megnőtt tehát a szakmunkások iránti igény, s ezzel együtt szakmunkáshiány lépett fel. Nem egy* munkahelyi vezetőt hallottam így sóhajtani: csak tudnám, hová lesznek a szakmunkásképzők végzősei! Már az általános iskolában A Csepel Autó szeghalmi gyárában nem sóhajtoznak. Inkább sokféle ötlettel igyekeznek — és sikerrel — megoldani e gondot. — Nálunk nincs szakmunkáshiány — jelenti ki Szilágyi István, a gyár személyzeti és oktatási osztályának vezetője, aki egyben az üzem párttitkára is. — Azt nem mondom, hogy nem tudnánk és nem lenne jó még néhány szakmunkást felvenni, de így is zökkenő nélkül teljesíthetjük termelési tervünket. Ezeregyszáz fizikai dolgozónk közül 530 a szakmunkás és ez a vállalaton belül is igen jó aránynak számít. A pályaorientációt az általános iskolában kezdjük, elvették a melléküzemágak termelését. Az aszály talán egyetlen pozitív hatása, hogy körültekintőbb, megfontoltabb lett a gazdálkodás. Közhelynek tűnik ugyan a megfogalmazás, de a belső tartalékok hasznosítására még sohasem figyeltek annyira, mint most. Ezt a szemléletet, és a hozzá kapcsolódó gyakorlatot érdemes lenne átmenteni a „szűk esztendő” utáni időszakra is. Hasonló tapasztalatokat hozott a mostani felkészülés is. Kevés olyan évet tud maga mögött a mezőgazdaság, amikor az év vége előtt minden területet felszántottak az üzemek. Ez az év ilyennek ígérkezik. A tápanyag-utánpótlás is befejeződött, és az eddigi legnagyobb területen, 33 ezer hektáron juttattak ki az üzemek szerves trágyát. Kitűnő minőségben végezték el a gazdaságok a vetést. A többi már az időjáráson múlik ... — A szárazság következtében kevesebb gabona termett. Milyen hatással volt ez az állatállomány alakulására? — Minden idők legnagyobb állatállományával rendelkezünk. Az aszályt követően sem tört ki pánik, most is van elég takarmány. Központi takarékossági intézkedés nem várható, de nem árt, ha az üzemekben vannak ilyen intézkedések, s ezeknek megfelelő érdekeltségi, elszámolási rendszer. Az idei év egyébként azt is bizonyította, hogy az eredményesen dolgozó állattenyésztési ágazatoknak stamegyünk és mesélünk a szakmáról, s nem csak a gyerekeknek, hanem szülői értekezleten a szülőknek is. De a tanulók is jönnek hozzánk üzemlátogatásra. Nem elégszünk meg azonban — magyarázza Szilágyi István — a szóbeli propagandával, gyakorlati ízelítőt is nyújtunk a gyerekeknek: szakköröket szerveztünk. Szeghalmon, Dévaványán és Körös- ladányban, tehát azokon a helyeken, ahol üzemeink vannak, hivatásos szakoktatók irányítása mellett 15—15 érdeklődő diák ismerkedhet közelebbről a lakatos- és esztergályos szakmákkal. A szeghalmi gyár 1977-ben vette komolyan kézbe a szakmunkáskérdést. Azóta a békéscsabai 611-es számú Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatán, a gyár lakatosműhelyében évente 25—30 gyerek végez, s többségük, 80—90 százalékuk megmarad a munkahelyen, ahol a szakmát tanulta. — Lakatosból és forgácsolóból kell a legtöbb, öt éve, hogy szerződést kötöttünk a Péter András Gimnáziummal; ők rendszeresen beiskoláznak egy-egy osztályt esztergályosnak. Együttműködésünk keretében ők adják az elméleti képzést végig, mi pedig a gyakorlatit. Az utolsó két évijén ösztöndíjat, s minden egyéb juttatást tőlünk kapnak a tanulók. És aki szerződést köt velünk, az havonta társadalmi ösztöndíjban is részesül. bilizáló szerepük van a gazdálkodásra. Ezért is figyelemre méltó, hogy 1983-ban újabb szarvasmarha- és baromfitelepeken kezdődhet el a termelés, s tíz üzemben végezték el a sertéstelepek teljes felújítását, bővítését. — Mi várható a mezőgazdaságtól 1984-ben? — Az 1982-es rekordok túlszárnyalása, legalábbis az előzetes tervekből ez olvasható ki. Ahhoz, hogy az elképzelésekből valóság legyen, a megyében az ország gabonaszükségletének 10 százalékát kell megtermelni. Békésben ebben az évben 17 ezer hektáron termesztettek a gazdaságok répát. Vigyázunk, hogy a terület még ha a termesztés feltételei nem is változnak lényegesen, megmaradjon. Jó lenne, ha az üzemek, különösen azokban a körzetekben, amelyekben évek óta kimagasló terméseredmények születnek, növelnék a kukorica meg a napraforgó termőterületét. Az állattenyésztéstől általában szintentartást, illetve a piaci igényekhez igazodó differenciált fejlesztést, vagyis több húsmarhát, sertést, több tejet vár a népgazdaság. — Hogyan értékelhetjük a gazdaságok felkészülését? — Azt feltétlenül meg kell említenem, hogy az aszály úgy tűnik, hosszabb ideig érezteti hatását. Elég ha csak arra utalok, hogy 1983-ban az üzemek kevesebb gépet vásároltak, mint amennyire szükségük lett volna, és a fejlesztési alapok hiánya miatt jövőre is ugyanez lesz a helyzet. Ennek ellenére jogos igény, a termelésnövelés feltételeihez igazodó gazdálkodás. Ezt segíti az átfogó melioráció befejezése 15 ezer hektáron. Fontos az ésszerű kooperációkban, együttműködésekben rejlő lehetőségek kihasználása, az alapanyag-termelő és -feldolgozó vállalatok jó kapcsolata. Sokat várunk az integrációs szervezetektől, a BAGE-től, a DÉ- TE-től, a Körösök völgyéTíz-tizenkét érettségizett esztergályos jön hozzánk évente. A szakmunkásképzéshez azonban támogatást is kaptak, 3 millió forintot. Így indulhatott meg az oktatás szeptembertől a korszerű, kilenc új esztergapaddal felszerelt esztergályos tanműhelyben. Ez nagy előrelépés, hiszen eddig „szórványoktatás” folyt, vagyis a teljesítménybérben dolgozó munkások mellett és tőlük kellett tanulni. Egy jegy 50 fillér — Nemcsak a szakmunkásképzésre, a pályakezdőkre is különös gondot fordítunk. Már a kezdésnél a tanulmányi eredménytől függően differenciálunk: egygyel jobb jegy, 50 fillérrel magasabb órabér. Minden felvételizőnkkel elbeszélgetünk és igyekszünk minden témát, bért, munkát, továbbtanulást szóba hozni. Aztán figyeljük, hogy dolgozik. Háromhavonként — persze csak a kezdeti időszakban — a munkahelyi vezető értékelése és javaslata alapján bért emelünk. Előfordul ilyenkor, hogy aki „2-es bérrel” kezd, megelőzi az ötöst. Az iskolában differenciálnak, mindenki természetesnek veszi, hogy van jeles és van elégtelen, miért lenne ez másképp az életben? Ki tudná megítélni, számokban kifejezni, mit jelent egy 17 évesen munkába állóben’ és a löszháton gazdálkodók együttműködésétől. — Jövőre tovább szigorodnak a gazdálkodás feltételei. Milyen, az elképzelések megvalósulása ellen ható tényezőket lát? — Nem számítunk jelentős javulásra, a gép-, a műtrágya-, a növényvédőszer- és az alkatrészellátásban. Ez sok gondot okoz majd, még akkor is, ha az alapfeltételeket, ha másképpen nem, import útján biztosítják. A mezőgazdaság ellátásáért felelős szervezetektől ezért nagyobb körültekintést várunk, jó lenne, ha a nélkülözhetetlen gépek, alkatrészek, anyagok időben érkeznének meg, és az elosztás egyenetlensége sem okozna zavarokat a munkában. Az üzemek feltehetően fokozott takarékosságra törekszenek majd, a növényvédő szerek, műtrágyák felhasználásában. A kijuttatásra használt eszközök színvonala azonban elmarad az adagolás optimalizálására szolgáló mérések és a szakmai felkészültség színvonala mögött. — Már valamennyi üzemben ismerik az új szabályzókat. A gazdálkodás feltételei jövőre sem lesznek könnyebbek, mint 1983-ban. — Az üzemeket a szabályzók arra kényszerítik, hogy megnézzék, milyen intézkedésekkel tudják ellensúlyozni a növekvő elvonásokat. Ez a jövő feladata, de az mármost látható, hogy például a 10 százalékos SZTK-járuléknövekedés ésszerű bér- és munkaerő-gazdálkodást tesz szükségessé. A költségnövekedést némileg ellensúlyozza a mezőgazdasági termékek árnövekedése. A magyar mezőgazdaság drágán termel, ez különösen az állattenyésztésre jellemző. Az új szabályzók olcsóbb termelésre ösztönöznek ... Úgy látom, hogy a dolgozók érdekeltségét a gazdaság érdekeivel összhangban tovább kell fejleszteni. K. J. nak a „gondoskodás”. A tudat, hogy munkáját, fejlődését figyelemmel kísérik, igyekezetét — kézzel fogha- tóan is — díjazzák. De azt hiszem, a szakmunkásképzéshez, ahhoz, hogy valakiből megbízható, jó szakember váljék, ez is hozzátartozik. Máshol is beválhat A képzésről szólva nem feledkezhetünk meg a felnőttoktatásról, különösképpen a betanító tanfolyamokról. Évente 150 ember válik ezeken betanított munkássá. — Országos igényű betanító tanfolyamaink vannak, az itt szerzett tudással bárhol az országban elhelyezkedhetnek. A „tanulók” egy része a mi dolgozónk, de sokan jönnek más üzemektől is. Legtöbbjüket hegesztőnek, darukezelőnek képezzük ki. Elvétve szervezünk szakmunkásképző tanfolyamot is. ám ezek iránt kisebb az érdeklődés, és nincs is meg a kellő feltétel hozzá. A betanított munkásaink egyébként nagyon jól kiegészítik a szakmunkásgárdánkat, hozzák azt az eredményt, amit elvárunk tőlük. A Csepel Autó szeghalmi gyárában tehát — mondhatjuk — megoldották a munkaerőkérdést. S ha nincs is minden munkáltató ilyen kedvező helyzetben — egyedüli nagy ipari üzem a környéken, ahol egy munkás évente 50 ezer forintot keres, s anyagi támogatást kapnak tanműhely létesítésére — ötleteiket azért hasznosíthatják. Hátha máshol is beválik. Szatmári Ilona — Valamikor kijelöltük és felkészítettük a hozzászólókat. No, de mit tegyünk most? Igaz is, ha jó volt valamikor, miért ne felelne meg ez a gyakorlat napjainkban. Talán ha így „segítenénk” a hozzászólókat, nem lenne baj az aktivitással? — Lóczi János szavai, amelyek inkább kérdések, mint megállapítások, a tót- komlósi Haladás Tsz hétfő esti beszámoló taggyűlésén hangzottak el. Vajon hogyan lehetne elejét venni az „elzárkózásnak”? Másfél éve visszatérő kérdés ez a taggyűléseken. A pártmunka továbbfejlesztése azonban többet követel egyszerű elmélkedésnél. Az aktivitás, különösen most. kulcskérdés. * * * Már a vezetőség beszámolójából is kiolvasható a változtatás szükségessége: „Jobban kell ösztönözni a véleménynyilvánításra. Ezen a területen a jövőben nagyobb feladat vár a pártcsoportvezetőkre.” A taggyűléseken nemegyszer tapasztalható passzivitás okait kutatták a hozzászólók, így Lóczi Istvánná árukiadó, Pipis Pálné belső ellenőr és Meleg János főállattenyésztő is. De hogy a demokratizmus biztosította jogok ismeretével lenne a gond, mint ahogy azt Lóczi Istvánné fogalmazta meg, azzal nem mindenki értett egyet. Tovább jutott következtetésével Lóczi István nyugdíjas, aki 15 évig volt a szövetkezet elnöke. — Ha az aktivitás nem megfelelő, akkor a propagandamunkában, az agitáció- ban és a tájékoztatásban is javulásra van szükség. Ma még nem lehet tudni, hogy a pártvezetőség milyen megoldást talál. A felszólalók kijelölése azonban áldemokratikus megoldás lenne, s ezt az alapszervezetben is tudják. így nem marad más, mint a körültekintő politikai munka, a vitához szükséges légkör megteremtése. * * * A véleménynyilvánítás, a vita hozzájárulás az egységhez és fontos kérdés is, de nem az egyetlen, amelyről ezen a taggyűlésen szó esett. A beszámolóból és a községi pártbizottság minősítéséből kiderült, hogy az alapszervezet jól dolgozik és a párttagok a gazdasági munkában példamutatóan helytállnak. A közös tevékenység, a fegyelmezett munka eredménye, hogy a termelőszövetkezet a nagy szárazság ellenére mintegy hétmillió forintos nyereséggel zárja az évet. Ez egyharmada a tervezettnek, de István Mihály elnökhelyettes szavaival élve; sok környékbeli téesz kiegyezne ilyen eredménynyel. Tavaly a pártszervezet taggyűlésein négy gazdálkodással és tizenöt pártélettel kapcsolatos témával foglalkoztak, a pártcsoportok is önálló munkaterv alapján dolgoztak. A hét vezetőségi tag és a kilenc pártcsoportvezető fontos szerepet töltött be a mozgósításban, a politika képviseletében. De a vezetőség a pártcsoportoktól még jobb munkát vár. A Haladás Tsz pártszervezetében nagy figyelmet fordítottak az ellenőrzésre, a vezetők beszámoltatására és a taggyűléseken, pártcsoportmegbeszéléseken, vagy a másutt elhangzott javaslatokról sem feledkeztek meg. A tavalyi elbeszélgetésen hangzott el például, hogy a szakmai vezetésen belül változtatásokra van szükség. A párttagok véleménye megegyezett, a pártvezetőség véleményével, s mint kiderült, a téesz vezetésének szándékával. A pártszervezet mindvégig arra törekedett, hogy ez az összhang más területeken is érvényesüljön. Mindeddig sikerrel. Ezt bizonyítják a gazdálkodásban korábban elért kiváló eredmények. A beszámolóban a vezetőség mindvégig kritikusan viszonyult saját tevékenységéhez. Ezt a gyakorlatot, módszert követték már a korábbi években is. Lehet, hogy az őszinte vita rövidesen az aktivitásban is érezteti hatását? * * * A párttaggyűlésen a legtöbb indulatot a nyugdíjas párttagok sajátos helyzete váltotta ki: az az elvárás ugyanis, hogy a nyugdíjas párttagok a területi pártmunka erősítése érdekében jelentkezzenek át a területi alapszervezetekbe. Az üzemi és a területi pártszervezetek feladata, hogy ennek meggyőzéssel igyekezzenek érvényt szerezni. Hogy menynyire nehéz dologról van szó, azt a vélemények is bizonyítják. — Nemcsak a nyugdíjas párttagokat foglalkoztatja. Sokan nem értik, miért kell harminc év munkaviszony után, érvényes szövetkezeti tagsági viszonnyal ezt a kapcsolatukat megszakítaniuk? S ha Meleg János és a többi hozzászóló nem is kapott a taggyűlésen erre a kérdésére választ, a nyugdíjas tsz-párttagok sajátos helyzetével kapcsolatosan várható központi állásfoglalás minden bizonnyal a jogos és elfogadható észrevételek mérlegelése alapján születik majd. A hétfői taggyűlés a legfontosabb feladatnak, az elhangzott észrevételek orvoslása mellett, a szövetkezeti gazdálkodás további fejlesztését jelölte meg. Ebben a párttagok fokozott aktivitására számítanak. A tevékenység mércéje, nem utolsósorban az lesz, milyen eredményt ér el 1984-ben a közös gazdaság. Kepenyes János Egy évtized alatt húszezernél több Holstcin-fríz szarvasmarhát importáltunk tengeren túlról, s gazdaságaink igen jó eredményt értek el tartásukban, a szaporulatban, és a tejtermelésben. Képünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nagygombosi Tangazdaságában, a „boci-óvodában” készült (MTI-fotó — Szabó Sándor felvétele — KS) Negyven pályakezdő évente Szakmunkás mindig kell
